228. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Egész száját bejártam nyelvemmel, miközben arcát simogattam. Néha megszívtam alsó ajkát, majd 'gyógyításképp' végig nyaltam a sértett területen, s egy puszit nyomtam rá, majd kerestem egy új felületet, hogy megszívhassam és begyógyíthassam.

Fenekébe markoltam, mire megugrott ölelésemben, ezzel ajkaimra egy széles vigyor csúszott a nyálcsere közben. Mikor elengedtem ajkait, folytattam a csipkelődést, hogy halljam hangját.

- Yaa~ Oh Sehun! - szóltam rá szerelmemre - Te pernahader! - mérgelődtem.

- Blablabla - vágtam a pofákat - Oh Sehun, te pernahajder! - utánoztam elvékonyodott hangon, dívásan.

- Yaaa~ Hogy mered?! - 'akadtam ki', mire ismét csak utánozni kezdett az előbbihez hasonlóan - Jinjja - ráztam fejem rosszallóan.

- Jinjja! - toporzékoltam - Szerintem verjük meg Sehun-t, és ássuk el a cseresznyefa tövébe!

- Aigoo~ - mérgelődtem - Sehun büntetése az lesz, hogy nem kap több puszit! - jelentettem ki durcásan, majd pöchendien felhúztam orrom és elfordultam, mellkasom előtt keresztbefont karokkal.

- De Sehun attól még adni fog - karoltam át derekát, majd nyaka puszilgatásába kezdtem - Hiába, ha Byun Baekhyun nem szeretné, akkor is puszilgatni fogja.

Felkuncogtam, mikor csikis területeimet kezdte puszilgatni, majd magammal szembe fordítottam, s arcát kezeim közé véve csókoltam tökéletesen ívelt szájára.

- Szeretlek - suttogtam kettőn közé, egy levegőszünet közben, majd ismét ajkaira tapadva ültettem fel a pultra.

Miközben csókolt, lábaimat dereka köré helyeztem, s kezeimet nyaka köré fontam, ezzel közelebb húzva magamhoz. Egyik kezem lassan hajába vándorolt, és buksiját simogatta, míg nyelvem lassan mozgattam szájában.

Megharaptam alsó ajkát figyelem elterelésképp, majd gyorsan fenekéhez csúsztattam kezem, nadrágján belül, és úgy markoltam rá kerekségére. Olyan tökéletes!

Cselekedetére egy kisebbet belenyötem a csókba, de ajkai falását nem hagytam abba. Hohóó, soha! Isten ments, hogy leszállja róla!

Kigomboltam nadrágját, de aztán kezeim átvezettem pólója alá, hogy felsőtestét tudjam simogatni. Tökéletesen puha a bőre, és néha még én sem hiszem el, hogy ez tényleg a bőre.. Szeretem, szeretem, szeretem! Imádom!

Egyik kezem pólója aljába akasztottam, s lassan elkezdtem felfele húzni az anyagot, ezzel felfedve izmos felsőtestét. Szemem elidőzött rajta egy kicsit, majd újra visszatapadtam édes puhaságaira.

Miután én is leküszködtem szerelmemről sikeresen felsőjét, nyakát kezdtem csókolgatni, s kezeim célirányosan nemessége felé vándorolva haladtak egyre lejjebb.

Hajába markolva hunytam le szemeim a keze és ajkai által nyújtott jól eső érzésre. Grabancába fogva felhúztam magamhoz és édes ajkaira tapadtam, miközben egyik kezem már cipzárjánál ügyeskedett.

Boxerén keresztül tagjára markoltam, míg másik kezem hátát karmolgatta. Alsó ajkára haraptam, s belekuncogtam csókunkba szerelmem reakciójára.

Akarva, s akaratlanul belesóhajtottam tevékenységünkbe, huncutkodása eredményeképp, majd lassan -ajkait nem eresztve- lemásztam a pultról és az egyik szoba felé kezdtem tolni szerelmem.

Kicsit meglepődtem, mikor ő kezdett engem tolni, és mikor beértünk a vendégszobába, felém mászott az ágyon is.. De, úgyis rég volt ez a felállás. Jobban magamra húztam testét, és nyakát átkarolva szorítottam magamhoz.

Feje mellett megtámasztottam magam két kezemmel és úgy szívogattam tovább ajkait, miközben lassan megszabadítottam nadrágjától és egyik kezem felszabadítva, nemességét kezdtem masszírozni.

- Most én vagyok az 'áldozat'? - kérdeztem kaján vigyorral arcomon.

