242. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Nagyon izgulok Soo miatt. Remélem jól bánnak vele, akárhol is van most.. Láthatóan Sehun is aggódik érte, ugyanis nem telt bele 2 percbe, de már a rendőrségen voltunk. Csak úgy rohantam szerelmem után. Könnyű azokkal a hosszú lábakkal.

- Hwang SooYeon ügyében jöttünk, meg tudná mondani, hol találjuk a kisfiút? - támadtam le a recepcióst, köszönés és mindenféle udvariasság nélkül. Fejével az egyik őr felé biccentett a nő, mire az maga után invitált minket. Mi? Itt van Soo??? A cellákon kívül SEMMI nincs itt, ahova idegeneket betesznek. Ha Soo tényleg egy kibaszott tömlöcben rohadt, nem tudom kit ölök meg elsőnek.

Nagyon megijedtem, mikor úgy tűnt, Soo egy börtöni cellában van.. de.. Nem. Megnyugodtam igaz, de itt volt az a házaspár, akik el akarják venni tőlünk - Aput akarom! Aput akarom! - hallottam meg a pici hangját, ahogy sír a nő ölében, s mikor meglátott minket, kapálózni kezdett és rugdosni, de a nő nem engedte el, mire Soo megharapta a kezét, így kiszabadult és rohant szerelmemhez - Apu, Apu! - ölelte át lábát, majd Sehun felvette ölébe és nyugtatni kezdte.

- Shh, ne sírj - ringattam ölemben - Hallod, kis hurkás - puszilgattam. Csak azért sem marad abba a pici zokogása, hiába próbáltam meg nevettetni - Megeszem, megeszem, megeszem - harapdáltam finoman nyakát, de nem csillapodott a sírás - Naa, kismanó~ - biggyesztettem le alsó ajkam - Adj Anyunak egy puszit, attól nagyon boldog lesz. Rendben?  - suttogtam fülébe, majd át adtam Soo-t Baek-nek,  és félre vonultam beszélgetni az érintettekkel.

- Szia, kicsim - pusziltam arcára, majd rajtam is csattant egy cuppanós - Ne sírj, kincsem, nincs semmi baj - simogattam hátát, hátha attól megnyugszik, aminek nem volt nagy valószínűsége, ugyanis ha Sehun-nál sem nyugodott meg, akkor.. - Naa, mosolyogj kicsit - simogattam arcát. Elhalkult ugyan egy kicsit, de nem hagyta abba a sírást. Legalább enyhül.. - Ne aggódj, nemsokára hazamehetünk..

Nem részletezném, hogy mekkora balhét lerendeztem, de szerintem még Soo-ék is hallották ahogy neki löktem a csávót a szekrénynek, és teli torokból ordibáltam.. Hazaengedték volna velünk SooYeon-t a rendőrök, de muszáj végig járni az utat..  Legalább biztos, hogy jó helyen lesz a pici, ugyanis Kyungsoo a nevelési tanácsadóban dolgozik, és csodálatos módon pont, hogy nála és Kai-nál lesz. Hát igen, a bennfentesség.. Majd a bíróság után visszakapjuk... Ja.. Napok, vagy hetek múlva..

Szegény Soo nagyon megijedt, mikor szerelmem balhézott. Inkább elsétáltam vele és meséltem neki mesét, mire úgy ahogy megnyugodott. Nagyon fáradt.. Vajon mennyit aludhatott szegény? - Anyu.. Haza akarok menni.. - törölgette szemeit a pici álmosan - Szeretnék FBI-osat játszani Apuval és Bacon-nel, amíg sütit sütsz nekünk - magyarázott a pici, mire elmosolyodtam.
- Nemsokára már játszhatsz apuval FBI-osat, ne aggódj - simogattam fejét - Csak előtte el kell intéznünk néhány dolgot, hogy ne zavarjon senki minket - mosolyogtam - Matuka hyung vigyázni fog rád - nyugtatgattam a picit.

