166. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- Lábra állsz, vagy.. - hagytam abba kérdésem, a felénél. A lófaszt fog ez lábra állni! Óvatosan felültettem a kilátó szélére, de szorosan karoltam derekát, hogy némi biztonságérzetet nyújtsak neki. Így igaz, pár centivel magasabb volt nálam, de legalább szarrá tudtam ölelgetni.

Olyan aranyos volt.. Főleg így felülről nézve - Ez a szög egy kedvező profilt mutat rólad - dicsértem nevetve, majd szájára pusziltam. Baró lenne, ha most leesnék.. vaaaaagy.. ha megszívatnám. Egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyelt, kicsit hátra dőltem hirtelen, mintha épp leesnék, de közben kapaszkodtam, hogy ne essen nagyobb bajom.

Kidülledt szemekkel kaptam szerelmem után, mikor dőlni kezdett hátrafelé... Pedig a háta mögött voltak a kezeim.. Szinte megállt a szívem, erre kiderült, hogy ez a barom csak szívat... KOMOLYAN? HA SZÍVATNI AKAR, SZÍVASSON, DE NE HOZZA RÁM A SZÍVROHAMOT! - Baszki Baek.. - kaptam szívemhez - Hülye! - csaptam combjára toporogva.

Hangosan felnevettem szerelmem rémületén - Az a fej.. - fogtam hasam a nevetéstől - Látnod kellett volna magad - kacagtam, de az ő arcán még egy félmosoly sem jelent meg - Sajnálom.. - mondtam lógó nózival s kárpótlásképp közelebb hajoltam hozzá és szájára pusziltam - Ne haragudj..

- Ehehe, bevetted! - vigyorogtam - Mondhatni, egyenlítettünk - hajoltam közelebb arcához - Ugye?

- Mhm - bólogattam hevesen, s ismételten szájára nyomtam egy rövid puszit. Aztán még egyet. És még egyet. Aztán megint. És újra. És újra és újra és újra. Egyszerűen nem birok betelni vele. Végezetül még kapott egy hosszú csókot, majd abbahagytam a nyáladozást.

- Csak tisztázzuk - néztem rá komoly arckifejezéssel - Ezzel nem pótoltad be az öt napi adagod.. - bújtam hozzá kuncogva.

- Szó sincs róla - nevettem és jól megölelgettem - Sőt.. Elmaradásaid vannak.. - céloztam arra az időre, amikor kórházban volt.

- Igen? És mégis mivel vagyok elmaradva? - kérdeztem sunyi mosollyal arcomon.

- Elég sokmindennel - vigyorogtam kajánul, s finoman fülébe haraptam.

- Nem szeretek senkinek sem az adósa lenni.. - birizgáltam kezemmel nadrágja cipzárját - Mikor törleszthetem adósságom? - kérdeztem, s beharapott alsó ajakkal vártam válaszát.

- Hát... Itt és most nem lenne szerencsés, deee.. - vigyorodtam el perverzen - Fél perc múlva az autóban kényelmesebb lenne.. Még nem avattuk fel..

- A sebed miatt húzós lesz, de benne vagyok.. - vettem egy nagy levegőt, majd karjaimba véve siettem le vele a lépcsőkön. Más ember ilyen helyzetben, mint mi vagyunk-azaz Baek-nek sebes a válla széle, engem meg apám akar kinyírni kb.-, szarrá aggódja magát, és a megoldáson agyal. Én teszek rá... Lesz, ahogy lesz. Imádom, és boldog vagyok vele.

Szarom le a sebet. Engem csak ő érdekel. Amúgy is csak egy kis.. vágás.. Errefelé amúgy sem szoktak nagyon járni emberek, így nyugodt szívvel dőltem el a hátsó üléseken, s szerelmem nyakát átkarolva martam edés ajkaira.

Lassan, de biztosan kezdtem kigombolni Baek ingét, miután magunkra zártam az ajtót, és besötétítettem. Már amennyire... Igencsak ficánkolt szerelmem, ami nem tett jót sebének... Vagyis, úgy vélem.. - Nyugi.. - pusziltam párnáira - Finoman - kuncogtam, s már meztelen felsőtestét kezdtem csókolgatni.

