239. rész

(Sehun, Baekhyun)

Egész nap hülyére aggódtuk magunkat Sehun-nal. Olyan jól indult ez a nap, és egyik pillanatról a másikra lett belőle rémálom.

- Szerinted, ha felhívom a rendőrséget, beszélhetünk a picivel? - kérdeztem szerelmem, mire vállat rántott. Próba, szerencse alapon el kezdtem tárcsázni az említett számot, várva, hogy valaki felvegye.

Figyelmesen füleltem, a legnagyobb odafigyeléssel, hátha valaki felveszi és mondd valamit.

- Kinyomták - szusszantam - Pedig csak egy esti mesét akartam neki mondani..

Szerelmem szavaira, újra előtört belőlem a sírás. Nagyon, nagyon hiányzik Soo.. Borzasztóan aggódom érte. Idegesen túrtam hajamba, miközben fel-alá járkáltam a lakásban.

- Édes.. - állítottam meg a járkálásban - A kisfiunk nem sír, és nem fél semmitől. Tudja, hogy mi itt vagyunk neki, jó? - próbáltam vígaszt adni a szipogónak - Jobban szeretem, ha mosolyog az én hercegnőm - fogtam kezembe arcát, majd szájára pusziltam.

Annyira imádom.. Borzasztóan hálás vagyok neki, hogy ilyenkor is itt van nekem. Nehezen tudom kontrollálni magam, mikor ideges vagyok és ő is tudja ezt.. mégis itt van, és segít átvészelni ezt - Nagyon, nagyon szeretlek - suttogtam ajkaira.

- Én is téged, törpe - pusziltam ismét ajkaira - Nem sírunk, rendben? - öleltem magamhoz.

- Rendben - szipogtam, s jobban hozzábújtam, míg megnyugodtam. Mikor abbamaradt szipogásom, felnéztem gyönyörű íriszeibe, majd szájára csókoltam.

- Hozzuk el legalább Bacon-t anyától, jó? - mosolyogtam - Addig játszunk vele egy kicsit, úgy is rég láttuk már az öreg csontot - kuncogtam.

- Rendben - bólogattam mosolyogva, s még bújtam hozzá pár percig, majd egy hosszú csók után összeszedtem magam és felvettem cipőm - Mehetünk, édes?

- Útra fel Bacon királyfiért - öleltem magamhoz hátulról - Hátha túlságosan el van kényelmesedve az ideiglenes otthonában - húztam magam után a kuncogót, egyenesen ki az autóba.

Gyorsan ott voltunk szerelmem anyukájánál, s mikor ajtót nyitottunk, a csöppség szinte a kezünkbe ugrott. Annyira édes még mindig - Hát szia, Szaros - vettem fel ölembe a picit, ki bőszen nyalogatta kezem. Teljesen megkergült..

- Meg ne edd nekem Baekhyun-t - simogattam fejét - Nekem is hagyni kell ám belőle, hisz az én feleségem - bújtam az említett nyakába, miközben át öleltem hátulról.

Szívem kihagyott egy ütemet, mikor szerelmem "feleségem"-nek hívott. Akkor, a suliban, álmaimban sem gondoltam volna, hogy megkaphatok egy ilyen földre szállt angyalt.. Nemhogy összeházasodjunk.. Életem második szakasza egy csoda.. Én vagyok a legszerencsésebb ezen a világon. Amint szerelmem átölelt, Bacon mászni kezdett mellkasomon felfele, majd vállamról Hunnie ölébe pottyant.

- Mi van, majom? - csikiztem hasát - Hiányoztál, kispamacs - puszilgattam.

Olyan édesek, hogy az valami félelmetes - Végre itt van Apu, ugye pöttöm? - gügyögtem picihez, mire boldogan vakkantott egyet.

- Waa, de megsimogatoom~~ - szekáltam Bacon-t, mire futni kezdett előlem farkát csóválva.

