225. rész

(Sehun, Baekhyun)

Elégedetten vigyorogtam, miközben Soo buksiját simogattam - Na, törpike.. Elmenjünk fürcsizni? - fogtam meg mancsát, s szerelmem magunkkal húzva indultam a fürdő felé.
- Papa.. Majd veszel nekem egy hadihajót? - nézett rám hatalmas szemekkel a csöppség.
- Egy igazit?? - nyíltak tágra szemeim.
- Nem, nem, egy játék hadihajót - örvendezett a törpe, mikor bólogattam, majd felültettem a mosógépre és vetkőztetni kezdtem.

- Rád sózom a manót - pusziltam szerelmem ajkaira, mire a törpe hangos tiltakozásba kezdett.
- Ne, Papi! Te is segíts! - hallottam meg SooYeon hangját.
- Tartsam a gyertyát? - kérdeztem kuncogva, mire magyarázni kezdett.
- Hát.. A Papa megfürdet, de Papi, te törölj meeg~ - nyavalygott.
- Jó, jó addigra visszajövök - engedtem el kacsóját.

- Papiiii~ - kiabált Soo, mikor kiszedtem a kádból egy jó fél órás pancsolás után, majd a törcsi csuklyáját a fejére húztam, hogy ne fázzon meg - Papi, gyere! - kiabált, miközben rugdalózott tappancsaival.

Épp Bacon-nek adtam enni, mikor SooYeon kiabált. Megmostam kezem, és gyorsan kitettem Baekhyun-nak a gyógyszereit a pultra, majd már futottam is fel, a fürdőbe - Gyere, szaros - guggoltam le hozzá, majd elkezdtem törölgetni. Elég sok helyen csikis, ezért végig sikongatott.. - Azt hiszik, hogy ölnek - puszilgattam arcát, miután szárazra töröltem testét.

Míg  a fürdőben ment a sikongatás, bevettem a bógyóimat, s megtöröltem Bacon kajás száját. Meg úgy mindenhol.. Mikor szerelmem kijött a fürdőből a szarossal hátán, akaratlanul is elvigyorodtam. Annyira boldog vagyok..

- Ah, ne húzd a hajam! - nevettem, mikor SooYeon hajkoronám használta kapaszkodónak - A Papinak egy szál haja nem marad, és olyan leszek lassan, mint Chanyeol.. Tudod, az a nagy, vöröshajú melák, a kutyaprotkó reklámból - magyaráztam a pöttömnek.

Hangos nevetésben törtem ki szerelmem mondandójára  - Yaa~ Hagyd már szegényt, nem tehet róla, hogy nem nőtt be a feje lágya - kuncogtam.

- Sosem fog... - nevettem - Azt sem tudja magáról, hogy fiú vagy lány - vettem ölembe a kis csomagot - Nekem viszont van egy kisfiam, aki hány éves is, Yeon-ah? - kérdeztem az említettet, mire büszkén mutatott 5-öt ujjaival - Pontosan, 5 éves a kisfiam - puszilgattam buksiját.

- Naháát~ - csodáloztam - Már ilyen nagyfiú? - simogattam a törpe fejét - Dehát, nézzenek csak rá.. Kész férfi - kuncogtam.

- Nemsokára hozza haza a csajait, mi? - csipkedtem arcát, mire hevesen bólogatott.
- Papa.. Te lány vagy? - tette fel szerelmemnek a kérdést, mire kidülledt szemekkel figyeltem.

Bevallom őszintén, minden kínos kérdésre számítottam Soo-tól csak erre nem - Ha lány lennék, nem Papának hívnál, nemde? - simogattam arcát - Miért, a Papa úgy néz ki mint egy lány? - kérdeztem vissza, mire csak bólogatott, s én kikerekedett szemmekkel bámultam szerelmemre.

- Szép vagy Papa - simogatta meg arcom apró kezével.

- Ebben teljesen egyetértek veled, lurkó - mosolyogtam.

- De Papa, miért van az, hogy mindenki másnak anya meg apa van, nekem meg Papa és Papi? - kérdezte - Ők rosszak? Ők nem normálisak, ugye?