- Nézzenek oda, már nem sír a nagyfiam! - dobtam el agyam, majd átvettem ölembe Soo-t, miután kisétáltam a teremből - Most már nem ezeknél a gonoszoknál leszel, jó? Emlékszel arra a két srácra? - mutattam az épp érkező Kai-ra és Kyungsoo-ra - Ők is nálunk voltak, mikor medencéztünk. Ők a mi jó barátaink, és akármikor meg látogathatunk náluk téged. Persze, nem leszel olyan sok időt velük, mert nekünk is kellesz ám - csikiztem a bólogatót.

Hatalmas kő esett le szívemről, mikor kiderült, hogy KyungSoo-éknál lesz SooYeon. Ők nem tömik a fejét hülyeségekkel és jól bánnak a kicsivel.. Remélem minél hamarabb visszakaphatjuk SooYeon-t..

Mikor elküldtek minket, ugyanis Soo-nak is mennie kellett az irataiért, még gyorsan elmondtam SooYeon-nak, hogy mennyire nagyon szeretjük őt, és odaadtuk neki a sütiket, meg Matukát, hogy biztosan jobban érezze magát.

Nagyon hiányzik a kis szaros..  De jó kezekben lesz KyungSoo-éknál és mi mindent megteszünk, hogy a leghamarabb visszakaphassuk. Következő utunk az irodába vezetett. De rég voltam már itt.. - Jó munkát, szerelmem - pusziltam szájára az autóban.

- Jó munkát, manó - pusziltam homlokára. Miután lepasszoltam a kulcsot, hogy álljanak be az autóval, együtt mentünk fel irodánkba, és nekiláttunk a felhalmozódott papírmunkáknak. Szent szar... Az évfordulónk után mehetünk Franciába, hogy szerződést kössünk.. Ezaz, második nászút...

Mikor végeztem minden feladatommal, átlestem szerelmemhez, hogy hogy áll - Elnézést Mr. Oh.. - nyitottam be, miután kopogtam - Maga.. Hogy áll a papírokkal?

- Még mindig nem tanultad meg, hogy nem Maga, hanem Ön - nevettem - Biztos, hogy még egy ideig elszórakozom velük.. De most szünetet fogok tartani - dőltem hátra székemben.

- Elnézést - hajoltam meg illedelmesen. Az iskolában mindig azt mondták, hogy magázzunk.. Talán ezért maradt ez bennem.. - Hozhatok esetleg egy kávét vagy.. mit szeretne? - érdeklődtem.

- Én...  Hát.. Hozza ide nekem Byun Baekhyun-t, most azonnal! - kuncogtam.

- Itt vagyok főnök úr - mosolyogtam - Mivel szolgálhatok? - érdeklődtem figyelmesen.

- Magaddal - sétáltam elé, kezeim kihúztam zsebeimből, s dereka köré fontam azokat, majd lenéztem rá - Milyen menük vannak?

- O.. - kicsit elpirultam, bevallom.. - I-itt? Most? - dadogtam zavartan. Mi lesz, ha észrevesznek? Bár nem igen járkálnak ide emberek..

- Nem fog kirúgni a főnök, ha rajta kapnak - kuncogtam s óvatosan szájára pusziltam. Kezeim kerekségeire vezettem és beléjük markolva mélyítettem el csókunk, halk sóhajok közepette.

Annyira jólesett csókolni azokat a puha, édes ajkakat. Olyan finomak.. Nyakába kapaszkodva húztam lejjebb magamhoz, míg én lábujjhegyre állva pipiskedtem fel magam hozzá.

Ölembe vettem testét, és látva azt hogy Baekhyun is akarja a szexet, felbátorodva indultam meg a kapcsoló felé, mellyel behúztam az összes ablak előtt a függönyt, így teljes sötétségben voltunk egész addig, míg meg nem találtam a kislámpák kapcsolóját, melyek némi hangulatot varázsoltak a szobába.

Ahogy kicsiket hullámzott testével, annyira.. annyira waaaaah. Nagyon kívànom őt.. NAGYON.

 Elfektettem íróasztalomon testét, minden mást lesöpörve az útból, s ajkai falása közben, el kezdtem kicsatolni nadrágja övét.

