216. rész

(Sehun, Baekhyun)

- De olyan édes, mint az anyukája. Igaz szaros? - vakartam hasát a szőrmóknak - Azok a nagy szemek, mik azok, mi? - gügyögtem a kutyushoz - Én kis majmom... - puszilgattam.

- Yaa~ Engem már nem is szeretsz? - 'durcáztam', de csak egy kis tutujgatásra volt szükségem és így alartam elérni, hogy dédelgessen. Törökülésbe vágtam magam és összefontam magam előtt kezeimet, úgy duzzogtam  tovább.

- Törpéém~ - tettem le a szarost - Nagyon szeretlek, te hülye - ültem fel, majd magamhoz húztam, és eldöntöttem az ágyon, majd felé másztam és puszilgatni kezdtem - Így is sokkal több puszit adtam, mint te nekem, szóval! - hencegtem.

Zseni vagyok! - De én még fejlődő szervezet vagyok és szükségem sok-sok puszira és szeretetre - vigyorogtam elégedetten, majd átöleltem testét, ezzel még jobban magamra húzva, s nyaka puszilgatásába kezdtem.

- Azt mondod? - kérdeztem kuncogva - Egye fene, adok még puszikat - 'adtam be derekam', majd úgy is tettem, ahogy mondtam.

Totál szétpuszilgatott. De teljesen, tényleg! És olyan jól esett, hogy azt elmondani nem tudom - Most te jössz! - fordítottam helyzetünkön, így én voltam felül, s tökéletesen hozzáfértem bőre minden pontjához. Nedves puszikkal hintettem minden porcikáját, egészen a szegycsontjáig, s onnan vissza buksija tetejéig - Szeretlek - suttogtam ajkaira, s munkám befejezte jeléül szájára csókoltam.

- Imádlak - nyújtottam ki nyelvem, de majdnem megnyalta azt - Te.. Te kis te! - kezdtem csikizni. Olyan bolond, istenem. Hallottam, hogy rezegni kezdett a telefonom az éjjeliszekrényen, de mellőztem. Majd hív mégegyszer.. Ha annyira fontos. Nyakába kulcsoltam karjaim, és úgy húztam lefelé, mígnem ajkaink össze nem értek. Most kérem a nekem járót!

Csókunkat szerelmem telefonja folytonos csörgése szakította meg - Aish.. - mérgelődtem - Most már vedd fel, mert az agyamra megy - másztam le róla, hogy elérje a kütyüjét.

- Ahh, faszom.. - tapogattam a készülék után, s mikor megtaláltam azt kezemmel, megnéztem, hogy ki hív - Ahh, ez csak anya - nevettem, majd felvettem a hívást - Szia anya, mikor jöttök? - érdeklődtem, miközben Baekhyun pólója alatt babráltam kezeimmel, míg ő csípőmön ült.

- Kisfiam.. - hallottam meg zokogását, mire leállt testem minden tevékenységgel, kivéve a beszédet.
- Anya, mi történt? - kérdeztem rémülten.
- Apád... Apád meghalt - erősödött sírása, mire éreztem, hogy egy nagy darabom elvészik a semmibe. Apa.. Apa meghalt? Tényleg?

- Te-tessék? - nyeltem egy nagyobbat - Me-meghalt? - kezdett remegni testem - Hogyan? Mikor? Mi-miért? Hol vagy? Ő hol van?! - eleredtek könnyeim. Baekhyun már letápászkodott rólam, így gyorsan magamra kaptam pár ruhát, és mivel Baekhyun is így tett- hiába nem tudhatta, miről van szó-, jött utánam az autóhoz. Út közben is tartottam a hívást anyukámmal, aki azóta is csak sírt. A lehető leggyorsabban hajtottam szüleim háza felé, hol már egy mentő és egy halottszállító autó parádézott. Baekhyun-t meg sem várva rohantam ki az autóból, be a házba, hol megláttam apám elfehérült, élettelen testét a nappaliban fekve. Ordítva mellé rogytam, és kezét megfogtam szorosan - A-apa.. Apa! - fájt.. Nagyon fájt. Csak így itt hagyott.. Minden szó nélkül..

