203. rész

(Sehun, Baekhyun)

Apa nem volt valami ráérős kedvében, mert miután megkérdezte, hogy hogy vagyok, és hogy még nem ment-e csődbe a vállalat, egyből megindult az igazgatóhelyettesi iroda felé. Szorosan mellette mentem, hátha csinálni fog valamit szerelmemmel, de semmi. Bement az irodába, kicsit meglepődött, majd mosolyogva fogott kezet Baekhyun-nal, és leült vele beszélni. Semmi homofóboskodás, se szidás.. Mire készül?!

Hát én majdnem elájultam, amikor megláttam az Oh családfa GYÖKERÉT.. khm. De meglepő módon egy rossz szava nem volt, meg semmi.. Ahhoz képest, hogy múltkor kést állított a vállamba.. Eleinte még gyanús volt, de aztán.. Tök jól elbeszélgettünk és mosolyogva távozott, MIUTÁN ÁLDÁSÁT ADTA RÁNK!! Most álmodom?

Kikísértem apát, hogy intézze a többi dolgát, majd értetlen fejjel loholtam vissza Baek irodájába - EZT LÁTTAD? HALLOTTAD? - akadtam ki - Ez meg mi a jó édes faszom volt?! - hüledeztem, de belül annyira örültem apukám kedves szavainak, hogy majd szétrobbantam.

- Én.. Szerintem szívtam valamit - vakartam tarkóm - Te is hallottad, amikor azt mondta, hogy "ÁLDÁSOM RÁTOK?!" - emeltem ki, amit hallottam - Ugye nem csak beképzelem?

- Akkor valami van a levegőben, mert én is ezt hallottam - nevettem, de lefagyott a mosoly az arcomról hírtelenjében - Mi van, ha valamit tervez?

- Hát.. Már én is gondoltam erre, dee.. Nem hiszem. Tényleg őszintének tűnt és.. Szerintem nem játszotta meg magát. Csak úgy sugárzott belőle a jó indulat.. Nem hiszem, hogy van hátsó szándéka.. - mondtam el véleményem.

- De mitől változott meg a véleménye? Anya beszélt volna vele? - töprengtem.

- Hát.. Nem tudom, lehet.. De az is lehet, hogy magától.. gondolkodott rajta vagy nem tudom.. Biztos nem akarja elveszíteni az egyetlen fiát - pusziltam szájára - Na de.. Uram.. Maga.. Ne hozzak egy kávét vagy egy szendvicset? - ajánlottam fel.

- Magad hozd ide, de tüstént! - mutattam magam elé, szigorú tekintettel - Szedd a lábad! - nevettem el magam.

- Igenis! - cselekedtem parancsa szerint, s a kívánt helyre léptem, így alig választott el minket pár centi - Így megfelel? - kuncogtam.

- Közelebb.. - suttogtam, mire közelebb hajolt - Még közelebb.. - mosolyogtam pimaszul.

- Maga akarta.. - figyelmeztetettem, s eleget tettem kérésének, miszerint MÉG közelebb hajoltam hozzá, de ehhez össze kellett érintenem ajkaink. Nem csináltam mást, csak álltam egy helyben, hisz azt nem mondta, hogy csókoljam meg.. Bár tudom, hogy arra ment ki a játék, de szándékosan húzom az agyát.

- Hh.. - sóhajtottam szemforgatva, majd derekánál fogva magamhoz húztam, és ajkaira tapadtam.

Nyelvem átvezetve szájába mélyítettem el a csókot, miközben egyik kezem fekete loboncába vándorolt, s megmarkolta azt. Egyre hevesebben marcangoltam ajkait, néhol megszívva a puha finomságokat, majd apró puszikat hintettem a sértett felületre. Mindössze egy csók volt, de mégis több érzelem volt benne, mint egy 24 órás dráma maratonban, pedig ez nem tartott tovább pár percnél. Imádom, hogy minden egyes csókja különleges és sosem 'csak egy csók'. Mindig több annál. Jóval több, mint 'csak egy csók'.. - Szeretlek - suttogtam ajkaira, miután elváltak azok enyémtől, s homlokomat övének döntöttem.

