212. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Mhm - bólogattam - Képzeld, Papával láttuk is őt - mosolyogtam szélesen, visszagondolva a Disneyland-ben tett útunkra - Sőt, még Donald kacsát is..

- Papi, én is akarok! - tapsolt a csöppség - Ugye majd engem is elvisztek? - nézett ránk hatalmas gülü szemekkel, mire el kellett mosolyodnom.

- Ha a mama elenged.. - közöltem kikötésem, mire boldogan ficánkolni kezdett a gyerekülésben - De remélem tudod, hogy oda repcsivel kell menni.. - néztem hátra egy pillanatra - És hosszúú az út - nyújtottam el.

- Jó, jó.. - legyezgetett - Papi.. Majd mutatok neked valamit! Én csináltam! - lelkesedett ismét, mire felnevettem - Rendben, el ne felejtsd, mert kíváncsi vagyok!

Húú, kíváncsi vagyok rá, mit szeretne mutatni Yeon-ah, szerelmemnek. Mielőtt hazaértünk volna, SooYeon maga felé integetett és a fülembe súgott - Papa.. Majd segítesz megköszönteni a Papit? - nézet rám hatalmas pupillákkal, mire mosolyogva bólogattam és megfogtam pici kacsóját. Olyan édes, hogy még erre is gondolt, pedig csak 5 éves. Mikor kiszálltunk, már spurizott a bejárathoz és ugrálva próbálta lenyomni a kilincset, bár, ha elérte volna sem nyitódott volna ki, ugyanis az ajtó zárva van.

- Megpróbálod kinyitni? - kérdeztem a törpét, mire hatalmasakat bólogatott. Mivel a kulccsal tuti, nem találna be, így a pinkódos lehetőséghez fordulunk. Felkaptam ölembe, majd a 'kaputelefon' -azért csupán idézőjelben, mert tulajdonképp nincs is kapunk, és ez a telefon a bejárati ajtó melletti falon van- melletti részhez emeltem, hol kis gombok voltak megjelölve számokkal, 0-tól 9-ig - Nyomd meg, amilyen számot mondok, oké? - kérdeztem, mire már készítette ujjait. a 10 számból álló kódot harmadszorra ugyan, de helyesen beírta, és fél óra küszködés árán ugyan, de bent voltunk a házban.

Mire bejutottunk, háromszor, elfutottam Busan-ba és vissza. DE BEÉRTÜNK! Szerencsére még ma.. - Papi, csukd be a szemed! - állt meg a törpe szerelmem előtt, ki leguggolt, majd úgy tett, ahogy a kisebb mondta. A pici előhúzott egy zacskó sütit és egy szivecskévé hajtogatott papírdarabot és szerelmem orra elé nyomta. Ám.. Sehun ebből semmit sem érzékelt, így továbbra s csukott szemmel guggolt előttünk - Papiii~ - nyafogott Yeon-ah - Most már kinyithatod, mert leesik a kezem - toporgott a kicsi.

- Oh.. - nyitottam ki szemeim. Nagyra tágult pupillákkal néztem a piros papírszívet, de később döbbent arcom felváltotta egy apuka arca, ki kellemesen csalódott gyermekében. És még sütit is csinált.. 

- Boldog szülinapot, Papi - ölelt meg, miután átvettem az ajándékokat, és leraktam a mellettem lévő dohányzóasztalra. Mivel azóta sem váltottam pózt, guggolva öleltem magamhoz a törpét.

- Köszönöm, SooYeon-ah - suttogtam könnyezve, szinte majd megfulladva a boldogságtól. Mikor észrevette a kicsi, hogy szipogok, elengedett apró karjaival, majd törölgetni kezdte az arcomon lefelé szánkázó könnycseppeket.

- Valami rosszat csináltam? - kérdezte meg rémülten, mire halkan felkuncogtam, és magamhoz öleltem.
- Nem, semmi rosszat nem tettél.. - simogattam hátát.

Vagy 2000 fotót készítettem, mindössze 1-2 percről. Jaj, istenem.. Annyira édesek voltak. És az én 'kemény' Sehunnie-m meghatódott. Miután elengedték egymást, felkaptam Yeon-ah-t az ölembe, s közelebb léptem szerelmemhez, ki átkarolta derekam. Már csak Bacon hiányzott.. De őfelsége most szunyókál. A simogatás és a semmittevés túlságosan fárasztó tevékenységnek bizonyult ő nagysága számára.

- Másra nincs is szükségem, csak a három törpémre.. - bújtam hozzájuk örömtelien - Na, ne nyálazzunk többet, mert kiürülnek a könnycsatornáim.. - krákogtam, majd úgy-ahogy rendbe szedtem magam. Átöltöztem, s már mentünk is a nappaliba, hogy megnézzük a híres-neves Villám McQueen-t.

