(Sehun,
Baekhyun)
Egész
addig a plafont bámultam, míg Soo el nem kezdett nyammogni, ami azt jelenti,
hogy felkelt - Hogy aludtál törpe? - kérdeztem, mikor nyitogatni kezdte
pilláit.
- Jó
reggelt, kincsem - pusziltam buksijára.
- Jól aludtam, Papi, és ti? - pislogott a törpe.
- Mi is jól aludtunk, szívem - puszilgattam tovább, majd hagytam, hadd menjen az apjához. Négykézláb odakúszott, egyenesen szerelmem ölébe és kényelmesen elhelyezkedett abban.
- Jól aludtam, Papi, és ti? - pislogott a törpe.
- Mi is jól aludtunk, szívem - puszilgattam tovább, majd hagytam, hadd menjen az apjához. Négykézláb odakúszott, egyenesen szerelmem ölébe és kényelmesen elhelyezkedett abban.
- Szeretlek, Papi - nézett fel szerelmemre. Annyira édesek..
- Én is
téged, manó - ölegettem - De azért a Papát is szereted, ugye? - suttogtam
fülébe, mire bólogatott.
- Jobban, mint téged - suttogta vissza fülembe kuncogva, mire tettetett mérgességgel néztem rá.
- Jobban, mint téged - suttogta vissza fülembe kuncogva, mire tettetett mérgességgel néztem rá.
- Nyugi,
Papi, csak vicceltem - kacagott a törpe - Egyformán szeretlek a Papával -
puszilt arcára - De Papi... A Papa miért ilyen szép? És ugye majd én is lehetek
olyan erős, mint te? - nézett rá hatalmas szemekkel.
- A Papa
azért ilyen szép, mert az anyukája is biztosan gyönyörű volt - mosolyogtam
szerelmemre - Csak a Papa annyiban lehet más, hogy ő mindenkinél gyönyörűbb -
kuncogtam - Persze, lehetsz olyan erős, mint én. Lelkileg, vagy testileg? -
kérdeztem, kezeivel játszva, mire mutogatni kezdett filmekből látható
csaplakverlek fogásokat - Szóval, ilyen kungfus akarsz lenni?
Hát
beszartam rajtuk.. Az ágyon fetrengve nevettem beszélgetésükön, de annyira
aranyosak, hogy az valami hihetetlen..
- Mikor
öregek lesztek, én foglak titeket megvédeni a harci csapásaimmal! - hadonászott
Soo de véletlen arcon csapott.
- Au.. - fájlaltam pofim, mire egy bocsánatkérés keretében kaptam a sértett helyre két olyan nyálas puszit, hogy meg tudtam volna benne fürdeni.. - Csinálunk a Papának reggelit?
- Au.. - fájlaltam pofim, mire egy bocsánatkérés keretében kaptam a sértett helyre két olyan nyálas puszit, hogy meg tudtam volna benne fürdeni.. - Csinálunk a Papának reggelit?
- Óvatosan
a lépcsőn! - kiabáltam utánuk, mikor nagyban szaladtak reggelit csinálni, de én
még lusta voltam lemenni.
- Jaj, papa, ne aggódj annyit, egy igazi KungFu-s nagyfiú már tud vigyázni
magára - kiabált vissza gyermeki hangján a csöppség.
- Az én kis KungFu-s kisfiam.. - suttogtam magam elé, majd egy elégedett sóhajtással hanyatt vágódtam az ágyon.
- Az én kis KungFu-s kisfiam.. - suttogtam magam elé, majd egy elégedett sóhajtással hanyatt vágódtam az ágyon.
- Adom a
tányérokat, te szépen rakd rá őket a bambuszlapra, amit a fölre terítettem -
adtam ki az első utasítást. Azért nem az asztalnál eszik Baek, mert Soo nem
sokat tudna segíteni máshol, ugyanis az asztalt sem éri fel.. - Ja! És az
evőeszközöket is szépen tedd oda, oké? - simogattam meg fejét, miközben nyelvét
kidugva igazgatta a tányért tökéletes pozícióba.
