245|2. rész (befejező)

(Sehun, Baekhyun)

- Kicsim, ébresztő~ - ébresztgettem Baek-et puszikkal, egy tálca étellel kezemben - Ilyen fontos napon hogy aludhat eddig a hercegnőm? - kérdeztem halkan. Korán felkeltem, órákkal ezelőtt, hogy a srácokkal feldíszítsük a házat, és berendezzük a kertet, valamint minden kaját és egyebeket megcsináljunk. Ők majd visszajönnek, nekem pedig az a feladatom, hogy a törpét addig az időpontig fent tartsam a szobában.

- Hm? - nyújtózkodtam hunyorogva. Ahogy hallottam, amit mond, egy széles mosoly terült arcomra - Nem felejtetted el? - dörzsöltem szemeim boldogan, és olyan lendülettel ültem fel, hogy majd kivertem kezéből a tálcát.. Szerencse, hogy jók a reflexei.. - Oo.. Kaja! - nyaltam meg szám szélét, mire szerelmem az ölembe tette a szinte svédasztalnak mondható tálcát. Mikor ült volna mellém, arcára simítottam egyik kezemmel, mire közelebb hajolt hozzám - Köszönöm.. - öleltem magamhoz szorosan, töretlen mosollyal. Mikor picit hátrébb húzódott, finoman ajkaira csókoltam, s nyelvem bevetve a játékba, vagy két percig el sem engedtem - Szeretlek.. Nagyon - suttogtam ajkaira.

Boldoggá tett a reakciója, de kicsit fájt, hogy képes volt azt hinni, egy ilyen napot elfelejtek.. - Mikor felejtettem én el bármi veled kapcsolatosat, hm? - kérdeztem kuncogva, majd orrára pusziltam - Én is szeretlek. Egyél gyorsan, de előre mondom: Én már ettem, miközben csináltam neked ezt, szóval köszönöm, nem kérek - foglaltam el mellette helyem.

- Kyungsoo pontosan ezt mondta.. Tudta ő is, hogy nem felejted el - mosolyodtam el ismét, majd falatozgatni kezdtem - Mi a terved mára, férjem? - kérdeztem, hencegve a nagy senkinek, hisz senki nem volt rajtunk kívül a szobában.. De nem lehet mindenkinek Oh Sehun a férje!!

- Összejátszottatok ellenem? - kérdeztem tettetett háborodottsággal - Amúgy a tervem titkos, idő közben 008-as lettem, tudod… - kuncogtam - Csak annyit mondok, hogy veled van minden megtervezve - mosolyogtam, arcára simítva - Tényleg, tegnap este mit akartál?

- Hm.. - mi lehet az? Imádom a titkokat, csak nagyját sosem tudom meg.. És ezt már kevésbé szeretem - Ja, semmit.. Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon szeretlek - döntögettem fejem boldogan. Füllentettem, de ez nem bűn.. Végülis mondtam neki, hogy szeretem!

Mire őkegyelme elnyammogta a kaját, már csak zuhanyzásra és öltözésre maradt időnk, így mindent be kellett osztanom, hogy nehogy alsóban legyünk, mikor betoppannak a vendégek - Hercegnőm, a fürdő előállt - terelgettem befelé szobánk mosdójába. Ide is készültem, igaz csak virágszirmokkal..mert a gyertyák kint vannak az udvaron…

Még ennyi idő után is meg tud lepni az aranyosságával.. Ráadásul babarózsaszín szirmok voltak! - Jézusom, Sehun… - ámultam - Ezt ki fogja kitakarítani? - kérdeztem. Na, igen, itt látszik az egy év házasság..

- Azt hittem tetszeni fog, te nyanya.. -morogtam kuncogva - Majd én kitakarítok, ne izgasd magad, de fürdenünk kell.. - húztam le róla pólóját. A kis házisárkány..

- Ugye nincs semmi a vízben a szirmokon és habfürdőn kívül? - kérdeztem, mielőtt beleléptem volna a kádba. Ki tudja..

