214. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Futok, máris! - siettem a nappaliba a konyhából - Nézd, így kell - térdeltem le elé, majd kezembe fogtam a cipőfűzője két végét - Egy nyuszifület csinálsz az egyikkel, aztán a másikkal is. Átbújtatod az egyiket a másik alatt, és meghúzod. Kész is! - mutattam mosolyogva - Majd megtanuljuk, ha van kedved. Oké? - adtam fel rá a sapkát, amiben reggel randalírozott - Baekhyun-aah~~ - kiabáltam szerelmem nevét, mikor már kézen fogva álltam az ajtóban SooYeon-nal, kinek másik kezében Bacon lógott - Jössz már?

- Megyeeek~ - kiabáltam, s miután szerelmem pólóját átcseréltem egy világosszürke kenguruzsebes pulcsira és egy világoskékes farmerkabátra, már rohantam is le felvenni fekete, rövidszárú Vans tornacipőm, ami tökéletesen passzolt az ugyanilyen színű, fekete, kiszaggatott nadrágomhoz - Nyomás! Ki a kocsiba - terelgettem szerelmeimet, majd miután bezártam az ajtót, én is bepattantam a kocsiba.

Út közben szüleimhez, SooYeon végig kérdezgetett róluk, hogy kedvesek-e, és hogy nem fogják-e bántani… Hát már megbocsásson, de egy olyan édes teremtményt, mint SooYeon, ki bántana?? Mihelyst megérkeztünk, anyuék rajtunk lógtak… És a leggázabb az, hogy Baekhyun úgy hajolgatott, mint akinek ketté törték a gerincét.
- Aigoo, miért hajolgat előttem a vőm? - csapkodta finoman vállba Baekhyun-t apa, mire Baek ismét meghajolt, bocsánatáért esedezve - Megint hajoldozol.. Egy család vagyunk, nem? - nevetett az idősebb. Szegény, elég kínosan érezhette magát... - Hogy hívnak? - guggolt le apu SooYeon elé, ki teljesen nyílt emberként kezelve a dolgokat, már anya karjain csüngött.
- SooYeon - mutatkozott be a törpe,
- Hány éves vagy? - kérdezte anyu, mire kezeivel 5-öt mutatott.
- Azta, kisember! - simogatta meg apa. Hát.. Ezek jól el lesznek..
- Amúgy.. Miért szerettetek volna velünk találkozni? -  kérdeztem, miután beültünk a nappaliba, mire mindketten elkezdték énekelni a 'Boldog Szülinapot' című, 1000 éves dalt. Széles mosoly húzódott ajkaimra, de nem öleltem meg őket, mert anya ölében már SooYeon fetrengett.
- Mivel ismerünk, tudjuk, hogy két dolog van az életedben, amit imádsz. Az egyik a sapkák, a másik pedig Baekhyun.. Pont ezért, elcsentem egy képet az esküvőtökről, és rátetettem egy sapkára.. - nevetett anya kínosan, majd átnyújtotta a kiegészítőt, melyet széles vigyorral vettem fejemre. Mostmár megindultam feléjük, és egy naaaaaaagy ölelésbe invitáltam mindhármójukat, ugyanis SooYeon még mindig ott tellengett.
- Köszönöm - puszilgattam mindkét szülőm. Tényleg jól esett.. És tudom, hogy ennél nagyobb ajándékot nem tudnak adni. Mármint.. Kaptam egy céget.. Pénznemileg ennél nagyobb nemigen van, amit egy apa tud adni a fiának.. A sapka.. A sapka pedig értékileg felbecsülhetetlen számomra..

Annyira boldog voltam, hogy Sehun ilyen jól kijött az apukájával. És.. Amikor azt mondta, hogy egy család vagyunk.. Na az volt a nap fénypontja. Számomra ez tényleg hatalmas ajándék részéről. Az, hogy a családja tagjaként tekint rám és befogad a szerettei közzé. Ráadásul még az is, hogy Sehun-t boldognak látom.. Na az meg aztán tényleg mindennél többet ér. Pluszba még Yeon-ah is itt volt. Vigyorogva figyeltem, ahogy ölelkezik az Oh család.. na és persze SooYeon..

