232. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Látod, megvédtelek!  Mondtam, hogy erős vagyok!  - dicsekedett a törpe mosolyogva - Büszke vagy rám, Papa?

- Persze, hogy büszke vagyok rád, kicsim - öleltem magamhoz szorosan - Büszke vagyok a mi kisfiúnkra - puszilgattam.
- De én már nagyfiú vagyok, Papa! - ellenkezett a törpe.
- Oh, pardon - kuncogtam.

- A Papa mindig eltéveszti, mert pici a tested, de igazából nagy vagy.. - magyaráztam SooYeon-nak, mire bólogatni kezdett - Mehetünk haza, hogy videójátékozzunk? - csikiztem hasát a törpének.

- Igeeeen~ - örült meg fejének a pici, majd már szaladt is venni a cipőjét - Papi, bekötöd nekem? - tipegett szerelmemhez.

- Csak az egyiket. A másikat te kötöd meg, és ha nem sikerül, segítek. Oké, pajti? - guggoltam le a manó elé, és már be is kötöttem cipőfűzőjét - Hogy csináltad, Papi?  -nézett rám nagy szemekkel.

Olyan édesek voltak. Soo már a második próbálkozásra meg tudta kötni a cipőjét - Papi, nézd! Sikerült! - tapsikolt boldogan a törpe.

- Nahát, milyen szuper okos kisfiam vaaan~ - vettem fel kezembe az említettet, majd puszikkal kezdtem sorozni őt - Most menj, mutasd meg Papának is, jó? - engedtem útjára a törpét, ki lelkesen szedte lábát az említett felé.

- Mi az, picim? - kérdeztem a kicsitől, mire felemelte lábát.
-Nézd Papa! A Papi megtanított cipőt kötni - dicsekedett lábára mutogatva.
- Naháát~ - dobtam el az agyam - Milyen ügyes valaki - kaptam fel ölembe - Akkor most már mehetünk? - kérdeztem, mire bólogatott, s kézen fogott minket, majd elindultunk.

- Papa, ugye te is játszol velünk? - ütögette meg Soo szerelmem háttámláját miután beültünk az autóba. Erre persze Baekhyun kuncogva helyeselt - Akkor jó! Többet nyerthetek! - kuncogott ő is.

- Igazán? Te kis videójáték mester - kuncogtam - Majd meglátjuk, ki nevet a végén.. - figyelmeztettem - Stipi-stop, Villám McQueen! - kiabált a kicsi.

- Én Matuka! - stoppoltam - Te leszel az a Pista aki egy kombájn vagy mi?  - löktem oldalba szerelmem.

- Yaaa~ Nekem hagytátok a legrosszabbat - nyavalyogtam - De így is elverlek titeket - hencegtem.

- Számomra te vagy a legjobb.. - csipkelődtem.

- Aish.. - ráztam fejem.
- Gyere Papi, gyorsan! - pattant ki a kocsiból Soo, mikor megálltunk házunk előtt és már húzta is magával szerelmem. Teljesen felpörgött, hogy videójátékozunk. Ez a gyerek...

- Kicsim, gyere - tellegettem szerelmemnek, ki épp Bacon-t kényeztette hasvakarással - Nekem is vakargasd a hasam, de akkor meglátod, mi lesz belőle - cukkoltam.

- C.. - csaptam vállba - Ne a gyerek előtt - kuncogtam halkan - Ejj, Sehunnie..

- Mikor máskor? Mindig vele vagyunk… - nyavalyogtam fintorogva, miközben törökülésbe helyezkedtem.

- Akkor csak halkan - tettem mutatóujjam szája elé - Psszt.. - váltotta fel ujjam beszélőszervem.

Csípőjénél fogva húztam magam felé Baek-et, és mikor már épp elmélyült volna csókunk, Soo megkocogtatta a vállam - Papi..  Papa megint nem kap levegőt? - kérdezte aggódva, mire kuncogva elváltam szerelmem ajkaitól.

- Ne aggódj, kicsim, a Papi itt van, hogy segítsen a Papának - nyugtattam meg a törpét, s megsimogattam arcát, mire ölembe mászott - Na mi van, te kis maki, mi? - simogattam buksiját.

- Papa, tessék! - adta kezébe a konzolt a pici - Nyomd meg a zöld gombot, és játsszunk! - fincánkolódott ölében Soo. Mivel ezen alkalommal tényleg feleslegesenk éreztem magam a képben, kimentem a konyhába és kerestem valami nasit. Wah, Baekhyun mennyi fagyit vettél?!