Ez olyan.. filmbeillő jelenet volt. Előbb cselekedtem nála, s ajkai marcangolása közben egyik kezem nemességét kezdte kényeztetni, néha-néha elbíbelődve makkjával, mikor már alsójában nyúlkáltam.

- Mhm...  - sóhajtottam jólesően, mikor megéreztem szerelmem kezét tagomon. Remélem, ma nem sokan dolgoznak, ugyanis nem tervezek halknak lenni. Ujjaimmal elkezdtem kigombolni felsőjét s miután megszabadítottam attól félig-meddig -ugyanis nem akartam teljesen levetkőztetni, ki tudja mi lesz-, nyelvemmel áttértem bimbói izgatására.

Folyamatosan jóleső sóhajok hagyták el beszélőszervem, a szerelmem szája által nyújtott élvezetekre. Még mindig ő legjobb ebben..  Lassan kezeim hátánál pólója alá csúsztak, s finoman karmolgatni kezdtem azt.

Kezem nadrágjába vezettem, és egyből bejáratába dugtam egy ujjam,  melyet folyamatosam egyre jobban elmélyítettem benne. Puszikkal leptem el felsőtestét, de néha megharaptam a bőrt, s a sértett területet is behintettem egy puszival.

Mikor megéreztem magamban egyik ujját, egy újabb jóleső sóhajt hallattam. Lassan csatlakozott a második, majd harmadik, míg a negyedikre került a sor - Téged akarlakhh.. - nyögtem halkan szerelmem ajkaira.

Több sem kellett, lehúztam nadrágját, s azt követően enyémet -csak azt nem teljesen-, s ujjaim felváltottam vértől duzzadt tagomra. Már az első lökésem sem volt valami puhány, nemhogy még a többi.. Annyira imádom vele ezt csinálni!

Alig bírtam visszafogni előtörő nyögéseim. Kikészít ez a gyerek. Ahogy éreztem magamban.. Elmondhatatlan érzés, ahogy testünk eggyé válik..

Kezeim megtámasztottam az asztalon, s úgy kezdtem gyorsabban, és durvábban mozogni. Nyakát kezdtem harapdálni, miközben néha halkan felmordultam a jóleső érzésre.

A hangja.. Annyira beindít. Azok az elégedett morgások.. a tökéletes csípőmozgása, az érintései.. Egyszerűen egy kész csoda ez a gyerek. Ha nem lenne, ki kéne találni..

Ahogy Baek a nyakamba kulcsolta kezeit, lehámoztam azokat magamról - Fordulj hasra..  - suttogtam fülébe, mire kaján vigyorral arcán megfordult, és bepucsított nekem. Vissza ereszkedtem belé egy erősebb lökéssel, majd feljebb gyűrve zakóját, ingjével együtt, hátát kezdtem puszilgatni.

Oh, anyám, ez.. Ez valami brutális.. Én nem is értem, hogy élvezhetem ennyire - Oh igen.. Mégh.. Mmh.. - nyögtem kéjesen.

Alfelébe markolva kezdtem egyre durvábban mozogni, mire már kislány módjára sikongatott Baekhyun.

Magamra se ismerek.. Olyan hangok jöttek ki belőlem, hogy azt hittem magamhoz nyúlok. De Sehun.. Imádom. Készségesen hullámoztam vele együtt, így még mélyebben belém merülhetett.

Már szana-szét harapdáltam alsó ajkam, ahogy hallottam a törpét, hogy mennyire élvezi, amit csinálok. Az ajtó alján volt egy rész, ahova nem ért le a függöny. Mihelyst megláttam, hogy ott áll valaki, befogtam szerelmem száját, és úgy folytattam a mozgást, mire kopogtatni kezdtek.
- Főnök Úr? - keresett egyik férfi kollégám. - I-Igen? - kérdeztem akadozik hanggal, de nem álltam le lökéseimmel.
- Csak furcsa neszt hallottam, gondoltam megkérdezem, hogy minden rendben-e.. - mondta bátortalanul.
- Persze, minden rendben..  - nyögtem szinte - Csak edzést tartok, tudja súlyzózunk - ezt a béna kifogást...