- Baekhyun, minek nézel te engem? - kértem számon a törpét - Ne traktálj a hülyeségeiddel, inkább csak élvezd, hogy ilyen aranyos vagyok! - mondtam nagyképűen, majd beszálltam a kádba, még előtte - Látod? Semmi vizisikló.. - morogtam.

Kuncogva másztam be utána, és vele szembe fordulva, összekulcsoltam lábaim derekán s megcsókoltam - Ne haragudj, itt kritizállak, mikor én semmi ilyennel nem készültem neked.. - hajtottam le fejem - De jóváteszem!

- Legalább nem volt mit szabotálnod.. - simogattam hátát. Még időben végeztünk a fürdéssel, bár Baek nem igazán akart kiszállni.. De csak rávettem. Sikeresen felöltözünk, huszonéves létünkre, és már indultunk is ki a szobából.

Ahogy kiléptem a küszöbön, mintha egy másik ember házában lettem volna. Lufik voltak mindenhová téve, és a legtöbbnek szív alakja volt.. Rengeteg étel volt, a konyhában, a pulton és az asztalon is.. Ennek ellenére rend volt. De mindezt mikor csinálta meg? - Hunnie.. Ez rengeteg munkádba kerülhetett.. - hüledeztem, ahogy egyre lejjebb haladtam a lépcsőfokokon - Miért van ennyi kaja? - kérdeztem mellékesen - Ez olyan gyönyörű! - futottam oda az ajtóban fekvő virágcsokorhoz, majd kezembe vettem azt. Hatalmas..

- Örülök, hogy tetszik, álltam mögé, és derekát átkarolva állítottam egy kicsit arrébb az ajtóból - Remélem, ma társas kedvedben vagy - kuncogtam, és arcára pusziltam.

- Miért? - fordultam hátra mosolyogva Hunnie-hoz, mire kinyílt a ház ajtaja, és egy csomó ismerősünk özönlött be rajta. Kezdem magam pofátlannak érezni, hogy semmit nem csináltam, szegénykém meg mindent megtervezett.. és mennyit dolgozhatott vele..
- Boldog évfordulót! - köszöntött minket a ’nép’ nagy tapssal. Itt csak olyan emberek vannak, akik elfogadnak minket..
- Sehun.. - fordultam vele szemben, könnyes szemekkel - Köszönöm.. - szipogtam, és szorosan magamhoz öleltem - Imádlak.. Mindennél jobban.. - ölelgettem.

- Na, ne sírj.. - mosolyogtam - Én is téged, de most nem sírhatsz! Nézz oda, ki van ott! - mutattam Soo-ra. Hátrafordult Baek, és széles mosollyal vettem karjaiba a vigyorgó SooYeon-t, ki puszikkal halmozta szerelmem. Ez az idilli kép örökre megfestődött az emlékeimben. Mindenki itt volt, aki számított.. És élt. Az első évfordulónk napján. Remélem, még lesz vagy 100 ilyen..

 - Sehun, éhes vagyok! - rontotta a hangulatot Chan, mire mind felnevettünk - Menj ki, és üzemeld be a grillt.. - mutattam a kert felé, és előszedegettem a grillezni való húsokat a hűtőből.

- Megyünk, segítünk! - indultam Chanyeol után, Soo kezét fogva. Míg Hunnie kihozta az alapanyagokat, találkoztam Bacon-nel is, aki egész eddig Sehun anyukájával simogattatta a hasát - Szörmók~~ Szia - vettem karomba a kutyust - Hiányoztál már.. - puszilgattam.
- Te Baekhyun.. Neked nem Sehun-nal kéne lenned? - mutatott a konyha felé Kai, mire bólintottam és letéve a szőrmókot, szerelmemhez szaladtam s szorosan magamhoz öleltem.
- Sehun.. Imádlak - bújtam mellkasába. Most jöhet egyérzelmi bomba.. - Nem tudom, mi lenne velem nélküled.. - kezdtem monológomba - Annyi mindenen átmentünk és te mindig velem voltál, megleptél és boldoggá tettél.. Azt hittem, a kolesz során meg fogok halni.. De mikor megismertelek, minden megváltozott.. Bár, Kyungil akkor is majdnem a halálba vitt.. De te ott voltál, és megmentettél, Sehun-hoz méltóan.. Akkor is meg akartál menteni, mikor meglőttek engem, és akkor is, mikor elvesztettem a kisbabát.. És még számtalan alkalommal.. Mindig a hősöm voltál, és az is maradsz. Nelküled egy üres senki lennék, család és barátok nélkül.. Köszönöm, hogy vagy nekem és szeretsz engem, mint még soha senki.. - suttogtam a végét. Nem zavartattam magam azzal, hogy Sehun épp tevékenykedik valamit, csak elmondtam, amit éreztem.

