83. rész

(Sehun, Baekhyun)

Hevesen bólogattam ölelésében kisebbeket - Igen, minden rendben - nyugtattam meg - Te viszont nem vagy jól.. - szipogtam. Megint át kell élnie ugyan azokat a fájdalmakat, mint mikor majdnem elveszítettem. Miért történik meg megint? Nem volt elég egyszer? Vállának döntöttem fejem, s úgy szipogtam tovább.

Elmosolyodtam, mikor realizáltam, hogy viszonylag minden rendben.. Aztán eszembe jutott, hogy mit is művelt az a faszkalap Baek-el, és hipp-hopp elillant a jókedvem. Vállára döntöttem fejem és keserves zokogásba kezdtem - Sajnálom..  S-Sajnálom.. - szipogtam.

- Jaj, nee~ Édes... - simogattam hátát - Ssss.. - csitítgattam. Miért magát okolja? Úgy utálom, mikor sír.. Azt akarom, hogy boldog legyen.. - Nem a te hibád.. - mosolyogtam.

- De, kicseszettül az én hibám! -  csattantam fel - Ugye nem csináltak veled semmit? - kérdeztem halkabban, könnyeimmel küszködve.

- Nem, ez nem igaz! - annyira idegesít, hogy nem tudom használni a kezeimet. Nem tudom megérinteni.. - Jól vagyok, ne aggódj.. - mosolyogtam rá továbbra is.

Mire felfogtam, hogy szegény még csak mozogni sem tud rendesen, a szédüléstől botladozva, de keresni kezdtem valami kulcsot, vagy vágó eszközt. Mihelyst találtam egy kulcsszerűt, próbáltam vele kinyitni a zárat, de nem sikerült. Épp egy rendőr jött le hozzánk, így tudtam neki szólni, hogy varázsolja le Baek kezéről azt a szart. Neki érdekes módon volt kulcsa... Mindegy, ez nem érdekel. Kiderült, hogy épp valami ’maffiát’ fogtunk ki, így meg is köszönték a segítséget, de nem vittek kihallgatni, mert egyértelmű volt, mi is történt. Kárpótlást nem kapunk ugyan, de Baekhyun épsége többet ér mindennél.. Amint szabadultak szerelmem kezei, azonnal magamhoz öleltem, és feje búbját puszilgattam. Felajánlották a rendőrök, hogy egy másik kocsival hazavisznek.. Illetve lelki ’sérelmek kikúrálása’ címszó alatt igazolnak két hetet a koleszban. Fingom se volt, miért ennyire kedvesek.. Még beugrottunk a hotelbe Bacon-ért, aki egyből nekünk ugrott, majd a kolesz felé vettük az irányt. Tudom már, mit fogunk csinálni ebben a két hétben..

Mikor visszaértünk a koleszbe, első utam, az elsősegélydobozhoz vezetett, miből elővarázsoltam a fertőtlenítőszereket, ragtapaszokat meg fáslit. Leültettem Sehun-t az ágyra, óvatosan levettem felsőjét, s mikor megláttam, hogy mindenhol tiszta folt, lefolyt néhány sós csepp az arcomon, majd finoman elfektettem az ágyon és fertőtleníteni kezdtem sebeit. Eszembe jutott, mikor a korházban volt..

Finoman kezére fogtam, mikor megláttam a kissé véres, vöröslő nyomokat csuklóin - Mi lenne, ha előbb magadról gondoskodnál? - emeltem fel fejem az irányába - A kezedet fertőtlenítsd, én tökéletesen megvagyok - mosolyogtam, majd visszaejtettem fejem a helyére.

- Majd, utána.. - folytattam felsőteste tisztítását. Neki sokkal több sérülése van - Nem fogok belehalni.. - mosolyogtam.

- Én sem.. - sóhajtottam - Most nem akarok beléd kötni, szóval légy szíves.. - mondtam halkan.

Nagy levegőt vettem és visszafordultam a dobozhoz, ezzel hátat fordítva neki. Miután végeztem sebem ellátásával, körbetekertem mindkét kezem fáslival, ugyanis nem volt túl gusztusos a látvány. Ez van.. Visszafordultam az ágyon fekvőhöz és folytattam, amit elkezdtem.

Egy sunyi mosollyal borítékoltam, hogy lekezelte a sebeit. Nekem amúgy sincs szükségem ilyenekre.. Mármint lekezelni a 'sebeim' ami csak néhány folt és kisebb seb. Szerintem lassan egy kifestő lesz a testemből. Miután végzett Baek a leápolásommal, magam mellé húztam - Köszönöm, Doktor úr! - kacagtam fülébe, majd arcon pusziltam. Olyan aranyos volt, ahogy a vállamba fúrta vér vörös fejét.

