18.rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Barna=Kai, Lila=Luhan, Zöld=Chanyeol)

- Bízom benne, bízom benne, bízom benne – hajtogattam magamnak.. – Nagyon remélem, hogy a boltba mentél, Oh Sehun.. nagyon remélem.. – Sziszegtem. Akkor sem értem, miért csinálta ezt.. Lefeküdt vele. Nem telt bele fél órába, és máris más ágyában hancúrozott..  Na, mindegy.. Nem tudom, hogy most hogy áll a kapcsolatunk, hiszen Kai megcsókolt, és én nem löktem el magamtól.. Ez megcsalásnak számít? Bennem nem volt rossz szándék, sőt, semmiféle rossz szándékom nem volt.. Én nem akarok Kai-tól semmit, míg Sehun itt van nekem. Más nem is kell, csak ő.. de.. lefeküdt Luhan-nal.. Ilyen gyorsan el tudna felejteni? Gondolataimból hangos ajtócsapódás szakított ki, majd egy lihegő Sehun-nal találtam szembe magam.. Csak nem futott?

- Elolvastad az üzenetet, igaz? – Estem térdre, ahogy elé értem, a fáradtság miatt.

- Igen, elolvastam.. – Válaszoltam ridegen, rá sem nézve.

Az első reakcióm egy le baszás lett volna, hogy minek nyúl a telefonomhoz… mondjuk jogosan tette.. – Találkoztam vele út közben – szakítottam meg mondanivalóm, míg elterültem hátamra a földön – Megmondtam neki, hogy nem akarok tőle semmit, és.. – Fejeztem be ennyivel. Inkább nem mondta, hogy szeretem, mert megvádolt volna azzal, hogy hazugság. Pedig nem.. Csak őt szeretem, és én nem tudom, miért vagyok vele ilyen, de ha megbántanak, azonnal vissza akarom adni. Bárkiről legyen szó.

- És? – kérdeztem kíváncsian – És mi?

- Semmi – motyogtam, majd a szatyornyi édességet kiborítottam, és huncutul vigyorogtam – Nasii – Vinnyogtam.

Muszáj volt elmosolyodnom rajta. Olyan, mint egy kisgyerek – Sehun – ezt még muszáj közölnöm vele – Luhan-ról messziről lerí, hogy oda van érted. Lefekszel vele, aztán közlöd, hogy igazából nem is akarsz semmit.. Jó, nem mintha nem értékelném, hogy a bolt helyett nem hozzá mentél.. de.. Mi lesz, ha emiatt megint elszökik? – Kérdeztem, és reménykedtem benne, hogy nem fogja a fejemhez vágni, hogy mekkora fasz vagyok, hogy nem bízom benne, és olyanokkal vádolom, hogy tönkreteszi Luhan-t. Örülnöm kéne, hogy most viszonylag jó kedve van, és remélem, hogy fog aludni, de ezt el basztam..

Azt hittem lerúgom ülő helyből Baek-et a kérdéséért.. – Nem fog elszökni – motyogtam, majd felálltam, és kimentem a konyhába. Ledobtam a székre a kabátom, majd megittam egy pohár kávét. Tuladjonképp, csak kellett valami ürügy, hogy elmenjek jelen pillanatban Baek-től. Nem voltam szomjas, hogy igyak.

Tudod mit, Oh Sehun? Nem érdekel, hogy hisztizel. Semmi rosszat nem mondtam, semmit. Fogtam magam, és felültem ágyamra, majd felvettem pikachu-s pizsamámat, magamra húztam a csuklyát, felhúztam térdeimet, amikre rátámasztottam állam, és összegömbölyödve nézem ki fejemből, néha megfújva a szemembe lógó sárga fület.

Egyre jobban felhúztam magam Baek-en. Nem is szólt hozzám szinte, de öt napja nem aludtam tényleg semmit. Na, jó. Mikor elájultam, akkor aludtam. Asszem? Felkaptam kabátom, s szó nélkül kimentem a szobából egy hangos ajtócsapódás kíséretében. Muszáj volt elmennem, nem akartam bántani.

