233. rész

(Sehun, Baekhyun, Kai)

Mocorgásra lettem figyelmes, de először nem törődtem vele, mígnem realizáltam, hogy SooYeon állt fel. Óvatosan elengedtem szerelmem, s miután kimásztam öleléséből, a pici után settenkedtem, ki az ajtó elé követte 'Matukát', és megnézte, hogy válaszolt-e neki a maci.
- Holnap Anyunak és Ap.. Apuunak - dörzsölte meg szemeit Soo, hogy jobban lássa a szöveget - Nehéz napja lesz - nyögte ki Soo, mire leesett az állam. Nemár, hogy még az írásunk is elolvassa.. Pedig az kivehetetlen, néha még számomra is.. Főleg az enyém.. Mikor láthatólag a levél végéhez ért, láttam, hogy készül felállni, így vissza spuriztam szerelmem mellé, nehogy észre vegyen a kicsi, majd alvást színleltem. Igaz, már Soo felé fordultam, mert helyezkedni nem igen volt időm.. Fél szemmel kukucskáltam, hogy mit csinál a rosszaság, de mikor megláttam, hogy a levelet a párnája alá teszi,  majdnem megöleltem. El fogja tenni az összes levelet?.. Azt hittem, majd visszafekszik mellénk, de ehelyett csak egy-egy cuppanóst kaptunk, és már szedte is a lábait jó halkan, a konyha felé. Legalábbis a műanyag műzlis tálak kopogását, meg a hűtő ajtajának nyílásakor kiadott hangról ítélve a konyhába ment. Olyan óvatos volt, hogy fel ne kelljen minket..

Hát beszarás ez a kölyök.. Mikor abbamaradt a csámcsogás, lépteket hallottam a lépcsőnél, mire alvást színleltem. Pár perc múlva Soo aranyos szuszogására lettem figyelmes, mire én is álomba szenderedtem.

Mikor szólt az ébresztő telefonomon, igyekeztem mihamarabb leállítani azt, hogy ne kelte fel Soo-t - Baek - simogattam arcát - Kicsim, kelj fel - puszilgattam.

- Mmm.. - nyújtózkodtam hunyorogva, majd Sehun szájára nyomtam egy puszit. Éreztem, hogy a törpe is mozgolódik mellettem, s pár másodpercre rá, engem kezdett szólongatni.

- Anya.. - tapogatózott rekedt, fáradt hangon szerelmem után a szaros, mire Baek kettőnk közé emelte őt.
- Jól aludtál? - kérdeztem, mire mosolyogva bólintott egyet.
- Képzeljétek, Matuka hyung visszaírt! - kápráztatott minket, mire „meglepetten” néztünk a picire.

- Kismanó, fel kéne öltözni. Segítek, addig Apu reggelit csinál neked. Rendben? - néztem szerelmemre és Soo-ra felváltva.
- Sütit kérek! Csokisat, extra tejszínhabbal! - parancsolt.

- Az édesség nem reggeli.. De most az egyszer ehetsz azt. De csak most! - ültem fel az ágyon, majd miután felöltöztem, lebattyogtam az édességet elkészíteni.

- Soo, gyere ide - legyezgettem magam felé - Ma felvesszük a rövidgatyát? - kérdeztem, mire bólintott egyet. Egek, ez a srác.. Olyan édes.

Épp az utolsó sütit fejeztem be, mikor valaki meghúzta pólóm alját. Mint gondoltam, SooYeon állt előttem, kihúzott háttal, miközben zsiványan mosolygott rám. Olyan édes volt, ahogy az anyáéktól kapott fullcap-em hátrafordítva díszelgett a fején.. - Jaj, Apa kedvence - emeltem fel kezeimbe, miután megmostam azokat - Nagyon jó stylistod van, hallode.

- Ugye, hogy csinos vagyok? - hencegett a törpe - Anyu csinálta - árulta el a titkot suttogva. Olyan édesek..

- Tudod, hogy halkabban kell suttogni, ha azt akarod, hogy Anya ne hallja meg? - kérdeztem, mire csak a számba tömött egy adag sütit.. Sunyi.

- Finom, apu? - érdeklődött a törpe - O! Anyu! - fordult hátra, s kalimpálni kezdett, mire odasétáltam, s arcába csíptem.
- Mi az, picim? - pusziltam buksijára.
- Apunak is tetszik a szerkóm. Ügyes voltál, anyu - simogatta fejem. Agyam eldobom..