Bevallom, bekönnyeztem a törpe szövegén és mindezekre visszaemlékezve, sikerült is megsiratnia Baek-nek. Persze, hogy meg akarom menteni.. mindentől és mindenkitől, mindig.. Csak a boldogsága érdekelt, hiába voltak olyan baklövéseim, melyek nem épp ezt mutatták.. - Bárki bármit mond, nekem van a legjobb férjem.. - csak ennyit tudtam válaszolni, ezt is elcsukló hangon. Ez a szín tiszta igaz. Ha ránézek Baek-re, olyan, mintha egy angyalt látnék.. Ártatlan, védtelen, szeretetreméltó.. Tökéletes. Tudván, hogy neki szüksége van arra, hogy megmentsem, és vele legyek, minden nap céltudatosan kelek és fekszem, hisz van kiért élnem..

- Megzavartam valamit? - jött be Sehun anyukája a konyhába, Elengedtem szerelmem testét, és tarkójánál fogva lehúztam magamhoz egy hosszú, szeretetteli csókra. Nem akartam, hogy sírjon.. Mégis boldoggá tesz, hogy megérintette a mondókám..
- Dehogy, semmit.. - fordultam hátra szipogva nőhöz.
- Jongin és Kyungsoo mondani szeretne nektek valamit -  biccentett kifelé fejével az anyuka, mire szerelmem magam után húzva mentünk ki a kertbe.

Még nem tudtam összeszedni teljesen a gondolataim, csak úgy ölelgettem Baekhyun-t, ahogy tudtam. Tényleg, nagyon szeretem őt..
- Szóval, a mai este fénypontja.. - kezdett bele Jongin, de Dae félbeszakította.
- Még csak délután kettő van, ember!
- Kuss! - csitította el Kai, mire mindenki felnevetett.
- Szóval, csak ezt szeretnénk odaadni - nyújtott Kyungsoo kezünkbe egy borítékot, melyet szerelmem kibontott és együtt kezdtük olvasni.

- Vi- visszakaptuk SooYeon-t? - remegtek ajkaim, és homályosodott látásom a könnyektől. Ez életem egyik legboldogabb napja!
Mosolyogva szaladtam a srácokhoz, hogy aztán az ő pólójukat is eláztassam a könnyeimmel
- Köszönöm.. - nyávogtam, már szinte fulldokolva a szemeimből folyó sós cseppektől. Hogy mennyire hálás vagyok nekik..

- Látom sikerült - mondtam mosolyogva. Persze, hogy én tudtam, hogy ez lesz, de azért én is megköszöntem nekik, igaz már nem sírtam.. Ez a nap olyan, mintha ovisok lennénk és mindenen sírnánk..
- Mondjátok: Sajt! - állt elénk Yixing a kamerájával, és csinált párunkról egy képet.
- Myeon, ugye tudod, hogy ez a kamera drágább az életénél? - mutogatott Chan, mire Yixing csak kiníyújtotta nyelvét, és elszaladt a tárggyal.
- Azt mondta, hogy én ennél is drágább vagyok, szóval megvettem neki, hogy ha esetleg szakítanánk, legyen valami drágasága.. - nevetett gonoszan JunMyeon, de kiszúrtam, hogy gyűrűsujján egy karikagyűrűt igazgat.
- Az meg mi? - lépkedtem közelebb nagyra tágult szemekkel - Ti eljegye- fogta be a szám Myeon, így nem tudtam kimondani… Akkor kié az a gyűrű?
- Nem akarta még elmondani nektek.. - suttogta Junmyeon, mire Yixing is becsatlakozott a beszélgetésbe.
- Mondtam, hogy ne vedd fel! - háborgott Lay
- De annyira jó érzés, hogy rajtam van.. - morgott párja.
- Nem mindegy? Ti eljegyeztétek egymást! - örültem őszintén fejemnek - De miért nem akartatok szólni erről? - kérdeztem, szemöldököm vonogatva.
- Mert pont ezt nem akartuk, hogy a ti évfordulótok rólunk szóljon.. - morgott Xing.

