245|2. rész (befejező)

(Sehun, Baekhyun)

- Kicsim, ébresztő~ - ébresztgettem Baek-et puszikkal, egy tálca étellel kezemben - Ilyen fontos napon hogy aludhat eddig a hercegnőm? - kérdeztem halkan. Korán felkeltem, órákkal ezelőtt, hogy a srácokkal feldíszítsük a házat, és berendezzük a kertet, valamint minden kaját és egyebeket megcsináljunk. Ők majd visszajönnek, nekem pedig az a feladatom, hogy a törpét addig az időpontig fent tartsam a szobában.

- Hm? - nyújtózkodtam hunyorogva. Ahogy hallottam, amit mond, egy széles mosoly terült arcomra - Nem felejtetted el? - dörzsöltem szemeim boldogan, és olyan lendülettel ültem fel, hogy majd kivertem kezéből a tálcát.. Szerencse, hogy jók a reflexei.. - Oo.. Kaja! - nyaltam meg szám szélét, mire szerelmem az ölembe tette a szinte svédasztalnak mondható tálcát. Mikor ült volna mellém, arcára simítottam egyik kezemmel, mire közelebb hajolt hozzám - Köszönöm.. - öleltem magamhoz szorosan, töretlen mosollyal. Mikor picit hátrébb húzódott, finoman ajkaira csókoltam, s nyelvem bevetve a játékba, vagy két percig el sem engedtem - Szeretlek.. Nagyon - suttogtam ajkaira.

Boldoggá tett a reakciója, de kicsit fájt, hogy képes volt azt hinni, egy ilyen napot elfelejtek.. - Mikor felejtettem én el bármi veled kapcsolatosat, hm? - kérdeztem kuncogva, majd orrára pusziltam - Én is szeretlek. Egyél gyorsan, de előre mondom: Én már ettem, miközben csináltam neked ezt, szóval köszönöm, nem kérek - foglaltam el mellette helyem.

- Kyungsoo pontosan ezt mondta.. Tudta ő is, hogy nem felejted el - mosolyodtam el ismét, majd falatozgatni kezdtem - Mi a terved mára, férjem? - kérdeztem, hencegve a nagy senkinek, hisz senki nem volt rajtunk kívül a szobában.. De nem lehet mindenkinek Oh Sehun a férje!!

- Összejátszottatok ellenem? - kérdeztem tettetett háborodottsággal - Amúgy a tervem titkos, idő közben 008-as lettem, tudod… - kuncogtam - Csak annyit mondok, hogy veled van minden megtervezve - mosolyogtam, arcára simítva - Tényleg, tegnap este mit akartál?

- Hm.. - mi lehet az? Imádom a titkokat, csak nagyját sosem tudom meg.. És ezt már kevésbé szeretem - Ja, semmit.. Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon szeretlek - döntögettem fejem boldogan. Füllentettem, de ez nem bűn.. Végülis mondtam neki, hogy szeretem!

Mire őkegyelme elnyammogta a kaját, már csak zuhanyzásra és öltözésre maradt időnk, így mindent be kellett osztanom, hogy nehogy alsóban legyünk, mikor betoppannak a vendégek - Hercegnőm, a fürdő előállt - terelgettem befelé szobánk mosdójába. Ide is készültem, igaz csak virágszirmokkal..mert a gyertyák kint vannak az udvaron…

Még ennyi idő után is meg tud lepni az aranyosságával.. Ráadásul babarózsaszín szirmok voltak! - Jézusom, Sehun… - ámultam - Ezt ki fogja kitakarítani? - kérdeztem. Na, igen, itt látszik az egy év házasság..

- Azt hittem tetszeni fog, te nyanya.. -morogtam kuncogva - Majd én kitakarítok, ne izgasd magad, de fürdenünk kell.. - húztam le róla pólóját. A kis házisárkány..

- Ugye nincs semmi a vízben a szirmokon és habfürdőn kívül? - kérdeztem, mielőtt beleléptem volna a kádba. Ki tudja..

- Baekhyun, minek nézel te engem? - kértem számon a törpét - Ne traktálj a hülyeségeiddel, inkább csak élvezd, hogy ilyen aranyos vagyok! - mondtam nagyképűen, majd beszálltam a kádba, még előtte - Látod? Semmi vizisikló.. - morogtam.

Kuncogva másztam be utána, és vele szembe fordulva, összekulcsoltam lábaim derekán s megcsókoltam - Ne haragudj, itt kritizállak, mikor én semmi ilyennel nem készültem neked.. - hajtottam le fejem - De jóváteszem!

- Legalább nem volt mit szabotálnod.. - simogattam hátát. Még időben végeztünk a fürdéssel, bár Baek nem igazán akart kiszállni.. De csak rávettem. Sikeresen felöltözünk, huszonéves létünkre, és már indultunk is ki a szobából.

