224. rész

Sehun, Baekhyun

- Ne nevess, most fáj a kislábujjizmom - kuncogtam halkan, majd mellé terültem, de felsőtestét átkaroltam kezemmel, és szám füléhez illesztve kezdtem súgni hallószervébe - Ugye tudja odabenn az a legkisebbik Baekhyun, hogy Sehun nagyon szereti? - pusziltam fülére, majd folytattam a sugdosást - Sose felejtsd ezt el, és mindig emlékeztesd erre a melákot, mert téveszméi vannak a flúgoskámnak. Ő még nem tudja, hogy egy életre szólóan imádom.

Elvigyorodtam, majd édes ajkaira hintettem apró puszikat, s közben folyton folyvást ölegettem - Flúgoskám - nevettem.

- Te vagy olyan dinka, hogy a kirohanásaim miatt egyből azt hiszed, hogy nem szeretlek, te! - csaptam fenekére, mire egy jókorát sikított volna, ha nem fogom be a száját - A kicsi alszik, már nincs magánéletünk - csikiztem szerelmem.

- Yaa~ Hagyd abba - suttogtam, de mivel ő sem akarta, hogy sikongassak, most az egyszer megkímélt - Tényleg.. Akkor mi.. Örökbe fogadjuk? - néztem szerelmemre hatalmasra tágult pupillákkal.

- Hát, én szeretném.. De te.. Nem tudom, te mit, hogyan szeretnél, vagy terveztél.

Az utóbbiak miatt, most kicsit meglepődtem, hogy az én terveimről kérdez.. - Boldoggá tennél - suttogtam, majd ajkaira pusziltam.

- Akkor van egy kisfiúnk? - kérdeztem mosolyogva, mire bólogatott. Össze-vissza puszilgattam, ahol értem, de néha meg is haraptam finoman. Végül ismét mellé hemperedtem, és szorosabbnál szorosabban magamhoz öleltem - Nagyon, nagyon, nagyon Imádlak.

- Én is téged - suttogtam fülébe, majd összedörgöltem orrunk, miközben ölelgettem. Fel sem tudom fogni, hogy SooYeon már a mi fiúnk. Mi vagyunk a szülei.. Bár hivatalosan igaz, még nem.. De gyakorlatilag igen.

- De.. Ugye tudod, hogy ez csak a hagyatéki tárgyalásig van így? - kérdeztem arcát simogatva - A cégjük, és SooYeon, meg a vagyonuk is úgy lesznek elosztva, ahogy a szülei megírták azt a végrendeletükben. Van rá esély, hogy nem írtak, de mivel már nekem is van, pedig itt vagyok még csak a 20-as éveim elején.. Tudod, azért kellett csinálnom, hogy ne az állam vigye a céget, amibe apa annyi munkát beleölt, hanem valaki olyan, aki megérdemli.. Meg a vagyonom, és úgy mindenem.

- Akkor.. Soo nem lehet a mi fiúnk? - tettem fel a kérdést szomorú hangvételben. Miért szivat az élet?

- Nem ezt mondtam. Mindent meg fogok tenni, hogy a miénk legyen, ha ő is úgy szeretné - simogattam arcát - Emiatt most ne aggódj, koncentráljunk a jelenre. Van egy tökéletes házastársam, kinél jobbat nem is akarhatnék. Van egy kisgyerek, akinek gondját viselhetem apjaként, és van egy szuper okos szőrpamacsunk, aki igazából hülye, de okos - kuncogtam.

- Pontosan - vigyorogtam - Ugyanezt én is elmondhatom magamról.. Egy incurka-pincurka eltéréssel - mutattam ujjaimon a különbség mértékét - Nekem sokkal tökéletesebb férjem van - hencegtem nyelvem nyújtogatva.

- Nekem még annál is tökéletesebb. És mindig tökéletesebb lesz a tiédnél, és sokkal jobban szeretem, mint te!

- Hát az biztos, hogy te férjedet jobban szereted, mint én a tiédet.. De én jobban szeretem az enyém, mint te a tiéd - gondolkodtam logikusa - És ez örökre így lesz - nyújtottam ki nyelvem.

