94. rész

(Sehun, Baekhyun)

Hiányzott ez a tömörtelen cukiság az életemből. Komolyan mondom, árkot lehetett volna velem ugratni, annyira boldog voltam - Azt nem mondtam, hogy nem alszok itt.. - léptem hozzá közelebb, majd derekát átkaroltam - Ki akarok élvezni minden egyes veled töltött percet - pusziltam szájára, majd kezembe felkaptam testét, és az ágyára fektettem, s mellé heveredtem. Nem nagyon érdekelt, hogy ruhában voltunk.

Fejemet mellkasára emeletem és hallgattam egyenletes szívveréseit. Ez a hang éltet igazán és az övé. Soha nem fogom megunni. Egész testemmel ráfeküdtem és arca fölé hajoltam, s szemeibe néztem. Idejét sem tudom, mikor gyönyörködtem bennük utoljára. Az egész srác egy csoda. Hogy lehet ennyire tökéletes? Annyira imádom.. - Szeretlek - mosolyogtam és szájára pusziltam.

Szorosan magamhoz öleltem, és megszorongattam - Imádlak - vigyorogtam. Tudtam, hogy ezzel húzom az agyát.

- Ne szórakozz velem! - sziszegtem fogaim között, egy nagyobb fajta levegővétel után - Én jobban - vigyorogtam ördögien.

- Oké, oké. Nem vitatkozom ezen - motyogtam - Én jobban - suttogtam kuncogva, majd védekezni kezdtem kezeimmel, a várható ütések ellen.

Kezeit püföltem finoman, majd ahogy csak tudtam rácsimpaszkodtam és teljes erőmből szorongatni kezdtem - Most nagyon megjárod - nevetgéltem.

- Mit ettél, hogy olyan a szorításod, mint egy markológépnek? - kérdeztem levegő után kapkodva - Engedj el te John Cena fajzat! - nyivákoltam.

- Nem, nem.. - ráztam fejem - Szóval... szeretlek Sehunnie - vigyorogtam és vártam válaszát. Ha van egy kis esze, akkor nem azt mondja, hogy 'imádlak' vagy 'én jobban'. Dehát.. a fél éven keresztüli mindennapos edzések megtették a hatásukat. De nem tudtam máshogy kiadni a dühömet.. Persze magamra voltam mérges. NAGYON. És még mindig az vagyok. Soha nem fogom megbocsájtani magamnak, hogy otthagytam. Semmit ami miattam történt vele. Hogy kórházba került kétszer is, elájult, mert nem aludt, szintén miattam, a szilánk a kezében.. Minden.

- Imádlak - vigyorogtam huncutul, majd próbáltam menekülni, kisebb-nagyobb sikerrel - Anyaa - siránkoztam - Ments meg! - nevettem kétségbeesve.

- C-c-c... - ráztam meg fejem, s még erősebben szorítottam magamhoz – Szeretlek, Sehunnie.. - próbálkoztam újra.

- Imádlak - nyöszörögtem szorítása miatt - De nem sokáig, ha így folytatod - szuszogtam

- Hh... - lazítottam szorításomon, hisz nem akartam, hogy megfulladjon - Igazságtalan vagy.. - durciztam be, miután leszálltam róla és elfordultam tőle.

- Durcigéép~ - öleltem át hátulról - Naa, Baekie - puszilgattam fejét - Ne haladudj lám - pöszéztem.

- Hát sosem tanulod meg? - fordultam meg ölelésében vigyorogva - Rád nem tudok haragudni.

- Mégis attól félek, valahányszor baromságot csinálok.. - mondtam alig hallhatóan, és homlokára pusziltam

- Beszélsz itt nekem butaságokat.. - simogattam arcát - Milyen baromságot? Mikor? Ejj.. - ráztam fejem - Akkor most jegyezd meg.. Te vagy a mindenem és soha nem foglak elveszíteni, semmilyen baromság miatt, érted? - mosolyogtam.

- Eskü? - kérdeztem boci szemekkel - Akár mekkora baromságról legyen szó? – fürkésztem tekintetét.

- Mhm - bólogattam hevesen - Akár mekkoráról - nyújtottam kisujjam - Úgyis megkapod érte a magadét - kuncogtam halkan.

- Abban nem kételkedem - motyogtam, majd összekulcsoltam kisujjaink - Életem hátralevő részében innentől hozzám vagy láncolva - vigyorogtam.