Ahogy kiléptem a küszöbön, mintha egy másik ember házában lettem volna. Lufik voltak mindenhová téve, és a legtöbbnek szív alakja volt.. Rengeteg étel volt, a konyhában, a pulton és az asztalon is.. Ennek ellenére rend volt. De mindezt mikor csinálta meg? - Hunnie.. Ez rengeteg munkádba kerülhetett.. - hüledeztem, ahogy egyre lejjebb haladtam a lépcsőfokokon - Miért van ennyi kaja? - kérdeztem mellékesen - Ez olyan gyönyörű! - futottam oda az ajtóban fekvő virágcsokorhoz, majd kezembe vettem azt. Hatalmas..

- Örülök, hogy tetszik, álltam mögé, és derekát átkarolva állítottam egy kicsit arrébb az ajtóból - Remélem, ma társas kedvedben vagy - kuncogtam, és arcára pusziltam.

- Miért? - fordultam hátra mosolyogva Hunnie-hoz, mire kinyílt a ház ajtaja, és egy csomó ismerősünk özönlött be rajta. Kezdem magam pofátlannak érezni, hogy semmit nem csináltam, szegénykém meg mindent megtervezett.. és mennyit dolgozhatott vele..
- Boldog évfordulót! - köszöntött minket a ’nép’ nagy tapssal. Itt csak olyan emberek vannak, akik elfogadnak minket..
- Sehun.. - fordultam vele szemben, könnyes szemekkel - Köszönöm.. - szipogtam, és szorosan magamhoz öleltem - Imádlak.. Mindennél jobban.. - ölelgettem.

- Na, ne sírj.. - mosolyogtam - Én is téged, de most nem sírhatsz! Nézz oda, ki van ott! - mutattam Soo-ra. Hátrafordult Baek, és széles mosollyal vettem karjaiba a vigyorgó SooYeon-t, ki puszikkal halmozta szerelmem. Ez az idilli kép örökre megfestődött az emlékeimben. Mindenki itt volt, aki számított.. És élt. Az első évfordulónk napján. Remélem, még lesz vagy 100 ilyen..

 - Sehun, éhes vagyok! - rontotta a hangulatot Chan, mire mind felnevettünk - Menj ki, és üzemeld be a grillt.. - mutattam a kert felé, és előszedegettem a grillezni való húsokat a hűtőből.

- Megyünk, segítünk! - indultam Chanyeol után, Soo kezét fogva. Míg Hunnie kihozta az alapanyagokat, találkoztam Bacon-nel is, aki egész eddig Sehun anyukájával simogattatta a hasát - Szörmók~~ Szia - vettem karomba a kutyust - Hiányoztál már.. - puszilgattam.
- Te Baekhyun.. Neked nem Sehun-nal kéne lenned? - mutatott a konyha felé Kai, mire bólintottam és letéve a szőrmókot, szerelmemhez szaladtam s szorosan magamhoz öleltem.
- Sehun.. Imádlak - bújtam mellkasába. Most jöhet egyérzelmi bomba.. - Nem tudom, mi lenne velem nélküled.. - kezdtem monológomba - Annyi mindenen átmentünk és te mindig velem voltál, megleptél és boldoggá tettél.. Azt hittem, a kolesz során meg fogok halni.. De mikor megismertelek, minden megváltozott.. Bár, Kyungil akkor is majdnem a halálba vitt.. De te ott voltál, és megmentettél, Sehun-hoz méltóan.. Akkor is meg akartál menteni, mikor meglőttek engem, és akkor is, mikor elvesztettem a kisbabát.. És még számtalan alkalommal.. Mindig a hősöm voltál, és az is maradsz. Nelküled egy üres senki lennék, család és barátok nélkül.. Köszönöm, hogy vagy nekem és szeretsz engem, mint még soha senki.. - suttogtam a végét. Nem zavartattam magam azzal, hogy Sehun épp tevékenykedik valamit, csak elmondtam, amit éreztem.

Bevallom, bekönnyeztem a törpe szövegén és mindezekre visszaemlékezve, sikerült is megsiratnia Baek-nek. Persze, hogy meg akarom menteni.. mindentől és mindenkitől, mindig.. Csak a boldogsága érdekelt, hiába voltak olyan baklövéseim, melyek nem épp ezt mutatták.. - Bárki bármit mond, nekem van a legjobb férjem.. - csak ennyit tudtam válaszolni, ezt is elcsukló hangon. Ez a szín tiszta igaz. Ha ránézek Baek-re, olyan, mintha egy angyalt látnék.. Ártatlan, védtelen, szeretetreméltó.. Tökéletes. Tudván, hogy neki szüksége van arra, hogy megmentsem, és vele legyek, minden nap céltudatosan kelek és fekszem, hisz van kiért élnem..