- Valami hiányzik... - tapogatóztam szerelmem irányába, majd mikor megtaláltam combját, magunk felé kezdtem húzni. Mikor kellőképp közel volt, magamhoz öleltem, így berántva a családi ölelésbe. Pont apa és én köztem volt.. De apát nem zavarta, ugyan úgy ölelte, mintha engem ölelne. Mihelyst elengedtük egymást, apa félrehívta Baekhyun-t. Leselkedtem volna utánuk, de anya visszarántott, hogy vele foglalkozzak, meg a kicsikkel.. Ahh, aggódom.

Nagggggyon berezeltem, hogy mi lesz most, mit akarhat tőlem Sehun apukája, aki eddig úgy ölelt, mintha a fia lennék és meg kell mondjam.. Jól esett -igaz csak egy pár pillanat erejéig-, de megtapasztalhattam, hogy milyen az, ha az embernek normális apja van. És hogy egyáltalán van.. Szóval ezzel nyugtatgattam magam, mikor beértünk a szobába, s váratlan események követték egymást, szépen, sorjában - Baekhyun.. - kezdte mély, rekedtes hangján az apa - Szeretnék bocsánatot kérni és köszönetet mondani neked.. - ereszkedett le lassan térdére, amit azonnal ellenezni kezdtem, hisz ez nálunk egyfajta megszégyenülést is jelent a könyörgés mellett - Bocsáss meg nekem Baekhyun, amiért nem tanusítottam megfelelő, apához és apóshoz méltó viselkedést veletek szemben. Sajnálom, amiket tettem, de mindent csak a meggondolatlanság vezérelt. Eleinte nem tudtam elfogadni a fiamat olyannak, amilyen és ezért téged okoltalak. Bocsáss meg - nézett fel rám, mire mosolyogva bólintottam, s az ő arcára is egy halvány félmosoly kúszott - Illetve köszönöm, hogy mindezek ellenére a fiammal maradtál és boldoggá tetted. Ezért mindketten hálásak vagyunk neked a feleségemmel - állt fel lassan és meghajolt előttem.
- Ez a legkevesebb - viszonoztam gesztusát, majd a beszélgetést letudva, visszamentünk a nappaliban várakozókhoz.

- Jól vagy? - kérdeztem, mikor majdnem orrabuktam a saját lábamban, annyira siettem az ajtóhoz, mihelyst kijött szerelmem a szobából. Szorosan magamhoz öleltem, majd átvizsgáltam teste minden egyes porcikáját - Mit csináltatok odabenn? - vontam kérdőre őket.

Nem éreztem fair-nek, hogy itt, mindenki előtt töviről-hegyire elmeséljem, hogy mi történt - Csak beszélgettünk - mosolyogtam bíztatón, majd mikor az apa a konyha fele vette az irányt, szerelmem fülébe súgtam - Majd otthon elmesélem - pusziltam fülére, s visszaereszkedtem a földre.
- Apropó, fiam - szólalt meg a nő kedves hangján - Még nem is voltunk nálatok. Pedig kíváncsiak vagyunk ám.. - kuncogott az anya.

- Hát.. Ami azt illeti.. - vakartam tarkóm, gondolkodva. Ma este Baekhyun-nal szerettem volna lenni, de.. - Akár mehetünk most is. Van vendégszobánk.. Ha szeretnétek, nálunk is aludhattok - kedveskedtem - Ugye? - néztem Baek-re, aki SooYeon haját kócolta össze-vissza kezével, rám sem hederítve - Ezt vegyétek egy igen-nek - nevettem.

- Nagyon kedves tőletek, de mi arra gondoltunk, csak holnap mennénk át, mert még sok dolgunk van itthon - mosolygott kedvesen a nő.
- Mi? Hogy? Mi? - kaptam fel fejem, ugyanis teljesen belemerültem Yeon-ah hajának kócolgatásába - Holnap? Király!

- Ah.. Huh, oké - öleltem magamhoz nagyobbik törpém - Haza megyünk, és az enyém vagy.. - suttogtam fülébe nevetve, majd finoman nyakába haraptam.

- Amúgy.. Hogyhogy SooYeon veletek van? Örökbe fogadtátok? - kérdezte anyu.

Szerelmemre néztem, a választ várva, de ő is ugyan ezt tette, ígyhát szólásra nyitottam szám - Nem.. Mi csak vigyázunk rá, alkalom adtán - adtam tudtukra az okot, amiért Yeon-ah, most itt van.

