245|1. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Annyira hiányzik otthonról.. - döntöttem fejem szerelmem vállára - Nem lehetne, hogy titokban hazavisszük? - néztem fel KyungSoo-ra, ki rosszallóan rázta meg fejét.
- Így is csak egyszer láthatnátok hetente, 10 percre - tájékoztatott az idősebbik Soo. Hogy miért kell így tönkrevágni egy kisgyerek életét.. meg a mienkét..

- Pardon - álltam fel KyungSoo-val szemben, majd 90°-os szögbe hajoltam előtte - Köszönjük, hogy rendesen gondoskodtok róla.. Illetve, hogy többet láthatjuk a megengedettnél - mosolyogtam hálásan a párra, kik csak legyezgettek, jelezve, hogy semmiség. Nekik lehet, hogy nem nagy cucc, de nekem a fiamról van szó. Még ha nem is a biológiai fiamról..

SooYeon beteg lehet, ahogy elnézem. Mivel Kai-ék szerint alig alszik fél órákat zavartalanul, biztos ez az oka.. Egyem meg, még aludni se tud nélkülünk.. És emiatt lett beteg az én kis vidámságbugyrom - Kicsim, mi elmegyünk most, jó? - húztam fel Sehun-t a földről, ki értelmetlenül meredt rám - Sokat kell aludnod, hogy kipihend magad. Most csak beugrottunk hozzád, de majd ha jól leszel már, és nem leszel fáradt, visszajövünk érted. Rendben? - simogattam az elszontyolodott kisfiú arcát, majd megpusziltam azt.

- De hyung hadd maradjon velem! - kérte Soo szomorkásan, mire a srácokra néztem, hogy megtudjam, mit szólnak hozzá. ha a négylábú szörnyeteg is velük lesz egy ideig. KungSoo mosolyogva bólogatott, mire SooYeon egyből boldogabb lett - Apa, ígérd meg, hogy hazavisztek nemsokára! - követelőzött.

- Pici Soo, mi is szeretnénk téged hazavinni, amilyen gyorsan csak lehet. Nemsoká eljöhetsz velünk haza, rendben? - puszilgattam a kicsi fejét, mire helyeselt.

Még nagyjából fél órába tellett, mire Soo engedett minket elmenni végre. Hát.. Nehéz eset… - Baek, nekem van még egy kis elintéznivalóm - mondtam, mikor már hazafelé tartottunk. Szeretnék vele lenni ezen a héten, főleg.. De annyi dolgom van, pont a parti miatt, hogy nem tehetem ezt meg..

- Nem mehetnék veled? - pislogtam szomorkásan páromra, próbálva meggyőzni, de látszólag nem volt rá hatással az arckifejezésem - Tudod, milyen magányos egyedül egy akkora házban? - kérdeztem, morcosan visszadőlve helyemre. Vele akarok lenni! És, ha az évfordulónkon sem lesz velem?

- Tudom és sajnálom.. - mondtam halkabban a szokásosnál - Nemes cél érdekében teszem, meglátod.. - mosolyogtam magam elé, majd megálltam a ház előtt, de Baek nem akart mozdulni - Kicsim, segítsek kiszállni? - néztem rá értetlenül, mire a feje feletti kapaszkodóhoz tapadt szinte.
- Nem mozdulok mellőled! - kiáltotta szinte, összeszorított szemekkel, láthatólag teljes erejéből szorítva a műanyagot. Jóízűen felnevettem és átszerveztem a programom mára. Akkor ma Soo-nak veszünk valami ajándékot, és holnap elintézem a parti fennmaradó részleteit..
- Rendben - rántottam vállat mosolyogva, majd arcára pusziltam és továbbhajtottam az autóval.

Tényleg megengedte, hogy maradjak? - Hova megyünk, Hunnie? - kérdeztem jókedvűen.

- Soo-nak ajándékért.
- Tudod már, mit adunk neki?
- Anélkül, hogy veled egyeztetnék, úgysem venném meg, szóval jó, hogy jöttél - simítottam combjára, mire kaptam egy cuppanóst.
Egy játékbolt előtt leparkoltam, és a törpével nyomomban bementünk az üzletbe. Egyébiránt Soo szülinapja 3 nappal később van az esküvőnknél, pont jókor..
- Eh, Sehun! Gyere ide! - hívott szerelmem lelkesen, a bolt másik felébe. Egy nagyobb fajta LEGO szettet talált, és egy távirányítós autót, melyeket büszkén mutogatott. Elismerően bólintottam, majd alaposabban megvizsgáltam az árucikkeket.
- Gondolod ilyenje még nincs? - kérdeztem kíváncsian.