- Anyu mindenben ügyes - mosolyogtam szerelmemre - Ugye? - simogattam az említett arcát.

- Csak ha Apu is segít - vigyorogtam.
- Apu te szoktál vigyázni Anyura? - érdeklődött a pici hatalmas szemekkel.

- Vi-vigyázni? Hogy érted, hogy vigyázni? Mikor? - kérdeztem vissza kiváncsian.

- Hát, amikor Anyu megsérül, vagy sír.. - mondta a kicsi - És ugye rám is vigyázol, apu?

- Persze, hogy vigyázok rá.. Legalábbis próbálok.. - simogattam fejét - Rád mindketten vigyázunk, kismanó.

- Okés, Apu - mutatott oké jelet pici kacsójával - Mert én is tudok ám vigyázni Anyura - csapkodta egyik öklével másik tenyerét keményfickósan.

- Igazán? Le hapcizzuk, aki bántja Anyát, mi? - tartottam kezem egy pacsira, s kuncogva adott egy ötöst a törpe, majd magához ölelt - Ma nekünk el kell menni, nemsokára. Sietünk vissza. Mondanám, hogy gyere velünk, de nem jöhetsz -itt hivatkozhattam volna arra, hogy érzelmileg labilis vagyok, de nem tettem-, és a Mami sem ér rá. Az úgy jó, ha itthon maradsz a két Hyung-oddal? - pattogtattam kezemben.

Félek egyedül hagyni Soo-t.. De nincs más választásunk, Sehun anyukája is eljön a temetésre. Aish, félek.. Sehun miatt is. Mindent bezártunk, hogy Soo-nak véletlenül se eshessen baja, majd útnak indultunk. Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból, szerelmem kezére fogtam és szájára pusziltam - Szeretlek - suttogtam szemeit fürkészve.

- Én sokkal jobban - mosolyogtam bíztatóan - Menjünk, Anya már biztos vár.. - sóhajtottam, majd próbáltam összeszedni minden erőm, és kiszálltam az autóból. Kinyitottam az ajtót szerelmemnek is, majd a hátsó ülésekről kivettem két csokrot, és egy nagy koszorút, melyet édesapám sírján fogunk elhelyezni. Tényleg.. Meghalt..

Nagyon szép szertartás volt. Tényleg.. Még csak két temetésen voltam életemben és többre nem is szándékozom elmenni, de tuti, hogy nem minden temetés ilyen gyönyörű.. Én is elérzékenyültem, mikor szerelmem szemeiből folyni kezdtek a sós cseppek.. Bíztatásképp megfogtam kezét, s picit megszorítottam azt. Ám amikor elhelyezték a koporsót, már igencsak rosszul nézett kis s kezdtem aggódni, hogy valami baja lesz.

Ahogy eresztették le a koporsót, egyre jobban erőtlenedtem, de megpróbáltam tartani magam, hogy ne alázzam meg apát. Mikor szórni kezdték a földet a fadarabra, melyben szülőm feküdt, minden kezdett elhomályosodni, és végelgyengülésemben térdre zuhantam, majd majdnem beestem a lyukba én is, de valaki visszafogott, és minden megszakadt, mintha elvágták volna.

- Sehun! - kiáltottam, mikor már esett volna előre, s az utolsó pillanatban elkaptam kezét, majd hátára fektettem, ugyanis életjelet nem adott azon kívül, hogy lélegzett volna - Sehun, ébredj! - pofozgattam arcát finoman.

- Bízd csak rám - paskoltam meg Baek hátát, majd kezembe vettem Sehun-t, és a ravatalózóban "leültettem" egy székre. Szólnom sem kellett, Baekhyun már rohant a zsepikkel és egy flakon vízzel, célirányosan felém. Addig szorongatta Sehun kezét és harapdálta száját, mígnem befejeztem Hunnie homloka és nyaka hűtését a hidegvizes zsepikkel. Láttam, hogy Mrs. Oh is idejött volna, hogy megnézze mi baja a fiának, de a vendégek miatt nem tehette, így szerintem kb. egy idegállapotba kerülhetett a törpével. Mikor Sehun már tíz-tizenöt perce ugyan úgy feküdt, Baek hírtelen szipogni kezdett, majd nyöszörögve magához ölelte szerelme felsőtestét, és érthetetlen szavakat dünnyögött. Atya ég, még jó, hogy ma KungSoo nincs itt a munkája miatt.. Tuti kinyírna azért, amit most fogok tenni. Óvatosan Baekhyun mellé lépkedtem, és magamhoz öleltem, mire elengedte Sehun-t, és engem szorított péppé - Hé, minden rendben lesz - próbáltam nyugtatni a csonttörőt.