- Nem, Yeon-ah, nem rosszak - nevettem - Tudod, meséltem már, hogy ha szerelmes vagy, akkor nem számít, hogy fiú-e vagy lány.. Csak tudod a legtöbb kisgyereknek anya van és apa, de a papa és papi is teljesen rendben van - pusziltam buksijára - Van, akinek ez furcsa, de az nem jelenti azt, hogy rossz. Érted, manó? - kérdeztem, mire hevesen bólogatott.

- Sőt, szerintem pont hogy jó.. Imádom a Papát, de annyira, hogy el sem tudod képzelni. Ha tehetném, még egyszer elvenném. Sőt! El is fogom!

- O.. Tényleg? - néztem szerelmemre nagyra tágult pupillákkal. Mégegyszer elvesz? Ilyen van?

- Tényleg - kuncogtam - Azt hitted, egyszer elég volt, mi?

- Hehe.. - nevettem kínosan tarkómat vakarva - És az.. olyan, mint az első? Vagy..?

- Vagy? - kérdeztem kíváncsian - Mire gondoltál? Elválok tőled, egy-két évig se puszi se pá, aztán újra elveszlek - szivattam.

- Neeem~ - tiltakoztam - Ha akarnál sem válhatnál el, úgyhogy ezt megszívtad.. - világosítottam fel.

- Mert? Tán magadhoz kötnéd a kezeim, hogy nehogy aláírjam a papírt? Esetleg levágnád? - kuncogtam.

- Nem, dehogy.. Lepuffantanám az ügyvédeidet és kinyírnám a bírókat, aztán elrabolnálak Új-Zélandra - vigyorogtam elégedetten.

- Szeretnél oda menni? - kérdeztem szerelmem, mire SooYeon paskolgatni kezdte az arcom.
- Papa, engem is vigyetek! - rugdalózott.

- Nyugi, Yeon-ah, nélküled nem megyünk sehova, Új-Zélandra sem - nevettem - Viszont.. gyógyfürdőbe elmehetnénk, ha meggyógyultál, mit szólsz törpi? - csíptem arcába, majd szerelmemre néztem, hogy neki hogy tetszik az ötlet.

- Ha ezt a keményet leveszik, elmegyünk mindenképp - üzletelt a törpe, kezére mutogatva - A Papi is jön, ha szeret. És a Papi szeret.. Ugye?

Mosolyogva figyeltem ahogy szerelmem elgügyögi az igenlő választ, majd magamhoz öleltem mindkettőjüket. Az én kis családom.. Persze Bacon magától csatlakozott..

-  Nagyon szeretlek titeket - öleltem magamhoz szerelmeim.

- Mi is szeretünk, Papi - mászott át a szaros szerelmem ölébe, majd arcára puszilt.

- Ha szeretsz, akkor gyorsan alszol, ugye? - kérdeztem, biccentve szerelmemnek, hogy kövessen minket felfelé - Késő van már, picúr - dugtam vissza ágyunkba. Miután elköszöntünk tőle, mentünk volna ki, de megfogta csuklóm - Papa.. Papi.. Aludjatok velem - kérlelt minket. De.. Nem fürödtünk... Ahh, mindegy.

Összenéztem szerelmemmel, kin láttam, hogy nincs nagyon ínyére az ötlet, de végül is lefeküdtünk Yeon-ah mellé - Na, de most már alvás van, törpi - pusziltam homlokára.
- Jó éjt, Papa.. - puszilt arcomra - Jó éjt, Papi.. - adott szerelmemnek is egy cuppanóst, majd bevágta a szunyát.

- Kicsim.. - suttogtam, keze után kutatva, majd mikor megtaláltam azt, összekulcsoltam ujjaink - Ugye tudod, hogy holnap után temetésre megyünk? - suttogtam - A törpével mit csinálunk addig?

- O.. Holnap után lesz a temetés? - csodálkoztam - Hát.. Berakjuk valami játszóházba addig? - ötleteltem.

- Nem lesz neki gyanús? - Túl okos.. - agyaltam.

