235. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Nem tudom, Sehun miért ilyen.. Ezek szerint.. Nem szeretne? Vagy Luhan-t is szereti mellettem, csak nem vallja be?.. - Hun-ah.. - szóltam utána, mikor beült a kocsiba. Láthatólag engem várt, így gyorsan bepattantam mellé - Meddig leszel ilyen? - kérdeztem, mire csak elindította a kocsit, és elindultunk hazafelé. Én ezt nem fogom kibírni…

Annyira.. Tudom, hogy egy fasz vagyok, és nem ezt érdemli, nem érdemlem meg őt, és Soo-t sem ilyenkor. Mindennek ellenére örülök, hogy Baekie mellettem marad.. Mikor már egyre jobban görbült lefelé szája és pont piros lámpát kaptunk, kezem övére csúsztattam, s összekulcsoltam ujjaink. Bár tudna a gondolataimban olvasni.. Annyira sajnálom.

Egy halvány félmosoly kúszott arcomra, ahogy szerelmem kimutatta valamely formában a törődést felém. Megszorítottam kezét, és az ablakon kifelé bámulva vártam, hogy hazaérjünk. Hiányzik Soo, legalább ő válaszol, ha kérdezem.. És törődik velem. Jobban, mint Sehun. Mihelyst leparkolt, kipattantam az autóból és futottam be a szaroshoz, ki épp a nappaliban dögönyözte Bacon-t.
- Anyuu~~ - hallottam meg a pici hangját, később testét éreztem lábamnak préselődni. Egyből mosolyt csalt arcomra SooYeon reakciója az érkezésemre s egyből kezeim közé vettem a kis boldogságcsomagot.
- Éhes vagy, kicsim? - puszilgattam, mire ő csak megrázta fejét, és az ajtó felé nyújtózkodott.
- Apu ma sem jön haza sokáig? - kérdezte szomorkásan, mire kinyílt az ajtó, és Sehun csak úgy beviharzott a házba. Majdnem fel is lökött, ugyanis elég nagy erővel a vállamnak ’koccant’. Még neki áll feljebb? Mit tettem, hogy ennyire megbolondult? - Apu, várj meg! - kapálózott szerelmem után Soo, könnyes szemekkel - Apu, már nem szeretsz engem? - kezdett sírni. Istenem, Sehun.. Annyira egy rohadék tudsz lenni.. Várj, mit mondtam rá? Jézusom… Ez nem én vagyok..

Ahogy Baek kipattant mellőlem, és egyből Soo-hoz rohant elég szarul esett. Elsőnek beakartam zárni a kocsi ajtaját, mikor megálltunk, hogy ne szálljon ki.. Csak mert valahogy beszélni akartam vele, szavak nélkül.. Bánom, hogy nem tettem ezt. Lehet, hogy már elege van belőlem? És a folytonos játékaimból?..
- Apu.. - kopogott az ajtón SooYeon szipogva - Bemehetek? - kérdezte, mire csak csöndbe  maradtam. Benyitott a szobába, és ágyon fekvő testemre terült övével, majd szorosan magához ölelt - Apu, én nagyon szeretlek - szipogta - Ugye te is szeretsz engem? - suttogta fülembe. Szegény gyerek, mit csinálok vele..
- Igen, szeretlek - emeltem magam mellé testét, majd buksijára pusziltam - Ne haragudj apára, hogy ilyen volt a napokban veled. Nem szándékosan tettem. Nagyon, nagyon szeretlek picim - simogattam arcát, mire letörölte könnyeit, és magához ölelt.
- Az anyut is szereted, ugye? - kérdezte nagy szemekkel, mire bólintottam. Igaz, vele nem tudom, hogy fogok beszélni, mert ahogy látom, felvette a harci vértet ellenem, elég rendesen.

Ahogy meghallottam SooYeon kuncogását az emeletről, felsettenkedtem a szoba elé, és bekukucskáltam a kulcslyukon. Sehun beszélt vele.. De jó ismét hallani a hangját, istenem… De.. Akkor velem miért nem beszél? És őt miért szeretgeti, amikor felém még egy kézfogást is nehezen intéz? Tényleg Luhan-t szeretné?..

- Anyu szomorú, hogy nem beszélsz velünk.. Vagyis, már csak vele.. Csinált valami rosszat? - simogatta arcom Soo, mire megpusziltam kezét.
- Ezt hagyd ránk, megbeszéljük később. Rendben? - simogattam arcát, mire mosolyogva bólogatott.
- De ne húzd sokáig, mert anya szomorú lesz… Még jobban - biggyesztette le alsó ajkát.
- Igenis kapitány! - tisztelegtem.

