205. rész

- Jó ötlet.. - válaszoltam a törpicsek helyett - És, ha áthívjuk a srácokat is? - kérdeztem ötletelve, miközben SooYeon szinte a számban matatott kezével, így finoman megharaptam egyik ujját - Megeszlek, ha nem csillapodsz!

Mondani, akartam, hogy király ötlet, de a nevetéstől nem tudtam. Miután SooYeon kivette kezét szerelmem gyomrából, az összes nyálat az arcába kente és jókat kacagott rajta. Az az édes nevetés.. Megpusziltam a kicsi homlokát dícséretképp, majd egy törölközővel szarazra töröltem szerelmem hibátlan pofiját. Mikor már teljesen száraz volt, halántékára nyomtam egy cuppanóst, telefonomért szaladtam és mindenkit egyesével tárcsázva hívtam össze a bandát - Beszélsz te Chanyeol-al? - tartottam elé a telefont.

- Miért kéne nekem? - kérdeztem értetlen fejjel, mikor leesett, hogy a múltkoriak miatt kissé jogosan nem akar vele beszélni. Ahh, te bolond colos.. - Persze - vettem el a telefont szabad kezemmel, s már ki is csöngött. SooYeon-nal kezemben sétálgattam fel-alá a házban, mígnem rábeszéltem az égimeszelőt is, hogy jöjjön el. Luhan is jönni fog, és Kai is. Mindenki. Nincs kivétel, hisz egykor Luhan a legjobb barátaim közé tartozott, csak mióta bevallotta nekem az érzéseit.. Máshogy állok hozzá. Tudom, nem kéne, de nekem nem megy másképp.

Hálás tekintettel néztem szerelmemre, majd míg ő SooYeon-nal kezében telefonált, addig én csináltam nekik gyümölcs turmixot. Mikor hallottam, hogy leteszi, besétáltam a tálcával kezemben és eléjük tettem a finomságokat - Rendeljek valami kaját, mire jönnek?

- Én grillezni szeretnék - közöltem - Mindegy mit, de az olyan filmbeillő, hogy az ember a haverjaival bulizik a medencés házában, a csaja nélkül.. - mosolyogtam elégedetten, a plafont bámulva. Mire visszavezettem tekintetem a két törpére, mindkettő durcásan, mellkasuk előtt összefont kezekkel nézett rám - Mi az? - kérdeztem értetlenkedve, mire elkezdtek 'püfölni' - Yaa! - próbáltam védekezni, mire Yeon-ah megszólalt.

- És velem meg a Papával mi lesz? - kérdezte, miközben ütlegeltek továbbra is.

- Ch.. Bulizzon a csak a csaja nélkül. Gyere SooYeon-ah, mi addig elmegyünk a játszótérre - fogtam meg a törpe kezet és durcásan, orrom felhúzva indultam vele a kijárat felé, s ő hasonlóan cselekedett hozzám képest. Bacon leugrott az ágyról és követett minket. Hárman egy ellen..

- Nenene! - futottam eléjük, ezzel beállva az ajtóba - A.. A csajával a fiával és a kutyájával sokkal jobb a buli! - mondtam erőltetett mosollyal, és egy felfelé tartott hüvelykujjal, remélve, hogy meggyőzöm a törpe sereget a maradásról.

- Nem győztél meg - rántottam vállat egyszerűen. Nem is én lennék... Felhúztam SooYeon cipellőjét, miközben szerelmem hevesen tiltakozott és dadogott össze-vissza. Olyan édes volt.. Kisétáltam SooYeon-nal ölemben és Bacon-nel lábamnál a házból. Komolyan, mintha most akarnék lelépni mindenével és itt hagyni örökre. De szeretem húzni az agyát - Te is jössz? - fordultam vissza vigyorogva. A srácok úgyis csak később jönnek és gondolom majd velük akar grillezni. Várjunk.. AZT MONDTA, A FIÁVAL?  Istenem, de édes.. Szóval már a fiaként tekint SooYeonra? Ahogy ez végigfutott az agyamon, egész testemben melegséget éreztem. Nem bírtam megállni, hogy ne menjek oda hozzá és ne öleljem meg a törpével kezemben - Szeretlek - suttogtam mellkasába. Biztos nem érti, miért csinálom ezt.. 
- Szeretlek, Papi - ölelte át ő is szerelmem. Nehezen bírtam megállni, hogy ne sírjak.. de nem akartam elrontani a hangulatot. Szóval mostantól Papa és Papi? Nem rossz felállás..

Értetlen fejjel néztem, ahogy a 'családom' minden tagja-még Bacon is-, rajtam akaszkodik - Én is szeretlek titeket - válaszoltam mosolyogva - Yeon-ah.. Papi vagyok? - kérdeztem, mikor engedtek ölelésükből.

A törpe hevesen bólogatott válaszul szerelmemnek - Papi, ugye eljössz velünk a játszótérre? - kérdezte SooYeon kétségbeesetten - Es ugye mi is bulizhatunk veled? - nézett rá gyermeki ártatlansággal szemeiben - Papi, ugye szeretsz minket? - olyan édes volt a törpe, ahogy kérdőre vonta szerelmem.

