11. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Barna=Kai)

Felkeltem mellőle és a konyhába trappoltam, kávét főzni. Miközben csepegett a bigyóból az életmentő löttyöm, elterültem az asztalon, mint egy hadirokkant.

Most már komolyan kezdek tartani tőle. Hogy tud egyik pillanatról a másikra, így megváltozni? Inkább nem csinálok semmit, akkor csak nem lesz paprikás.

-Kérsz kávét?-kérdeztem kedves hangon Baek-et, de nuku válasz. Majdnem ketté csaptam az asztallapot. Hát igen, kicsit kibaszottul feszült vagyok most, mert szart sem aludtam. Féltem Baekhyun-t és alapból egy morcgép vagyok, ha nem alszom eleget. De vissza kell fognom magam, mert van egy olyan érzésem, hogy nem csak ma nem fogok aludni.

Csak csendben ültem és nem válaszoltam, hátha felkapja rajta a vizet.. Biztos, ami biztos. Nem akarom még ezzel is zaklatni. Azt hiszi nem tudom, hogy tiszta ideg? Na meg ez a gyenge jelenet, hogy „kérsz kávét?”.. Na neeem.. Átlátok rajtad Oh Sehun.

Hát jó. Továbbra is én gondoskodom Baek-ről. Csinálok egy teát, hátha megissza. Remélem, szereti az erdei gyümölcsöset. De válogathat bőven, mert van még erdei gyümölcsös, erdei gyümölcsös, ja ééés erdei gyümis.

Gyorsan lehúztam egy nagy bögre kávét, csak úgy natúr. Hogy utána milyen fancsali pofát vághattam.. Asszem tudok már gesztikulálni rendesen, ezek után. Óvatosan odasétáltam Baekhyun-hoz a még meleg teával és letettem éjjeliszekrényére.-Remélem, szereted az erdei gyümölcsöset-villantottam egy mosolyt és az ágyamhoz sétáltam, telefonom keresni.

-Köszönöm, de mondtam, hogy..-inkább elvetettem az ötletet, hogy még ebbe is belekötök. Milyen ember vagyok én? Nem lehetne csak megköszönni és meginni? Istenem.. Fogtam a poharat, s mivel már nagyon szomjas voltam- amit eddig észre sem vettem- lehúztam az egészet, leszarva, hogy meleg-e.

Kidülledt szemekkel figyeltem, ahogy issza a szinte forró teát.-Nem égett le a torkod?

Megráztam fejem, jelezve, hogy semmi bajom és még nem égett ki a nyelőcsövem.

Visszafordultam ágyamhoz és tovább kerestem a kütyüt.-Megvan!-ugrottam fel, kezemben feltartva a telefont, mint valami isten küldeményét és nyomkodni kezdtem azt.

Fel akartam állni, hogy kivigyem a poharat, de nem jött össze, így visszahuppantam és halkan felszisszentem. Nem akartam, hogy hallja.. Még a végén felrobban, úgyhogy visszatettem éjjeliszekrényemre a poharat és felvettem fapofám.

Odakaptam fejem a hirtelen mozdulatra, majd odasétáltam hozzá.-Csak maradj itt-mosolyogtam rá és kivittem poharát. A konyhában, már a pult szélét szorongattam az idegtől. Nem szabadna ide jönnöm, tiszta ideg vagyok itt. Huh. Na jó. Sehun, nyugi. Mosolyogva mentem vissza ágyamhoz és nyomkodtam telefonom ismét.

-Sehun..

Lassan felé fordítottam fejem, telefonom majd széttörve kezeim közt, úgy szorongattam az idegtől. Király, már mindenhol Hulk-ot játszok-Tessék?-néztem rá bambán.

-M-mindegy..-hajtottam le fejem és intettem, hogy lényegtelen.

-Mondd csak-ültem át mellé és megfogtam kezét.

-N-nem.. nem fontos-húztam el kezem.

