240. rész

(Sehun, Baekhyun)

Ez a szöveg.. Haláli.. Már fájt a hasam a nevetéstől -Ya! Most már elég, mert rosszul leszek - szóltam rá nevetve.

- Igenis kapitány - komorodtam meg, s szembe álltam vele. Komolyan szemeibe néztem, majd elmentem mellette, de kikötöttem kötényét, és fenekébe csíptem, majd szaladni kezdtem.

- Jinjja.. - hitetlenkedtem. Ez a gyerek.. - YA! Megállj! - parancsoltam rá, de meg sem hallotta, így kergethettem. Aish..

Elbújtam a nappalit és a konyhát összekötő kanyarban, és mikor előttem elfutott, elkaptam hátulról, és harapdálni kezdtem vállát.

Annyira megijedtem, mikor elkapott.. Egy pillanatra megállt a szívem, komolyan - Yahaa - ficánkoltam nevetve.

- Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek - hadartam, mikor felhagytam harapdálásával, és inkább az ölelésre koncentráltam.

- Én jobban - suttogtam.

- Hazugsáág~ - csengett gyermekded hangom.

- Nemigaaaz~ - nyavalyogtam - Aljas rágalom! - kuncogtam szerelmem ölelésében.

- Ya! Miket nem feltételezel te rólam! - háborogtam - Ez sértő.. - ölelgettem - Tudod, hogy te vagy a mindenem, ugye? - néztem szemeimbe komoly arckifejezéssel. Tényleg ő a mindenem.. Ilyenkor megszűnik létezni más a világon... SooYeon, apa, anya vagy Bacon, és a srácok hiánya mind eltörpülnek, mikor vele vagyok.. De ha nélküle... Nincs olyan dolog, ami egy pillanatra el tudná feledtetni a hiányát, mely tátongó űrt képez bennem.

- Igen - mosolyogtam egyenesen szemeibe nézve. Annyira, de annyira boldoggá tesz. Bármilyen helyzeteben - És ugye te is tudod, hogy te vagy a mindenem? - simogattam arcát.

- Hááát - vágtam arcokat - Háát.. Igen - kuncogtam - Remélem ez így is fog maradni, örökké - mondtam az őszintét.

- És az után is - dörgöltem össze orrunk, majd lassan szájára pusziltam.

- Jaj, a pizza! - riadtam meg, mikor csipognia kezdett a sütő. Ki állította be, hogy szó... - Baekhyun, a szívbajt hoztad rám... Szólhattál volna hogy időzítőre tetted a programot.. - hüledeztem nevetve, és kivettem az ételt a sütőből.

Felnevettem szerelmem aranyos reakciójára, majd mögé lopóztam, s derekát átölelve kezdtem válla harapdálásába.

- Yaa.. - visongattam - Tiszta folt leszek tőled.. - nevettem - Mint a boci - próbáltam kimászni a kínzásból.

- Yaa~ - nyivákoltam én is - Legyünk együtt piszkosak - kuncogtam ördögien, s már csak azért sem engedtem el.

- De akkor fürdesz velem - pusziltam ajkaira, majd felemeltem fenekénél, és ringatni kezdtem, mint egy kisbabát - Aluggyá' e' - parancsoltam rikácsolva - Aluggyá mán' - nevettem.

- Yaa~ - nevettem - Milyen apa ordibálja az altatódalt?! - szórakoztam hangvételén - Apuci! Vigyél fürdeni! - parancsoltam zsarnok kisgyerek módjára.

- Milyen kisfiúnak nincsen lába aki rugdalózni és kapálózni tud? - kérdeztem én is, és bevittem a fürdőbe - Fürdés után zaba van, taknyos kölök! - szórakoztattam.

- Sírni fogoook~~ - nyavalyogtam kapálózva - Ne legyél goromba, Apucii - követelőztem duzzogva, majd morcosan vetkőzni kezdtem.

- Van merszed visszabeszélni? - csikiztem oldalát - Hm?! Komolyan elnáspángollak ám ezekkel az ujjakkal! - mutattam imént említett testrészem.

- Nem gondolod, hogy azoknak máshol lenne a helyük? - villantottam egy kacér mosolyt szerelmem felé.

- Hát.. - vettem számba mutatóujjam, majd miután benyálaztam azt, szerelmem járatába nyúltam. A hallójáratába - Itt? - kérdeztem nevetve.

- Jinjjaaa~~ - nevettem el magam én is - Nem egészen arra gondoltam.. - ráztam fejem - Na fürdesz velem, tatika? - cukkoltam.

- Ne legyél tiszteletlen az idősebbikkel! - legyintettem arca előtt - Ch, tiszta anyád vagy! Fizetném inkább én a gyerektartást! - játszottam meg magam, miközben engedtem a vizet, és Baek-re adtam egy köntöst, hogy ne fázzon addig.

Szomorúan lehajtottan fejem és műsírásba kezdtem - Apu nem is szereeeeet~~

- Apu imáád~~ - nyavalyogtam hozzá hasonlóan - Méghozzá mindennél jobban - álltam vele szembe - Csak sokat zabálsz, sok ruha kell és még vissza is pofázol! - soroltam az átlagos válások okát.

- De.. Baby B-nek csak egy valamire van szüksége. Semmi más nem kell, csak Apa - néztem rá ártatlan szemekkel - Visszaadom a ruháimat, egy rossz szavam sem lesz, nem kell rám költened, csak maradj velem - pislogtam nagyokat - Enni se kell..

