239. rész

(Sehun, Baekhyun)

Egész nap hülyére aggódtuk magunkat Sehun-nal. Olyan jól indult ez a nap, és egyik pillanatról a másikra lett belőle rémálom.

- Szerinted, ha felhívom a rendőrséget, beszélhetünk a picivel? - kérdeztem szerelmem, mire vállat rántott. Próba, szerencse alapon el kezdtem tárcsázni az említett számot, várva, hogy valaki felvegye.

Figyelmesen füleltem, a legnagyobb odafigyeléssel, hátha valaki felveszi és mondd valamit.

- Kinyomták - szusszantam - Pedig csak egy esti mesét akartam neki mondani..

Szerelmem szavaira, újra előtört belőlem a sírás. Nagyon, nagyon hiányzik Soo.. Borzasztóan aggódom érte. Idegesen túrtam hajamba, miközben fel-alá járkáltam a lakásban.

- Édes.. - állítottam meg a járkálásban - A kisfiunk nem sír, és nem fél semmitől. Tudja, hogy mi itt vagyunk neki, jó? - próbáltam vígaszt adni a szipogónak - Jobban szeretem, ha mosolyog az én hercegnőm - fogtam kezembe arcát, majd szájára pusziltam.

Annyira imádom.. Borzasztóan hálás vagyok neki, hogy ilyenkor is itt van nekem. Nehezen tudom kontrollálni magam, mikor ideges vagyok és ő is tudja ezt.. mégis itt van, és segít átvészelni ezt - Nagyon, nagyon szeretlek - suttogtam ajkaira.

- Én is téged, törpe - pusziltam ismét ajkaira - Nem sírunk, rendben? - öleltem magamhoz.

- Rendben - szipogtam, s jobban hozzábújtam, míg megnyugodtam. Mikor abbamaradt szipogásom, felnéztem gyönyörű íriszeibe, majd szájára csókoltam.

- Hozzuk el legalább Bacon-t anyától, jó? - mosolyogtam - Addig játszunk vele egy kicsit, úgy is rég láttuk már az öreg csontot - kuncogtam.

- Rendben - bólogattam mosolyogva, s még bújtam hozzá pár percig, majd egy hosszú csók után összeszedtem magam és felvettem cipőm - Mehetünk, édes?

- Útra fel Bacon királyfiért - öleltem magamhoz hátulról - Hátha túlságosan el van kényelmesedve az ideiglenes otthonában - húztam magam után a kuncogót, egyenesen ki az autóba.

Gyorsan ott voltunk szerelmem anyukájánál, s mikor ajtót nyitottunk, a csöppség szinte a kezünkbe ugrott. Annyira édes még mindig - Hát szia, Szaros - vettem fel ölembe a picit, ki bőszen nyalogatta kezem. Teljesen megkergült..

- Meg ne edd nekem Baekhyun-t - simogattam fejét - Nekem is hagyni kell ám belőle, hisz az én feleségem - bújtam az említett nyakába, miközben át öleltem hátulról.

Szívem kihagyott egy ütemet, mikor szerelmem "feleségem"-nek hívott. Akkor, a suliban, álmaimban sem gondoltam volna, hogy megkaphatok egy ilyen földre szállt angyalt.. Nemhogy összeházasodjunk.. Életem második szakasza egy csoda.. Én vagyok a legszerencsésebb ezen a világon. Amint szerelmem átölelt, Bacon mászni kezdett mellkasomon felfele, majd vállamról Hunnie ölébe pottyant.

- Mi van, majom? - csikiztem hasát - Hiányoztál, kispamacs - puszilgattam.

Olyan édesek, hogy az valami félelmetes - Végre itt van Apu, ugye pöttöm? - gügyögtem picihez, mire boldogan vakkantott egyet.

- Waa, de megsimogatoom~~ - szekáltam Bacon-t, mire futni kezdett előlem farkát csóválva.