- Nekem Sehun-ról szól és Soo-ról - rántottam vállat kuncogva, de azért gratuláltam én is a párnak.
Teltek- múltak az órák, és ahogy sötétedett, egyre nagyobb szél fújt. Mivel tábortűz is volt, meg a grill is működött még, nem éreztem magam biztonságban, rossz előérzetem volt.. Mígnem megtörtént a baj. A grill teteje nyitva maradt, és mivel nagy volt az a része, a szél belekapott, és felborult a készülék.. Mondjuk, az a szél majdnem engem is elvitt. Gyorsan eloltottuk a szétszóródott parazsat és elpakoltuk a sütőt, de nem figyeltünk oda, és a pavilon idő közben lángra kapott, a tábortűz miatt.. Ez eddig nem lett volna baj, ha nem lett volna 23242 km/h-s szél, és nem repítette volna fel a kis sátrat a lufikhoz.. És innentől mindenki menekült, ugyanis a lufik még nagyobb tüzet csináltak, a bennük lévő gázok miatt.. a kert már lángokban állt, és terjedt át a házra a tűz, de mindenki kijött onnan, mindenféle sérülések nélkül..

Tehát ez az, amikor pillanatok alatt romba dől az életed? Minden olyan gyorsan, másodpercek alatt történt.. Miért pont ma?
Már úton voltak a tűzoltók és a mentősök, a ház pedig már lángban állt, mikor Baekhyun nem találta Bacon-t. Csak be ne menjen.. Biztos, valahol itt lesz Bacon is.. ugye?

- Bacon! Bacon hol van?! - akadtam ki, mikor nem találtam sehol sem - Kiskutyám, hol vagy? - pánikoltam, mikor egy jókora nyüszítést hallottam bentről. Kérdezni sem kell, bemegyek érte, most azonnal! Csak gyorsan kihozom.. Berohantam az égő építménybe, és könnyezve hívogattam a szőrmókot, ki miatt épp az életem kockáztatom.. Nem bírnék úgy élni, ha meghalna azért, mert nem mentem ki.. Ő olyan, mint a kisfiúnk..
Abban az eldugott helyiségben volt, amit Sehun-nal találtunk meg még régebben.. Ráesett egy szék.. - Itt vagyok, kiskutyám - emeltem le róla a széket zokogva, és épp mentem volna ki, mikor valami a fejemre esett a helyiség ajtajában, és összeestem, majd minden elsötétült előttem.

- Baek! Hova mész?? - kiáltottam utána, de azonnal szaladni kezdtem - Gyere vissza! Hallod? Hol vagy? Baekhyun! - szaladtam be a házba, és miután körülnéztem az alsó szinten, rohantam fel a lépcsőn - Baek? Itt vagy? - nyitottam be minden helyiségbe pánikolva - Hol vagy? - kérdeztem sírva - Baekhyun ki kell menned innen! - ordítottam. Arra nem figyeltem, hogy a sírással és kiabálással rengeteg füstöt lélegzem be.. De mikor megtaláltam szerelmem testét a földön heverve, mégiscsak a földszinten, azonnal hozzásiettem és mivel Bacon-t láttam kifutni, miatta már nem aggódtam - Baek, kelj fel! - vettem volna karjaimba testét, de túl gyenge voltam ahhoz, ezért csak húzni tudtam valameddig.. - Baekhyun, hallasz engem? - zokogtam, arcát simogatva. Nem hagyhat itt! Szeretem, nélküle senki vagyok! - Kérlek.. - estem én is a földre, és egyre jobban szédültem, de ki akartam vele jutni.. Csak már mozdulni is alig bírtam - Kérlek, ne halj meg.. - öleltem magamhoz zokogva, mire kinyitotta szemeit erőtlenül, és halványan elmosolyodott. Arcomra simított, és velem együtt kezdte folyatni könnyeit.