- Amikor pakoltam nála, akkor egy ilyennel sem találkoztam! - mutattam a kocsira erősködve - És LEGO sose baj, ha több akad, nem? - mosolyogtam a játékra.

- Akkor ezek kellenek, ugye? - borzoltam össze haját, mire csak morcosan a kassza felé trappolt - Ne rohanj, én fizetek! - kiabáltam utána nevetve.
Mivel ezt gyorsabban letudtuk a kelleténél, mehettünk is haza, de Baek egyből elterült a nappaliban, és alvást színlelt.

- Sehuniee~ - nyávogtam - Masszírozz meg.. - nyöszörögtem a kanapén fetrengve. Igazából csak a szeretetére és az érintésére vágyom és ezt egy kellőképp megfelelő módnak véltem.
Mikor végre elfoglalta magát rajtam és hátam masszírozásába kezdett, azt hittem elájulok. Miért nem kértem még sosem, hogy csinálja ezt? Baromi jól esik!

- Kicsit halkabban nem lehetne? - kérdeztem kuncogva, nyögéseire célozva, melyek hasonlítottak ahhoz, amiket ’párzás’ közben hallat. Ha nem akarja, hogy a kanapén, masszázs közben betegyem neki, muszáj elhalkulnia..

- Miért, Hunnie? - tettem az értetlent, majd szándékosan nyögtem egy nagyobbat - Hupsz, ez kicsúszott.. - kuncogtam gonoszan.

Leszálltam Baek-ről, és hátára fordítottam - Gyere egy picit - nyújtottam kezem, majd felhúztam magam után a szobába. Lefektettem az ágyra, majd felé másztam és a fejemre húztam a takarót - Most hangoskodhatsz.. - kuncogtam gonoszan, majd pólója alatt kezdtem turkálni. Később feltűrtem azt, és felsőteste egészét forró puszikkal hintettem, míg kezemmel becsességét markolgattam, nadrágjába nyúlva.

- Se-Sehun - akadt meg bennem a levegő, mikor megéreztem kezét odalenn. Hah! Csak kiharcoltam magamnak a szeretetet!

**1 órával később**

- Ezaz! Ó, igen.. Pont ott!

** +1 órával később **

Ez már rámfért.. Csak lehet, hogy nem fogok tudni járni..

- Hunnie, minden rendben? -  kérdeztem a padlón fetrengőt - Vagy nem tudod feldolgozni, hogy megvertelek egy xbox-tenisz játékban?

- Nem az érdekel engem, hogy te nyertél, de belerúgtam az ágy sarkába, és eltört a kislábujjam!

- De láttad, hogy telibe találtam a labdákat? - örültem ismét fejemnek, már 3. alkalommal a nyereségem óta - Jaj, te tata.. Hozok neked jeget, csak ne nyavalyogj.. - hagytam ott szerelmem kuncogva. Eléggé lefárasztott ez a durva két óra tenisz, de legalább tudok aludni ma..

Én nem nevetek annyira, mert tényleg kurvára tud fájni, ha belerúgsz a kislábujjaddal az ágy sarkába! Úgy látszik, holnaptól egészen a parti napjáig - azaz 5 napig - telefonról kell intézkednem.. Megint a srácokra hagyatkozva.. De legalább lehetek ezzel az örökmozgóval.

- Itt a jég, tata! - mondtam vidáman csengő hangon, és lábára helyeztem a hideg zacskót, majd segítettem neki felülni - Sajnálom, hogy nem adtam helyet.. - mondtam, kuncogva. Próbáltam nem kinevetni, de olyan viccesen fájlalja magát..
Egész az évfordulónk előtti estéig így voltunk-mármint nem a szobában, Sehun lábát jegelve, hanem kettesben- és minden lehetséges gyerekes dolgot kipróbáltunk, amit csak lehetett. Sehun lába a ’balesetet’ követő reggelre jó lett, szóval itthon sem kellett maradjunk, így több lehetőségünk is volt.. És közelebb érzem magam most hozzá, mint valaha.

Mivel Sehun faszagyerek, Baek tudta nélkül mindent elintézett a napokban. Azt hittem, minden rendben lesz, de mikor már az ágyban feküdtünk és épp aludtam volna el, Baek addig szólongatott, míg felé nem fordultam - Tessék? - kérdeztem, komás hangon.

- Hunnie.. Te.. - most megkérdezzem, hogy elfelejtette-e azt, hogy holnap lesz az évfordulónk? Dehát ez csak holnap számít, nem? Majd holnap megkérdezem.. Úgysem lett volna más választásom, mivel drága Sehunnie elaludt.. - Szeretlek - mondtam mosolyogva, édesen szuszogó arcát simogatva.