- Bizony.. - helyeseltem - De akkor ne nagyon ugrálgass a tetőről - pusziltam szájára.

- Te meg nem mostanában mész  a kád közelébe - nyújtottam ki nyelvem - Inkább slaggal locsollak, hogy fürödni tudj, de egyedül a kád közelébe nem mész.

- Apropó kád.. Holnap pszichológushoz kell mennem.. - jutott eszembe - Az utolsó alkalmat már végig ülöm...

- Te mióta jársz pszichológushoz?! - kérdeztem kissé hangosan - Bocsi, csak.. Te..  Ah, annyira hülye vagyok. Ha nem érek ide időben, akkor meg is halhattál volna, ténylegesen. És ez az én hibám.  Az az egy szerencsém, hogy időben jöttem.

- Mi? Nem! Nem a te hibád! Mindent magamnak köszönhetek, de ne is beszéljünk erről, oké? - pusziltam homlokára - Inkább menjünk fürdeni.

- Hülyeség, de oké.. Csak utánad - legyezgettem - A kádat nagy ívben elkerülni! - kuncogtam, majd utána mentem.

- Kár, hogy egybe van a zuhanyzóval.. - biggyesztettem le alsó ajkam. Rég volt már, hogy együtt fürödtünk.. Ez is nagyon hiányzott. Becsoszogtam a fürdőbe és vetkőzni kezdtem.

Kicsit furcsa volt, hogy ennyi idő után ilyen közvetlennek kellett lennem egyből, de végülis társultam idővel én is a pucérak csapatához. Próbáltam nem feltűnő lenni..  De aligha ment, hogy ne bámuljam Baek-et. Még szinte nem is láttam a bőrét eddig foltok nélkül, de kár érte, hisz olyan gyönyörű, hogy az már vakító.

- Ne bámulj már.. - szégyenlősködtem és kezeimmel takarni próbáltam mostanság jobban kidolgozott felsőtestem. Bemásztam a zuhany alá és megeresztettem a vizet - Jössz? - kérdeztem a maga elé bámuló Sehun-t - Olyan vagy, mintha rémet láttál volna - kacagtam.

- A.. Aha - megráztam fejem, és csatlakoztam Baek-hez - Mellesleg nem rémet láttam, hanem Baekhyun-t. Irigy vagyok rád, hogy egész nap nézheted magad és tapogathatod magad - motyogtam mosolyogva.

- Igen? - nevettem - Ezt akarod tapogatni? Ha benyomod, elveszik benne az ujjad - nyomkodtam hasam, majd közelebb léptem hozzá, átkaroltam derekát, így nemességünk összeért, s szájára pusziltam.

-  Mii... - toltam hátrébb, miután megharaptam alsó ajkát, és nyomkodni kezdtem hasát. Nem volt igaza, egyáltalán, ezért a nyomkodásom át alakult csikizéssé - Hazughazughazughazug! - nevettem, miközben folyamatosan csikiztem.

- Ne, ne, ne, ne, ne! - sikongattam, miközben próbáltam leszedni magamról kezeit - Hagyd abbaaaa~ - nyavalyogtam és vizes kezemmel arcát kezdtem fröcskölni.

- Hazudtál, elnyerted a büntetésed! - nevettem gonoszan - Nincs kegyelem! - csikiztem tovább, amíg össze nem csuklott, és a zuhanyzó kád részébe nem huppant - Na, füllentesz még nekem? - fröcsköltem arcába egy adag vizet - Hm? – kérdeztem vigyorogva s nyakába csikiztem.

- Soha, soha, soha - nevettem hasamat fogva - Csak hagyd abba! - könyörögtem - Kérleeeeeeek~!

93. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Nem lett volna egyszerűbb felhívni? - kérdeztem sóhajtva - Te ennyi helyre elmentél, csak hogy megnézd, hogy jól vagyok-e? - kérdeztem mosolyogva, miközben már nyomorgattam szinte karjaimban testét a boldogságtól, hogy számítok neki valamit.

- Úgy mondod, mintha nem te jelentenéd nekem a világot - öleltem magamhoz jobban. Remélem nem haragszik meg -A telefonom, meg az éjjeliszekrényen maradt..