Ezt még visszakapod Oh Sehun.. Hátamra akartam feküdni, de vissza kellett fordulnom a sebek miatt. El is felejtettem... - Nem vagy éhes, Maci? - kérdeztem, mivel ma még nem ettünk semmit..

- A vacsorám mellett fekszem - vigyorogtam kajánul. Fura az új becenevem, de aranyosnak találom. HA Ő MONDJA.. - Csinálok neked valamit, te addig döglődj.. vagy.. Várj. Van egy matrac az ágyam alatt, ha arra ráfekszel, akkor olyan, mintha habban feküdnél és a hátad sem fáj - sétáltam az említett helyre, majd az ágyamra dobtam a puha matracot. Nem akartam felemelni, mert ki tudja, hogy hogy visongatna, ha most a hátához érnék, így csak biccentettem fejemmel a fekvőhely felé.

Óvatosan rámásztam a matracra és elfeküdtem rajta - Igazad volt - kuncogtam, mikor már kint pakolászott a konyhában.

Rég látott specialitásom csináltam, és egy nagy adag jajangmyeon-t csináltam neki, ami asszem’ jó is lett.. Remélem. Netről néztem a receptet, és mindenhol máshogy volt leírva..  Kibattyogtam egy tálcával, rajta kakaóval és az imént említett étellel. Baek mellé húztam egy széket, majd a pálcikákkal felszedtem egy adaggal az ételből - Fordulj oldalra, mert megy a repülő, és frontálisan fog ütközni az arcoddal, ha nem eszed meg az utasokat - viccelődtem, miközben felé vezettem a kaját.

Elmosolyodtam aranyosságán - Áá - nyitottam szám - Mm.. Ef naon finom! - tapsoltam, miközben lenyeltem a falatot.

Nagyban vigyorogtam mondatán - Örülök, hogy ízlik - csípem arcon finoman, majd nyújtottam a következő adagot. Miközben szájába vette, tiszta maszat lett, amin hangosan felnevettem - Te Maszat Matyi.. - kuncogtam, miközben arcát törölgettem.

Miután megettem a jajangmyeon-t, és elszürcsölgettem az általa készített finomságot, visszadőltem a matracra és magamra húztam pólójánál fogva, majd megcsókoltam - Szeretlek - suttogtam ajkaira, miután elváltunk, közben végig szemeit figyelve.

- Hát még én! - húzódott széles mosolyra szám, majd ismét megcsókoltam, Tuladjonképp.. Faszom tudja, mit lenne velem nélküle. Unalmas és szar életem lenne, és a szüleim folyton basztatnának miatta... Apropó, a szüleim.. - Hercegnőm~~ - szólongattam édesen, miután elváltam éltető párnáitól.

- Mondd, édes - mosolyogtam rá. Olyan aranyos, mikor így hív. Szeretem, ha becéz. Ilyenkor közel érzem magam hozzá.

- Mivel van két hetünk.. Gondoltam.. - megköszörültem torkom - gondoltam, elmehetnénk a szüleimhez.. Hogy lássanak, meg izéé... Tudod - hadartam mellkasába szégyenlősen.

Milyen aranyos, mikor zavarban van.. Fejét simogattam, miközben próbálta kinyögni, hogy mit akar - Igeeen? - adtam a hülyét, mintha nem tudnám, mit akar. Olyan jól esik, hogy be akar mutatni a szüleinek. Kíváncsi vagyok, hogy ki az a két ember, akinek örökké hálás lehetek, hogy életet adtak ennek a csodálatos fiúnak, mellettem. Annyira szeretem őt.. Vajon tudnak róla, hogy Sehun is a saját neméhez vonzódik?

- Csak... Gondoltam, bemutatom nekik, hogy ki a szerencsétlen választottam - fúrtam fejem jobban felsőtestébe, véletlenül sem arcára nézve. Fogalmam sincs, hogy fogom nekik beadagolni ezt, de tudniuk kell.

- Yaa~ - fújtam fel fejem - Én vagyok a legszerencsésebb ember a világon! - mosolyogtam a plafont bámulva - Csak nekem van egy utolérhetetlen Oh Sehun-om.. - fordítottam fejét magam felé, állánál fogva, majd puszit nyomtam szájára.

- Hát marhán szerencsés vagy.. - forgattam meg szemem, majd reakcióját meg nem várva tarkójára fogtam és hosszasan megcsókoltam, nehogy vissza tudjon beszélni.