Mikor
összeszedtem magam nagy nehezen, lecammogtam a lépcsőn és meglestem
szerelmeimet - Ya, Hyung! - mérgelődött Soo, mikor Bacon elvitt egy evőeszközt
a helyéről - Hyung, ez az én felaladatom! - futott utána - Most én segítek a
Papinak - vette fel ölébe a szőrmókot - Kérem szépen, hyung - tartotta egyik
markát Bacon szájához, mire ö kiejtette fogai közül a fémeszközt - Köszönöm
hyung! - vigyorgott, majd visszatért a rábízott feladathoz. Olyan édesek. Amíg
ők sertepeltéltek, én Bacon-nel játszottam az ágyon, hogy ne zavarjam őket.
-
Megpróbálod kiönteni a narancslevet? - adtam kezébe a frissen facsart
gyümölcslé tartalmú üvegkancsót, mire fejét megrázva visszaadta azt kezembe.
- Kiborítottam a kakaót is, és most mindent tönkretennék... - nyavalygott, mire letettem az üveget, és felvettem ölembe a sószsákot.
- Figyu csak.. Ügyes vagy annyira, hogy megcsináld. Sőt, sokkal ügyesebb! Te csináltad azt a szép terítéket a Papának is... És, ha mellé folyik a narancslé, feltöröljük, oké? - bíztattam, mire bólogatott. Ismét kezébe adtam a kancsót, és megfogtam az üvegpoharat, hogy tudjon abba önteni, anélkül, hogy elborulna. Mikor egy csepp sem ment ki a naracsléből a végén, letette a kancsót és tapsikolva kezdett ugrándozni.
- Kiborítottam a kakaót is, és most mindent tönkretennék... - nyavalygott, mire letettem az üveget, és felvettem ölembe a sószsákot.
- Figyu csak.. Ügyes vagy annyira, hogy megcsináld. Sőt, sokkal ügyesebb! Te csináltad azt a szép terítéket a Papának is... És, ha mellé folyik a narancslé, feltöröljük, oké? - bíztattam, mire bólogatott. Ismét kezébe adtam a kancsót, és megfogtam az üvegpoharat, hogy tudjon abba önteni, anélkül, hogy elborulna. Mikor egy csepp sem ment ki a naracsléből a végén, letette a kancsót és tapsikolva kezdett ugrándozni.
- Papi, megcsináltam! - örvendezett.
Mikor úgy
gondoltam, befejezhették a készülődést,
Bacon-nel ölemben odasétáltam és megdicsértem a törpét - Nagyon ügyes
vagy, kicsim - pusziltam buksijára, de ekkor csak egy tompa csattanást
hallottam és a következő pillanatban már Soo könnyei áztatták pulcsim. Bacon...
- Shhh, semmi baj - öleltem magamhoz - Csak egy kis narancslé - puszilgattam,
majd gyorsan feltöröltem a kiborult italt.
- Jaj,
kisember. Látod, Hyung mindig elbaltázza a munkádat, mert féltékeny rád -
nyugtatgattam - Nagyon ügyes voltál... Öntesz mégegyszer? Csak akkor a Papa
kezébe adjuk, rendben? - pusziltam homlokára, mire könnyeit törölgetve
bólogatott.
Jaj
istenem, annyira aranyosak.. - Köszönöm, Yeon-ah - vettem át a poharat, mikor
boldogan nyújtotta azt.
- Szívesen, Papa - nyújtózkodott, hogy arcomra puszilhasson, majd mikor lejjebb
hajoltam, adott egy cuppanóst.
- Adj a Papinak is - csaptam finoman popójára, mire szaporán szedve lábait
szerelmemhez tipegett.
- Gyere
ide, mesterszakács - nyújtottam karom, majd magamhoz öleltem, és kaptam én is
egy naaagy, nyálas cuppanóst, melyet százszor annyival viszonoztam -
Legközelebb is segítesz nekem, ugye? - simogattam buksiját.