Láttam, ahogy szerelmem arca eltorzul a telefonhívás közben, és kezdtem megijedni. Aztán mikor már sírt is, el nem tudtam képzelni mi lehet a baj, csak mikor azt mondta, hogy meghalt. Valaki meghalt.. Iszonyat gyorsan történtek a dolgok. Nem győztem Sehun után rohanni, de mikor apjáért ordított sírva, minden világossá vált. Annyira sajnáltam mindhármójukat. Ez nagyon nem hiányzott senkinek se.. Szerelmhez szaladtam, s letérdeltem mellé, úgy öleltem át, ezzel próbálva nyugtatni - Shh.. - puszilgattam, ahol értem - Sajnálom... De ő már egy jobb helyen van - mosolyogtam rá bíztatóan. Tudom, ez most cseppet sem nyugtató, de nem tudok mást tenni - Részvétem, édes.. - hajtottam le fejem, s tovább ölelgettem.

- Nem.. Nem igaz.. Nincs jobb helyen.. A pokolban van - válaszoltam megkésve, mikor már vitték el apa holttestét - Azok után, amit veled tett... Sőt, nem csak amiatt.. De biztos, hogy nem a mennybe került - suttogtam utolsó mondatom, még mindig zokogva - De miért nem mondta el, hogy valami baj van?! - akadtam ki, majd ismét térdeimre esve ordibáltam szülőm után, de már hiába. Meghalt..

- Kicsim.. - guggoltam le mellé - Ne aggódj miatta, biztos, hogy jobb helyen van - bíztattam - Nem számít, mit tett.. Jó ember volt - simogattam hátát - Most már fentről vigyáz rád.. De mindig itt lesz - tettem tenyerem szívére - Itt, bent..

Mikor már anya is odajött, hogy meg vígasztaljon, kezdtem lenyugodni. Közben mindent elmesélt, hogy mit miért tett úgy apa a mostani napokban, ahogy. Azért volt kedves, mert tudta, hogy nincs sok ideje hátra, és bocsánatot szeretett volna kérni.. Tőlem is. Ezek szerint, amiről Baek azt mondta, hogy majd otthon elmondja, de nem tette.. Akkor az egy bocsánatkérés volt.. Pedig olyan jól indult a napunk..

- Édes.. Szeretnél ma itt aludni? - vetettem fel az ötletet - Vagy inkább haza mennél? - kérdeztem. Annyira megtörtnek látszik.. Utálom ezt.

Nem szóltam semmit, csak magam elé bámulva folyattam könnyeim, mintha muszáj volna.. Nem mondta el nekem apa, hogy beteg volt.. De miért nem?!

Nem reagált semmit.. - Sehun.. - szólítottam nevén, de megint semmi - Kicsim, kérlek, legalább nézz rám.. - kérleltem, de továbbra is csak maga elé bámult - Hh.. értem.. Akkor ma haza megyünk - lehet nem akar itt lenni, úgy, hogy itt halt meg az apukája. És nem válaszolt, úgyhogy nem hibáztathat, ha maradni akar.. - Akarsz még maradni, vagy.. - hagytam abba a mondatot, ugyanis leesett, hogy valószínű, nem fog válaszolni. De végül is.. meghalt az apukája.. Leültem mellé és összekulcsoltam ujjaink. Míg anyukájával beszéltem, végig bújtam hozzá, ölelgettem, puszilgattam és igyekeztem a legtöbb szeretet adni neki.

Rettentően hálás vagyok neki, hogy nem zargat.. És próbál megnyugtatni. Valahogy érzem, hogy nem fog annak örülni, hogy márpedig elmegyünk majd Hapkido-ra.. Hirtelen bólintottam egyet, majd húzni kezdtem kifelé, be az autóba. Onnan meg hapkido-ra, csak előbb összeszedem a cuccaink...