Vagy fél órán keresztül kergetőztek, ha nem több, mire mindketten fáradtan terültek el a hatalmas szőnyegen. Bacon szerelmem hasán, égnek álló tappancsokkal, s kinyújtott nyelvvel feküdt, míg szerelmem őt utánozta.

- Baehyu - lihegtem kinyújtott nyelvvel - Kéhek lehehőt - tettettem halottat.

Felnevettem szerelmem aranyos kis akciójára, majd melléjük sétáltam, s szerelmem finom, puha párnáira csókoltam.

Belesóhajtottam csókunkba, és a közelebbnél is közelebb húztam magamhoz. Túlságosan szeretem..

Szerelmem anyukája zavarta meg a percekig tartó pillanatot. Bacon felpattant és futott a nőhöz, simogatásért epekedve. Kis talpnyaló..

- Köszi, hogy vigyáztál rájuk.. - dörzsölgettem szemeim. Pár órát még beszélgettünk, s mikor már tényleg nagyon este volt, elindultunk haza.

Furcsa volt Soo nélkül hazamenni. Bacon nem kergetőzött senkivel, nem volt ki énekelgetve nyomkodja le a kilincset hiába.. Hiányzott SooYeon. A kisfiunk..

- Kicsim, holnap késő estig dolgozom, mivel délután megyek csak be.. Addig Soo után „nyomozok” - ölelgettem az ajtóban.

- S-Soo..? - dadogtam a pici nevét. Nagyon hiányzik.. - Rendben - mosolyogtam rá, majd szájára csókoltam.

- Gyere, szaros - intettem be elénk a kutyust, mire csak úgy beszaladt a lakásba, és a földön hempergett örömében - Mit szeretne enni a gyönyörűséges, imádott manóm? - próbáltam kedveskedni.

- Hmm.. - gondolkodtam erősen - Sütünk pizzát? - álltam elő a fenomenális ötlettem, mutatóujjam feltartva.

- Amit csak szeretnél - simogattam arcát - Hawaii, tripla sajtos, pepperonis?

Nos mivel Sehun kedvence a.. - Hawaii.. - az enyém meg a.. - Tripla sajtos.. - de a pepperoni a közös kedvenc feltétünk - Hawaii-tripla sajtos-pepperonis - vigyorogtam elégedetten.

- Szuper - nevettem - Hogy osszuk fel? Fele pepperoni, egy negyed sajtos egy negyed hawaii? Vagy egyenlő 3 részre? - vettem elő a gyúródeszkát, és a sodrófát, majd Baekhyun nyakába aggattam egy kötényt.

Hmm.. Mi lenne ha megcsinálnánk a Hawaii-s alapot, kicsit több sajttal meg egy kis pepperónival? - ismertettem ötletem, miszerint finomságot finomságra halmoznánk - De el is oszthatjuk - mosolyogtam.

- Áll az alku - bólintottam, majd kikerestem netről a pizza alapreceptjét, és kikészítettem a hozzávalókat. Az első dolgom a liszttel az volt természetesen, hogy összekentem Baekhyun arcát.

- Yaaa~ - nevettem el magam - Ez nem ér! - liszteztem be kezem és kergetni kezdtem szerelmem a konyhába, mígnem elkaptam és indiáncsíkot húztam arcára kezeimmel - Most tökéletes - vigyorogtam elégedetten.

 - Igen? - kérdeztem nevetve, majd belenyúltam a sajtkrémbe és állára kentem egy jó nagy adaggal - Fhranszhia khölthő a fheleshéghem - nevettem.

- Jinjjaa~ - puffogtam, de muszáj volt elnevetnem magam szerelmem akcentusán. Annyira édes, ahogy még bele is sejpít.

- Nem is francia vagy... Vaaaagy.. Hmm... Picasso - nevettem - Eredeti Huanmiguel - nevettem egyáltalán nem vicces szavaimon.