Sehun beszélni fog hozzám, ha Soo kéri, de ha én kérem, akkor nem? Már itt tartunk? Nem azért, de szerintem én jóval régebb óta szeretem.. Mindegy is, nem leszek féltékeny egy gyerekre.. Csak Sehun-t nem értem. Miért ilyen, és miért csak velem? Azt hittem, egyformán szeret minket Soo-val.. Tényleg Luhan-t szereti… Nem kérdés. Órákon át kacarásztak szerelmemék a szobában ketten, mikor Soo végre kijött, és bejelentette, hogy fürdés idő van. Csodáltam, hogy Sehun nem akarja megfürdetni..

- Futás, pici! - hallottam meg Baekhyun hangját, ahogy kergeti felfelé a frissen ázott csirkét a lépcsőn - Alvás van! - terelte be a mellettem lévő szobába. De.. Miért oda mennek és nem ide?

- Anyu, miért nem apuhoz megyünk? Egyedül szeretne lenni? - kérdezte, miközben halálra szorongatta az amúgyis élettelen maciját - Vagy összevesztetek? - csodálkozott Soo, mire megráztam fejem. Tudtommal nem, de ő nagyon utálhat engem..
- Na, jóéjt sószsák - pusziltam homlokára, majd megvártam, míg elalszik, és lebattyogtam a konyhába. Halottam, hogy Sehun kiment a szobából, de aztán realizáltam, hogy csak Soo-hoz ment, biztos jóéjt puszit adni. Mikor már éjfél felé járt az idő-azaz 2 órája kb. teljes csend volt a házban, csak Bacon futkározott, míg el nem aludt-, felcsoszogtam szobánk ajtajába és az ajtófélfának támaszkodva figyeltem Sehun-t, aki nyugodt lélekkel nyomkodta telefonját. Nem tudtam, mi ütött belém, de annyira szomorú lettem hírtelen, és annyira próbáltam rá haragudni, hogy pakolni kezdtem a cuccaim egy kézbe akadó táskába. Éreztem Sehun tekintetét tarkómon, de nem foglalkoztam vele, csak pakoltam. Elmegyek. Hova? Én sem tudom. Miért megyek el, ha mindenem itt van, ami kell az életben? Mert észrevehetőleg egy nem kívánt személy vagyok.. Annak az embernek, aki nekem a legfontosabb a világon.

Felhúzott szemöldökökkel figyeltem, ahogy Baekhyun pakolászik, majd megvártam, míg elhagyja a szobát. Nem fogom visszatartani, ha ennyire utál, akkor menjen csak, én nem akarok neki rosszat.. De… Most el akar hagyni?!.. Amint ez leesett nekem, utána futottam. Sokáig nem jutott, a konyhában ült az asztalnál, összekuporodva. Hál’ istennek.. Csuklójánál fogva húztam volna magam után, hogy megértessem vele a helyzetet, de csak ellenkezett, és nem akart felállni az asztaltól. Egy idő után már megelégeltem az ellenszegülést, így kicsit erőteljesebben megrántottam kezét, mire a földre zuhant teste… Én ezt nem akartam. Mikor leguggoltam elé, könnyes szemekkel lökött el magától, és felrohant a szobába.

Mi lett az én Sehun-ommal? Miért ilyen durva velem? Tudom, hogy nem szeret már, de ez még nem jogosítja fel az erőszakosságra.. Ahogy hallottam a lépcsőn léptei dübörgését, furcsa érzés kerített hatalmába.. Megint úgy éreztem magam, mikor apám meg akart verni, és el kellett előle bújnom.. Gyorsan becsaptam az ajtót az arca előtt, majd a sarokba kuporodva kezdtem félelmemben zokogni.. Istenem, Sehun mi van veled? Miért vagy ilyen velem?..

Kicsit felkúrta az agyam a reakciója, meg hogy becsapja előttem az ajtót, de próbáltam magam visszafogni. Van nekem elég bajom így is, még most vele veszekedjek?? Mikor fel akartam húzni a földről, kapálózva sírt, hogy engedjem el. Először nem értettem, hogy mi a baja, de mikor azt kiabálta az éjszaka közepén, teli torokból, hogy „Hagyj békén, ha Luhan-t szereted te szemétláda!”, mindenre fény derült szememben. Felhúztam testét enyémmel szembe, de hiába kerestem tekintetét, mindig elfordította tőlem a fejét, ami csak még jobban felidegesített. Hát, ha nem értesz a szép szóból..

