72. rész

(Sehun, Baekhyun) 

-Miért minősíted le magad? Nem vagy igazságos magaddal szemben - simítottam arcára, miután elváltunk - Senkinek nem mondtam volna igent 3 hónap után, csak neked - döntöttem homlokom övének. 

- Még szerencse, mert kitekertem volna a nyakát az illetőnek és megnyúztam volna, majd a bőrébe bújva élnék, csak hogy veled legyek - kuncogtam a gondolatomon - Csak mert nagyon szeretlek.

Elmosolyodtam, ahogy előadta a kis történetét. Igaz, hogy kicsit bizarr, de aranyos - Olyan kis aranyos vagy - csipkedtem meg arcát, ahogy az öregek szokták - Én is nagyon szeretlek - dörgöltem össze orrunkat - De nem lenne fura kitekert nyakkal élni? - kuncogtam. 

- Érted bármit.. csak neked lenne szokatlan és rémisztő, de legalább a seggem és az arcom panorámáját élvezheted egyszerre - nevettem hangosabban. 

Vállába ütöttem mondatára, de felszisszentem, ugyanis a kezem még mindig sebes. Sajnos 1-2 óra alatt nem múlt el.. - Nagyon vicces vagy.. - ráztam meg fejem. 

 - Nincs igazam?- kérdeztem nevetve, majd megfogtam kezé t- Szóval mi is volt? Miért ilyen a kezed? - néztem rá számonkérően. 

-Ja az.. Csak meglátogattam Kyungil-t.. Nem nagy ügy, majd meggyógyul - mosolyogtam rá bíztatóan, hátha nem kapja fel a vizet. 

- Baekhyun... Te... - sóhajtottam, hogy lenyugodjak. Nem akrtam neki esni, pedig ennyire még nem hiszem, hogy felnyomta volna valaha a pumpát.. - Minek.. mentél oda? Mit akartál tőle? 

- Amikor rájöttem, hogy ő volt és aztán eszembe jutott, hogy miatta.. miatta veszítettelek el majdnem és annyira felkaptam a vizet, hogy muszáj volt... De nincs semmi bajom - mosolyogtam rá és kezét simogattam, hátha megnyugszik. 

- Akkor is mosolyognál, ha szarrá vert volna? Vagy megint megtette volna? Lehet úgy megüt, hogy ott terülsz el! - emeltem fel hangom utolsó mondatomra, majd orrnyergem masszíroztam, hogy nyugodjak le - Mindegy, semmi bajod nem lett, ezen kívül - fogtam meg kezét - Kivel voltál te ott? Mikor? 

Megijedtem, mikor felemelte hangját. Kivettem kezem övéből és autómatikusan hátrébb léptem egyet - M-ma... - válaszoltam utolsó kérdése, figyelmenkívül hagyva az elsőt. 

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - haraptam meg ökölbe szorított kézfejem. Akkora egy barom vagyok...de féltem őt.. 

Megráztam fejem, jelezve, hogy semmi baj - Csinálok rántottát, kérsz? - slisszantam el mellette és bementem a konyhába. 

- Nem - sóhajtottam, majd kimentem a szekrényhez öltözni. 

Nem kellett volna elmondanom... Remek.. 10 percen belül kétszer is elbaszom a kedvét. Kurva jó. Azért csinálok neki is.. Előkaptam pár tojást meg néhány virslit, és összedobtam egy rántottát, majd két tányéron tálaltam egy kis paradicsommal - Gyere enni - kiabáltam ki neki. 

Úgy emlékszem, nem kértem kaját.. eeeejj de rohadt finom illata van. Átok rád szerelmem, átok. Probáltam viszonylag jó kedvvel kicsoszogni a konyhába, majd Baek háta mögé settenkedtem -   Köszönöm - suttogtam fülébe, majd arcára pusziltam.

- Remélem ízlik.. - ültem le vele szembe az asztalhoz és falatozni kezdtem. Nem vagyok egy konyhatündér, de ha kell akkor főzök. 

Pikk-pakk betömtem a rántottát. Istenien csinál kajákat Baek.. - Ahh.. - simitottam hasamra - Ez olyan finom volt... - mosolyogtam a szakácsra. Épp evett még, így mellé guggoltam és felém fordítottam fejét, majd szájára pusziltam. 

- Megeteted Bacon-t? - próbáltam értelmesen beszélni teli szájjal. Szegény még nem is vacsorázott. 

- Igenis anyuci - csoszogtam Bacon-höz, majd tettem neki kaját - Gyere husikám - vittem a vacsijához, majd mikor falatozni kezdett, simogattam a fejét. 

Annyira aranyosak.. Imádom nézni őket együtt. Olyan tökéletes a látvány.. Miután befejeztem a vacsorám, a telefonomhoz lopakodtam és csináltam róluk egy képet, ahogy Sehun nagyban magyaráz a tömött fejű szőrgombóchoz, ő pedig csak figyelmesen hallgatja, miközben csámcsog. Ennivalóak.. Mögéjük sétáltam és legugoltam, majd átöleltem Sehunt - Mi a vita tárgya, szerelmeim? 

- Azt magyarázom neki, hogy sosem fog téged megkaparintani tőlem - simogattam Bacon fejét - Ugye, kiskutyám? 

- Gondolod? Szerintem téged akar. Sőt, nyilvánvaló. 

- Neeem, te mindenkit át csábítasz a sötét  oldalra... 

- Ó, igen? Ezek szerint, a te angyalkádnak fekete szárnyai nőttek - kuncogtam - De ugye így is szeretsz? - néztem rá Bacon-éhez hasonló szemekkel.  

- Pontosan.. Mi az, hogy. Mindennél jobban szeretem. Csak nem tudja - biggyesztettem le ajkam. 

-De tudja.. Ugyanis minden nap a tudtára adod - mosolyogtam rá - És ő ugyanúgy szeret téged. 

- Azt mondod? Akkor postázod neki ezt? - eldöntöttem a földön, és csípőjére ülve tarkójára fogtam, majd megcsókoltam. 

Nyelvem lassan bemerészkedett szájába, s körbejárta azt. Egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal nyakát karoltam. 

Annyira szeretem csókolni. Néhányszor belesóhajtottam csókunkba, majd elváltam ajkaitól -  Imádlak. 

- Én is téged, újdonsült vőlegényem - vigyorogtam - Olyan furcsa ezt mondani.. 

- Nekem tetszik. Bajod van vele? - biggyesztettem le ajkam. 

- Egy szóval sem mondtam.. - emeltem fel kezeimet mentegetőzően - Isten ments. 

- Megentelek - kuncogtam ördögien. majd kezeit feje mellé nyomtam, s szájára martam. 

- Ch.. - kezdtem volna kiosztani, de ajkaimra tapadt - Ez tényleg élet mentő volt.