-Félsz valamitől?-kérdeztem, miközben arcából eltűrtem, egy oda nem illő tincset. Nem válaszolt, így felálltam és átsétáltam másik oldalára, majd leguggoltam az ágya mellé és megfogtam kezét.-Tudom, hogy egy idegbeteg állat vagyok. De ne félj tőlem, téged sosem bántanálak. Sohasohasoha-magyaráztam neki, miközben kezére irkálgattam ujjaimmal.

-Szeretlek-jelentettem ki a legnagyobb természetességgel-De nagyon aggódom érted-folytattam a papolást.. Meg kell értenie, hogy nem csinálhatja meg, hogy nem alszik.-Kérlek, pihenj le, Sehun-könyörögtem, hogy hallgasson rám.

-De nem tudok aludni és most húztam le egy bögre kávét feketén, szóval még egy ideig nem is tudok, ha akarok sem-néztem rá fancsali pofával, majd felálltam és arcára simítottam,s homlokára pusziltam.-Én is szeretlek.

-Nem érdekel, hogy mennyi kávét iszol, ahogy az sem, hogy igazán elbaltázott színész vagy, szóval vagy most fekszel le, de azonnal, vagy ellátom a bajod!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

Elfeküdtem ágyamon szemforgatva és próbáltam aludni, de tudtam, hogy a törpe parancsára se fog menni, mert nem bírtam lehunyni szemeim. Egyszerűen nem tudok aludni.

-Feladom..

-Erről beszéltem. Nem tudok aludni, de ez rendben is van így. Csinálok valami kaját-vakartam meg fejem-Na, mit kérsz?

-Csak vizet.. Köszi-mondtam, majd nehézkesen hanyatt feküdtem, bár nem kellett volna, mert inni fogok, na mindegy.

Aish, nem hiszem el ezt a gyereket. Hát jó, nem erőltetek rá semmit. Vittem egy pohár hideg vizet neki, majd segítettem felülni, hogy ihasson. Nem tudom, hogy fogjuk kibírni ezeket a napokat, de az biztos, hogy egy kibaszott centit nem fogok mozdulni mellőle.

-Köszönöm-köszöntem meg a segítséget és lehúztam a vizet-Iskolában lenne a helyed.. Le fogsz maradni és azt nehezen lehet behozni.. Ha ma nem is, de valamikor muszáj lenne bemenned, hogy be tudd hozni valamennyire a lemaradásod.. Rendben?-kérdeztem kissé félve-Addig, majd Kai vigyáz rám.. Biztos megtenné egy napra..

Orrnyergem masszíroztam, miközben hallgattam Baek hülye ötleteit.-Rendben, oké-sóhajtottam-Majd bemegyek-mosolyogtam rá-Kai.. Benne talán.. megbízok. Mondjuk, az a csókos incidens még mindig böki a csőröm, de eddig tisztesen vigyázott rád, amikor megkértem és nem néz feléd úgy. Remélem.-motyogtam magam elé nézve- De én csak akkor vagyok nyugodt, ha én tudom, hogy biztonságban vagy. Azt meg csak úgy tudom tutira, ha én vagyok veled.

-Ne aggódj Sehunnie.. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond..-simogattam hátát, nyugtatásképp.

-Én nem..-mosolyogtam rá kínosan, majd leguggoltam és kezeimbe temettem arcom. Nem hiszem el. Jobban féltem szerintem ezt a srácot, mint egy anya a gyerekét.

-Hhh.. Ha már nem alszol, akkor könnyíts a helyzeteden.

-Hogy érted?-néztem Baek-re értetlenül.

-N-ne értsd félre. Úgy értettem, hogy menj be a suliba és hozd be az anyagot, hogy utána nyugodtan itthon maradhass.. Addig én el leszek Kai-al-mosolyogtam rá biztatóan.