Nem mentem utána.. Hadd őrjöngje ki magát.. Addig sem itthon csinálja.. Pontosabban.. Igen, itthon. Nem értem, most miért ilyen agresszív. Továbbra is ágyamon ültem, azzal a különbséggel, hogy most telefonomon játszottam. Most visszamegy Luhan-hoz, hogy megbékítse egy menettel? Vagy talán kettővel?

Hiába ment minden normális ember suliba, a banda egésze kint volt a helyünkön.. Baek kivételével. Odamentem, és lepacsiztam velük, majd beszélgetni kezdtünk. Sem Luhan, sem Kai nem zavartak. Kai fosott tőlem, Luhan meg Xiumin nyakában legyeskedett.. Miután a tanítás befejeződött, és szinte mindenki a koleszban volt, Chanyeol elhívott valami rejtekhelyére. Ő volt az egyik fő bizalmasom a bandából.  Mármint, nem a haverom, hanem az egyik legjobb barátom.. vagyis.. most már az egyetlen legjobb. Mindent kihúzott belőlem, kb még azt is, hogy mikor szartam utoljára. Elővett egy kis zacskót, zöld cuccal benne, majd betekerte azt egy cigibe, és felém nyújtotta. Hezitálás nélkül elfogadtam, ugyanis tudtam, hogy fű, és cizigni meg egyre többet cigizek, szóval pont kapóra jött. Semmit nem akartam tudni a világról. El basztam valamit, amiből csak egy volt. Azaz, a feltételes igaz szerelmemmel való kapcsolatom. Kurvára egy pesszimista lélek lettem. Meg sem próbáltam oldani a problémáim, mindig a drogba meg a piába menekültem.

Végig azon járt az agyam, hogy vajon hol lehet. Mi van, ha történt vele valami? Már nincs itthon egy jó ideje.. és nagyon hiányzik, bármennyire is zavar, hogy félrelépett. Úgy döntöttem, nem érdekel mennyi az idő.. Elmegyek, megkeresem. Nem is tudom, mióta gyalogolok már, Sehun után kutatva, de addig nem terveztem hazamenni, míg meg nem találom.

Azt sem tudtam, hol vagyok, valahol Chanyeol alátámasztásával botorkáltam az utca közepén talán.

-Haza kell menni Sehun – Magyarázott a colos.

- Nem akarok, hagyjá’ – válaszoltam ordibálva – Az meg.. Hallod, Chan! Hol a telefonom? – Hadartam, mire odaadta azt. Beléptem a Pokémon Go-ba, és a pikachu felé irányítottam telefonom kameráját, de semmit nem érzékelt – MI? MI AZ, HOGY NEM VAN OTT? MÉG MOZOG IS! OTT VAN! ÁLLJ MEG PIKACHU, ELKAPLAK! – Rohantam a sárga állatnak látszó valami felé, miközben néhol megbotlottam lábaimban.

Valami zavarodott elkezdett felém futni, és ordítozott. Csak bámultam az ismerős alakra, s mikor megláttam, hogy Sehun az, elállt a lélegzetem. Mit szívott ez? – Sehun?

- Nézd már! Vagyis hallod má’ ez tudja a nevem! – mutattam a sárgaságra, és Chanyeol-ra néztem, aki majd megszakadt a nevetéstől – Mit nevetsz.. Pikachu mióta beszél amúgy? – Fordultam vissza pikachu irányába.

Nem tudtam, most mi történik – Most meg mi baja van? – Kérdeztem a gigantikus, tűzpiros hajú sráctól.

Sírva nevettem már Sehun-on.. Ennyire megütötte volna a cucc? – Betépett. Ne haragudj, már viszem is innen – Nevettem. Nem tudom, hogy ki ez a srác, de nem százas, hogy kijárkál egyedül éjszaka. Főleg, az utcára egyáltalán ki meg ki ilyen izében?

Levettem a csuklyám, és jobban szemügyre vettem Sehun-t. Borzalmas volt így látni őt.

- Na, gyere már, te állatka vadász – fogtam meg Sehun-t, és húztam a kolesz felé – Többet nem kapsz füvet.. Legalábbis ilyen ütőset nem.. – Nevettem ki.

