41. rész

(Baekhyun, Sehun, Kai, Kyungil)

- Megtennéd? – néztem rá nagy szemekkel – Köszönöm – Mosolyogtam rá, s miután elment, bementem Sehun-hoz, leültem a székre, megfogtam kezét és figyeltem, ahogy pihen, majd lassan elaludtam mellkasán.

Nagyon fáj, lüktet minden porcikám. Nagy nehezen megerőltettem magam annyira, hogy a szemem kinyissam. Kellett szerintem egy fél óra, mire rendeződött a látásom.. A mellkasom szokatlanul nagy súly nyomta, mikor oda néztem, Baekhyun-t láttam ott szuszogni. Hogy hol is voltam, fel se fogtam. Szabad kezem egy óra alatt kb… De fejéhez emeltem és simogatni kezdtem azt. Azt hittem, azonnal darabjaimra szakadok.

Amint hozzáért fejemhez, kipattantak szemeim, s felemelkedtem mellkasáról – Sehun.. – Sóhajtottam megkönnyebbülten, s már épp készültem szorosan magamhoz ölelni, mikor eszembe jutott, hogy nem lehet. Lehajtottam fejem s ágyát pásztáztam – Sajnálom, kicsim – mondtam halkan, miközben kezét simogattam – Ne haragudj.. Az egész az én hibám. Annyira sajnálom – Jöttek elő könnyeim, de nem hagytam nekik. Erősnek kell lennem. Miatta – Nem kellett volna hagynom, hogy lemenj a boltba abban az állapotban – Hajtottam le fejem újra.

Szinte nevetni kezdtem – Ez nem a te hibád – erőltetettem egy mosoly arcomra, ami gyorsan le is törlődött a fájdalom miatt – Hogy aludtál? – Simogattam kézfejét. Ezentúl többet kell edzenem, mert így nem tudom megvédeni..

- De, igen, az enyém – Mondtam halkan, hogy ne hallja. Utálom magam emiatt – Nem fázol? Ne hozzak valamit? Nem vagy éhes? Vagy szomjas? – Faggattam, figyelmen kívül hagyva kérdését. Most pihennie kell. Nem szabad huzamosabb ideig beszéddel erőltetnie magát.

- Jól vagyok – ráztam meg fejem – Csak te kellettél.. De hogy aludtál? –  Kérdeztem ismét. Amint tudok ülni, azonnal lelépek innen. Rühellem a kórházakat.- Ne kezelj úgy, mint egy nyuggert! – nyafogtam – Jól vagyok, nyugi. Menj haza reggel, oké? Addig is aludj – Nem akartam, hogy itt töltse minden idejét.. Rohadt kényelmes lehetett rajtam aludni.. És a suli?

Ja. Sehun és a jól lét. Vicces. Nem kérheti, hogy hagyjam itt. 
– Nem megyek sehová – ellenkeztem – Még csak az kéne.. – Nem bírom ki nélküle egy percig sem, ráadásul úgy, hogy tudom, hogy milyen az állapota. Ch.. Mit gondolt? Hátra dőltem székemen, de nem jött álom a szememre.

Elég szar érzés, hogy én vagyok most a gyenge. Ha nem teszek semmit, így is maradok.. Nagy szenvedések árán felültem az ágyon és Baek-et figyeltem – Aludj el – suttogtam – Pihenned kell, mert megkattansz – Kuncogtam fájdalmasan.

Azonnal felpattantam, mikor felült – Nyugszik! – nyomtam vissza óvatosan az ágyba, majd rámosolyogtam – Nem szabad mozognod. Így lassabban fogsz regenerálódni – Ültem vissza a székre.

- Nemár, nem vagyok rokkant. Jól vagyok, nem kell bébiszitterkedni – Forgattam meg szemeim.

- Nem Sehun, nem vagy jól! – mondtam a színtiszta igazságot – És jobb lesz, ha elfogadod, hogy egy ideig én fogok rád vigyázni, és nem pedig fordítva.

- Iskolába kell menned...habár egyedül.. Ah faszomat már. Amúgy jól vagyok, tényleg.  Futni is tudnék!

- Sss – hallgattattam el – Már megbeszéltem Chan-nal, hogy szóljon az of-nek.

- Attól még a hiányzás az hiányzás.. Ne csináld a bajt magadnak..

- Ne aggódj annyit! – Szóltam rá. Már kezd az agyamra menni, hogy nem tud csak simán, csendben pihenni. Miért kell folyton belém kötni? Csak jót akarok neki – De ha zavarlak, akkor mondd azt és ne ürügyeket keress, hogy menjek el.

- Hát, te bolond vagy. Nem zavarsz.. De inkább befogom.. – Morogtam.

Már ideje volt.. – Pihenj, oké? Rád fér..

Megforgattam szemeim és Baekhyun-t néztem mérgesen. Nem vagyok kisgyerek. Utálom, hogy ezt csinálja.

- Mondom, PIHENJ! – Hangsúlyoztam, kicsit erőteljesebben, s rámosolyogtam.

- Épp pihenek. Nem? – vigyorogtam erőltetettem – Vagy esetleg kikötéseid is vannak?

Megforgattam szemeim és úgy tettem, mintha aludnék. Mikor hallottam, hogy szuszog, nem szívesen, de elhagytam szobáját egy kávéért. Elszürcsölgettem, majd pár óra múlva, mikor elmúlt hatása-olyan reggel hat körül-lehunytam szemeimet, de aludni nem tudtam. Csak pihentem. De ez sem tartott tovább két óránál, mivel eszembe jutott, hogy mi van, ha az a geciláda, aki megverte, most meg akarja ölni és idejön és belekever valamit a kajájába, vagy ha nem látom, párnát nyom a fejére. Ebben a pillanatban kipattantak szemeim, és azon gondolkodtam, hogy ki tehette. Bár elég sokan lehetnek gyanúsítottak, ugyanis ahogy ismerem Sehun-t.. Nem kevés összetűzése volt már..

Kai-al másnap bementünk a kórházba Sehun-hoz. Asszem.. Talán Chanyeol mondta neki, hogy bevitték. Ch.. Az orvos beengedett minket, s mikor beértünk, Baekhyun megilletődött fejével találtuk szembe magunkat. Most, hogy jobban megnéztem közelebbről, be kell valljam, hogy igencsak helyes arca van. Már tudom, miért jön be Kai-nak.

Meglepődtem, mikor megláttam Kai-t. Hozott magával valakit, de őt nem láttam a beavatáson. Hasonló testalkata van, mint Sehun-nak. Talán még erősebb is. Magas, barna hajú és talán még az arca is hasonlít egy kicsit Sehun-éra. Testvérek lehetnek? Mondjuk, arról tudnék.
- Sziasztok – Álltam fel helyemről, és meghajoltam, mire a magasabbik is hasonlóképp cselekedett. Kai meg csak intett egyet és együttérzése kimutatásaképp, megölelt, mit azonnal viszonoztam, majd bemutatta barátját. Szóval Kyungil..

Ismerős hangot hallottam, de azt hittem, csak képzelem vagy álmodom. De biztos akartam benne lenni, hogy nem bántja Baekhyun-t. Résnyire nyitottam szemeim, és sajnos tényleg az a rohadék állt az ágyam előtt, aki meg erőszakolta Baek-et.  A biztonság kedvéért megdörzsöltem szemeim kezemmel, hogy nem haluzok-e, de még mindig ott volt az alak.. – Te tetű.. – Sziszegtem, s leszarva, hogy mim fáj, felültem, és gallérjánál fogva lehúztam magamhoz, majd állára mértem egy erősebb ütést.