- Ya~, most meg hová sietsz? - rohantam utána, de válasz továbbra sem érkezett. A hazafelé vezető úton mentünk, s megérzéseim nem csaltak, tényleg a házunk előtt álltunk meg. Ahogy kiszállt, már rohant is be. Utána mentem, és ahogy elnéztem, nagyon pakolászott valamit. Az edzős cuccaink?! Még el akar menni hapcira? - Édes, tudod, hogy miattam nem kell.. - mondtam halkan, de csak tovább pakolt - Szeretlek - pusziltam buksijára. Egy ideig vártam, hogy majd válaszol, de nem.. Szótlanul pakolt tovább..

Már megint, úgy folynak a könnyeim, mint mikor apá... Anyunál voltunk.. Amint végeztem a cuccaink bepakolásával, ugyan olyan lendülettel mentem ki, mint amilyennel jöttem be.. Baek-el nyomomban.

Bezártam az ajtót és elköszöntem Bacon-től az apukája nevében is, majd rohantam az imént említett után s mikor beértem, arcára pusziltam és letöröltem könnyeit. Beszálltam mellé a kocsiba, hogy indulhassunk és két perc múlva már a csarnok előtt álltunk. Komolyan halálfélelmem volt a kocsiban..

Szegény Baek szerintem majdnem szívrohamot kapott, mikor áthajtottam a piroson, és majdnem belénk jött egy autó.. Meg majdnem behányt, ahogy láttam.. Nem akarom őt bántani ezzel.. De ha belegondol, hogy ezt csinálom, ha az apukám meghal, akkor nála mit csinálnék.. Hát lényegében kinyírnám magam. Kocogva mentem be az öltözőbe, és pillanatok alatt átöltöztem. Azért inkább megvártam Baek-et, nehogy azt higyje, ő a hibás, vagy nem szeretem.. Nem is kéne így viselkedjek vele, nem ezt érdemli.. De mind tudjuk, az Oh családdal valami nem oké odabenn..

Úgy siettem, ahogy csak tudtam, de még így is előbb kész volt, mint én - Ügyes legyél - pusziltam homlokára lábujjhegyre állva, s behúztam a terembe, ahol már sórakozó volt és lassacskán kezdetét vette szerelmem első hapkido órája.

Mivel mi voltunk az utolsók, egy párba raktak minket. Baekhyun mindent elmagyarázott, de nem akartam bántani.. Először.. Aztán valami Oh család féle méreg elöntött.. Nagyon mérges voltam APÁRA, mert nem mondta el.. Nem szólt, és ezt Baekhyun sínylette meg. Úgy átrántottam a vállam felett, mint annak a rendje.. És nagyot KOPPANT a matracon. Összeszorított szemekkel fájlalta fejét és hátát, engem meg nem engedtek odamenni, mert hátha méregből tettem ezt vele, nehogy megverjem még jobban.. Annyira sajnáltam, hogy nem akartam megütni a másik párom, pedig az egy hústorony volt..
- Nyuszi vagy? Félsz, hogy úgy leterítelek, mint te azt a férfikurvát? Olyan ívben repült a földre, mint a gúlatető - mondta az előbb említett hústorony. Férfi.. Férfikurva?! Nem szóltam semmit ismét, csak kezdőpózba helyezkedtem, és elkezdődött kettőn közt a harc. Eleinte kedvére dobált, aztán mikor megint bevillant Baekhyun 'új beceneve',  elöntötte az agyam a méreg. Úgy kezdtem püfölni a csávót.. Öröm volt nézni. Főleg az átdobást.. Mondjuk róla már úgy szedtek le.. Bocsánat, úgy műtöttek le, mikor már egy vér volt az arca.. Pedig nem is azt ütöttem.. 

- Olyan ívben repültél, mint a röplabda a háló felett - köptem oda.

Nem volt jó ötlet ilyen állapotban elhozni Sehun-t.. Szerintem.. Örülök, ha csak 3 bordám tört el.. Oda akartam menni hozzá, de nem engedtek. Összetapiztak, meg kérdezgettek mindenféle baromságot, hogy fáj-e meg kapok-e levegőt, de leszartam, csak oda akartam menni, ezért félrelöktem mindenkit és odasántikáltam - Édes.. - szólítottam meg halkan, ugyanis nem tudtam, hogy fog reagálni - Menjünk haza - hívtam.

