213. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Oh - pattantam fel és kettesével szedve a lépcsőfokokat rohantam a csöppséghez, ki bágyadtan ült a puha paplanon - Jó reggelt, törpi - ültem le mellé, hogy jól megszekálhassam - Jól aludtál? - csikiztem hasát, mire kacagva kapálózni kezdett.
- Papaa~ - nyávogott nevetve.
- Nem hallom!
- Igeen~ - kapkodott levegő után.
- Helyes - öleltem magamhoz, s puszit nyomtam buksijára - Megnézzük, mit csinál a Papi? - hívogattam, majd kis kacsójával megfogta mutatóujjam és lebaktattunk szerelmemhez, ki szorgosan szeletelte a zöldségeket.

- Papiiiii~ - rohant a töpszli Sehun felé, s mikor elé ért oly módon ölelte át, hogy közben az arcát feltrancsírozta szerelmem lábára. De édes volt..

- Szia manó - vettem fel kezeim közé az említettet - Nem vagy éhes? - kérdeztem, haját állítgatva szabad kezemmel - Hát ez a tincs meg? - pöckölgettem egy felálló tincset hajkoronájából - Jól elaludtad.. - puszilgattam buksiját.

Olyan imádnivalóak.. Lassan be fog tellni a kamera memóriája... SooYeon vagy három adag kaját megevett, aminek nagyon örültem. Egyen csak.. fejlődő szervezet. De annyit rohangál, hogy csoda, hogy még nem fogyott el. Őfelsége, Bacon királyfi is méltóztatott letipegni a lépcsőn, hogy elfogyassza királyi reggelijét, majd a fáradalmakra hagyatkozva, óhajtoztatott visszavonulni öt csillagos hálóhelyiségébe. Beszarás ez a kutya.. - Jól itt hagyott minket a királyi sarjunk, nem gondoljátok? - kuncogtam, majd a négylábú örökös után futottam és meghempergettem egy kicsit, míg másik két szerelmem odalent ostromolták egymás legóból felépített várát.

- Ez csalás! - döntöttem el saját építményem a földre, így darabokra esett - Nekem sosem sikerül olyan erős várat építenem, mint neked! - dramatizáltam hisztérikusan, s mellkasom előtt összefontam kezeim.

- Papi, segítek neked olyan klassz tornyot csinálni, mint nekem van. Oké? - nyúlt a lego kockákért SooYeon-ah.

Bacon-nel ölemben battyogtam le a lépcsőn a nagyban legózókhoz, majd miután szabadlábra engedtem a szőrgombócot, becélozta szerelmem. Vagyis.. a várát.. Egy az egybe, teljesen lerombolta a nagy nehezen felépített erődöt, hogy gazdijához futhasson. Ám SooYeon-nak egyre jobban görbült le szája és pár sós csepp lefolyt gyermekded arcán. Ahogy ezt észrevettem, futottam hozzá, hogy megvigasztaljam - Shh - öleltem magamhoz, s buksiját simogattam.
- Papa.. - nyüszögött halkan.
- Nincs semmi baj, felépítjük újra - pusziltam homlokára s folytattam simogatását.
- De ezt a Papival csináltam.. - szipogott. Szegény.. Egy kisgyereknek ez még nagy dolog.. Jó én se örülnék, ha a nehezen felépített váram csak úgy ledöntenék.. Sőt..
- Ne sírj, picúr, csinálunk egy sokkal jobbat - bíztattam - Oké? - néztem szemeibe, mire bólintott, majd megtöröltem szemeit, s kifújtam orrát - Na gyere, a Papi is segít, jó? - kezdtük el rakosgatni a lego darabokat.

- Waah, nézd SooYeon-ah! - emeltem fel egy megmentett épp darabot a vár maradványai közül - Ez volt a kedvenc részem, és megmaradt. A kedves építészmérnök úr meg tudja oldani, hogy ezen várban is benn ékeskedjék eme dicső darab? - pislogtam hatalmas szemekkel a kisfiúra, mire elgondolkodott. Kis ideig fogdosta az állát, mint ahogy a filmekben szokás, majd hevesen bólogatni kezdett - Jaaj, de jó nekem! - örültem meg fejemnek.

Mosolyogva figyeltem, ahogy szépen, sorban rakosgatják vissza az építőelemeket helyükre, mígnem újra fent állt a vár - Szebb, mint újkorában - vigyorogtam büszkén - Ugye Yeon-ah?

- Szép, de még nem tökéletes.. MÉG.. - emeltem ki az utolsó szavam. Baekhyun kezébe nyomtam egy kicsi legóemberkét, majd fejemmel az erődítmény felé biccentgettem, jelezve, hogy rakja fel arra. Még úgysem nyúlt bele.. Mikor úgy tett, ahogy kértem, elégedett mosoly terült el arcomon - Most, tökéletes.

