244. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Reméltem, hogy ezt mondod - lihegtem, nyelvem kinyújtva. Végül annyira elfáradtam, hogy valamikor hajnalban takart be engem Sehun, ugyanis azt sem tudtam már megcsinálni, csak elaludtam.

Másnap reggel széles mosollyal ébredtem az ébresztőre szerelmem mellett, melyet gyorsan le is állítottam, hogy ne keltsem fel az épp szuszogót. Már csak egy hét az évfordulónkig! Óvatosan felkeltem az ágyból, és egy köntöst magamra aggatva siettem le a konyhába a tálcával, melyet tegnap felvittem. Készítettem egy gyors reggelit szerelmemnek, majd felvittem azt, s helyemre tettem, egy cetlivel mellékelve. Felkaptam valami ruhát, ami kezembe akadt, és a kocsikulcsot eltéve siettem Chanyeol-hoz, hogy megszervezzük a meglepetés partit, amit az évfordulóra szánok.

Frissen és üdén keltem, ám mikor magam mellé néztem, nem szerelmem találtam magam mellett, hanem Bacon-t, aki épp a feltehetőleges reggelim majszolta.. - Finom, pajti? - simogattam a szőrmókot mellettem, ki ki sem akarta dugni az orrát a műzlistálból. Mikor megláttam a kis sárga cetlit a tálcán, elvettem azt onnan, és elolvastam a tartalmát.
’Jó reggelt, kismajom!♥ Remélem jól aludtál, és kipihented magad a fáradalmakból. Készítettem neked valami egyszerű reggelit, remélem ízleni fog. Sajnálom, hogy nem voltam melletted, amikor felébredtél, de később kompenzállak ezért, ígérem. Akadt egy kis elintéznivalóm, de sietek haza. Szeretlek♥ -Sehun’
Istenem, de aranyos.. - Hát, pajti.. Akkor most ketten maradtunk.. és éhes is vagyok, de épp most etted meg a reggelim, amit Sehun csinált nekem, szeretettel.. - biggyesztettem le alsó ajkam, mire Bacon leugrott az ágyról, és eltipegett. Ch..

Igyekeztem minél hamarabb letudni a dolgokat, de nem ment az annyira egyszerűen.. A meglepetés része menni fog, azon nincs mit tárgyalni, és a helyszín egyértelműen nálunk lesz, de nem találok egy olyan cukrászdát, ahol több ízű tortát csinálnának.. Mármint egy torta, több ízzel. Ezen kívül mindennel megvoltunk pár órán belül, és egyesével felhívtuk az embereket, kiket szívesen látnánk a partin. Végül délután kettő felé hazaestem, pedig tényleg nagyon siettem! - Megjöttem! - kiáltottam lelkesen, mikor beléptem az ajtón. Baek a kanapén fetrengett a nappaliban, hol telefonjára, hol a TV képernyőjére szegezve tekintetét. Mikor felfogta, hogy itthon vagyok, mindent eldobva futott felém, és rámcsimpaszkodott.

- Hiányoztáál~ - nyávogtam mellkasába, majd agyon puszilgattam, ahol értem - Hol voltál? - néztem rá hatalmas szemekkel. Rég volt már, hogy nem mellettem kelt azért, mert valami más dolga volt… És most SooYeon sem volt itt, csak Bacon királyfi, aki egész nap magát simogattatta, mint a macskák.. pft..

- Titok - pusziltam orrára - Megetted a reggelid? - tettem le a földre testét, miközben a lusta dög keresésére indultam.

- Hát.. Nem, de finom volt.. - kuncogtam - Bacon királyfi betermelte, mire felkeltem.. O, és ami a kis cetlit illeti - ugráltam mellé, majd füléhez hajoltam - Én jobban - pusziltam arcára vidáman.

