167. rész

(Sehun, Baekhyun)

Hosszan megcsókoltam szerelmem, s homlokom övének döntve meredtem szemeibe. Olyan tökéletes.. És.. Ahh, csodás volt vele eltöltött idő. Annyira imádom.. Várjunk! Nekem valami nagyon gyanús.. Csak úgy lefeküdtünk.. Nem kellett figyelnünk semmire és semmi nem zavart be.. hmm.. semmi nem zavart be.. - BACON! - kaptam fejemhez a fájó kezemmel, de már késő volt - Aish.. Hol van Bacon?! - néztem aggódóan szerelmemre - A kilátónál voltunk, aztán.. ÚR ISTEN! - szörnyülködtem - Elengedtük és eljöttünk! - húzkodtam magamra ruháim villámgyorsan. Bárhova mehetett. És... mi lesz, ha nem találjuk meg? Ő olyan volt nekünk, mint a közös gyerekünk.. Mindkettőnkkel ott volt, meg a nehéz időkben is.. Sehun miatta jött át, amikor öngyilkos akartam lenni... NEM VESZÍTHETJÜK EL! És most lehet, hogy már nem is él.. Na nem! Azt már nem..

Oh, hogy az isten baszná ketté, hogy a kanosság elveszi az eszem! - O-oké... Keressük meg.. - kaptam fel ruháim, majd beleléptem cipőmbe, s miután bezártam az autót, rohanva indultunk Bacon keresésére, miközben nevén szólongattuk.

Hosszú órákig sétáltunk össze vissza a környéken, de Bacon sehol. Mikor bementünk az erdőbe, már kezdtem feladni, hogy valaha is megtaláljuk. Ha eddig nem jött vissza, akkor.... NEM! Tovább keressük, amíg meg nem lesz. Kétségbeesetten kerestem minden bokorban, fán és ahova mehetett, mígnem eleredt az eső. Kurva jó, már csak ez hiányzott. Már nem csak esőcseppek, de könnyek is áztatták arcom. Nem hiszem el, hogy ez történik. Az a kis pici kutyus.. aki annyira szívünkhöz nőtt.. most nem jön vissza hozzánk... a szüleihez..

- Bacoon~~ - hívogattam kétségbeesve - Kiskutyám.. - nyöszörögtem. Nem tudom, mi lesz velem nélküle. Már úgy tüsszögtünk, mint a málhás szamarak, Baek didergett, én meg nem győztem ölelgetni szerencsétlent... Egy szál ingben volt, és rohadtul lehűlt a levegő... Mikor az erdő sötétebb részére értünk, egyik kezemmel magamhoz húztam Baek-et, ki félve bújt mellkasomba, s a vakut bekapcsolva kerestem tovább Bacon-t. Mikor mozgolódást hallottunk, és egy halk tüsszentés-szerű hangot, körbefordultunk, de sehol semmi..

- Ba-Bacon? - vacogtam - Te vagy az, szőrmók? - guggoltam le a bokorhoz, ahonnan feltehetőlegesen jött a hang. Kicsit féltem, hogy valami más lesz, ott, de mikor megláttam az édes kis szőrmók ázott testét beszorulva egy rókalyukba, nagyon megkönnyebbültem. Már azt hittem, többet nem láthatjuk... Istenem, szegény egész eddig itt volt? Jahhjj.. - Gyere szépen - hívogattam, hogy kaparjon felém, mert nem értem el rendesen. Már kb. csak a lábam lógott ki a bokorból, de sikerült kiműtenem a csöppséget a csapdából. Felemeltem és szorosan magamhoz öleltem hideg, ázott testét - Annyira aggódtunk érted - szipogtam, s mikor Sehun nyúlt érte, átadtam neki a szőrmókot.

- Te kis... - néztem rá mérgesen, de ő csak nyalogatta a kezem, és hozzám dörgölőzött - Legközelebb maradj a közelünkben, te kis szerencsecsomag.. - sóhajtottam meglágyult hangon. Olyan volt, mintha a gyerekünk veszett volna el... Megint.. Miközben nyomorgattam, ő egyre csak kapálózott, ezáltal tiszta sár lettem - Yah! - csattantam fel - Mit... Ah, hagyjuk.. Már úgy is mindegy ennek.. - törődtem bele pólóm elvesztésébe. Baek-el kézen fogva sétáltunk vissza ráérősen, most már trióban tüsszögve. Mielőtt Baek beült volna Bacon-nel kezében az autóba, előkotortam hátulról egy termo plédet, és köréjük csavartam, hogy ne fázzanak. Segítettem beülni nekik, majd miután én is beszálltam, vizes telefonomon kezdtem hotelek után kutatni. Még jó, hogy vízálló..

