227. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Hiányoznak.. - ültem be fanyarú pofával az autóba - Menjünk vissza értük - nyavalyogtam, de nem gondoltam komolyan. Baek-el akarok lenni...

- Én már nem is vagyok jó neked? - 'duzzogtam', s elfordítottam fejem a másik irányba és fújtattam egyet dühöm kifejezéseképp.

- Dee.. - dörgölőztem hozzá, mint egy macska, de elnyomta a fejem. Ennek ellenére, nem adtam fel - Kicsim, szeretlek - biggyesztettem le alsó ajkam - Nagyon szeretlek.

- Én is téged - pusziltam ajkaira vigyorogva - Sőt, én imádlak - kuncogtam.

- Te.. - forgattam meg szemeim - Mit szeretnél enni? - indítottam az autót - Akkor úgy megyünk, hogy útba essen olyan kajálda.

- Hm.. - gondolkodtam erősen - Mit szólnál a közeli mexikóishoz? - támadt egy fantasztikus ötletem. Rég ettem már Taco-t.. Nyami.

- Életemben nem jutott volna eszembe - nevettem, s célba vettük az említett helyet - Amúgy.. Luhan szeretne veled beszélni… - találtam ki gyorsan egy kamu alibit, hogy ne legyen otthon - Este 8-ra hívott fel magához, téged. Csakis téged. Ne kérdezd, nem tudom mit akar.. - mentegetőztem előre.

- Hm.. Fura.. - állapítottam meg. Vajon mit akarhat? - Előtte elmegyek edzésre - nevettem.

- Jaj, öt perc alatt nem leszel Erős Pista.. - gúnyolódtam - Főleg nem akkor, ha nem is eszel.. Olyan vagy, mint egy szita.

- Yaa~ Ne kritizálj.. - duzzogtam - De ha gyakran eljárunk, majd muszklis leszek - kuncogtam

- Eljárunk, ha eszel. Ezt már megbeszéltük - nyújtottam ki nyelvem - Asszem' feleslegesen vettem meg a kondibérletet anno 1923-ban..

- Valóban, mintha már ezer éve házasok lennénk.. - merengtem - De eszem rendesen! - jelentettem ki magabiztsan.

- Mikor? Hol? - csíptem köldökébe - Az a baj, hogy nem tudok rád haragudni. Ha tudnék, ez lenne az egyetlen dolog, amiért tuti, hogy hozzád sem szólnék.

- De én eszeeem~ - nyavalyogtam - Egy csomó hízlaló kaját eszek! - bizonygattam igazam - Most is mexikóiba megyünk - érveltem.

- Akkor hol a hájad? Hm?/Elment nyaralni, mi?

- Nem iiis~ Nem akarok dagi lenni.. De eszek rendesen - nyávogtam tovább.

- Nem leszel dagi.. Csak eszel - parkoltam le - Ha így folytatod, puszi helyett kaja lesz az ajándékod. Értve vagyok?

- Igen.. - duzzogtam, majd morcosan betrappoltam az étterembe.

Felnevettem, ahogy szerelmem vonszolta magát előttem, de mivel a pincérhez sem volt hajlandó hozzászólni, rendeltem neki ugyan azt, mint jómagamnak. Mikor áthajoltam az asztal felett, hogy megpuszilhassam, fújtatva fordult el tőlem. Egész addig csinálta ezt velem, míg rá nem jöttem a taktikára. Megcsikiztem az oldalát, mire össze-vissza kapálózott, így elértem száját, és kezemmel közel tartva testét, megcsókoltam.

Belemosolyogtam a csókba, s nyelvem szájába vezetve mélyítettem el azt. Imádom.. Úgy érzem, vele teljes az életem.. Jó, mondjuk ez nem újdonság, de így van.. Na és persze Soo és Bacon.. - Szeretlek - pusziltam szájára még egyszer.

- Imádlak.. - simogattam arcát, mire krákogást hallottam oldalról.

Mikor meghallottam a furcsa hangokat mellőlünk, odafordítottam tekintetem, s felhúzott szemöldökökkel végig mértem a pasast. Nekem csak ne krákogjon! Azt csinálok a szerelmemmel, amit akarok és ott és akkor, amikor csak akarom és ahol akarom!

Kuncogva fordítottam el szerelmem fejét a pincértől, ki lerakta az ételeket, és számla nélkül itt hagyott minket - Ingyen kaja.. - rántottam vállat.