- Papa.. - szólalt meg a törpi - Mit jelent az, hogy örökbe fogadni? - kérdezte gyermekien csengő hangján Yeon-ah. Hát.. fura lehet, hogy Papának és Papinak hív minket, de.. Nem fogadtuk örökbe csak.. 'majdnem'..
- Hát.. Tudod, amikor két ember kér a gólyától egy kisgyereket, de a gólya nem tudja odaadni nekik, olyankor egy másik embertől kell kérni, akinek.. akinek nincs szüksége kisgyerekre - próbáltam Soo nyelvén beszélni, miközben felvettem ölembe a csöppséget.

- És ti miért nem kértek valakitől? A Papi azt mondta, te nagyon szereted a gyerekeket.. - nézett rám hatalmas szemeivel.

- Hát.. Mi iis kértünk.. Csak nem mi nem vigyázhatunk rád minden nap, mert a szüleiddel kell lenned, akik naaagyon szeretnek, tudod? - magyaráztam, mire nagyokat bólintott.

- Waa, nézzétek! - lőttem egy képet telefonommal, melyen szerelmem és SooYeon szerepel, miközben a törpe nagy szemekkel néz fel Papájára - Tisztára mint egy család, nem? - örültem fejemnek, miután eltettem mobilom - Tökéltes családom van, mázlista vagyok - nyáladzottam szerelmemnek anyáék előtt.

- Ezzel nem vagy egyedül - vigyorogtam a lesifotósra.
- Papi, haza akarok menni! - rugdalózott ölemben a törpe.
- Ne aggódj, SooYeon-ah, már nem tartunk fel titeket - mosolygott kedvesen a legidősebb Oh.
- Papi, ugye majd játszol velem versenyautósat? - nézett szerelmemre gülü szemeivel.

- Átmegyünk hozzátok, és megmutatod nekem a játékaid. Mit szólsz? - kérdeztem, mire átmászott az ölembe, és fülembe kezdett sutyorogni.
- Papi, ugye nem akarsz még odaadni anyáéknak? - kérdezte szomorkásan, suttogva.
- Nem, dehogy törpe.. Csak látni szeretném a játékaid - puszilgattam arcát, mire hangos nevetésbe kezdett.

Szegény Yeon-ah, milyen csalódott lesz, ha otthon kell hagyjuk.. Jaj, annyira fog hiányozni. Remélem minél hamarabb láthatjuk majd.. Lassan szedelődzködni kezdtünk, mert Soo már nyűgös volt, unatkozott. Mondjuk megértem, mert itt nagyon semmit sem tudott csinálni, csak cipeltette magát és hagyta, hogy játszak a hajával. De olyan édes ez a gyerek. Kész kisangyal.. - Gyere prütyi, köszönj szépen a Papi szüleinek - integettem kezével, mikor készültünk távozni.

- Ma még kiértek az autóba? - kiabáltam vissza nevetve a kapuból, mire Baekhyun már meg is indult felém. Intettem szüleimnek, majd SooYeon-ék felé vettük az irányt - Ha anyukádék itthon vannak, játszunk velük is? - kérdeztem, a visszapillantóban hátra nézve, épp Bacon-t birizgáló kismanómhoz.

- A mamiék nem szoktak játszani velem.. - mondta a kicsi szomorkásan, lehajtott fejjel - Ők sosem érnek rá.. - motyogott alig érthetően - Papa! Papi! - kapta fel fejét hirtelen - Ti játszotok velem, igaz? - nézett hol rám, hol Sehun-ra, reménykedve.

- Persze hogy játszunk veled SooYeon-ah - simogattam meg buksiját, mikor házuk elé értünk.

- Na, gyere a Papihoz, sószsák - emeltem ki a gyerekülésből, majd egyik kezemben cuccaival, megindultam a ház ajtajához. Úgy nézhettem ki, mint egy bébicsősz... Egyik kezemben a gyerek, másikban a pelusok.. Csak ez nem pelus, hanem sporttáska volt. Yeon-ah megnyomta a csengőt, és belepislogott a kamera lencséjébe, mire azonnal jelzett egy hang, hogy bemehetünk. Belöktem az ajtót, SooYeon segítségével, majd lepakoltam a 'csomagokat'. Még nem voltak otthon a szülei.. Semennyit nincsenek otthon, hogy a gyereküknek jó jövőt teremtsenek... De a kisgyerek meg azt hiszi, hogy nem szeretik... Az egész élete tönkremegy ezzel.. - Kicsim - pusziltam Baekhyun füle tövébe, majd épp mondani kezdtem volna a magamét, mikor a bejárónőjük hírtelen megjelent egy hatalmas tálca sütivel, melyet Yeonie felé vitt, és megkínálta vele. Ez annyira.. Olyan volt, mint az én gyerekkorom.. A múltamon való merengésem közepette, el is felejtettem folytatni a mondókám.