Szívem szerint biztos, hogy nem mentem volna vele.. Nem akartam még bántani, de muszáj volt mennem, mert különben mit gondolt volna rólam? Úgy ballagtam kifelé, mint egy óvodás, aki valami rosszat csinált. Lehajtott fejjel, csoszogva. Mikor átöltöztem - kétségtelenül gyorsabban mint Baekhyun, ugyanis most még fájhatott is neki a mozgás-, azonnal felhívtam a háziorvosom, és megkértem arra, hogy hadd vigyem oda szerelmem, hogy nézze át a testét, hátha valami nagyobb bajt tettem vele.. Nem, mintha egy tőlem szerzett horzsolás nem lenne számomra katasztrófális.. Amint átöltözött, már mentünk is. Az orvoshoz vezető út közben megálltunk egy MCDrive-nál, és kértem egy bőségtállal megegyező mennyiségű kajaadagot, amit később szerelmem ölébe nyomtam, és hajtottam tovább, a doktor rendelője felé.

Tudom, hogy szeret... Csak most nehéz neki, és nem tudja kezelni az elvesztést és a fájdalmat. De majd megtanulja.. REMÉLEM, ugyanis nem akarom, hogy örökre megnémuljon! De most nekem kell dédelgetnem és szeretgetnem őt. Bár eddig is ezt tettem, de most sokkal jobban kell figyelnem rá. Szeretném, ha minél hamarabb elfelejtené ezt.. Tudom, nem lesz könnyű, de próbálkoznom kell.. Az orvos viszont nem szolgált sok jó hírrel. Ilyen-olyan zúzódás, meg porc elmozdulásom lett, és egy csomó tablettát kell szednem, de ez van. Mondjuk ebben a sportban normális. Ha nem Sehun, akkor más miatt kellett volna patikába menni..

Most meg azért bőgök, mert bántottam. Fennséges, komolyan! Milyen egy szardarabból faragtak engem... Ch.. Még annyira sem méltattam, hogy bocsánatot kérjek.. Akkor most miért nem teszem?! Mert hülye vagyok. Egy hülye, önfejű barom. Oh Önfejű Barom Sehun. Teljes nevem nem is sorolnám.. De még MINDIG nem kértem bocsánatot! Amint hazaértünk, megeresztettem a lenti fürdőben a vizet szerelmemnek, és teleszórtam gyógyfüvekkel a kád tartalmát. A táskákat, meg minden más cuccot is én hurcoltam be, nehogy valami nagyobb baja legyen, majd miután kerestem valami gyógy-gasztro cuccos oldalt, onnan kezdtem csinálni az ételeket, receptek alapján.. Hozzá kéne szólnom, ugye?

- Édes.. - öleltem át hátulról a konyhában, miközben nagyban szeletelt valamit - Pihenj le nyugodtan, majd én megcsinálom a vacsorát, csak írd le, hogy mit szeretnél, vagy pislogj kettőt, ha édeset és egyet, ha sósat és összedobok neked valami finomat - mosolyogtam bíztatóan, de semmit sem csinált, csak szeletelt tovább. Nyugi, Baek.. Nyugi.. - Szeretlek - pusziltam arcára, de válasz most sem érkezett - Fürdesz velem? - néztem rá reménykedve, de nuku reakció.. Gondolom, ez egy nem volt.. Lehajtott fejjel battyogtam a fürdő felé, majd nekiálltam kiáztatni magam.. Olyan édes, hogy csinált nekem gyógyfüves fürdőt..

Én is téged... Már ha hallaná.. Miután végeztem a kajával, írtam egy cetlire, hogy ' Én is szeretlek ❤ ' és a meleg étel mellé tettem. Mindezt bevittem a fürdőbe, majd a kád szélére tettem, és szájára pusziltam, majd haját simogatva kezdtem neki adagolni az ételt.