41. rész

(Baekhyun, Sehun, Kai, Kyungil)

- Megtennéd? – néztem rá nagy szemekkel – Köszönöm – Mosolyogtam rá, s miután elment, bementem Sehun-hoz, leültem a székre, megfogtam kezét és figyeltem, ahogy pihen, majd lassan elaludtam mellkasán.

Nagyon fáj, lüktet minden porcikám. Nagy nehezen megerőltettem magam annyira, hogy a szemem kinyissam. Kellett szerintem egy fél óra, mire rendeződött a látásom.. A mellkasom szokatlanul nagy súly nyomta, mikor oda néztem, Baekhyun-t láttam ott szuszogni. Hogy hol is voltam, fel se fogtam. Szabad kezem egy óra alatt kb… De fejéhez emeltem és simogatni kezdtem azt. Azt hittem, azonnal darabjaimra szakadok.

Amint hozzáért fejemhez, kipattantak szemeim, s felemelkedtem mellkasáról – Sehun.. – Sóhajtottam megkönnyebbülten, s már épp készültem szorosan magamhoz ölelni, mikor eszembe jutott, hogy nem lehet. Lehajtottam fejem s ágyát pásztáztam – Sajnálom, kicsim – mondtam halkan, miközben kezét simogattam – Ne haragudj.. Az egész az én hibám. Annyira sajnálom – Jöttek elő könnyeim, de nem hagytam nekik. Erősnek kell lennem. Miatta – Nem kellett volna hagynom, hogy lemenj a boltba abban az állapotban – Hajtottam le fejem újra.

Szinte nevetni kezdtem – Ez nem a te hibád – erőltetettem egy mosoly arcomra, ami gyorsan le is törlődött a fájdalom miatt – Hogy aludtál? – Simogattam kézfejét. Ezentúl többet kell edzenem, mert így nem tudom megvédeni..

- De, igen, az enyém – Mondtam halkan, hogy ne hallja. Utálom magam emiatt – Nem fázol? Ne hozzak valamit? Nem vagy éhes? Vagy szomjas? – Faggattam, figyelmen kívül hagyva kérdését. Most pihennie kell. Nem szabad huzamosabb ideig beszéddel erőltetnie magát.

- Jól vagyok – ráztam meg fejem – Csak te kellettél.. De hogy aludtál? –  Kérdeztem ismét. Amint tudok ülni, azonnal lelépek innen. Rühellem a kórházakat.- Ne kezelj úgy, mint egy nyuggert! – nyafogtam – Jól vagyok, nyugi. Menj haza reggel, oké? Addig is aludj – Nem akartam, hogy itt töltse minden idejét.. Rohadt kényelmes lehetett rajtam aludni.. És a suli?

Ja. Sehun és a jól lét. Vicces. Nem kérheti, hogy hagyjam itt. 
– Nem megyek sehová – ellenkeztem – Még csak az kéne.. – Nem bírom ki nélküle egy percig sem, ráadásul úgy, hogy tudom, hogy milyen az állapota. Ch.. Mit gondolt? Hátra dőltem székemen, de nem jött álom a szememre.

Elég szar érzés, hogy én vagyok most a gyenge. Ha nem teszek semmit, így is maradok.. Nagy szenvedések árán felültem az ágyon és Baek-et figyeltem – Aludj el – suttogtam – Pihenned kell, mert megkattansz – Kuncogtam fájdalmasan.

Azonnal felpattantam, mikor felült – Nyugszik! – nyomtam vissza óvatosan az ágyba, majd rámosolyogtam – Nem szabad mozognod. Így lassabban fogsz regenerálódni – Ültem vissza a székre.

- Nemár, nem vagyok rokkant. Jól vagyok, nem kell bébiszitterkedni – Forgattam meg szemeim.

- Nem Sehun, nem vagy jól! – mondtam a színtiszta igazságot – És jobb lesz, ha elfogadod, hogy egy ideig én fogok rád vigyázni, és nem pedig fordítva.

- Iskolába kell menned...habár egyedül.. Ah faszomat már. Amúgy jól vagyok, tényleg.  Futni is tudnék!

- Sss – hallgattattam el – Már megbeszéltem Chan-nal, hogy szóljon az of-nek.

- Attól még a hiányzás az hiányzás.. Ne csináld a bajt magadnak..

- Ne aggódj annyit! – Szóltam rá. Már kezd az agyamra menni, hogy nem tud csak simán, csendben pihenni. Miért kell folyton belém kötni? Csak jót akarok neki – De ha zavarlak, akkor mondd azt és ne ürügyeket keress, hogy menjek el.