- KIFORGATTAD A SZAVAIM, TE MOCSOK! - másztam felé, és csikizni kezdtem, mire rúgkapálózni kezdett - Ne is kérd, nem hagyom abba, míg vissza nem vonod!

- Sohaaa~ - tiltakoztam - Nem, nem, NEM - ellenkeztem tovább, de már alig kaptam levegőt a nevetéstől - Kérlek, neee - nyavalyogtam.

- Nem hagyom abba! - kínoztam tovább - Amíg nem vonod vissza, nem hagyom abba.

- De nem akarom visszavonni - hisztiztem - Ne kényszeríts hazudásra - nevettem.

- Voond visszaa, vooond visszaaa - dalolgattam, miközben folytattam csikizését, egyre jobban kicsavarodó testén.

- Neheeeem~ - nyafogtam - Hagyd abba! Azt akarod, hogy megfulladjak? - próbáltam zsarolni érzelmileg.

- Voond vissszaaaaaaaaa - kezdtem csipkedni is egyik kezemmel, hátha beadja a derekát.

- Nem! Nem! Nem és NEM! N-e-m - betűztem - Nem! - tiltakoztam továbbá is.

- Akkor más, kegyetlenebb módszerhez folyamodom. Addig nem hallom meg, amit mondasz, míg vissza nem vonod! Hm! - durcáztam, majd abbahagytam fizikai kínzását, és elfordultam tőle.

- Yaa~ Ez nem ér! - tiltakoztam, de máris kitaláltam a tervem - Szeretleek~ - puszilgattam arcát - Ugye te is szeretsz engem? Ha nem mondasz semmit, akkor úgy veszem, hogy nem és sírni fogok - jelentettem be előre.

Van eszem! Nehogy azt higyje, hogy nem járok túl az eszén.. Beírtam a hangoskőnyvbe, hogy 'Szeretlek', és felolvastattam a programmal, majd egy elégedett vigyorral arcomon fordultam párnámba.

- Há! Hallottad! Nyerteeem~ - vigyorogtam dicsőségesen.

Kezébe nyomtam a telefont, hogy lássa, nem én mondtam, amit hallott, és még mindig mosolyogva keltem fel helyemről, és kibaktattam a szobából, mint aki jól végezte dolgát.

- De ez egy válasz, vagyis hallottad, amit mondtam - érveltem, mikor utána mentem - Különben nem mondattad volna a fordítóval - vigyorogtam.

- Nem nyertél, sosem fogsz nyerni, én mindig jobban foglak szeretni! - magyaráztam nagy felháborodva, mikor szembefordultam vele.

- De hisz.. épp most nyertem.. - kuncogtam halkan a végére - Ja és.. én nem szeretlek.. hanem imádlak.. - tettem rá még egy lapáttal.

- Most már elég legyen! - csattantam fel - Aljas hazugság, nem hallom mit mondasz, lálálálálálá - dugtam be fülem ujjammal, és halkan folytattam a 'dalolászást', tekintettel a szunyáló manókra.

- Imádlak - pusziltam nyakába - NE mondd, hogy ezt nem hallottad - kuncogtam - Naaaagyon imádlak

- Csak én egy.. Picit jobban.  Egy picit.. - mutogattam ujjaimmal - Egy pirinyónyit jobban Imádlak.

- Nem-nem.. Én legalább annyira szeretlek, mint te engem - öleltem magamhoz szorosan.

- Légyszi, csak egy picivel jobban hadd szeresselek, mint te engem - biggyesztettem le alsó ajkam - Kérleeeek~~~

- Az lehetetlen lenne.. - pusziltam arcára - Lehetetlen..

- Csak egy piiiiciiiiiiit, kérleeek - nyavalyogtam - Egy picit, egy nagyon nagyon nagyon picit. Tényleg, csak egy molekulányira jobban hadd szeresselek - fohászkodtam.

- De akkor azt fogod mondani, hogy én nem is szeretlek annyira.. Pedig de! Én jobban szeretlek!