-Nem, nem megyek most-ellenkeztem, mikor belegondoltam, hogy lehet, zavarom már a közellétemmel. Szó nélkül felöltöztem és írtam Kai-nak, hogy ugorjon be vigyázni Baek-re, mert suliba vagyok száműzve. Miután készen álltam az indulásra, és Kai is itt volt már, intettem egyet fancsali pofával és leléptem. Már akkor hiányzott, mikor még be sem csuktam az ajtót, hát még, hogy fog, mikor ülök az órán, üres paddal mellettem.

Most meg mi történt? Csak kamilláztam, olyan gyorsan mentek az események. Eddig még aludni sem akart, most meg egyik pillanatról a másikra, itt hagy. Jó, nem baj, csak nem értem, mi ez a sietség. Bár most, hogy belegondolok, nem akarom, hogy elmenjen.. Nagyon hiányzik..

Az ajtóból mosolyogtam Baek-re, majd lassan beljebb csoszogtam a rég látott szobába.-Tudod, hogy ahol most fekszel, senki más nem feküdt még, mióta Sehun ide jár? Mindig ezt a szobát kapta és ezen az ágyon gyűjtötte a szarságait-mosolyodtam el-Ch.. Neked bezzeg egyből lepakolt-nevettem.

Nahát.. Ezt nem is tudtam. Milyen aranyos.-N-nem, ezt nem tudtam..-mosolyodtam el egy kicsit gondolatomon, hogy csak miattam megtette.. Biztos zárkózottabb típus volt...

10. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Barna=Kai)

Nem akartam, hogy verekedjen. Elég erősnek tűnt a fickó miközben.. Hagyjuk. Nagyon megijedtem, mikor valaki leguggolt mellém, de aztán láttam, hogy Kai az, úgyhogy megnyugodtam. Körbenéztem és itt volt mindenki.. Mármint, Sehun barátai. Kivéve Luhan-t..

-Hé, minden rendben?-kérdezte Kai, tekintetem keresve, mire csak felé fordítottam fejem, de nem válaszoltam. Mindent ki lehetett olvasni a szemeimből.-Oh..-válaszolt helyettem is.- Ne aggódj, Sehun simán elintézi-nyugtatott meg, majd óvatosan megölelt.

A srácokat hátam mögött hagyva közeledtem az egyre hátrébb kúszó csávóhoz. Igyekeztem látótávolságon belül maradni, hogy Baekhyun lássa, tényleg megverem, képes vagyok érte mindenre. Mosolyogtam, ahogy rájuk néztem, majd mikor visszafordultam, a srác már állt, és épp ütni készült, de alá rúgtam és összerogyott. Nyöszörögve fetrengett, mire izomból oldalba rúgtam. Leguggoltam hozzá, mikor is behúzott nekem egyet. Megforgattam szemeim, majd pólójánál ragadva, nekidobtam a sikátor falának, majd álló helyzetbe húztam ugyan ott megfogva és adtam neki a jobbosokat, néhol gyomron térdelve. Nevetett tovább és szitkozta Baekhyun-t, de én megállás nélkül ütlegeltem, mígnem előrántott egy bicskát és hadonászott vele, mint egy kattos. Tenyerembe vágott, ahogy megpróbáltam elvenni tőle. Később sikerült, de nem vagyok gyilkos, szóval eldobtam valamerre.-A kurva anyád-mosolyogtam rá és olyat bemostam neki, hogy eleredt az orra vére. Egyre többször ismételtem meg a mozdulatsort, a végén már mindkét kezemmel, mire már vért köpött és mivel elengedtem, a földre rogyott. Nem hagytam abba, fejét megfogtam és térdembe fejeltem, mire még jobban ömlött orrából a vér.