Azt hittem szívrohamot kapok, mikor Sehun csak úgy felült és képen vágta Kyungil-t, mire az utóbbi csak elmosolyodott. Nem értettem.. Ennyire vicces lenne? Mert szerintem kurvára nem volt az! Annyira megijedtem, hogy szó szerint a földbe gyökerezett a lábam. Kai-ra néztem és ő sem tudott reagálni az egészre, csak védelmezően magához vont és hátrébb lépett velem egyet. Miért csinálta ezt Sehun? Még mozognia sem szabadott volna. Nagyon féltem őt. Kyungil sokkal erősebbnek tűnik..

Mi a fasz?! Ezek ismerik egymást? Döbbenten néztem, ahogy verekednek és eléggé úgy tűnt, hogy Kyungil van előnyben, hisz Sehun kb. le van bénulva. Meg amúgy is.. Nem tudom, mi folyik itt, de az biztos, hogy ha közéjük állnék, akkor azt nem élném túl, így csak Baekie-t ölelgettem, hogy legalább neki ne essen baja, ha már leállítani nem tudom őket.

- Mit nevetsz?! – ordítottam rá – Hogy dögölnél meg! – Motyogtam, és lendítettem volna kezem ismét, de lefogta azt, majd szabályosan visszavert az ágyamba.

- Sehun! – Ordítottam, mikor kábultan esett vissza ágyába, s oda akartam menni, hogy szétválasszam őket, de Kai lefogott. Gondolom nem akarta, hogy bajom essen, de ezt nem nézhetem tovább. Próbáltam szabadulni tőle, de nem engedett.

40. rész

(History: Kyungil, Baekhyun, Sehun, Chanyeol)

Megláttam Sehun-t a tengerparton álldogálni, és megindultam felé. Kai miatta szenved folyamatosan. Mindent elmondott nekem. A legjobb barátom, és bármit megteszek érte. Elmondta, hogy mit érez Baekhyun iránt és, hogy Sehun ellöki őt magától. Megfogtam kezét, s mikor megfordult behúztam neki egyet, mitől a földre esett, s elejtette zacskóját – Csak nem gumit vettél? Mi van a kis Baekhyun-nal? – Guggoltam le hozzá, mire kaptam egy jobbost. Felálltam, s meg vártam, míg ő is feltápászkodik – C-c-c – ráztam meg mutatóujjam – Baekie biztos nem örülne ennek. Mit is mondott Kai? Ja, igen. Olyan volt az ágyban, mint egy vadmacska – Húztam az agyát hazugságaimmal.

Számhoz kaptam, ami erős gyanúm szerint vérzett.. Ki a faszom ez a gyerek, és honnan tud ilyeneket? TUD? KITALÁL. És jobban fáj a fejem, mint mielőtt bevettem volna azt a szart.. Nem épp most vagyok verekedős formámban, de azért bevédtem magam – Miről beszélsz? – ugrottam fel, s megfogtam pólóját nyakánál – Kai és Baekhyun sosem feküdtek le! És honnan veszel ilyeneket?! HM?

Elnevettem magam, hogy úgy tűnjön, én többet tudok – Szóval, nem mondta el a kiscica? – Mosolyogtam gúnyosan, majd levettem magamról kezeit és hason rúgtam, így újra a földön landolt.

- Óóóó.. Hogy a jó édes kurva anyád! – Morogtam, majd próbáltam feltápászkodni – Tudom, hogy hazudsz.. – A hangja.. ismerős. Ő mondta Baekhyun-ra, hogy bújós kiscica... Jaj, hogy nekem mindig az ilyeneket kell kifognom.. Felálltam, és kirúgtam lábait, majd miközben feküt, hasára léptem – Szerintem kussolj faszfej.

Egyik kezénél fogva lerántottam a földre és gyorsan felálltam, majd belerúgtam egyet oldalába – Láttad volna Kai arcát, amikor mesélte, hogy milyen volt jól megbaszni a kis Baekie-t. Olyan boldog volt.. Kár, hogy nem láttam, mikor a kis ribancod elélvezett és közben a nevét a nyögte. Pedig megnéztem volna! – Nevettem – Szerencse, hogy te csak az utóműsorra értél haza.. – Meséltem a kőfalnak dőlve, miközben néztem, ahogy újra összevakarja magát. Sokkal erősebb vagyok nála, de nem fogom félholtra verni. Kai kinyír. Vagy megköszöni.

- Kussolj! – Sziszegtem, s vonszoltam magam felé, majd behúztam neki egy adag semmivel egyenlőt. Kezdtem elhinni, amit mond, és a rám mért ütések sem voltak épp valami erőadóak..

Már legalább tizenötször hívtam, de semmi. Hagytam üzenetet, nem is egyet de nem reagál. Most már elmegyek érte. Felkaptam cipőm, és a pulcsival mit sem törődve rohantam a patika felé. Megkérdeztem, hogy látták-e és mondták, hogy nagyjából húsz perce elment. És én hülye, vártam idáig, mert nem akartam basztatni. Elővettem telefonom és bekapcsoltam rajta a zseblámpát, s úgy kerestem a környéken nevét ordibálva, de semmi. Elindultam a partra, de ilyen sötétbe beletelik egy kis időbe, mire odaérek.

- Te nem érdemled meg őt. Folyton bajba kevered. Nem voltál ott, amikor megverték, nem voltál ott, amikor megerőszakolták. Te vagy a hőse, aki későn ér rá, igaz? – Nevettem ördögien, majd behúztam neki még egyet. Azon az éjszakán hagynom kellett magam neki, hogy Kai ne tudja meg, hogy én voltam. Ha megvertem volna Sehun-t, rájött volna.

- Te... Te voltál az? TE ERŐSZAKOLTAD MEG? TE ROHADÉK! – Ugrottam fel villámgyorsan és adtam neki egy olyat, hogy még az öklöm is megreccsent... De cserébe egyre nagyobbakat kaptam vissza.. A végén, már vért köptem, de még mindig hadonásztam. Meg kell ölnöm.. Meg kell ölnöm... Rohadék... Megölöm...!!

- És, ha tudnád, mennyire élveztem – abba hagytam ütlegelését és hátrébb léptem pár métert – Olyan kis kicsi és törékeny. És legfőképpen VÉDTELEN – hangsúlyoztam ki az utolsó szót – Ahogy alattam nyögdécselt.. Csak a hangjától el lehet élvezni – Gondoltam vissza, kaján vigyorral arcomon.

Csak hörögtem. Nemhogy felállni, de a kezem sem tudtam mozgatni... Vagyis az ujjaim, már amennyire mozogtak. Kész, én vagyok a gyengébbik. Szemeimből patakban folytak a könnyek, számból és orromból a vér folyt szinkronban.  -Ro...Rohadj..m-meg – Dadogtam, majd feladtam. Hagytam, hogy elragadjon magával a sötétség.

Szó nélkül otthagytam a parton és hazamentem. Este úgy aludtam, mint a bunda.

Mikor végre odaértem, megláttam Sehun-t a homokban feküdni, körülötte egy hatalmas vértócsa volt. Istenem, mondd, hogy az nem ő. Odarohantam és letérdeltem mellé. Szólongattam, de nem válaszolt. Pulzusát figyeltem, ami nagyon lassú volt, és gyenge, így segítségért kiáltottam, de nem hiszem, hogy bárki is hallotta. Zokogva vettem elő telefonom és tárcsáztam Chanyeol számát. Elmondtam, hogy hol vagyok és kértem, hogy segítsen, mire azt mondta, egy perc és itt van. Minden tiszta vér volt. Pont, mint az álmomban.. Ezt nem akarom elhinni. Fejemet mellkasára hajtottam, és úgy zokogtam tovább. – S-Sehun..N-ne haragudj...Elkéstem – Szipogtam.