- Hé - löktem meg finoman szerelmem, mikor láttam, hogy nagyon bámul maga elé - Mit szerettél volna mondani? - érdeklődtem - Minden rendben, Sehunnie? - vizsgáltam arcát, hátha valami furcsaságot vélek felfedezni arcán, de egyenlőre semmi gyanúsat nem láttam.

- Ja, semmi.. Vagyis - nevettem. Nem is arra válaszoltam, amit kérdezett.. - Minden rendben - bólogattam - Elmegyünk majd sétálni? - kérdeztem szerelmem, mire SooYeon válaszolt hamarabb.
- Igen Papi, elmegyünk - tömte be számba a sütije felét. Még így is kilógott az arcüregemből, így letörtem a kilógó részt, és szerelmem szájába gyömöszöltem azt.

- Hát ef fantasztihus - örültem fejemnek - Eft nem tudom mef rafni.. - bíbelődtem a hatalmas falattal, majd mikor láttam, hogy szerelmem sikerrel járt, arcomra mutogatva kértem egy cuppanóst, ami segít, hogy le tudjam nyelni a sütit - Szükszéfem fan lá.. - vigyorogtam.

- Te gyagyás.. - adtam egy gyors puszit arcára. Baekhyun csak meglepetten nézett, mire még egy puszit adtam neki. Aztán még egyet.. És még egyet, és még egyet.

- Na eft máf szefetem - vigyorogtam elégedetten, s Yeon-ah is jót szórakozott rajtunk. Olyan édesen nevet.. Akárcsak Sehun - Na gyere prütyi, megmutatod a játékaidat? - fogtam meg kezét, s húzni kezdett szerelmemmel együtt.

- Azta, milyen rend van.. - ámuldozott szerelmem. Yeon-ah nyújtózkodni kezdett egy doboz felé, de majdnem magára rántotta azt, mivel túl magasan volt neki. Készségesen segítettem neki leemelni a tárolót, majd mutogatni kezdte játékait, amikből annyi volt, hogy azt hittem sosem fogynak el.. És mindegyiknek van külön neve. Azon meglepődtem, hogy az utolsó-azaz új- figuráinak a Papa és a Papi nevet adta.. Papa egy LEGO hercegnő volt, Papi meg egy lovag...
- Törpi.. Miért rólunk nevezted el őket? - kérdeztem, miközben kezünkbe nyomta az imént említett bábukat.
- Mikor nem vagytok itt, velük játszom, így kevésbé hiányoztok - nézett ránk mosolyogva, majd ásított egy hatalmasat. Biztos álmos szegény..

- És én miért lettem egy hercegnő?! - 'akadtam ki', mire a csöppség édes kacarászásba kezdett - Talán úgy nézek ki, mint egy hercegnő?! - emeltem a lego játékot arcom mellé, ezzel bemutatva a 'hasonlóságot'.

- Igazad van papa... Te szebb vagy, mint egy hercegnő - vette el tőlem a játék figurát, s mikor szerelmemét is elkobozta, összenyomta a fejüket, mintha csókolóznának és hangeffekteket is adott ki hozzá.

- Yeon-ah! - tágultak nagyra szemeim, majd arcom kezembe rejtve kezdte elborítani arcom a piros minden árnyalata. Ezt meg honnan tanulja??

- De Papi, te is így szoktál levegőt adni a Papának, nem? - nézett szerelmemre a legártatlanabb tekintetével.

- De, de.. - hessegettem kezemmel - Egy pillanat - álltam fel, majd elrohantam a mosdóba. Miért olyan vörös a fejem, mint a menstruáció? - Honnan vette ezt.. - suttogtam magam elé hitetlenkedve, majd megmostam az arcom, és háttal a mosdókagylónak támaszkodva kezdtem kuncogni - Ilyen lehetett, mikor bent aludtam, miközben anyámék űzték az ipart.. Mármint nekik. Nekem borzasztó volt.. Fúj!