Tátott szájjal néztem, ahogy Sehun, a szó szoros értelmében, péppé ver valakit... Miattam vállal ekkora kockázatot. Elmosolyodtam, mikor észrevettem, hogy folyton azt lesi, én jól vagyok-e, holott tudja, hogy Kai vigyáz rám. Nem mellesleg, itt vannak a többiek is. Komolyan képes félholtra verni valakit, csak azért, mert bántott engem. Csak ilyenkor jövök rá, hogy kibaszottul meg kell becsülnöm őt.. Nem mintha eddig nem tettem volna.. Amikor a faszi, a bicskájával hadonászott, megfagyott bennem a vér. Mi lesz ha történik Sehun-nal valami? Nem, az nem lehet.. Megint remegek.

-Minden rendben Baekie?-kérdeztem aggódó hangon, mikor remegni kezdett.

-A-az ott egy k-kés..-dadogtam, mire Kai is odakapta tekintetét.

-Ssss.. Nyugodj meg.. Nem lesz semmi baj, itt vagyunk mi is-csitított, majd újból átölelt és puszit nyomott fejemre.

Hadonászott pár sort a fickó, majd gyengén lekevert egy pofont, amit kicsit.. na jó, sokkal erősebben viszonoztam, majd nevetve felálltam és belé rúgtam.-Nem érdemled meg az életed-sziszegtem oda neki, s még egyet belé rúgtam, leköptem, majd elsétáltam. Út közben megtaláltam a bicskát és eltettem zsebembe-Köszi-vigyorogtam Kai-ékra és lepacsiztam velük-Innentől átveszem-mosolyogtam és leguggoltam Baek-hez.-Minden oké, hercegnőm?-pusziltam hajába, majd lassan karjaimba vettem és a fiúk kíséretével indultam vissza Baek-el a koleszba.

Őszintén szólva, kegyetlen volt, mikor felemelt. Azt hittem leesnek a lábaim. Nem lesz túl fényes a következő egy hetem.. vagy kettő. Eddig is olyan voltam, mint egy tehén, akit m&m's-el etettek, de most... Inkább meg sem nézem. Felszisszentem az érzésre, s minden végtagom megfeszült.

-Ne haragudj-néztem rá szomorúan, majd megpusziltam fejét-Téged tényleg nem lehet egyedül hagyni-gondolkodtam el hangosan. Fájt a kezemen a seb, de pont hogy leszartam. A probléma az az, hogy kurvára nem tud iskolába járni most Baekhyun és valakinek gondoskodni kell róla. Haza nem engedem, hogy haza küldjék, kórházba meg be nem viszem, mert ott le se szarják. Nap közben nem hagyhatom egyedül. Aish.. megoldom. Mikor szobánkhoz értünk, megköszöntem a fiúknak még egyszer a segítséget, majd bementem szerelmemmel kezemben.-Meg kell fürdened..vagy én is megteszem, csak engedd meg-néztem rá félve.

-Sehun, a kezed.. Be kell kötni, különben elfertőződik..

-Az most mindegy, nem vérzek el és majd bekötöm. Rendben van, ha segítek fürdeni, ugye?-tereltem a témát, miközben állítottam a vizet a fürdőben, míg őt a WC ülőkére ültettem.

-A-azt hiszem..-mondtam bizonytalanul. Nagyon nem vagyok olyan állapotban, hogy lefürdessen, de muszáj, mert egyedül nem megy.

Miután levetkőztettem, befektettem a kádas zuhanyzó, kád részébe. Majdnem elbőgtem magam, mikor megláttam, hogy teste mindenhol foltos. Alsó ajkam harapdálva fojtottam vissza könnyeim és mosdatni kezdtem. Miután végeztem, egy törölközőbe csavartam gyenge testét, majd óvatosan felemeltem és sétáltam ki vele az ágyához, ahová lefektettem.

Nem repdestem az örömtől, mikor mellkasomhoz ért, de el kellett viselnem. Hátracsaptam fejem néhány ponton, de nem szóltam neki, hisz ennél jobban már nem is vigyázhatna.. Nem az ő hibája, hogy fáj. Miután betakart, nem jött álom a szememre. Ő is befeküdt ágyába, mikor elkészült és próbált aludni. Nem akartam zavarni, de szükségem van a közelségére, hogy biztonságban érezhessem magam. Addig nem fogok tudni aludni...-Sehunnie-suttogtam halkan, hogyha már alszik, ne ébresszem fel.