- Akkor ennek örömére, spuri öltözni lustaságok - terelgettem őket fel a szobába, majd elővettem a miniatűr ruhákat és felaggattam azokat a törpére - Nahát, milyen csinos valaki - dobtam el agyam - Megmutatjuk a Papinak? - sétáltunk az említett elé, hogy a csöppség megmutogassa magát - Micsoda nagyfiú, kérem szépen..

- Lehidalok, milyen jó stylistod van! - pacsiztam a kissráccal. Komolyan, majdnem lehidaltam, olyan édes volt a baseball sapkámban, és kantáros gatyával, meg egy 'Lil Boi'-os fehér pólóban.. - Irígyellek, öcsisajt - emeltem fel.

- Hát igen.. Stiló az van - léptem oda, s magamhoz öleltem őket, majd egy-egy homlokpuszival jutalmaztam szerelmeim - Nos.. Kisfiúk és nagyfiúk.. Oh pardon.. Csak nagyfiúk. Szóval, amíg én is felöltözöm, addig letesztelhetnétek a narancs facsarót.. - céloztam egy Sehunnie féle narancslére a családnak, s kiskutyaszemekkel kérleltem szerelmem, mígnem beadta derekát, így vigyorogva öltöztem fel. Szerelmem egyik fehér pólóját kaptam fel, melyen fekete 'honey' felirat volt, mert lusta voltam megkeresni a sajátom és itthonra meg ez is jó.. illetve egy fekete, a térdénél kiszakított farmert vettem fel és persze zoknit meg alsót.. DE NEM A GATYÁRA HÚZTAM RÁ..

- Jjang~ - szolgáltam fel a vitaminokban gazdag italt - Most tiszta narancs mindenem... És narancs szagom van, és narancssárga a kezem. Sokat szenvedtem vele.. Úgy igyátok! - viccelődtem - Jó a pólód.. - sétáltam szerelmem elé, mire letette az innivalót, de tiszta narancslé volt a szája - Várj egy picit.. -  húztam magamhoz közelebb, és pár ujjam pólója alá csúsztatva csókoltam -ez esetben- narancsos ízű ajkaira.

- Mh.. - nyögtem bele halkan a csókba, mikor elvált ajkaimtól - Kérek még.. - tapadtam vissza puha párnáira, mikből sosem lesz elég.

- Papi.. - kezdte rángatni gatyám szárát SooYeon - Most te lélegeztetted a Papát? - kérdezte a kisfiú, mikor elengedtem szerelmem ajkait. Nevetve leguggoltam hozzá, s felvettem kezeimbe - Igen, pontosan. A Papát lélegeztetnem kellett.

Felnevettem a csöppség kérdésére, de gyorsan be is fogtam a szám. Úgy tűnik, ezentúl többször lesz szükségem lélegeztetésre..  - Hát igen.. a Papi nagyon jól lélegeztet..

- Tudod, néha a Papi nem kap levegőt, és ilyenkor adok az enyémből, hogy még sokáig velem élhessen - magyaráztam, miközben fejét simogattam.
- Papi, és ha nekem is kell majd levegő, akkor nekem is adsz? - tette fel a kérdést. Kikerekedett szemekkel próbáltam felfogni a kérdését, majd felnevettem.
- Nem, SooYeon-ah. Ez csak úgy működik, ha annak kell levegő, akibe szerelmes vagy. Biztos lesz egy lány, aki ad neked levegőt.. - simogattam arcát.

- Bizony.. De tudod, SooYeon-ah.. Ez visszafele is működik ám. Ha a Papinak van szüksége levegőre, akkor én adok neki - magyaráztam. Furcsa hasonlat a csókolózásra, de hatásos..

- Azta.. - csodálkozott a törpe - Akkor ti tényleg, tényleg nagyon szeretitek egymást, igaz? - fogdosta arcunkat kezeivel.

- Mindennél jobban szeretem a Papát - mosolyogtam továbbá is SooYeon-ra, majd szerelmemre vezettem tekintetem, ki kuncogva puszilgatta a kissebbik fejét.

- DE! Ha a Papa nem szeretné a Papit legalább annyira, mint a Papi a Papát, nem kaphatnék levegőt.. Úgyhogy hiába lesz majd barátnőd, aki szívesen ad levegőt, ha te nem szereted őt annyira, mint ő téged. Érted, töpszli?

Papa Papi Papi Papa Pipapapapi... MI? Kellett egy-két perc, mire felfogtam, mit mondott szerelmem - Én is alig értettem... - nevettem.

- Mindegy.. Ha a melegvizet még melegebbé akarod tenni, a másik víznek is legalább olyan melegnek kell lennie, mint annak, amit fel akarsz melegíteni - egy újabb hasonlat.. Kezdünk eltérni a témától.

- Ez most egy burkolt célzás volt arra, hogy meleg vagyok?! - persze, nem mintha nem lennék.. SooYeon már nevetett rajtam, és meg is paskolta az arcom. Ennyire hülye lennék?

- Nem, te butus.. Bár igazam lenne, de nem célzásnak szántam - nevettem már én is, SooYeon-hoz hasonlóan.