Olyan édesen elpirult, hogy kár hogy nem fotóztam le. Aish.. - Papi, ne menj el! Gyere vissza - futott utána a szaros, s mikor a mosdóhoz ért, a kilincshez nyújtózkodott, de nem érte el.
- Gyere csak, te kis rosszaság.. -kaptam fel ölembe, mire nevetni kezdett, s ledobtam a kanapéra. Csikizni kezdtem pociját, mire össze-vissza rúgkapált és csapkodott.
- Yaaa~ Papaa - nyavalygott, s ekkor hallottuk az ajtó nyílását, min Yeon-ah szülei léptek be.

Mihelyst meghallottam a törpe szülei hangját, nagy levegővételek után kimerészkedtem a tisztálkodóhelyiségből. Asszem', akkor már nem visszük sehová a kis taknyost.. Miután üdvözöltük a szülőket, megkértek minket, hogy a hétvégén is figyeljünk a kicsire.. Szuper. Ennyire.. Ah, nem értem a szülőket. Mindegy, mert mi el leszünk vele.. - Yeonie~ - hívtam magamhoz kedvesen a kicsit, mire futni kezdett, de elesett a saját lábában. Oda rohantam a szerencsecsomaghoz, majd ölembe kaptam - Jól vagy, cukikám? - kérdeztem, kezét és arcát puszilgatva, melyeket felváltva simogatott.

Lehunyt szemekkel csóváltam fejem. Olyan kis ügyetlen.. Hát úgy tűnik a séta tolódik egy hetet.. - Jó legyél, kismanó - pusziltam buksijára, elköszönésképp.

- De Papa.. Nem is játszottunk még.. - nyújtózkodott az említett felé, mire a szülei megszólaltak.
- Majd mi játszunk veled, kisfiam - mosolygott édesanyja. Yeon-ah egy pillanat töredéke alatt tetette le magát szerelmemmel a földre, majd anyukájához futott, és megölelte. Végre, törődnek is vele..
- Gyere anya, megmutatom a játékaim! - húzta az említettet a szobája felé, de az anyja meg az apját húzta.. Ránk se bagózott a szaros, úgy elhúzta a csíkot... - Ez jól itt hagyott, nem? - kérdeztem nevetve szerelmem, mikor indultunk vissza a kocsihoz.

213. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Oh - pattantam fel és kettesével szedve a lépcsőfokokat rohantam a csöppséghez, ki bágyadtan ült a puha paplanon - Jó reggelt, törpi - ültem le mellé, hogy jól megszekálhassam - Jól aludtál? - csikiztem hasát, mire kacagva kapálózni kezdett.
- Papaa~ - nyávogott nevetve.
- Nem hallom!
- Igeen~ - kapkodott levegő után.
- Helyes - öleltem magamhoz, s puszit nyomtam buksijára - Megnézzük, mit csinál a Papi? - hívogattam, majd kis kacsójával megfogta mutatóujjam és lebaktattunk szerelmemhez, ki szorgosan szeletelte a zöldségeket.

- Papiiiii~ - rohant a töpszli Sehun felé, s mikor elé ért oly módon ölelte át, hogy közben az arcát feltrancsírozta szerelmem lábára. De édes volt..

- Szia manó - vettem fel kezeim közé az említettet - Nem vagy éhes? - kérdeztem, haját állítgatva szabad kezemmel - Hát ez a tincs meg? - pöckölgettem egy felálló tincset hajkoronájából - Jól elaludtad.. - puszilgattam buksiját.

Olyan imádnivalóak.. Lassan be fog tellni a kamera memóriája... SooYeon vagy három adag kaját megevett, aminek nagyon örültem. Egyen csak.. fejlődő szervezet. De annyit rohangál, hogy csoda, hogy még nem fogyott el. Őfelsége, Bacon királyfi is méltóztatott letipegni a lépcsőn, hogy elfogyassza királyi reggelijét, majd a fáradalmakra hagyatkozva, óhajtoztatott visszavonulni öt csillagos hálóhelyiségébe. Beszarás ez a kutya.. - Jól itt hagyott minket a királyi sarjunk, nem gondoljátok? - kuncogtam, majd a négylábú örökös után futottam és meghempergettem egy kicsit, míg másik két szerelmem odalent ostromolták egymás legóból felépített várát.