- Akkor legközelebb is ide jövünk - nevettem, majd nekiláttam Taco-nak - Mmm.. És még finom is.. - élvezkedtem.

Rég láttam ilyen jóízűen enni.. Hatott volna a puszis fenyítésem?.. Annyira figyeltem, hogy hogy eszik Baek, hogy én elfelejtettem enni.. De! Boldog voltam, mert evett.

- O.. - álltam meg hirtelen az evéssel, mikor láttam, hogy ő csak bámul - He em efel? - kérdeztem teli szájjal.

- Teli szájjal nem beszél - utasítottam, mire boldogan rágcsálni kezdte a félbehagyott ételét, majd én is csipegetni kezdtem. Figyelnem kellett volna, mert öt perc alatt elszublimált valahova a tál tartalma... Amit sehol sem találtam - Te mind megetted? A nagy adagot? - csodálkoztam.

- Mmm - gondolkodtam el egy rövid ideig, hogy valóban én ettem-e meg azt a rengeteg kaját - Mhm! - tartottam fel mutatóujjam, mikor rájöttem, hogy én voltam - Nem kellett volna ennyit ennem? - aggódtam - Lemozgom, ígérem!

- Nem, nem! Most jó, meg ne mozdulj.. Ezt magadra kell szedned - nevettem - Csak az áá... Lálá - hagytam félbe.. Pontosabban negyedbe mondandóm, mikor majdnem elszóltam magam az esti programokról.

- Milyen dalos kedvében van valaki - kuncogtam - De ha meg sem mozdulhatok, akkor hogy menjek ki a kocsihoz? Itt hagysz örökre? - estem kétségbe.

- Kiviszlek - tettem, ahogy mondtam, s karjaimba kapva indultam szerelmemmel az autóba. Figyeltem, mikor beültettem, hogy nehogy valahol elhagyja a fejét, vagy egyéb testrészeit, majd én is beültem mellé - Látod, nem kell mozognod - nevettem.

- De ez nem ér~ - nyavalyogtam - Te így még izmosabb leszel és én eltunyulok - nyafogtam.

- Nem, ez nem igaz - kuncogtam, majd az autót elindítva mentünk hazafelé - Szólok Luhan-nak, hogy mész, oké?

- Mm - bólogattam. El is felejtettem, hogy Luhan-hoz kell mennem. Tényleg.. Mit akarhat?

Mikor hazaértünk, nem szálltam ki a kocsiból, hanem egyből hívtam Chan-t. Ő benne van a játékban.. Remélem.. - Szia, Lu~ - köszöntem kedvesen, mire Chan értelmetlenkedett, egy 'He?!' kíséretében - Akkor majd Baek megy, TUDOD, amit mondtál - emeltem ki a részt, mely értelmessé tette a sztorit az égimeszelő számára. Végre megszólalt: 'Aha, aha, aha'. Értelmes.. Lehet, hogy nem érthető a sztori, de Luhan nem tud róla, hogy Baek megy oda.. És majd tervek szerint a veszekedésükkel annyi idő elmegy, hogy meg tudom csinálni, amit akarok, mire hazaér szerelmem. Már, ha veszekednek... És csak azért hívtam fel Chanyeol-t, hogy fültanúja legyen a kamunak, miszerint Luhan tud arról, hogy ő megy oda. Géniusz, mi?

- Majd jössz értem, vagy nézzek buszt? - ajánlottam fel a lehetőségekett, mikor Luhan-hoz indultunk tovább.. És elég gyorsan odaértünk.

- Hívj taxit - választottam a c lehetőséget - De küldd el a rendszámát, csak a biztonság kedvéért... - kötöttem lelkére, majd egy csók után útjára engedtem.

Annyit aggódik.. Komolyan küldjem el a taxi rendszámát? Aish, ez a gyerek. Hiába kopogtam, csengettem, senki sem nyitott ajtót vagy fél óráig. Meguntam az ácsorgást és felhívtam Luhan-t -igen még nagyon régről meg van a telefonszáma-, hogy mégis hol a retkes faszomba van. De.. hallhatólag fingja nem volt, hogy mi van. Pár perccel később végül ideért es tisztáztuk a dolgokat. Lu nem is tudott arról, hogy jövök!! De Sehun a fülem hallatára beszélt vele. Mi folyik itt? Elköszöntem Luhan-tól és hívtan egy taxit, minek rendszámát már postáztam is szerelmemnek.

Már jön is haza?? Még csak most főzök.. Bár, már minden más kész van.. De ilyen gyorsan?????