Mikor a helyszínre értem, azt hittem már áshatom is a legjobb barátom sírját.. – Mióta van itt? – kérdeztem aggódva, miközben közelebb rohantam hozzá – Te jó isten.. Ki csinálta ezt vele? – Elborzadtam a rengeteg vér láttán.. Még a füléből is folyni kezdett – Baszki, Baekhyun! – Kezdtem zokogásba én is, majd a mentők számát tárcsáztam. Nem hiszem el. Ha most halálra verte az az akárki Sehun-t akkor az egész banda gyászolhat, plusz a családja plusz az iskola plusz az a sok ember, akiknek jót tett, akiket megvédett, és Baekhyun. A szerelme, de legfőképp én. Szegény Baek... Most mit érezhet?

Azt hittem, Chanyeol erős marad, de már ketten bőgtünk, mint az ovisok. Magamhoz öleltem Sehun-mondhatni élettelen- testét. Nem érdekelt, hogy véres leszek. Nem veszíthetem el. NEM! – SEHUN! NÉZZ RÁM! HALLOD? – üvöltöttem – Sehun... – Halkultam el. Istenem, miért? MIÉRT CSINÁLOD EZT? MI ROSSZAT TETT NEKED? Szeretem őt... Nem bírnám ki nélküle. Hamarosan megjöttek a mentők és bevittek minket a kórházba.. MIUTÁN MÉG KI KELLETT HISZTIZNEM, HOGY HADD MENJEK ÉN IS. EZ ALAP! Kint vártam a szoba ajtaja előtt, hogy mondjon valamit az orvos – Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk. Az állapota stabil. Már csak rajta áll, hogy túl akarja-e élni, vagy sem – Mondta mérhetetlen komolysággal arcán. Bemehettem egy kis időre Sehun-hoz. Odahúztam az ágya mellé egy széket és megfogtam kezét. Mindenhol tiszta folt volt és seb. Már amennyit láttam belőle, de bele se merek gondolni, hogy milyen lehet a többi helyen.. – Annyira sajnálom.. – Kezdtem beszélni hozzá. Nem érdekel, hogy nem hallja, nekem akkor is el kell mondanom – Minden az én hibám. Nekem kellett volna lemennem a gyógyszertárba. Nem hagyhattalak volna olyan állapotban kimenni az utcára. Hapci! – tüsszentettem, majd folytattam – Az egész miattam történt. Annyira sajnálom.. – Suttogtam utolsó mondatom zokogva.

Baekhyun után engem is beengedtek pár percre, de csak álltam az ágy előtt. Szólni sem tudtam. Nem is akartam elhinni, hogy ez a csupa folt ember, Sehun.. Mivel semmit nem csináltam odabenn, hamar kijöttem, mert rossz volt nézni is.. – Erős, úgyis túléli – Nyugtatgattam Baekhyun-t… Na, meg magam is, már amennyire sikerült.. – Hülye lenne téged itt hagyni – Mosolyogtam bíztatóan – Hazakísérlek, jó? Már későre jár.

- Nem kell, köszi. Szeretnék az utolsó pillanatig mellette lenni, amíg lehet. Már beszéltem a főorvossal.

 - Akkor.. Viszont aludj is bent. Lehet a következő te leszel ennek az idegbeteg fasznak – céloztam Sehun-eddig ismeretlen-bántalmazójára – Holnap kimagyarázlak titeket a suliban. Habár a tanárok nem fognak virulni az örömtől.. – Magyaráztam. Mondjuk.. tuti, hogy csak nézni fogok a fejemből kifelé, ugyanis féltem Sehun-t.

39. rész

(Sehun, Baekhyun)
Hallottam, amit mond. Akkora egy @#$!^/&*" vagyok. Nagy nehezen kinyitottam kisírt szemeim, és számon kezdtem levegőt venni, mivel az orrom már nem funkcionált rendesen – Én is szeretlek– Mondtam orrhangon.

- Te... Sírtál? – néztem rá szomorúan – Sajnálom, hogy csak így itt hagytalak..

Felültem ágyamon, így szembe kerültem vele. Nem nézhettem ki túl jól kócos hajjal, és még az arcom is fel volt dagadva.. Meg akartam csókolni, de nem tettem. Nem akarom, hogy megbetegedjen. Mondjuk, annyira azért nem vagyok vészes. Csak egy kis nátha, de a biztonság kedvéért..

- Hm? – néztem piros szemeibe – Tudom, hogy egy seggfej vagyok.. Csak remélni tudom, hogy nem miattam sírtál.. – nyomtam egy puszit arcára – Elmondod, mi baj? – Haraptam be alsó ajkam kíváncsian várva a választ.

- Nem, nem vagy seggfej, ez nem igaz. Én vagyok nagyon elbaszva.. Míg elmentél én..hh – sóhajtottam – Azon járt az eszem, hogy nincs rám szükséged, csak azért vagy velem, mert az elején megsajnáltál és most itt tartunk.. Hogy csak teher vagyok neked, amiért mindig történik velem valami, és hasonlók.. Most borzalmasan érzem magam emiatt... – Mondtam, már szinte nem is érthetően a végét.

- Miért gondolsz ilyenekre? – fogtam arcát kezeim közé – Ha nem szeretnélek, nem lennék veled. Nem tettem volna semmit érted, ha csak úgy sajnálnálak. Luhan-t is sajnálom, de mégsem teszek érte semmit. Ezer egyedszerre is elmondom, nem vagy teher. Boldogsággal tölt el, hogy van kivel foglalkoznom. És főleg, hogy egy angyalról van szó. Baekhyun, én nagyon-nagyon szeretlek. Sőt, imádlak. Nem hazudok… Miért hazudnék? Semmi értelme nem lenne. Nem lennék veled, ha nem kellenél, és nem szeretnélek. Kérlek, felejtsd el ezeket a gondolataid. Kérlek…

Meghatódtam szavain. Szorosan magamhoz öleltem, nem akartam elengedni. Attól féltem, hogy ha abbahagyom, felébredek – Én is nagyon szeretlek – Suttogtam. Hogy lehetek ekkora fasz?! Annyira jól esett amit mondott. Vállát áztattam könnyeimmel, miközben ölelgettem.

- Ne, ne sírj – húzódtam el tőle, majd szemeibe néztem és könnyeit törölgettem – Csak kérlek, töröld ki ezeket a gondolatokat a fejedből. Mintha sosem lettek volna.. Rendben? – Mosolyogtam bíztatóan.

- Rendben – válaszoltam szipogva, és bólogattam – Köszönöm.

- Ugyan, mit? – Néztem rá értetlenül. Jaj, a nyakláncok! Miközben vártam, mit mond, hátsó zsebemből elő vettem a kis papírzacskót, amiben  a két ékszer volt.

- Mindent. Mindent, amit értem tettél. És nem utolsó sorban, azt, hogy szerethetlek – Válaszoltam őszintén.

Nem szóltam, csak magamhoz öleltem. Ahh, meg sem érdemlem. Mindig miattam sír. A hülyeségeim miatt.. Egyhuzamban... – Csukd be a szemed – Suttogtam fülébe.

