206. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Nálam nem jobban - vigyorogtam, majd arcára nyomtam egy puszit. Igy álltunk ott egészen addig, míg Yeon-ah meg nem unta a hintát és egy körhintán lökette magát. Aztán végülis a mászóka érdekesebbnek bizonyult.. De nem akartam egyedül felengedni, hátha valami baja esik, így én is vele mentem. Sehun megvárt minket Bacon-nel, ugyanis ő túl magas és nem fért volna be a zárt részekre..

- Gyertek, mert egész életemben azt várhatom, hogy mikor nyomorgathatlak meg benneteket! - kiabáltam fel a mászókában lévőknek, de csak annyit hallottam, hogy nevetnek. Miközben vártam a csodát, hogy lejöjjenek onnan, megpillantottam egyetlen szál margarétát a játszótér egy eldugott zugában - Bocsi, pajti - mondtam a földből nőtt élőlénynek, majd letéptem. Mikor végre szerelmem méltóztatott lejönni a csúszdán át, hátulról elkaptam derekát, és magammal szembe fordítottam - Virágot a virágnak - tűztem hajába a növényt, majd szájára pusziltam.

Pocsolyává olvadtam, mikor hajamba tűzte a virágot. Pirulva pusziltam szájára, majd átöleltem - Szeretlek - suttogtam, mikor SooYeon ordibált.
- Papa, éhes vagyok! - jött oda hozzánk pociját fogdosva. Szerencsére az étvágya felől nem kell aggódnunk, ugyanis jól eszik azt meg kell hagyni. Kb. egy órája reggeliztünk.. De fejlődő szervezet, szóval meg lehet érteni.
- Na gyere te kis rosszcsont, veszünk valami finomat - simogattam meg buksiját. Egyik kezével az enyém, másikkal pedig szerelmem kezét fogta meg, s Bacon-nel nyomunkban sétáltunk a legközelebbi hotdog-os felé. Kértem kettőt, ugyanis én annyira nem voltam éhes és leültünk egy padra, ahol elfogyasztottuk őket. Soo szerelmem ölében ült, s úgy adagoltam szájába a finom falatokat. Sejtettem, hogy nem fogja megenni az egészet, így a maradékát én tűntettem el. Természetesen Bacon sem maradhatott ki a jóból. Pitizve könyörgött a husiért, amit oda is adtam neki.. Lassan haza kellett indulnunk, hogy otthon legyünk, mire jönnek a srácok. Míg szerelmem Yeon-ah-val kergetőzött, vettem elő poharakat, tányérokat, evőeszközöket és megterítettem a teraszon, ami a medencére nézett.

- Te vagy a fogó! - adtam át Yeonie-nak a szerepet, miután elkaptam vállát, és bőszen szedte tappancsait utánam. Mivel köztudottan utálok menekülni, akárki és akármi elől, iszonyom van az ilyenektől, szóval három méter után felé fordulva húztam össze magam picire, és vártam, hogy megfogjon. Jó ideig még elfogócskáztunk, mikor végre meghallottam a csengő hangját - SooYeon-ah, most bemutatlak a haverjainknak - vettem fel kezembe az épp szemét dörzsölő sószsákot, majd szerelmem bevárva nyitottunk ajtót a mosolyogva váró bagázsnak.

Olyan jó volt végre újra látni a srácokat. Mindenkit egyesével üdvözöltünk egy öleléssel. Chan sem volt kivétel.. Óvatosan ölelt magához és csak rövid időre. Kicsit feszült volt köztünk a hangulat a múltkori miatt. Bár nem neheztelek rá vagy ilyesmi csak.. nem tudom. Szegény SooYeon-t mindenki agyon pátyolgatta és mikor megelégelte a sok ismeretlen közelségét, kétségbeesetten rohant hozzám - Papa, vegyél fel - engedett lábam öleléséből és felfelé nyújtózkodott, mire lehajoltam és ölembe kaptam - Ne félj, nem harapnak - vigyorogtam és bemutattam a többieknek.

Baekhyun csak addig jutott, hogy elmondja Yeon-ah nevét, azaz ' Ő itt Hwang SooYeon, ő a..". Mindezt azért, mert a törpének szófosása lett. SooYeon úgy fejezte be Baek mondandóját, hogy ' Az új családtag". Nevetve borzoltam össze ébenfekete haját, de a többiek csak néztek, mire Yixing megszólalt. Tudtam, hogy baromságot fog kiereszteni az ajkai közül, de hagytam, hadd mondja a magáét.