- Kétszer annyira - mutattam ujjaimon a számot mosolyogva - Vagy hétszer?.. - gondolkodtam - Százhétszer... Egymillió hétszázezer hetvenhétszer? - folytattam töprengve.

- Yaa~ Hazudsz! - csaptam mellkason nevetve - Én... annyira szeretlek, hogy nincs olyan szám, amit, ha megszorzol egy végtelen sok nullás számmal, megkapod a szerelmem felének a töredékének az egyharmadát - vigyorogtam diadalittasan.

- És az azt jelenti, hogy nagyon szeretsz, igaz? - kérdeztem nevetve.

- Pontosan! - nevetve kaptam ajkai után, s finoman kóstolgattam azokat. Kénytelen-kelletlen váltunk el egymástól. Mindkettem tudtuk, hogy ezt nem most kéne. Elvégre ez egy munkahely.. és nem is akármilyen. Fanyarú arckifejezéssel néztem íriszeibe, majd átöleltem, mielőtt magamra hagyott volna. Nehezen engedtem el kezét, de az ajtót nem csuktam be, mi elválasztott minket. Így valamennyivel közelebb érzem magamhoz.. Ahogy lejárt a munkaidő, rohantam át szerelmemhez, s szó szerint ráugrottam, annyira örültem. Heves puszilgatásba kezdtem nyaka területénél, majd egyre csak haladtam fel szájához, amire végezetül egy hosszú puszit nyomtam, majd mégjobban belecsimpaszkodtam végtagjaimmal. Nem szándékozom elengedni.

- Mhmm..- kuncogtam - Hiányoztam? - puszilgattam arcát - Menjünk SooYeon-ért - indultam meg vele, de eszembe jutott, hogy így nem igazán mutatkozhatunk itt, így óvatosan visszaeresztettem a földre.

Az cink lett volna, ha így megyünk ki. Asszem néztek volna egyet az itt dolgozók.. Még a kezet sem foghattam.. Úgyhogy olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetett, kisiettem az épületből Bacon-nel nyomomban, egyenest a kocsiba, majd amint szerelmem is beszállt, csókokkal halmoztam el.

- Hé, hé - váltam el ajkaitól nevetve - Ma még el kell hoznunk SooYeon-ah-t, szóval nem érünk rá itt szaporodni - borzoltam össze haját, s már indultunk is az említett személy háza felé.

- Beszéltél velük egyáltalán? - vontam kérdőre nevetve. Amilyen bolond, kinézem belőle, hogy minden szó nélkül oda állít.

- Nem. Kellett volna? - kérdeztem halál komoly arccal - Mit szóljak? Azt, hogy 'Öt perc múlva ott leszünk, hogy elhozzuk a fiatokat egy hétvégére'?

- Ahh, te lökött - csóváltam fejem rosszallóan. Remélem azért elengedik SooYeon-t - Szeretlek - pusziltam szájára az ajtó előtt, majd bekopogtam, ezzel belé rekesztve a szót, ugyanis már nyílt is a nyílászáró. Meglepően örültek nekünk, ami bizalommal töltött el, s reménykedtem benne, hogy nem kell lefújnunk a hétvégi programot. Miután üdvözöltük egymást a szülőkkel, SooYeon faralt ki a szobájából, s míg futott felém, leguggoltam és felkaptam ölembe - Sziiia pajti - borzoltam össze hajkoronáját - Megnézhetem a szobád? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott és kapálózott, hogy tegyem le, majd mutatóujjam megfogva húzott be a helyiségbe, ahol pontosan ugyanolyan rend uralkodott, mint amit ott hagytam - Tyűű, valaki nagyon jó fiú volt mostanság - simiztem buksiját - Megmutatod Sehunnie hyung-nak is? - mosolyogtam, s a törpítsek máris 3-asba kapcsolt és kibrümmögött szerelmemhez, majd nadrágjánál fogva húzta be a szobába - Dicsérd meg - suttogtam szerelmemre sandítgatva.