Uristen.. Ez valami hihetetlen.. Most meghaltam? Vagy ez még a valóság? Mikor kezét levette számról, hallan felkuncogtam. Ez nem sokon múlott.

- Ha rájött volna, sajnos egy dolgozóval kevesebb lopná a pénzem... - nevettem. Ujjaim lassan végigfuttattam hátsóján  onnan hátára, s nyakára, aztán arcára vezettem azokat, majd szájába nyomtam őket.

Jófiú módjára nyalogatni kezdtem hosszú, vékony ujjait, miket számba nyomott, s nem rég még fenekembem foglalatoskodtak. A tempó kezdett egyre embertelenebb lenni, s attól féltem, hogy holnapra semmi hangom nem marad.

Mikor már elég nyálasak voltak ujjaim, kihúztam azokat szájából és tagjára vezettem ugyan azon kezem. Csípőmmel egy tempóban kezdtem mozgatni tenyerem nemességén, mígnem megéreztem előváladékát. Finoman megharaptam fülét, majd suttogni kezdtem abba - Olyan kívánatos vagy.. - nyaltam meg fülkagylóját, majd nyakára tértem - Olyan tökéletes, és gyönyörű..  - suttogtam még mindig, majd foltot hagytam nyakán - Puha.. Szűk.. És meleg.. - leheltem fülébe széles vigyorral arcomon.

Biztos vagyok benne, hogy élvezi, hogy így kínozhat. A kis gonosz formáját.. De uristen, majdnem elmentem, amikor azokat a szavakat suttogta a fülembe. MIÉÉÉRT?? Nem tudom, hogy csinálja ezt.. Fenekemmel egyrecsak pucsítottam, hogy minél beljebb érezhessem magamban.

Egy nagyobbat ütöttem fenekére, mire egy hatalmas nyögés szabadult fel torkából. Kihúzódtam belőle, és bejáratához érintettem tagom. Egy kis részem elmélyítettem benne, majd kihúztam. Ezt játszottam addig, míg Baek vágyakozva nyögte nevem, és két kezével szét húzta fenekét, hogy végre, folytassam, amit elkezdtem.

Kikészít! Tudtam, hogy ezt akarta elérni.. Valamiért imádja, ha közben könyörgök neki. Kis perverz.. - Ah, igen.. Sehunhh.. - nyögdécseltem - Gyerünk, Apuci.. - haraptam be alsó ajkam.

Testét enyémmel egy vonalba húztam, így háta mellkasomnak nyomódott. Lassabban kezdtem mozogni benne, ám egyre erősebben. Mikor már folyamatosan szűkült össze, sejtettem, hogy nem bírja sokáig, így próbáltam a legtöbb kényeztetést adni neki, mely beteljesülésekor karakteres hangot vonzott maga után, ezzel magával rántva engem is.

Te jó ég.. Mekkora mázlista vagyok, hogy egy ilyen férfi mellett ébredek nap, mint nap. Ezt rajtam kívül senki nem mondhatja el magáról.. - Szeretlek.. - fordultam vele szembe, hogy szájára csókolhassak.

Fenekébe markolva válaszoltam egy 'Imádlak'-al, s unhatatlanul markolásztam említett részét, mígnem vissza húzta magára ruháit. Addigra már én is rendbe szedtem magam, de valahogy nem akartam elszakadni tőle.. - Itt maradsz velem, ugye?

- Igen, főnök úr - kuncogtam, majd szájára pusziltam. Isten ments, hogy egy centivel is eltávolodjak tőle.

Lassacskán letelt a munkaidő, és mivel Baek csak a vállamon pihengetve figyelte, mit dolgozom, úgy döntöttem, haza küldöm.. Vagy Soo-hoz, azaz Kyungsoo-ékhoz... - Manó.. - döntöttem fejem övére - Ma késő estig bent leszek.. Nem mész haza?