Mindent hallottam, amit Sehun mondott, és éreztem, hogy próbált menteni, a saját életét kockáztatva, de én, mint örökös púp a hátán, visszatartottam.. - Menj.. - suttogtam erőtlenül - Soo-nak szüksége van rád.. - hunyorogtam, egyre több könnyel arcomon. Nem gondoltam, hogy így lesz vége mindennek, de ha valakinek, akkor nekem kell ma meghalnom.. Pedig ha még egy napot lehettem volna vele..

- Nem megyek.. - mondtam remegő ajkakkal - Itt maradok veled.. - szorítottam meg kezét - Sosem hagylak el - mosolyogtam bíztatóan, de éreztem, hogy ő egyre csak erőtlenedik el, velem egyetemben. Nem akarom elveszíteni..

- Szeretlek.. - suttogtam, szemeibe nézve, de kicsivel később elkezdődött a holtak vetítése. Lepergett előttem a múltam, melyet ő, Oh Sehun határozott meg. Az első szeretkezésünk, a Bacon-nal töltött percek, az apró meglepetései.. A babának való bevásárlás, a veszekedések, Kyungil.. Sehun Luhan-nal.. Mikor megismertük Soo-t, Sehun szülinapja.. Az esküvő.. Most mindent elvesztettem.. Remélem, vele egy helyre kerülök, és tudjuk folytatni ott a végtelen szeretet megosztását egymással.. Szeretlek, Oh Sehun. Teljes szívemből.. szeretlek..

- Én is téged.. - nyeltem egy nagyobbat. Mikor elengedte kezem, és szemei lecsukódtak, hatalmas fájdalom hasított szívembe, és mégjobban sírni kezdtem - Nem akarlak elveszíteni! Kelj fel és menj ki! Kérlek! Szeretlek.. - ráztam élettelen testét - Én meghalok helyetted, kérlek.. Ne menj el.. Ne hagy itt.. - suttogtam zokogva. Miért kell ennek így lennie? Mikor kezdett előttem minden sötétülni, a tőlem telhető legszorosabban öleltem magamhoz a törpe élettelen testét, és végtelen fájdalommal búcsúztam földi életem utolsó pillanatától.

Én akkor is jobban imádtalak, Byun Baekhyun.

245|1. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Annyira hiányzik otthonról.. - döntöttem fejem szerelmem vállára - Nem lehetne, hogy titokban hazavisszük? - néztem fel KyungSoo-ra, ki rosszallóan rázta meg fejét.
- Így is csak egyszer láthatnátok hetente, 10 percre - tájékoztatott az idősebbik Soo. Hogy miért kell így tönkrevágni egy kisgyerek életét.. meg a mienkét..

- Pardon - álltam fel KyungSoo-val szemben, majd 90°-os szögbe hajoltam előtte - Köszönjük, hogy rendesen gondoskodtok róla.. Illetve, hogy többet láthatjuk a megengedettnél - mosolyogtam hálásan a párra, kik csak legyezgettek, jelezve, hogy semmiség. Nekik lehet, hogy nem nagy cucc, de nekem a fiamról van szó. Még ha nem is a biológiai fiamról..

SooYeon beteg lehet, ahogy elnézem. Mivel Kai-ék szerint alig alszik fél órákat zavartalanul, biztos ez az oka.. Egyem meg, még aludni se tud nélkülünk.. És emiatt lett beteg az én kis vidámságbugyrom - Kicsim, mi elmegyünk most, jó? - húztam fel Sehun-t a földről, ki értelmetlenül meredt rám - Sokat kell aludnod, hogy kipihend magad. Most csak beugrottunk hozzád, de majd ha jól leszel már, és nem leszel fáradt, visszajövünk érted. Rendben? - simogattam az elszontyolodott kisfiú arcát, majd megpusziltam azt.

