166. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- Lábra állsz, vagy.. - hagytam abba kérdésem, a felénél. A lófaszt fog ez lábra állni! Óvatosan felültettem a kilátó szélére, de szorosan karoltam derekát, hogy némi biztonságérzetet nyújtsak neki. Így igaz, pár centivel magasabb volt nálam, de legalább szarrá tudtam ölelgetni.

Olyan aranyos volt.. Főleg így felülről nézve - Ez a szög egy kedvező profilt mutat rólad - dicsértem nevetve, majd szájára pusziltam. Baró lenne, ha most leesnék.. vaaaaagy.. ha megszívatnám. Egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyelt, kicsit hátra dőltem hirtelen, mintha épp leesnék, de közben kapaszkodtam, hogy ne essen nagyobb bajom.

Kidülledt szemekkel kaptam szerelmem után, mikor dőlni kezdett hátrafelé... Pedig a háta mögött voltak a kezeim.. Szinte megállt a szívem, erre kiderült, hogy ez a barom csak szívat... KOMOLYAN? HA SZÍVATNI AKAR, SZÍVASSON, DE NE HOZZA RÁM A SZÍVROHAMOT! - Baszki Baek.. - kaptam szívemhez - Hülye! - csaptam combjára toporogva.

Hangosan felnevettem szerelmem rémületén - Az a fej.. - fogtam hasam a nevetéstől - Látnod kellett volna magad - kacagtam, de az ő arcán még egy félmosoly sem jelent meg - Sajnálom.. - mondtam lógó nózival s kárpótlásképp közelebb hajoltam hozzá és szájára pusziltam - Ne haragudj..

- Ehehe, bevetted! - vigyorogtam - Mondhatni, egyenlítettünk - hajoltam közelebb arcához - Ugye?

- Mhm - bólogattam hevesen, s ismételten szájára nyomtam egy rövid puszit. Aztán még egyet. És még egyet. Aztán megint. És újra. És újra és újra és újra. Egyszerűen nem birok betelni vele. Végezetül még kapott egy hosszú csókot, majd abbahagytam a nyáladozást.

- Csak tisztázzuk - néztem rá komoly arckifejezéssel - Ezzel nem pótoltad be az öt napi adagod.. - bújtam hozzá kuncogva.

- Szó sincs róla - nevettem és jól megölelgettem - Sőt.. Elmaradásaid vannak.. - céloztam arra az időre, amikor kórházban volt.

- Igen? És mégis mivel vagyok elmaradva? - kérdeztem sunyi mosollyal arcomon.

- Elég sokmindennel - vigyorogtam kajánul, s finoman fülébe haraptam.

- Nem szeretek senkinek sem az adósa lenni.. - birizgáltam kezemmel nadrágja cipzárját - Mikor törleszthetem adósságom? - kérdeztem, s beharapott alsó ajakkal vártam válaszát.

- Hát... Itt és most nem lenne szerencsés, deee.. - vigyorodtam el perverzen - Fél perc múlva az autóban kényelmesebb lenne.. Még nem avattuk fel..

- A sebed miatt húzós lesz, de benne vagyok.. - vettem egy nagy levegőt, majd karjaimba véve siettem le vele a lépcsőkön. Más ember ilyen helyzetben, mint mi vagyunk-azaz Baek-nek sebes a válla széle, engem meg apám akar kinyírni kb.-, szarrá aggódja magát, és a megoldáson agyal. Én teszek rá... Lesz, ahogy lesz. Imádom, és boldog vagyok vele.

Szarom le a sebet. Engem csak ő érdekel. Amúgy is csak egy kis.. vágás.. Errefelé amúgy sem szoktak nagyon járni emberek, így nyugodt szívvel dőltem el a hátsó üléseken, s szerelmem nyakát átkarolva martam edés ajkaira.

Lassan, de biztosan kezdtem kigombolni Baek ingét, miután magunkra zártam az ajtót, és besötétítettem. Már amennyire... Igencsak ficánkolt szerelmem, ami nem tett jót sebének... Vagyis, úgy vélem.. - Nyugi.. - pusziltam párnáira - Finoman - kuncogtam, s már meztelen felsőtestét kezdtem csókolgatni.

Marhára be voltam indulva, már amikor megfordult a fejemben, hogy.. na szóval már akkor, de most MÉG INKÁBB! Hát még amikor rám markolt.. már úgy nyöszörögtem, mint aki mindjárt elmegy, de meg nem is csináltunk semmit.. Hát ez nem lesz hosszú.. nekem legalábbis.

