202. rész

(Sehun, Baekyhun)

- Megismertem volna - mosolyogtam - De.. Ha szabad kérdeznem.. Anyud tudott ezekről?

- Mármint mikről? - fordultam hátra értetlen arckifejezéssel.

- Hát.. Hagyjuk - hessegettem kezeimmel. Nem szeretném elrontani a kedvét..

- Arról, hogy apa.. Mit csinált velem? - tettem fel a kérdést, amiről valószínűleg kérdezett - Tudott.. De apa sose hagyta, hogy segítsen. Vagy a szobába zárt be.. vagy a tetőre vitt fel.. És ha meg megis próbált segíteni.. Apa megverte.. - elvégre.. Joga van tudni a multamról..

- Milyen rossz lehetett, hogy nem tud segíteni a saját gyerekén.. - merengtem - Apropó. Beszéltetek SooYeon-nal, hogy mikor találkoztok legközelebb?

- Hát.. Azt mondtam, bármikor, ha akar akkor szóljon a szüleinek.. Vagy szerinted felhívjuk őket? - lelkesedtem.

- Holnap reggel felhívhatjuk őket - játszadoztam fürtjeivel - Ha gondolod, a hétvégén itt alhat.. Már, ha a szülei is megengedik.

- Tényleg? - néztem rá gigantikusra tágult szemekkel - Ezazz! Pasis estét tartunk - pancsoltam a vízben. Remélem megengedik majd..

Bolond ez a gyerek.. De olyan édes, hogy úgy oda van SooYeon-ért. Mintha ő is ovis lenne, és Yeon-ah lenne a legjobb barátja, akinek még az új játékautóját is odaadná örökbe.. - Baekie~ - szólítottam meg kedvesen szerelmem, mire hátranézett kíváncsi tekintettel - Kapj el, ha tudsz! - ugrottam ki a kádból, és egy köntöst magamra kapva kezdtem futni a házban, amerre csak tudtam. Végül, az emeleten kötöttem ki, a szobák közt futkározva, mígnem saját szobánkon állapodott meg elmém. Leoltottam a villanyt, és bebújtam az ajtó mögé, hogy megijesszem, ha bejönne.

- Yah! Ez nem ér! - pattantam ki én is a kádból, majd hozzá hasonlóan cselekedtem, s utána rohantam - Sehunnie~ - hívogattam nyájas hangomon - Kérsz egy csókot? Vagy kettőt? Vagy többet? De akkor ide kell jönnöd - kiáltoztam, miközben a szobákat nézegettem. Lementem az alsó szintre, hátha ott bújt el, s a sok rohangálástól kimelegedve dobtam le az idő közben már felvett kardigánom egy fogasra, s tovább folytattam szerelmem keresését. Mivel sehol sem találtam, megegyszer körbe néztem, de megállapodott szemem egy kis helyiségen, amit eddig észre sem vettem és besétáltam. Hangulatos kis hely.. Hogyhogy ezt még nem láttuk? Hmm.. Körbe néztem, de ott sem volt szerelmem, így elhatároztam, hogy fent is megnézem, de mikor ki akartam menni, az ajtó csukva volt. Ezzel még semmi probléma nem volt, dee... NEM TUDTAM KINYITNI! - Sehuuun! - kiáltottam - Segíts, beragadtam! - ordítottam - Nem vicc, nyertél, de nem tudok kijönni - dörömböltem. Remélem nem felejtette el a klausztrofóbiám.. Ami kiválthat egy rohamot.. Oh, mamám.. - Sehun, segíts! - kérleltem kitartóan.