- De hyung hadd maradjon velem! - kérte Soo szomorkásan, mire a srácokra néztem, hogy megtudjam, mit szólnak hozzá. ha a négylábú szörnyeteg is velük lesz egy ideig. KungSoo mosolyogva bólogatott, mire SooYeon egyből boldogabb lett - Apa, ígérd meg, hogy hazavisztek nemsokára! - követelőzött.

- Pici Soo, mi is szeretnénk téged hazavinni, amilyen gyorsan csak lehet. Nemsoká eljöhetsz velünk haza, rendben? - puszilgattam a kicsi fejét, mire helyeselt.

Még nagyjából fél órába tellett, mire Soo engedett minket elmenni végre. Hát.. Nehéz eset… - Baek, nekem van még egy kis elintéznivalóm - mondtam, mikor már hazafelé tartottunk. Szeretnék vele lenni ezen a héten, főleg.. De annyi dolgom van, pont a parti miatt, hogy nem tehetem ezt meg..

- Nem mehetnék veled? - pislogtam szomorkásan páromra, próbálva meggyőzni, de látszólag nem volt rá hatással az arckifejezésem - Tudod, milyen magányos egyedül egy akkora házban? - kérdeztem, morcosan visszadőlve helyemre. Vele akarok lenni! És, ha az évfordulónkon sem lesz velem?

- Tudom és sajnálom.. - mondtam halkabban a szokásosnál - Nemes cél érdekében teszem, meglátod.. - mosolyogtam magam elé, majd megálltam a ház előtt, de Baek nem akart mozdulni - Kicsim, segítsek kiszállni? - néztem rá értetlenül, mire a feje feletti kapaszkodóhoz tapadt szinte.
- Nem mozdulok mellőled! - kiáltotta szinte, összeszorított szemekkel, láthatólag teljes erejéből szorítva a műanyagot. Jóízűen felnevettem és átszerveztem a programom mára. Akkor ma Soo-nak veszünk valami ajándékot, és holnap elintézem a parti fennmaradó részleteit..
- Rendben - rántottam vállat mosolyogva, majd arcára pusziltam és továbbhajtottam az autóval.

Tényleg megengedte, hogy maradjak? - Hova megyünk, Hunnie? - kérdeztem jókedvűen.

- Soo-nak ajándékért.
- Tudod már, mit adunk neki?
- Anélkül, hogy veled egyeztetnék, úgysem venném meg, szóval jó, hogy jöttél - simítottam combjára, mire kaptam egy cuppanóst.
Egy játékbolt előtt leparkoltam, és a törpével nyomomban bementünk az üzletbe. Egyébiránt Soo szülinapja 3 nappal később van az esküvőnknél, pont jókor..
- Eh, Sehun! Gyere ide! - hívott szerelmem lelkesen, a bolt másik felébe. Egy nagyobb fajta LEGO szettet talált, és egy távirányítós autót, melyeket büszkén mutogatott. Elismerően bólintottam, majd alaposabban megvizsgáltam az árucikkeket.
- Gondolod ilyenje még nincs? - kérdeztem kíváncsian.

- Amikor pakoltam nála, akkor egy ilyennel sem találkoztam! - mutattam a kocsira erősködve - És LEGO sose baj, ha több akad, nem? - mosolyogtam a játékra.

- Akkor ezek kellenek, ugye? - borzoltam össze haját, mire csak morcosan a kassza felé trappolt - Ne rohanj, én fizetek! - kiabáltam utána nevetve.
Mivel ezt gyorsabban letudtuk a kelleténél, mehettünk is haza, de Baek egyből elterült a nappaliban, és alvást színlelt.