Azt hittem, már alszik, mikor nevem szólongatta.-Tessék?-kaptam felé fejem.

-N-nem jössz ide?-kérdeztem bizonytalanul. Nem akartam még ezzel is zaklatni, de...

Kitakartam magam, majd átmásztam hozzá-Nem tudsz aludni?-kérdeztem suttogva, miközben arcát simogattam.

-M-mmm-hümmögtem válaszul, majd átöleltem, hozzá bújtam, s egyből elnyomott az álom. Úgy látszik, elég fáradt voltam, csak ő hiányzott..

Semmit nem aludtam az éjszaka. SEMMIT. Egy kurva percet sem. Nem tudtam, le se mertem hunyni a szemem. Féltem, hogy valaki bántja Baekhyun-t. Mikor reggel mocorogni kezdett, megkönnyebbülve mosolyogtam rá. Tuti zombi fejem lehetett.

-Mmm.. Jó reggelt- nyújtózkodtam felhőtlenül boldogan, mivel Sehun mellett ébredtem. Ránéztem és elakadt a lélegzetem. Úgy nézett ki, mint a Hófehérkéből a boszorka.. Nem viccelek, de még így is aranyos volt.-Sehunnie.. Te mennyit aludtál az este? Nem kellett volna virrasztanod.. Aish, te.. Nagyon szeretlek- mondtam, s már ültem volna fel, csakhogy hatalmasat kellett sikítanom a fájdalom miatt. Minden eszembe jutott.. Minden egyes pillanata a tegnap estének. Azonnal elszállt a jó kedvem.

Felugrottam szinte Baekhyun kisebb sikítására.-Kicsim, jól vagy?-néztem rá aggódóan, bár nem hiszem, hogy sokat változott a mimikám, mert hulla voltam.

-Persze, minden rendben, csak-magyaráztam. Ahj, miért nem aludt az este? -Sehun, miért nem aludtál?-kérdeztem komolyan.

-Nem tudtam-bámultam komoran a plafont-De jól vagyok-mosolyogtam rá-Nagyon fáj?-kérdeztem, megint csak leolvashatatlan mimikával.

-Most azonnal le kell pihenned! Így nem mész sehová-jelentettem ki határozottan, ezzel terelve a témát, s visszanyomtam az ágyba.

-Nem vagyok álmos-vettem el magamról kezét-válaszolj a kérdésemre-néztem rá komolyan.

Egy pillanatig csak bámultam rá, majd újra bele kezdtem. Nem akartam hazudni neki, így egyszerűen csak úgy csináltam, mintha nem hallottam volna.-Yah! Ne hazudj nekem! Úgy nézel ki, mint akin hatszor átment a betonkeverő-mondtam, s közben vissza próbáltam nyomni az ágyba.

-Nem hallottad mit kérdeztem?-ismét elvettem kezét rólam-Most nem én vagyok a fontos, hanem te-ültem fel szemébe nézve.

-Nekem te vagy a fontos! Érted? Csak te.. Senki más-halkultam el-Nem hagyhatom, hogy miattam, ilyen állapotba kerülj. És mi van akkor, ha fáj? Kibírom..

Az jó, mert nekem meg te. Kvittek vagyunk, mégis te vagy kb. lebénulva, szóval te vagy az, akinek pihennie és gyógyulnia kell, nem nekem. Én meg kibírom alvás nélkül-néztem szemeibe, flegma arckifejezéssel.

-Bo-bocsánat..-néztem a földet. Csak aggódom érte, mert szeretem. Mindennél jobban.. Úgy látszik, sikerült előhoznom, a rosszabbik Sehun-t. Őt annyira nem kedvelem.. Mondjuk, alapból nem tudom, nem szeretni.

