226. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Matuka? Komolyan? - nevettem - Hát, oké, villám McQueen..  Kérsz kakaót, szaros? - battyogtam a konyha felé.

- Igeen~ - kiáltotta vidáman - Kakaó, kakaó, kakaóóó~ - futkározott fel-alá.

- Vigyázz, nehogy eless! - hallottam meg szerelmem aggódó hangját. Mosolyogva csináltam két adag meleg kakaót, minden szeretetem beleadva, majd felszolgáltam a két manónak - Papa is kap, mert szeretem - pusziltam az említett homlokára.

- Imádlak - pusziltam ajkaira, majd szürcsölgetni kezdtem a gőzölgő finomságot - Csak lassan, nagyon meleg - simogattam a törpe buksiját.

Soo nyakig kakaós volt, természetesen a ruhája is olyan lett.. Nagyot nevettem, mikor nyújtotta a bögrét még egy adag finomságért, egy nagy barna folttal az arcán - Hozom, máris.. Csak nehogy cukormérgezést kapj.

- Én iis~ - vittem oda bögrém egy újabb adag édességért - Annyira finom, hogy nem lehet neki ellenállni.. Pont olyan, mint te - pusziltam szerelmem arcára.

- Azt mondod? - kuncogtam, majd ujjammal orrára és szájára kentem a kakaóból - Eszegesd - kuncogtam, majd lenyaltam párnáiról az édességet.

- Levegőre van szükségem - vigyorogtam, várva, hogy megkönyörüljön rajtam.
- Papi, gyorsan! A Papa meg fog fulladni, ha nem adsz neki levegőt - aggódott a törpe.

Volt egy érzésem, hogy nem ezt kellett volna kitalálnunk a csókolózás szinonímájaként.. Mosolyogva csókoltam szerelmem ajkaira derekánál közelebb húzva magamhoz, míg ő nyakam köré kulcsolta kezeit. Elég hosszúra nyúlt ez a lélegeztetés, és majdnem kefélésbe torokollott, de még jó, hogy Soo időben kérdezte, hogy 'Papa... Nem elég a levegő?'

Vigyorogva váltam el szerelmemtől - Most már talán elég lesz.. - pusziltam még szerelmem ajkaira utoljára.

- Majd még kap a Papa, ha megérdemli - nevettem, majd kezébe nyomtam az újabb bögre kakaót, és SooYeon-nak is odavittem, aki sikeresen leborította a fehér szőnyeget a barna löttyel idő közben. Kitágult szemekkel kapkodtam el mindent a kifolyt kakaó körzetéből, mire a kicsi csak nagyokat pislogva kezdte remegtetni száját, majd rázendített a sírásra.
- Papi, bocsánat, én nem akartam, ne haragudj rám, kérlek, Papi, szeretlek! - mondta, a maciját ölelve. Egyem meg, nem is voltam rá mérges.. Felvettem kezeimbe, és úgy próbáltam meg csitítgatni.
- Semmi gond, pajti - puszilgattam.
- De Papi, elrontottam - sírt továbbra is keservesen.
- Ez butaság! Most sokkal szebb lett, olyan mint egy boci - kuncogtam.

Szerintem.. Yeon-ah azért reagálhatott így, mert már megszokta, hogy ilyenkor leordítják fejét.. Gyorsan elszaladtam egy szivacsért és tisztítószerért, majd kisikáltam a foltot és kitettem száradni a szőnyeget - Látod Yeon-ah.. Holnapra szebb lesz, mint új korában - pusziltam buksijára.

- Azt hittem, kiabálni fog a Papi.. - törölgette szemeit, szomorú arckifejezéssel.
- Sosem bántanánk téged, manó - simogattam - Ez amúgy sem a te hibád volt, és nem szándékos volt.. Ha meg az is lett volna, ki tudjuk mosni a szőnyeget.. És előfordul az ilyen.

- Yeon-ah.. Miért gondoltad, hogy a Papi kiabálni fog? - érdeklődtem.
- Apu mindig kiabált velem, ha valami rosszat csináltam.. - érkezett a válasz. Tudtam..

- Sosem fogunk bántani, törpe - csipkedtem arcát, mire kacagni kezdett - Ezt már szeretem - ölelgettem.

Nem is értem, hogy tudtak kiabálni egy ilyen tündéri kisfiúval.. Apropó.. Mit fogunk csinálni holnap Soo-val? Mit mondunk majd, hova megyünk? Nem akarom, hogy a szüleire gondoljon..