- De még mennyire - kuncogtam, s lehúztam boxerjét is, majd puszijaimmal mellkasán lefelé haladva, lassan kényeztetni kezdtem tagja környékét.

Olyan furcsán éreztem magam, hogy semmit nem mertem csinálni.. Tényleg. Én nem ehhez vagyok hozzászokva, de tetszett, ami történik. Talán csak a rohamos tempóban változó mellkasom térfogata adott jelet az élvezetnek, melyet átéltem... De élveztem!

Mikor feltehetőleg elég ideig húztam agyát, lassan végignyaltam teljes hosszán, majd makkját kezdtem fogaimmal karcolgatni, s néha meg is szívtam azt. Eközben egyik ujjam már bejáratánál kutakodott, s végigsimított azon, majd lassan belé mélyedt, ezzel egy édes sóhajt kicsalva szerelmemből.

Összeszorított szemekkel tűrtem a vegyes érzést, mely egész testem bejárta. Jó volt.. Imádtam, de fájt is.. Hisz rég voltam én alul.

- Édes.. Biztos, hogy akarod? - néztem rá aggódó tekintettel, mikor már harmadik ujjam is benne volt, de nem nagyon láttam rajta az élvezet bármely apró jelét, pedig igyekeztem minél nagyobbat okozni neki.

- Biztos! - vágtam rá zsigerből - Akarom, akarom, akarom! - hajszoltam - Csak szokatlan... - mosolyogtam bíztatóan. Imádom, mikor az ilyen pillanatok elbasszák szinte az egész szex hangulatát..

- Rendben - sóhajtottam megkönnyebbülten, majd ujjaimat nyelvemre váltottam fel, s egyre beljebb toltam benne azt.

Egy kéjes nyögés szakadt fel torkomból, mikor megéreztem nyelvét bejáratomnál. Egyre csak ficánkolódtam alatta, de ő akkor sem hagyta abba, mikor már nagyon nyöszörögtem.. Akárhányszor magamhoz akartam nyúlni, valamilyen módon megállított benne - Khérlekh.. - ziháltam - Téged akarlak.. - próbálkoztam.

Nem kellett kétszer mondania, nyelvem lassan kihúztam belőle és óvatosan belé csusszantam.  Minden egyes mozdulatomra odafigyeltem, nehogy valami olyat csináljak, ami neki fájhat.

Beharaptam alsó ajkam az érzésre, hogy egyre jobban kitöltött nemességével. Idő közben pici, hangos nyögések hagyták el torkom, melyeket Baekhyun némított el puhaságaival.

Lassan.. de tényleg nagyon lassan mozgatni kezdtem csípőm odafigyelve, hogy ne csak egy helyben álljak, mert akkor 100%, hogy eldurrantam volna. Annyira szűk..

- Nem jó? - kérdeztem aggodalmas arckifejezéssel. Ha nem lenne neki jó, akkor sem tudnék nagyon mást csinálni.. Hisz ilyen vagyok... De az arca valahogy túl sok komolyságot sugározott.

- Kicsim.. - mosolyogtam rá, miközben fölé hajoltam - Tökéletes vagy - csókoltam ajkaira, ezzel elállva a sok butaság útját.

Vissza akartam kérdezni, hogy biztos-e... De megszólalni sem hagyott. Kezeim nyaka köré fontam, és haját markolgattam, miközben lassan mozgott bennem. Mikor valamennyi időre engedte ajkaim, egy-egy vékony sikoly-szerű sóhaj hagyta el ajkaim. Ájulásig tudnám ezt csinálni vele..

- Imádom a hangod.. - suttogtam ajkaira, majd puszikat szórtam rájuk, miközben gyorsítottam egy hangyányit a tempón. Számmal áttértem nyaka szívogatására, s közben egyik kezemmel bimbóit izgattam keményre.

Kezeim fenekére vezettem, és belemarkoltam, mire egyszerre felsóhajtottunk - Én is a tiéd.. - kuncogtam pimaszan, majd közelebb húzva magamhoz, gyorsításért sóvárogtam - Gyorsabbanh..

- Kérése számomra parancs - pusziltam ajkaira, majd óhajának megfelelően, gyorsabb mozgásra bírtam magam. Ahogy ott nyögdéselt és markolta a lepedőt.. Hát én majdnem elaléltam. Iszonyú szerencsés vagyok. Lábait magam köré igazítottam, így még mélyebbre hatolhattam benne.