Hát ettől meg végképp röhögőgörcsöt kaptam. Annyira édes, hogy beszarás.. És ez a duma..

- Sosem végzek, ha Huanmiguel arcán van az összes pizza alapanyag! Az olaszok nagyon dühik lesznek - nyújtottam ki nyelvem, majd összedobtam a tésztához való alapanyagokat.

Míg le nem nyugodtam, ő összedobta a fél pizzát.. - Tadaamm!! Megjött Gordon Ramsey! Félre az útból! - meneteltem dicsőségteljesen.

Na, ezt megnézem.. - Hajrá - tapsoltam bíztatóan, majd egy fakanalat kezembe fogva kezdtem bele a "műsorvezetésbe" - Üdvözlöm önöket, kedves nézők. Ez itt a konyhafőnök Junior, hol különböző tudású gyerekek mérik össze főzési-sütési tudásukat, és én, azaz Oh Sehun séf, díjazom az étkeket.

- Ch.. Junior.. - forgattam szemeim, miközben random szórtam a sajtot a pizzára. Triplasajtos, nem? - Ez itt a mesterszakács, 5 csillagos séfeknek - pöröltem, mire szerelmem megcsapkodott a fakanállal és tovább ismertette a konyhafőnök Junior szabályait.

- Csalókkal nem forgatunk, szóval Byun Baekhyun, ha még egyszer beszól a főnöknek, el lesz picsázva - fenyegettem a kanállal nevetve, miközben a pulthoz ülve figyeltem, mit csinál.

- Huhaaaa - vágtam "megilletődött fejet - Várj, mindjárt megijedek - kuncogtam gonoszan - Ja, mégse - harcoltam az "elpicsázásért".

- Szerintem te azt hitted, hogy ezzel a szarral foglak elverni - tettem le magam elé a fakanalat, majd arcához hajoltam, a pultra feltámaszkodva - Pedig nem.. - suttogtam, félmosollyal arcomon, majd visszahuppantam a bárszékre.

Már azt hittem megcsókol és hajoltam is érte, deee... Nem - Aish, Oh Sehun.. - puffogtam.

- Aish, Oh Sehun.. - imitáltam rinyálva, majd finoman fenekére csaptam a kanállal - Mit segítsek, Junior?

- Yaa! Csak figyelj.. és tanulj - tartottam kisebb hatásszünetet, majd kuncogva folytattam a szakácskodás művészeteinek elsajátítását.

- Sok lesz a sonka meg az ananász, már nem is lesz ebben tripla sajtos - szedegettem le a feltétet - Pedig te azt szereted a legjobban - suttogtam, dolgomra odafigyelve.

- Téged kéne rátenni és akkor tökéletes lenne.. - elmélkedtem, miközben magam elé bámultam.

- Felvágnál szeletekre? - pislogtam hitetlenül - Képes lennél rá? - szimuláltam riadtságot.

- Mi? Én? DEHOGY! - tiltakoztam, fejem hevesen csóválva - Soha! - szabadkoztam tovább.

- Á, dehogy.. - hajtottam le fejem szomorúan. Beetetem, és jól megszivatom.

- De.. Én tényleg nem! - ellenkeztem szorgalmasan - Nagyon imádlak, kicsim. Soha nem lettem volna képes rá.

- Azt mondod? - fordultam felé lehajtott fejjel, pöszézve. Mikor magához ölelt volna, felkaptam ölembe, és felfektettem az asztalra, s ott kezdtem csikizni.

- Yahaaa~ - nevettem, miközben össze-vissza ficánkoltam az asztalon - Megijesztettéél~ - nyavalyogtam.

- Akármit tehetsz velem - feküdtem rá, szemeibe nézve - Én akkor is szeretni foglak - pusziltam szájára, majd lehuppantam róla, és bekapcsoltam a sütőt

- Jinjja, ez a gyerek.. - gondolkodtam hangosan - Rossz vagy, Oh Sehun.. Rossz vagy.. - ráztam fejem rosszallóan.