Nem értettem miért mondja, de szipogásom közepette úgy tettem, ahogy kérte és vártam, mit akar csinálni.

Elővettem az egyik nyakláncot, és óvatosan nyakába akasztottam – Kinyithatod! – Mondtam, kezét szorosan fogva.

Kinyitottam szemeim és megfogtam a hideg láncot, hogy jobban lássam. Egy aranyos félbevágott végtelen jel díszelgett rajta. Nagyon tetszik. Tökéletesen leírja az érzéseimet – Ez gyönyörű, köszönöm – Csodálkoztam, majd újra megöleltem. Annyira meg akartam csókolni..

Ki nyújtottam nyelvem, majd szájára pusziltam – Sajnos, nálad nem gyönyörűbb – biggyesztettem le ajkam – Habár, ha lenne nálad gyönyörűbb dolog.. A-a.  Nincs. De.. Aaaa-aa. Kétségtelen hogy te vagy a leggyönyörűbb dolog, amit valaha láttam.

De aranyos. Nem válaszoltam, csak ajkaira martam. Nem érdekel, nem bírom tovább. Kérnem sem kellett, beengedett szájába így nyelvem könnyedén feltérképezhette azt. Mikor eleresztettem ajkait enyéim fogságából, szemeibe néztem, amikből nem tudok elszakadni – Néztél már tükörbe? Azok a szemek.. – dobtam el az agyam látványosan – És még én vagyok a gyönyörű – ráztam meg fejem.

- Aigoo, ne csináld! – nevettem – Baekhyun.. Ah, semmi.. –  Mosolyogtam, majd eldöntöttem az ágyon és csikizni kezdtem felsőtestét.

- Neh, kéhérlekh.. – Rimánkodtam. Fáj a torkom, így nem nagyon sikongattam, bár elég csikis vagyok.

- Valamit valamiért – Kacagtam gonoszan, miközben tovább csikiztem.

Nevetgéltünk még egy kicsit, majd egy gyors vacsi után, Sehun is elment fürdeni, átöltöztünk és lefeküdtünk aludni. Természetesen most is mellette aludtam. Reggel ismét ugyanabban az időpontban vergődtünk ki az ágyból kómás fejjel. Összeszedtük magunkat és mentünk a suliba – Mehetünk? – Kérdeztem Sehun-t az ajtóban állva, mivel már húsz perce a haját fésülgeti a fürdőben. Még az a sapka.. Olyan édes benne. Beértünk a suliba és egyből a terembe mentünk, majd leültünk helyünkre és vártuk a tanárt. Az órák elég gyorsan elmentek, szünetekben össze-összefutottunk a többiekkel, de nem volt semmi extra.

Olyan szinten unalmasan telt a nap, hogy az már fájt. Mondjuk tényleg fájt, ugyanis a fejem is fájt. Egész nap csak feküdtem a padon s néha-néha kimentem Baek-kel szünetben, de ennyi.. Igazi megváltás volt a hatodik óra csengője, ugyanis ez volt az utolsó óránk aznap. Úgy csoszogtam vissza a szobánkba, mint valami rokkant nyugdíjas tata – Mmmmmmmmmmmmmmmmmmm – nyöszörögtem – Szétszakad a fejem.. – Kínlódtam. Nincs itt gyógyszer, úgyhogy előbb-utóbb kénytelen leszek elmenni érte.. Király.

- Minden rendben, édes? – Leültem mellé az ágyra, és arcát simogattam.

- Azon kívül, hogy a mai napom konkrétan egy rakás szar eddig, minden rendben! – motyogtam – Nagyon fáj a fejem Baekhyun, üss le kérlek! – Nevettem, de hamar abba is hagytam, ugyanis még jobban növelte a fájdalmat.

- Lemegyek a patikába – Pattantam fel és indultam az ajtóhoz.

- Ne, majd én! – ugrottam fel egyből, de ezt is megkeserültem..aucs – Majd én lemegyek. Korán sötétedik.

- Nem festesz túl jól kicsim – simítottam arcára – Inkább feküdj vissza. Ne aggódj, gyors leszek. 
Viszek telefont – Kaptam fel a cipőmet.

- Baek – szakadt meg mondatom egy pillanatra, ugyanis egyre erősödött a migrénem – hyun.. Kérlek, hadd menjek én. El tudok sétálni addig. Légyszíves.

- Hahh...hihetetlen vagy! – zsörtölődtem – Ha nem vagy itthon negyed óra múlva, akkor páros lábbal rugdallak vissza. És nem fog érdekelni, hogy mennyire fáj a fejed! – Nyomtam egy cuppanós puszit szájára.

- Igenis! – Tisztelegtem mosolyogva, majd magamhoz húztam és megcsókoltam – Nézd az időt! – Kiabáltam az ajtó elől, majd gyors tempóban indultam a patikához. Amúgy is sietnem kellett, mert csak hétig van nyitva és fél hat van. És kibaszott sötét..aish. Szerencsére nincs annyira messze, a sétány környékén van. Kb. öt percbe tellett, mire gyors léptekben odaértem. Megvettem a fájdalomcsillapítót, és be is vettem egyet egyből, majd indultam volna haza, de olyan szép volt a tenger látványa, hogy pár percet elálldogáltam ott. Még volt úgy öt percem hazaérni kb. mikor indultam, de valaki megragadta a karom.

38. rész

(Sehun, Baekhyun)
-Ismét a múltkori? - biggyesztettem le ajkam. Bárcsak el tudnám múlasztani az ilyen dolgait.

-M-m-ráztam meg fejem-Majd elmesélem.

-Nem lehetne most? - tűrtem el arcából egy oda logó tincset-Tudni szeretném - mosolyogtam rá. Talán rá tudok jönni egyszer, hogy mi okozza ezeket és meg tudom védeni tőle.

-Egy járdán álltál velem szemben és minden fehér volt. Szomorú voltál és könnyezni kezdtél, de közben mosolyogtál. Oda akartam menni hozzád, megvigasztalni, de nem tudtam. Valaki lefogott, te csak távolodtál és kétségbe estem. Aztán csengettek..-meséltem.

-Oh... Ez fura- néztem elgondolkodóan - Mindegyikőnknek fura álmai vannak.. Szóval lehet nem kéne nekik különösebb jelentőségét adni.. Nem? Vagy csak én gondolkodom a 'Miért' - eken?

-Engem semmilyen álom nem érdekel, csak nem akarok egyszer úgy ébredni, hogy már nem vagy ott velem-fúrtam fejem nyakába és szorosan átöleltem -Mert akkor legközelebb, már nem ébrednék fel..

-Miről hadoválsz itt? - emeltem meg hangom- Sosem hagynálak magadra,  te meg öngyilkosságon ne is törd  a fejed. És nehéz belehalni csak úgy egy barom elvesztésébe- mondtam kedvetlenül, az asztalt kopogtatva körmömmel.

Leszarom mennyire ideges, akkor is visszapofázom. -Ha csak egy barmot veszítenék el, hidd el nem mondtam volna. De én arról az emberről beszélek, aki az életemet jelenti számomra. Azaz rólad, te nyakigláb-szegeztem rá mutatóujjamat.

-Ez nem volt vicces - sziszegtem és kiszállítottam ölemből, majd elhagytam a termet. Le-sza-rom,  ha lebasznak érte, de amit Baekhyun az imént mondott, kicsit nagyon felbaszott. Bolond ez? Egyáltalán nem tervezem ott hagyni, de ha egyszer meghalok, tegyük fel holnap, egyből végezne is magával? Ez nem normális. Mármint..hülyeség lenne elveszíteni miattam egy olyan embert mint ő és.. Ajh istenem Baekhyun, hogy te hogy tudsz így felbaszni.