- Megzavartam valamit? - jött be Sehun anyukája a konyhába, Elengedtem szerelmem testét, és tarkójánál fogva lehúztam magamhoz egy hosszú, szeretetteli csókra. Nem akartam, hogy sírjon.. Mégis boldoggá tesz, hogy megérintette a mondókám..
- Dehogy, semmit.. - fordultam hátra szipogva nőhöz.
- Jongin és Kyungsoo mondani szeretne nektek valamit -  biccentett kifelé fejével az anyuka, mire szerelmem magam után húzva mentünk ki a kertbe.

Még nem tudtam összeszedni teljesen a gondolataim, csak úgy ölelgettem Baekhyun-t, ahogy tudtam. Tényleg, nagyon szeretem őt..
- Szóval, a mai este fénypontja.. - kezdett bele Jongin, de Dae félbeszakította.
- Még csak délután kettő van, ember!
- Kuss! - csitította el Kai, mire mindenki felnevetett.
- Szóval, csak ezt szeretnénk odaadni - nyújtott Kyungsoo kezünkbe egy borítékot, melyet szerelmem kibontott és együtt kezdtük olvasni.

- Vi- visszakaptuk SooYeon-t? - remegtek ajkaim, és homályosodott látásom a könnyektől. Ez életem egyik legboldogabb napja!
Mosolyogva szaladtam a srácokhoz, hogy aztán az ő pólójukat is eláztassam a könnyeimmel
- Köszönöm.. - nyávogtam, már szinte fulldokolva a szemeimből folyó sós cseppektől. Hogy mennyire hálás vagyok nekik..

- Látom sikerült - mondtam mosolyogva. Persze, hogy én tudtam, hogy ez lesz, de azért én is megköszöntem nekik, igaz már nem sírtam.. Ez a nap olyan, mintha ovisok lennénk és mindenen sírnánk..
- Mondjátok: Sajt! - állt elénk Yixing a kamerájával, és csinált párunkról egy képet.
- Myeon, ugye tudod, hogy ez a kamera drágább az életénél? - mutogatott Chan, mire Yixing csak kiníyújtotta nyelvét, és elszaladt a tárggyal.
- Azt mondta, hogy én ennél is drágább vagyok, szóval megvettem neki, hogy ha esetleg szakítanánk, legyen valami drágasága.. - nevetett gonoszan JunMyeon, de kiszúrtam, hogy gyűrűsujján egy karikagyűrűt igazgat.
- Az meg mi? - lépkedtem közelebb nagyra tágult szemekkel - Ti eljegye- fogta be a szám Myeon, így nem tudtam kimondani… Akkor kié az a gyűrű?
- Nem akarta még elmondani nektek.. - suttogta Junmyeon, mire Yixing is becsatlakozott a beszélgetésbe.
- Mondtam, hogy ne vedd fel! - háborgott Lay
- De annyira jó érzés, hogy rajtam van.. - morgott párja.
- Nem mindegy? Ti eljegyeztétek egymást! - örültem őszintén fejemnek - De miért nem akartatok szólni erről? - kérdeztem, szemöldököm vonogatva.
- Mert pont ezt nem akartuk, hogy a ti évfordulótok rólunk szóljon.. - morgott Xing.

- Nekem Sehun-ról szól és Soo-ról - rántottam vállat kuncogva, de azért gratuláltam én is a párnak.
Teltek- múltak az órák, és ahogy sötétedett, egyre nagyobb szél fújt. Mivel tábortűz is volt, meg a grill is működött még, nem éreztem magam biztonságban, rossz előérzetem volt.. Mígnem megtörtént a baj. A grill teteje nyitva maradt, és mivel nagy volt az a része, a szél belekapott, és felborult a készülék.. Mondjuk, az a szél majdnem engem is elvitt. Gyorsan eloltottuk a szétszóródott parazsat és elpakoltuk a sütőt, de nem figyeltünk oda, és a pavilon idő közben lángra kapott, a tábortűz miatt.. Ez eddig nem lett volna baj, ha nem lett volna 23242 km/h-s szél, és nem repítette volna fel a kis sátrat a lufikhoz.. És innentől mindenki menekült, ugyanis a lufik még nagyobb tüzet csináltak, a bennük lévő gázok miatt.. a kert már lángokban állt, és terjedt át a házra a tűz, de mindenki kijött onnan, mindenféle sérülések nélkül..

Tehát ez az, amikor pillanatok alatt romba dől az életed? Minden olyan gyorsan, másodpercek alatt történt.. Miért pont ma?
Már úton voltak a tűzoltók és a mentősök, a ház pedig már lángban állt, mikor Baekhyun nem találta Bacon-t. Csak be ne menjen.. Biztos, valahol itt lesz Bacon is.. ugye?