Vagy fél órán keresztül kergetőztek, ha nem több, mire mindketten fáradtan terültek el a hatalmas szőnyegen. Bacon szerelmem hasán, égnek álló tappancsokkal, s kinyújtott nyelvvel feküdt, míg szerelmem őt utánozta.

- Baehyu - lihegtem kinyújtott nyelvvel - Kéhek lehehőt - tettettem halottat.

Felnevettem szerelmem aranyos kis akciójára, majd melléjük sétáltam, s szerelmem finom, puha párnáira csókoltam.

Belesóhajtottam csókunkba, és a közelebbnél is közelebb húztam magamhoz. Túlságosan szeretem..

Szerelmem anyukája zavarta meg a percekig tartó pillanatot. Bacon felpattant és futott a nőhöz, simogatásért epekedve. Kis talpnyaló..

- Köszi, hogy vigyáztál rájuk.. - dörzsölgettem szemeim. Pár órát még beszélgettünk, s mikor már tényleg nagyon este volt, elindultunk haza.

Furcsa volt Soo nélkül hazamenni. Bacon nem kergetőzött senkivel, nem volt ki énekelgetve nyomkodja le a kilincset hiába.. Hiányzott SooYeon. A kisfiunk..

- Kicsim, holnap késő estig dolgozom, mivel délután megyek csak be.. Addig Soo után „nyomozok” - ölelgettem az ajtóban.

- S-Soo..? - dadogtam a pici nevét. Nagyon hiányzik.. - Rendben - mosolyogtam rá, majd szájára csókoltam.

- Gyere, szaros - intettem be elénk a kutyust, mire csak úgy beszaladt a lakásba, és a földön hempergett örömében - Mit szeretne enni a gyönyörűséges, imádott manóm? - próbáltam kedveskedni.

- Hmm.. - gondolkodtam erősen - Sütünk pizzát? - álltam elő a fenomenális ötlettem, mutatóujjam feltartva.

- Amit csak szeretnél - simogattam arcát - Hawaii, tripla sajtos, pepperonis?

Nos mivel Sehun kedvence a.. - Hawaii.. - az enyém meg a.. - Tripla sajtos.. - de a pepperoni a közös kedvenc feltétünk - Hawaii-tripla sajtos-pepperonis - vigyorogtam elégedetten.

- Szuper - nevettem - Hogy osszuk fel? Fele pepperoni, egy negyed sajtos egy negyed hawaii? Vagy egyenlő 3 részre? - vettem elő a gyúródeszkát, és a sodrófát, majd Baekhyun nyakába aggattam egy kötényt.

Hmm.. Mi lenne ha megcsinálnánk a Hawaii-s alapot, kicsit több sajttal meg egy kis pepperónival? - ismertettem ötletem, miszerint finomságot finomságra halmoznánk - De el is oszthatjuk - mosolyogtam.

- Áll az alku - bólintottam, majd kikerestem netről a pizza alapreceptjét, és kikészítettem a hozzávalókat. Az első dolgom a liszttel az volt természetesen, hogy összekentem Baekhyun arcát.

- Yaaa~ - nevettem el magam - Ez nem ér! - liszteztem be kezem és kergetni kezdtem szerelmem a konyhába, mígnem elkaptam és indiáncsíkot húztam arcára kezeimmel - Most tökéletes - vigyorogtam elégedetten.

 - Igen? - kérdeztem nevetve, majd belenyúltam a sajtkrémbe és állára kentem egy jó nagy adaggal - Fhranszhia khölthő a fheleshéghem - nevettem.

- Jinjjaa~ - puffogtam, de muszáj volt elnevetnem magam szerelmem akcentusán. Annyira édes, ahogy még bele is sejpít.

- Nem is francia vagy... Vaaaagy.. Hmm... Picasso - nevettem - Eredeti Huanmiguel - nevettem egyáltalán nem vicces szavaimon.

Hát ettől meg végképp röhögőgörcsöt kaptam. Annyira édes, hogy beszarás.. És ez a duma..