- Most szabad hangosnak lenni - vigyorogtam, s óvatosan lehúztam róla nadrágját. Miután minden feleslegesnek tekinthető ruhát leszabtam róla, nekivetkőztem én is-mivel Baek nem igen tudott volna segíteni a szűk téren-, s mikor már anyaszült meztelen voltam, alhasától lefelé haladva szórtam puszijaim. Tagján végignyaltam, csak, hogy még jobban húzzam az agyát, s két ujjammal tágítani kezdtem.

Vajon ez kihallatszott? Jaaa izé.. Az előbb akkorát nyögtem, hogy beleremegett a kocsi. Én mondtam, hogy kanos vagyok.. Ahogy végig nyalt rajtam.. Fuh, Baekhyun kapitány bevetésre kész..

Ahogy markolta azt a kibaszott, gecis... Na, még egyszer. Ahogy markolta a garnitúrát, és nyögdécselt, azt hittem, magamhoz nyúlok... Hát baszki, ez a gyerek még mindig lehetetlen! Annyira tökéletes minden szempontból, hogy az már fáj! Ujjaim hamar váltották egymást, de miután kihúztam azokat szerelmemből, megálltam minden tevékenységemmel. Most... Ő egy létező személy?

Nem értettem miért áll le. Rosszul csináltam valamit? Vagy.. Most mi van? - Kicsim.. Mi a baj? - néztem rá aggódó tekintettel, s felültem hozzá, majd arcára simítottam és szemeit fürkésztem - Minden rendben? Rosszul csináltam valamit?

Nem akartam meghitt pillanatot... Habár nem hiszem, hogy egy szál faszban lehet meghitt bármi is.. Kezeimmel arcára fogtam, és lassan közeledni kezdtem felé - Igazi vagy? Létező személy? - tettem fel magamban a kérdéseket, mígnem ajkaim övéire tapadtak - Ugye csak az enyém maradsz? Ugye te is szeretsz engem, ahogy én téged? Ugye életem végéig kiállsz mellettem, és támogatsz mindenben? Mondd, hogy ez nem csak mese... És velem tényleg megtörtént, hogy egy földre szállt angyalt mondhatok magaménak? - döntöttem vissza testét, fekvő pozícióba.

Olyan mélyen érintettek szavai. Annyira jól esett minden egyes mondata, még ha kérdőre is vont tök egyértelmű dolgokról, de akkor is baromi jól esett. Csak úgy sugárzott belőlem a boldogság - Szeretlek - suttogtam fülébe. Szerintem ezzel minden kérdésére választ adtam.

- Imádlak - pusziltam szájára, majd igyekezve visszatérni a valóságba, elmélyültem tagommal benne.

Bizsergető érzés járta át egész testem, mikor megéreztem magamban. Miért ilyen nagy? Mindig azt hiszem, hogy fel vagyok rá készülve, de négy ujjnyi tágítás sem elég.. Behunyt szemekkel kapaszkodtam amibe tudtam, s úgy próbáltam megszokni szerelmem. Annyira imádom.. Kis idő múlva megemeltem csípőm, ezzel jelezve, hogy készen állok a mozgásra.

Nyakát kezdtem szívogatni gyengéden, miközben egyik kezemmel megtámaszkodtam a hátsó ülések egyikének tetején, s úgy kezdtem lassan mozogni. Nem szeretném bántani, így is lerí róla, hogy nem a legkellemesebb érzés..

- Mh... - sóhajtoztam szerelmem alatt - Mégh... Akarom.. - nyögdécseltem. A türelmetlen formámat.. Hát de ez van.. Sehun-nak nem lehet ellen állni.

- Csak finoman.. - mosolyogtam kajánul - Van időnk.. - kuncogtam, majd testéhez simulva kezdtem kicsit gyorsabb tempóba. Valahányszor elváltam vértől duzzadó ajkaitól, s nyaka csókolgatására tértem, olyan sóhajok hagyták el mindkettőnk torkát, hogy azt hittem, egy 3D-s pornót nézek... Imádom a hangját. Imádom őt, magát.

