172. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Rendben, rendben... Deee! - tartottam fel mutatóujjam - Kérek egy... - vágtam töprengő fejet, majd hírtelen egy csókba invitáltam.

Belemosolyogtam csókunkba, majd nyelvem átvezetve szájába táncoltattam meg izmát, hosszú percekig. Kezeim átkulcsoltam nyaka körül, s úgy kényeztettem tovább, miközben még közelebb léptem hozzá, így ágyékunktól lefelé összesimultunk.

Miután sajnálatos módra, elszakadtak ajkaink, kelletlenül megnéztem az órát.. Már csak 28 perc 8-ig. Istenem.. - Amilyen lendülettel jöttünk, úgy fordulhatunk is vissza.. - motyogtam. Nem akarok elmenni.. Nélküle nem..

- De.. Én itt akarok veled maradni az örökkévalóságig.. - kulcsoltam össze ujjaink - Csak te és én... - meg persze Bacon, de az alap..

- Legközelebb.. - simítottam arcara szabad kezemmel - Hidd el, miattunk teszem ezt - pusziltam ajkaira.

Bólogattam, s szorosan magamhoz öleltem. Szörnyű lesz nélküle.. Nem tudom, hogy fogom kibírni - Menjünk, mert... menned kell.. - ballagtam visszafele lehajtott fejjel.

- Legalább most ne legyél punyi.. - karoltam át hátulról, így megállt a sétálással - Azt akarom, hogy boldog légy.. - pusziltam nyakába.

- Én boldog akarok lenni... Veled.. - tettem hozzá. Nagyon elszomorít, hogy itt hagy. Szörnyű lesz nélküle - Ne haragudj - kertem elnézést a viselkedésem miatt. Megint sajnáltatom magam, holott neki sem lehet jó, hogy elmegy. Miért hisztizek ennyit?! Olyan vagyok, mint egy ribanc.. Sőt.. Az is lehetek...

Nem azért mondtam... - motyogtam - Dee... Ha nagyon szeretnél még velem lenni, találkozhatunk a reptéren, mielőtt becsekkolok - simogattam hasát.

- Mikor indul a géped? - karoltam át derekát, s lábujjhegyre álltam egy pusziért.

- 9:15.. - pusziltam ajkaira - Ha jössz, ha nem, most mennünk kell.. - céloztam a reptéri dologra, majd kezénél fogva húzni kezdtem az autóba, Bacon-nel nyomunkban.

- Mindenképpen megyek.. puszi nélkül nem engedlek el - mosolyogtam őszintén, miközben loholtunk utána a tappancsossal.

- Gyere, gyere, gyere! - hessegettem be az autóba, ugyanis már csak pár perc maradt 8 óráig. Kicsit késni fogok, de majd valami kifogást találok.. Biztos.. - Tudod, mit akartam még megbeszélni? - kérdeztem, miután kitolattam az autóval, s a sztráda felé vettem az irányt.

- Nem.. Mit? - néztem rá érdeklődve, miközben ő az utat figyelte.

- Erről a szex dologról.. - kapkodtam tekintetem mindenfelé, csak felé nem -  Valami nem jó.. - céloztam arra, hogy egyre csak nem hagyja, hogy tágítsam.

- Ezt.. Ezt meg hogy érted? - néztem rá rémült tekintettel. Mi a baja a szex-el? Már nem kíván engem? Vagy rendszeresen rosszul csinálok valamit? Vagy.. Többször kéne? Vagy mi a baja? - Mi nem jó? - kérdeztem aggódó hangon.

- Sosem.. Sosem hagysz időt magadnak. Értem én, hogy türelmetlen vagy, vagy kívánós, de.. A saját testedről van szó. Amit mellesleg imádok, a lényeddel együtt, de ez nincs így rendben..

Oh, szóval ez az, amiről beszelni akart. De.. ha zavarja, miért nem mondta eddig? Csak.. hhh, igaza van. Nem kéne ennyire sietnem. Nem akartam ezzel elrontani a szeretkezést.. Azt hittem ez az ő számára is.. izgatóbb.. vagy mi. De ahh.. akkor.. akárhányszor csak úgy ráültem... ahj, mindent elrontottam. Tény és való, hogy én.. hát nem vagyok egy mester az ágyban.. -bár Sehun annál inkább, hehe-, de hogy ennyire elbasszam, még ezt is. Még csak rendes élvezeteket sem tudok neki okozni. Hogy lehet, hogy még velem van?.. Hhh, Baekhuyn.. Csinálnom kell valamit magammal.. C... - Igazad van.. Ígérem, legközelebb jobb leszek és.. Jobban fogok vigyázni magamra - mosolyogtam rá biztatóan.