- Most mé’? – Kérdeztem szomorú hangvétellel. Valamiért ismerős volt egy pikachu-s cucc.. Csak sajna nem emlékeztem.. Kb.. Semmire?

Ez meg mi az isten nyila volt?? Nem tudom hova tenni a helyzetet. Most csak képzelődöm, vagy jól hallottam, és tényleg szívott?! Lejöttem, hogy megkeressem, és ezzel kellett szembesülnöm.. Én így nem megyek vissza.. Ki tudja, miket csinálna.

Mikor Chan bepaterolt a szobámba, volt valami, ami hiányzott.. Nem tudtam, mi az. Megtaláltam a korábban szétszórt ’édességpiacot’, és mint akinek semmi dolga, enni kezdtem.

Nem tudtam merre tartok, csak mentem, amerre lábam vitt. Luhan közeledett felém az utcán..

Épp nevetni készültem a srácon, aki pikachu-s szerkóban császkált. mikor felismertem arcát – Hé, ribi! – Szóltam oda Baekhyun-nak.

Na, de jó.. Már csak ez hiányzott.. Úgy csináltam, mint aki nem hallja, és gyorsítottam tempómon.

Ch.. Elkaptam vállát, és velem szembe fordítva neki löktem a közeli kerítésnek – Ha szólítalak, ide figyelj. Értve vagyok? – Rángattam, vállánál fogva.

Felszisszentem a fájdalomtól. Nem kellett volna eljönnöm.. Mondjuk, még a jobbik eset, hogy vele futottam össze.. – Hagyj, Luhan. Most nem érek rád – Közöltem vele a tényt, mindenféle dadogás nélkül. Mi van velem?

Fejét állánál fogva felém fordítottam – Ki vagy te, hogy ezzel jössz? A kutyának nem kell egy ilyen senki, mint te vagy! Sehun-nak sem. Ezért jön át mindig hozzám – Hazudtam, majd megnyaltam alsó ajkam, hitelesebbé téve mondatom.

Mindig? Most meg miről beszél? – Micsoda? Hazudsz! – Vádoltam meg. Na, nem! Nem hiszek el mindent egyből. Azt lesheti! Azt mondta, nem kellek Sehun-nak?.. Nem, nem, nem… Ezt gyorsan verd ki a fejedből, Byun Baekhyun!

- Nem hazudok, csak az igazat mondom. Nincs annál jobb, mikor mozog bennem, és nevem sóhajtva élvez belém… Vagy, mikor végig nyalja minden egyes porcikám – haraptam be alsó ajkam – Te még ne voltál vele a konyhapulton.. Hmm.. – Játszottam a nagyod, miközben csak képzeltem, hogy milyen jó lenne, ha megtörténne.

Szavai hallatán teljesen összetörtem.. Még jobban, mint eddig. Már kezdtem azt hinni, hogy minden rendbe jön, és boldogok lehetünk ennyi rossz után, de.. Úgy tűnik, ott fent nagyon nem akarják.. – Nem! Hazudsz! – Mondtam már zokogva, s leguggoltam a fal mellett, majd fejem térdeimre hajtva itattam tovább az egereket.

- Gyenge vagy, Baekie. Gyenge. Pont ezért nem kellesz senkinek – Súgtam fülébe, majd elő vettem egy bontatlan kotont zsebemből, amit Xiu-hoz szántam, de most pont jól jött – Most is oda megyek! – Lóbáltam előtte a tárgyat.

Azt óvszer láttán egyre biztosabb voltam benne, hogy Luhan nem hazudik.. – Nem tudom, hogy miért csinálod ezt, vagy miért jó neked… de.. Ha Sehun valóban téged szeret.. Akkor nem állok az utatokba. Csak az ő érdekében – Mondtam szipogva, de nem gondoltam komolyan… Soha nem fogok tudni kiszeretni Sehun-ból. Felálltam, és sétálni kezdtem a kolesz felé. Most sehova sem tudok menni, csak Kai-hoz. Nem akarok tőle semmit, csak aludnom kel valahol.. Bár, neki is van szobatársa.. Remélem azért.. Tud majd valahogy segíteni. Mikor odaértem, bekopogtam ajtaján, és vártam, hátha kinyitja valamelyikőjük.. Mi van, ha már alszanak?