Hátát karmolgattam finoman, mikor kicsit erőteljesebb tempóra váltott. Néha talán túl jól csinálja, amit csinál. És néha már TÚL SOK! Van, hogy komolyan attól félek, hogy szívrohamom lesz. Hiába, nem bírja a szívem ezt a tömör izgalmat és kényeztetést. Csak MÉG JOBBAN beindított, mikor végre rászedtem magam, hogy kinyissam szemeimet, és láttam, ahogy a sós izzadságcseppek lefolynak szerelmem arcán, aztán végig egész testén. Fhuuuuuuuu, nyugiiii... Csak lazán... Folyamatos sóhajaim közepette, átkaroltam szerelmem nyakát és újabb csókokért húztam le magamhoz. Nem engedtem teljesen elválni, csak épp annyira, hogy legyen elég hely kettőnk közt levegőt venni. Túlságosan imádom..

Néha-néha még gyorsabbra vettem a mozgást, de csak pár másodperc erejéig, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből. Nem vagyok a szado-mazo szex híve-BÁR AZT IS ÉLVEZNÉM VELE, CSAK HOZZÁTESZEM-, és nem nagyon bántalmaznám szerelmem, kurvára beindított-ennél is jobban, igen-, ahogy karmolászta a hátam. Egyik kezemmel bimbóit izgattam, s állát, illetve füle tövét leptem el cuppanósokkal.

Hát én csak úgy fürödtem az élvezetekben, amit szerelmem nyújtott nekem. Aish, miért ilyen kevés a hely? Így nem tudom duplán kielégíteni.. Pedig ki szeretném, mert megérdemli. Hasát simogattam egyik kezemmel, míg a másikkal összekulcsoltam ujjaink, s lábaim dereka körül összekulcsoltam, ezzel még jobban magamba engedve őt. Hatalmas sóhajtás hagyta el szám, mikor teljesen belém merült. Ahogy éreztem magamban lüktető férfiasságát.. Imádom.

Alsó ajkam beharapva próbáltam nem elmenni, mikor teljes hosszommal szerelmemben voltam - Azt a khurvah.. - lihegtem, egy pillanatra lefagyva, majd pár erősebbet löktem magamon, s utána lassan, de erőteljesen folytattam mozgásom. Az őrületbe kerget... Kergetett** már rég..

Olyan sóhajok, vagy nyögések, vagy sikolyok vagy isten tudja mik hagyták el a számat, hogy csak néztem. A hangom konkrétan az egekbe ugrott. Minden alkalommal van ebben valami új.. valami, amit még nem csináltunk, vagy ha igen, akkor is más.. Nem tudom elmagyarázni, egyszerűen csak... Túl jó ahhoz, hogy el lehessen mondani. Van ilyen.. szar ügy - Szeretlekhh - nyögtem szerelmem fülébe kéjes hangon.

- Jobban - fogtam rövidre válaszom, zihálásom közepette. Valahányszor eltaláltam egy bizonyos pontot Baek-ben, megfeszült, és nyakán-illetve vállán jobban kilátszottak a csontok, és erek.. Egyszer kiharapom őket onnan.. Miután eléggé kifáradtam, nagy nehezen, de sikerült úgy helyezkednünk-anélkül, hogy kihúzódtam volna belőle-, hogy Baek velem szemben, az ölemben ül.Csípőjére fogva döntöttem hátra fejem, ő pedig felém hajolva tapadt ajkaimra pióca módjára, miközben vállamban kapaszkodott kezeivel.

Ez túl jó.. Nem bírom.. El fogok menni.. - Sehunhh.. - nyögtem nevét, miközben folyamatosan mozogtam rajta. Mikor pont belém nyomta magát, én pedig akkor ereszkedtem vissza, na ott durrantam el egy hangosabb nyögés keretein belül. Hátam ívbe feszült és hátát marva, fejem hátra csapva élveztem kettőnk közé.

Felesleges volt ez a kb. 1 órányi idegtépés... Hisz, mikor Baekhyun elélvezett.... És még össze is szűkült, követtem őt útján, s belé élveztem. Ha csak ezt a pillanatot éltem volna meg ebből az aktusból, akkor azonnal elfolytam volna... Az utómozgást követően kihúzódtam belőle, s elővettem pár zsepit a tartójukból, majd letöröltem nedvét.

165. rész

(Sehun, Baekhyun)

Kibaszottul hiányzott Baek. Étvágyam sem volt, semmit nem akartam csinálni... Csak ültem, és -annak ellenére, hogy nem engedték volna- a telefonomon bámultam a képeink. Mikor Chanyeol-ék jöttek, mindig kerestem a törpét, de nem találtam. Hívni sem hívhattam sokat.... Miközben beszéltek hozzám, szintúgy, mobilom bámulva, mosolyogva válaszoltam. Már szerintem meg is kattantam, mire öt nap után végre kiengedtek. Nem szóltam Baek-nek, csak kora reggel csöngettem Chanyeol-ék ajtajánál, s vártam, hogy valaki ajtót nyisson.