- Jaj, te majom - szálltam ki a gonosz apa szerepéből, és magamhoz öleltem szerelmem - Apának sem kell más, csak Baby B - mosolyogtam.

- Baby B imádja apát - mondtam boldogan - És bármit megtenne érte - nyújtózkodtam egy pusziért.

- Kölcsönös az érzés.. - öleltem magamhoz ismét, majd száját kezdtem el puszilgatni, melyet széles mosollyal fogadott a törpe.

Annyira imádom. Mikor kifolyt a víz, elengedtük egymás ajkait, majd beszálltunk a kádba, hogy ott folytassuk a félbe hagyott csókcsatát - Így sosem végzünk - kuncogtam.

- Jóó, de sosem unom meg azokat a tökéletes ajkakat.. - pusziltam még egyet szájára - És a tökéletes hajadat, nyakadat, válladat, ujjadat, könyöködet, és mindened - hadartam.

- Te beszélsz, aki a legtökéletesebb vagy a világon? - mosolyogtam - Egy földre szállt angyal..

- Te meg kettő - kontráztam - Vagy tizenkettő - fröcsköltem le haját.

- Yaa~! - fröcsköltem vissza nevetve - A hajaaam~ - nyavajogtam. Bár ő jobban utálja, ha az övé vizes..

- A hajaaam - utánoztam nyavalyogva - Jaj, a hajaaam - nevettem - Cukorból van és elolvad. Azért puszilgattam mindig a fejed, mert édes volt. Onnan ettem - viccelődtem. Tényleg.. Hajat kéne festetnem. Vagyis, szivatnom.

- Yaaa~ - kaptam fejemhez riadtam - Akkor azért lettem ilyen kopasz! - gyanúsítottam meg - Most úgy nézek ki, mint ChanYeoool~~ - nyafogtam.

Csóri colos, ezzel sosem fogjuk békénhagyni... - Hát, össze is illetek. A két gyagyás, a colos és a kobold... - nevettem.

- Jinjjaa~ - tiltakoztam - A kobold mást szeret - duzzogtam.

- És mégis kit? - kértem számon - Pedig már örültem, hogy találtam társat szegény égimeszelőnek..

- Hát sajnos a kobold a magas, fekete herceget szereti, akibe már első látásra beleszeretett.. - vágtam szomorú pofit.

- JONGIN?? - akadtam ki ténylegesen - Tudtam, hogy nem zárta le veled ezt az egészet!

- O.. - illetődtem meg - Rád gondoltam, te buta! - tettettem a sértődöttet.

- Én is, csak nem mertem mondani!.. - tettettem - Nagyon reméltem is, hogy rám célzol - kuncogtam, miközben mellkasához bújtam.

Kuncogva simogattam buksiját, majd rápusziltam - Nagyon szeretlek - suttogtam mosolyogva.

- Én is téged - nyammogtam. Miután megfürödtünk, és álmos voltam, lefeküdtünk aludni. Nem igen nevezném mondjuk alvásnak, mert egész este csak SooYeon miatt aggódtam.. Reggel elmegyek a rendőrségre Baekhyun-nal, és megkérdezzük, hol van Soo, s aztán meglátogatjuk. Aztán munka..... Istenem, de utálok dolgozni, még ha csak egy napról is van szó egy hónapban.

- Jó reggelt, szerelmem - keltettem Sehun-t reggel boldogan - Hogy aludtál? - érdeklődtem lelkesen.

- Rosszul..  - dörzsöltem szemeim - Hiányzik Soo..  - nyavalyogtam - Mellesleg jó reggelt.  És, te hogy aludtál?  - simítottam arcára.

- Nekem is hiányzik.. Ma elmegyünk hozzá.. Ugye? - néztem szerelmemre reménykedve.

- Persze - mosolyogtam - Elvisszük neki Matuka hyung-ot, hogy vigyázzon rá. Tényleg...  Írt vissza a legutóbbi levelünkre?  Mert az már nincs bent, ahogy nézem.. - vizsgálgattam a mellettem fekvő plüss macit.

- Nem tudom.. A válasz sincs itt.. - vakartam fejem - Lehet, hogy még nem írt.. - gondolkodtam.

- El is felejtette - kuncogtam - Mit kérsz reggelire? Sósat? Édeset?

- Mmm - gondolkodtam erősen - Téged - pattant ki fejemből a kolosszális ötlet.

- Majd este - kuncogtam - Elmenne a fél nap ezzel, annyi hiányosságom van - kacsintottam pimaszan,  s szájára pusziltam.

- Igeeen? - kuncogtam huncutul - Már várom - kacsintottam.

- És egyéb étkezési célra szánt étel iránt nincs érdeklődésed? - kérdeztem szépen megfogalmazva, hogy éhes -e - Bármit csinálok neked - mondtam dicsőséggel.

- Bármit? - csillantak fel szemeim - Bármit? - kérdeztem lelkesen.

- BÁRMIT - mondtam hangsúlyozva - Na, van valami kívánsága őfelségének?

- Oh Sehun falatok salátaágyon! - kiáltottam kívánságom boldogan.

- O.. Az meg milyen? - kérdeztem kacagva aranyosságán. Olyan, mint egy kis ovis.