- Parancsolsz? - kérdeztem értetlen fejjel miközben eltoltam magamtól - Milyen világról beszélsz te? - nem akartam hinni a fülemnek. Meg akartam győződni, hogy nem csak a képzeletem szépített bele a törpe mondanivalójába,

-  Sa-sajnálom - mindent elrontottam.. ismét - N-ne ha-haragudj, cs-csak.. Én.. - tördeltem ujjaim, miközben a földet pásztáztam. Nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól még jobban.

Kezeire fogtam, hogy hagyja abba ujjai tördelését - Nem azért kérdeztem.. - motyogtam, miközben kezeink pásztáztam - Csak  kissé hihetetlennek hangzott, ne haragudj a félreérthetőségem miatt..

- Akkor jobb lesz, ha megbarátkozol a gondolattal, hogy mindennél jobban szeretlek, szerettelek és szeretni foglak Oh Sehun - mondtam felbátorodva, és boldogan tapadtam ajkaira.

Derekát átkarolva mélyítettem el csókunkat, melybe bele is mosolyogtam, annyira nem tudtam visszafogni a boldogságom. Tényleg szeretem, és tényleg féltem, de nem bírok nélküle élni.. - Nekem tetszik valaki, akinek valószínűleg halván lila fingja sincs róla - viccelődtem, miután elváltak ajkaink.

- Oh, ko-komolyan? - engedtem el testét - A mi sulinkba jár? - kérdeztem leplezni próbálva mérhetetlen csalódottságom. Ha igen, akkor kinyírom.

- Áhh, még az osztálytársam is..- vakartam meg tarkóm grimaszolva, hogy hihetőbbé tegyem a sztorit. Belül ördögien nevettem.. Szerencsétlen, nem ezt érdemli, de olyan vicces látni a fejét..

- Értem.. - válaszoltan lehajtott fejjel, és kimentem az erkélyre, megvárni míg elmegy. Borzalmasan érzem most magam.. Összedőlt bennem valami..

Utána lopakodtam, és átkaroltam hátulról, állam vállára támasztva - Akarod tudni, ki az? - kérdeztem cserfesen.

- Na ki? - sóhajtottam egy nagyot. Ne, akartam megbántani azzal, hogy azt mondom nem érdekel, csak menj már el, hadd nyírjam ki magam.

- Téged nem is érdekel - engedtem el durcásan, majd az erkélyről bámultam az esti fényeket, ezzel társulva Baek-hez.

Még nagyobb levegőt vettem. Nyugi, Baek...  Még ne sírj.. Majd, ha elment.. - De, mondd el ki az.. - kérleltem, hogy minél hamarabb túl legyek a kegyelem döfésen.

- Körül írom, hogy ne legyen olyan egyszerű kitalálnod - kuncogtam - Kisebb nálam, barna a haja, szeret táncolni, rohadt aranyos. Izmos, és vicces.. Hmm.. Szereti a Jjajangmyeon-t..

Muszáj még meg is forgatni bennem a kést? - De Luhan-nal együtt vagytok nem? - erőltettem magamra egy nagyon halvány, hamis mosolyt.

- C-c-c... Rosszul megy még neked ez a kamu mosoly - vicsorogtam, majd arcába csíptem finoman, mire odakapta kezét és simogatni kezdte az érintett területet - Van egy kiskutyája is, és hercegnő-nek szokta hívni a volt párja, és szereti a kakaót - vigyorogtam ördögi mosollyal.

Egyből tudtam, hogy nem Luhan-ra, hanem rám gondol, mikor folytatta mondókáját - Tudom, kire gondolsz.. Ismerem. Azt mondta, borzasztóan sajnálja azt, ahogy viselkedett és hogy elhagyta a mindenét. Mindennél jobban szeretné visszakapni, de attól fél, hogy már nem lenne mellette boldog, mert hülye volt és mindent elrontott. Mióta nem iszik kakaót, boldogtalanok a mindennapjai és semminek sem érzi az ízét. De reméli, hogy egyszer majd újra eljön az a nap, mikor, újra lesz kihez hazajönni edzések után és a párja, hercegnőnek szólítja majd, mikor megkapja a reggeli pusziját.. - gondolkodtam el hangosan.