Remek.. Akkora dugó volt, mint Buddha valaga és vagy  háromnegyed órán keresztül a taxiban rohadtam. Mikor végre hazaértem, megköszöntem a fuvart, fizettem és már szaladtam is szerelmemhez.

Mikor megláttam a taxit bekanyarodni, leoltottam a főkapcsolóval minden lámpát, és meggyújtottam az utolsó gyertyát is az ezer közül, melyek a házban voltak szétszórva. A nappaliban, egy nagy bambuszlapra megterítettem a földön, és két párnát ülési alkalmatosságképp az 'asztal' két végébe tettem. Az étkező közepén pedig volt egy nagy gyertyatartó, sok kis gyertyával. És, egy doboz bonbon, hogy hízzon a segge.. Próbáltam minél hízlalóbb kajákat összedobni, pl.. Pizza?

- O.. Hunnie? - néztem körül a lakásba, ahol mindenütt sötétség uralkodott. Viszont mikor beljebb mentem, tátva maradt a szám. Szóval erre ment ki a játék. Istenem, annyira aranyos - Woo~ - csodálkoztam, majd szaladni kezdtem felé és ölébe ugrottam. Szájára nyomtam egy jóóó nagy cuppanóst, s vigyorogva öleltem magamhoz.

Boldogan öleltem magamhoz a törpét, aki csimpánz módjára akaszkodott testembe. Jaj, de szeretem.. - Na, Luhan-nal hogy ment? - kérdeztem kuncogva.

- Te kis huncut! Luhan nem is tudott semmit! Otthon se volt - nevettem - És a közlekedés egyszerűen pocsék..

- Jaj, a szegéény.. - 'sajnáltam meg' szarkasztikus hangnemben - Borzasztó lehetett neked - tettem le a földre testét - Biztos éhes vagy.. - nevettem.

- Hoo, de még mennyire - simiztem meg korgó pocakom. Pedig ma rengeteget ettem.. - Úúúú~ Ezt mind te csináltad? - tátottam el szám. Tényleg nagyon szépen meg volt csinálva minden..

Csak viccelődtem, de ha tényleg éhes, az jó jel! - Nem, a szekrénymanók is segítettek - nevettem viccemen, ami kicsit sem volt vicces - A spagettit villával eszed, ugye? Vagy egy órát el akarsz vele szarozni? - kérdeztem, egy pár pálcikát, és egy villát lebegtetve kezeimben.

- Jó lesz a villa - vettem ki kezéből az említett evőeszközt - Mm.. - szagoltam a levegőbe, majd megnyaltam szám szélét az illatokra.

Bár az én szám szélét nyalogatná... NA, JÓ NEM! Most eszünk.. - Jó étvágyat - mosolyogtam elégedetten, és vártam a reakcióját főztömre.

Viszont kívántam, majd falatozni kezdtem az ételből - Nem mondod komolyan, hogy ezt mind te csináltad? Isteni finomak! - dicsérgettem, mután mindent végigkóstolgattam.. Hát jó sokat be is tömtem..

- Mit gondolsz? Ide hívtam Gordon Ramsey-t, hogy főzzön neked? Az drága lett volna! -nevettem.

Vigyorogva falatozgattam tovább, mígnem már egyik tányéromon sem volt semmi - Mmm.. - simiztem pocakom jóllakottan - Köszönöm ezt az iiiisteni vacsorát - vigyorogtam.

- Köszönöm hogy az eeenyém vagy - válaszoltam hasonlóképp mint ő, majd szájára pusziltam.

- Imádlak - csókoltam meg hosszabban - Nagyon, nagyon, nagyon - dörgöltem össze orrunk.

- Nagyon nagyon nagyon nagyon - nyomtam el homlokánál - Nagyon! - kuncogtam.

- Naaa~ Puszit akarok! - nyavalyogtam. Ch.. Azt hiszi megússza? Igen? Hát nagyon téved..

Kinyújtottam nyelvem, majd szaladni kezdtem a gyertyák közt - Ha elkapsz, akkor adok!

- Yaa~ Gyere vissza! - szaladtam utána - Jinjja! - nyafogtam - Ez nem ér, egy csomót ettem! - duzzogtam - Yaa~~

- Bocsi, törpe - álltam meg, hogy utólérjen. Mikor beért, szorosan magamhoz öleltem, és alsó ajkán végignyalva mélyítettem el azonnal csókunk.