- De akkor mi lenne, ha egyformán szeretnénk egymást? - folyamodtam az utolsó lehetőséghez - Ennyire nem lehetsz velem szívtelen, Baekieee~

- Hhh.. Na jó - dobtam be a törcsit - Megkegyelmezek neked..

- OOO! - pattogtam örömömben - 
Szeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretleeeeeek~~ - szorítottam magamhoz. Olyan lettem az elmúlt fél órában, mint egy ovis.. Komolyan. Mi ez az érzelmi hullámvölgy?

- Én is téged - nevettem. Ennyire örülne ennek? Annyira édes.. - Édes vagy - nyomtam össze pofiját egy cuppanós erejéig.

- Mit kér vacsira az én egyetlen szerelmem, akit ugyan annyira szeretek, mint ő engem? - húztam magamhoz, derekánál, és megleptem egy eszkimópuszival.

- Tejbe papit! - kiabált a szobából SooYeon boldogan - Én is szeretlek, Papi - itt már fetrengtem a nevetéstől.
- Hallottad a gyereket.. Tejbe papi lesz.

- Hát.. - nevettem - Rendben, törpicsek! - kiabáltam vissza - A Papa főzi meg a Papit tejben, vagy segít Papinak tejbepapizni? - tettem fel a találóskérdést.

- Oo.. - gondolkodott a törpe - A papa... papapi..tejbepapaa papipapapa.. - gabalyodott bele a nyelve a szavakba.
- Értjük törpe, tejbepapi papáspapival - kuncogtam.

- Gyere ide, te - emeltem fel kezeimbe, mikor letotyorgott a lépcsőn utánunk, szemét dörzsölgetve - Adjunk a Papának egy cuppanóst - hajoltam szerelmem felé, s az arcára nyomtam egy puszit, de Soo úgy döntött, hogy neki jár a szájrapuszi, így szerelmem szájára nyomott egy olyan puszit, hogy még én is kaptam a nyálból - Ügyes vagy - nevettem gonoszan a törpével.

Honnan van ennek a pici gyereknek ennyi nyála? - Na most hogy teljes szájváladék cserét végeztünk, el is kezdhetjük beáztatni a papit. Yeon-ah? - kértem fel a feladatra a törpét, aki azonnal tudta, mi a dolga.

- Jaj, de finom - nevettem, ahogy tiszta nyál lett a picúr puszijaitól az arcom - Ezt tuti Papa tanította neked, ő is ilyen fincsi puszikat ad.. - kuncogtam, majd visszaadtam a kapott puszikat, és finoman megharapdáltam a nyakát, mire visongatni kezdett - Hurka gyurka - nevettem.

Felnevettem játékukon. Míg ők szórakoztatták egymást, elkészítettem a vacsorát és mindenféle ízesítésben tálaltam azt, hogy ezzel is a kedvükre tegyek - Jó étvágyat Oh család!

- És az Oh GordonRamseyfélistentörpeszerelmemnek is - pusziltam arcára, majd ölébe ültettem Yeon-ah-t - Most te vagy az etetésben a soros - mosolyogtam rájuk boldogan.

- Nagy Áá~ - utasítottama  törpét, aki készségesen együttműködött, hogy minél előbb a finom falatokhoz juthasson, de még repülőztem egy kicsit. Fejével követte mozgásomat, majd egyszercsak egy nagy 'hámm' keretein belül eltüntette a tejbepapit - Repül a papiiii~ - jött a következő adag, mígnem az összes étel el nem fogyott.

- Jól laktál, dedós? - kérdeztem, miután betömte a második tál ételt, és hasát fogdosva terült el szerelmemen.

- Azt hiszem.. - szuszogta a törpe - Papa, te nagyon finomakat főzöl - csámcsogott jóllakottan - Majd engem is megtanítasz? - pislogott nagyokat.
- Persze, hogy meg - pusziltam buksijàra - Majd, ha nagyobb leszel - simogattam kobakját.

- Lesz mit videóznom, haha - suttogtam magam elé, miközben összedörzsöltem két tenyerem. Szó szerint belebuzultam ebbe a családba... Imádom őket.. Ők a mindenem.