- Ez csalás! - döntöttem el saját építményem a földre, így darabokra esett - Nekem sosem sikerül olyan erős várat építenem, mint neked! - dramatizáltam hisztérikusan, s mellkasom előtt összefontam kezeim.

- Papi, segítek neked olyan klassz tornyot csinálni, mint nekem van. Oké? - nyúlt a lego kockákért SooYeon-ah.

Bacon-nel ölemben battyogtam le a lépcsőn a nagyban legózókhoz, majd miután szabadlábra engedtem a szőrgombócot, becélozta szerelmem. Vagyis.. a várát.. Egy az egybe, teljesen lerombolta a nagy nehezen felépített erődöt, hogy gazdijához futhasson. Ám SooYeon-nak egyre jobban görbült le szája és pár sós csepp lefolyt gyermekded arcán. Ahogy ezt észrevettem, futottam hozzá, hogy megvigasztaljam - Shh - öleltem magamhoz, s buksiját simogattam.
- Papa.. - nyüszögött halkan.
- Nincs semmi baj, felépítjük újra - pusziltam homlokára s folytattam simogatását.
- De ezt a Papival csináltam.. - szipogott. Szegény.. Egy kisgyereknek ez még nagy dolog.. Jó én se örülnék, ha a nehezen felépített váram csak úgy ledöntenék.. Sőt..
- Ne sírj, picúr, csinálunk egy sokkal jobbat - bíztattam - Oké? - néztem szemeibe, mire bólintott, majd megtöröltem szemeit, s kifújtam orrát - Na gyere, a Papi is segít, jó? - kezdtük el rakosgatni a lego darabokat.

- Waah, nézd SooYeon-ah! - emeltem fel egy megmentett épp darabot a vár maradványai közül - Ez volt a kedvenc részem, és megmaradt. A kedves építészmérnök úr meg tudja oldani, hogy ezen várban is benn ékeskedjék eme dicső darab? - pislogtam hatalmas szemekkel a kisfiúra, mire elgondolkodott. Kis ideig fogdosta az állát, mint ahogy a filmekben szokás, majd hevesen bólogatni kezdett - Jaaj, de jó nekem! - örültem meg fejemnek.

Mosolyogva figyeltem, ahogy szépen, sorban rakosgatják vissza az építőelemeket helyükre, mígnem újra fent állt a vár - Szebb, mint újkorában - vigyorogtam büszkén - Ugye Yeon-ah?

- Szép, de még nem tökéletes.. MÉG.. - emeltem ki az utolsó szavam. Baekhyun kezébe nyomtam egy kicsi legóemberkét, majd fejemmel az erődítmény felé biccentgettem, jelezve, hogy rakja fel arra. Még úgysem nyúlt bele.. Mikor úgy tett, ahogy kértem, elégedett mosoly terült el arcomon - Most, tökéletes.

- Akkor ennek örömére, spuri öltözni lustaságok - terelgettem őket fel a szobába, majd elővettem a miniatűr ruhákat és felaggattam azokat a törpére - Nahát, milyen csinos valaki - dobtam el agyam - Megmutatjuk a Papinak? - sétáltunk az említett elé, hogy a csöppség megmutogassa magát - Micsoda nagyfiú, kérem szépen..

- Lehidalok, milyen jó stylistod van! - pacsiztam a kissráccal. Komolyan, majdnem lehidaltam, olyan édes volt a baseball sapkámban, és kantáros gatyával, meg egy 'Lil Boi'-os fehér pólóban.. - Irígyellek, öcsisajt - emeltem fel.

- Hát igen.. Stiló az van - léptem oda, s magamhoz öleltem őket, majd egy-egy homlokpuszival jutalmaztam szerelmeim - Nos.. Kisfiúk és nagyfiúk.. Oh pardon.. Csak nagyfiúk. Szóval, amíg én is felöltözöm, addig letesztelhetnétek a narancs facsarót.. - céloztam egy Sehunnie féle narancslére a családnak, s kiskutyaszemekkel kérleltem szerelmem, mígnem beadta derekát, így vigyorogva öltöztem fel. Szerelmem egyik fehér pólóját kaptam fel, melyen fekete 'honey' felirat volt, mert lusta voltam megkeresni a sajátom és itthonra meg ez is jó.. illetve egy fekete, a térdénél kiszakított farmert vettem fel és persze zoknit meg alsót.. DE NEM A GATYÁRA HÚZTAM RÁ..