Kétségbeesetten csapkolódni kezdtem, mikor Sehun lelökött az ágyra, és kezeim lefogva kezdte harapdálni a nyakam. Rémálom.. Mint apa.. És Luhan-t szereti, de még így is képes ezt tenni velem? Mit tettem vele?? - Sehun! Engedj el! - csaptam arcon, de nem hagyta abba - Én ezt nem akarom! Engedj el! - zokogtam hangosan, mire befogta szám, és ismét lefogta idő közben kiszabadult kezeim.

Nem fogom megerőszakolni, mert hagyni fogja magát idővel.. Majd, ha megérti, hogy mit akarok ezzel.. Bár, néma gyereknek anyja sem érti a szavát.. - Szeretlek - suttogtam fülébe, mikor már nem kapálózott alattam - Csak téged szeretlek, mindigis csak téged szerettelek és csak téged foglak szeretni. Luhan attól egyből a szerelmem, ha zaklat, és mindig a nyakamba jár? - kértem számon, mire megrázta fejét, és folytatta a zokogást.

- Engedj el! Hibáztam, tudom - vállaltam magamra mindent, még ha nem is az én saram volt - Kérlek, Sehun! Félek tőled.. - suttogtam remegve, mire hunyorogni kezdett felém.

- Félsz tőlem? - markoltam hajába - Az csak jó, hangosabb leszel - nyúltam nadrágjába, azon belül is alsója alá, és tagjára szorítottam, mire, abbahagyta a sírást, és minden erejéből próbált engem eltolni magától, de nem sikerült - Nem azt akartad, hogy beszéljek hozzád? - suttogtam fülébe, majd nyakára pusziltam - Legyél jó kisfiú, és hagyd, hogy apuci lerója a büntetésed.. - húztam lefelé nadrágjával alsóját.

Nem tudom, hogy az iránta érzett szeretet miatt, vagy azért, mert iszonyatosan szexi volt így, de előhozta a perverz énem, annak ellenére, hogy az előbb még egy roham elején voltam. Elég bizarr volt a szitu, de tényleg megkívántam.. Kaján vigyor húzódott ajkaimra, melyeket másodpercekkel később Sehun párnáira illesztettem, miközben hagytam neki, hogy teljesen levetkőztessen. Annak ellenére, hogy így viselkedik velem, látom a szemében a törődést, sőt. Durván, de mégis figyelmesen bánik velem,,

Kicsit meglepődtem, hogy Baekhyun nem ellenkezik tettemre, de csak jobban beindított… Egy pornófilmbe csöppenve éreztem magam, ahol a pasi meg akarja kefélni az alávetettjét, ő meg úgy táncol ahogy fütyülnek neki.. Miután mindketten ádámkosztümben voltunk, Baekhyun magához rántott és fülembe kezdett suttogni.

- Büntess meg, ahogy csak akarsz.. Fenekelj el, kötözz ki, harapj meg.. - soroltam a lehetőségeket, miközben hátát karmolgattam finoman. Arra nem gondoltam, hogy úgy kezdi ezt, hogy egyszerre két ujját belémvezeti.. Egy nagyobb sikítás hagyta el torkom, melyet Sehun kezével tompított valamelyest. Igencsak körbe nézegetett a szobában, miközben én majd meghaltam az ujjaitól, de kész megváltás volt, mikor kihúzta azokat belőlem.. Pedig csak kettő volt.. Ő annál jóval nagyobb.

Ahogy megláttam, hogy mindkettőnk nadrágjában volt öv, gyorsan összeszedtem azokat, majd már vissza is másztam Baek felé, ki épp ujjait harapdálva várt vissza. Kezeit kikötöztem a szíjakkal az ágy két felső részéhez, mire kaján vigyor terült el arcán. Két ujjam szájába nyomtam, melyet készségesen benyálazott, majd azokat belévezettem ismét s egyre gyorsabban kezdtem mozgatni kezem. mint gondoltam, nem maradt csendben, ezért elálltam hangja útját számmal. Mikor már vergődött alattam, harmadik ujjam is csatlakoztattam a többihez.