- De akkor alulról videózz.. Úgy magasabbnak látszom.. - motyogtam alig hallhatóan.

Ezt majdnem félreértettem... - Igenis, Séfúr! - tisztelegtem, majd loptam egy puszit szerelmemtől.

223. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Üss csak meg, már úgyis a szokásoddá vált! - kiabáltam, miközben hátráltam egyre jobban.

Ezzel a mondatával tényleg felidegesített.. KÉTSZER ÜTÖTTEM MEG, MILYEN SZOKÁSOKRÓL BESZÉLÜNK??? A falnak löktem aprónyi testét, majd két kezét feje mellé szorítva tapadtam ajkaira, melyeket már egy napja nem érintettem.

Kitágult pupillákkal simultam a falhoz, miközben szerelmem ajkaimra tapadt. Bevallom, nagyon jól esett.. De remélem nem hiszi azt, hogy ezzel elintézett mindent.

Hosszas percekig csókoltam, várva arra, hogy visszacsókol, de semmi. Egyetlen, jókora könnycsepp lecsordult szememből, majd végül abbahagytam ajkai tépázását. Azonnal sarkon fordultam, és felsétáltam Soo-hoz, ki az igazak álmát aludta. Most én lettem a bőgő masina? Tudatosult bennem, hogy most lehet, hogy egy életre megbélyegeztem ezzel a kapcsolatunk. Most erre, a bunkó paraszt énemre fog hivatkozni, mikor máskor mérges leszek, és emiatt fog elhagyni.. Pedig ez mind apa halála, és az amiatt ért stressz miatt van.. És, csak jó apa akartam lenni, nem olyan, mint az enyém alkalomadtán.. De hiába voltam SooYeon szemében jó "APA", ha Baekhyun szemében egy szar házastárs vagyok..

Nem állt szándékomban megsiratni.. Viszont.. Nehogy már neki álljon feljebb. Könyörgöm, hát hogy viselkedett már?! Fél órát gyalogoltam hazáig.. Ahh, istenem.. Menjek fel, hogy újra bunkó és flegma legyen velem? Aish.. Lassan felbotorkáltam a lépcsőn és bekopogtam a szobába - Sehun.. - mondtam halkan, miközben kifele hívogattam, mert Soo aludt.

- Megyek már, itt sem vagyok - álltam fel Soo mellől, hogy Baek is tudjon vele lenni. Én ugyan nem állok az útjába.. Miért állnék? Ugyanúgy bemehet hozzá.. Mi a faszért gondolkodom ilyen baromságokon? Tiszta primitív!

- Hé! Hová mész? - állítottam meg kezénél fogva - Veled akartam beszélni.. Vagyis, nem tudom, hogy te akarsz-e beszélni velem, de.. én még a fura viselkedésed ellenére is az életemnél is jobban szeretlek.. Bár nem tudom, hogy ez fordítva igaz-e még.. Ezért akartam beszélni veled..

- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem meglepetten. Csak ne azt mondja, hogy mindkettőnknek jobb lesz, ha ennek véget vetünk.. Mert akkor valami másnak vetek véget, méghozzá a tetőről leugorva.

- Sehun.. Te érzel még irántam valamit? - tettem fel a kérdést, ami a szívemet nyomta.

- Ugyan azt érzem, mint eddig.. Majdhogynem 3 éve úgy kelek, hogy te vagy az első gondolatom, és úgy fekszem, hogy te vagy az utolsó. Te vagy a mindenem.. - válaszoltam lehajtott fejjel.

- Akkor.. Miért voltál ma ilyen velem? - kérdeztem kíváncsian - Tettem valami rosszat, hogy teljesen mellőztél, aztán leordítottad a fejem és kiraktál a kocsiból?

- M-mm - ráztam meg fejem mint egy ovis - Hidd el, sajnálom, hogy ilyen voltam, csak.. - na, nem! Nem fogok neki nyavalyogni.. annyit.. - Csak szerettem volna odafigyelni a törpére.

