174. rész

(Sehun, Baekyhun, Chanyeol)

Egész nap holtkóros voltam, és Baek-el akartam beszélni... De nem mertem hívni, hátha elszomorítom.. Erre ez a melák odaadja neki a telefont... Azt hiheti, hogy nem akartam keresni.. Könnyebbnek gondoltam, hogyha felhívom, s úgy is tettem.

- Szeretlek! - kezdtem bele a beszélgetésbe mosolyogva - Mellesleg minden simán megy, talán még jobban, ahogy terveztem.. De szarul érzem magam nélküled... - bizergáltam öltönyöm ujját - És nem, nem tudom, mikor megyek... De, te hogy vagy?

- Még kérdezed?? - húztam fel szemöldököm - Hogy lennék jól? Nélküled? Pff.. Nagyon hiányzol.. Siess haza. Bacon üzeni, hogy Pedigree Denta Stix-et szeretne szülinapjára, egyenesen Kínából - adtam át a pöttöm kívánságát. Egyszer vettem neki és azóta is a ki nem dobott csomagolást rágcsálja - Igen töpszli, átadtam - beszeltem a szőrmókhoz - Ja és egy vadonatúj bolha irtót.. Szinten Kínából - teljesítettem kívánságait.

- Igenis, kapitány! - nevettem - Chanyeol rendes veled? Ha nem, verd csak meg..

- Nem, nincs semmi gáz - nyugtattam meg - Szerintem ő szívesebben megverne olykor-olykor, mint én őt - nevettem kínosan - Jó helyed van kint? Milyenek az emberek? Mindenki normális, ugye? - faggattam.

- Ne aggódj, minden okéé~ - nyugtatgattam - Este felhívsz? Veled akarok aludni..

- Még szép! - vigyorogtam a telefonba - De.. amint tudod, mikor jöhetsz haza, hívj fel, kérlek - könyörögtem - Bacon-nek is nagyon hiányzol - mondtam, mikor nyafogni kezdett az említett.

- Rendben.. Ígérem. De, most mennem kell, mert apa asszem’ jön fel.. Érezzétek jól magatokat!~ Ja, és fogadj szót, hercegnőm - mondtam kedvesen - Imádlak - suttogtam mosolyogva, majd kinyomtam a telefont. Szerencsére pont azután jött be apa, úgyhogy megúsztam.. Újabb tárgyalás.. Ezaz!

Ajh, annyira hiányzik. És újra hercegnőnek hívott! Már nagyon régen mondta ezt nekem…báár mindig is imádtam, ha igy hív. A régi időkre emlékeztet egy kicsit.. olyan jó érzés.. - Mi is téged - mondtam, miután lerakta a telefont. Boldogan dőltem el az agyon és csak a hangja járt a fejemben. Olyan régen hallottam..

- Mi ez a nagy boldogság? Hazajön? - kérdeztem izgatottan - Na?

- Nem.. - konyultak le ajkaim - Csak végre hallottam a hangját - örültem fejemnek - Be kell érnem ennyivel...

-  Miért? Mi? Ne már...  Te nyálgép! - löktem oldalba.

- Ya! Ne nevezz így! Csak szerelmes vagyok. Mellesleg.. Nem tudom, te hogy éreznéd magad, ha a férjed fogná magát és elrepülne Kínába, és nem tudnád, mikor lathatod újra..

- Én.. Örülnék, hogy akármit csinálhatok - kulcsoltam össze kezeim tarkóm mögött, miután mellé feküdtem - Most gondolj bele, minden a tiéd.. Semmiről nem is tud..

- Ya! Ez nem igy működik..  Ennyi erővel le is feküdhetnék veled, csak mert ő nem tud róla. DE NEM FOGOK! Mert szeretem és hű maradok hozzá - vigyorogtam.

- Pedig már kezdtem örülni - játszottam meg magam, perverz mosollyal arcomon - Semmi sem tudna eltántorítani téged a hős szerelmes szerepéből, mi?

- Ch.. SEMMI! Öregem, miről beszélünk?! Te se tennél másképp, ha Sehun-nal bújhatnál ágyba - nevettem így visszagondolva eddigi szeretkezéseinkre.

- Vele nem is akarok.. Soha - fintorodtam el. A legjobb barátom.. Szinte a testvérem.. Annyi kalandod volt már, hogy ezt így meg tudod mondani? Lehet, hogy én jobb vagyok - húztam az agyát nevetve.

- Pf.. Nála nincs jobb. Ez 100% - jelentettem ki határozottan - Nem bántásból, de.. Lehetetlen, hogy lekörözd - ingereltem.

- Kipróbáljuk? - kérdeztem pimaszul. Persze, nem gondoltam komolyan, de nem akarom, hogy búslakodjon.. Inkább verjen meg, minthogy az.

- NEM! Az előbb regéltem el, hogy szeretem és hű maradok hozzá - nevettem - Aigoo..

- Átmentél a teszten.. - sóhajtottam - Ennyire visszataszító lennék? - néztem rá számonkérően.

- Nem, nem az, csak tudod.. házas vagyok - mutogattam gyűrűmet - Lekéstél rólam - vágtam egy 'szívás' fejet, majd a nyakamban logó nyakláncot kezdtem tapizni, amit szerelmemtől kaptam, meg nagyon régen. Azóta minden nap magamnál hordom. És még a plüsseim is itt vannak, amiket szülinapomra kaptam.

- Pontosan - vágtam fancsali pofát - Még mindig akarsz kutyát sétáltatni?

- Mhm - bólogattam lelkesen - Eljössz velem? - ajánlottam fel a lehetőséget. Társasággal jobb..

