135. rész

(Sehun, Baekhyun)

Magamra akartam húzni, de az kicsit fájt volna, így csak átkaroltam derekát és arcába vigyorogtam - Te is nekem - pusziltam orrára.

- Össze kell házasodjunk.. Máskülönben nem vagyok hivatalos hozzátartozód - motyogtam orrom alatt - De nem akarom rád erőltetni.. Csak senki nincs, akinek a nevére hivatkozhatnál..

- Ahh.. Az a hülye papír.. - forgattam meg szemem - De persze, igazad van - mosolyogtam. Így legalább száz százalék, hogy nem veszíthetem el..

- De ha nem akarod, nem kell, mert az egy papír.. Na, jó, nekem nem csak egy papír, de akkor is. Még várhatunk, vagy akár maradhatunk így is - próbáltam mentegetőzni.

- Nem, nem erről van szó.. Szeretném.. Csak utálom, hogy ez kell ahhoz, hogy valakim legyél.. De mindennél jobban szeretném - mosolyogtam biztatóan.

- Végül is, ha csak barátok lennénk, akkor meg nem tudnék semmit tenni. Mármint akkor nem vennélek el, csak mert ez van. Vagyis, de, csak.. Érted.

- Értem.. Szeretlek - fogtam kezeim köze arcát, s így lehúzva magamhoz csókoltam ajkaira. Annyira szeretlek...

Időm sem volt válaszolni, így csókommal válaszoltam. Egészen addig csókoltam, mígnem eltolt magától, és köhécselni kezdett.. Jó érzés lehetett.. főleg a sebe miatt - Minden rendben?

Be akartam vetni nyelvem, de abban a pillanatban, mikor levegőt akartam venni, nem jött. Nem tudtam. Olyan volt, mintha elzsibbadt volna a tüdőm, vagy nem tudom, de nagyon rossz volt. Levegőért kapkodtam, de nem mozdult semmim. Nem tudtam mit csináljak, csak összeszorítottam a szemem és próbáltam oxigénhez jutni. Szaggatottan, de sikerült fellélegeznem, ezzel megmenekülve a fulladásos halál torkából. Nehezen ment a ki fújás is.. Nem tudom, mi történik.. És erre még a sebem is rájátszott, mert úgy fájt, mint az isten baszása.

- Jól vagy? - kérdeztem elborzadt fejjel. Tudtam, hogy nem szabadna elhozzam onnan.

- I.. - nagy levegő - Igen.. Azt hiszem - válaszoltam, mikor már meg is tudtam szólalni. Kicsit megijedtem..

- Menjünk vissza.. - húztam fel ülésbe, óvatosan, kezénél fogva. Nagyon aggódtam miatta.. Megint baja lesz, és elveszítem. Komolyan, már nem bírnám ki.

- Ne! Maradjunk, kérlek - húztam vissza. Nem akarok visszamenni oda.. Egyrészt, mert elszöktünk, másrészt, mert megint nem láthatnám - Jól vagyok, minden rendben.. Tényleg - győzködtem.

- Ch.. - forgattam meg szemeim - Féltelek, értsd meg. Fontos vagy, nem akarom, hogy bajod legyen!

- De... Utálom azt a helyet.. És ne felejtsd, hogy elszöktünk.. - vigyorogtam huncutul. Most elkaptam..

- Nem érdekel. Vissza a feladónak - adtam rá kabátom ismét - Bent leszek veled, bármi áron, de nem akarom, hogy bajod legyen.. - húztam magam után.

- De jól vagyok, nem érted? - nyafogtam, mikor kitolt az ajtón - Sehun.. A cipőm.. - néztem le épp tornázó lábujjaimra, miután bezárta az ajtót. Nagy puffogva kinyitotta, s én kuncogva mentem vissza a ruhadarabért, majd miután felvettem azt a folyosón, miközben ő ismét bezárta az ajtót, elindultunk a kórházba - Neheeee~~ - nyafiztam és megindultam az épület kijárata felé.

- Deheeee - húztam magam után ismét. Dugó volt, így 10 perc helyett 2 óra alatt jutottunk be, de megérte. Kicsit ki voltak akadva... Nagyon. Konkrétan elvitték. Megfogták, felemelték, és elvitték.