Az agyam eldobom ettől a sráctól.. - M-mégh.. - sóhajtoztam, mikor még csak harmadik ujjánál járt. Széles vigyorral arcán felváltotta tagjára ujjait, majd azonnal heves tempóban kezdett bennem mozogni, miközben felsőtestem harapdálta, nekem pedig majd fennakadtak a szemeim az élvezettől. Pláne, mikor fenekembe markolva nyögte nevem alkalomadtán.. - A-apucih.. Mégh.. - sóvárogtam, mire egy akkorát lökött belém, hogy a levegő is megakadt.

- Shh, alszanak mellettünk.. - hajoltam ajkaira, miközben kezemmel tagját markolgattam. Ő derekam köré kulcsolt lábakkal húzott egyre jobban magához, hogy minél jobban elmerülhessek benne, mire már nekem is muszáj volt egy sóhajt hallatnom.

Mivel nem arról vagyok híres, hogy sokáig bírom az ágyban egy ilyen szexisten mellett, egyre közelebb éreztem magam az orgazmushoz, de muszáj volt valamire megkérnem Sehun-t.. - Apucih.. Kérlek.. Hadd nyeljem le… - könyörögtem, miközben már remegtem a közelgő orgazmus miatt.

Örültem is, meg nem is, hisz így el kell majd oldoznom.. Mikor nevem sikítva elélvezett hasfalára, lenyaltam váladékát onnan, majd nyakába haraptam, miközben kioldoztam kezeit. Egyből tudta, mit kell tennie, így felém mászott, és nemességem szájába véve kezdett nagy lépésekkel rugdalni az orgazmus kapujába. Őszintén megvallva anélkül is elmentem volna, hogy hozzámérne.. De mikor teljesen letorkozott, és nyögött hozzá, hátam homorult, és szájába élveztem. Mivel elég szép adagot termeltem, csodálkoztam, hogy mind le tudta nyelni.. És még utána vigyorogva rántotta ránk a takarót, hogy aztán rám feküdjön meztelenül, és pofátlanul bealudjon rajtam. Ch.. Ez a gyerek.

Másnap reggel sajgó fenékkel, EGYEDÜL keltem. Sehun még mindig olyan lenne, mint a szex előtt? Ért egyáltalán valamit, hogy megengedtem neki, hogy szinte halálra keféljen?.. Mikor megláttam az ajtót nyílni, SooYeon totyogott be rajta, egy tálca étellel kezében - Jó reggel, Anyu - adta át a tálcát két puszi kíséretében - Hallottam, hogy tegnap este nagyon rosszul voltál.. - simogatta arcom, mire elnevettem magam, de hagytam, hadd mondja a magáét - Apu azt mondta, hogy hozzam be neked ezt a tálcát.

- És, Apu hol van, kincsem? - hallottam meg szerelmem hangját, mikor már az ajtóban álltam egy-egy bögre kakaóval kezeimben.
- Apu itt van - sétáltam beljebb mosolyogva. Baek arcán is egy jókora mosoly terült el, s mikor mellé ültem, és letettem a kakaókat, szorosan hozzám bújt.
- Adok enni Hyung-nak! - szaladt el Soo egy kacsintás kíséretében, jelezve, hogy kettesben hagy minket. Ez a gyerek..

- Azt hittem, itt hagytál.. - nyávogtam vállába - Ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek? - néztem fel csillogó szemekkel szerelmemre, mire csak számra puszilt.
- Tudom, de én még annál is jobban. Fuss két kört a ház körül, ha szerinted nem igaz - támadott hátba, mire egy gyenge pofont adtam neki.
- Yaa.. Sajog az alfelem.. Bár, nem vészes. Szerintem simán tudnék menni bárhova.. - ültem fel.

- Nem kell futnod, te bolond - húztam vissza magam mellé testét, és puszikkal kezdtem ellepni - Mit szólnál, ha elmennénk enni valami mást a gyümölcsökön kívül.. Aztán kalandparkba, ha lepasszoltuk a szarost?

- Waaa~ Kalandpaaark - örültem meg fejemnek - Király! Hova megyünk kínaizni? - lelkesedtem.

- A park mellett van egy kínai, ott jó is a kaja.. Mit szeretnél enni, a kínain belül?

- A szokásosat - vigyorogtam, mire szerelmem is egy ugyanolyan mosolyt villantott. Annyira jó, hogy szinte már beszélnünk sem kell, hogy megértsük egymást..