- Persze,
hogy segítek - bólogatott hevesen a törpe - Szeretlek, Papi - ölelte át
szerelmem, miközben cukorbeteg lettem.
- Én is
téged, Soo - öleltem én is magamhoz, s fejére pusziltam, de öt percig meg sem
moccant. Mikor hozzászóltam volna, Baek befogta a szám, és jelezte, hogy
elaludt SooYeon a vállamon.. Anyám.
Soo olyan
édesen aludt szerelmem vállán, hogy bűn lett volna. Ellőttem a 6000. képet is
róluk, majd áthelyeztem a "Soo és Papi" mappámba. Annyira aranyosak..
- Jaj, te
lustaság.. - simogattam hátát. Tiszta
nyál leszek.. Szerintem többet nyáladzik, mint iszik. Mivel nem igen akart
engedni a törpe a szorításából, kénytelen voltam megvárni míg felkel, miközben
szerelmem halkan, és óvatosan falatozgatta reggelijét, nehogy felkeltse a
cukiságot.
- Szerinted
még fáradt? - néztem szerelmemre és a kicsire felváltva. Majd elfolyttam ott
együltő helyemben.
- Hát,
ezek szerint.. - kuncogtam - Mondjuk, nem csodálom, hisz Bacon eltulajdonította
Matuka-hyungot..
- Jinjja,
Bacon.. - vettem ölembe a gatyámat rágcsálót - Az a maci nem a tiéd - simogattam
- Yeon-ah-é.. - magyaráztam, hátha megérti, amit mondok.
- Ezé a
kis dumagépé - suttogtam mosolyogva, majd az említett karjára pusziltam,
mellyel épp engem ölelt. Sosem fog felkelni, igaz? Mert így begörcsöl a hátam
és a lábam..
- Mmm..
Papi.. - nyammogott a csöppség - Papi.. - hajtogatta folyamatosan - Papi,
vigyázz! - beszélt álmában, s ekkor egy könnycsepp folyt végig arcán, miből
arra következtettem, hogy rémálma van.
- Picim.. - simogattam hátát, mikor erősödött sírása.
- Papi, Papi! - zokogott, mikor nyitogatni kezdte szemeit. Amint meglátta szerelmem, azonnal erősebben kezdte ölelni és úgy potyogtatta tovább könnyeit - Papi.. - szipogott.
- Picim.. - simogattam hátát, mikor erősödött sírása.
- Papi, Papi! - zokogott, mikor nyitogatni kezdte szemeit. Amint meglátta szerelmem, azonnal erősebben kezdte ölelni és úgy potyogtatta tovább könnyeit - Papi.. - szipogott.
Jaj, nem
így akartam, hogy felkeljen... - Mi történt, picim? - ringattam - Rosszat
álmodtál? - gügyögtem, miközben arcát simogattam.
- Papi,
azt hittem, meghaltál - szipogott a kicsi - Lángolt a ház és a Papa visszament
Bacon-ért, te meg a Papáért, de már nem értetek ki - kezdett újra sírni.
Istenem, szegény..
- Shh, nincs semmi baj, Soo - simogattam buksiját - Itt vagyunk - puszilgattam.
- Shh, nincs semmi baj, Soo - simogattam buksiját - Itt vagyunk - puszilgattam.
Még szép
hogy visszamennék érte.. - Gyere, iszunk kakaót Matuka Hyung-al, oké? - vettem
ismét ölembe, és kibattyogtam vele a konyhába.
- Papa, amúgy ízlett a hami? - kérdezte Soo már jobb kedvvel, miközben lábát
lóbálta lefelé az asztalról, ahová idő közben felültettem.
- Bizony,
nagyon finom volt - vigyorogtam - De csak mert ti csináltátok - pusziltam arcára.
- Oo! Papi
hallottad? - örült meg fejének a pici - Mesterács vagyok! - tapsikolt.