Tudtam, hogy baj lesz. Végig rossz előérzetem volt. Nem is akartam eljönni, de azért mégis csak Sehun édesapja temetése és azért.. Na. De nagyon félek, hogy Sehun-nak nagy baja van.. Nem ébred fel.. És nagyon féltem. Ennyire megviselte az édesapja elvesztése? Jó, mondjuk, kit ne viselne meg? Aish.. - Kai.. Félek, hogy nem ébred fel.. - szipogtam.

- Gondolod itt hagyna? Te vagy a mindene, nem akarna fájdalmat okozni szándékkal.. - simogattam hátát - Nemsokára felkel, nyugi - próbáltam higgasztani, de én sem voltam túl nyugodt. Sehun nem erről ismert. Ő mindig összekapja magát, bármi van. Lehet, hogy most élni sincs kedve, és azért tér ilyen lassan magához. Elengedtem Baek-et, és finoman pofozgatni kezdtem barátom, hátha ez segít.

Már csak imádkozni tudtam, hogy felkeljen. Ha most nem kapom vissza.. Utána megyek, az biztos. Nélküle nem tudok élni.. Kezét szorongattam, miközben Kai próbálta felébreszteni.

Nagyon fáradtnak éreztem magam, mikor kinyitottam szemeim. Kai a homlokom fújdogálta, Baekhyun meg a kezemet szorongatta, mint este SooYeon a maciját.. Mikor Jongin látta, hogy fent vagyok, szabad kezembe nyomott egy üveget, melynek előre lecsavarta a kupakját.
- Igyál - adta ki a parancsot, mire már többi barátom nagyja-már aki itt volt-, csak úgy szaladtak ide. Ittam pár kortyot, de amint lenyeltem a vizet, Baek szipogva ült az ölembe, és magához ölelt. Legalább ő itt van nekem.. Még, ha nem is ad túl jó fényt, hogy mindenki előtt így kimutatja, hogy mi milyen kapcsolatban állunk.

Akkora kő esett le a szívemről, mikor felébredt. Nem tudom, mit csináltam volna, ha nem így lesz.. De igencsak furcsán nézett, ezért inkább leszálltam róla, mikor leesett a furcsa arckifejezés oka. Nagyon szeretem..

Hát, nem zavart volna ha itt marad, mert legalább volt kit ölelnem, de.. Mindegy.
- Hunnie, minden oké? - guggolt elém Luhan, de nem állt szándékomban megszólalni.
- Sehun-aah - integetett Chanyeol a hatalmas tenyerével arcom előtt, de még mindig nem szólaltam meg.

Ne... Ne, ne, ne, ne! Nem történhet ez megint. Hirtelen hatalmas fájdalom hasított szívembe és úgy éreztem, szét szakad - Sehun.. Kérlek.. - néztem szemeibe és reménykedtem benne, hogy velem kivételez. De nem tette... Némán ült és nézett. Ezt nem hiszem el.. Leginkább SooYeon-t akartam megvédeni ettől.. Egy újabb könnycsepp folyt végig lassan arcomon, de azonnal letöröltem és nem hagytam utat a többinek.

- Ilyenkor mi baja? - kérdezte Kai szerelmem, mire megrázta fejét.
- Most napokig nem fog beszélni - suttogta Baekhyun, mire értetlenül futtatták végig a többiek tekintetük kettőnk közt.

- Csak nehezen dolgozza fel.. - magyaráztam meg. Minden életkedven sitty-sutty elszállt, mintha nem is lett volna - De semmit? - hitetlenkedett Lay, mire megráztam fejem.

- Sehun, ezzel csak fájdalmat okozol azoknak, akik szeretnek téged - simogatta lábam Junmyeon, mint egy gondoskodó anyuka. Tudom, és tudom azt is hogy ez iszonyat nagy köcsögség, de nekem csak így megy. Sajnálom..