Megértően bólogattam, majd lábujjhegyre állva ajkai után kaptam, s falni kezdtem azokat, míg arcát kezeim közé vettem.

Félénken és gyengén, de viszonoztam csókját, majd karjaim közé zártam testét, és fejem vállába hajtva simogattam hátát - Sajnálom.. Tényleg..

- Szeretlek - suttogtam fülébe - Naaagyon-nagyon szeretlek - pusziltam meg az említett területet - Mindennél jobban..

- Mondhatok valamit, amire nem válaszolhatsz? - kérdeztem halkan, rejtelmesen.

- Igen.. De előtte szögezzük le, hogy én mindig végtelenszer jobban szeretlek, mint te engem - vigyorogtam elégedetten - Hallgatlak

- Aigoo! - nyavalyogtam - Nem baj.. Én meg mindennél jobban IMÁDLAK -nevettem gonoszan.

- Nem is igaaaz~ - nyavalyogtam, miközben egyre jobban szerelmemre másztam - Én is imádlak- pusziltam, ahol értem.

- Nem válaszolhatsz, szóval ez most nem ért! - kuncogtam, miközben élveztem puszijait. Felkaptam ölembe testét, és a vendégszobába totyorogtam vele, majd eldöntöttem az ágyon, de előtte természetesen majdnem elbaszódtam vele együtt az egy részes lépcsőn, ami az ágyhoz vezet.

Felkacagtam, mikor szerelemem majdnem eltanyált velem, s így csak jobban belé kapaszkodtam, biztos ami biztos alapon, ám puszilgatásával nem álltam le továbbra sem.

- Ne nevess, most fáj a kislábujjizmom - kuncogtam halkan, majd mellé terültem, de felsőtestét átkaroltam kezemmel, és szám füléhez illesztve kezdtem súgni hallószervébe - Ugye tudja odabenn az a legkisebbik Baekhyun, hogy Sehun nagyon szereti? - pusziltam fülére, majd folytattam a sugdosást - Sose felejtsd ezt el, és mindig emlékeztesd erre a melákot, mert téveszméi vannak a flúgoskámnak. Ő még nem tudja, hogy egy életre szólóan imádom.

Elvigyorodtam, majd édes ajkaira hintettem apró puszikat, s közben folyton folyvást ölegettem - Flúgoskám - nevettem.

- Te vagy olyan dinka, hogy a kirohanásaim miatt egyből azt hiszed, hogy nem szeretlek, te! - csaptam fenekére, mire egy jókorát sikított volna, ha nem fogom be a száját - A kicsi alszik, már nincs magánéletünk - csikiztem szerelmem.

- Yaa~ Hagyd abba - suttogtam, de mivel ő sem akarta, hogy sikongassak, most az egyszer megkímélt - Tényleg.. Akkor mi.. Örökbe fogadjuk? - néztem szerelmemre hatalmasra tágult pupillákkal.

- Hát, én szeretném.. De te.. Nem tudom, te mit, hogyan szeretnél, vagy terveztél.

Az utóbbiak miatt, most kicsit meglepődtem, hogy az én terveimről kérdez.. - Boldoggá tennél - suttogtam, majd ajkaira pusziltam.

- Akkor van egy kisfiúnk? - kérdeztem mosolyogva, mire bólogatott. Össze-vissza puszilgattam, ahol értem, de néha meg is haraptam finoman. Végül ismét mellé hemperedtem, és szorosabbnál szorosabban magamhoz öleltem - Nagyon, nagyon, nagyon Imádlak.

- Én is téged - suttogtam fülébe, majd összedörgöltem orrunk, miközben ölelgettem. Fel sem tudom fogni, hogy SooYeon már a mi fiúnk. Mi vagyunk a szülei.. Bár hivatalosan igaz, még nem.. De gyakorlatilag igen.