Mikor már tíz perce semmi zajt nem hallottam, kimerészkedtem a szobából. Épp a harmadik szoba átvizsgálásánál tartottam, mikor Bacon ugatására lettem figyelmes. Lerohantam a lépcsőn, hogy megnézzem, miért ugat a szőrmók, de a falat ugatta, szóval.. - Pajti, te ma meg vagy gágyulva - simogattam buksiját, mikor szerelmem kiáltását hallottam, de elég halkan - Baek? - riadtam meg - Baek, hol vagy? Ne ijesztegess, nyertél, megfoghatsz, csak gyere elő, mielőtt teleszarom a gatyám.. - kiabáltam.

Mikor egy ideig már kiabáltam, de nem kaptam választ, összeroskadtam az ajtónál és hagytam, hogy a sötétség urrá legyen rajtam. Klausztrofóbia.. Kicsi, szűk és zárt helyek.. Talán ha Sehun itt lenne, nem lenne semmi bajom. De egyedül vagyok.. Egész testemben remegtem már, mikor meghallottam szerelmem hangját, mi kirágatott a sötétségből - I-itt vagyok, a.. Fal mögött - kopogtattam - Nem tudod, kinyitni valahogy? - remegett meg hangom.

- Mi? Hogy kerültél oda? Mit csináltál, mielőtt bementél? - aggodalmaskodtam - Jól vagy? - ütlegeltem a falat.

Egy ideig nem tudtam válaszolni, csak a sok rossz gondolat elűzésére koncentráltam - Se- Sehun.. Mondd, hogy szeretsz - halálfélelmem volt. Hallanom kellett ahogy kimondja. Szükségem volt rá.

- Szeretlek! - kiabáltam be - Nem is.. Imádlak! - javítottam ki magam, miközben próbáltam kinyitni-azt se tudom hol- a falat.

- A.. A kardigánomban van a telefonom, hívd fel a lakberendezőt, hátha tudja.. hogy kell ezt kinyitni - beszéltem csukott szemmel.

- Oké, oké.. Kiszedlek onnan, bízz bennem - nyugtatgattam, közben én is tiszta ideg voltam. Majdnem ráleptem Bacon-re, ezért majdnem elestem, de a közelemben lévő fogasba kapaszkodtam meg, ami valamiféle csoda folytán megállt. Érdekes.. Épp Baek kardigánjáért nyúltam, de mikor a falra néztem, egy ajtót lattam, és Baekhyun remegő testét. Ez meg?! Valami titkos ajtó, vagy mi? - Jól vagy? - guggoltam le hozzá, majd szorosan magamhoz húztam.

- A-Azt hiszem.. Már vége - bújtam hozzá, ahogy csak tudtam - Szeretlek - válaszoltam szipogva, s a lehető legjobban összekuporodtam, ezzel mégjobban testéhez simulva.

- Ne haragudj, nem így terveztem.. - bánkódtam - Jóvá tehetem valahogy, picúr? - kérdeztem, arcát felemelve.

- Azt akarod jóvá tenni, amit el sem rontottál? - fúrtam fejem mellkasába - Nincs mit jóvá tenned - motyogtam. Nem miatta volt a roham, ez nem az ő hibája - De.. Menjünk ki, mielőtt mindketten beragadunk.

- Jó, jó, megyünk - vettem karjaimba, majd felbaktattam a szobánkba, és óvatosan lefektettem az ágyra - Éhes nem vagy? - simogattam homlokát.

Nem válaszoltam, csak megfogtam kezet, mi homlokomat cirógatta, s annál fogva magam mellé húztam az ágyba és szorosan hozzá bújtam. Fejemet mellkasába fúrtam, s ahogy csak lehetett, belé kapaszkodtam. Szükségem van a közelségére. Még mindig hiányzik egy kicsit.. Hát.. Tény es való, hogy nehezen heverem ki, hogy távol volt tőlem. Ujjaink összekulcsoltam, s lábaimat övéibe akasztottam - Szeretlek - suttogtam. Éreztem remegő kezeimen, hogy még a roham hatása alatt állnak. Nem gondoltam másra, csak a mellettem fekvő személyre, s rövides idő után megnyugvásra találtam benne.