- Azta, milyen szép rend van itt! - csodálkoztam, s 'majd eldobtam az agyam' - Te raktál rendet? - guggoltam le a cukisághoz, mire bólogatott - Nagyon ügyes vagy - simogattam meg buksiját, mire szinte a nyakamba ugrott - Kishaver, átjössz hozzánk a hétvégére? - álltam fel vele nyakamban, ugyanis már áttornázta magát.

Attól féltem, hogy túlságosan meghatódom attól, amit látok. Annyira.. Tényleg úgy éreztem, mintha a fiúnk lenne.. SooYeon tapsikolva ficánkolt szerelmem nyakába, ezzel kifejezve beleegyezését. Mivel a szülei is látták, hogy mennyire szeretne, örömmel egyeztek bele - Szereted a kiskutyákat, ugye SooYeon-ah? - hajtogattam ruháit, melyben készségesen segédkezett, s jól láthatólag felcsigázódott a "kutya' szó hallatán. Biztos szeretni fogja Bacon-t. Megbeszéltünk pár dolgot a szülökkel Soo-val kapcsolatban, majd könnyes búcsút vettünk a házaspártól s szerelmem beügyeskedte a gyerek ülést a kocsiba, míg én a törpével fogócskáztam.

Yeonie apukája segített beszerelni a gyerekülést, mert elég sokat balfaszkodtam vele, de lényeg a lényeg, hogy meg lett. Hálásan megköszöntem mindent SooYeon szüleinek, majd beültettem a fogócskában kifáradt pöttömöt az ülésébe, és miután kinyitottam szerelmemnek az ajtót, én is beültem helyemre, s már ott sem voltunk - SooYeon-ah, szereted a fagyit? - néztem hátra az ablakot fogdosó kisfiúra.

Bacon-t elrejtettem lábamnál, míg a fagyizó felé vettük az irányt. Az épp szokni próbáló négylábút visszatuszkoltam a kocsiba, s követtem szerelmemet. Annyit balfaszkodtam, hogy sorra kerültek és nekem is vettek fagyit. Míg mi elnyaltuk, SooYeon már a forgó játékokon ügyeskedett, de egyik sem indul - Ezt nézd kishaver, Baekhyun-ah most varázsolni fog - dobtam be egy érmét a játékba, ami zenélve elindult. Olyan édesen örült a fejének a kis szaros..

Kár, hogy nem volt itt a kamerám.. Nem baj, erre való a telefon. Lőttem pár képet, melyen a kicsi és Baek voltak, majd miután minden játékot kipróbált SooYeon, indultunk haza - Törpe, segítesz majd szobát festeni?

- Még szép, hogy segít szobát festeni, igaz törpi? - dédelgettem a csöppséget, ki hevesen bólogatott, miközben majdnem leestek a fülei, annyira vigyorgott.

- Aki utoljála a tocsihoz él, az lesz a csúnya bácsi - kiáltotta a cukisig, s már szedte is a kis tappancsait. Úgy kapálózott futás közben, hogy Sehun-nal már dőltünk a röhögéstől, miközben 'nem győztük utolérni'. Felkapaszkodott a kilincsbe, és győzedelmes tekintettel nézett vissza ránk, miközben nyelvét nyújtogatta.

- Máris csúnya bácsinak érzem magam.. - 'szomorkodtam'.

- Menj előre - löktem meg finoman, mosolyogva - Világi hazugság lenne téged csúnyának nevezni - kuncogtam, majd kergetni kezdtem szerelmem, az autó felé.

- Hééé, semmivel sem vagyok szebb nálad - fogtam meg kezét nevetve és úgy sétáltam az autóhoz - Ejj.. Legalább SooYeonnie szép kisfiú - nevettem - Van kedved megnézni a kutyust? - kérdeztem mosolyogva.

- Tutyus! Tutyus! - ugrándozott, majd hátra vettem Bacon-t és Soo ölébe tettem. Óvatosan simogatta, minden egyes mozdulatara odafigyelve. Nem bírtam megállni, hogy ne csináljak róla egy képet - Köszönj, Bacon! - simiztem, mire nyalogatni kezdte SooYeon kezét, s a kisebb felkacagott. Mármint.. Bacon idősebb Soo-nál.. ha kutya években számolunk.