Csak bámultam helyére, mintha bármelyik pillanatban előbukkanhatna a semmiből. Mikor felfogtam, hogy ez lehetetlen, ledőltem a padra, fejemet kezeimre hajtottam és próbáltam elterelni figyelmemet Sehun-ról. Óra végére sem jött vissza így kimentem az udvarra, de mivel nem láttam a többieket a helyükön...-vagy helyünkön...már engem is beavattak-..ezért csak leültem egy padra és bámultam a betont.

Vissza se mentem már órákra, inkább a szobámban húzódtam meg.  Nem hívhatok egy őrséget, hogy vigyázzanak rám.  Már pedig elég sok embert megvertem és tuti hogy nem a seggükön ülve könyvelik el hogy ma is meg lettek verve. Ki tudja mikor esnek nekem? Vagy ha elvisz egy szívroham. Na jó Sehun mi a faszról beszélsz?! Te megkattantál.

Becsengettek, de Sehun még mindig sehol...Hová mehetett? Most menjek be órára és rágjam magam azon, hogy hol van? És ha megtámadja valaki? Vagy valakik? Vagy ha történik vele valami? Felálltam a padról és elindultam a sétány fele, miután körbejártam a sulit és a környéket. A sétányon se volt. A tengerpart az egyetlen reménységem. De ha nincs ott? Mikor odaértem nagy nehezen, körberohangáltam az egész helyet és szerintem már hatvanszor megfáztam, de így sem találtam. Kezdtem nagyon kétségbeesni. Mi van ha baja esett?  Rohantam vissza a szobánkba, közben már egy kisebb tavat is meg lehetett volna tölteni könnyeimmel. Benyitottam és lihegve, kimerülten könyveltem el, hogy végig itthon csücsült és szerencsére semmi baja. Fizikálisan. Szellemileg még nem tudom, hogy fogom rendbe hozni. Annyiszor a kedvemre tett én meg így hálálom meg. Döglöttél volna meg a tengerparton Byun Baekhyun!

-Mi történt? -  sétáltam oda hozzá kétségbeesetten - Bántott valaki? Megölöm-morogtam utolsó mondatom.

Megráztam fejem, ugyanis úgy lihegtem, hogy egy hang sem jött ki számon. Úgy örülök, hogy nincs semmi baja. Szorosan magamhoz öleltem, majd kis idő múlva már csillapodott légzésem. -Féltem, hogy bajod esik-vallottam be.

-Nekem? Ugyan. Engem senki sem tud bántani - hazudtam egy óriásit, s vissza öleltem.- Ne aggódj miattam, oké? Tudok vigyázni magamra - pusziltam fejére.

Megnyugodtam hangja hallatán. Úgy szeretem hallgatni. Bár azért kétlem, hogy egy csapat nagydarab férfit el tudna intézni... A lényeg, hogy nem esett bántódása és még csak nem is puffog.

-Hol voltál? - ültettem le az ágyára, majd kezét simogattam.

-Csak suliban-hazudtam.

-Azért lihegsz? - néztem rá számonkérően.

-Igen, azért-bólogattam és elfeküdtem ágyamon.-Tesi volt biosz helyett-hazudtam tovább.

-Érdekes..-vágtam hitetlen fejet- És  mennyit futottatok?

-6 kört-válaszoltam és behunytan szemeim, hogy véletlenül se nézzek övéibe, miközben hazudozok.

-Annyitól így kifáradni..- Nem hittem el, de nem kérdeztem inkább. Át ültem ágyamra és térdeim átkarolva ücsörögtem ott.

Menet közben eléggé kiizadtam és melegem lett hirtelen, így elmentem és jéghideg vízzel lezuhanyoztam, ami most iszonyat jól esett és miután visszavettem néhány tiszta ruhát, bedőltem ágyamba.

Míg ő zuhanyzott, kimentem futni. Valami ok folytán nem éreztem magam túl fényesen, így pár száz méter után lihegve dőltem le egy padra és a parkban lévő embereket néztem. Mind boldogak voltak. Ha a szerelmükkel, ha a tesójukkal, ha egyedül. De boldogak voltak. Én miért nem tudok vele felhőtlenül boldog lenni? Nem vele van a baj, hanem velem, és ezt tudom, de mit tehetek ellene, ha azt sem tudom, mi baj?

Megint elment. Már nem akar a közelemben lenni. Mindig miután egy kicsit is boldog lesz én elcseszek mindent. És ezt eljátszottam már vagy 20-szor. Ez azért van mert neki igazából nincs is rám szüksége? Csak egy nyomi törpe vagyok akit meg kell védenie. Még ezzel is leterhelem. A kapcsolatunk elején megsajnált és most itt tartunk. És én egész eddig azt hittem, hogy van valakim. Ha már élő rokonaim nincsenek... ő itt volt.. Legalábbis én azt hittem. Hangos zokogás tört ki belőlem. Kiadtam magamból mindent. Vagy egy óráig itathattam az egereket, mikor sikerült elaludnom. Tudom, hogy még korán van, de pont leszarom. Nem akarom tovább megnehezíteni az életét. Ha alkalmas lesz az időzítés... Csakis az ő érdekében, de el kell hagynom őt.

Jobb, ha ilyenre nem gondolok. Inkább.. Megyek. Megyek, és meglepem valamivel. De mivel? Aish.. Előbb gondolkodhattam volna. Elmentem egy közeli bevásárlóközpontba, valami értelmes bolt után kutatva. Találtam egy aranyosnak mondható nyakláncot. Pontosabban kettőt. Vagyis egy párat. Vagy páros nyakláncot. Vagy mi az isten, aish. Mindegy, a lényeg, hogy ez kell nekem. Vagyis nekünk. Egy 'örökké' jel, elfelezve. Haza siettem, nem akartam, hogy aggódjon miattam. Csak úgy eltűntem. Nem szép dolog. Sietve értem vissza a szobákba,  épp hangoskodtam volna.. De Baekhyun szétterülve feküdt az ágyon mint egy palacsinta. De édes.. Mellé ültem és arcát simogattam - Nagyon szeretlek - suttogtam, majd szájára pusziltam.

37. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)
Mikor megéreztem nedves ajkait merevedő férfiasságomon, sikongatni tudtam volna az élvezettől. Ha ezt így folytatja, olyan orgazmusom lesz, hogy még a szomszédba is hallani fogják. Már a lepedőt tépkedtem izgalmamba, s nevét ismételgettem.-Sehunhh-ziháltam.

Nevem hallatán felbátorodtam, és még egy ujjam belé csúsztatva mozgatni kezdtem, míg végignyaltam merevedésén, majd számba vettem azt. Felnéztem, és Baekhyun élvezettől szenvedő arckifejezését láttam, mi szinte mindent megért nekem.

ANNYIRA. IMÁDOM. Megemeltem csípőm, így utasítva őt a mozgásra. Ha tovább maradt volna egyhelybe, azonnal elmentem volna. Folyamatos nyögéseim törték meg a csendet. Hát igen...Nem mindenki olyan szerencsés, mint èn, hisz csak egy Oh Sehun létezik. És ő az enyém.

Mozgatni kezdtem fejem tagján, közben ujjaimhoz csatlakoztattam az utolsót, azaz harmadikat is. Fejemmel egy tempóban mozgattam azokat, miközben Baekhyun hánykolódott alattam.