9. rész (+18)

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

Elindultam a kisbolt felé, ami itt volt, nem messze a sulitól. Bementem, és vettem pár dolgot a kimchi-hez, majd fizettem. Visszaindultam a koleszba, hogy elkészítsem Sehun kedvencét. Ne kérdezzétek, honnan, de kiderítettem, hogy e-nélkül nem tud élni. Már kezdett besötétedni, és így sem láttam túl sok mindent. Olyan útszakaszra tértem, ami nincs kivilágítva. Hát, amikor jöttem, még nem volt ennyire rémisztő… Aish, nem kellett volna boltba mennem, de meg akarom csinálni Sehun-nak.. és visszaút csak ez az egy van, szóval.. Majdnem elhasaltam, s egy ismeretlen hang ütötte meg fülem hátulról.

- C-c-c.. cicafiú~ – hallottam meg valakit, amint szólongat. Ilyenkor már nincsenek sokan az utcán, főleg ezen a környéken.. Egy lelket sem láttam most, hogy korábban sötétedik. Nekik biztos van eszük.. Gyorsabban folytattam a sétát.

- C-c.. – erre viszont már nagyon megijedtem. Nem… nem történhet meg újra ugyan az, mint régen.. Ez lehetetlen - Már meghalt, már meghalt, már meghalt - mondogattam magamnak - Már meghalt, és senki sem bánthat, mert Sehun vigyáz rám..

-Naa~.. Ne fuss el, édes!

Ő nem mondhatja ez, bárki is az. Csak Sehun becézhet engem így, senki más!

- Gyere ide! – Termett mögöttem a semmiből egy alak és maga felé fordított, de nem láttam arcát, mivel nem volt semmi fény.. csak azok a szaros pontok az égen.

- Ha-hagyjál, kérlek. Nincs n-nálam p-pénz – dadogtam.. Iszonyatosan féltem. Sejtettem, hogy mit akar tőlem, de nem hátrált meg.

- Nekem nem a pénzed kell, angyalom – suttogta fülembe, s államat megfogva -vélhetőleg- szembe fordított magával. Lábaim majdnem felmondták a szolgálatot, mondata hallatán. Már nem csak remegtem, hanem vacogtam is. Könnyek gyűltek szemembe, s azonnal le is folytak arcomon, mikor belökött egy sikátor-szerű helyre, s a falnak nyomott, majd fülembe súgott.

- Nyugi, élvezni fogod.. – mondta – Térdelj le! – adta az utasítást.

- N-nem – válaszoltam.

- Hogy? – Vonta fel szemöldökét, majd hátulról megrúgta térdem, így kénytelen voltam az említett pozícióba kerülni, de már álltam is volna fel, ikre keze arcomon landolt. Odakaptam, s felnéztem rá, hátha ki tudok belőle venni valamit. Lehúzta cipzárját, s elővette szerszámát.

- N-ne.. kérlek – könyörögtem.

Luhan leültetett egy padra, és nyomta a rizsát.

-Figyelj, Sehun. Nem akarlak elveszíteni emiatt, szóval ígérd meg, hogy nem fordulsz ellenem – mondta, mire bólogattam – Szóval.. egy ideje. Egy fiú iránt erősödni kezdtek az érzelmeim, és nem tudom, hogy mondtam el neki.. – elhallgatott, gondolom várta, hogy mondjak valamit, de csak szuggeráltam – Szó-szóval.. Csak el szeretném mondani – nyúlt kezemért, majd megfogta azt – Szeretlek, Sehun – bámulta üveges tekintettel kezünket, én meg tátott szájjal, lefagyva maradtam. Mi van? Mi? Mi? Miii?! Annyira sokkolódtam, hogy már csak annyit vettem észre, hogy ajkaimat legeli szájával, de nem mozogtam, csak lefagyva néztem. Miután elengedte párnáim, úgy nézett rám, mint egy értelmi fogyatékosra. Távolabb húzódtam tőle, s felpattantam.