- Jobb? - rá néztem letaglózva - Ennél jobb? Pornósztár akarsz lenni, vagy mi? - akadtam fenn - Baekhyun, értsd meg.. Nem azzal van a bajom, hogy mit csinálsz... Hanem, hogy hogyan. Egyedül ezzel volt gondom. Annak ellenére, hogy kibaszott jó érzés, mégsem csinálhatod azt, hogy felkészítés nélkül rám ülsz. Bajod lehet.. És jobban szeretlek az élvezeteknél..

- Rendben.. Jobban fogok vigyázni - ígértem meg. Nem akartam vitázni, azon, hogy ő sokkal többet ad nekem, így nem szoltam többet - Szeretlek.. - tettem még hozzá.

- Én is téged.. - mosolyogtam, majd szabad kezem combjára raktam, és simogatni kezdtem. Eszembe jutott, mikor napszemüvegben és piros kendőben ugrándozott itt.. Kis hülye.

- Most meg mit nevetsz? YA~ Mi olyan vicces?! Én is nevetni akarok! - mondtam, mire előszedett egy piros kendőt - Oooo... YA! Ez nem vicces.. - vettem el a kiegészítőt s fejemre kötöttem, majd elő kotortam a napszemüveget és felvettem azt is. Éés most jöjjön az ahjumma style.

- Ne, nehogy, mert nekimegyek valaminek.. - takartam el arcom felé eső részét - Hagyd abba, míg időben szólok! - figyelmeztettem nevetve.

Nem hallgattam rá, csak tovább folytattam a hülyéskedést - Te az utat figyelt, ne engem - nevettem, miközben viccesebbnél viccesebb mozdulatokat találtam ki.

Nagyon fog hiányozni a sok baromsága... De nem a világ végé ez a pár nap.. Azt hiszem.. Félreálltam az autópályán, és Baek értetlen feje felé néztem, majd hírtelen magamhoz ragadtam felsőtestét és ajkaira tapadtam, széles mosollyal. Úgy imádom.. Dedós.

Mosolyogva csókoltam szerelmem, s egyik kezemmel hajába markoltam. Annyira fog ez hiányozni.. 

Most Kb. úgy láthatják, hogy egy stoppos csövessel smárolok.. Jaj, de annyira imádom, hogy azt meg én sem hiszem el! Olyan puha ajkai vannak.. És olyan finomak.. Mikor dudált egy autó- ugyanis nem tettem ki az elakadásjelzőt, elengedtem vérpiros ajkait  - Pillanat rontók.. - szusszantam fel.

- Aigoo~ NEKEM TE NE! JÓ?! - húztam le az ablakot és kikiabáltam az autósnak, aki ránk dudált - DUDÁLGASS MÁSNAK! NEM LEHETEK NYUGODTAN A PÁROMMAL? - akadtam ki.

Arcom kezembe temetve kezdtem nevetni.. Hogy néz ki? Szó szerint... Hogy néz ki az ablakon? - Baek... - nevettem - Kicsim, késésben vagyunk... - fogtam fejem - Gyere vissza! - törölgettem könnyeim, mire kiszállt a srác az autóból és felénk kezdett sétálni. Baek megszeppenten visszahúzta a fejét és felhúzta az ablakot. Nyugodt arccal nézett ki az ablakon, mikor is dorombolni kezdett a csávó az ablakon, de még időben kapcsoltam s padlógázzal elhajtottam - Beszartál, mi? - kérdeztem vihogva.

- Én? DEHOGY! - tagadtam a valóságot hitelesen - Pfff.. Nem szokásom félni - játszottam a keményet - Félni csak a gyengék szoktak.. És tudni illik, én egy igazi body builder vagyok - mutogattam 'izmaim' össze-vissza - Vagy talán nem tűnt fel? - húztam le orromról egy kicsit a napszemcsit és kikukucskáltam fölötte - Hm? De most komolyan.. Izomgolyó vagyok, nem? - nevettem.

- De, de, totálisan - kuncogtam - Az en törpe Body builder-em - löktem oldalba - Ilyen kemény legyél, mikor elmegyek is.

Azonnal lefagyott a mosoly arcomról, majd kis idő múlva vissza varázsoltam azt - Igenis! - tisztelegtem - Amúgy a Body builder-ek, mindig kicsik - nyújtogattam nyelvem.

- Persze, persze - kócoltam össze haját. Mikor Chan-ék háza elé értünk, leállítottam a motort, és hátra dőltem székemen, majd dudáltam a colosnak, hogy jöjjön ki - Akkor.. Majd a reptéren.. - mondtam eltorzult, remegő hangon, miközben visszatartottam  könnyeim. Egy ideig..

- Ne.. Ne, ne sírj.. Akkor én is sírok - öleltem magamhoz, s ahogy megjósoltam, nekem is folyni kezdtek könnyeim - Shh.. - simogattam hátát - Semmi baj.. - nyugtatgattam - Semmi baj.. - pusziltam buksijára.