Nem értem, hogy bírtam idáig. Érzem, hogy közel a vég.-Sehunh..mindjárt..mindjárt-sóhajtoztam-Asszem...mmm-nyögtem majd még löktem egy utolsót csípőmmel, s szájába élveztem.

Nedvét gondolkodás nélkül lenyeltem, majd mellé másztam és betakartam magunk. Nem gondoltam, hogy ez számomra is jó érzés lesz, de az. Sőt, boldogsággal tölt el.

Annyira szeretem. Nem tudja mennyire. De nem igazságos, hogy csak én élvezkedem. -Sehunnie-néztem szemeibe-Ez így nem fair-görbítettem le alsó ajkam.

-Mármint?-néztem rá meglepődötten. Remélem jól csináltam, és nem azért panaszkodik.

-Ne csak én legyek boldog. Folyton te teszel a kedvemre. Ez nincs rendben így. Most rajtam a sor-tornyosultam felé és nyakát kezdtem puszilgatni.

Felsóhajtottam cselekedetén, de nem hagyhatom magam. Nem csak a szexért vagyok vele, azt sem akarom, hogy véletlenül is erre gondoljon.. Finoman lehámoztam kezeit rólam, és mellém fektettem-Ne érezd ezt kötelezőnek-pusziltam homlokára- Jól van ez így.

-B-biztos?-néztem rá nagy szemekkel-De én szívesen megteszem-mosolyogtam rá-Kettőnkért-suttogtam.

-Biztos- széles mosoly húzódótt számra- Szeretlek-motyogtam ajkaira, majd megcsókoltam-Nagyonnagyonnagyon.

-Én jobban-suttogtam, majd lehunytam szemeim.

-Nem igaz- suttogtam,hogy ne hallja, majd magamhoz öleltem és álomra hunytam szemeim. Azt álmodtam, amit képzeltem még régebben. Kíváncsi vagyok, mi jelentősége lehet ennek..

Sehun mellett azonnal elaludtam. Ha itt van mellettem, tudom, hogy semmi rossz nem történhet velem, mert ő vigyáz rám. És tényleg képes megvédeni. Most először érzem biztosnágban magam valaki mellett.. Kár, hogy nem tudja, mennyire szeretem. Ami miatt igazán boldog vagyok-amellett, hogy ő is az-az az, hogy már egy ideje rendesen alszik. Remélem ez így is marad.

Reggel hótkórosan tapogattam szerelmem után, mikor már ébredeztem. Kis keresgélés után meg is találtam, de ahogy pillanatnyilag láttam, még aludt. Közelebb bújtam hozzá, és megöleltem, mert még így, hogy vele aludtam is hiányzott.

Reggel arra keltem, hogy Sehun ölelget. Olyan jó volt így felébredni. -Jó reggelt, édes-köszöntöttem.

-Jó reggelt szerelmem-Pusziltam még csukott szemére - hogy aludtál?

-Veled csak jól lehet-válaszoltam mosolyogva, majd megkapta reggeli pusziját.

-Ma mennem kell suliba-biggyesztettem le alsó ajkam.

-Mennünk kell-javìtottam ki, hangsúlyozva az 'ünk' igei személyragot.
Nem akartam neki mondani, hogy a múltkori megfázásom még nem múlt el teljesen és a tegnapi sem tett nekem túl jót, de mostmár muszály mennem suliba. Még a végén kicsapnak..-Minden rendben Sehunnie, makk egészséges vagyok-mondtam határozottan.

-Ha egyetlen hapcizást hallok, jössz vissza. Értve vagyok? - mosolyogtam rá fenyegetően.

-Igenis-tisztelegtem és készülődni kezdtem. Csak nem tűnik fel majd neki, ha néha félremegyek..
Kis idő múlva elkészült a reggeli is, ami pirítós volt, Sehun által.

 És nem égettem el. Csoda. Kihívtam Baek-et kajálni, majd mikor végeztünk, kézen fogva-végre- elindultunk a 'börtönbe'.  Tuti lebasznak a hiány miatt.. Ajaj.

Épphogy beestünk az első órára, s mikor bejött a tanár, egyből számonkért  minket a sok hiányzás miatt. Miután tisztáztuk magunkat és az of is lenyugodott, folytatta az  órát, amin persze végig aludtam, hisz este nem nagyon volt rá időm.

Egész órán basztattak. Mármint nem cukkoltak, csak nem hagytak nyugodni. Mindenki  mindenről tudni akart, én meg annál inkább nem akartam semmit mondani. Ez a magánéletem és azzal osztom meg, akivel akarom. Míg háborogtam magamban, Baekhyun kezét simogattam. Remélem jól alszik. Mikor legutóbb ültünk egymás mellett, megcsokólt.. Hyaaah. Az a nap egy nagyon jó nap volt. Sőt, talán az egyik legjobb. Onnantól fogva csak egyre jobban belészeretek.

Álmomat a csengő hangja zavarta meg. Hogy mit álmodtam? Nos, elég fura volt. Sehun állt velem szembe először kb. 3-4 méterre. Az arca olyan...szomorú volt. Úgy láttam, mintha valami miatt nagyon bánatos lenne. Fájt így látnom őt. A szívem szakadt meg. El akartam indulni felé, de egyre valaki lefogott és csak távolodott. Nem értettem mi történik. Körülöttünk minden fehér volt és egy szintén fehér járdán voltunk a semmi közepén.  Láttam, ahogy folyni kezdenek a könnyei, de mosolygott. Úgy éreztem egy részem elveszett. Borzalmas volt. Soha nem akarom ezt átélni. Kinyitottam könnyes szemeimet..Úgy látszik közben én is sírtam. Mikor megláttam Sehunt, szorosan megöleltem. Biztos nem érti, miért csinálom, de muszály volt. Valójában sokkal jobban szeretem, mint hiszi. Bár tudná.

Épp Chen magyarázott valamit, mikor Baekhyun szinte Le támadott. Hát ez meg? -Van valami baj? - kérdeztem  miközben hátát simogattam, őt ölelve.

Megráztam fejem, jelezve, hogy nincs különösebb bajom, csak hiányzott.-Hiányoztál-suttogtam. Nem akartam még ezzel is basztatni.

Mosolyogtam. - Ejj, te-simogattam fejét.-Milyen kis bújós cica-mondta egy ismeretlen hang.  A hang felé kaptam fejem de senki ismeretlent nem láttam.

Körbenéztem a hang hallatán, de nem láttam senki gyanúsat. Lehet nem is nekünk szóltak. Képzeletbe megrántottam vállam és Sehun-hoz bújtam.

-Milyen óra lesz? - tettem fel  a sablonos kérdést a körülöttem lévőknek.

-Irodalom-válaszoltam halkan Sehun-nak, majd megpusziltam.

- Kicsim tuti hogy minden rendben? - húztam ölembe, majd nyakába pusziltam.

Újra csak bólogattam válasz képp.-Rosszat álmodtam..-dörzsöltem meg szemeim, ökölbe szorìtott kezeimmel.

36.rész (+18)

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

- Oké – bólogattam – De azért, itt maradsz velem, ugye? – Öleltem magamhoz szorosan.

- Persze – Mosolyogtam, miközben megfogtam kezét – Milyen picii – Vettem jobban szemügyre kezét, ami legalább egy centivel kisebb volt az enyémnél.

- A tiéd túl nagy! – Ellenkeztem.

- Akkor is, pici a tiéd az enyémhez képest. Ugyan úgy, ahogy törpe vagy, hozzám képest. Lehet, hogy másnak torony vagy, de nekem törpe – Nevettem.