Szemeim könnybe lábadtam Baek mondatai hatására - Istenem, te hülye - léptem elé, majd szorosan magamhoz öleltem - Tudod, hogy mennyit vártam erre a pillanatra? Hogy végre tudd, hogy ugyan úgy szeretlek, mint régen, és hallani, hogy ez felőled sem változott.. Felbecsülhetetlen érték vagy számomra.

- Annyira szeretlek, édes.. - suttogtam remegő hangon, ugyanis egy kicsit én is meghatódtam, hisz csodás érzés, hogy még mindig szeret engem, ugyanúgy, ahogy régen.. Olyan jó ezt újra mondani.. édes.. - Nagyon hiányoztál - szorítottam még jobban.

Hát.. Nem így terveztem a mai napom, de gond egy szál sem, ugyanis ezzel rendbejött az életem háromnegyed része - Te kis maki - csikiztem oldalba, mire megugrott - Én jobban szeretlek, és már levakarhatatlan leszek, szóval nem fogok hiányozni - távolodtam el tőle, majd szájára pusziltam párszor, egyre hosszabban, majd puszijaim egy hosszú csókba torkollottak.

Finoman ízlelgettem szája belsejét, mikor is el kellett válnunk, ugyanis Bacon a lábunk között ugrált, lihegett és boldogan ugatott egyszerre. Mintha minden a régi lenne. Visszakaptam a családom, de most már soha nem fogom elveszíteni őket.

- Te pillanatromboló! - hajoltam le a sószsákért - Szeretnél repülni? - kérdeztem, az erkély felett lóbálva - Hm? - kérdeztem, mire kapálózni kezdett - Nem bántalak ám, te vadállat - dörgöltem össze orrát enyémmel.

Hogy milyen régen láttam már ezt... Ez tesz igazán boldoggá, és az, hogy ő az.. -Imádlak titeket - öleltem őket magamhoz.

- Mi is téged - aegyozva gesztikuláltam Bacon tappancsával, majd azzal megsimogattam Baek arcát - Látod? - kérdeztem boci szemekkel, de elnevettem magam, mert Bacon a hüvelykujjam rágókának nézte - Engedd el, te mocsok! - fújtam szőrébe.

Mosolyogtam rajtuk, ahogy játszottak. Olyan édesek.. - Nem megyünk be? Fázom.. - simítottam meg két felkarom, jelezve, hogy átfagytam.

- Csak utánatok - tettem le a padlócirkálót, aki úgy futott befelé, mintha rakétából lőtték volna - Szeretnék olyan gyorsan futni - nevettem, majd bezártam belülről az erkélyajtót.

- Édes... - tudom, hogy sietek, de muszáj - Visszaköltözöl? - néztem rá reménykedve.

- Mo-most? - kérdeztem meglepetten - Vagy ráér holnap is? - nevettem, mikor elfancsalodott az arca, majd magamhoz öleltem - Persze, visszaköltözöm.

Még az elején.. Mindig az ő ágyában aludtam, igaz, hogy csak egy kicsit, de éreztem a közelségét.. Ágya illatát mélyen beszippantva aludtam el mindig. Aztán jött Kai és mellé feküdtem. Sokszor ébredtem sírva és ordítozva a rémálmaim miatt, de soha nem mondtam el neki, hogy miről szóltak, pedig mindig megkérdezte. Gondolom elég egyértelmű, hogy mi volt a tartalma az összesnek.. Sehun. Ezen belül pedig rossz a rosszabb hátán. Hiába.. Az ő kakaója megnyugtat.. Már csak pusztán a jelenléte is.. A tudat, hogy szeret.. Az érintései.. Talán, most újrakezdhetjük.. Legalábbis remélem, hogy működni fog ennyi idő után is. Persze ez csak attól függ majd, hogy ő mennyire akarja ezt az egészet. Bármit megteszek majd azért, hogy velem maradjon.. Hogy boldog legyen.. Valahogy meg akarom majd köszönni neki mindazt, amit értem tesz és tett. Most, hogy visszajön, végre nem leszek egyedül. Nem csak fizikailag, de remélem lelkileg sem - Ha szeretnél, visszajöhetsz holnap is, hogy ne ilyenkor kelljen pakolászni - mosolyogtam. Jó lett volna, ha ma este vele aludhatok, de nem akarok rá eröltetni semmit - Egy hely mindig fent lesz tartva neked. Itt is és itt is - tettem egyik kezem szívemre, mondatom második felénél, majd szájára pusziltam.