Mikor csöngettek, Chan letörölte utolsó könnyeim, felállt mellőlem a kanapéról és kicammogott ajtót nyitni. Gondolom, megint a srácok vannak itt.. Többször is átjönnek, lecsekkolni minket, meg bandázni.. De sosincs kedvem hozzájuk.. Folyton csak Sehun-ra tudok gondolni, semmi másra. Szerintem eddig ha nem dobtunk 15 csomag 100-as zsepit, akkor egyet sem. Komolyan.. halál komolyan mondom.. - Baek~! Meglepetés! - kiáltott Chan, mire rohanni kezdtem a bejárat fele. És valóban.. Életem legnagyobb meglepetése állt az ajtóban. Nekirohantam és olyan szorosan öleltem, ahogy csak tudtam. És nem engedtem el.. eszem agában sem volt. Végre visszakaptam. Most már soha, senki nem veheti el tőlem. SOHA! SENKI! VILÁGOS VOLTAM?! Ki tudtam volna a futni a világból örömömben - Szeretlek - suttogtam könnyes szemekkel, ugyanis annyira boldog voltam, hogy most meg azért bőgtem. Rosszabb vagyok, mint egy óvodás kislány..

- Én is téged - nevettem vállába, miközben átkaroltam testét - Nagyon - pusziltam nyakába. Úgy hiányzott..

- Nagyon hiányoztál.. - nyüszítettem mellkasába. Hhh, olyan régen éreztem már ezt az illatot.. Imádom.. Hogy bírtam eddig nélküle? Ahj, annyira boldog vagyok. Elmondhatatlanul.. Öt napra.. Őt kerek napra megvonták tőlem az életem.. Mi lehet ennél rosszabb? Jó mondjuk, ha vissza sem jött volna, az rosszabb lett volna, deee, most itt van. És csak ez a lényeg.

- Nincs kedved sétálni? - kérdeztem, fülébe suttogva, széles mosollyal arcomon. Mivel a srácok elhozták az autóm a kórházhoz, ezért most is van járművem, szóval haza cuccolunk, és megyünk a kilátóba.

- De - mosolyogtam - Akkor gyorsan összepakolok - rohantam cuccaimért és bedobáltam mindent a táskámba. De így is negyed óráig tartott.. Miután végeztem, siettem vissza szerelmemhez és egy puszit nyomva arcára, elköszöntünk Chan-tól, majd kisétáltunk a kocsihoz. Beültünk és húztunk haza lepakolni.

- Jöttünk!~ - kiabáltam szét a házban, miután benyitottam a bejárati ajtón, a cókmókokkal. Gyorsan fellépcsőztem, majd behajítottam a szennyest tartalmazó táskákat a mosókonyhába, és a többi cuccunk pedig a szobánkba. Épp indultunk volna-mert azt hittük, üres a ház-, mikor egy hangos ajtócsapódást, és dübörgő lépteket hallottunk, lefelé jönni a lépcsőn. Már kezdtem megijedni, de csak anya volt az, és kezével terelgetett minket kifelé. Először nem értettem, mit akar, hisz még nem is beszéltünk, de már zavar is ki... De egyszer csak apám alakját pillantottam meg, a konyhából felénk sétálni - Már megint itt vagy? - kérdezte flegmán, szerelmemnek célozva, ki hátam mögött bújt - Fiam, legalább olyan buzit választhattál volna, aki nem a vagyonodra feni a fogát, és nem egy senkiházi csóró! - nevetett jóízűen, mire értelmetlen fejjel bámultam.. Aztán, mikor a kezében lévő szeszes italos pohárra, és a benne lötyögő barna szeszre tévedt szemem, minden világossá vált. Megint ivott.. - Gondolod, majd itt fog lakni, anélkül, hogy fizetne? És, hogy majd én elnézem a nyáladzásotok? És hallgatom, ahogy seggbe rakjátok a másikat? - emelte fel hangját - Fiam! - szólított meg, mire félszegen felé néztem - Ugye nem te vagy a nő szerepében? - tette fel a keresztkérdést. Hát.. Voltam már... De.. Azt hiszem, logikus, ha most azt mondom: Nem. Hevesen megráztam fejem, Baekhyun-t még jobban hátam mögé bújtatva - Helyes.. Azt hittem, hogy menthetetlen vagy.. De ezek szerint, Yoora-val is tudnál családot alapítani - hozta fel ismét a rég feledésbe merült témát, mire ellenkezni kezdtem - Apa, Yoora-val nem lehet semmi köztem. Ezen az emberen kívül - mutattam Baek-re - Senkivel nem vagyok hajlandó intim kapcsolatba kerülni - mondtam az őszintét - A.. A férjem - haraptam be alsó ajkam, s lehajtottam fejem. Nem szégyenkeztem, csupán féltem, mi fog történni.. Csodálom, hogy még nem rúgott ki itthonról.. - A beleegyezésem nélkül?! - háborodott fel, majd felénk kezdett sétálni, mire kislisszantam Baek-el az ajtón, és bevágódtunk a kocsiba. Mikor épp indítottam volna a járművet észbe kaptam: Bacon ott maradt!