- Hát, te bolond vagy. Nem zavarsz.. De inkább befogom.. – Morogtam.

Már ideje volt.. – Pihenj, oké? Rád fér..

Megforgattam szemeim és Baekhyun-t néztem mérgesen. Nem vagyok kisgyerek. Utálom, hogy ezt csinálja.

- Mondom, PIHENJ! – Hangsúlyoztam, kicsit erőteljesebben, s rámosolyogtam.

- Épp pihenek. Nem? – vigyorogtam erőltetettem – Vagy esetleg kikötéseid is vannak?

Megforgattam szemeim és úgy tettem, mintha aludnék. Mikor hallottam, hogy szuszog, nem szívesen, de elhagytam szobáját egy kávéért. Elszürcsölgettem, majd pár óra múlva, mikor elmúlt hatása-olyan reggel hat körül-lehunytam szemeimet, de aludni nem tudtam. Csak pihentem. De ez sem tartott tovább két óránál, mivel eszembe jutott, hogy mi van, ha az a geciláda, aki megverte, most meg akarja ölni és idejön és belekever valamit a kajájába, vagy ha nem látom, párnát nyom a fejére. Ebben a pillanatban kipattantak szemeim, és azon gondolkodtam, hogy ki tehette. Bár elég sokan lehetnek gyanúsítottak, ugyanis ahogy ismerem Sehun-t.. Nem kevés összetűzése volt már..

Kai-al másnap bementünk a kórházba Sehun-hoz. Asszem.. Talán Chanyeol mondta neki, hogy bevitték. Ch.. Az orvos beengedett minket, s mikor beértünk, Baekhyun megilletődött fejével találtuk szembe magunkat. Most, hogy jobban megnéztem közelebbről, be kell valljam, hogy igencsak helyes arca van. Már tudom, miért jön be Kai-nak.

Meglepődtem, mikor megláttam Kai-t. Hozott magával valakit, de őt nem láttam a beavatáson. Hasonló testalkata van, mint Sehun-nak. Talán még erősebb is. Magas, barna hajú és talán még az arca is hasonlít egy kicsit Sehun-éra. Testvérek lehetnek? Mondjuk, arról tudnék.
- Sziasztok – Álltam fel helyemről, és meghajoltam, mire a magasabbik is hasonlóképp cselekedett. Kai meg csak intett egyet és együttérzése kimutatásaképp, megölelt, mit azonnal viszonoztam, majd bemutatta barátját. Szóval Kyungil..

Ismerős hangot hallottam, de azt hittem, csak képzelem vagy álmodom. De biztos akartam benne lenni, hogy nem bántja Baekhyun-t. Résnyire nyitottam szemeim, és sajnos tényleg az a rohadék állt az ágyam előtt, aki meg erőszakolta Baek-et.  A biztonság kedvéért megdörzsöltem szemeim kezemmel, hogy nem haluzok-e, de még mindig ott volt az alak.. – Te tetű.. – Sziszegtem, s leszarva, hogy mim fáj, felültem, és gallérjánál fogva lehúztam magamhoz, majd állára mértem egy erősebb ütést.

Azt hittem szívrohamot kapok, mikor Sehun csak úgy felült és képen vágta Kyungil-t, mire az utóbbi csak elmosolyodott. Nem értettem.. Ennyire vicces lenne? Mert szerintem kurvára nem volt az! Annyira megijedtem, hogy szó szerint a földbe gyökerezett a lábam. Kai-ra néztem és ő sem tudott reagálni az egészre, csak védelmezően magához vont és hátrébb lépett velem egyet. Miért csinálta ezt Sehun? Még mozognia sem szabadott volna. Nagyon féltem őt. Kyungil sokkal erősebbnek tűnik..

Mi a fasz?! Ezek ismerik egymást? Döbbenten néztem, ahogy verekednek és eléggé úgy tűnt, hogy Kyungil van előnyben, hisz Sehun kb. le van bénulva. Meg amúgy is.. Nem tudom, mi folyik itt, de az biztos, hogy ha közéjük állnék, akkor azt nem élném túl, így csak Baekie-t ölelgettem, hogy legalább neki ne essen baja, ha már leállítani nem tudom őket.

- Mit nevetsz?! – ordítottam rá – Hogy dögölnél meg! – Motyogtam, és lendítettem volna kezem ismét, de lefogta azt, majd szabályosan visszavert az ágyamba.

- Sehun! – Ordítottam, mikor kábultan esett vissza ágyába, s oda akartam menni, hogy szétválasszam őket, de Kai lefogott. Gondolom nem akarta, hogy bajom essen, de ezt nem nézhetem tovább. Próbáltam szabadulni tőle, de nem engedett.