- Úgy érted, mesterszakács? - simítottam fejére, miközben oda adtam kezébe a kakaót.
- A mi kis
mesterácsunk - nevettem - Majd te barkácsolsz, ha elrontunk valamit, hm? -
dédelgettem.
- Mindent
megcsinálok! - lelkesedett - Még ilyen naaagyot is! - tárta kezeit a lehető
legszélesebbre.
- Igen? - kuncogtam, miközben ő csak bólogatva kortyolgatta kakaóját, egy jókora cicabajusz kíséretében.
- Jaj, te
gyerek.. - puszilgattam nevetve - Igazi nagyfiú lett belőled - nevettem.
- Gyere
ide, bajuszkapitány - törölgettem le arcát - Még a bajszok mestere is vagy -
kuncogtam.
- Ne, Papi
- kapálózott a törpe - Így férfinak látszom - vigyorgott dicsőségesen - Most
olyan vagyok, mint te!
- Bajszom
van? - tapogattam magam - De minden este lekezelem! - hűltem el, mire édesen
nevetgélni kezdett a törpe.
- Nem, Papi.. Csak a nagyoknak már lehet bajszuk! Így nagy vagyok én is - vigyorgott elégedetten a fél cicabajszával.
- Nem, Papi.. Csak a nagyoknak már lehet bajszuk! Így nagy vagyok én is - vigyorgott elégedetten a fél cicabajszával.
- Bizony,
SooYeo-ah, már nagy fiú - kuncogtam a törpét simogatva - Papi, én is akarok
olyan hajat, mint amilyen neked van.
- Nekem
ilyen hajam még körül-belül 2 napig lesz - nevettem - Majd neked adom, oké
törpe?
- De
miért, Papi? Kopasz leszel? - csodálkozott a kicsi.
- Hogyne!
- mutattam felfelé két hüvelykujjammal - A Papa úgyis szeret.. Nemde?
- Persze….
De.. Tényleg kopasz leszel? - kíváncsiskodtam én is - Engem nem zavarna, csak
kérdezem - kuncogtam.
- Pff, ha
nem zavarna nem kérdeznéd! - háborogtam - Nem, amúgy nem leszek kopasz.
- Bárhogy
szeretlek, ezt te is tudod - karoltam át derekát - Sőt, imádlak - pusziltam
szájára.
- Nem
hiszem, hogy bejönnék neked kopaszan.. Úgy még magamnak sem tetszenék, és TE IS
TUDOD, HOGY akkor már tényleg nagy baj van.. - kuncogtam.
- De attól
még szeretnélek - vigyorogtam - Ugye Soo? Te is szeretnéd a Papit, ha kopasz
lenne - mondtam, mire bólogatott - Látod? Mi mindenhogyan szeretünk. Még
kopaszan is - mosolyogtam.
- Hát még
én titeket.. - öleltem őket magamhoz - Soo, ma még nem ettél.. Kibírod a Mekiig
az utat? - csíptem pocijába.
- O!
Megyünk a Mekibe? - örült meg a kis szaros - Yupiiiiii~ - tapsikolt.
- Akkor,
ha magadtól felöltözöl ügyesen, elmegyünk. Rendben? - kérdeztem, mire
nyújtózkodva kapálózott, hogy emeljem le. Hogy biztonságban felérjen, anélkül,
hogy elesik a rohanásban, felvittem a szobánkba, és a ruhákat kezébe adva
hagytam ott a picit, aki szaporán kezdett öltözni.
Mikor Soo
már teljes felszereltségben tipegett le a lépcsőn, hangos nevetésben törtem ki
- Kicsi Soo.. - vettem fel ölembe - Picikém, ez a póló nem fordítva van rajtad?