Én is felvettem egy szürke melegítő nadrágot, ami a bokájánál volt beszűkítve és hozzá egy fekete trikót, majd levágódtam a kanapéra egy tál popcorn-nal kezemben s középre -vagyis Soo ölébe- helyeztem azt.

Mikor SooYeon majd leesett a kanapéról, annyira aludt a film közben, úgy döntöttem, felviszem az ágyunkba. Miután ezzel megvoltam, visszasétáltam szerelmemhez, ki még mindig a filmet nézte - Elmegyümk fürdeni? - hajoltam elé, a kanapé mögűl - Tiszta torta vagyok..

- Persze - kuncogtam, ahogy végignéztem szerelmemen és akaratlanul is eszembejutottak a pár órával ez előtt történtek - Menjünk - húztam a fürdő felé, s miután megengedtem a vizet, vetkőzni kezdtem.

- Ácsi, ácsi.. - állítottam le szerelmem tevékenységében - Én hadd.. - vettem át a terepet. Mivel csak addig jutott, hogy félig felhúzza trikóját, hál' istennek még volt mit levessen. Annál később kezdek éledezni.. Odalenn.. Készségesen, gyengéd mozdulatokkal segítettem levenni az első ruhadarabot jegyesemről, majd finoman ajkaira puszilva, folytattam, amit elkezdtem.. Csak.. Előtte még vagy 10 percig csorgattam a nyálam felsőteste látványától.

- Yaa~ A pocakom - takargattam magam. Hát igen, amíg nem engedi, hogy edzésre járjak, nem tudok vele mit csinálni..

- Milyen pocak?! - hajoltam le, s finoman megharaptam az imént említett testrészét, azaz a hasán lévő bőrt-mert más nincs ott-, s össze-vissza puszilgattam azt - Hát, ezzel nem laktam jól... - fintorogtam - Semmi ennivaló nincs rajtad... Így éhen fogok halni.

Jogos.. DE, maaaajd, maaajd, ha végre hajlandó lesz megengedni a testmozgást, talán seggem is lesz és nem úgy fogok kinézni, mint egy fogyatékos. Legörbített ajkakkal néztem szerelmem íriszeibe - Majd erősítek - vigyorogtam - Sőt, hapcizni is mehetnénk - próbálkoztam.

- Ami azt illeti, ahhoz képest, hogy beiratkoztam, egyetlen szem órán sem voltam... - nevettem - Majd elmehetünk, ha szeretnél. Rendben? - simítottam végig arcélén ujjammal.

- Komolyan? - néztem rá döbbent arckifejezéssel. Eddig még szigorúan tilos volt bármiféle testmozgást végeznem, kivétel az alapvetőek.. De ennek csak örülök! - Baresz! - örültem fejemnek - Na levetkőztetsz már, vagy itt kell megöregednem? - viccelődtem.

- Hát.. Ha velem öregszel meg így, akkor itt öregszel meg.. - kuncogtam, de közben már nadrágját segítettem le testéről. Mikor már ádámkosztümben állt előttem, beszállt a kádba. Megvárta, mire levetkőzöm én is, s behuppantam mögé.

Mikor beült mögém, lassan mellkasának dőltem és szemeim behunyva relaxáltam a kellemesen meleg vízben. Fáradt voltam.. Bár érhető, hisz hosszú volt a mai nap. Éreztem, hogy lassan, apró buborékok törnek fel a víz alól, mik enyhén csiklandozták bőröm, s ebből arra következtetem, hogy szerelmem bekapcsolta a habosítót. Tudunk élni, az már nem kérdés.

- Holnap nem megyünk be.. Beszéltem a főnökkel, és szabadnapot kaptunk.. - nagyzoltam - Ugye milyen jó fej főnököd van? - simogattam felsőtestét - Amúgy, apáékhoz meg vagyunk hívva. SooYeon-t is vigyük, jó?

- Nekem van a legkirályabb férj/főnököm - kuncogtam - Persze, rendben - egyeztem bele. Kíváncsi leszek Sehun apukájára. Vajon miért hívtak meg minket..? Bár.. biztos látni szeretnek a fiúk, ez normális.. - Szerelmem.. Mondtam már, hogy.. imádlak?

- Hát, mostanság.. Nem igen - viccelődtem - Néha kételkedem is az érzéseid felől - persze csak rájátszottam - Nem is tudom, mikor hallottam ezt utoljára.. Hmm..