Már csak az az egy bajom van, hogy kurvára megfázott az egész család és nekem holnap baromira dolgoznom kéne.. Aigooo~ De akkor ki fog róluk gondoskodni?... Hát persze, hogy én.. Majd valahogy kimagyarázom magam.. Kiszálltunk egy hotelnél s miután felértünk a szobánkba, az első útunk a fürdőbe vezetett Bacon-nel egyetemben. Csak azt nem tudom, hogy mit fogunk felvenni holnap, mert mindenünk tiszta sár.. Mindegy, reggelre biztos megszáradnak, ha kimosom őket.. Miután mindhárman megfürödtünk és kullancsvizsgálatot tartottunk, nyugodt szívvel feküdtünk be az ágyba egy-egy köntössel. Persze csak miután lehúztunk fél liter meleg teát fejenként és nyugtáztam, hogy kettőnknek 39 fokos láza van. Szerencsére a hotel még lázcsillapítót is szolgáltatott így rövid keresgélés után megtaláltam azokat és egy pohár víz kíséretében begyógyszereztük magunkat. Remélem, holnapra jobban lesznek... Végül egy hapci verseny után, Bacon bemászott közénk és fél órás helyezkedés árán, elég kényelmesnek talált minket, igy azonnal be is csuccsant - Jó éjt, Hunnie - pusziltam szerelmem szájára.

- Jó éjt - mosolyogtam, s miután elaludtak a törpék, lassan én is álomba szenderültem. Másnap reggel kb. halálhörgéssel keltem, annyira köhögtem, és fájt a torkom... És rendesen meg is fáztam emellett.

Furcsa hangokra keltem fel, de mikor realizáltam, hogy szerelmemtől jön, kipattantak szemeim és nagy köhécselve már ugrottam is teát főzni meg fájdalomcsillapítóért és egyebekért. Mikor kész lettem, bevittem a gőzölgő teát szerelmemnek és szájába nyomtam mindenféle gyógyszert.

- Magadra is.. Hapci.. Magadra is gondolj! - toltam elé a gőzölgő teát, s én következtem az ápoló szerepében. Odaadtam Baek-nek a gyógyszereket, majd besötétítettem a szobában, és bekapcsoltam az LCD tv-t - Mit nézzünk? - kérdeztem szerelmem, miközben mellkasomra feküdt.

- Nem tudom, keressünk valami kevésbé.. hapci, ijesztőt - fejeztem be mondatom, s mikor megláttam a TV-ben a 101 kiskutyát, leállítottam szerelmem a kapcsolgatásban és 100%-os figyelemmel néztem a mesét - Ya! Bacon! - szoltam rá a tappancsosra, mikor ugrálni kezdett a TV előtt és megugatta azt. Felálltam és felvettem ölembe, majd visszafeküdtem vele az ágyba - Shh - simogattam buksiját, miközben szerelmemhez bújva figyeltem tovább a rajzfilmet.

- Tök olyanok, mint Bacon.. - motyogtam, de Baek csak számra tapasztotta a kezét, hogy ne zavarjak bele a mesenézésébe.. Ch... Fontosabb a mese, mint én, mi? Nembaj.. Elvagyok Bacon-nal is.. A kutyus felé legyezgettem kezemmel, hogy jöjjön ide, és legalább ő szeressen, ha a férjem erre nem képes.

Mese nézés közben, támadt egy ötletem.. Csak nem tudom, Sehun mennyire örülne neki, ha varrattatnék magamnak egy tetkót.. Pedig már el is terveztem, hogy milyen legyen és hol.. Tudni illik.. a nyakamra szeretném, ha ő is belemegy. Miután vége lett a mesének, az említetthez bújtam, mint egy cica akinek valami hátsó szándéka is van - Sehunnie~ - nyávogtam nevet.

- Hm? - kérdeztem félmosollyal arcomon, majd letettem Bacon-t a földre - Mondd - simogattam fejét.

- Hát... izé... szóval.. - néztem mindenfele - Mit szólnál hozza, haaa... hát.. tudod.. szóval.. izébigyó.. - dadogtam - Ha tetkót varratnék..? - tettem fel nagy nehezen a kérdést.