- Nem, nem lenne igazad. Ha te nem lennél, nem lenne olyan, akihez vonzódnék ténylegesen. Lehet, épp valami bárban ülnék, full betépve, egy örömlánnyal.. - ismertettem gondolataim.

Miközben szerelmem mondandóját ecsetelte, befogtam SooYeon füleit, hogy ne halljon meg egyes szavakat - Mi lenne, ha ezt nem Yeon-ah előtt beszélnénk meg? - nevettem, majd szabad utat adtam a törpe hallójáratainak.

- Pedig szándékosan szépen fogalmaztam.. - vágtam fancsali pofát - De.. Nőttek az igényeim.. - céloztam az ágytornára - Ami azt illeti, hírtelenjében nem csak az nőtt.. - néztem elfelé kínosan - Szóval, lesz miről 'beszélgetnünk'. Szükségem lesz levegőre.. - mondtam, miután letettem SooYeon-t a földre, ki lelkesen ment játszani Bacon-nel.

- Oh, igen? Mégis mennyi levegőre? - húztam idegeit, s még véletlen se csókoltam meg, csak jártattam a szám.

- Hát, most semennyire.. - mentem bele a játékba - Majd.. Majd egyszer, ha szükségem lesz, szólok - futottam a pici után, és mintha mi sem történt volna, beszálltam Bacon szekálásába.

- Hm.. - csalódottan hajtottam le fejem és utánuk mentem. Most ki kell bírnom levegő nélkül, végül is én kezdeményeztem a játékot.. Csak arra nem számítottam, hogy ő fog nyerni..

- Papa, Papa! - futott SooYeon Baekhyun felé, engem egyedül hagyva Bacon-nel - A Papi azt mondta, hogy engem szeretsz a legjobban, minden kisgyerek közül a világon.. - állt meg szerelmemmel szemben - De ha szereted a gyerekeket, miért nem kértek a gólyától? A Papi nem szeretne? - hallottam meg SooYeon-t. Mély levegőt véve álltam fel a földön hempergő Bacon mellől, s miután leporoltam magam, komótos tempóban megindultam Baekhyun felé. Láttam, hogy remeg az arca, és én sem voltam ezzel másképp. Mielőtt válaszolni tudott volna a kicsinek, szorosan magamhoz öleltem, és fejét kezdtem simogatni.
- Nem muszáj elmondani neki, ha nem megy. Mellesleg, erősek vagyunk, nem? - suttogtam fülébe, egy félmosollyal arcomon.

- De... Erősek.. - szipogtam, majd előtörni készülő könnyeimet letöröltem, s szorosan átöleltem szerelmem. Nem akarok beszélni róla.. Az már múlté és.. Elég volt egyszer átélni.

- Miért sír a Papa? - ütögette combom SooYeon, hogy felhívja magára a figyelmem.
- Shh.. - csitítottam el a kisfiút, mire nagy szemekkel nézett. Egy pillanatra elengedtem szerelmem, majd felkaptam a kisembert és kettőnk közé vettem - Te vagy a mi kis boldogságcsomagunk - simogattam pici buksiját.

Könnyektől csillogó szemekkel mosolyogtam SooYeon-ra, akinek fejében mostanra már biztos minden káosz és zűrzavar. Édesen mosolygott vissza rám, s apró mancsával nyugtatásképp megsimogatta arcom - Szeretlek Papa... - nyújtozkodott, hogy arcomra puszilhasson. Olyan jól esett, amit mondott.. - Szeretlek Papi - adott egy cuppanóst szerelmemnek is.

- Mi is szeretünk, törpi.. - adtam az említettnek egy eszkimópuszit - Apukádék hívtak reggel, hogy ma este mégis haza kell vinnünk.. - nyüsszögtem - De! Előtte eljöhetsz velünk az én apukámhoz. Okés? - fürkésztem a manó szemecskéit.

- O! Hallod ezt, Papa? Elmegyünk a Papi Papájához! - örvendezett a törpe. Ha belegondolok.. Mivel Soo a majdnem gyerekünk, ezért nekik a majdnem unokájuk.. Vagy valahogy így.. - Bizony ám. Meglátogatjuk a nagypapit - mosolyogtam.

- De akkor gyorsan rendet kell rakni! - ráztam meg mutatóujjam - Máskülönben itt hagyunk Bacon-nel, és az kevésbé lesz mulatságos, majd meglátod..

Nagyot nevettem mikor a kicsi ijedten rohant a játékokhoz és szorgosan pakolni kezdte őket, majd szerelmemmel -persze csak miután kellőképp kinevettük magunkat- utána mentünk és segítettünk rendet rakni. Pár perc múlva minden ugyanolyan patyolat tiszta volt, mint ez előtt - Na, cipőt fel és futás a kocsiba - csaptam meg finoman Yeon-ah popsiját, s futásnak eredt, hogy felvehesse cipőjét. Egy kis sámlin ülve szenvedett a ruhadarabbal, míg fel nem adta végleg.
- Papiii~ - kiabált a szaros - Bekötöd a cipőfűzőm? - kalimpált lábaival,