- Jjang~ - szolgáltam fel a vitaminokban gazdag italt - Most tiszta narancs mindenem... És narancs szagom van, és narancssárga a kezem. Sokat szenvedtem vele.. Úgy igyátok! - viccelődtem - Jó a pólód.. - sétáltam szerelmem elé, mire letette az innivalót, de tiszta narancslé volt a szája - Várj egy picit.. -  húztam magamhoz közelebb, és pár ujjam pólója alá csúsztatva csókoltam -ez esetben- narancsos ízű ajkaira.

- Mh.. - nyögtem bele halkan a csókba, mikor elvált ajkaimtól - Kérek még.. - tapadtam vissza puha párnáira, mikből sosem lesz elég.

- Papi.. - kezdte rángatni gatyám szárát SooYeon - Most te lélegeztetted a Papát? - kérdezte a kisfiú, mikor elengedtem szerelmem ajkait. Nevetve leguggoltam hozzá, s felvettem kezeimbe - Igen, pontosan. A Papát lélegeztetnem kellett.

Felnevettem a csöppség kérdésére, de gyorsan be is fogtam a szám. Úgy tűnik, ezentúl többször lesz szükségem lélegeztetésre..  - Hát igen.. a Papi nagyon jól lélegeztet..

- Tudod, néha a Papi nem kap levegőt, és ilyenkor adok az enyémből, hogy még sokáig velem élhessen - magyaráztam, miközben fejét simogattam.
- Papi, és ha nekem is kell majd levegő, akkor nekem is adsz? - tette fel a kérdést. Kikerekedett szemekkel próbáltam felfogni a kérdését, majd felnevettem.
- Nem, SooYeon-ah. Ez csak úgy működik, ha annak kell levegő, akibe szerelmes vagy. Biztos lesz egy lány, aki ad neked levegőt.. - simogattam arcát.

- Bizony.. De tudod, SooYeon-ah.. Ez visszafele is működik ám. Ha a Papinak van szüksége levegőre, akkor én adok neki - magyaráztam. Furcsa hasonlat a csókolózásra, de hatásos..

- Azta.. - csodálkozott a törpe - Akkor ti tényleg, tényleg nagyon szeretitek egymást, igaz? - fogdosta arcunkat kezeivel.

- Mindennél jobban szeretem a Papát - mosolyogtam továbbá is SooYeon-ra, majd szerelmemre vezettem tekintetem, ki kuncogva puszilgatta a kissebbik fejét.

- DE! Ha a Papa nem szeretné a Papit legalább annyira, mint a Papi a Papát, nem kaphatnék levegőt.. Úgyhogy hiába lesz majd barátnőd, aki szívesen ad levegőt, ha te nem szereted őt annyira, mint ő téged. Érted, töpszli?

Papa Papi Papi Papa Pipapapapi... MI? Kellett egy-két perc, mire felfogtam, mit mondott szerelmem - Én is alig értettem... - nevettem.

- Mindegy.. Ha a melegvizet még melegebbé akarod tenni, a másik víznek is legalább olyan melegnek kell lennie, mint annak, amit fel akarsz melegíteni - egy újabb hasonlat.. Kezdünk eltérni a témától.

- Ez most egy burkolt célzás volt arra, hogy meleg vagyok?! - persze, nem mintha nem lennék.. SooYeon már nevetett rajtam, és meg is paskolta az arcom. Ennyire hülye lennék?

- Nem, te butus.. Bár igazam lenne, de nem célzásnak szántam - nevettem már én is, SooYeon-hoz hasonlóan.

- Nem, nem lenne igazad. Ha te nem lennél, nem lenne olyan, akihez vonzódnék ténylegesen. Lehet, épp valami bárban ülnék, full betépve, egy örömlánnyal.. - ismertettem gondolataim.

Miközben szerelmem mondandóját ecsetelte, befogtam SooYeon füleit, hogy ne halljon meg egyes szavakat - Mi lenne, ha ezt nem Yeon-ah előtt beszélnénk meg? - nevettem, majd szabad utat adtam a törpe hallójáratainak.