- Soo, szeretnél elmenni a focipályára? - kérdeztem jókedvűen a manót, mire hevesen bólogatott - Akkor öltözzünk fel, és irány!

- A Papa is mehet? - érdeklődtem, hogy mégis hogy tervezték. Mert ha csak ketten akarnak menni, akkor inkább nem zavarok.

- Persze, hogy nem! - sétáltam el dívásan, majd visszafordultam, és szerelmem felé véve irányom, határozottan megragadtam csuklóját, és húztam fel magammal - A Papát visszük - kuncogtam.

- Azért ám! - pusziltam szájára. Gyorsan én is összeszedtem magam és már indultunk is. Út közben Soo próbálta pattogtatni a labdát, de vagy az arcára pattant, vagy elgurult.. De édes volt, ahogy próbálkozott.

- SooYeon, mi leszel, ha nagy leszel? - kérdeztem mosolyogva a csöppséget, mire izgatottan kijelentette, hogy kosárlabdás.. Nem akartam neki szólni, hogy az épp egy focilabda amit pattogtatni próbál félkézzel -mert csak holnap, a temetés után veszik le a gipszet-, így inkább ráhagytam, hadd legyen kosaras.

Lassan odaértünk a pályára, ahol Soo rohangálni kezdett a labdát maga előtt rugdosva, s szerelmemmel nem győztünk futni utána - Ya~ Óvatosan - kiáltottam.
- Kapd el papi! - rúgta a labdát szerelmemnek.

- Megvaan - örvendeztem, majd finoman visszagurítottam a labdát a kisembernek - Rúgd oda a Papának, de jó nagyot!

Hát kicsit mellé ment a labda, de felugrottam és a levegőben magamhoz ölelve labdát egy gyönyörű földetéréssel bemutattam az ötcsillagos vetődést, majd visszarúgtam a lasztit a csöppségnek.

- Odanézzenek, a Papa egy focista - tapsoltam meg szerelmem, mire a kis szaros csak úgy tipegett oda Baekhyun-hoz, hogy egy jó nagyot félrepacsizzon vele.. Szegény, nem túl jó a célzókája..

Felnevettem, mikor a törpe az árnyékomnak adta a pacsit. Szegény.. - Majd még gyakorolunk - nevettem - Na futás, kapd el - hajítottam el a labdát, mi után azonnal futni kezdett.

- Baek.. - szóltam szerelmemnek, mire mellém sétált - Annyira szeretlek, hogy ma este kaaapsz valamit. Valami jót - suttogtam.

- O, tényleg? Micsodát? - kíváncsiskodtam - Mondd eeel~

- Titok - pusziltam ajkaira - Majd este megtudod, hercegnő - öleltem magamhoz.

Remélem arra gondol, amire én.. Vagy még jobb.. - Már várom - vigyorogtam, mint egy mafla.

- Tetszeni fog - kacsintottam, mire Soo nekem dobta a labdát, hogy játszak vele.

Valahogy még mindig meg akarok halni, ha rám kacsint. Annyira aqvwfsbkge.. Huhh.. Emlékszem, még mikor a koliban kacsintott rám.. Már csak attól el tudtam volna élvezni. Hát igen.. az én Sehun-om már csak ilyen. Ellenállhatatlan.

- Yeon-ah, mit szólnál, ha ma este a mamánál aludnál? Tudod, a Papi mamája, az a néni, aki itt volt nálunk, fekete ruhában.. - magyaráztam. Ha nem-et mond, akkor nem, de.. Egy próbát megér.

- A maminál..? - gondolkodott a törpe - Ott van játék? - kérdezősködött.
- Elviheted a sajátjaidat, a mami biztos szívesen játszik veled - mosolyogtam bíztatóan.
- Akkor igen - jelentette ki boldogan - És vihetem Matuka hyung-ot is?

- Amit csak akarsz, sőt, még Bacon-t is! - kápráztattam a kicsit - És holnap délután elmegyünk érted, leveszik azt a 'keményet' a kezedről, és megyünk fagyizni. Rendben? - guggoltam le a sószsákhoz.

- Yupiii~ - örvendezett a törpe - Te vagy a legjobb, Papi - ölelte át szerelmem, majd arcára puszilt.

- A Papának köszönd - emeltem fel SooYeon-t, majd Baekhyun felé tartottam, s kapott egy naaagy cuppanóst - Menjünk haza, pakoljuk össze a cuccaid, oké törpe? - indultam a pálya kapuja felé, miután visszaeresztettem a földre a picit.