- Hh – sóhajtottam egy nagyot – Ne is mondd. Majd veszek valami növesztőszert.

- Nehogy! Akkor nem cukkolhatlak a magasságoddal – nevettem ördögien – És amúgy is, így vagy tökéletes. Kis törpém.

Első mondatán már épp ki akartam akadni, de mikor folytatta azonnal elmosolyodtam – Senki sem tökéletes, Sehunnie – Cáfoltam meg állítását.

- De, te az vagy – nyújtottam ki nyelvem – Nekem igen. Mivel velem leszel, amíg szeretsz.. Feltételezem, – remélem, hogy életem végéig, de ezt inkább nem fűzöm hozzá, mert nyálas – El kell viselned  a tényt hogy valaki úgy szeret, ahogy van.

Feltételezi? FELTÉTELEZI? Oké, Oh Sehun... – Egy, megérett a megy, vagyis nem fogom elhagyni életem szerelmét csak úgy szórakozásból. Kettő, csipkebokor vessző, vagyis a tökeletességtől még elég messze vagyok. Három, te vagy az én párom – fejeztem be – Úgyhogy, neked meg azzal a gondolattal kéne megbarátkoznod, hogy életed végéig el kell viselned.

Jót nevettem utolsó mondatán.. – Négy, nem tudom hogy van tovább, de tökéletes vagy és ellentmondást nem tűrök. Öt, nem is arra gondoltam hogy szórakozásból hagysz el, hanem mert nem szeretsz – mondtam, a mondat végét halkabban – Hat, remélem sokáig élek – Mondtam, ismét utolsó mondatával kapcsolatban. Kár lenne egy ilyen csodát itt hagyni.

- Nem, nem, nem! – ráztam meg fejem – Seggem a szádra pattanhat – mosolyogtam – A hetes az, amit te mondtál – nevettem – ÉS 8 – mondtam hangosabban, miközben rámásztam – KI AZ A HÜLYE, AKI NEM SZERETI AZ ÉLETÉT? – Kérdeztem vigyorogva.

- Hát ha nem te lennél, hidd el, utálnám – magyaráztam hitelesen, majd fejét lehúztam egy szájra puszi erejéig – Azt mondtad, segged számra pattanhat? - Kuncogtam gonoszan.

Muszáj volt elvigyorodnom – Azt – nevettem – Te talán nem ismered? – Kérdeztem, mintha nem tudnám mire gondolt.

- Nem, de a benne említett testrészed nagyon is jól ismerem – Beharapott ajkakkal fenekébe markoltam, miközben nyakába pusziltam.

- Ch...odanézzenek, a kis taknyos... – Kuncogtam.

- Pfff – elfordítottam fejem arcától – Te tüsszögsz, és te fázol mindig. Fikagép.- – játszottam a durcásat.

- Haaaa – Szívtam be a levegőt, s egész testemmel elfordultam tőle.

Kifordultam az ágy szélére, és a falat bámultam. Jogos volt a felháborodásom, ugyanis tényleg így van, és mindig taknyosnak hív. Ha hisztizni akar, akkor hisztizzen.

- Hiszti Kriszti – Fordultam vissza, és hátulról átöleltem. Nem vicces, ha mindketten hisztizünk.

Nem szóltam, csak puffogtam tovább. És ez nem a haragom, hanem csak a hülyeségem. Ha a harag lenne, akkor Baekhyun valamelyik sarokban bújna. Persze, őt sose bántanám.

- Naa, Sehunnie~ – nyávogtam és nyakát kezdtem puszilgatni – Ne haragudj.. – Suttogtam fülébe.

Hátamra fordultam, majd összeszedtem gondolataim. Felé tornyosultam és szemeit vizslattam, amikből nem tudtam kiolvasni, mit is tükröznek – Most mit érzel? – Kérdeztem kíváncsian.

- Szerelmet – Válaszoltam egyszerűen.

Óvatosan testére ereszkedtem – Ingyen ölelés – Vigyorogva össze nyomorgattam kis testét, majd össze-vissza pusziltam.

- Oh, nemáár~ – nyújtottan el az utolsó szótagot – Összenyomsz – mondtam elváltozott hangon – Így még kisebb leszek..

- Annál jobb – Nevettem, majd kezeimmel feltornáztam magam. Lábai közé férkőzve összekulcsoltam ujjaink – Ingyen tudlak vinni utazásokkor – Szájára pusziltam.

- Pff.. Ezt megjegyeztem, drágám – mondtam, majd lábaimat dereka köré kulcsoltam és lehúztam magamhoz – Csak be ne vágd majd a fejed az ajtóba – Kuncogtam.

- Én, ugyan nem! – Vágtam megilletődött fejet, majd közelebb hajoltam hozzá, és finoman megcsókoltam, míg egyik kezem pólója alá csúszott.

Belesóhajtottam csókunkba, majd szájára pusziltam – "Én ugyan nem" – utánoztam elváltoztattott hangon – "Én ugyan nem"– Ismételtem meg pofákat vágva.

- Befogod, vagy én fogjam be? – Kuncogtam, közben pólóját lehúztam testéről.

- Rossz előérzetem van – vigyorogtam huncutul, majd miután lehúztam Sehun nadrágját, hírtelen rámarkoltam férfiasságára, ezzel egy hangosabb nyögést kicsalva belőle – Mondtam – Nevettem.

Levettem kezét nemességemről, és feje fölé tettem a másikkal együtt – Nem szórakozol te velem.. – Szájára pusziltam, majd kibújtattam nadrágjából, alsójával együtt.

Lebiggyesztettem alsó ajkam szavaira. Kezeimet azonnal elvettem helyükről, és miután végigjárták Sehun felsőtestét, alsóját kezdtem lehúzni.

Elkaptam kezét a boxeremről, és visszahúztam azt – Nyugi – Suttogtam és a füle mögötti területet kezdtem puszilgatni. Éledező tagjára csúsztattam kezem és mozgatni kezdtem rajta azt, lassú tempóban.

Egyre jobban élveztem, amit csinál. Hangosodó sóhajok szöktek ki párnáim közt, mikor gyorsítani kezdett a tempón. Ha túl akarom élni, akkor azonnal le kell állítanom, különben gyorsan elsülök. Lehámoztam kezét férfiasságomról, s fülébe suttogtam – Sehunhh... Én jövökh.

 - Nem, most te nem férsz bele – Csókommal elnémítottam, majd egyik ujjammal tágítani kezdtem. Nem azért mert még akarom dugni, csak az élvezetet akarom növelni számára.

Sehun ujjainak hála, kéjes nyögéseket hallattam. Fáradtság ide vagy oda, ezért az élvezetért bármit.

Baekhyun hangja zene a füleimnek. Főleg, mert miattam zenél így. Lehet, hogy perverzül hangzik, de boldog vagyok, hogy ezt a boldogságot is én adhatom meg neki, nem pedig más. Ahogy gondolkodni, kezdtem, hogy hogy tegyem még élvezetesebbé számára ezt az egészet, bevillant egy ötlet.. Dee... Én még azt... vagyis.. Aish, oké Baekhyun-ért bármit. Erekcióján lévő kezemmel alább hagytam a munkával, majd lassan említett testrésze felé hajoltam és lágy csókokkal hintettem azt.

35. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

- Mmm – szagoltam bele a termoszba – Még a végén kiderül, hogy egy kész konyhatündérrel van dolgom – Nevettem, majd számba vettem a tésztát.

- Azért ezt nem mondanám – Kuncogtam, és egy újabb adagot vettem ki és Baek szája elé tartottam.