- Hm.. - gondolkodtam el - Mi mást tudnánk csinálni? Hívjuk fel a pszichológust?

- Nem kéne neki mégiscsak elmondani? Bár furcsállom, hogy nem hiányolja őket... Szerinted tudja?

Megfordult már bennem, hogy Soo az elejétől fogva tudta, mi a dörgés.. - Hát..  Már én is gondoltam erre.. - simogattam az édesen szuszogó buksiját - De nem vagyok benne biztos.. Majd holnap meglátjuk..

- Holnap meg akarod kérdezni? És, ha eddig csak megfeledkezett róluk, mert megszokta, hogy mostanság nálunk van? Természetes lehet neki, hogy nincsenek vele sokat a szülei..

- Aish.. Nem tudom, mit tehetnénk.. Valamikor pedig meg kell ezt beszélnünk vele.. és ha azt nézzük. Így is, úgy is sírni fog szegény, márpedig ezen túl kell lennie.. Nem lesz szomorú örökké. De minél tovább halogatjuk, annál rosszabb lesz majd neki..

- Igazad van... Talán most még jobban fel tudja dolgozni - soroztam puszijaimmal a törpét, ki idő közben félig rám mászva szunyókált tovább - Annyira imádom ezt a gyereket, hogy szavak nincsenek rá.

- A mi kisfiúnk.. - simogattam buksiját - Annyira boldoggá tesztek - pusziltam szerelmem ajkaira - Imádlak - bújtam hozzá én is.

- Imádlak - válaszoltam, majd megvártam, míg szerelmem is elalszik, és feltornáztam egy takarót magunkra, majd én is álomra hunytam pilláim.

- Papa.. - hallottam meg a törpe hangját reggel tájt - Papa, kelj fel! - suttogta, miközben arcom tapicskolta apró mancsaival.
- Mi az, picúr? - simogattam meg buksiját a rajtam tornázónak.
- Papa, csinálunk meglepit a Papinak? - kérdezte lelkesen a törpe.
- Persze.. - mosolyogtam kómásan.
- Király! Gyere papa - húzott ki az ágyból, majd magával rángatott a konyhába.
- Lassabban, csöpp. El fogunk esni - kaptam fel ölembe - Na, mit szeretnél csinálni a papinak, hm? - pusziltam arcára.
- Jajjangmyeon-t - pöszézett, mire felnevettem.
- Rendben, akkor csináljunk Jajjangmyeon-t - vettem elő a hozzávalókat, majd a manó segítségével elkészítettem az ételt. Igaz ő inkább a pulton ült és dirigált, de együtt csináltuk.. - Gyere, vigyük fel neki - fogtam meg kis kacsóját a tálcával, majd felsétáltunk szerelmemhez.

Meglehetősen fázva keltem fel reggel, de amint kinyitottam a szemeim, azonnal tudtam miért. Semmi sem fedett, még a törpéim sem, csak a ruhák.. Pedig Baekhyun mellett kelni mindent megért volna.. Kómásan ültem fel az ágyon, majd az éjjeliszekrényen lévő óra felé pislogtam, miszerint 10 óra múlt.. Ahh, sokáig aludtam. Épp készültem volna felállni, mikor láttam SooYeon-t befelé rohanni, és felmászni az ágyra, mögötte szerelmemmel, kinek a kezében egy tálca volt, valamilyen étellel rajta.
- Jó reggelt, Papii~ - mászott ölembe a szaros, majd szerelmem is leült mellém, és egy jóreggelt puszi után végre én is megszólaltam.
- Jó reggelt, manócsalád - kuncogtam - Hogy aludtatok?

- Jól aludtunk, ugye SooYeon-ah? - másztam közelebb szerelmemhez - És te édes? - öleltem át az említettet.

- Jól aludtam, de hiányoztatok mellőlem.. - biggyesztettem le alsó ajkam.

- Papi, csináltunk neked reggelit - ügyeskedte a törpe a tálcát az ágyra - Jó étvágyat, Papi - vigyorgott a törpe. Ugyanúgy szeret adni, mint mi.. Olyan boldog volt, hogy a Papija büszke lehet rá..