- Sehuniee~ - nyávogtam - Masszírozz meg.. - nyöszörögtem a kanapén fetrengve. Igazából csak a szeretetére és az érintésére vágyom és ezt egy kellőképp megfelelő módnak véltem.
Mikor végre elfoglalta magát rajtam és hátam masszírozásába kezdett, azt hittem elájulok. Miért nem kértem még sosem, hogy csinálja ezt? Baromi jól esik!

- Kicsit halkabban nem lehetne? - kérdeztem kuncogva, nyögéseire célozva, melyek hasonlítottak ahhoz, amiket ’párzás’ közben hallat. Ha nem akarja, hogy a kanapén, masszázs közben betegyem neki, muszáj elhalkulnia..

- Miért, Hunnie? - tettem az értetlent, majd szándékosan nyögtem egy nagyobbat - Hupsz, ez kicsúszott.. - kuncogtam gonoszan.

Leszálltam Baek-ről, és hátára fordítottam - Gyere egy picit - nyújtottam kezem, majd felhúztam magam után a szobába. Lefektettem az ágyra, majd felé másztam és a fejemre húztam a takarót - Most hangoskodhatsz.. - kuncogtam gonoszan, majd pólója alatt kezdtem turkálni. Később feltűrtem azt, és felsőteste egészét forró puszikkal hintettem, míg kezemmel becsességét markolgattam, nadrágjába nyúlva.

- Se-Sehun - akadt meg bennem a levegő, mikor megéreztem kezét odalenn. Hah! Csak kiharcoltam magamnak a szeretetet!

**1 órával később**

- Ezaz! Ó, igen.. Pont ott!

** +1 órával később **

Ez már rámfért.. Csak lehet, hogy nem fogok tudni járni..

- Hunnie, minden rendben? -  kérdeztem a padlón fetrengőt - Vagy nem tudod feldolgozni, hogy megvertelek egy xbox-tenisz játékban?

- Nem az érdekel engem, hogy te nyertél, de belerúgtam az ágy sarkába, és eltört a kislábujjam!

- De láttad, hogy telibe találtam a labdákat? - örültem ismét fejemnek, már 3. alkalommal a nyereségem óta - Jaj, te tata.. Hozok neked jeget, csak ne nyavalyogj.. - hagytam ott szerelmem kuncogva. Eléggé lefárasztott ez a durva két óra tenisz, de legalább tudok aludni ma..

Én nem nevetek annyira, mert tényleg kurvára tud fájni, ha belerúgsz a kislábujjaddal az ágy sarkába! Úgy látszik, holnaptól egészen a parti napjáig - azaz 5 napig - telefonról kell intézkednem.. Megint a srácokra hagyatkozva.. De legalább lehetek ezzel az örökmozgóval.

- Itt a jég, tata! - mondtam vidáman csengő hangon, és lábára helyeztem a hideg zacskót, majd segítettem neki felülni - Sajnálom, hogy nem adtam helyet.. - mondtam, kuncogva. Próbáltam nem kinevetni, de olyan viccesen fájlalja magát..
Egész az évfordulónk előtti estéig így voltunk-mármint nem a szobában, Sehun lábát jegelve, hanem kettesben- és minden lehetséges gyerekes dolgot kipróbáltunk, amit csak lehetett. Sehun lába a ’balesetet’ követő reggelre jó lett, szóval itthon sem kellett maradjunk, így több lehetőségünk is volt.. És közelebb érzem magam most hozzá, mint valaha.

Mivel Sehun faszagyerek, Baek tudta nélkül mindent elintézett a napokban. Azt hittem, minden rendben lesz, de mikor már az ágyban feküdtünk és épp aludtam volna el, Baek addig szólongatott, míg felé nem fordultam - Tessék? - kérdeztem, komás hangon.

- Hunnie.. Te.. - most megkérdezzem, hogy elfelejtette-e azt, hogy holnap lesz az évfordulónk? Dehát ez csak holnap számít, nem? Majd holnap megkérdezem.. Úgysem lett volna más választásom, mivel drága Sehunnie elaludt.. - Szeretlek - mondtam mosolyogva, édesen szuszogó arcát simogatva.