224. rész

Sehun, Baekhyun

- Ne nevess, most fáj a kislábujjizmom - kuncogtam halkan, majd mellé terültem, de felsőtestét átkaroltam kezemmel, és szám füléhez illesztve kezdtem súgni hallószervébe - Ugye tudja odabenn az a legkisebbik Baekhyun, hogy Sehun nagyon szereti? - pusziltam fülére, majd folytattam a sugdosást - Sose felejtsd ezt el, és mindig emlékeztesd erre a melákot, mert téveszméi vannak a flúgoskámnak. Ő még nem tudja, hogy egy életre szólóan imádom.

Elvigyorodtam, majd édes ajkaira hintettem apró puszikat, s közben folyton folyvást ölegettem - Flúgoskám - nevettem.

- Te vagy olyan dinka, hogy a kirohanásaim miatt egyből azt hiszed, hogy nem szeretlek, te! - csaptam fenekére, mire egy jókorát sikított volna, ha nem fogom be a száját - A kicsi alszik, már nincs magánéletünk - csikiztem szerelmem.

- Yaa~ Hagyd abba - suttogtam, de mivel ő sem akarta, hogy sikongassak, most az egyszer megkímélt - Tényleg.. Akkor mi.. Örökbe fogadjuk? - néztem szerelmemre hatalmasra tágult pupillákkal.

- Hát, én szeretném.. De te.. Nem tudom, te mit, hogyan szeretnél, vagy terveztél.

Az utóbbiak miatt, most kicsit meglepődtem, hogy az én terveimről kérdez.. - Boldoggá tennél - suttogtam, majd ajkaira pusziltam.

- Akkor van egy kisfiúnk? - kérdeztem mosolyogva, mire bólogatott. Össze-vissza puszilgattam, ahol értem, de néha meg is haraptam finoman. Végül ismét mellé hemperedtem, és szorosabbnál szorosabban magamhoz öleltem - Nagyon, nagyon, nagyon Imádlak.

- Én is téged - suttogtam fülébe, majd összedörgöltem orrunk, miközben ölelgettem. Fel sem tudom fogni, hogy SooYeon már a mi fiúnk. Mi vagyunk a szülei.. Bár hivatalosan igaz, még nem.. De gyakorlatilag igen.

- De.. Ugye tudod, hogy ez csak a hagyatéki tárgyalásig van így? - kérdeztem arcát simogatva - A cégjük, és SooYeon, meg a vagyonuk is úgy lesznek elosztva, ahogy a szülei megírták azt a végrendeletükben. Van rá esély, hogy nem írtak, de mivel már nekem is van, pedig itt vagyok még csak a 20-as éveim elején.. Tudod, azért kellett csinálnom, hogy ne az állam vigye a céget, amibe apa annyi munkát beleölt, hanem valaki olyan, aki megérdemli.. Meg a vagyonom, és úgy mindenem.

- Akkor.. Soo nem lehet a mi fiúnk? - tettem fel a kérdést szomorú hangvételben. Miért szivat az élet?

- Nem ezt mondtam. Mindent meg fogok tenni, hogy a miénk legyen, ha ő is úgy szeretné - simogattam arcát - Emiatt most ne aggódj, koncentráljunk a jelenre. Van egy tökéletes házastársam, kinél jobbat nem is akarhatnék. Van egy kisgyerek, akinek gondját viselhetem apjaként, és van egy szuper okos szőrpamacsunk, aki igazából hülye, de okos - kuncogtam.

- Pontosan - vigyorogtam - Ugyanezt én is elmondhatom magamról.. Egy incurka-pincurka eltéréssel - mutattam ujjaimon a különbség mértékét - Nekem sokkal tökéletesebb férjem van - hencegtem nyelvem nyújtogatva.

- Nekem még annál is tökéletesebb. És mindig tökéletesebb lesz a tiédnél, és sokkal jobban szeretem, mint te!

- Hát az biztos, hogy te férjedet jobban szereted, mint én a tiédet.. De én jobban szeretem az enyém, mint te a tiéd - gondolkodtam logikusa - És ez örökre így lesz - nyújtottam ki nyelvem.