-  Yeonie~ Vigyázz, autó! - kiabáltam előre, mire visszafutott hozzánk és ügyesen megfogta a kezünk, hogy együtt átmenjünk a zebrán - Nahát, micsoda ügyes nagyfiú - kaptam fel ölembe, majd arcára pusziltam, s az ajtónk előtt leraktam. Amint nyílott, már szaladt is, mint akit puskából lőttek ki.

- Kicsim, figyeled, hogy mit pakol be, amíg én összeszedem Bacon cuccait? - kérdeztem szerelmem, mire egy puszit nyomott arcomra, és már szaladt is SooYeon után. Annyira imádom ezt a fiút.. Meg Soo-t is, de.. Baekhyun über alles~

Hát, ha nem szólok Soo-nak, hogy a cuccok fele a maminál is van, akkor elviszi magával a fél házat - Ez nem is kell - pakoltam ki egy csomó felesleges cuccot a táskából, mert amikor felvette, hátraesett vele.

- Kész vagytok, manók? - kérdeztem, mikor már végeztem Bacon cuccainak összekészítésével. Hogy fogom kibírni ezt az egy napot enélkül a két kicsi szerencsecsomag nélkül? De.. Baekhyun-nal is kell együtt lennem, mert elhidegszik a kapcsolatunk, mint más általános szülőnek..

- Futii~ - szaladt Yeon-ah, majd a lépcsőnél seggre ült és már lent is volt, én meg csak szakadtam a röhögéstől.

- Nem fáj a popód, szaros? - kérdeztem nevetve, mikor simogatni kezdte az említett testrészét - Most nem emellek fel, mert akkor fájni fog - csóváltam fejem rosszallóan.

- Papaa~ Vigyéél~ - futott felém a törpe - A Papi nem visz.. - duzzogott, s felemeltem, majd szerelmemhez sétáltam.
- Puszit a Papinak - adtam ki az utasítást, amit a törpe engedelmesen végrehajtott - Na ezt már szeretem - vigyorogtam elégedetten.

- Te kis nyálgép.. - kócoltam össze haját Soo-nak - Mehetünk, cukiság?

- Igen, Papi - bólogatott a törpe lelkesen, majd indultam vele szerelmem után - Papa.. Majd mesélsz nekem mesét este? - pislogott hatalmasakat, mikor már az utóban ültünk.
- Persze, hogy mesélek - nyúltam hátra kis kacsójáért, s megsimiztem azt - Majd felhívom a mamát, ha aludnod kell, oké törpi? - simogattam meg buksiját, mire bólogatott.

- Na, rendeződjetek, mert indulunk - figyelmeztettem a törpéket, majd elindítottam az autót, és anya háza felé vettük az irányt.

Nem kellett sokat kocsikáznunk a házig, melyben szerelmem anyukája lakott. A nő már kint várt minket a ház előtt, ugyanis szerelmem bejelentette érkezésünk. Yeon-ah boldogan pattant ki a kocsiból, majd szaladni kezdett Sehun anyja felé - Mamiiii~ - ölelte át az említett lábait, majd ölében kötött ki, sok-sok puszival karöltve.

- Bármi, bármi baj van vele.. Mármint viselkedésileg nem hiszem, hogy lesz, de ha rosszul van, és haza akar jönni, azonnal HÍVJ - kötöttem anyu orrára - Te meg, törpim.. Azonnal szólj a mamának, hogyha van valami, amire szükséged van - puszilgattam arcát - Szeretlek manó.

- Én is szeretlek, Papi - ölelte át szerelmem, majd egy puszit nyomott arcára - Jó leszek, Papi, ígérem - ölelte meg mégegyszer.

- Hiányozni fogsz - öleltem vissza - Vigyázz magadra, szaros - adtam át szerelmemnek a terepet.

- Jó legyél, picim - pusziltam buksijára - Este felhívlak, rendben? Ha bármi van, szólj a maminak - öleltem magamhoz, miközben szerelmem ismételve papoltam.
- Szeretlek, Papa - puszilt arcomra.
- Én is szeretlek, kincsem - adtam még egy cuppanóst halántékára, majd elengedtem, s miután szerelmem anyukájától és Bacon-től is elköszöntünk, a pici még az ajtóból integetett nekünk, s mi is neki, amíg be nem mentek a házba, majd beszálltunk a kocsiba.