- Bad Boy - kiabáltam ki a sütőtől - Te pedig Baby B - kuncogtam, miközben emeltem be a pizzát a tálcával - Dupla 'B' páros - szórakoztam.

238. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- Nem elég egyértelmű? - vigyorodtam el kacéran, majd csuklóinál fogva leszorítottam az ágyhoz és újra ajkai falásába kezdtem.

Belemosolyogtam a csókba, Baekhyun határozottságának köszönhetően.. Megemeltem csípőm, jelezve, hogy rajtam még van köntös, és meg szeretnék tőle szabadulni.

Hmm, ez tetszik.. Elég jól indul a nap.. Csókjaimmal lejjebb haladtam kulcscsontjáig, majd fogaimmal kibontottam a köntösén lévő csomót. Lassan lehúztam róla a textíliát és a felszabadult bőrfelületet leptem el puszijaimmal, s fogaimmal keményre izgattam bimbóit, majd kezem tagjához vándorolt.

Beharapott ajkakkal követtem figyelemmel Baekhyun minden egyes mozdulatát, melyektől egyesével megborzongtam.. Rég voltam alul.. De már ideje, és most időnk is van rá..

Kezeim bejárták egész felsőtestét. Annyira puha és selymes a bőre.. Végig puszilgattam minden egyes porcikáját, s áttértem combjára. Kezem lassan mozogni kezdett tagján, miközben számmal is áttértem rá és végig nyaltam hosszán, majd számmal folytattam kényeztetését.

Kezeim hajába vezetve folytattam az élvezkedést, de nem segítettem rá mozgására. Hadd csinálja úgy, ahogy szeretné.. Nekem ígyis-úgyis lőttek.. Kaput! Arrive Derchi! Vagy mi..

Először csak lassan mozogtam rajta, majd egyre gyorsítottam  fejemmel, mígnem már alig kaptam levegőt. Ekkor megálltan fent makkjánál, s szívni kezdtem azt, míg egy benyálazott ujjam bejáratát simogatta.

- Ah.. Baekhyunh.. - nyöszörögtem - Ne húzz fel, akarom már - rinyáltam, szemem összeszorítva.

- Shh.. Ne olyan gyorsan - pusziltam ajkaira egy kaján vigyor kíséretében, majd visszamásztam bejáratához, s nyelvemmel kezdtem ott körözni, mígnem elmélyesztettem azt benne. Lassan mozgattam benne izmom, ezzel is tágítva őt.

- Mhm.. - döntöttem fejem jobbra-balra, miközben Baekhyun egyre beljebb próbálta tuszakolni nyelvét bejáratomba. De még ahogy bepucsít hozzá... Jézus mária!

Nyelvem lassan felváltottam két ujjamra, mik ollózni kezdtek szerelmem meleg belsejében, s eközben hol combját puszilgattam, hol hosszán tevékenykedtem.

Kétségtelenül jobb az előjátékban, mint én valaha leszek… - Elég már, téged akarlak.. - nyöszörögtem, mint egy rossz kurva. Nem érdekelt, hogy rohadtul fog fájni.. Rég éreztem már.

- De még nem is.. - figyelmeztettem volna, de úgy nézett rám, hogy azt hittem magam alá csinálok - Hh.. Ne haragudj.. - kértem előre elnézést, majd lassan beléereszkedtem.

Elvékonyodott hangon nyöszörögtem, mikor egyre beljebb nyomult szűk járatomba.. Tényleg fáj...

- Ahh.. - sóhajtottam gondterhelten. Nem akartam így belényomulni.. És fájdalmat okozni.. - Sajnálom.. - hajtottam le fejem bűnbánóan.

- Kapsz egy tockost, ha még ezt mondod! Én akartam, és nem bántam meg - húztam le magamhoz, nyakánál fogva.

- Biztos? Még abbahagyhatom, ha nagyon fáj.. - ajánlottam fel, hátha meggondolja magát.