- KIFORGATTAD A SZAVAIM, TE MOCSOK! - másztam felé, és csikizni kezdtem, mire rúgkapálózni kezdett - Ne is kérd, nem hagyom abba, míg vissza nem vonod!

- Sohaaa~ - tiltakoztam - Nem, nem, NEM - ellenkeztem tovább, de már alig kaptam levegőt a nevetéstől - Kérlek, neee - nyavalyogtam.

- Nem hagyom abba! - kínoztam tovább - Amíg nem vonod vissza, nem hagyom abba.

- De nem akarom visszavonni - hisztiztem - Ne kényszeríts hazudásra - nevettem.

- Voond visszaa, vooond visszaaa - dalolgattam, miközben folytattam csikizését, egyre jobban kicsavarodó testén.

- Neheeeem~ - nyafogtam - Hagyd abba! Azt akarod, hogy megfulladjak? - próbáltam zsarolni érzelmileg.

- Voond vissszaaaaaaaaa - kezdtem csipkedni is egyik kezemmel, hátha beadja a derekát.

- Nem! Nem! Nem és NEM! N-e-m - betűztem - Nem! - tiltakoztam továbbá is.

- Akkor más, kegyetlenebb módszerhez folyamodom. Addig nem hallom meg, amit mondasz, míg vissza nem vonod! Hm! - durcáztam, majd abbahagytam fizikai kínzását, és elfordultam tőle.

- Yaa~ Ez nem ér! - tiltakoztam, de máris kitaláltam a tervem - Szeretleek~ - puszilgattam arcát - Ugye te is szeretsz engem? Ha nem mondasz semmit, akkor úgy veszem, hogy nem és sírni fogok - jelentettem be előre.

Van eszem! Nehogy azt higyje, hogy nem járok túl az eszén.. Beírtam a hangoskőnyvbe, hogy 'Szeretlek', és felolvastattam a programmal, majd egy elégedett vigyorral arcomon fordultam párnámba.

- Há! Hallottad! Nyerteeem~ - vigyorogtam dicsőségesen.

Kezébe nyomtam a telefont, hogy lássa, nem én mondtam, amit hallott, és még mindig mosolyogva keltem fel helyemről, és kibaktattam a szobából, mint aki jól végezte dolgát.

- De ez egy válasz, vagyis hallottad, amit mondtam - érveltem, mikor utána mentem - Különben nem mondattad volna a fordítóval - vigyorogtam.

- Nem nyertél, sosem fogsz nyerni, én mindig jobban foglak szeretni! - magyaráztam nagy felháborodva, mikor szembefordultam vele.

- De hisz.. épp most nyertem.. - kuncogtam halkan a végére - Ja és.. én nem szeretlek.. hanem imádlak.. - tettem rá még egy lapáttal.

- Most már elég legyen! - csattantam fel - Aljas hazugság, nem hallom mit mondasz, lálálálálálá - dugtam be fülem ujjammal, és halkan folytattam a 'dalolászást', tekintettel a szunyáló manókra.

- Imádlak - pusziltam nyakába - NE mondd, hogy ezt nem hallottad - kuncogtam - Naaaagyon imádlak

- Csak én egy.. Picit jobban.  Egy picit.. - mutogattam ujjaimmal - Egy pirinyónyit jobban Imádlak.

- Nem-nem.. Én legalább annyira szeretlek, mint te engem - öleltem magamhoz szorosan.

- Légyszi, csak egy picivel jobban hadd szeresselek, mint te engem - biggyesztettem le alsó ajkam - Kérleeeek~~~

- Az lehetetlen lenne.. - pusziltam arcára - Lehetetlen..

- Csak egy piiiiciiiiiiit, kérleeek - nyavalyogtam - Egy picit, egy nagyon nagyon nagyon picit. Tényleg, csak egy molekulányira jobban hadd szeresselek - fohászkodtam.

- De akkor azt fogod mondani, hogy én nem is szeretlek annyira.. Pedig de! Én jobban szeretlek!

- De akkor mi lenne, ha egyformán szeretnénk egymást? - folyamodtam az utolsó lehetőséghez - Ennyire nem lehetsz velem szívtelen, Baekieee~

- Hhh.. Na jó - dobtam be a törcsit - Megkegyelmezek neked..