- kuncogtam - Na gyere, megigazítjuk, jó? - ültettem a kanapéra - Magastartás,
vigyáz..ülés! - adtak ki a parancsot, s mikor felnyújtotta kezeit, lehúztam
róla a pólót, majd leterítettem azt - Nézd csak, kicsim.. Mindig a póló
hátulját fogd meg, oké? - mutattam a trükköt, majd ő is megpróbálta, s ezúttal
sikeresen teljesítette a feladatot - Ügyes vagy - pusziltam buksijára - Na fuss
a Papihoz, mutasd meg, milyen ügyes vagy.
- Na, de
ügyes vagy! - kaptam fel kezembe Soo-t - Neked már iskolában lenne a helyed!
Sőt, már oda sem kéne járnod, hisz túl okos vagy hozzájuk is.. Bárcsak én is
ilyen okos lennék.. - fényeztem a pici egóját - Na, menjünk, vár a kaja -
indultam kifelé.
Pár
perccel később oda is értünk a gyorsétterembe. Soo egyből megcélozta a csúszdát,
bár nem lepődtünk meg rajta. Igazi örökmozgó.. És itt találkoztunk először..
- Papaaa~
- hívta Soo szerelmem - Gyere, játsszunk! - mondta örömteli arckifejezéssel,
mire Baek már rohant is. Hát, akkor kapnak egy Happy Meal-t..
- Soo, nem
vagy éhes? - kérdeztem, mikor már kb. negyedórája játszottunk a mászókában.
- De igen, Papa. Menjünk! - mászott ölembe, majd lecsúsztunk a csúszdán és szerelmemhez futottunk. Soo villámsebességgel betömte a menüjét és futott is vissza - Papa, majd gyere és hozd a Papi-t is - kért, és szaladt is. Nem sokkal később a pici nevetésére lettem figyelmes. Felé kaptam fejem és megláttam egy kislánnyal a mászókában. Hát rögtön beszarok..
- De igen, Papa. Menjünk! - mászott ölembe, majd lecsúsztunk a csúszdán és szerelmemhez futottunk. Soo villámsebességgel betömte a menüjét és futott is vissza - Papa, majd gyere és hozd a Papi-t is - kért, és szaladt is. Nem sokkal később a pici nevetésére lettem figyelmes. Felé kaptam fejem és megláttam egy kislánnyal a mászókában. Hát rögtön beszarok..
-
Szerinted menjünk? - kuncogtam, miközben adagoltam szájába a sültkrumplit -
Lehet, hogy jól elvannak ők ketten is..
- Hagyjuk,
hadd játszanak -vigyorogtam - Legalább ismerkedik éés.. többet lehetek csak
veled - pusziltam gyorsan szájára.
- Csaaak
velem? - tartottam szája elé a sültkrumplit, de mielőtt be tudta volna azt
kapni, magam felé kezdtem húzni az ételt. Mikor már alig volt távolság ajkaink
közt, szájára pusziltam, és beletömtem az ételt nevetve.
Felkuncogtam,
miután lenyeltem az ételt - Gyere SooJi, ne félj tőlük - hallottam meg a törpe
hangját - Papi nagyon jófej, a Papa meg iiilyen kedves - mutatta kezeivel a
legnagyobb távot, amit tudott. Istenem, de édes..
- Figyeld,
már csajozik - löktem oldalba - Bár, ilyen sármos és aranyos kisfiúnak hogy ne
lenne csaja? - kuncogtam. Soo Baek ölébe pattant, de a kislány csak a földet
pásztázta.
- Papa, ő
itt SooJi, a legjobb barátom a világon! Papi, ő itt SooJi, a legjobb barátom a
világon! - ismételte el ugyan azzal a hangnemmel a mondatot, mire felnevettünk.
- Ülj le
nyugodtan - paskolta maga mellett a helyet Baek, miután leültette Soo-t a lány
oldalára.
- Szia,
Papa - köszönt a lány, mire halkan felnevettem - Szia, Papi - üdvözölte
szerelmem is. Tündéri ez a kislány. És úgy tűnik Soo elég nyitott, így persze
hogy ilyen gyorsan összebarátkoztak.
- A nevem
Sehun, csak Soo Papinak hív.. Az ő neve pedig Baekhyun - mutatkoztunk be.