Vajon kevésszer mondom neki, hogy 'szeretlek'? Vagy.. vagy nem kap elég szeretetet? Nem érzi, mennyire szeretem? - Kicsim, imádlak, mindennél jobban! Mikor először megláttalak, mikor először megcsókoltalak, mikor először fogtam meg a kezed, mikor igent mondtam, mikor összeköltöztünk és minden nap, minden percében imádlak, akármi is történjék! Ezt ne felejtsd el, soha! - néztem mélyen szemeibe. Muszáj tudnia..

- Azt hittem, elhalálozok a mondókád felénél.. - hajtottam le fejem, miután egy ideig tekintetünk egymáséba gabalyodva megfagyott - A kezdettől egész a végéig imádni foglak. Sőt, sokkal, de sokkal tovább. Még akkor is így fogok érezni irántad, mikor 98 évesen, lélegeztetőgéppel fogok élni, és melletted leszek. Igaz, lehet hogy a kórházban.. De az utolsó földi napjaim, óráim, perceim, és másodperceim veled akarom, és veled fogom tölteni. 3 Dolog biztos.. - mutattam a számot ujjaimmal - A halál, az adó, és ez, amit az előbb mondtam neked - mosolyogtam.

Felkuncogtam utolsó mondata hallatán, s arcát kezeim közé fogtam - Szeretlek - ajkaira csókoltam - Nem is.. Imádlak - dörgöltem össze orrunk. Annyira édes volt, ahogy elpöszézte a kis mondanivalóját. Annyira imádom.. Olyan tökéletes..

- Csak én jobban.. - simítottam arcára, majd mielőtt ellenkezni tudott volna, lefröcsköltem vízzel - Hova szeretnél majd menni az évfordulónkon? - kérdeztem nevetve, miközben menekültem a rám mért gyenge ütések elől.

- Háát.. Hmm, nem is tudom.. Még nem gondolkodtam rajta.. - nekem az is bőven megfelel, ha itthon leszünk. Igazából tök mindegy, csak vele legyek. Esetleg elmehetnénk valahova enni, de persze, ha mást szeretne, nekem az is megfelel. Mondtam.. Lényegtelen, csak hadd legyek vele.

- Hogy lehetséges, hogy nem tudja a hercegnőm, hogy hova szeretne menni? Tessék gyorsan kiagyalni valami programot addigra! - hadonásztam nevetve mutatóujjammal.

Nem tudom, miért szeretem ennyire, ha hercegnőnek hív... DE OLYAN ÉDESEN MONDJA, HOGY MEGHALOK! - Igenis kapitány! - nevettem - Hát.. Arra gondoltam, elmehetnénk valahova ebédelni, vagy ilyesmi.. Persze, csak ha van kedved..

- Majd eldől - mosolyogtam elégedetten. Miután kivánszorogtunk a fürdőből, csináltam Baek-nek egy kakaót, és a kanapén heveredőnek felszolgáltam - Megyek, megnézem, SooYeon alszik-e még - suttogtam szerelmem homlokára, majd megpusziltam azt. Mikor felértem szobánkba -köntösben- , megláttam, hogy a törpicsek pofátlan módra elterült az egész ágyon, s Bacon a kezei közt, feldobott mancsokkal, kinyújtott nyelvvel szundikált. Mosolyogva vettem fel a földre lerúgott takarót, majd betakartam pici testét a melegentartó textíliával. Arcára simítottam, majd ő is egy homlokpuszi áldozatává vált. Bacon hasát megcsikiztem, mire rugdalózni kezdett lábaival, de hamarosan abba is hagyta, és aludt tovább. Mosolyogva, halkan becsuktam magam mögött az ajtót, miután kimentem a helyiségből, s lebaktattam szívem elrablójához - Szerintem mi a vendégszobában alszunk.. Vagy itt lent, a kanapékon. Rajtad áll - feküdtem Baekhyun ölébe.

- Ez így tökéletes - karoltam át szerelmem felsőtestét, s még jobban magamhoz húztam, majd nyakába pusziltam, s orromat hozzádörgöltem - Szereltek - suttogtam nyakába, s egy jó éjt puszit leheltem rá, majd szorosan hozzádörgölőzve hunytam szemeim álomra.