- Mi? - kérdeztem nevetve - Hova? Mit? Minek? - bombáztam kérdéseimmel, de nem hagytam fel továbbá sem a nevetéssel. Kétlem, hogy komolyan gondolná.

- Ya... Most elbizonytalanítottál.. - duzzogtam - Mindegy, felejtsd el..

- Komolyan gondoltad?.. - lefagytam. Azt a szép bőrt beszennyezni... Ahh, de neki minden jól áll, és az ő teste... - Na, mesélj.

- Aigoo~ Nem csináltatok, ha nem szeretnéd. Csak egy ötlet volt - mosolyogtam. Tényleg nem akarok olyat csinálni, amit nem szeretne.

- Yaa~ - löktem oldalba - Mondd.. Hapci... Mondd el! - követelőztem.

- Hát.. - kutattam telefonom és szemüvegem után, majd mikor megtaláltam őket, kikerestem a képet, amit kinéztem - Erre gondoltam.. ide - simítottam nyakamra a kívánt felületre.

- Ide? - kérdeztem sunyi mosollyal, majd az imént említett felületre pusziltam. Igaz, nem tudom elolvasni, vagy értelmezni, hogy mi van a mintán, de jól néz ki...

- Mhm - pusziltam szájára - De csak ha te is szeretnéd és nem bánod.. - néztem rá bizakodóan.

- Beleegyezek... Egy feltétellel! - tartottam fel mutatóujjam - Nem állhat túl jól.. Oké? - kérdeztem komoly arckifejezéssel.

- Oké - nevettem, s oké jelet mutattam kezemmel - Csak egy kicsit - pusziltam szájára.

- Csak egy icipicit - biggyesztettem le alsó ajkam, s ajkai puszilgatásába kezdtem.

Egy hosszabb csókot nyomtam ajkaira, majd elváltam tőle - Énekelsz nekem? - néztem rá kiskutya szemekkel - Kérleeeeek~ - könyörögtem. Hallani akarom a hangját. Annyira aranyos..

- Mit? Mit csináljak? - kérdeztem meghökkenve.

- Énekelj nekem - vigyorogtam - Lééégysziiiiii~~ - vágtam cukibbnál cukibb pofákat - Naaaaa~~ A kedveméééért~~

- Én olyat nem tudok... - nevettem. Inkább rap, amiben jobb vagyok... De az se valami jó..

- Yaa~! Olyan nincs, hogy nem tudsz! Csak akarni kell.. - bíztattam - Csak.. próbáld meg... kérlek - néztem rá reménykedve. Max, ha nagyon nem akarja, akkor ne erőltetem.

- Ajh... Jó, oké.. De ne merészelj kinevetni.. Hapci. - hát.. Megfázva külön élmény lesz 'énekelni'.. Megköszörültem torkom, és nekiálltam a dalolászásnak. Pontosabban, egy random mondatot el """"ÉNEKELTEM"""" - Remélem karácsonyig csend lesz... - nevettem kínosan.

Annyira édes hangja van, hogy beszarok. Ráadásul ahogy sejpít melle.. hát én kihaltam. Majdnem ott helyben folytam el.. Nem reagáltam mondatára csak szorosan magamhoz öleltem. Annyira imádom ezt az embert.

- Ennyire rossz? - kérdeztem megszeppenve. Én mondtam, nem megy az éneklés.

- Épp ellenkezőleg - vigyorogtam szélesen - Imádtam! - puszilgattam állkapcsát és füle tövét, majd lejjebb haladtam nyakára és finoman szívogatni kezdtem. Hogy lehet ennyire édes?!

- Pióca.. - nevettem, miközben próbáltam magamról levakarni, mielőtt még késő lenne mindkettőnk számára. Mondjuk, nem épp akart tágítani mellőlem, mert mikor szóltam, hogy hagyja abba, mert bajok lesznek-...odalenn...-Akkor csak jobban belém kapaszkodott, és kiskutya szemekkel nézett fel rám, majd folytatta, amibe belekezdett. Nincs szívem lelökdösni magamról, hisz csak megbántanám, és azt hinné, hogy nem szeretem..

Két ujjammal lassan fellépkedtem mellkasán, s mikor nyakához értem, összekulcsoltam ott ujjaim és visszamásztam arcára, majd azt leptem el puszikkal. Lassan haladtam szája felé, miután minden lehetséges pontját bejárta szám, s hosszan ajkaira csókoltam. Ez egy része az elmaradt pusziknak, amíg kórházban volt. Annyira hiányzott.. Mikor úgy éreztem, egyelőre ennyi elég lesz, homlokomat övének döntöttem és íriszeibe meredtem. Nem tudok betelni velük - Szeretlek - suttogtam mosolyogva.