Fejem hátracsapva, homorítva karmoltam Baekhyun-t ott, ahol értem - M-mégh.. Akaromhh.. - nyöszörögtem, mikor elengedte ajkaim. Egy kicsit erősebbre váltotta a tempót, de akármi durvábbat tett volna sem bántam volna..

- Ugye tudod, hogy holnap állnod kell? - kérdeztem perverz vigyorral, mire csak vállat rántott - Hát, rendben van.. - haraptam gyengéden nyakába. Annyira durván felizgat ezekkel, hogy szerintem még két perc és adios!

- Mh… - sóhajtoztam elvékonyult hangon - Azt akarom, hogy ájulásig basszh.. - csúszott ki számon a mondat, mire arcom elé emeltem kezeim szégyenemben. Jézusom, Oh Sehun! Magadnál vagy??!

- Mondd még egyszer.. - mordultam fel, mire halkan, remegő hanggal elismételte előző mondatát. Amint befejezte, egy erősebb mozdulatot tettem meg csípőmmel, mire felsikkantott. Már éreztem, hogy a végénél jár, mert folyamatosan szűkült..

- M-mégh.. - sóhajtottam, mire fenekembe markolva kezdte a folytonos durva tempó diktálását - A-aah, igenh.. - homorodtam, a lepedőt markolva - Ott! - sikkantottam, mikor eltalálta gyengepontom. Folyamatosan próbálta megütni bennem ugyan azt a helyet, mire már szinte szolmizáltam, de végül az adta meg az utolsó löketet számomra, hogy magamban éreztem nedvét, mely érezhetően egyre csak türemkedett ki, de Baek nem engedett neki utat. Hangos sikolyok közt hasfalamra élveztem, és hiába remegtem már, Byunnie még mindig kínzott az apró csípőmozgásaival, és azzal, hogy lenyaltam rólam élvezetem. Ez a gyerek..

- Szép hangod van - kuncogtam markomba, mikor ziháló teste mellé heveredtem - Hunnie~ szeretlek - pusziltam ajkaira, mire arcom kezdte simogatni. Úgy tűnt, most annyira elfáradt, hogy szó szerint azt sem tudja, hogy fiú, vagy lány.. De imádom. Óvatosan hozzám bújt, és egy nyammogós „Én is téged” után elaludt rajtam.

Másnap reggel sajgó fenékkel keltem, mely fanyarú arcot varázsolt fejemre. Míg Baek aludt, én átkullogtam egy köntösben a fürdőbe, és egy forró habfürdő áldozatává váltam. Jól esett..

- Hunnie? - dörzsöltem meg szemeim, mikor nem éreztem magam mellett szerelmem. Kinyitottam pilláim, s láttam, tényleg nincs mellettem. Pedig mellette szerettem volna kelni.. - Sehun, hol vagy? - ültem fel kómásan az ágyból.

Mikor meghalottam szerelmem fáradt hangját, elmosolyogtam, és kikecmeregtem a kádból, majd egy törcsivel derekamon visszatornáztam magam manómhoz - Baekie? - utánoztam, mire csak mosolyogva nyammogni kezdett. Mellé ültem az ágyra, -igaz még fájó seggel, de nem volt már annyira vészes…-, mire hozzám bújt, és mellkasomra puszilt - Jól aludtál? - simogattam fejét, mire bólogatott.

- Elmegyek zuhanyozni..- álltam fel pucéran, mire kaján vigyor csúszott Sehun arcára. Fenekemre paskolt, s én csak fájdalmas fejet vágva kuncogtam - Yaa~ Ne bántsd a földgömböm! - szaladtam a fürdőbe.

- Istenem, sosem nő fel.. - dőltem el sóhajtva az ágyon. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy Baek becsoszog a szobába, és mellém fekve kezdte simogatni nyakam, bamba tekintettel - Mi az, kicsim? - fordultam felé testemmel.

- Ma megyünk a temetésre.. - sütötte le tekintetét - És még állni sem tudsz majd rendesen miattam.. - mondta bánkódva. Istenem, nehogymár ezt sajnálja..

- Figyu.. Jó volt az este? - kérdeztem, mire bólintott - Akkor? - tűrtem el haját arcából, miközben kérdőre vontam.

- Igen.. Csak nem akartam, hogy fájjon neked.. Ne haragudj rám.. - néztem rá bűnbánóan.

 - Lehetek őszinte? - kérdeztem, mire bólintott - Ennyire jól még az életben nem éreztem magam, ha én voltam alul - nevettem markomba s rámászva arcára pusziltam, majd visszahelyezkedtem kezdetleges pozíciómba.