- Igen, igen, és... - húztam az agyuk egy picit, ezért közben vagy hatszor körbefordultam saját tengelyem körül - Igen - válaszoltam sorra, majd átvettem a 'csomagot' - Yeon-ah.. Miért vagyunk neked Papa, és Papi? - kérdeztem, a bejárat előtti lépcsőre ülve - Ha minket így hívsz, akkor a szüleidet hogy hívod, hm? - simítottam arcára.

- Ők keveset vannak otthon. Mindig más néni jön át vigyázni rám, de ők csak telefonálnak és nem játszanak velem - hajtotta le fejét a törpe. Annyira megsajnáltam. Erről a kisfiúról üvölt, hogy szeretet hiányos. Úgy bújik hozzánk és mindennek annyira tud örülni. Nagyon sajnálom, hogy a szülei nem foglalkoznak vele eleget. SooYeon elmondásai alapján nincs alkalma arra, hogy anyának és apának hívja a szüleit. Mikor hazaérnek, ő már alszik, reggel mikor felkel egy dada fogadja vagy ha éppen úgy van, a szülei viszik iskolába.
- Yeon-ah.. Szoktad nekik mondani, hogy anya és apa? - kérdeztem a törpét. Nagyon remélem, hogy azt mondja legalább, hogy néha igen, de nem válaszolt, csak hallgatott. Tudtam, mi a válasz, ezért magamhoz öleltem mindkettőjüket. Sosem mondta még ki ezeket a szavakat.. Nem tudom, mi lett volna, ha aznap a McDonald's-ban nem jön oda hozzám, kössem be a cipőfűzőjét. Szegény, a szülei nélkül nőtt volna fel.. egyedül. Jó a dadákkal, de.. Bár mi nem vagyunk a szülei, de remélem, hogy valamennyire helyettesíteni tudjuk őket.

- Figyu, pajti - fordítottam felém a búslakodó fejét - Ígérd meg, hogy amint hazaérsz, és találkozol a szüleiddel, elmondod nekik, hogy mennyire szereted őket. Bármennyire szereted őket, mondd el nekik. És hívd őket anyának, és apának. Vagy.. Valaminek, ami helyettesíti őket - simogattam fejét.

A törpe bólogatott, majd szerelmem mellé húzott s átölelt minket. Tényleg nagyon hiányzik neki a szeretet.. - Na gyertek, mert nem lesz idő játszani - indultam a játszótér felé.

- Fuss a Papa után! - tessékeltem előre a kisfiút, aki után szaladt Bacon is, így fel tudtam venni cipőm, majd miután bezártam a házat elindultam utánuk. Jóval mögöttük sétálva, zsebretett kezekkel, és széles mosollyal arcomon figyeltem a három bolondságot, ahogy egymást kergetve fogócskáznak a széles járdán, a játszótér felé vezető úton.

- Ssh, gyertek gyorsan. Halkan, halkan - fordultam be velük egy sarkon és bebújtattam őket egy bokor árnyékába, majd én is elhelyezkedtem. Soo tudta jól, mit kell tennie. Vészjelző kiáltás hagyta száját, majd halkan kuncogtunk, míg szerelmem be nem ért minket.

- Jaj, hová tűntetek?! - 'rémültem meg'. Láttam, ahogy Baek behessegette a többieket a zúgba, de SooYeon kedvéért megjátszom magam - SooYeon? Hol vagy, te törpe? - kérdeztem riadt hangon, tettetve aggodalmam, mire kifutott elém az említett nevetve, és tárt karokkal rohant felém. Mikor elém ért, felemeltem, és megpörgettem karjaimban, majd magamhoz öleltem, és egy puszit adtam homlokára - Papa és a kutyus hol vannak? - kérdeztem a kicsitől, mire arra a helyre mutatott, ahonnan ő is kifutott. Haha, áruló SooYeon, de nekem most kapóra jött. Nem, mintha nem tudnám, hogy hol vannak.

- Yaa~ Te kis gonosz törpe, elárultál - csikiztem meg, majd feje búbjára pusziltam - Jaj nekem - néztem fel szerelmemre - Lebuktam - 'rémültem meg' ez futásnak eredtem.

- Kapd el nekem a pimaszt! - uszítottam rá szerelmemre SooYeon-t. Baekhyun betalált a játszótérre,és össze vissza futkározott, mint a bolondok. Őszintén szólva, szerintem jobban élvezte, mint Yeon-ah, de mindegy.. - Várjatok meg! - futottam utánuk.

- Yeon-ah, akarsz hintázni? - kérdeztem a törpicsek-et, s ő már futott is a játékokhoz. Beleültettem egybe s óvatosan lökni kezdtem.
 - Gyorsabban, gyorsabban! - követelőzött a cukiság - Még! Még! - rugdalózott lábaival, mire gyorsabban kezdtem lökni parancsára, s ő csak boldogon nevetgélt.

- Olyan bolondok, mi? - kérdeztem Bacon-t, aki ölembe fészkelődött idő közben, míg én leültem a padra - Shh.. - figyelmeztettem a szőrmókot, majd szerelmem háta mögé lopakodva öleltem magamhoz - Imádlak - suttogtam fülébe mosolyogva - Mindennél jobban.