- Alszol? - kérdeztem halkan, hátha tényleg alszik. Nem tévedtem, ugyanis egy porcikáját sem mozdítva szuszogott mellkasomon - Jó éjt - pusziltam hajába, majd haja simogatása közben lassan álomra hunytam szemeim.

Nem tudom, mi van velem, hogy ma ennyit alszom, de mindenesetre most jól esik pihenni. Már a nyakam sem fáj annyira és kezdi visszanyerni az eredeti színét. Vagy színeit.. Másnap reggel.. -mert igen, csak akkor sikerült felkelnünk..- meglepően kipihenten keltem fel szerelmem mellett. Olyan édesen szuszogott, hogy nem volt szívem felébreszteni, de azt nem tudtam megállni, hogy ne nyomjak egy puszit az arcára. Percekig néztem, ahogy alszik, majd eszembe jutott, hogy csinálhatnék neki ágyba reggelit. Kikászálódtam mellőle és leszaladtam a konyhába, ügyelve arra, hogy Bacon-t se keltsem fel. Összedobtam egy nagyobb pohárba egy áfonyás, müzlis, joghurtos desszertet és a tetejére csepegtettem egy kis mézet. Fujj de utalom.. blee.. de ő szereti szóval.. Még a szagától is rosszul vagyok. Emellé még facsartam neki narancslevet és sütöttem palacsintát. Olvasztottam vajat és rátettem a palacsintahegyre, egy menta levéllel, eperrel es tejszínhabbal. A vaj néhol lefolyott a palacsintákon, de ez csak dobott a külsején. Egy kiöntős pohárba tettem citromlevet és egy másikba meg cukrot, amit szintén a tálcára tettem. Hogy minek? Sehun kedvence a francia palacsinta.. Teleszórja kristálycukorral és citromlevet önt rá. Tényleg finom.. De nálam a nutella a best. Felosontam a szobába és letettem az ágy melletti éjjeliszekrényre a tálcát, majd helyet foglaltam szerelmem mellett, s tovább gyönyörködtem benne.

-Mm... - nyújtózkodtam, egy kellemes alomból való felkelés után. Kinyitottam szemeim résnyire, s szerelmem arcával találtam szemben magam, mire szélesen elmosolyodtam - Jó reggelt - simítottam fejére kómás fejjel - Szeretlek - mosolyogtam, mielőtt bármit tudott volna szólni.

- Imádlak  - pusziltam arcára - Éhes vagy? - kérdeztem lelkesen.

- Mmm.. Mhm - dörzsöltem meg szemeim, mikor elém rakott egy nagy tálcát, tele kajával - PALACSINTAAA~~ -- tapsikoltam - Elfelezzük, mert nem akarok elhízni - jelentettem ki, miközben öntöttem az édességre a cukrot, mint az őrültek.

Pfff.. Sehun és az elhízás.. Hülye ez?! Engem meg hízókúrára fogott. Jó azért.. Lehet hogy nem túl egészséges, ha már a gyerek osztályon veszem a nadrágjaimat.. De istenem, ha a többi nagy?! Egy-két palacsintát betömtem, majd miután szerelmem elpusztította a többit, teli pocakjára feküdtem. Pocak?! Enyhe túlzás.. de nálam még a kockás has is pocaknak számít - Munka után.. Felhívhatnánk SooYeon-ah-t.. Vaaagy.. Ki is festhetnénk a szobát - tervezgettem, miközben lábaimat lóbáltam a levegőben - De pihenhetünk is - pusziltam szájára. Biztos fáradt lesz.. De majd elválik.

- És, ha áthívjuk, és vele festjük ki?- öltetettem -És, mivel hétvége van, itt is aludhatna.. Nem?