- De.. De nem is mondtátok, hogy van egy kisfiatok! - kezdett bele az értetlenkedésbe - Jézusom, dehát ez a gyerek már minimum 6 éves.. MIÓTA ISMERITEK EGYMÁST? - akadt fenn az okostojás, mire JunMyeon szemforgatva rántott egyet párján, hogy hagyja már abba, így rám is sor került a beszélgetésben.
- Ő sajnos nem a mi gyerekünk, semmilyen értelemben.. - léptem Baek mellé, kinek karjaiban Yeon-ah még mindig bőszen bámulta a fiúkat, mintha itt sem lenne. Arcára simítottam, mire elkezdett figyelni - De mondhatjuk, hogy mi vagyunk a papái.. Vagyis, na. Én vagyok Papi, Baek meg Papa. Mellesleg, Sooyeon-nal nem rég ismerkedtünk meg, mikor épp Baek hízókúrája miatt voltunk mekiben, és egy giga adag kaja után persze, hogy mászókázni akart ez a gyagyás - cukkoltam szerelmem, mire mind nevetni kezdtünk - Baekhyun segített SooYeon-nak bekötni a cipőjét, de utána menniük is kellett rövidesen, így csak egy keveset tudtak játszani. Mivel valahogy kárpótolni szerettem volna az kis csontvázamat a távollétemért, elkértem Yeon-ah szüleinek számát, és pár találka elteltével végre el tudtuk hozni a házunkba, amit mellesleg kb. 3 napja vettünk át - magyaráztam.

- Nos hát, köszönjük szépen kedves Oh Sehun történelemkutató professzor ezt a csodás beszámolót, de szerintem jobb lenne, ha beengednénk többieket.. - nevettem. Olyan édes volt, ahogy lelkesen mesélt tovább a fiúknak. Annyira imádom. Átadtam neki SooYeon-t, míg mindenkinek öntöttem inni és az idegenvezetést is szerelmemre bíztam - Kicsim, segítesz tüzet rakni? - fordultam segítségért szerelmemhez.

- Persze - rohantam, Bacon-t és SooYeon-t a fiúkra hagyva - Nézd, így - mutattam, hogy hogy kell egyszerűen tüzet rakni, de amint végeztünk, ismét hívtak valahova, pontosabban a konyhába, hogy segítsek, mert nem találják a cuccokat az előkészüléshez - Figyelj rájuk - pusziltam szerelmem ajkaira, majd szintén rohanva indultam a konyha felé. Luhan állt ott, nagy szemekkel engem vizslatva - Az étkészlet a bal felső fiókban van, a hűtő mellett, szalvéták az az alattiban. Tányérok a vitrinben, poharak a tányérok mellett - magyaráztam, miközben a bamba Bambi elé tettem egy vágódeszkát, és kezébe adtam egy kést, majd magamnak is beszereztem azonos eszközöket, és nekiláttunk a saslikok és a húsok előkészítéséhez. Nagy balfasz módomra, belevágtam gyűrűsujjamba a paradicsom szeletelése közben. Mikor Luhan ezt észrevette, azonnal zsepi után kutatott, de mielőtt rátette volna azt ujjamra, a mosogató csapja alá nyomta ujjam, s ráeresztette a hideg vizet.
- Hol vannak a ragtapaszok? - kérdezte hadarva, mintha csak az életem múlna azon a pár csepp vérem.
- A gőzelszívő melletti felső szekrényben, az alsó polcon, az elsősegélydobozban - hadartam. Azonnal ugrott, miután rátette ujjamra a zsepit, és már készült is leragasztani a sebem. Elvette a zsepit ujjamról, majd ragtapasszal helyettesítette. Egy ideig csak nézte a kezemen lévő gyűrűt - Minden rendben? - kérdeztem, s próbáltam tekintetét keresni, de lehajtotta a fejét eléggé - Mellesleg, köszönöm a betegellátást - kuncogtam, majd kezem elemeltem övéből, s folytattam a szeletelést. Mikor már csak a húsokat kellett fűszereznünk, kicsit elbaromkodtunk egymással, és a hús helyett egymás ruházatát ízesítettük, kedvünk szerint. Luhan benyálazta mutatóujját, és úgy közeledett fejem felé, ezzel elrémítve minden tettlegességtől, a menekülésen kívül. Mikor hátam a konyhapult másik felének ütközött, és ő egyre csak közeledett ujjával, már nem tudtam mit tegyek, de nagyon nem akartam nyálas lenni. A tőlem telhető legjobban hátra hajoltam, amíg csak ment, de mikor már nagyon fájt a gerincem, visszahajoltam, nem érdekelt, hogy nyálas leszek. Ezzel a mozdulatommal igencsak közel kerültem Luhan arcához, ő pedig bandzsítva figyelte ajkaim, mint valami megrészegült szerelmes. Épp kiléptem volna a kellemetlen szituációból, mikor kezeit mellkasomnak döntötte, és ajkaimra tapadt, akár egy éhes pióca. Nem állt szándékomban ellökni, mert akkor beleesik a késekbe, és egyéb dolgok ragozása történhet, szóval, csak megvártam míg befejezi. Iszonyatos bűntudatot keltett bennem, de ha én nem szólok semmi rosszat, akkor nem fogja elmondani Baek-nek, hogy mi történt.. Ezért vigyáznom kell a számra. Persze, én sem szeretném elmondani neki, hogy nem löktem el Luhan-t, amikor percekig csókolt engem, holott házas ember vagyok.. Megköszörültem torkom, mikor végre szabaddá tette ajkaim, majd óvatosan arrébb állva folytattam megkezdett munkám. Luhan egy darabig csak nézett, majd széles mosollyal arcán magához ölelt hátulról, és ő is folytatta a húsok ízesítését.