- És a
szüleid hol vannak, SooJi? - kérdeztem a kislányt, mire egy másik asztalhoz
mutatott. Egy szimpatikus pár nevetgélt egymással, miközben fagyit majszoltak.
Elmosolyodtam a látványon, hisz nagyon aranyosak voltak együtt.
- Mi is
ilyenek lehettünk ? - löktem oldalba Baek-et, mire megrántotta vállait.
- Soo, neked hol a mamád? - tapogatózott a kislány.
- Soo, neked hol a mamád? - tapogatózott a kislány.
Na most.. Mi
legyen? Kérdőn néztem szerelmemre, hogy mit kéne tennünk, de csak vártuk Soo
válaszát - Dehát már be is mutatkozott - háborodott fel a kicsi - Már el is felejtetted
SooJi? - csodálkozott a törpe - Itt a Papa, melletted - paskolta meg combom.
- Ő néni?
Ő szült? - csodálkozott - Néni vagy? - fogdosta a kislány szerelmem
felsőtestét, melle után kutatva.
- Nem, nem vagyok néni - nevettem kínosan, s
megfogtam kezeit, hogy ne tapizzon tovább.
- De akkor hogy lehetsz a mamája? - érdeklődött a kislány. Kezd egyre idegesítőbbé válni.. Pedig az elején még nagyon aranyosnak találtam..
- Nem én vagyok a mamája.. - válaszoltam.
- Akkor neked két papád van? - vágta a pofákat a csajszi - De az nem normális - jelentette ki és kezdett nagyon elegem lenni belőle. Soo mellett el is felejtettem, hogy léteznek sznob kisgyerekek is..
- Hé, ne bántsd a Papát! - szólt rá Soo - Többet nem akarok a barátod lenni - lökdöste le mellőlünk - Menj innen, már nem vagyunk barátok! - mondta sértődötten, mire a kislány nyelvet nyújtott és eltrappolt - Papa én nagyon szeretlek - bújt hozzám már szipogva - Ne hallgass SooJi-ra, butaságokat beszélt - szomorkodott, s simizni kezdtem buksiját, miközben magamhoz öleltem.
- Nincs semmi baj, kicsim - puszilgattam.
- De akkor hogy lehetsz a mamája? - érdeklődött a kislány. Kezd egyre idegesítőbbé válni.. Pedig az elején még nagyon aranyosnak találtam..
- Nem én vagyok a mamája.. - válaszoltam.
- Akkor neked két papád van? - vágta a pofákat a csajszi - De az nem normális - jelentette ki és kezdett nagyon elegem lenni belőle. Soo mellett el is felejtettem, hogy léteznek sznob kisgyerekek is..
- Hé, ne bántsd a Papát! - szólt rá Soo - Többet nem akarok a barátod lenni - lökdöste le mellőlünk - Menj innen, már nem vagyunk barátok! - mondta sértődötten, mire a kislány nyelvet nyújtott és eltrappolt - Papa én nagyon szeretlek - bújt hozzám már szipogva - Ne hallgass SooJi-ra, butaságokat beszélt - szomorkodott, s simizni kezdtem buksiját, miközben magamhoz öleltem.
- Nincs semmi baj, kicsim - puszilgattam.
- Ritka
degenerált emberek vannak.. - bújtam én
is szerelmemhez - Nekem így vagy tökéletes - puszilgattam arcát - A
tökéletesnél tökéletesebb.
Nagyon jól esett, amit szerelmem mondott -
Szeretlek - pusziltam arcára.
- Papa, ugye engem is szeretsz? - nézett rám a pici aggodalnas tekintettel.
- Persze, hogy szeretlek, kicsim - pusziltam buksijára újra - Nagyon, nagyon szeretlek.
- Papa, ugye engem is szeretsz? - nézett rám a pici aggodalnas tekintettel.
- Persze, hogy szeretlek, kicsim - pusziltam buksijára újra - Nagyon, nagyon szeretlek.