- Persze - mosolyogtam - Elmehetnénk akár a kutyafuttatóra is!

- Rendben, menjünk - egyeztem bele, mivel Bacon kilométer hiányos, majd miután felöltöztünk rendesen, kisétáltunk a helyszínre a tappancsossal - Gyere Bacon - hívogattam a vígan futkározót magamhoz - Hopp! - ugrott egyet, át a karikán, most elsőnek - Igeeen~ - tapsikoltam, s leguggoltam, hogy hozzám fusson, majd rám ugrott és eldőltem vele a fűben - Jó fiú - csikiztem pocakját - Ügyes voltál - adtam neki egy jutalomfalatot.

Titokban lefotóztam, ahogy hemperegnek, és elküldtem Sehun-nak. Remélem nem érzii magát egyedül.. Zsebre vágtam a telefont, és futottam a hempergők után - Keljetek fel, mert még van 1001 akadály, amit át kell ugrani! - buzdítottam őket nagylelkűen.

- O! - ugrottam fel a csöppséggel izgatottan és rohanni kezdtünk a többi akadály felé - Bacon, hopp! - adtam ki a parancsot, mire sikeresen végrehajtotta feladatát - Jó fiú - emeltem fel, mire nyalogatni kezdte arcom. Miután körbe rohangáltam vele az egész kutyafuttatót, fáradtan dőlt rám a szőrmók és elterült mellkasomon. Erőtlenül döntöttem hátra fejem, s pocakját kezdtem simogatni - Elfáradtál, te kis Duracell golyó?

Mielőtt lefeküdtem volna- holnap korán kelek-, Chanyeol küldött egy képet, ahol Baek futkározik a szőrgombóccal.. - Legalább boldog nélkülem is.. - mosolyogtam. Jaj, tényleg.. Még kell várnom az alvással, mert megígértem neki, hogy beszélünk..

- Kelj fel, megfázol! - futottam hozzájuk - Hallod?!

- Igenis! - ugrottam fel katonásan - Bacon ezredes? - néztem a tappancsosra komoly arccal, de ő csak ujjaimat rágta, ezzel jelezve, hogy mar éhes és amúgy is későre járt - Menjünk, pöttöm? - simogattam buksiját, majd Chan-ra néztem, hogy indulhatunk-e.

- Indulás! - vezettem a katonasort - Jobb-bal, jobb-bal! - ismételgettem, miközben honvédelmeisen gyalogoltam előre - Éhes vagyok.. Mit ennétek?

Bacon-nel dőltünk a röhögéstől, már amennyire ő tud nevetni... Vígan lógatta nyelvét szájából és néha-néha elismerően vakkantgatott egyet Chan-nak - Mit kérsz enni, rosszaság? - néztem a kezemben ücsörgő gombócra - Sajnos még nincs Pedigree Denta Stix, de apa majd biztos hoz neked - vigyorogtam a tappancsosra - Csirkés kutyafalatokat es kimchi-t szeretnénk - adtam le a rendelést a colosnak.

- Étterem, vagy otthon? - kérdeztem, beszállva az autóba

- O.. Nem kell elvinned minket étterembe. Nekünk tökéletes otthon is - mosolyogtam - Ugye Bacon? - kérdeztem a csöppséget.

- Ám legyen - nevettem, majd elindultunk haza - Mellesleg, te mindig ennyit beszelsz a kutyátokkal?

- Ezt hogy érted?... Ő is a családunk tagja és te is jól tudod, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát - érveltem. Ez a hasonlat pont illett ránk - Ugye, Bacon? - dögönyöztem a pamacsot - A kutya társas lény.. Szüksége van a törődésre.. - simiztem buksiját -.. hogy érezze, hogy szeretve van.. - gondolkodtam el - Mellesleg, még nagyon kicsi.. Bár már nem annyira, hogy velem aludjon, dee... Azért csaknem tágít az ágyból - nevettem - Kis rosszcsont - dédelgettem.

- Több szeretetet kap, mint én - nevettem - Képzelem, Sehun hogy mellőzve érezheti magát.

Mhhh.. Lehet, hogy igaza van és tényleg mellőzve érzi magát? Túl sokat foglalkozom Bacon-nel?.. Lehet, hogy nem kéne ennyit..? Pedig.. Sehun-t mindennél jobban szeretem. De úgy tűnik, ezt is elbasztam.. Fhuuu, mit cseszhetek még el? Ezentúl asszem’ nincs Bacon. Vagyis lesz, csak... hh.. Istenem, mekkora barom vagyok, hogy észre sem vettem. Nem reagáltam, csak elgondolkodtam ezen a dolgom és tényleg.. rá kellett jönnöm, hogy Chan-nak igaza van..

- Élsz még? - lóbáltam kezem arca előtt, mikor már kinyitott ajtóval vártam, hogy kiszálljon a járműből.

- Ja, igen - kaptam észbe, és kipattantam a kocsiból, majd letettem Bacon-t a földre és besétáltunk a házba, Chan-nal a nyomunkban - Csinálod te, vagy csináljam én, vagy csináljuk együtt? - tettem fel a keresztkérdést.

- Én csinálom.. Sehun már vár - mutogattam telefonomra.

- Ah, igaz is - szaladtam a szobába és ledobva magam az ágyra, szerelmem telefonszámát kezdtem tárcsázni, s vártan, hogy felvegye. Vele akartam elaludni, de még kajálni is kell, szóval ennek most lőttek asszem’..

Mosolyogva néztem, ahogy berohan a törpe - Jó dolgod van, mi? - dobtam le a kutyusnak egy darabot a zöldségekből.