- Sosem végzek, ha Huanmiguel arcán van az összes pizza alapanyag! Az olaszok nagyon dühik lesznek - nyújtottam ki nyelvem, majd összedobtam a tésztához való alapanyagokat.

Míg le nem nyugodtam, ő összedobta a fél pizzát.. - Tadaamm!! Megjött Gordon Ramsey! Félre az útból! - meneteltem dicsőségteljesen.

Na, ezt megnézem.. - Hajrá - tapsoltam bíztatóan, majd egy fakanalat kezembe fogva kezdtem bele a "műsorvezetésbe" - Üdvözlöm önöket, kedves nézők. Ez itt a konyhafőnök Junior, hol különböző tudású gyerekek mérik össze főzési-sütési tudásukat, és én, azaz Oh Sehun séf, díjazom az étkeket.

- Ch.. Junior.. - forgattam szemeim, miközben random szórtam a sajtot a pizzára. Triplasajtos, nem? - Ez itt a mesterszakács, 5 csillagos séfeknek - pöröltem, mire szerelmem megcsapkodott a fakanállal és tovább ismertette a konyhafőnök Junior szabályait.

- Csalókkal nem forgatunk, szóval Byun Baekhyun, ha még egyszer beszól a főnöknek, el lesz picsázva - fenyegettem a kanállal nevetve, miközben a pulthoz ülve figyeltem, mit csinál.

- Huhaaaa - vágtam "megilletődött fejet - Várj, mindjárt megijedek - kuncogtam gonoszan - Ja, mégse - harcoltam az "elpicsázásért".

- Szerintem te azt hitted, hogy ezzel a szarral foglak elverni - tettem le magam elé a fakanalat, majd arcához hajoltam, a pultra feltámaszkodva - Pedig nem.. - suttogtam, félmosollyal arcomon, majd visszahuppantam a bárszékre.

Már azt hittem megcsókol és hajoltam is érte, deee... Nem - Aish, Oh Sehun.. - puffogtam.

- Aish, Oh Sehun.. - imitáltam rinyálva, majd finoman fenekére csaptam a kanállal - Mit segítsek, Junior?

- Yaa! Csak figyelj.. és tanulj - tartottam kisebb hatásszünetet, majd kuncogva folytattam a szakácskodás művészeteinek elsajátítását.

- Sok lesz a sonka meg az ananász, már nem is lesz ebben tripla sajtos - szedegettem le a feltétet - Pedig te azt szereted a legjobban - suttogtam, dolgomra odafigyelve.

- Téged kéne rátenni és akkor tökéletes lenne.. - elmélkedtem, miközben magam elé bámultam.

- Felvágnál szeletekre? - pislogtam hitetlenül - Képes lennél rá? - szimuláltam riadtságot.

- Mi? Én? DEHOGY! - tiltakoztam, fejem hevesen csóválva - Soha! - szabadkoztam tovább.

- Á, dehogy.. - hajtottam le fejem szomorúan. Beetetem, és jól megszivatom.

- De.. Én tényleg nem! - ellenkeztem szorgalmasan - Nagyon imádlak, kicsim. Soha nem lettem volna képes rá.

- Azt mondod? - fordultam felé lehajtott fejjel, pöszézve. Mikor magához ölelt volna, felkaptam ölembe, és felfektettem az asztalra, s ott kezdtem csikizni.

- Yahaaa~ - nevettem, miközben össze-vissza ficánkoltam az asztalon - Megijesztettéél~ - nyavalyogtam.

- Akármit tehetsz velem - feküdtem rá, szemeibe nézve - Én akkor is szeretni foglak - pusziltam szájára, majd lehuppantam róla, és bekapcsoltam a sütőt

- Jinjja, ez a gyerek.. - gondolkodtam hangosan - Rossz vagy, Oh Sehun.. Rossz vagy.. - ráztam fejem rosszallóan.

- Bad Boy - kiabáltam ki a sütőtől - Te pedig Baby B - kuncogtam, miközben emeltem be a pizzát a tálcával - Dupla 'B' páros - szórakoztam.