- Baekhyun, nem akarom hogy abbahagyd - motyogtam - Attól még hogy az első pár perc nem túl kényelmes, nem akarom abbahagyni.

- Jó, csak.. Nem akarlak bántani.. - mondtam félve. Lássuk be, hogy ő nincs annyira hozzászokva, mint én.. Ki tudja, hogy ártok neki.. Lassan.. de tényleg nagyon lassan mozogni kezdtem benne, hogy könnyebben szokjon meg.

Halkan kezdtem sóhajtozni, ahogy egyre kényelmesebb lett a helyzet. Lábaim a dereka köré kulcsoltam, hogy azzal is beljebb tudjon férkőzni belém, ezzel élvezetesebbé téve a szexet.

Szerelmemnek hála, teljes hosszom eltűnt benne. Mikor láttam arcán, hogy élvezni, gyorsítani kezdtem a tempót, s eközben ajkait számmal foglaltam le.

- Ezazh.. - sóhajtottam, mire Baek a nyakam kezdte el kínozni - Mmhm.. - markoltam hajába, kéjes sóhajtozások és nyögések közepette.

Imádom a hangod - szívogattam nyakát - Hadd haljam.. - markoltam becsességére.

- Hhh.. - sóhajtottam - Mmhm.. Gyorsabbanh - játszottam rá direkt, mire tényleg gyorsított a tempón.. Atya isten! Teljesen úgy érzem magam, mintha én lennék magam által megdugva.. Fura.

Annyira beindítanak a nyögései. És főleg, mert tudom, hogy én okozom őket. Kérésére gyorsabbakat, ám de mélyebbeket is löktem, mire a hangja az egekbe szökött. Annyira.. bsksnwlzjolahsjvs...

- Ahh.. - öleltem magamhoz, és egyik kezemmel haját kezdtem markolgatni - Ezazh.. Mégh.. - vágyakoztam - Többet akarok belőled - suttogtam fülébe kéjesen.

Sehun, ne csináld eeeezt...  Nagyon felcsigázott.. Egy jóleső morgás-féleség hagyta el hangszálaimat, mire még gyorsabban, még erőteljesebben kezdtem mozogni, miközben kezeimmel feje mellett támasztottam magam, s közben ajkait kínoztam.

Aprókat nyögtem a csókba, miközben majd meghaltam az élvezet és a tempó hatásától. Annyira jó érzés volt, hogy ismét így, ilyen felállásban voltunk, hogy leírhatatlan..

Mikor már kezdtem kicsit fáradni, teljesen kihúzódtam belőle, majd egy erősebb lökéssel tövig behatoltam. Ezt a mozdulatsort megismételtem párszor, miközben bimbóit izgattam fogaimmal.

- A..Ah - szakadoztak nyögéseim, lökései által. Ha így folytatja, én elmegyek.. De nem szólok neki, mert akkor megkínoz..

- Hallani akarom a hangod - suttogtam fülébe, miközben ugyanúgy erőseket löktem belé.

Pont akkor mond, és csinál ilyeneket, amikor már annyira, de annyira közel vagyok az elélvezéshez.. Hangom szabadjára engedve nyögtem kéjem kedve szerint, de mikor már vagy tizedszerre vágta magát belém, nem bírtam tovább tartani, így egy nagyobb, sikítás féle nyögéssel hangoskodva, hasfalamra élveztem.

Az a hang.. és a látvány.. PLUSZ AZ ÉRZÉS.. Ettől a kombótól úgy elélveztem, mint annak a rendje - Basszushh.. - dőltem mellé zihálva, s magunkra húztam a takarót.

Lihegve néztem a plafont, és próbáltam feldolgozni, hogy milyen isteni áldásban volt részem, ezen fél órában.... Hát ez, gyerekek.. EGY KURVAJÓ MENET VOLT!