Hatalmas lyukat ütött a szívembe minden egyes mondat, ami bent elhangzott, Sehun apukája szájából. Amúgy is elég érzékeny vagyok.. Főleg erre a pénz témára.. „Fiam, legalább olyan buzit választhattál volna, aki nem a vagyonodra feni a fogát és nem egy senkiházi csóró!”. Na igen.. ennek a mondatnak nem minden része igaz.. De már alapból nem vagyok csóró, mivel Sehun itt van nekem. És ő minden kincsnél többet ér. De.. Úgy tűnik, vissza szállásolhatom magam Chan-hoz.. Már ha ő engedi és rendben van neki.. A kocsiba ülve kicsit megkönnyebbültem, de valami hiányzott.. Valami nem volt oké.. BASZKI! BACON! Ahj istenem, hogy lehettünk ilyen idióták?! Nem maradhat ott.. egyedül.. minden nélkül.. SZÓ SEM LEHET RÓLA! Valakinek vissza kell érte mennie.. És az a valaki én leszek. Amilyen gyorsan csak tudtam, kipattantan a kocsiból és a bejárat fele vettem az irányt. A lehető leghalkabban benyitottam és halkan hívogatni kezdtem Bacon-t. Megláttam egy szekrény alatt, ahova beszorult.. Fasza! Odasomfordáltam és nagy nehezen kiszabadítottam a szőrmókot, majd már loholtam is vele kifelé. Mikor nyitottam az ajtót, egy éles szerszám fúródott felkaromba, mire felordítottam. Hátra néztem s ráeszméltem, hogy egy kés haladt át bőrömön, majd meghallottam az ismerős nevetést. Pszichopata.. Szerencsére csak a felkarom szélét roncsolta szét, meg a pólóm.. Nem értem rá foglalkozni vele, ugyanis már láttam a következő gyilkoló eszközt és spuriztam kifelé. Út közben, kiszedtem kezemből a pengét és bepattantam a kocsiba - Menjünk! Gyorsan! - ziháltam.

- Mi? Miért? - kérdeztem, de azonnal indítottam a motort. Az odafelé vezető, kb. 5-6 perces úton alig bírtam elülni a seggemen.. - Miért kellett sietni? - kérdeztem kattogva.

- Ne haragudj, csak.. - kerestem valami hihető kifogást - Nem akartam még nagyobb feszültséget generálni.. Elég volt ez mára.. És.. Ezek után.. Nem hiszem, hogy vissza tudok menni..

- De... De akkor... Akkor hova mész? Pontosabban.. Hova megyünk? - tettem fel a kérdést, miközben már szabad parkolóhely után kutattam - Én... - sóhajtottam - Tényleg sajnálom, hogy apa ilyen veled... De nem hagyhatsz el ismét miatta! - mondtam kétségbeesve, a kormányt csapkodva.

- Ismét miatta? - néztem rá értetlen arckifejezéssel - Ezt meg hogy érted? Nem miatta hagytalak el..Hanem.. Azt hittem már nem szeretsz és Luhan, meg Yoora.. szóval én.. félreértettem teljesen.. - hajtottam le fejem. De az már a múlté..

- Nem.. Luhan az tényleg az én saram, de Yoora.. Ah, hagyjuk - legyintettem. Nincs kedvem ezzel előhozakodni.

- Rendben - mosolyogtam megértően - De ugye tudod, hogy.. - adtam egy hosszú puszit szájára - Mindennél jobban szeretlek - dörgöltem össze orrunk.