- Kolosszális! - csattantam fel örömömben. Már most beleéltem magam, szóval remélem meg fogjak engedni SooYeon szülei.. - Na most már ki az ágyból hétalvó, mert elkésünk! - pattantam le róla és takarójától megfosztva gurítottam le az ágyról. Mikor már a szélén volt, szerencsére összeszedte magát így nem esett a földre. Eldormogott egy sor érthetetlen, pösze szöveget és puffogva battyogott a fürdőbe. Kuncogva követtem es hátulról átöleltem, majd a szemmagasságban lévő bőr felületet kezdtem puszilgatni, azaz a vállát - Duli fuli - csókolgattam nyakat, majd füle tövét, miközben ő mindezt a tükörben nézte.

- Mit művelsz? - kúszott egy félmosoly arcomra - Elkésünk - imitáltam, majd szembe fordultam vele - És, ha az igazgatóhelyettes késik, akkor meg lesz büntetve.. - ráztam meg mutatóujjam fenyegetően.

- Hmm, ez esetben lehet, hogy megiszom még egy kv-t.. - játszottam a gondolattal kuncogva.

- Parancsolsz? - kérdeztem, orrom fennhordva - Azt nem mondtam, hogy a főnök által leszel megbüntetve.. - csóváltam fejem.

- Kkaebsong... - hajtottam le fejem és kislattyogtam, hogy felöltözzek s futottam is cipőmért. Még nem szoktam hozzá, hogy nem tornacipő van rajtam, hanem ilyen... ilyen.. Izé.

- Apa ma jön látogatóba - kiabáltam fel a konyhából, miután megetettem Bacon-t, és megkötöttem nyakkendőm - Biztos be akarsz jönni dolgozni?

Hát.. Nem akarok lógni, de.. Az az ember nem normális! Bar.. Nem tehet semmit.. Nyilvánosan meg nem hiszem, hogy merne bármit is csinálni.. Le sétáltam szerelmemhez, majd megálltam vele szemben - Szerinted.. Csinálna bármit is? Már nem ő a tulajdonos.. Nem rúgathat ki vagy ilyesmi.. Nem?

- Nem rúghat ki.. - karoltam át derekát - Nem érhet hozzád egy ujjal sem, sőt, még csúnyán sem nézhet rád.

- Akkor probléma egy szál sem - pusziltam puhaságára - De ha ekésünk, majd lesz - kuncogtam, s toltam kifelé a ajtón.

Sietősre vettem a tempót, és 20 percen belül már a vállalat előtt sétáltunk. Gyomoridegem volt, hogy most mi lesz apával, és Baek-el. De... Megoldom.

Izgultam kicsit, de aztán rájöttem, hogy minek? Full lazán sétáltam be szerelmemmel, de az ajtó előtt már el kellett engednem a kezét.. Egyelőre az apját nem láttam sehol, szóval gond egy szál sem. Mivel nekem még kicsit új ez a hely, követtem szerelmem minden lépését, ám az irodáknál elágazott utunk. Bebattyogtam és Bacon-t lefektettem a kiságyába, majd én is helyet foglaltam. Egy stóc papír munka már ott díszelgett az asztalomon, szóval segítségért indultam. Vagyis a szomszéd irodába - Sok dolgod.. - hupsz, most nem tegezünk - Sok dolga van? - ez olyan fura..

Felkuncogtam, mikor hallottam, hogy magázik. Ez új még.. - Segítség kéne? - álltam fel a laptoptól - Mit nem tud a kedves igazgatóhelyettesem?

- Hát.. Úgy nagyjából mindent.. Vagyis semmit - nevettem kínosan - Tudna segíteni? - vezettem asztalomhoz.

- Ez olyan fura - nevettem, a magázásra gondolva. Mellé húztam a vendégszéket, és kitöltöttem egy papírt, aminek példájára csinálhatta ő is a többit - Na, hadd nézzem! - mondtam kíváncsian. Úgyis másodpercek alatt bevágja ezt is.