- Úgy érzem, jó barátok lesznek - súgtam oda szerelmemnek, majd miután bepattantunk a helyünkre, egyenesen hazafelé vettük az  irányt. SooYeon szemei hatalmasra tágultak a ház láttán, pedig kisebb, mint az övüké.. Örömteli arccal futott az ajtó felé, majd bevárt minket, hogy nyissuk ki azt, s már rohant is felfedezni a házat. Csak a fogas közelébe ne menjen.. - Mielőtt neki állunk festeni, szeretnétek enni valamit?

- Nem vagy éhes SooYeon-ah? Süssünk palacsintát? - tettem fel a kérdést játékosan. Olyan édesen örült.. Hiperaktív, azt meg kell hagyni.. Gyorsan bekevertük a tésztát és már mertem is a serpenyőbe, amit átadtam szerelmemnek. Leguggolt Soo mögé, és ketten fordítottak át a tésztát a levegőben. Így lett kész minden palacsinta, amit aztán közösen ízesítettünk. Hát nem lett mindegyik a legszebb, de annál finomabbak - Nagy áááá - mutattam a feladatot, s miután a törpe le utánozta azt, lassan elnyammogta a falatot, így egyszerre etettem őt is és szerelmem is. Szerencsére Soo jól evett.. Kb. Négy palacsintát elpusztított azzal a kis testével - Kérsz még? - tartottam fel a következő palacsintát, mire leugrott a székről és eliszkolt. Körbe rohangálta a házat és minden ágyat végig ugrált. Pihenés képp felmászott ölembe és elterült rajtam - Na? Mehetünk festeni? - a szavak hallatán kipattantak szemei és leszállt rólam. Ezúttal szerelmem kezét fogta meg, várva, hogy a helyszínre vezesse. Elő kerestem 3 ecsetet majd utánuk futottam és kezükbe nyomtam azokat - Mindenki kész? - kérdezem, mire SooYeon felkapta a fejét és csillogó szemekkel válaszolt.

- Igenisz Kapitány!

Mivel mar átöltöztünk, mikor hazaértünk, így ruhánkat nem sajnálva kezdtünk bele a fal pepecselésébe. SooYeon köhécselni kezdett-gondoltam, hogy az erős festék szag miatt-, így hoztam be neki egy maszkot, és arcara tettem - Most olyan vagy, mint egy doktor. Egy festő doktor.. - nevettem, majd orrnyergére kentem egy adag festéket, mire ő az arcomra kente az egész ecsete tartalmát - Yah! Mégis mit képzelsz te magadról? - csattantam fel nevetve, majd fogócskázni kezdtünk a szobában.

- Héé, mégis hogy gondoltátok, hogy engem kihagytok?! - szaladtam utánuk - Gyere csak ide, te kis szarcsimbók - csikiztem meg, mikor utolértem, mire ő nevetve terült el a földön. Felkaptam vállamra és finoman ütögettem popóját - Sooot vegyeneeek - kiabáltam.

- Én megveszem! - szaladtam lelkesen a sószsákért - Add csak ide - vettem át Baekhyun-tól a kicsit, majd nyakamba ültettem - Ő lesz a felső festő - nevettem - Te pedig az alsó.. - festékeztem össze szerelmem arcát is nevetve.

- Yaa~! - nyomtam képébe festékes tenyerem, majd szaladni kezdtem - Úgysem kapsz eeel~ - vihorásztam nyelvem nyújtogatva.

- Na várj csak.. - tettem le SooYeon-t nyakamból majd eszeveszett tempóban loholtam szerelmem után. Perceken át kergetőztünk, mígnem belém botlott, és teljesen összefestékeztem mindenét kezeimmel, ugyanis magamhoz öleltem hátulról, és körbepörgettem, míg ő csak visongatott, hogy engedjem el.

- Yaa~ Tegyél lee! - visítoztam, miközben jobbra-balra rúgkapáltam ölében - Hallod?! - nyafogtam tovább, majd mikor óvatosan leengedett a földre, rövid puszit nyomtam szájára, majd összemaszatoltam orrát -még jobban- és Soo-hoz futottam - Most kvittek vagyunk, mert tiszta festek lettem. De legalább én egyedi vagyok - húztam fel orrom.