- Kóstoltad már a kakaódat? – Kérdeztem teli szájjal.

- Magányos időkben kell valami vigasz – Nevettem utalva, hogy igen, majd számba tömtem egy adag sushit.

- Mostanában, nem láttalak kakaót inni.. – Következtettem.

- Remélem nem is fogok még egy jó, jó, jóóó, darabig – Nyújtottam egy újabb adag rament.

- Haum – Kaptam be kedvencem. Nem lenne fair, ha csak ő készítene meglepetést nekem. Ki kell találnom valamit.. – Sehunnie~ – mondtam, miután lenyeltem a falatot – Szereted a kisállatokat?

- Van egy törpém. Szerinted? – Löktem oldalba, újabb adagot nyújtva felé.

- Oh ko.... – változtattam arckifejezésemen, mikor leesett, mire utalt – ..molyan? – fejeztem be – Ya.. – mondtam, miközben eltüntettem az ételt – De inkább kutyás vagy, vagy macskás?

- Kitkutaaa – Pöszéztem, és arcomhoz nyomtam ujjaim, miközben pufi arcot vágtam.

Istenem, de eszméletlenül aranyos így. Elnevettem magam beszédhibáján, de tudom, hogy direkt csinálta. Bólogattam, jelezve, hogy felfogtam, amit mond, majd újabb adag ramen esett áldozatul gyomromnak. Pontosabban az utolsó adag Kibújtattam kezeimet a pléd alól, közrefogtam Sehun arcát, míg még grimaszolt és jó nagy, cuppanós puszit nyomtam szájára.

Cselekedetén meglepődem, hisz elég hirtelen volt. Perverz mosoly húzódott ajkaimra és felé kezdtem mászni, négykézláb.

- Ujujujujuj, mire készülsz, Oh Sehun? Nem fogok megint gwiyomizni! – Figyelmeztettem.

- Nem is ezt akartam! – Mondtam megilletődött hangon. Folytattam a mászást felé, majd mikor oda értem, finoman elfektettem a pléden. Felé másztam és közel hajoltam hozzá. Mégpedig olyannyira közel, hogy lehelete érződött ajkaimon. Beharaptam alsó ajkam és füléhez hajoltam – Megijesztettél Baekie~ – Suttogtam.

Most meg mit akar? Öregem... Nehogy már, csak ennyitől képes legyek begerjedni.. Ez röhej. Nyeltem egy nagyobbat és kíváncsian vártam, hogy mit akar tenni.

Elhajoltam felőle és csomagolni kezdtem a cuccokat. Nem akartam sokáig a hidegben lenni vele, mert megfázik, és az csak baj lenne a baj tetejére. Az meg végképp nem hiányzik.

Egyszer ebbe fogok belehalni. Csalódottan néztem, ahogy Sehun pakolni kezd, majd felültem és segítettem. Úgy maradtam volna még.

Mikor végeztem a csomagolással, Baek kezét megfogtam és segítettem neki felállni, majd mielőtt indultunk volna megmutattam neki a közeli erdő-féleségben az egyik kedvenc helyem. Ha oda kiül az ember, nehezen szakad a hely látványától. Egy kilátóba kellett felmenni, ami nem volt túl nagy, de kicsi sem, csak épp hogy a magasló fák felett ki lehetett látni. Egyik irányban a tengerre és annak partjára, a másik irányba pedig Seoul szebbik felére nyílt kilátás.

Mikor felmentünk a fa szerkezet tetejébe, konkrétan tátva maradt a szám. Azt hittem, ennél jobban már nem tudok meglepődni, de most túlszárnyaltam magam. Csodálatos volt a kilátás. Nem minden nap lát ilyet az ember. Elengedtem Sehun kezét, átkaroltam nyakát, közel hajoltam hozzá, s megcsókoltam, majd elváltam tőle – Imádlak. Tudsz róla?

- Szomorú közleményem van – Néztem szemeibe, majd a tájat bámultam.

Megijedtem mondata hallatán. Csak remélni merem, hogy ez az egész nem csak átverés volt. Nagyot nyeltem és számat harapdáltam.

- Én sokkal, de sokkal jobban imádlak téged – Vigyorogtam rá, majd megcsókoltam, szájába azonnal bejutva.

Most lefogytam egy kilót. Miután elváltunk, szemeibe néztem – Itt bent – tettem tenyerét mellkasomra – Csak te létezel.

Szájára pusziltam, majd zsebemből elő varázsoltam egy filcet, és azt kezébe adva megfogtam kezét, majd írni kezdtem a kilátó korlátjára, miközben másik kezemmel őt öleltem. B+S ♥ 05.19.'

Hagytam, hogy vezesse a kezem s mikor végzett, még utoljára megcsókoltam, majd elindultunk a kolesz fele.

A cuccokat ott hagytam, majd valakit megkérek, hogy szedje össze. Mikor odaértünk, egyből a fürdőbe vettem az irányt.

Elterültem ágyamon, és betakaróztam. Álmos vagyok. Eseménydús nap volt. Sőt, nem is. Ez nem csak egy eseménydús nap volt. Ez volt életem legszebb napja.. Legalábbis a vége. Igen, azt hiszem ez egy találóbb kifejezés.

Miután végeztem a tusolással, egy törölközővel derekamon kibattyogtam szekrényemhez és pólót kerestem.

Van egy olyan érzésem, hogy direkt csinálja ezt velem. Sehun után én is elcsoszogtam fürdeni, majd bedőltem ágyamba.

Elmosogattam, míg Baekhyun mosakodott, majd mikor ágyába bújt odamentem hozzá és szájára pusziltam – Jó éjt – Mosolyogtam, majd ágyamhoz csoszogtam, és helyet foglaltam.

- Jó éjt, édes – Mondtam majd orromig húztam a takaróm, s lehunytam szemeim. 'Újra megtörténik. Megint azt álmodom, amit nem rég. Tiszta vér minden és csak Sehun fájó nyögéseit lehet hallani, meg a bőrszíjak csapódását testén. Most sem tudok mozogni. Csak apám nevetése jár a fejemben, amit átitat a bosszú édes aromája.' Zihálva kapaszkodtam meg a lepedőbe, attól félve, hogy valóban történik valami. Kinyitottam szemeim, s Sehun-t kezdtem keresni. Mikor megláttam, letöröltem könnyeim, majd elkönyveltem magamnak, hogy nincs semmi baja – Sehun, Sehun, Sehun.. – Kezdtem ismételgetni nevét.

Baekhyun hangja hallatán kipattantak szemeim – Igen? Baj van? – Ültem fel ágyamon, szemeim dörzsölgetve

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek, de nem tudok aludni – szipogtam – Idejössz hozzám?

Persze – mondtam kómásan, majd mellé feküdtem – Rosszat álmodtál? – Simogattam fejét finoman.

Bólogattam, majd mellkasába fúrtam fejem, s átöleltem – Ugyanaz azt.. – Tettem hozzá reakciómhoz.

- Aish.. Ennyire félsz.. Vagyis féltesz apukádtól? – Kérdeztem miközben oldalán pihentettem kezem.

- Ez nem kérdés, Sehun – jelentettem ki komolyan – Ha tudnád, miket művelt velem évekig.. Azt hiszem, te sem kérdőjeleznél meg – Mondtam, s újra hozzá bújtam. Nem érti meg, hogy nem bírnám elviselni, ha bármi is történne vele.

- Ismét elmondom, már nincs itt. És nem bánthat. Oké?