97. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Hzdsz - motyogtam, amennyire tudtam ujjaitól egy "hazudsz"-ot – Szrtlk - próbálkoztam a beszéddel.

- Én is téged - mosolyogtam, majd ujjam helyét számmal tapasztottam be.

Miután elváltunk ásítozni kezdtem, s a kis pöttömöt ölembe véve totyogtam be ágyamra, Sehun-nal nyomunkban.

Kíváncsi vagyok, hogy vajon most is úgy alszik-e Bacon, mint ezelőtt.. Megvártam, míg bemászik Baek az ágyba a szőrmókkal, majd melléjük fekve magunkra húztam a takarót. Mivel Bacon még látszólag nem helyezkedett el, és közöttünk hevert, nem tudtam megölelni Baek-et, így csak néztem, hogy mire készül a cukiság.

Azt hittem, majd lemászik a helyére, ahol szokott aludni, de nagyon mocorgott és nem tágított. Mellkasom kezdte karmolászni, mire értetlenül meredtem rá, majd mikor leesett, hogy mit akar, hanyatt feküdtem, s rám mászott a kis tappancsaival. Néztem, ahogy apró köröket ír le szívem körül, majd egy ponton nyugovásra talált és elfeküd egy körben, pont, mint fél évvel ezelőtt...

Elégedett mosoly terült el arcomon, mikor megláttam Bacon-t helyezkedni - Eddig is itt aludt? - simogattam a mellkasán fekvő szőrmókot.

- Nem.. - válaszoltam az igazat - Csak akkor fekszik itt, ha érzi, hogy boldog vagyok.. - gondolkodtam el - Neki is szeretetre van szüksége – mosolyogtam, a kis pamacsot figyelve.

- Nekem tudod mire? - tettem fel az egyértelmű kérdést, miközben arcát simogattam.

- Mire? - kérdeztem kíváncsian. Fogadjunk, puszit akar..

- Rád! - nyújtottam ki nyelvem, majd orrára pusziltam - Olyan, mintha ez a fél év meg sem történt volna - mondtam nyugodt hangnemben. Bár.. Jobb lett volna, ha ténylegesen nem vesztünk volna össze sosem.. De ha az a volna ott lett volna, akkor nem itt lettünk volna.

Minden egyes vele eltöltött perc, olyan, mint egy álom. Ám nélküle, mint egy rémálom.. - Nem is szabadott volna megtörténnie.. - hajtottam le fejem. Minden az én hibám.. Egy kurva nagy hiba vagyok.  Mindenkinek, akivel találkozom csak elrontom az életét valamilyen formában. Vagy balesetet okozok, vagy lelkileg facsarom ki az illetőt.. és Sehun-nal mind a kettőt eljátszottam. Tönkre fog menni mellettem.. Ezért hagytam el.. Meg azért, mert azt hittem nem szeret, de az csak a cseresznye volt a banánfagyin.. De most minden erőmmel a boldogságáért fogok harcolni és nem engedem, hogy elvegyék tőlem.

- Legalább ezen is túl vagyunk - simogattam buksiját - De még egyszer nem fogok ennyi időt pazarolni nélküled, szóval készülj fel, mint mondtam, életed végéig rajtad fogok lógni.. - pusziltam füle mögé - Na, alvás! - utasítottam az ásítozókat. Majd utánuk alszok, csak ők aludjanak.

- Nem kell kétszer kérned.. - fúrtam fejem mellkasába, hogy Bacon se essen le a helyéről. Mondjuk szerintem harapófogóval sem lehetne lecibálni rólam. Ha meg igen, azt a pizsim bánná és akkor nagyon kiakadok.. - Jó éjt édes.

- Most már biztosan az lesz - vigyorogtam - Nektek is - pusziltam hajába, majd őket bámulva simogattam Baekhyun hátát.

Elmondhatatlanul boldog vagyok most. Olyan rég aludtam már jól.. De most végre megint tudok. Reggel arra keltem fel, hogy Bacon nagyban csóválja farkát mellkasomon, miközben rajtam tiporog és arcomat nyaldossa. Sehun-ra néztem, aki még békésen aludt. Olyan békés ilyenkor... Láttam, hogy Bacon már őt is összenyalta, mire el kellett mosolyodnom. Sajnos, ma is muszáj suliba mennünk, úgyhogy fel kell, hogy ébresszem, akármennyire is nem akarom - Sehunnie... Édes, kelj fel - szólongattam arcát simogatva.