- De.. Ugye tudod, hogy ez csak a hagyatéki tárgyalásig van így? - kérdeztem arcát simogatva - A cégjük, és SooYeon, meg a vagyonuk is úgy lesznek elosztva, ahogy a szülei megírták azt a végrendeletükben. Van rá esély, hogy nem írtak, de mivel már nekem is van, pedig itt vagyok még csak a 20-as éveim elején.. Tudod, azért kellett csinálnom, hogy ne az állam vigye a céget, amibe apa annyi munkát beleölt, hanem valaki olyan, aki megérdemli.. Meg a vagyonom, és úgy mindenem.

- Akkor.. Soo nem lehet a mi fiúnk? - tettem fel a kérdést szomorú hangvételben. Miért szivat az élet?

- Nem ezt mondtam. Mindent meg fogok tenni, hogy a miénk legyen, ha ő is úgy szeretné - simogattam arcát - Emiatt most ne aggódj, koncentráljunk a jelenre. Van egy tökéletes házastársam, kinél jobbat nem is akarhatnék. Van egy kisgyerek, akinek gondját viselhetem apjaként, és van egy szuper okos szőrpamacsunk, aki igazából hülye, de okos - kuncogtam.

- Pontosan! - vigyorogtam - Ugyanezt én is elmondhatom magamról.. Egy incurka-pincurka eltéréssel - mutattam ujjaimon a különbség mértékét - Nekem sokkal tökéletesebb férjem van - hencegtem nyelvem nyújtogatva.

- Nekem még annál is tökéletesebb. És mindig tökéletesebb lesz a tiédnél, és sokkal jobban szeretem, mint te!

- Hát az biztos, hogy te férjedet jobban szereted, mint én a tiédet.. De én jobban szeretem az enyémet, mint te a tiédet - gondolkodtam logikusa - És ez örökre így lesz - nyújtottam ki nyelvem.

- KIFORGATTAD A SZAVAIM, TE MOCSOK! - másztam felé, és csikizni kezdtem, mire rúgkapálózni kezdett - Ne is kérd, nem hagyom abba, míg vissza nem vonod!

- Sohaaa~ - tiltakoztam - Nem, nem, NEM - ellenkeztem tovább, de már alig kaptam levegőt a nevetéstől - Kérlek, neee - nyavalyogtam.

- Nem hagyom abba! - kínoztam tovább - Amíg nem vonod vissza, nem hagyom abba.

- De nem akarom visszavonni - hisztiztem - Ne kényszeríts hazudásra - nevettem.

- Voond visszaa, vooond visszaaa - dalolgattam, miközben folytattam csikizését, egyre jobban kicsavarodó testén.

- Neheeeem~ - nyafogtam - Hagyd abba! Azt akarod, hogy megfulladjak? - próbáltam zsarolni érzelmileg.

- Voond vissszaaaaaaaaa - kezdtem csipkedni is egyik kezemmel, hátha beadja a derekát.

- Nem! Nem! Nem és NEM! N-e-m - betűztem - Nem! - tiltakoztam továbbá is.

- Akkor más, kegyetlenebb módszerhez folyamodom. Addig nem hallom meg, amit mondasz, míg vissza nem vonod! Hm! - durcáztam, majd abbahagytam fizikai kínzását, és elfordultam tőle.

- Yaa~ Ez nem ér! - tiltakoztam, de máris kitaláltam a tervem - Szeretleek~ - puszilgattam arcát - Ugye te is szeretsz engem? Ha nem mondasz semmit, akkor úgy veszem, hogy nem és sírni fogok - jelentettem be előre.

Van eszem! Nehogy azt higyje, hogy nem járok túl az eszén.. Beírtam a hangoskőnyvbe, hogy 'Szeretlek', és felolvastattam a programmal, majd egy elégedett vigyorral arcomon fordultam párnámba.

- Há! Hallottad! Nyerteeem~ - vigyorogtam dicsőségesen.

Kezébe nyomtam a telefont, hogy lássa, nem én mondtam, amit hallott, és még mindig mosolyogva keltem fel helyemről, és kibaktattam a szobából, mint aki jól végezte dolgát.

- De ez egy válasz, vagyis hallottad, amit mondtam - érveltem, mikor utána mentem - Különben nem mondattad volna a fordítóval - vigyorogtam.