- Hm.. Nem tűnik nehéznek.. - vizsgálódtam, majd elkezdtem kitöltögetni a többit. Igazából minden ment.. Nem volt nehéz kikövetkeztetni a dolgokat, úgyhogy gyorsan végeztem az első pár darabbal - Igy jó?

- Azon kívül, hogy Ho Sehun-t írtál a nevem helyére itt - mutattam a papíron elhibázott szövegre - Minden jó - simogattam fejét.

- Basszus - csaptam homlokomra - Használhatok hibajavítót? - kérdeztem, mire bólintott, s kihúztam az elrontott vezetéknévet - Oh Sehun - mondtam diadalittasan a már tökéletes papíron virító nevet - Akkor.. Azt hiszem menni fog - mosolyogtam bíztatóan - Mikor érkezik az apukája? - kérdezősködtem. Már kezdem megszokni ezt a magázást, csak.. nagyon fura.

Dél felé.. És, csak annyit néz majd, hogy minden rendben van-e.. De már hogy ne lenne? - kérdeztem mosolyogva, majd ajkaira csókoltam.

- Na.. Na de kérem.. - éreztem, ahogy elvörösödtem a csók hatására. Teljesen belátni minden irodába az üvegajtoknak köszönhetően.. - Itt mindenki lát.. - figyelmeztettem.

- És nyilván, mindenki néz, nem dolgozik, ugye? - kérdeztem kuncogva, majd összeborzoltam haját - Amúgy.. - nyomtam meg egy kapcsolót a falon - Látod? - kérdeztem, miközben húzódtak be a függönyök az ajtó belső felén - És itt egy, ami a kilátást takarja - mutattam a mellette lévő gombra - Szar lenne, ha belátna mindig, mindenki. Nemde?

- Pontosan - kuncogtam - Mert akkor nem tudnám ezt csinálni - álltam fel, s ölébe ülve éhesen ajkaira martam, miközben nyakkendőjénél fogva húztam közelebb magamhoz. Sajna piszok jól áll neki a nyakkendő..

Kezeim fenekére csúsztak, s egy erősebbet markoltam kerekségeibe. Közelebb húztam magamhoz alfelét, s mikor elválni készült tőlem, ajkai után kapva csókoltam tovább. Még mit nem.. Most nem szabadul.

Úgy érzem ennek nem lesz jó vége.. Ha így folytatja tényleg bajok lesznek.. odalent.. - Mh.. - nyögtem bele a csókba - Seh.. - akartam volna folytatni, de nem emgedte, s csípöjét fellökte, így még jobban összepréselve alfelünk. Az irodában?! Hihetetlen ez a gyerek..

Épp zakóját vettem volna le  róla, mikor meghallottam az irodaajtóm csapódását. Ha most lebukunk... Jó isten. Baekhyun szája elé tettem az ujjam, s óvatosan leszállt rólam. Feloltottam a lámpáit, majd az irodámba átvezető fekete üvegajtót benyitva kezdtem szerelmemnek magyarázni - Akkor csak így tovább! - igazítottam meg nyakkendőm, majd egy krákogás után úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Mondjuk, ezt be is vette az egyik dolgozó, aki engem keresett.. Miatta kellett abbajagyjam.. Hh..

Halkan kuncogtam szerelmem akcióján, majd hozzáláttam a többi papír munkához. Öcsém.. Fárasztóbb itt ülni órákon keresztül, mint a boltban dolgozni.. Én már csak tudom.

Egészen délig téptem az idegeim, és egyszer sem tudtam átmenni Baek-hez. Mindig közbejött valaki, vagy valami.. Mígnem apa nyitott be az irodámba.

Ismerős, mély hangot hallottam meg Sehun irodájából kiszűrődni, s azonnal tudtam, hogy az apja az. A lehető legcsendesebben végeztem dolgom és szívem a torkomban dobogott, ugyanis bármelyik pillanatban leellenőrizheti, hogy kit választott a fia új igazgatóhelyettesnek. Halál..