- Szeretlek.. - suttogtam nyakába, majd eltávolodtam testétől, mikor végre kijött a colos - Már tudja, hogy mi van.. - tájékoztattam Chan-t, aki az ablakomnál behajolva adott egy üdvözlő pacsit - Vigyázz rá.. - kértem meg legjobb barátom, remegő hangon, majd Baek elött átnyúlva, kinyitottam az ajtaját, és tekintetem próbáltam nem a törpére, és a kutyusra szegezni - 'Miattuk teszem, és nem a világ vége... Túlélem' - ismételgettem magamban.

Eszembe jutott, mikor Kai-nak mondta ugyan ezt, és akkor.. szakítottunk. Várjunk, akkor.. akkor ő most ezért akar.. most ezért akar itt hagyni? Szakított velem? De.. de a férjem. Most.. most mi lesz velem? Ő most komolyan itt hagy és.. soha többé nem fog visszajönni? Ez nem lehet igaz, ilyen nincs! Chan kezemnél fogva finoman kihúzott a kocsiból, mert nem csináltam semmit, csak ültem és próbáltam feldolgozni, hogy a férjem épp most fog itt hagyni és teljesen kilép az életemből.. Nem akarom.. Én csak őt akarom, de... de én nem kellek neki - Én is téged - mondtam bambán a kocsi előtt állva, majd abban a pillanatban elhajtott. Kész.. vége.. Már nincs itt. Elment és itt hagyott Bacon-nel. De.. Akkor miért mondta, hogy szeret? És miért tette ma az, amit? Miért csókolt meg annyiszor? Miért feküdt le velem? Miért vigyázott rám? Teljesen össze vagyok kavarodva.. Miért hazudott? Minden nap mondogathatom majd magamnak, hogy holnap haza jön? Minden nap figyelhetem az órát, várva, hogy visszajöjjön hozzám? Minden nap hiányozni fog.. És sosem fogom elengedni. Zokogva borultam a colos karjaiba, ki csak fejemet simogatta, majd besétált velem a házba és lefektetett aludni - Nagyon hiányzik.. - szipogtam a colosnak, mikor leült mellem - Mesélsz nekem mesét? - néztem rá könnytől csillogó szemekkel és megfogtam kezét, s elképzeltem, hogy szerelmemét fogom. De.. az ő érintése bármit felül tud múlni. Nincs még egy Oh Sehun a Földön. Pedig az enyém volt.. De itt hagyott..

Könnyeimmel küszködve igyekeztem haza, majd mikor nagyjából fél órával indulás előtt a célomhoz értem, perceket töltöttem az autóban, Baek levetett maskarájával bíbelődve. Magammal viszem a kendőt.. És a szemüveget is.. És a fotó albumot, és a képeket, és a közös pulcsink..-bár nem hiszem hogy az öltönyeim szürke 50 árnyalatain kívül mást fel tudok venni... Hisz végig megbeszéléseken leszek- Miután érzelmileg elég stabilnak éreztem magam, kiszálltam az autóból a cuccokkal, és felrohantam a szobámba. Nagyon nehéz volt úgy kibírni, hogy ne ejtsek egy könnyet sem, de ha apa bármit érzékel Baek felől... Félek, hogy baja lesz. Lezuhanyoztam, majd elnököket megszégyenítő módon felöltöztem. Öltöny, lakkcipő, ketté választott, zselézett haj-persze nem agyon zselézett, hanem inkább ilyen.. 'Egy cégvezető fia vagyok'-os-, na meg a karóra, és a nyakkendő. Kiválasztottam pár öltönyt, melyet levittem az autóba, amellyel megyünk a reptérre, és írtam Baek-nek, hogy indulunk, és Kb. 20 perc múlva találkozhatunk. Miután bepakoltam bőröndömbe minden hasznosnak vélhető cuccot, elbúcsúztam anyától... És találkoztam apával. Nem hiányzott, mit ne mondjak. Szeretem... Szeretem, hisz az egykori példaképem, de amit Baek-el, és velünk tett... Sosem bocsájtom meg neki. Baráti ölelésben részesítettem az idősebb Oh-t, majd beszálltunk az autóba, és már indultunk is.. Furcsálltam, hogy apa nem baszott le, hogy késtem.. Bár, lássuk be: Nem egyszerű mosakodni, felöltözni, és bepakolni 20 perc alatt, hogy aztán 10 perc alatt odaérjünk.. És 9;05 körül becsekkoljunk. Első körben idegesen pattogtattam térdemen kezeim, mire végre beszélgetésbe elegyedtem édesapámmal.. Igaz, HÁLA ISTENNEK a céggel kapcsolatban magyarázott, de ez tökéletes témának felelt meg akkor. Legalább nem a manómra gondolok..