- Én is téged - vigyorogtam - Mindennél jobban~~ - dörgöltem össze orrunk.

- Megeszlek - nyomtam össze pofiját, s csücsörítő szájára nyomtam egy cuppanóst - Imááádlaaak~~ - ölelgettem össze-vissza, miközben eldőltem vele az ágyon - Nagyon, nagyon, nagyooooooon~ - szorongattam.

- Szereted a lépem is? - kérdeztem nevetve, majd magam alá gyűrtem testét, így úgy nézhettünk ki, mint két ovis, pizsiben - Nézd! - mutattam el valamerre, s míg arrafelé nézett, gyorsan szájára pusziltam.

Elmosolyodtam akcióján, s magamra húztam testét - Nem félsz, hogy megeszlek? - kérdeztem felvont szemöldökökkel - Nagyon éhes vagyok ám.. - figyelmeztettem.

- Szeretnél.. - tartottam szünetet, miközben közelebb hajoltam ajkaihoz - Enni? - kérdeztem nevetve.

- Pfff - forgattam szemeim - Még szép, hogy szeretnék.. Nem is akármit.. Vagy mondjam úgy, hogy.. Akárkit? - vigyorogtam szélesen és azonnal finom ajkaira martam. Néhol meg-megszívtam őket, miközben nyelvem átvezettem szájába. Ennél nincs finomabb..

- Ez nincs rajta az étlapon - motyogtam sunyi mosollyal - De most komolyan.. Mit ennél?

- Csak rád éhezem.. - jelentettem ki a legnagyobb természetességgel - Dee... Ma... vagyis.. Felhívom Chan-t - másztam le róla s telefonomért indultam, megbeszélni a colossal, hogy be tud-e fogadni egy kis időre.

- De.. Minek? - kérdeztem, de csak legyintett, és kiment a szobából. Ennyire titkos amiről beszélnek?.. Mindenesetre, ez szarul esett.

Nem szívesen hagytam ott Sehun-t, de nyugodtan akartam megbeszélni Chan-nal a dolgokat. Gondolom Sehun számára is egyértelmű, hogy miért hívtam fel. Ha visszamennék hozzá, amint belépnek az ajtón, a fejemet venné az apja. És amig nincs pénzem egy normális lakásra, addig nem tudok hova menni.. Gyorsan le is beszéltem Chan-nal mindent, igy már ma át tudok költözni. Féltem, hogy teher leszek megint, de még örült is neki, hogy megyek, mert így nem lesz egyedül. Miután bontottuk a vonalat, siettem vissza szerelmemhez, aki csak bambán nézett ki fejéből. Leültem mellé és arcára pusziltam, majd vállára hajtottam fejem.

- Mmm... Együnk - motyogtam. Nem állt szándékomban vitatkozni, hogy miért nem mondta el... De... Jó, semmi közöm hozzá. Igazán lehetnék megértőbb is. És nem kéne faggatnom ilyenekről... Ha rám tartozik, elmondja.

- Kicsim.. - épp akartam kérdezni, hogy van-e valami baja és ha igen, akkor beszéljük meg, de mikor felém fordult.. Teljesen elbizonytalanított a tekintete. Nem mertem megszólalni, csak utána csoszogtam az ebédlőbe, mikor már teljes ruházatban voltunk. Miután leértünk -néma csendben- követtem egy asztalhoz és hoztam mindkettőnknek kaját. Visszacsoszogtam az asztalhoz és a lehető legjobban meghúzva magam, neki álltam enni. Nem tudom, mi van vele, de ijesztően bámul ki a fejéből.

Próbáltam nem feltűnő lenni... De... Nekem ez nem megy!! Zavar, zavar, zavar! ZAVAR. A villámmal csak piszkáltam a kaját, miután Kb. a tányérom 1/8-ad részét TALÁN megettem. Miután meguntam, hogy szótlanul ülünk, egymással szemben, kitoltam székem, és felcammogtam szobánkba. Nem akartam Baek-et ezzel húzni, szóval inkább Chanyeol-t kérdeztem VOLNA meg. Már, ha felvette volna azt a szájbakúrt telefont! Miért nem marad alább a kíváncsiságom?