- Yaaa~ Ez nem ér - nyavalyogtam, mikor Soo a képembe nyomta egyik mancsát, így semmit sem láttam, de ő tovább nyomkodott és természetesen nyert - Ez csalás~ - nyafogtam, mire ő ördögien felkuncogott - Most a Papit verd meg - adtam át szerelmemnek a konzolt.

- Várj, még behozom a másik adag fagyit is - tettem le a játékot, majd behoztam egy gigantikus kehelyben mindenféle ízű fagyit, és szerelmem szájára puszilva huppantam le mellé - Mehet!

- Mmm, nyamii~ - nyaltam meg szám szélét a sok finomság láttán, majd falatozgatni kezdtem.

- Waaa! - izgultam - Gyerünk, gyerünk, gyerünk!  - próbáltam jobban hajtani autóm.

Olyan édesek voltak, ahogy próbáltak nyerni. Soo már konkrétan pattogott a földön - Bezzeg a Papi ellen nem csalsz, mi?

Ahogy szerelmem hangot adott a felháborodásnak, Soo egyből rinyálni kezdett - Papa, te túl jó vagy hozzám.. De a Papi méltó ellenfél, mert egyenlően béna velem - hallottam meg mondatát, s azt követően szerelmem kacaját.
- YAA! Ezért véged! - löktem neki a pici autóját a falnak.

A végére már folytak a könnyeim a nevetéstől, hisz még így is Soo nyert. Jó, persze Sehun nyilván hagyta magát.. De utána Soo olyan édesen ugrándozott örömében.

- Ajj, örökös bajnok.. - dőltem hátra "csalódottan" - Edd a fagyid, mert elolvad és nincs ma már több! - hajszoltam a manót, mire kezébe vette az édességet, és rohamos tempóban, két pofára tömni kezdte - Csak lassan! - fogtam le kezét - Megbetegedhetsz.

- De olyan finom, Papi - nyavajgott a kicsi - De lassítok a kedvedért - mosolygott, s lassabban kezdte enni a fagyit.

- Laassaaaaabbbaaan - húztam el szájától a kanalat, mire követni kezdte azt fejével, miközben nyavalyogva tátogott az édesség után.

Felnevettem Soo aranyos reakcióján. Mikor készült volna bekapni a finomságot, szerelmem mindig elhúzta előle azt, így volt vagy fél óra mire elfogyott az édesség.

- Áááá!! - csapkolódott Soo mikor már az utolsó falatokat akartam átadni neki - Apaaaa! - rinyált a kicsi, mire majd leesett az állam. Apaaaa..?

Kezeim szám elé kaptam, mikor Soo apának szólította szerelmem. Annyira boldog voltam.. Tényleg apukájaként tekint rá és ez boldoggá tesz.

Annyira lefagytam, hogy Soo megette az összes fagyit egycsapásra, pedig a kezemben volt a kehely.. - Aa..  Aapa? - fordultam a kicsi felé kíváncsian.

- Apa? - pislogott nagyokat a kicsi - Mi a baj, apa? - nézett rá ártatlan szemekkel. Soo felnéz rá, és apjaként tiszteli. Komolyan elérzékenyültem..

- Nem Papi? - kérdeztem meglepődve, mire megrázta fejét.
- Te már Apa vagy..  Vagy Apu? - gondolkodott el a pici.
- É-és Baekhyun?  Ő kicsoda?  - guggoltam mellé, a könnyeivel küszködőre mutatva.
- Hát, már rég Mamának hívnám, ha nem zavarná.. Meg, ő is fiú és nem tudtam, hogy reagálna, ha hírtelen anyának hívnám, vagy Mamának.. - hajtotta le fejét szégyenkezve, majd szipogni kezdett, s szerelmemhez totyogott, majd megölelte lábszárát - Ne haragudj, Mami.. Vagy anya.. Vagy Papa.. - sírt a kicsi - Nem azért nem neveztelek téged is így, mert kevésbé szeretlek Apánál, hanem mert nem tudtam hogy hogy reagálnál.

- Jaj, kicsim, nincs semmi baj - simogattam, miközben magamhoz öleltem - Úgy hívsz, ahogy csak szeretnél - pusziltam buksijára - Rendben? - néztem szemeibe, könnyeim törölgetve.
 - Rendben, Anyu - puszilt arcomra.