- Hm - motyogtam - De nem hagysz el! - fogtam karjára, mire arca eltorzult. Óvatosan elemeltem kezem helyéről, majd megnéztem, hogy mi az a meleg cucc, ami az ujjaimhoz tapadt.. - Vér? - néztem hitetlenül, majd szerelmem jobb vállát átvizsgálva rá kellett jöjjek, hogy valamivel igencsak megszúrta magát. Azonnal elsősegély doboz után kutattam, miközben kérdezősködtem - Hogy a szarba szedtél össze egy ekkora sebet fél perc alatt? - érdeklődtem, fertőtlenítés közben.

Hát ezt nem egészen így terveztem... Nem akartam, hogy lássa - Hat.. én.. vagyis.. nem.. én csak.. tudod.. - dadogtam össze vissza. Hát.. kínos, kínos.. - Szóval.. Amikor bementem Bacon-ért.. Hát.. Apukád.. Nekem dobott egy kést.. csak.. mellé ment.. - vallottam be félve.

- Mi? - kérdeztem nevetve, majd komolyan meredtem szemeibe - Komolyan neked dobott egy kést? - kérdeztem, hátha mégsem igaz.. De sajnos... Igaz volt. Ő volt az, akire mindig felnéztem... Erre minden dolgot ellenem és Baek ellen fordít?! - EZT MONDTAM! Ő CSINÁLT MINDENT AMI ELLENÜNK SZÓLT! - akadtam ki.

- Shhh, Sehun.. - próbáltam megnyugtatni, de nem igazán sikerült - Hogy érted ezt? - kérdeztem értetlen fejet vágva.

- Yoora a gyerekkori barátom is volt. Szerinted csinálna ilyet velem? Az lehet, hogy jártam vele, de már nem szeret. Én meg még úgysem, mint ő engem! - bizonygattam - Nem akart nekünk rosszat... Csak apa valahogy rávette.

Elég érdekes, hogy Sehun apja mit meg nem tesz azért hogy szétmenjünk. Ennyire nem lennek neki szimpatikus? És ennyire nem tudja elfogadni a saját fiát? Hhh.. - Hmm.. Most már minden világos.. - gondolkodtam el, de mikor kicsit jobban rányomta a fertőtlenítőt a kezemre, fájdalmasan felszisszentem - De.. A lényeg, hogy... Sosem fog még egyszer előfordulni - mosolyogtam rá biztatóan.

- Az, hogy késsel hajigál, vagy hogy elválasztja tőlem az életem? - kérdeztem széles, erőltetett vigyorral arcomon, majd a bekötött sebére pusziltam, hogy gyorsabban gyógyuljon. Szerencsétlen.. Miattam szív.

- Egyik sem - pusziltan szájára. Már rég kezdenem kellett volna a munkahelyemen.. Mindegy, Sehun fontosabb nekem.. Bárminél - Kicsim.. Nagyon szeretlek, jó? - simitottamm arcára - Mindennél jobban - döntöttem össze homlokunk - Nem lesz semmi baj - mosolyogtam rá biztatóan.

- Aha.. - motyogtam, majd kipattantam az autóból, és indultam nyitni az ajtót szerelmemnek. Elvettem öléből Bacon-t, majd segítettem kiszállni neki az autóból - Dereng valami? - kérdeztem nevetve, mire csak körbenézett, de továbbá is értelmetlen arcot vágott.

- Hova hoztál? - kérdeztem gyanús arcot vágva, miközben állam simogattam - Kéne, hogy derengjen? - tettem fel a keresztkérdést hunyorítva. Kajak nem emlékszem erre a helyre.. Hh, tuti, hogy szívtam valamit.

- Ahh.. Gyere - kaptam fel karjaimba óvatosan testét, s lépcsőzni kezdtem felfelé, a kilátó eldugottabb részénél - Aigoo.. - Néztem az átázott tapaszt szerelmem kezén, miközben a fokokon lépkedtem felfelé - Orvosnak kellett volna mennem tanulni..

- Neeeeem - tiltakoztam - Akkor sosem találkoztunk volna.. - fú, hogy akkor milyen szar életem lenne.. Na, ezért hálás vagyok neki.. RÉSZBEN! Túlnyomó részt azért, mert egyáltalán van és.. és velem van, nem mással. Ő az enyém.. és CSAK AZ ENYÉM, senki másé. Mikor felértünk a kilátó tetejére, egyből beugrott, hogy hol is vagyunk. Ide véstünk a be a nevünket..