- Mi van? Te most komolyan.. Komolyan szerelmet vallottál annak, aki rád számít a legjobban?! Az egyik legjobb barátodnak? Amikor van valakim? Pluszba még le is smárolsz?! – léptem hátrébb – Luhan, ne haragudj, de elkéstél ezzel. Rohadt sokáig éreztem így irántad, mikor még nem voltam biztos, hogy meleg vagyok, de te le se szartál. Mikor Baekhyun az életembe lépett, képes voltam végre más felé nézni, nem csak körülötted ugrálni! – sétáltam el idegesen, be a szobánkba. Baekhyun sehol. Akkor még nem jött haza? Várok rá egy kicsit, nem akarok a nyakába lihegni..

Hol vagy ilyenkor, Sehun? Miért nem vagy itt velem?

Azt hittem, számba akarja dugni hatalmas férfiasságát -ami akkora, hogy még sötétben is látom- de nem tette. Helyette villámgyorsan lerángatta rólam nadrágom, alsómmal együtt, s mindenféle előkészítés nélkül belém vágta magát. Akkorát sikítottam, hogy szerintem a fél város meghallotta, de sajnos senki nem jött a segítségemre. Tovább üvöltöttem volna, de kezét számra tapasztotta, így egy hang sem jöhetett ki rajta. Mikor felhagytam a sikítozással, energia fogytán, elengedte szám és mozogni kezdett bennem.

- Minél hangosabb vagy, annál jobban fog fájni – suttogta fülembe, majd hajamba egyik kezével hajamba markolt, és úgy húzta egyre hátrébb fejem, másikkal pedig fenekemre csapott egy hatalmasat. A tripla fájdalomra összeszorítottam szemeim és felszisszentem. Tempója egyre gyorsabb, és gyorsabb volt. Azt hittem, elájulok, annyira fájt. Könnyeim patakban folytak a földre, s eszembe jutott, mikor apám csinálta velem ugyan ezt. Legszívesebben segítségért kiáltottam volna, de nem mertem, hátha valami, ennél is rosszabbat csinál velem. Igyekeztem minél halkabb maradni. Oldalamra fektetett, s úgy tolta belém magát egyre gyorsabban. Ráfogott nemességemre, s durván húzogatni kezdte rajta kezét.. gondolom azt hitte, ha elmegyek úgy neki is előbb fog sikerülni. Minden egyes mozdulatánál ordítani tudtam volna.. már minden összemosódott, nem gondolkodtam. Lökött rajtam még néhányat, majd megéreztem váladékát magamban. Kihúzódott belőlem, és leereszkedett hozzám.

- Nyald le! – parancsolt rám, mire kénytelen voltam megtenni, amit mondott, s számba vettem kielégített tagját, majd nyelvemmel letisztítottam azt. Visszahúzta nadrágját, felültetett, a falnak döntött, lehúzta rólam farmerom, amit aztán eldobott valamerre, és ott hagyott, ájultan a sikátorban.

Mikor már lassan több, mint fél órája sehol sem volt Baek, kezdett ismételten rossz előérzetem lenni.. Ami sajnos eddig mindig beigazolódott… Meg amúgy is, fél óra alatt hatszor lemegyek és visszajövök a boltból, még ha nagy bevásárlást is tartok. Telefonszámát tárcsáztam, miközben cipőm húztam lábamra, hogy indulásra kész legyek, bármi van. Kicsengett, de nem vette fel. Elraktam mobilom zsebembe, és futni kezdtem, mint egy idióta. Kiérve a koleszból Baekhyun nevét ordítva haladtam tovább, de semmi reakció, csal az a pár ember hülyének nézett, akikkel szembe rohantam. Elmentem a boltba is, megkérdeztem, hogy járt-e ott Baek. Személyleírást is adtam róla, mire az eladó azt mondta, hogy kb egy órája elment.. Basszus! Megköszöntem, hogy segített, és futottam, amerre lábam vitt. Nagyjából két órája járkáltam a környéken, mire egy kivilágítás nélküli utcába tértem. Telefonommal világítottam, miközben Baekhyun-t nevén hívogattam.