- OOO! - pattogtam örömömben - 
Szeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretlekszeretleeeeeek~~ - szorítottam magamhoz. Olyan lettem az elmúlt fél órában, mint egy ovis.. Komolyan. Mi ez az érzelmi hullámvölgy?

- Én is téged - nevettem. Ennyire örülne ennek? Annyira édes.. - Édes vagy - nyomtam össze pofiját egy cuppanós erejéig.

- Mit kér vacsira az én egyetlen szerelmem, akit ugyan annyira szeretek, mint ő engem? - húztam magamhoz, derekánál, és megleptem egy eszkimópuszival.

- Tejbe papit! - kiabált a szobából SooYeon boldogan - Én is szeretlek, Papi - itt már fetrengtem a nevetéstől.
- Hallottad a gyereket.. Tejbe papi lesz.

- Hát.. - nevettem - Rendben, törpicsek! - kiabáltam vissza - A Papa főzi meg a Papit tejben, vagy segít Papinak tejbepapizni? - tettem fel a találóskérdést.

- Oo.. - gondolkodott a törpe - A papa... papapi..tejbepapaa papipapapa.. - gabalyodott bele a nyelve a szavakba.
- Értjük törpe, tejbepapi papáspapival - kuncogtam.

- Gyere ide, te - emeltem fel kezeimbe, mikor letotyorgott a lépcsőn utánunk, szemét dörzsölgetve - Adjunk a Papának egy cuppanóst - hajoltam szerelmem felé, s az arcára nyomtam egy puszit, de Soo úgy döntött, hogy neki jár a szájrapuszi, így szerelmem szájára nyomott egy olyan puszit, hogy még én is kaptam a nyálból - Ügyes vagy - nevettem gonoszan a törpével.

Honnan van ennek a pici gyereknek ennyi nyála? - Na most hogy teljes szájváladék cserét végeztünk, el is kezdhetjük beáztatni a papit. Yeon-ah? - kértem fel a feladatra a törpét, aki azonnal tudta, mi a dolga.

- Jaj, de finom - nevettem, ahogy tiszta nyál lett a picúr puszijaitól az arcom - Ezt tuti Papa tanította neked, ő is ilyen fincsi puszikat ad.. - kuncogtam, majd visszaadtam a kapott puszikat, és finoman megharapdáltam a nyakát, mire visongatni kezdett - Hurka gyurka - nevettem.

Felnevettem játékukon. Míg ők szórakoztatták egymást, elkészítettem a vacsorát és mindenféle ízesítésben tálaltam azt, hogy ezzel is a kedvükre tegyek - Jó étvágyat Oh család!

- És az Oh GordonRamseyfélistentörpeszerelmemnek is - pusziltam arcára, majd ölébe ültettem Yeon-ah-t - Most te vagy az etetésben a soros - mosolyogtam rájuk boldogan.

- Nagy Áá~ - utasítottama  törpét, aki készségesen együttműködött, hogy minél előbb a finom falatokhoz juthasson, de még repülőztem egy kicsit. Fejével követte mozgásomat, majd egyszercsak egy nagy 'hámm' keretein belül eltüntette a tejbepapit - Repül a papiiii~ - jött a következő adag, mígnem az összes étel el nem fogyott.

- Jól laktál, dedós? - kérdeztem, miután betömte a második tál ételt, és hasát fogdosva terült el szerelmemen.

- Azt hiszem.. - szuszogta a törpe - Papa, te nagyon finomakat főzöl - csámcsogott jóllakottan - Majd engem is megtanítasz? - pislogott nagyokat.
- Persze, hogy meg - pusziltam buksijàra - Majd, ha nagyobb leszel - simogattam kobakját.

- Lesz mit videóznom, haha - suttogtam magam elé, miközben összedörzsöltem két tenyerem. Szó szerint belebuzultam ebbe a családba... Imádom őket.. Ők a mindenem.

- De akkor alulról videózz.. Úgy magasabbnak látszom.. - motyogtam alig hallhatóan.

Ezt majdnem félreértettem... - Igenis, Séfúr! - tisztelegtem, majd loptam egy puszit szerelmemtől.