- Bacon! Bacon hol van?! - akadtam ki, mikor nem találtam sehol sem - Kiskutyám, hol vagy? - pánikoltam, mikor egy jókora nyüszítést hallottam bentről. Kérdezni sem kell, bemegyek érte, most azonnal! Csak gyorsan kihozom.. Berohantam az égő építménybe, és könnyezve hívogattam a szőrmókot, ki miatt épp az életem kockáztatom.. Nem bírnék úgy élni, ha meghalna azért, mert nem mentem ki.. Ő olyan, mint a kisfiúnk..
Abban az eldugott helyiségben volt, amit Sehun-nal találtunk meg még régebben.. Ráesett egy szék.. - Itt vagyok, kiskutyám - emeltem le róla a széket zokogva, és épp mentem volna ki, mikor valami a fejemre esett a helyiség ajtajában, és összeestem, majd minden elsötétült előttem.

- Baek! Hova mész?? - kiáltottam utána, de azonnal szaladni kezdtem - Gyere vissza! Hallod? Hol vagy? Baekhyun! - szaladtam be a házba, és miután körülnéztem az alsó szinten, rohantam fel a lépcsőn - Baek? Itt vagy? - nyitottam be minden helyiségbe pánikolva - Hol vagy? - kérdeztem sírva - Baekhyun ki kell menned innen! - ordítottam. Arra nem figyeltem, hogy a sírással és kiabálással rengeteg füstöt lélegzem be.. De mikor megtaláltam szerelmem testét a földön heverve, mégiscsak a földszinten, azonnal hozzásiettem és mivel Bacon-t láttam kifutni, miatta már nem aggódtam - Baek, kelj fel! - vettem volna karjaimba testét, de túl gyenge voltam ahhoz, ezért csak húzni tudtam valameddig.. - Baekhyun, hallasz engem? - zokogtam, arcát simogatva. Nem hagyhat itt! Szeretem, nélküle senki vagyok! - Kérlek.. - estem én is a földre, és egyre jobban szédültem, de ki akartam vele jutni.. Csak már mozdulni is alig bírtam - Kérlek, ne halj meg.. - öleltem magamhoz zokogva, mire kinyitotta szemeit erőtlenül, és halványan elmosolyodott. Arcomra simított, és velem együtt kezdte folyatni könnyeit.

Mindent hallottam, amit Sehun mondott, és éreztem, hogy próbált menteni, a saját életét kockáztatva, de én, mint örökös púp a hátán, visszatartottam.. - Menj.. - suttogtam erőtlenül - Soo-nak szüksége van rád.. - hunyorogtam, egyre több könnyel arcomon. Nem gondoltam, hogy így lesz vége mindennek, de ha valakinek, akkor nekem kell ma meghalnom.. Pedig ha még egy napot lehettem volna vele..

- Nem megyek.. - mondtam remegő ajkakkal - Itt maradok veled.. - szorítottam meg kezét - Sosem hagylak el - mosolyogtam bíztatóan, de éreztem, hogy ő egyre csak erőtlenedik el, velem egyetemben. Nem akarom elveszíteni..

- Szeretlek.. - suttogtam, szemeibe nézve, de kicsivel később elkezdődött a holtak vetítése. Lepergett előttem a múltam, melyet ő, Oh Sehun határozott meg. Az első szeretkezésünk, a Bacon-nal töltött percek, az apró meglepetései.. A babának való bevásárlás, a veszekedések, Kyungil.. Sehun Luhan-nal.. Mikor megismertük Soo-t, Sehun szülinapja.. Az esküvő.. Most mindent elvesztettem.. Remélem, vele egy helyre kerülök, és tudjuk folytatni ott a végtelen szeretet megosztását egymással.. Szeretlek, Oh Sehun. Teljes szívemből.. szeretlek..

- Én is téged.. - nyeltem egy nagyobbat. Mikor elengedte kezem, és szemei lecsukódtak, hatalmas fájdalom hasított szívembe, és mégjobban sírni kezdtem - Nem akarlak elveszíteni! Kelj fel és menj ki! Kérlek! Szeretlek.. - ráztam élettelen testét - Én meghalok helyetted, kérlek.. Ne menj el.. Ne hagy itt.. - suttogtam zokogva. Miért kell ennek így lennie? Mikor kezdett előttem minden sötétülni, a tőlem telhető legszorosabban öleltem magamhoz a törpe élettelen testét, és végtelen fájdalommal búcsúztam földi életem utolsó pillanatától.

Én akkor is jobban imádtalak, Byun Baekhyun.