Még sosem keltem így, hogy Baek ébresztett volna ilyen módon, de érdekes, hogy sokkal kipihentebbnek és boldogabbnak éreztem magam. Habár.. Szeretem én kelteni, mert látom, hogy milyen aranyosan szuszog.. - Jó reggelt - nyújtózkodtam, majd mikor nem ide figyelt, résnyire nyitott szemekkel puszit nyomtam szájára, és szorosan magamhoz öleltem, mivel Bacon már lemászott róla.

- Jó reggelt. Hogy aludtál? - érdeklődtem arcát simogatva. Még mindig hiányzik. El kell telnie egy kis időnek, hogy megszabaduljak ettől az érzéstől. Magam mellett akarom tudni. Érezni, hogy senki nem veheti el tőlem.. Erre a gondolatomra, eszembe jutott a gyűrű. Az egyetlen kézzel fogható tárgy, ami határozottan hozzám köti. De már nincs nálam. Azóta nem láttam, mióta... Ne is beszéljünk erről..

- Soha jobban - puszilgattam száját - És te?- kérdeztem mosolyogva - Tiszta nyál amúgy az arcom.. És a tiéd is.. KHM... BACON! - kuncogtam.

- Veletek, csak jól lehet.. - puszilta orrára, majd amíg ő a vakarccsal játszott, átöltöztem és csináltam reggelit.

Amint Baek kiment a helyiségből, Bacon betámadta a pizsijét, és szájába véve azt, botladozva futni kezdett vele. Először nem fogtam fel, hogy mi történik, aztán próbáltam halkan utána futni - Pszt! - suttogtam, mire megállt a szőrmók és hátrafordult - Add ide! - halkan mondtam, miközben mutogattam felém - Gyerünk! - nyúltam az anyag után, mire rohanni kezdett azzal, mindenen keresztül. Baekhyun ki fog csinálni.

Bevittem a salátaleveleket egy-egy tálban, majd mikor megláttam kergetőzni két szerelmem elmosolyodtam és letettem a reggeliket az asztalra.. Aztán hirtelen, mint akit fejbe vágtak, észbe kaptam, hogy Bacon az ÉN PIZSIMMEL rohangál és Sehun épp el akarja venni tőle. Azonnal utánuk futottam, mint akit ágyúból lőttek ki, s kis kergetés után sikerült leterítenem a tappancsost - Add csak ide! - próbáltam kihúzni szájából kedvenc alvókámat a földön fetrengve, közben a rosszaságot hasamon fogva tartva.

- Bacoon~~ - hívogattam, miközben régebbi kedvenc játékát lóbáltam - Nem kell? Akkor majd én játszok vele - incselkedtem, mire kiejtette Baek pizsijét a szájából, és futott felém, mint akit most rúgtak sejhajon - Kell? - emeltem feljebb a tárgyat, mire csak vakkantgatott és pitizett - Vedd el! - kezdtem rohanni a játékkal.

- Mint az oviban - mondtam magamnak, miközben mosolyogtam őket nézve -Nekem te kellesz! - futottam utánuk ismét, majd mikor beértem őket, Sehun hátára ugrottam és nyakát kezdtem puszilgatni, visszaadva a fél év alatt elmaradt adagját.

- Ez valami új opciója a Byun-halálnak? - kérdeztem kuncogva - Csak mert túlságosan tetszik ez a felállás.

- Hát nem egészen.. De legyen gyereknap.. - kuncogtam és lassan árasztottam el nyakát, arcát, majd füle tövét nedves puszijaimmal.

Végre kérés nélkül kapom a 'jól kiérdemelt' puszijaim - Többször legyen gyereknap - mosolyogtam kajánul, majd lábára állítottam, és szembe fordulva vele, s dereka köré kulcsoltam karjaim - Mert szeretlek - vigyorogtam.

Igaza van... Többször kéne kimutatnom, hogy mit érzek iránta. Nem akarom, hogy emiatt fuccsoljon be a kapcsolatunk - Rendben, ígérem többször lesz! - pusziltam szájára mosolyogva.