Vigyorogva megráztam fejem, majd még hemperegtem egy kicsit, de aztán  kikászálódtam az ágyból és felvettem a ruhám a temetésre. Vagyis egy fekete öltönyt.. Jaj de nem szeretem.. Feldobtam szemüvegem s kész is voltam.

- Waa.. Már bánom, hogy nem kiöltözős esküvőnk volt.. - gondolkodtam hangosan, majd kicsoszogtam a szobából, le a lépcsőn, egész a konyháig, hol feltettem egy adag kávét főni.

- Hunnie? - pislogtam szerelmem hűlt helyére, majd utána mentem - Kiöltözős esküvőt akartál? - faggattam - Még lehet - mosolyogtam.

- Számomra az az esküvő.. Több volt a tökéletesnél - mosolyogtam elégedetten szerelmemre, miközben a pultot törölgettem unalmamban - Csupán az az egy szó, az az igen..  Olyan örömet adott akkor, és most, hogy életem végéig lesz, mi felvidítson.

Hogy lehet valaki ENNYIRE ÉÉDES?! Se szó, se beszéd, egyszerűen csak nyakába ugorva öleltem magamhoz, annyira boldoggá tett ezzel a pár szóval. Mondjuk mikor nem tesz azzá?

- Mi van, te maki? - kuncogtam, miközben visszaöleltem - Szeretlek. Nagyon - öleltem magamhoz, testét, fájdalmam ellenére.

- Én imádlak - szorongattam - Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon - puszilgattam össze vissza.

- Na, eridj! - kuncogtam s leengedtem a földre, mire durcásan elengedett, és hátat fordított. Nyakába pusziltam, majd szembe fordítottam magammal, és hosszasan megcsókoltam, majd futottam öltözni.

Jinjja, ez a gyerek.. Ezer meg ezer pillangó repkedett hasamban, mikor megcsókolt. De minden egyes alkalomkor ezt érzem és elmondhatatlanul nagy boldogsággal tölt el. És a tudat, hogy életem végéig mellettem lesz.. minden képzeletemet túlszárnyalja. Imádom.. Megvártam, míg összekészülődik, majd elhagytuk a házat. Ahj, temetés.. És nemsokára az apukájáé is lesz.. Nagyon félek... Rettegek, hogy megint nem fog velem beszélni.. Soo-nak nagyon rosszul esne, hogy áll vele szóba az apukája, akire ráadásul felnéz. Úgy csillog a szeme annak a kisgyereknek, amikor Sehun valami trükköt tanít neki, vagy csak szimplán beszélgetnek. Imádja őt és ha a Papi nem állna vele szóba, nagyon szomorú lenne..

- Ahh, ne maradjunk sokáig.. Látni akarom a szarost - mosolyogtam, miközben Soo-ra gondoltam - Szerinted nincs baja? Vajon a macival alszik? Remélem nem sírt.. - magyaráztam, már a taxiban ülve.

- Nyugi, biztosan nincs semmi baja. Szerintem anyukádnak sem volt nehéz dolga vele - mosolyogtam bíztatóan, mikor odaértünk - Egész biztos, hogy a macijával aludt, hisz láttad, mennyire örült neki, amikor megkapta. Ráadásul tőled - pusziltam arcára már az ajtó előtt állva.

- Mh - bólintottam egy félmosollyal arcomon, majd fapofával besétáltam a ravatalozóba. Ha lehet ilyet mondani, szép volt a koporsójuk.. És, igazából ők is.. Előkelők.. Én is ilyen leszek majd?

Olyan szar lett a hangulatom pillanatok alatt.. Sokan voltunk.. és mindenki feketében volt, mondjuk egy temetésen ez normális.. Ahh, alig bíztam megállni, hogy ne sírjak.. egy-két könnycseppet el is hullattam.. Sajnálom, hogy ez történt velük.

Szegény Soo.. Biztos nagyon sírna, ha itt lenne.. Viszont, nekem még arra sem volt időm... Azonnal pofátlanul mellém tolakodtak Soo feltehetőleges jövőbeli gyámjai, és magyarázni kezdtek, hogy nincs jogom ahhoz, hogy magamnál tartsam a kicsit.. Ajaj, kezdődik.

Figyelmes lettem a pusmogásra mellettem, és mikor odanéztem már sejtettem a szitut. Fasza.. Fogtam magam és fapofával beálltam közéjük, hogy kuss legyen és tovább hallgattam a beszédet. Pofátlanok..