Most.. mi volt ez? Miért csinálja ezt? Nem értem.. Velem van a baj? Még szép, hogy velem van.. Ahj, Baekhyun.. Nagy tapsot a művészúrnak. Köszönöm, köszönöm, igazán nem kéne, DE MEGÉRDEMLEM! Olyan profi szinten tudom magamra haragítani vagy megbántani, hogy az már TÉNYLEG művészet. Nem érdekelt, hogy alig ettem, és kurva éhes voltam, félretoltam a tányért és siettem szerelmem után, aki az ágyon feküdt és telefonozott - Sehun.. - léptem elé - Mi a baj? Miért vagy ilyen? - tértem a lényegre.

- Ja, semmi - tuszakoltam egy mosolyt arcomra - Csak Bacon-nek nem adtam még enni.. - siettem a kutyushoz, majd levettem egy tányért, és adtam neki valami ehetőt, hogy hihető legyen a sztorim. Evett rendesen egyáltalán Baek?

Hm.. Elég szar történet, de mondjuk, hogy elhiszem. Csak nem értem.. nem értem, miért csinálja ezt. Annyit akartam csak, hogy beszéljük meg, de ha nem akarja elmondani, akkor nem tudok mit tenni. Legalább a kutya eszik.. - De.. Biztos? Vagy.. Hhh.. - sétáltam a pulthoz teát főzni. Olyan vagyok, mint egy agyrágóbogár.

- Biztos.. - totyogtam mögé, majd hátulról átkaroltam derekát, és nyakába döntöttem fejem. Próbáltam megnyugtatni afelől, hogy tényleg semmi gond.. De.. Ajj, nem. Nem kell tudnom, mit beszéltek.. Lehet, valami apróság.

Tudom, hogy baja van.. És zavar, hogy nem mondja el. Nem bízik bennem? Elvégre.. a férjem és.. házasok vagyunk.. szóval.. az lenne a normális, ha elmondanánk és megbeszélnénk egymással a problémáinkat. De.. AHJ, MINDEGY! Fhu.. - Kérsz teát? - öntöttem a folyadékból egy pohárba.

- Nem. Tudod, mit kérek helyette? - hozakodtam fel a puszicsórási lehetőséggel.
- Nem - válaszoltam. Remélem nem azt mondja, hogy 'azt, hogy menj el'.. és semmi ilyesmit. Kíváncsién meredtem az előttem lévő pohárra, és vártam válaszát.

- Egy puszit - mutattam arcom azon helyére, ahová vártam a cuppanóst.

Fúúúú, most egy kibaszott nagy kő esett le a szívemről. Kérésére a kívánt helyre pusziltam - Biztos nem kérsz inni? Ha enni nem ettél, akkor legalább igyál..

- Tuti... De.. Te otthagytad a kajád, vagy mi? Mert eléggé gyorsan jöttél utánam..

- Az... Lényegtelen, csak te ne legyél éhes - mosolyogtam - Nekem elég volt annyi - bizonygattam - Dee.. Lassan kéne mennünk, nem? Csak egy éjszakára foglaltunk.

- De.. Nem szeretnél még maradni? - kérdeztem értetlen arccal - Otthon van apa.. Azt hiszem.

- De, de, de, nem erről van szó, csak.. Át is kell még cuccolnom és tudod, hogy apukád... szóval.. nem kedvel engem.. Vagy nem lesz egész nap otthon? Mert akkor mehetünk később is. Ha elment.. - ajánlottam fel.

- Azt hiszem... Ma lesz egy konferenciamegbeszélése. Olyan délutááán... Hm... Háromtól talán? - agyaltam.

- Akkor maradjunk addig? - tettem fel a kérdésre a választ is egyben - Addig mit szeretnél csinálni?

- Fagyizzunk.. De ne itt, hanem valahol máááshoool~ - nyújtottam el szavam - Úgy legalább Bacon is jöhet. Ugye, szarcsomag? - beszéltem a pitiző kutyushoz.

- Na menjünk - nyitottam ajtót két szerelmemnek miután rendbe szedtük magunk, s bezártam azt, majd kerestünk egy fagyizót. Bacon-nek is vettünk egy gombócot és úgy elnyalta, mint a jó gyerek. Pont olyan volt, mintha egy ember enné, csak sokkal de sokkal gyorsabban. Hogy tudta fél perc alatt betömni azzal a kis pici nyelvvel? - Az igen pöttöm, gyors voltál - nevettem, miközben sétáltunk vissza a hotelbe.