- Komolyan? - néztem a szőrcsomóra kezemben - Képes voltál megenni Baekhyun hamiját? - húzogattam fülét - Ezért még kikapsz, szaros.. - morogtam a kutyusnak, majd elengedtem, hadd nyúzza a játékát - Visszatérve a témához: Nem igaz, és kérsz valamit reggelire ismét? - vigyorogtam kitartóan, de mikor az órára téved szemem, kijavítottam magam - Illetve.. uzsonnának? - nevettem el magam.

Istenem, annyira édes! - Csináljunk közösen kaját, és vigyünk Soo-nak is.. Meg, ha már ott vagyunk, akkor JongIn-nak és KyungSoo-nak is - anyáskodtam.

- Oké - sétáltam a konyhába, majd nekiálltam valami finom szendvicsnek, amit Baek-nek szántam. Soo-ék majd kapnak palacsintát.. Baek-nek is ennie kell!

Mikor Sehun kiment a konyhába, jelzett a telefonom, hogy valamilyen esemény közelgőben van. Mikor megnyitottam az értesítést, széles mosoly ült ki arcomra. Egy hét múlva az évfordulónk.. és rá pár napra Soo szülinapja. Vajon Sehun észben tartja ezeket?.. - Kicsim! - szaladtam ki hozzá a konyhába lelkesen - Miért nem vártál.. - szakított félbe azzal, hogy a számba tömött egy falatot az általa készített szendvicsből.

- Milyen? - kérdeztem, mire csak feltartotta hüvelykujját, jelezve, hogy finom - Akkor jóétvágyat - tettem elé tányéron az ételt, s nekiálltam a palacsintasütésnek. Nem akarom kifárasztani ilyenekkel.. Legalább ezen a héten hadd érezze magát trónolónak. Mikor jóízűen eszegette a szenyát, elé sétáltam. Elfelejtett rágni is, annyira leste, hogy mit akarok, de csak egy puszit nyomtam az arcára, és visszamentem kutyulni a tésztát.

- Ya.. - mondtam tele szájjal. Ez nem ér! Én is akarok neki segíteni. Miután lenyeltem a falatot, mögé lopóztam és belekóstoltam a nyers tésztába egy ujjammal - Hmm.. - dícsértem hangokkal készülőben lévő édességet - Pont olyan tökéletes lesz, mint te - hízelegtem - Dee.. Akkor tökéletesebb lenne, ha én is segíthetnék… Nem gondolod? - próbálkoztam.

- Ezzel egyet értek, de neked most Hawaii van.. - kuncogtam, s elkezdtem sütni a palacsintákat - Kérsz te is? - érdeklődtem.

- Most ettem, Hun-ah.. - nyavalyogtam - Meddig fog tartani, hogy ennyire a tenyereden hordozol? - terültem el a székeken az asztalnál.

- Nem tetszik? - fordultam hátra meglepetten, mire szabadkozni kezdett.

- De, de! Csak félek, hogy ezzel túlságosan kifárasztalak.. - mondtam lekiismeretesen.

- Nem, dehogy - mosolyogtam bíztatóan. Fél óra alatt elkészült az összes palacsinta, mait csak ki tudtam sütni, de addig Baekhyun gondoskodott arról, hogy ne unatkozzak. Telefonjárol indított zenéket, és mindegyiket végig énekelte. Ha ez a gyerek nem lenne, ki kéne találni..

- Oppa! - szaladtam oda szerelmemhez boldogan - Végeztél? - pislogtam rá nagy szemekkel.

- Mi? - döbbentem le - Mikor zuhantam én vissza arra a szintre, hogy oppának szólíts? - kértem számon, mire csak magához ölelt.

- Csak gondoltam mondok olyat, amit még sosem hallottál tőlem.. De mindigis az én férjem leszel - néztem fel rá mosolyogva. Nem tudom, mi ütött belém ma, de hiába ébredtem Sehun nélkül, elmondhatatlanul boldoggá tesz maga a jelenléte..