- Mmm, pont ezt kívántam meg - olvadoztam a picinek, mikor arcát nyújtotta egy pusziért. Nyomtam egy cuppanóst pofijára, majd szerelmemnek adtam egy -nyelves- cuppanóst, és falatozgatni kezdTÜNK. Sosem eszem egyedül.. Mindekit megetettem.

Még jó, hogy kicsit többet csináltam a kelleténél, ugyanis -mint azt már tudjuk-, Sehun nem bírja egyedül elfogyasztani az ágyba reggeliket, szóval ezt már előre tudva készítettem jóó sok kaját - Kértek még? - pusziltam szerelmem halántékára.

- Én másból kérnék, de azt nem kaphatok... - biggyesztettem le alsó ajkam szomorkásan, majd Baekhyun szájára pusziltam.

- Mit szeretnél, papi? Én adok neked - lelkesedett a törpe, mire felnevettem.

- Oh.. - nevettem kínosan - Ez a Papa és a Papi dolga.. - simogattam kuncogva SooYeon fejét, mire még lelkesebben válaszolt.

 - De Papi! Én is meg tudom csinálni! Csak mondd el, mi az! - ugrándozott, de hamar le is ültettem, nehogy a 'kemény' kezére essen.

- Ez nagyon rendes tőled Yeon-ah, de ne aggódj, majd mi elintézzük, rendben? - simogattam buksiját.
- Rendben, Papa - bólogatott nagyokat - Hol van hyung? - kereste szemeivel Bacon-t - Baconnie hyuung~ - pattant le az ágyról és már el is viharzott a pamacsért - Ya, hyung! Ébresztő, már fél tíz! - hallottam a kicsi hangját a szomszéd szobából, amin jót nevettem. Szegény Bacon királyfi még nincs hozzá szokva, hogy nem henyélhet egész nap.

- Szegény kutya.. - nevettem hangosan, mikor meghallottam a nyüszítését. Nézni is rossz volt, ahogy behozta Yeon-a.. A két első mancsánál fogva húzta végig a földön..
- Yeonie, figyelj oda, hogy hozod azt a szegény állatot - hallottam meg egy ismerős hangot a szobánk ajtajából. Mikor megláttam édesanyám alakját kirajzolódni az árnyékból, kellemesen elmosolyodtam. Ugyan, mikor már szemben állt előttem, annyira nem mosolyogtam, mert tiszta feketében volt -érthető módon- és karikásak voltak a szemei.

Miután üdvözöltük szerelmem anyukáját, valahogy sikerült kioperâlnom szegény Bacon-t Yeon-ah kezei közül és mikor a tappancsos nagyjából felébredt, visszaadtam SooYeon-nak, s eközben szerelmemék a nappaliban beszélgettek. Utánuk mentem és helyet foglaltam Sehun mellett, hogy bekapcsolódhassak a társalgásba - Papaa~ - hallottam meg Soo hangját, amint leültem. Gondterheltem sóhajtottam és visszacammogtam a kicsihez - Papa leviszel? - pislogott nagyokat a csöppség.
- Na gyere, te rosszcsont - kaptam fel ölembe, s úgy battyogtam vissza az asztalhoz.
- Szia, néni - integetett SooYeon.

- Őt már láttad, emlékszel? - kérdeztem, miközben fejére pusziltam. 
- Aha, de akkor volt még egy bácsi is vele... - gondolkodott. Anya csak lesütötte szemeit, miket később megtörölve, átvette ölébe a kicsit, ki nagy szemekkel pislogott anyukámra.

- Tudod, a bácsi már jobb helyen van - simogattam arcát, mire SooYeon megszólalt.
- Anyáék is ott vannak, igaz? - nézett ránk nagy szemekkel, mire már nem bírtam megállni, hogy ne kezdjenek el folyni a sós cseppek szemeimből. Végig tudta?
- Igen, kicsim.. Ott vannak - suttogtam, majd fejére pusziltam, s átöleltem szerelmem - Shh.. - simogattam hátát, miközben fülét puszilgattam.