- Anyu..  - bújtam szerelmemhez - Szeretsz engem is, Anyu? - kuncogtam.

- Szeretlek, Babu - puszilgattam szerelmem fejét.
- De anyu, ugye engem is szeretsz? - bújt hozzám Soo is.
- Persze, hogy szeretlek, kicsim - puszilgattam őt is. Komolyan, mint az oviban.

- Ő az enyém, taknyos! - löködtem Soo-t, mire rinyálni készült volna, de helyette erősen megharapta felkarom - Au! Te kis... - nevettem, miközben sérült testrészem simogattam.

- Anyu enyém! - jelentette ki határozottan a kis törpe és magához húzott
- Elég ovisok, nincs vita! - állítottam le őket, mire szerelmem durcásan, tőlünk elfordulva, orrát felhúzva fonta keresztbe karjait maga előtt - Adj egy puszit apunak - suttogtam Soo fülébe, majd buksijára pusziltam, s ő már szaladt is.

- Nem érdekelsz! - duzzogtam tovább - Menj, és Anyut puszilgasd - kérettem magam, mire SooYeon nyakamba csücsült - Yaa~ - nevettem, majd csikizni kezdtem talpát - Ezt akarod, mi?

- Neeee~ Apuu~ - kacagott a kicsi szerelemem nyakában - Le fogok esni, ha tovább csikizel!! - nevetett.

- Fel is állok veled, hogy nagyobbat ess - gonoszkodtam, majd szerelemre kacsintottam, mire vette a célzást és hátam mögé állt. Épp elejtettem Soo-t, ő máris Baekhyun karjaiban landolt.

- Anyu, apu ledobott direkt és nagyon megijedtem - kuporodott össze ölemben - Anyu, ugye apu nem azért csinálta, mert nem szeret? - pisologott nagyokat.
- Dehogyis, apu mindennél jobban szeret téged, kicsim - pusziltam homlokára.

- Aaanyuuu kérek pusziiit - nyavalyogtam, ovisként vagdalózva. Innentől ki fogom használni a helyzetet, hogy ő 'Anyu '

- Aigoo - nevettem el magam, majd szerelmem arcára pusziltam - Anyu én is kérek - nyavalygott a kicsi, mire őt is megpusziltam.

- Én is, még egyet! - tartottam oda az arcom, mire szerelmem csak gyengén megcsapta azt, ellenkezés jeléül - YAAA~~!

Felkuncogtam, majd a sértett területre pusziltam.
- De Anyu, akkor nekem is jár még egy, ha Apu is kapott - érvelt a kicsi, s eleget tettem kérésének - Ne de most már elég legyen, mert elzsibbad a szám - nevettem.

- Én még kapok este, ugye? Kell a holnapra.. - használtam ki a legetőséget.

El is felejtettem a holnapi temetést. Ahj, nem akarom, hogy Sehun megint szomorú legyen.. Mi lesz, ha megint nem fog beszélni? Nem akarom..

- Hahó? Kicsim? - legyezgettem arca előtt kezemmel, mire megugrott, és visszatért a valóságba - Kapok este még puuuusziiiiit? - magyaráztam ufó nyelven. Tényleg kell az a puszi.. Igen, ennyire.

- O, persze, hogy kapsz - mosolyodtam el. Félek a holnaptól.. És legfőképpen attól, hogy Soo-val sem fog beszélni…

- Soo, mit eszel vacsira? - kérdeztem, miután feladtam a harcot.
- Piiizzaaaa! - mondta írás szerint - Pizzát akarok!

- Pizzát? - utánoztam a kicsit. Olyan édesen mondja - Pizzát akar a kis sózsák, hm? - dobtam fel vállamra - Igen? Pizzát? - kuncogtam, popsiját fogdosva - Sóót vegyeneek~ - ajánlgattam szerelmemnek a kihagyhatatlan ajánlatot.

- Add csak ide, megsózom a pizzát - vettem át a picit - Soo, de sós vagy - pattogtattam, mire kuncogni kezdett.
- Apaa, tegyél leee~ - rinyált.

Levideóztam, ahogy játszanak, hisz olyan édesek voltak, hogy ezt muszáj volt megörökítenem. Mint minden mást… Imádom őket - Apaa~ - nyafogott a törpe, mire szerelmem lerakta, de nyújtózkodott, hogy visszavegye ölébe. Kicsi szívem..