Hát én komolyan padlót fogtam, mikor lekötötték a kezem és a lábam az ágy széléhez, így még csak levenni sem tudtam a lélegeztető maszkot, pedig nagyon idegesített.. - Engedjenek el! - kiabáltam a maszk alól, mikor lábamat basztatták. Kapálóztam, rugdalóztam, de nem tudtam szabadulni. SEHUN-T AKAROM!

Kissé megbántam, hogy bevittem Baek-et... És elvitték. Óvatosan settenkedtem az öltöző felé, majd felvettem valami pasi ruháját. Jól áll a fehér köpeny... Felvettem kerek alakú szemüvegem, s miután kikerestem, hogy Baek hol van, full nyugodtan besétáltam hozzá. Orrom hegyére húztam a szemüvegem, mikor beléptem, s megköszörültem torkom - Byun Baekyhun? - kérdeztem tettetett komolysággal, miközben a kezemben tartott ambuláns lap és feje közt cikázott tekintetem.

Hát én már komolyan sírtam a röhögéstől. Annyira ütődött. De olyan édes volt abban a szerkóban.. Kicsinál.. - Igen, főorvos úr.. - váltottam komoly hangnemre.

- Meg kell vizsgáljam.. -dobtam ez valamerre a lapot egy kaján vigyorral, majd kicsomóztam végtagjait - Te igente, légzési problémáid vannak.. Azért volt a köhögéses cucc otthon.. - vettem komolyra a figurát.

- Légzési mik? Problémák?! - kérdeztem – De nekem nincs semmilyen problémám, doktor úr..

- Nem vicc. Komoly bajod van.. De, ha elviszek egy ilyet.. - mutattam a lélegeztetőre - Akkor semmi gáz nem lesz - vigyorogtam gonoszan, míg kezeim dörzsöltem. Bejött egy nővér, s kérdezte az állást, hogy hogy van Baek, mire próbáltam szakszavakkal válaszolni.

Alig bírtam visszafogni a nevetésem, mikor összevissza makogott mindenféle orvosi szakszavakat - Szóval légzési reflex problémákat diagnosztizáltak? - éltem szavaival kuncogva, mikor kiment a nővér.

- Nem orvosin tanultam.. - nevettem - De ez még hülyébb volt, hogy bevette.. - tapsoltam meg magam - Este kiviszlek innen, ezzel a szarral együtt - rúgtam meg gyengén a gépet.

- Te el akarsz lopni egy lélegeztetőgépet? - hitetlenkedtem - Hát neked teljesen elment az eszed.. - annyira hülye ez a gyerek.. De pont ezért szeretem. Ezért IS, khm..

- Spórolni kell az esküvőre - rántottam vállat. Nem, mintha nem lenne pénz egy ilyenre, de, ha már van rá lehetőség, akkor miért ne? Még úgysem loptam lélegeztetőgépet.. Sőt, semmit. Na, jó, drogot.. Meg egyszer egy csomag rágót.. Hosszú volt a sor, na..

- C-c-c.. Lökött vagy - nevettem halkan – Doktor úr... Gyógyszerre van szükségem.. - biggyesztettem le alsó ajkam, miközben mutatóujjammal hívogattam magamhoz.

- Mi van felírva? - kérdeztem kaján mosollyal arcomon, ajkaitól pár milliméterre.

- Majd én megmutatom - húztam le magamhoz köpenyénél fogva és ajkaira tapadtam. Annyira finomak.. Nem értem.. Ezt már büntetni kéne..

Hirtelen benyitottak, mire elváltam ajkaitól, és úgy csináltam, mintha szemeit vizsgálnám - Visit van, kérem, fáradjon ki - mondta egy doktor. Fancsali képpel kisétáltam, majd egy ideig néztem, hogy minden oké-e odabenn. Később lesétáltam az automatához két pohár kapucsínóért, hogy mikor kijönnek Baekie-től, tudjak neki adni valamit..

Már a hajamat téptem, hogy húzzon már ki az orvos, de igen csak nehéz esetnek bizonyult.. Mikor hála isten kiflangált, megláttam szerelmem az ajtóban és egyből jobb kedvem lett - Mit hoztál? - pislogtam a két pohárra, amikre igaz, hogy giga betűkkel rá volt írva, hogy cappucino, de azért megkérdeztem.