- Oh, értem.. - merengtem, miközben visszaöleltem - Ja.. és igen, végeztem, szóval már csak meg kell őket töltenünk, és mehetünk is! - dörzsöltem össze tenyerem. Baekhyun bevállalta, hogy megtölti mindegyiket, össze-vissza ízesítve, míg én pakoltam össze ruhákat a kicsinek. Amint elkészültünk, Bacon-nel a hátsó ülésen elindultunk KyungSoo-ék háza felé, hogy meglátogassuk őket.

Izgatottan csengettem az ajtóban állva, mikor már odaértünk a picihez. Amint kinyitották az ajtót, azt hittem, Soo lesz az, ezért már guggoltam is volna le, de Kai fogadott..
- Sziasztok - fogadott minket mosolyogva, halk hangnemben - SooYeon épp alszik, KyungSoo ölében - tartotta szája elé mutatóujját, hogy halkan legyünk. Lepakoltuk a palacsintákat, és elengedtük Bacon-t, majd az álomszuszékhoz sétáltunk. Üdvözöltük KyungSoo-t is, ki hasonlóan fogadott minket, mint párja.. Hát ez a gyerek valami tündéri.

Amíg Baekhyun és a nagyobbik Soo szóbaelegyedtek halkan, én és Kai kimentünk a teraszukra, hogy beavassam őt is a meglepetés partiba.

- Szerinted Sehun elfelejti, hogy évfordulónk lesz? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal. Bízom benne annyira, hogy remélem nem feledkezik meg róla, de.. Ha mégis..
- Képes lenne bármilyen dologról megfeledkezni, ami veled kapcsolatos? - tette fel a kérdést Soo egy kicsit hangosabban, mire a kicsi megébredt.
- Anya.. - pislogott piciket irányomba, s mikor realizálta, hogy tényleg én vagyok itt, egyből felült KyungSoo ölében, és felém nyújtózott.
- Szia, sószsák - puszilgattam, miután átvettem ölembe.

- Soo sütött egy sütit, mikor Baek itt volt még régebben.. Szerintem az ízlett neki - mondta Kai a tanácsot az ételekre - Szólok majd neki, hogy süssön nektek.
- Remek! Akkor már csak az ajándékom hiányzik.. Mivel nem tudom, mit adhatnék neki, aminek tényleg nagyon örülne.. - töprengtem - Várj.. A napokban lesz SooYeon tárgyalása, és oda csak engem idéznek be. Azaz, ha megoldom, hogy hozzánk kerüljön SooYeon, akkor aznap elhoznátok, és bejelenteném, hogy megint faszagyerek voltam! - csodáltam isteni ötletem.
- Ez mind szép és jó, de.. Hogy fogod megoldani az ügyet egyetlen tárgyalással? - rontotta el kedvem bronzos bőrű barátom.
- A szerencse az oldalamra áll! - beszéltem hülyeségeket - Ugyan már, úgysem azokhoz a retardáltakhoz fog kerülni! És egy nevelési tanácsadósra nem sózhatják rá az ember gyerekét, hisz az már tényleg sok lenne! - morogtam. A többi ajándékot.. még kitalálom.

- Anya, hiányoztál - ölelt magához a pici, miközben ébredezett - Apu is itt van? - nézett körbe kíváncsian, miközben akkorákat ásított, azt hittem leharapja a fejem..

- Itt vagyok, Soo - mondtam vidáman, mikor befejeztük a beszélgetést JongIn-nal, s a törpéhez ballagtam, majd magamhoz vettem - Hiányoztál, Yeon-ah - simogattam fejét, mire mosolyogva adott egy cuppanóst - Hiányzik már Bacon hyung, hm? - pöcköltem meg orrát, mire mosolyogva bólogatott - Baconiee~~ - hívogattam a négylábút, mire lustán odavonszolta magát, és elterült a szőnyegen. Soo persze egyből odarohant. és terrorizálni kezdte a kutyát a sok puszival, és ölelgetéssel, melyek elmaradtak.