Marhára be voltam indulva, már amikor megfordult a fejemben, hogy.. na szóval már akkor, de most MÉG INKÁBB! Hát még amikor rám markolt.. már úgy nyöszörögtem, mint aki mindjárt elmegy, de meg nem is csináltunk semmit.. Hát ez nem lesz hosszú.. nekem legalábbis.

- Most szabad hangosnak lenni - vigyorogtam, s óvatosan lehúztam róla nadrágját. Miután minden feleslegesnek tekinthető ruhát leszabtam róla, nekivetkőztem én is-mivel Baek nem igen tudott volna segíteni a szűk téren-, s mikor már anyaszült meztelen voltam, alhasától lefelé haladva szórtam puszijaim. Tagján végignyaltam, csak, hogy még jobban húzzam az agyát, s két ujjammal tágítani kezdtem.

Vajon ez kihallatszott? Jaaa izé.. Az előbb akkorát nyögtem, hogy beleremegett a kocsi. Én mondtam, hogy kanos vagyok.. Ahogy végig nyalt rajtam.. Fuh, Baekhyun kapitány bevetésre kész..

Ahogy markolta azt a kibaszott, gecis... Na, még egyszer. Ahogy markolta a garnitúrát, és nyögdécselt, azt hittem, magamhoz nyúlok... Hát baszki, ez a gyerek még mindig lehetetlen! Annyira tökéletes minden szempontból, hogy az már fáj! Ujjaim hamar váltották egymást, de miután kihúztam azokat szerelmemből, megálltam minden tevékenységemmel. Most... Ő egy létező személy?

Nem értettem miért áll le. Rosszul csináltam valamit? Vagy.. Most mi van? - Kicsim.. Mi a baj? - néztem rá aggódó tekintettel, s felültem hozzá, majd arcára simítottam és szemeit fürkésztem - Minden rendben? Rosszul csináltam valamit?

Nem akartam meghitt pillanatot... Habár nem hiszem, hogy egy szál faszban lehet meghitt bármi is.. Kezeimmel arcára fogtam, és lassan közeledni kezdtem felé - Igazi vagy? Létező személy? - tettem fel magamban a kérdéseket, mígnem ajkaim övéire tapadtak - Ugye csak az enyém maradsz? Ugye te is szeretsz engem, ahogy én téged? Ugye életem végéig kiállsz mellettem, és támogatsz mindenben? Mondd, hogy ez nem csak mese... És velem tényleg megtörtént, hogy egy földre szállt angyalt mondhatok magaménak? - döntöttem vissza testét, fekvő pozícióba.

Olyan mélyen érintettek szavai. Annyira jól esett minden egyes mondata, még ha kérdőre is vont tök egyértelmű dolgokról, de akkor is baromi jól esett. Csak úgy sugárzott belőlem a boldogság - Szeretlek - suttogtam fülébe. Szerintem ezzel minden kérdésére választ adtam.

- Imádlak - pusziltam szájára, majd igyekezve visszatérni a valóságba, elmélyültem tagommal benne.

Bizsergető érzés járta át egész testem, mikor megéreztem magamban. Miért ilyen nagy? Mindig azt hiszem, hogy fel vagyok rá készülve, de négy ujjnyi tágítás sem elég.. Behunyt szemekkel kapaszkodtam amibe tudtam, s úgy próbáltam megszokni szerelmem. Annyira imádom.. Kis idő múlva megemeltem csípőm, ezzel jelezve, hogy készen állok a mozgásra.

Nyakát kezdtem szívogatni gyengéden, miközben egyik kezemmel megtámaszkodtam a hátsó ülések egyikének tetején, s úgy kezdtem lassan mozogni. Nem szeretném bántani, így is lerí róla, hogy nem a legkellemesebb érzés..

- Mh... - sóhajtoztam szerelmem alatt - Mégh... Akarom.. - nyögdécseltem. A türelmetlen formámat.. Hát de ez van.. Sehun-nak nem lehet ellen állni.

- Csak finoman.. - mosolyogtam kajánul - Van időnk.. - kuncogtam, majd testéhez simulva kezdtem kicsit gyorsabb tempóba. Valahányszor elváltam vértől duzzadó ajkaitól, s nyaka csókolgatására tértem, olyan sóhajok hagyták el mindkettőnk torkát, hogy azt hittem, egy 3D-s pornót nézek... Imádom a hangját. Imádom őt, magát.