- Sajtos krumplit babbal.. - sétáltam elé szemforgatva, majd kezébe adtam az italt, mivel már ülő helyzetben volt. Nem értem.. Az a nő nem stimmel nekem, aki kikötözte Baek-et.. perverz állat.. Érdekes, a többinek eszébe sem jutna kikötözni.

- Uuuu, azt szeretem - örültem, meg, de mikor kezembe nyomta az italt, elszontyolodott arckifejezéssel emeltem rá tekintetem - Hazudtál.. - durciztam és belekortyoltam a kávéba - Köszönöm - vigyorogtam.

- Hazudtam? Csak füllentettem.. Nem ugyan az - kacsintottam - Szívesen.. - simítottam arcára, majd homlokára pusziltam, és bárgyú vigyorral bámultam ki az ablakon.

Imádom, imádom, imádom, IMÁDOM! Nagyon, nagyon, nagyon.. Nagyon szeretem őt.. Mindennél jobban.. Ma már nem jött be több orvos, így nyugodtan megvárhattuk, míg lemegy a nap - Mi lesz most? - váltam el szerelmem ajkaitól, s még adtam rájuk egy puszit..

- Megvárjuk a műszakváltást, és kijössz velem, köpenyben - vigyorogtam.

- Most úgy érzem magam, mint egy sci-fi sorozatban - kuncogtam - Tényleg, ugye ma megnézzük a Castle-t?.. - a kedvencem..

- De, csak, ha a mentalistát is.. - alkudoztam. Remélem, addigra haza is érünk.. Még be kell vásárolnom.

- Megegyeztünk - vigyorogtam - Apropó.. Nincs nálad a szemüvegem? Nem látok sokat ennél a fénynél.. - fintorogtam - De ráér majd, ha megyünk.. Már ha itt van..

- Hogy hagyhattam volna otthon, ha az enyém itt van? - vettem elő a rajtam lógó köpenyből szemüvegét – Vaksi hapsi - nevettem, míg ráadtam a pápaszemet.

- Ne kritizálj.. - nyavajogtam, miközben lábaimmal rugdalóztam - Nehogy mást smároljak le helyetted - kuncogtam.

- ENNYIRE VAK LENNÉL? - kérdeztem fennhangon - Nehogy valaki mást vigyek ki innen..

-Nem vihetsz ki mást.. Csak ez az egy pápaszemes, növésben visszamaradott, lyukas hasú, légzési problémákkal küzdő gnóm van a kórházban.. - bizonygattam.

- És csak egy vőlegényem van itt.. - egészítettem ki - A többi lapföldön és Hawaii-on van – nevettem.

- Ja.. bocs.. - emeltem fel kezeim védekezően - És milyen napbarnított Mr. tökélyekkel kavarsz?

- Hát, ha látnád.. Ő kéne neked, nem én - vágtam elgondolkodó fejet.

- Ch.. Emiatt nem aggódnék.. Nekem úgyis mindig csak egy lesz... De ha ő olyan perfekt, akkor miért lacafacázoal még itt? - színészkedtem.

- Nem is tudom.. Indulok is, mielőtt lekésem a mikulás szánját - élltam fel, majd térdem leporolva fordítottam hátat szerelmemnek.

Legörbített ajkakkal néztem végig, ahogy készül itt hagyni - Tudtam, hogy igazából nem is kellek - motyogtam orrom alatt, ezzel húzva agyát. Már ha hallotta..

- Tessék? - fordultam hátra - Tessék? Mit mondtál? - kérdeztem, ahogy közelebb sétáltam hozzá, komoly ábrázattal.

- Menj csak a bodybilder-edhez.. Egy ilyen beszélő, egyhetvenes, lyukas csontváz neked nem kell.. - húztam tovább.

- Seesh.. Igazad van. Nem kell - ültem vissza mellé - Akarom - vigyorogtam, majd nyakát kezdtem csikizni.

- Yah! - kiáltottam, de befogtam szám, hogy ne keltsünk feltűnést - Hagyd abba -suttogtam nevetve.

- Nem, mert a bodybuilder-el nem tudom ezt csinálni - haraptam be alsó ajkam nevetve, majd folytattam kínzását.

- Ne bántsd az egyetlen, csillogó, szivárvány színű unikornisodat - nevettem, miközben próbáltam eltolni magamtól.