- Elmegyünk fürdeni? - kérdeztem egy jó fél óra lustálkodás után. Én eléggé leizzadtam.. ugyanis jól kifárasztott..

- Aha.. - motyogtam fáradtan, de mikor fel akartam ülni, nem igazán tudtam, az alfelem miatt - Csak.. nem tudok felállni.. - nevettem kínosan.

- O.. - néztem rá aggodalmas arckifejezéssel - Ne haragudj.. Nem akartalak bántani - kértem bocsánatot. Tényleg nem akartam fájdalmat okozni neki - Maradnál inkább az ágyban?

- Nem bántottál, te bolond - öleltem magamhoz - Nem, elmegyünk fürdeni.. Itt van két lépésre a fürdő.. - tápászkodtam fel.

- Segítsek? - ajánlottam fel, majd egyik kezét átdobtam vállamon, s segítettem bebicegni a fürdőbe. Készségesen  segítettem levetni köntösét, majd beültettem a kádba. Miután elhelyezkedett, én is levetkőztem, s utána siettem.

Nem volt a legkényelmesebb, de mégis jó érzéssel töltött el, ha visszagondoltam az elmúlt órákban történtekre - Manó... - karoltam át derekát - Köszönöm, hogy vagy nekem - pusziltam nyakába.

Ez az ember egy cukorbomba! Annyira édes, hogy meghalok! - Én is köszönöm, hogy vagy nekem - pusziltam nyakába - Nagyon, nagyon szeretlek - mosolyogtam boldogan.

- Imádom a mosolyod - csíptem arcába - Sőt, minden egyes porcikádat, a fejed tetejétől a kislábujjadig. Főleg a szád - mutattam említett testrészére.

- Igen? - pirultam, mint egy szégyenlős kislány - Pedig nem sok imádnivaló van rajtam - céloztam magasságomra - De rajtad annál inkább - puszilgattam, ahol értem.

- Hát, amid van, azt én miiind imádom - haraptam meg alsó ajkát - Olyan puhák, és ennivalóak - puszilgattam száját.

- Szerencse, hogy saját magad nem tudod megcsókolni.. Így csak az enyém vagy - vigyorogtam. Ha tudná, hogy milyen jó őt csókolni, és tudná saját magát, szerintem le se szállna magáról..

- Nem is csókolnám magam - vigyorogtam - Nekem te kellesz - hajtottam fejem vállába.

Ismét hátraf ordultam hozzá, s tulajdonomba kerítettem puha ajkait. Most nem engedem.. Csak az enyém!

Egész addig ajkait faltam, mígnem valaki nyomkodni kezdte az ajtócsengőt.. Seesh.. - Ahh, kinyitom - sóhajtottam, majd ki szálltam Baek mögül és egy köntöst felkapva indultam, hogy kinyissam az ajtót.
- Oh SeHun? - kérdezte egy rendőrtiszt, az ajtóban állva, még három másikkal.
- Személyesen - nyújtottam kezem, mire csak arrébb löktek és elkezdtek nézelődni a házban - Szabad tudnom, hogy mégis mi a francért kutatják át a házam? - kérdeztem, miközben felfelé mentem, hogy szóljak Baek-nek a helyzetről, de már ő is köntösben állva nézte, hogy mit csinálnak a zsaruk.
- Bejelentés érkezett, miszerint Hwang SooYeon, kinek önök jelenlegi gyámjai, nem él rendes körülmények között, és nincs megfelelő ruházata, nem táplálkozik megfelelően. Ezt próbáljuk felülvizsgálni. A kisfiú merre van? - kérdezte. Ahh, baszki.. Pont jókor van anyuval...

Teljesen lesokkolódtam, mikor meghallottam a rendőr szavait. Egyből tudtam, hogy az eredetileg kijelölt gyámok tették ezt. Aish.. Meg se szólaltam, nehogy valami rosszat mondjak, vagy elrontsak valamit.