Csak le ne vágódjak a kanapéról.. Ugyanis én voltam kívül, és Baekhyun nem arról híres, hogy egyhelyben tud, nyugodtan aludni. Tarkóját simogattam, hogy gyorsabban szundítson el, s mire ez bekövetkezett, már én is halkan szuszogtam mellette. Pontosan hajnali 3 óra 46 perc 27 másodperckor- igen, csak ezért megnéztem a dohányzóasztalon lévő digitális órát-, arra nyitottam ki szemeim, hogy fázik a... mindenem. Hát, mint sejtettem, Baekhyun kitolta a fenekét, így én lekerültem a földre.. És a köntösöm ölelgette. Képes volt lerángatni rólam? ÉN MEG MEZTELENÜL FETRENGTEM A PADLÓN, KI TUDJA MEDDIG? Még szerencse, hogy felkeltem, mert reggel SooYeon nem tudom mit szólt volna a látványhoz, mikor szeretett Papiját és Papáját indul keresni.. Bacon-ről ne is beszéljünk, a kutyák szeretik az intim helyeket. Amint összeszedtem magam, kicsoszogtam a fürdőbe, és egy újabb köntöst felvéve indultam a konyhába, reggelit csinálni a többieknek. Igen, haljnali 4-kor nekiállok sütkérezni. Nem akarom Baekhyun-t egyedül hagyni, sem nélküle aludni, de mivel nem szeretném felkelteni azzal, hogy löködöm, így ehhez kellett folyamodnom.

- Mh.. - nem tudom, mióta nem tudok aludni rendesen, de hiányérzetem van. Mikor ráuntam a forgolódásra, lassan kinyitottam pilláim, de nem az várt, amire számította, ugyanis szerelmem fekete hajkoronája helyett, egy fehér, szőrös köntös fogadott - Sehun.. - nyöszörögtem kómásan, miközben szemeim a digitális órára tévedtek, de a sötétben alig láttam valamit, így az asztalon lévő szemüvegem után kapálóztam, majd miután kezem közé került, felvettem azt. HAJNALI NÉGY?! - Sehun... - mi a rákos isten faszát csinál ilyenkor?! - Kicsim, hol vagy? - másztam le a kanapéról és köntösébe bújtam, ugyanis már csak egy rövidgatya volt rajtam, majd szerelmem keresésére indultam - Sehunnie - próbáltam nem felébreszteni Yeon-ah-t - Kicsim..

Fülhallgatóval fülemben vágtam a zöldségeket, miközben főztem a sushi-hoz a rizst. Vígan dúdoltam az éppen játszott zene dallamát, mikor hirtelen valamit éreztem a vállamhoz érni ijedtemben megugrottam, és eldobtam a kést a zöldséggel együtt - Jézusom, Baekhyun.. - tettem kezem szívemre.

- Au - szisszentem fel, mikor a kés nyele vállamon koppant - Jesszus, már korán reggel késsel dobálgatsz? - kérdeztem nevetve, majd lehajoltam a vágóeszközért és felszedtem a zöldséggel együtt - Ne haragudj, hogy megijesztettelek, de mégis mi a fészkes fenét csinálsz te a konyhában, hajnali négykor? - vontam kérdőre - Aludnod kéne.. - és ekkor felmerült bennem, hogy - Jaj, ne.. - csaptam homlokomra - Lelöktelek a kanapéról, igaz? Sajnálom, ne haragudj, nem volt szándékos - kértem bocsánatot a választ meg sem várva.

- Te még nevetsz? Azt hittem, leszúr a kés... - hüledeztem - Semmi gond, már amúgy sem voltam álmos.. Kérsz zöldséges pirított tésztát? - nyújtottam felé egy adaggal az említett ételből.

Bólintással jeleztem beleegyezésemet, s vigyorogva vettem el egyik kedvenc fogásom, majd falni kezdtem azt - Köfööm - már megint teli szájjal beszélek. Rossz szokás..

- Milyen? Te vagy a tesztalany.. Ha rossz, nem adok belőle SooYeon-nak - nevettem gonoszan.

- Nagyon finom, szóval merj magatoknak most, mielőtt megeszem az egészet - figyelmeztettem. Nem értem, miért hiszi, hogy nem tud főzni.

- Rád fér... - mertem még egy nagy adagot tányérjára - Kössünk alkut - próbálkoztam ismét a lehetetlennel - Ha eszel, megyünk edzeni. Ha nem, szomorú leszek... És azt te nem akarod, ugye? - törölgettem 'könnyeim' szipogva.

Válaszképp fejem csóválva tömtem magamba a következő adag tésztát - Holnap, 6 - adtam meg az edzés időpontját, majd szerelmem szájára pusziltam és nagy boldogan leültem az asztalhoz, elfogyasztani reggelim.

- Hm.. - kuncogtam, majd folytattam a sütkérezést. Még vagy másfél órán át ügyködtem a tökéletes reggelin, és még Bacon-nek is külön főztem, csakhogy ki ne maradjon a szórásból.  Mikor reggel meghallottam SooYeon-t, ahogy hangosan keresi Baekhyun-t, elmosolyodtam - Papa.. Papa? - hallottam meg ismét - Kicsim, téged keresnek.. - mutogattam fel szobánk felé.