- Köszi - suttogtam szerelmem fülébe, mire csak oldalba lökött, hogy maradjak csendben. Az egész szertartást figyelemmel kísértük, majd 1-1 szál virággal elbúcsúztunk SooYeon szüleitől, és miután eltemették őket, rendhagyóan mentünk a torra.. Hogy ott milyen balhé lesz.

Nagyon nem volt kedvem most ehhez a balhéhoz, de ez van.. Nem fogom annyiban hagyni, ha a mi gyerekünkről van szó.

Mihelyst beértünk a terembe, ránkstartoltak az úsjágírók, és a fotósok.. Én meg Baekhyun kezét szorongattam. Azon nyomban elengedtem szerelmem, és hátam mögé bújtattam, majd a kamerákat és a mikrofonokat eltolva arcomból, átmentem a másik, mellette lévő terembe. Ott sem volt jobb a helyzet.. A markába röhögő pár fogadott minket, kik Soo-t, és a holt szülei vagyonát magukénak akarják. A pénzt vihetik, de Soo-t nem... - Ha SooYeon gyámja akarsz lenni, nem bújkálhatsz a kamera elől, Sehun - szólt felém a nő, széles vigyorral arcán.

Mintha csak Sehun akarna SooYeon gyámja lenni.. Na jó, Sehun azért mégiscsak valaki a társadalomban, így viszont már értem.. De attól, hogy én csak egy vagyok a sok közül, úgyanúgy jogom van megvédeni a MI fiúnk! Bár lehet, hogy amíg engem kihagynak ebből, addig nem kéne beleszólnom.. Szóval inkább csak meghúzódtam szerelmem háta mögött és csendben figyeltem.

- Melegeknek a homokozó való, nem egy kisgyerek.. Egy élettel játszadoztok! Hol van most SooYeon? Melyik oviban? Vagy beadtad a gyerekmegőrzöbe? - kapcsolódott be a férfi is a szekálásba - Hallgatja, ahogy a megvett fiúddal játszadoztok a szobában? - nevetett magán - Lányok már szóba sem jöhetnek, mert terhesek lennének, nemde Sehun-ah?

- Na ebből elég! - kapcsolódtam most már be a vitába én is, mert ez így nem mehetett tovább - Kik maguk, hogy így beszéljenek vele? Csak nem maga szarta a spanyol viaszt? Az, hogy nem egyezik a szexuális beállítottságunk, nem jelenti azt, hogy nem tudunk gondoskodni SooYeon-ról. Nem akarjuk, hogy magukhoz hasonló sznob és hulladék emberekhez kerüljön. Mindent meg tudunk neki adni és nálunk jobb helyre nem mehetne - osztottam ki őket.

Szeretem Baekhyun-t, de a cég érdekében.. És a saját magánéletünk érdekében.. Nem szabadott volna elmondania, hogy tényleg együtt vagyunk. Épp készültem távozni, de mikor kinyitottam az ajtót, beesett rajta egy riporter, aki a mikrofont a kilincslyukhoz illesztve vette fel a bent elhangzottakat. Úúú, de megtaposnám.. De semmi jó nem lenne belőle. Idegesen szedtem lábaim, amilyen gyorsan csak tudtam, egészen a taxinkig. Megvártam, míg Baek is beszáll, és orrnyergem masszírozva diktáltam be a sofőrnek a címet.

Szerelmem reakciójából már tudtam, hogy valamit nagyon elcsesztem.. Ha ezek után nem kapjuk meg Soo-t az az én hibám lesz.. Ajj, tudom, hogy nem szabadott volna. Kussba kellett volna maradnom, de EZT IS ELBASZTAM! Pedig mér kezdtem azt hinni, hogy kinőttem belőle, de nem.. Ez életem végéig kísérteni fog.. Szerencsétlennek születtem. Sőt, meg se kellett volna születnem! Sokkal jobb lett volna mindenkinek.. Meg sem mertem szólalni, csak a lehető legjobban összehúztam magam az autóban.

- Nem hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk - húztam magamhoz szerelmem, majd fejét kezdtem puszilgatni - Nekem ez a gyerek az életem. Nem vehetik el.. - jó, Baekhyun fontosabb, de ezt szerintem tudja.

- Sajnálom.. - hajtottam le fejem - Elszúrtam.. - sütöttem le tekintetem. Nélküle tényleg nem szabad döntéseket hoznom, mert rossz vége lesz..

- Nem, dehogy - dörgöltem orrom arcának - Egyszer úgy is megtudták volna, és amúgy sem szégyellem - kulcsoltam össze ujjaink, majd füle tövébe pusziltam.