- Súlyemelő vagyok? - vettem vissza kezeimbe - Jó fent a levegő, ugye? - álltam szerelmem mellé, mire Soo felé csimpaszkodott. Hát ezt nem hiszem el.. - Te.. Most már mászókák vagyunk?  Hm?

- Nem, apu, csak anyut is ugyanúgy szeretem, mint téged, ezért az ő is kap ölelést - magyarázott a kicsi, miközben bőszen ölelgetett - Anyu, most már visszaadhatsz apunak - puszilt arcomra, mire felnevettem, s visszaszolgáltattam szerelmemnek.

- Kicsim.. - suttogtam fülébe szerelmemnek - Válaszolni kéne Soo-nak.. - utaltam arra, hogy én lefoglalom a kölyköt, mire ő ír egy kicsit, aztán cserélünk.

- Tényleg.. - suttogtam, s kezeim szám elé kaptam. Ki is ment a fejemből.. Szerelmem már szaladt is Soo-val, hogy szórakoztassa a kicsit, míg én lefirkantotta pár sort.
"Pici SooYeon" kezdtem a megszólítással "Köszönöm, hogy elmondtad nekem, ami a szíved nyomja és hogy megbízol bennem, hidd el nem mond el senkinek a titkod. És ne aggódj Yeonie, Apu és Anyu nagyon szeretnek téged és nem fogják hagyni, hogy SeoMi néniékhez kerülj. Csak annyit kell tenned, hogy nem hallgatsz senkire csak Apura és Anyura és akkor minden rendben lesz.^^" Miután végeztem, felváltottam szerelmem, hogy befejezhesse a levelet.

Baek mindent leírt, amit én akartam... Ejjj..  " Ha velem alszol, én megvédelek. Bacon hyungnak is engedheted, hogy velem aludjon mert én úgy is vigyázok rád. Holnap Anyunak és Apunak nehéz napja lesz, és el kell menniük egy kicsit itthonról, de sietnek vissza hozzád. Ne pánikolj, én és Bacon Hyung itt leszünk veled. Jó éjt, SooYeon-ah. " fejeztem be mondókám, majd óvatosan elrejtettem a maci zsebében a levelet, és már ott sem voltam. Miután megfürödtünk, kiterültünk mind a négyen a nappali kanapéjára, és úgy néztük a Scooby-Doo maratont.

- Apu.. Hol van Matuka Hyung? - törölgette szemeit a kicsi, de nem hagyott időt szerelmemnek a válaszra - Hyung.. - kezdte a kicsi, de Bacon már ugrott is és a széken fekvő plüsst szájába véve adta oda a picinek, én meg csak pislogtam..

Azt. A. Rohadt. Na, jó ez azért már túlzás. Ez a kutya tuti valami betanított, millió forintos jószág.. Wao...  - Minek neked most Matuka?  - simogattam buksiját - Álmos vagy? - kérdeztem kedvesen, mire megrázta a fejét, majd szerelmem oldalába fészkelte magát a plüssel együtt. Szerintem igenis álmos, csak fent akar maradni, hogy nagyfiú lehessen.

Persze, nem álmos.. Aha... Fél perc alatt úgy becsiccsantott, mint akit fejbevágtak. De édesen szuszogott mellé.. Mikor vége lett a filmek, ölembe vettem és felballagtunk vele az emeletre. Kis cumis még.. Bár nem cumizik, de nagyon picike a mi nagyfiúnk és időben le kéne feküdnie.. De neki is jár néha a Hawaii.

- Baek - böködtem szerelmem, Soo felett átnyúlva - Holnap megvárjuk, amíg felkel, ugye? - suttogtam. Kell egy nyálas cuppanós Soo-tól, hogy erőt gyűjtsek.

- Persze - bólogattam - Reggeliznie is kell és Matuka sunbaenim sajnos nem tud neki müzlit csinálni - suttogtam kuncogva.

- Gyere egy picit - húztam magam felé nagy erővel, mire kuncogva átbírkózta magát Soo-n, és mellém feküdt - Szeretlek - suttogtam szemeibe nézve, miközben magamhoz öleltem. Ma este biztos, hogy el nem engedem innen.

- Szeretlek - suttogtam a választ, majd szerelmemhez bújtam, amennyire csak lehetett.

Magunkra húztam egy takarót, és egy utolsót hajába puszilva hunytam álomra szemeim.

Alig aludtam valamit este.. Csak a temetésen járt az eszem és rettegtem, hogy mi lesz Sehun-nal.. Miért nem lehet megállítani az időt?