- SooYeon most.. Az édesanyámnál van - mondtam kissé halkan.
- Tehát, még vigyázni sem vigyáznak rá? - kérdezte érdeklődve.
- De, vigyázunk rá, és családtaggal van. Bántódása nem eshet..
- Elárulná, hol lakik a hölgy, akinél épp a kisfiú tartózkodik?
- Persze.. - hajtottam le fejem, majd bediktáltam a címet. Tudtam, hogy el viszik tőlünk most, biztosan.. Lehet, hogy csak ideiglenesen, de elviszik. Holott, igazából semmi joguk nem lenne ehhez, de mégis.. Valaki feljelentett minket, hamis vádakkal. Amint elindultak a címre, mi is felöltöztünk, és egy rövidebb úton odasiettünk anyuékhoz.. Bár így is csak akkor értünk oda, mikor SooYeon sírva kapálózott anya után.

- Kicsim.. - folytak már szemeimből a könnyek, mikor meghallottam a pici sírását - Apu! Anyu! - kiáltott, mikor meglátott minket. Nem vehetik el tőlünk.. Nem tehetik ezt..

- Csak egy kicsit hadd legyünk még vele...- kérleltem a rendőrt, mire rábólintott - Jaj, kismanó - emeltem fel kezembe, miközben ő úgy szorított magához, mint akit el akarnak lopni.. Végülis.. Így van.. - Ne sírj, rendben? - simogattam arcát - Csak egy csúnya néni meg egy bácsi hazudott, és most megnézik, hogy igaz-e amit mondtak. Ha kérdeznek bármiről, csak az igazat mondd, oké? - puszilgattam - Úgy is elmegyünk érted, amint lehet, pajti - dédelgettem.

- Apa, nem akarok elmenni - szipogott Soo - Apa.. - esett kétségbe - Ugye eljöttök értem? Nagyon szeretlek, Apu.. - nyüsszögött szerelmem vállába - Anyu.. - nézett fel rám, s átvettem szerelmemtől a csöppséget - Anyu, szeretlek - szipogott.
- Én is nagyon szeretlek, kicsim - simogattam fejét - Ne aggódj, megyünk érted, amint lehet. Fogadj szót a bácsiknak, jó? Nem lesz semmi baj - nyugtatgattam, miközben össze-vissza puszilgattam. Láttam a rendőrökön, hogy látják, hogy Soo tényleg szeret minket. És teljesen normálisan van felöltöztetve.. Szegény Soo... Annyira sajnálom.

Még egyszer megöleltem mindkettőjüket, majd a rendőrök át vették Soo-t, és beültették a kocsiba. Szegény kisfiú, csak az ablakot fogdosva sírt, hogy ki akar onnan jönni, és velünk akar lenni.. Már mindhárman sírtunk, mire Soo-val elhajtott az autó.. Mintha ketté téptek volna..

Úgy érzem kitépték a szívem a helyéről. Üresség.. ezt érzem. Az az üresség, amit Soo hagyott maga után - Sehun.. - bújtam szerelmemhez - Mit fogunk most csinálni?..

- Várunk.. - öleltem magamhoz - Mást nem tehetünk... De ha ők voltak, Soo eredeti gyámjai, akik ilyet feltételeztek rólunk.. Ami ráadásul hazugság.. Gondoskodom róla, hogy meg kapják ami nekik jár..

- Mindenképp ki fog derülni az igazság - jegyeztem meg. Nem lehet megakadályozni. Aki hazudik, az lebukik. Csak idő kérdése.

- Remélem minél hamarabb.. - hajtottam le fejem - Hiányzik a hangja, ahogy kacarászik..

- Nekem is.. - hajtottam le fejem - Vajon hívni fognak minket? - néztem szerelmemre reménnyel teli szemekkel.

- Biztos vagyok benne. Hiszen tudod, ők nem ellenünk vannak, csak igazságot szolgáltatnak. Amint lehet, visszakapjuk Soo-t.