- Pedig szándékosan szépen fogalmaztam.. - vágtam fancsali pofát - De.. Nőttek az igényeim.. - céloztam az ágytornára - Ami azt illeti, hírtelenjében nem csak az nőtt.. - néztem elfelé kínosan - Szóval, lesz miről 'beszélgetnünk'. Szükségem lesz levegőre.. - mondtam, miután letettem SooYeon-t a földre, ki lelkesen ment játszani Bacon-nel.

- Oh, igen? Mégis mennyi levegőre? - húztam idegeit, s még véletlen se csókoltam meg, csak jártattam a szám.

- Hát, most semennyire.. - mentem bele a játékba - Majd.. Majd egyszer, ha szükségem lesz, szólok - futottam a pici után, és mintha mi sem történt volna, beszálltam Bacon szekálásába.

- Hm.. - csalódottan hajtottam le fejem és utánuk mentem. Most ki kell bírnom levegő nélkül, végül is én kezdeményeztem a játékot.. Csak arra nem számítottam, hogy ő fog nyerni..

- Papa, Papa! - futott SooYeon Baekhyun felé, engem egyedül hagyva Bacon-nel - A Papi azt mondta, hogy engem szeretsz a legjobban, minden kisgyerek közül a világon.. - állt meg szerelmemmel szemben - De ha szereted a gyerekeket, miért nem kértek a gólyától? A Papi nem szeretne? - hallottam meg SooYeon-t. Mély levegőt véve álltam fel a földön hempergő Bacon mellől, s miután leporoltam magam, komótos tempóban megindultam Baekhyun felé. Láttam, hogy remeg az arca, és én sem voltam ezzel másképp. Mielőtt válaszolni tudott volna a kicsinek, szorosan magamhoz öleltem, és fejét kezdtem simogatni.
- Nem muszáj elmondani neki, ha nem megy. Mellesleg, erősek vagyunk, nem? - suttogtam fülébe, egy félmosollyal arcomon.

- De... Erősek.. - szipogtam, majd előtörni készülő könnyeimet letöröltem, s szorosan átöleltem szerelmem. Nem akarok beszélni róla.. Az már múlté és.. Elég volt egyszer átélni.

- Miért sír a Papa? - ütögette combom SooYeon, hogy felhívja magára a figyelmem.
- Shh.. - csitítottam el a kisfiút, mire nagy szemekkel nézett. Egy pillanatra elengedtem szerelmem, majd felkaptam a kisembert és kettőnk közé vettem - Te vagy a mi kis boldogságcsomagunk - simogattam pici buksiját.

Könnyektől csillogó szemekkel mosolyogtam SooYeon-ra, akinek fejében mostanra már biztos minden káosz és zűrzavar. Édesen mosolygott vissza rám, s apró mancsával nyugtatásképp megsimogatta arcom - Szeretlek Papa... - nyújtozkodott, hogy arcomra puszilhasson. Olyan jól esett, amit mondott.. - Szeretlek Papi - adott egy cuppanóst szerelmemnek is.

- Mi is szeretünk, törpi.. - adtam az említettnek egy eszkimópuszit - Apukádék hívtak reggel, hogy ma este mégis haza kell vinnünk.. - nyüsszögtem - De! Előtte eljöhetsz velünk az én apukámhoz. Okés? - fürkésztem a manó szemecskéit.

- O! Hallod ezt, Papa? Elmegyünk a Papi Papájához! - örvendezett a törpe. Ha belegondolok.. Mivel Soo a majdnem gyerekünk, ezért nekik a majdnem unokájuk.. Vagy valahogy így.. - Bizony ám. Meglátogatjuk a nagypapit - mosolyogtam.

- De akkor gyorsan rendet kell rakni! - ráztam meg mutatóujjam - Máskülönben itt hagyunk Bacon-nel, és az kevésbé lesz mulatságos, majd meglátod..

Nagyot nevettem mikor a kicsi ijedten rohant a játékokhoz és szorgosan pakolni kezdte őket, majd szerelmemmel -persze csak miután kellőképp kinevettük magunkat- utána mentünk és segítettünk rendet rakni. Pár perc múlva minden ugyanolyan patyolat tiszta volt, mint ez előtt - Na, cipőt fel és futás a kocsiba - csaptam meg finoman Yeon-ah popsiját, s futásnak eredt, hogy felvehesse cipőjét. Egy kis sámlin ülve szenvedett a ruhadarabbal, míg fel nem adta végleg.
- Papiii~ - kiabált a szaros - Bekötöd a cipőfűzőm? - kalimpált lábaival,