Hátát karmolgattam finoman, mikor kicsit erőteljesebb tempóra váltott. Néha talán túl jól csinálja, amit csinál. És néha már TÚL SOK! Van, hogy komolyan attól félek, hogy szívrohamom lesz. Hiába, nem bírja a szívem ezt a tömör izgalmat és kényeztetést. Csak MÉG JOBBAN beindított, mikor végre rászedtem magam, hogy kinyissam szemeimet, és láttam, ahogy a sós izzadságcseppek lefolynak szerelmem arcán, aztán végig egész testén. Fhuuuuuuuu, nyugiiii... Csak lazán... Folyamatos sóhajaim közepette, átkaroltam szerelmem nyakát és újabb csókokért húztam le magamhoz. Nem engedtem teljesen elválni, csak épp annyira, hogy legyen elég hely kettőnk közt levegőt venni. Túlságosan imádom..

Néha-néha még gyorsabbra vettem a mozgást, de csak pár másodperc erejéig, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből. Nem vagyok a szado-mazo szex híve-BÁR AZT IS ÉLVEZNÉM VELE, CSAK HOZZÁTESZEM-, és nem nagyon bántalmaznám szerelmem, kurvára beindított-ennél is jobban, igen-, ahogy karmolászta a hátam. Egyik kezemmel bimbóit izgattam, s állát, illetve füle tövét leptem el cuppanósokkal.

Hát én csak úgy fürödtem az élvezetekben, amit szerelmem nyújtott nekem. Aish, miért ilyen kevés a hely? Így nem tudom duplán kielégíteni.. Pedig ki szeretném, mert megérdemli. Hasát simogattam egyik kezemmel, míg a másikkal összekulcsoltam ujjaink, s lábaim dereka körül összekulcsoltam, ezzel még jobban magamba engedve őt. Hatalmas sóhajtás hagyta el szám, mikor teljesen belém merült. Ahogy éreztem magamban lüktető férfiasságát.. Imádom.

Alsó ajkam beharapva próbáltam nem elmenni, mikor teljes hosszommal szerelmemben voltam - Azt a khurvah.. - lihegtem, egy pillanatra lefagyva, majd pár erősebbet löktem magamon, s utána lassan, de erőteljesen folytattam mozgásom. Az őrületbe kerget... Kergetett** már rég..

Olyan sóhajok, vagy nyögések, vagy sikolyok vagy isten tudja mik hagyták el a számat, hogy csak néztem. A hangom konkrétan az egekbe ugrott. Minden alkalommal van ebben valami új.. valami, amit még nem csináltunk, vagy ha igen, akkor is más.. Nem tudom elmagyarázni, egyszerűen csak... Túl jó ahhoz, hogy el lehessen mondani. Van ilyen.. szar ügy - Szeretlekhh - nyögtem szerelmem fülébe kéjes hangon.

- Jobban - fogtam rövidre válaszom, zihálásom közepette. Valahányszor eltaláltam egy bizonyos pontot Baek-ben, megfeszült, és nyakán-illetve vállán jobban kilátszottak a csontok, és erek.. Egyszer kiharapom őket onnan.. Miután eléggé kifáradtam, nagy nehezen, de sikerült úgy helyezkednünk-anélkül, hogy kihúzódtam volna belőle-, hogy Baek velem szemben, az ölemben ül.Csípőjére fogva döntöttem hátra fejem, ő pedig felém hajolva tapadt ajkaimra pióca módjára, miközben vállamban kapaszkodott kezeivel.

Ez túl jó.. Nem bírom.. El fogok menni.. - Sehunhh.. - nyögtem nevét, miközben folyamatosan mozogtam rajta. Mikor pont belém nyomta magát, én pedig akkor ereszkedtem vissza, na ott durrantam el egy hangosabb nyögés keretein belül. Hátam ívbe feszült és hátát marva, fejem hátra csapva élveztem kettőnk közé.

Felesleges volt ez a kb. 1 órányi idegtépés... Hisz, mikor Baekhyun elélvezett.... És még össze is szűkült, követtem őt útján, s belé élveztem. Ha csak ezt a pillanatot éltem volna meg ebből az aktusból, akkor azonnal elfolytam volna... Az utómozgást követően kihúzódtam belőle, s elővettem pár zsepit a tartójukból, majd letöröltem nedvét.