- Jól vagyok.. - bújtam ki kezeiből, majd letöröltem könnyeim, és félrevonultam. Hadd beszélgessenek ők, én most nem vagyok valami társas kedvemben.. Két temetésre, és két hagyatéki tárgyalásra kell mennem?! Ez eddig eszembe se jutott..

- Édes.. - álltam volna fel, hogy utána menjek, de az anyukája megfogta a kezem, ezzel maradásra bírva engem - Hadd legyen most egyedül.. Még nem tette túl magát rajta - mosolygott halványan a nő, mire bólintottam - Szeretlek, Papa - mászott vissza ölembe a kicsi, majd átölelt apró kezeivel.
- Én is szeretlek, kicsi - pusziltam buksijára.

- Akkor most ő mondhatni a 'ti gyereketek'? Vagy van valaki, akinek a felelőssége alatt van jelenleg? - hallottam meg anyu hangját a teraszról. Jó is lenne, ha ennyivel el lehetne intézni, hogy egy ilyen imádnivaló kis majom legyen a fiúnk.. Nagyon gyorsan össze kell szednem magam, mert így tuti, hogy zátonyra fog futni a kapcsolatunk. Olyan hangulatingadozásaim vannak, amit tudom, hogy senki nem bírna ki hosszas távon.. Főleg nem az én Baekhyun-om. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor vesztünk össze két év alatt... Csak az a bajom, hogy szinte mind miattam volt.

- Hát.. Majd tárgyalásra kell mennünk, de.. Igyekszünk magunknál tartani, ha van rá megoldás..
- De papa, én veletek akarok maradni! - jelentette ki a törpe - Nem akarok új Papit és Papát - rugdalózott ölembe - És Bacon-t sem akarom itt hagyni! Papa, ugye nem adsz oda senkinek? - nézett rám hatalmas szemekkel a kisember
- Dehogy adlak oda - öleltem magamhoz - Soha.. - pusziltam buksijára.

Idő közben kisurrantam a kapun -remélhetőleg feltűnésmentesen- és egy virágbolt felé vezetett utam. Tudom, tudom: Nem mentség ha virágot viszek neki, de akkoris.. A szándék a lényeg.

Jól elbeszélgettem szerelmem anyukájával. Mondott pár dolgot Sehun-ról, amiket amúgy már tudtam, mert a férjem, de nem szóltam, hadd meséljen csak. A vicces gyerekkori sztorikért megérte.

Vissza akarok menni az időben.. Oda, ahol Baekhyun terhes volt, és volt esélyem teljesen boldog életre.. Ahol volt apukám, családom, és nem basztam el ennyi mindent.

Mikor már egy jó ideje nem hallottam szerelmemről, a keresésére indultam. Csak az az egy bökkenő volt, hogy.. nem találtam - Sehun? - néztem be a szekrénybe is - Édes, hol vagy?.. Most már gyere elő.. - kutakodtam de semmi. Kezdtem bepánikolni.. - Hol vagy édes? - járkáltam fel-alá.

Utam nem hazafelé vezetett elsősorban, hanem a közeli játszótérhez. Leültem az egyik hintára, és lóbálni kezdtem lábam, a földet pásztázva, várva a semmire. Nem így kéne viselkednem, de megint csak mondom, hogy nem így kéne, nem úgy kéne, de semmit nem teszek érte. Mint sosem, máskor. Mindig várom, hogy magától az ölembe pottyanjon a csoda, mindenre a megoldás.. Bár ilyen egyszerű lenne.

Telefon! Ez az! Mire van a telefon, ha nem erre? Kapkodva kutattam telefonom után, s mikor megtaláltam azt, tárcsáztam szerelmem - Édes? - szóltam bele - Hol vagy? Minden rendben?

- Oo.. Igen, igen.. Csak eljöttem sétálni.. - pattantam fel, és iramodtam hazafelé.

- Rendben.. Csak.. Nem szóltál és megijedtem, hogy baj van.. - vallottam be őszintén - Szeretlek - adtam ki mellé egy puszi hangot, majd leraktam.
- Papaa~ - szaladt felém Soo tárt karokkal, majd átölelte lábam.
- Mi van, törpi? - guggoltam le hozzá.
- Hiányzik a Papi.. - mondta szomorkás hangon lehajtott fejjel.
- Nekem is hiányzik.. De ne aggódj, nemsokára hazajön - simogattam buksiját.

- Megjöttem~~ - léptem be az ajtón egy gigantikus macival, és a korábban említett csokorral. Anya autója már nem volt a ház előtt.. Gyorsan lelépett. Mikor hallottam a fürge lépteket a nappali felől, rögtön tudtam, hogy SooYeon lesz az első fogadóm, és így is lett. Majd elesett a saját lábában, annyira futott.
- Papii~ - örvendett, s szorosan ölelte magához lábam. Lepakoltam kezem tartalmát, és ölembe véve kezdtem puszilgatni a törpe buksiját, ki az élvezetekben fürödve mosolygott, és még jobban tolta felém az arcát, több pusziért.

Mikor hallottam az ajtó nyílásának hangját, már álltam is fel, hogy köszönthessem szerelmem, de a kis töpszli megelőzött, így ő kapta a puszivihart és nem én.. - Édeeees~ - szaladtam oda, mikor lerakta a szarost, majd ölébe ugorva kezdtem puszilgatni arcát.

- Most te támadsz? - kérdeztem, miközben összegyömöszölt arcomat puszilgatta. Válaszolni sem hagyott, inkább kezei közé fogta arcom, és hosszasan megcsókolt.

- Imádlak - suttogtam nyakába, s puszilgatni kezdtem azt. Tényleg mindennél jobban szeretem..

- Én is téged - csíptem fenekébe, mire megugrott ölemben - Csak nem fájt? - kérdeztem kuncogva, majd nyakába pusziltam, és óvatosan letettem a földre. Előhúztam a maci mögűl a csokrot, és szerelmem szemét befogva, elé emeltem azt, majd megpusziltam arcát.

Kezeimet szám elé kaptam és nagyra tágult szemekkel vizsgáltam az elém tartott csokrot, ami tele volt szebbnél szebb virágokkal. Istenem, annyira édes! - O! Vettél nekem virágot? Köszönöm, Hunnie~ - öleltem át hirtelen - Waa.. Gyönyörűek - helyeztem őket egy vízzel telt vázába.

- Olyanok, mint te - öleltem át derekát hátulról és ringatni kezdtem testét - Sőt, te sokkal, sokkal szebb vagy, mint bármelyik virág ezen a világon.

- Édes vagy - mosolyogtam, mint a tejbe tök, majd hosszasan megcsókoltam. Imádom ezt az embert..

Csókunk SooYeon zavarta meg, mégpedig a módon, hogy félig leráncigálta rólam a melegítőm - Yaa! - húztam vissza nadrágom.
- Papi... Az az én macim, ugye? - mutatott a sarokban pihenő barna plüssre. Felsóhajtottam, majd odaballagtam az említett tárgyért, és a nappaliban lévő szőnyegre tettem - Igen, a tiéd - vettem ölembe a szarost, majd odavittem a plüsshöz - Rá nagyon vigyázz, mert ő a te kis őröd. Vele aludhatsz nyugodtan, és a Papa meg a Papi már nem is kell hozzá! Mindent megbeszélhetsz vele, de ha valami titkos dolgot szeretnél neki mondani, akkor írhatsz neki egy levelet, amit ha a hasánál lévő kis zsebbe beteszel, elolvassa, és másnapra eltűnteti a papírt nehogy valaki észrevegye, és elolvassa a titkod. Oké, törpe? - simogattam buksiját.
- Papi, de ugye nem ti olvassátok el, és nem ti veszitek el? - kérdezte Soo nagy szemekkel.
- Dehogy is, Yeon-ah... Ez.. Makaó maci titka marad, oké?
- De Papi, ez a név béna! - nevetett, mire felháborodva elfordultam tőle - Papi, majd én elnevezem, oké? - ölelte át lábam.

Felnevettem a színházi jelenetet látva - És minek fogod nevezni, Yeon-ah? - érdeklődtem.
- Matuka hyung - tapsikolt a törpe vidáman.