Nem tudom, mennyi ideig feküdhettem ott.. Pontosabban ültem, vagy valahol a kettő között.. Kinyitottam szemeim nevem hallatán, s megláttam valami fényeset. Ekkor, mintha Sehun hangját hallottam volna – S-Seh… – vettem pár levegőt, míg meg nem erőltettem magam, nevének kimondásával – Sehunhh.. – nyöszörögtem halkan, s erőtlenül. Annyira fájt mindenem, hogy nemhogy mozdulni sem bírtam.. még a beszéd is nehezemre esett..

Hallottam egy halk nyöszörgés szerű hangot, ami nevem ismétli. Vakuval világítva lépegettem lassan előre.. Láttam egy nadrágot, ami furcsán ismerős volt. Szívem gyorsabb tempót diktált az átlagosnál, mintha ki akart volna ugrani a helyéről. Már majdnem sírtam a gondolattól is, hogy ott valaki… Baekhyun.. Lehet. Megfogtam a nadrágot, és pár méterrel arrébb egy kisebb vértócsát láttam, mellette szerelmem hófehér testét, mely alul meztelen volt. Szemeimből folyni kezdtek a sós cseppek, mint a rohadás. Remegve letérdeltem mellé, és szólongatni kezdtem, arcát simogatva – B- Baekhyun..

Laposakat pislogtam, Sehun hangjára, s lassan felé irányítottam tekintetem, de nem tudtam nem észre venni az erős fény által megvilágított vértócsát magam mellett – Mhm.. – fordítottam át fejem a másik oldalra, mert már kezdett fájni a nyakam – Sehun? – kérdeztem, hogy biztos legyek benne, hogy nem csak képzelődöm.

- Én vagyok – szipogtam, majd megfogtam kezét – Mi történt? Ki tette? – kérdeztem suttogva, miközben óvatosan próbáltam felültetni.

- Hhh.. – sóhajtottam megkönnyebbülve – N-nem tu-tudom.. – motyogtam, miközben még mindig a vörös foltot bámultam, és visszaemlékeztem a történtekre.. Egész testemben remegtem, felidézve a történteket – Én f-félek Se-Sehun… – suttogtam nehézkesen.

- Emlékezz. Muszáj tudnom – suttogtam, hiába tudtam, hogy mi történt, nem akartam elhinni.

- Én.. n-nem.. nem láttam az a-arcát.. s-sajnálom – mondtam bűnbáróan, s lehajtottam fejem.

Mit sajnál? Bolond ez? – Én sajnálom.. Nem lett volna szabad egyedül hagynom téged – tört elő sírásom, miközben nadrágját húztam fel erőtlen testére – nagyon sajnálom Baekhyun, az én hibám – bőgtem, mint egy óvodás. Sírásom nem maradt alább, de bosszúvágyam annál inkább fokozódott – Meg fogom keresni – öleltem magamhoz a védtelen testet.

- Se-Sehun.. Sehunnie – mondtam ki végre – Ne-ne s-sírj m-miattam.. K-kérlekh.. – hajtottam remegő fejem vállaira, s átkaroltam nyakát, majd remegő kezeimmel hajába túrtam, s simogatni kezdtem fejét – N-nem a t-te hi-hibád, ez.. n-nem igaz.. – nyugtatgattam kisebb-nagyobb sikerrel.

- Nem igaz.. – mondtam ellentmondást nem tűrően. Egy alak nevetni kezdett rajtunk, vagy nem tudom min, de merem gondolni, hogy nem egy faágon – Mi a faszt nevetsz?! – ordítottam oda könnyes szemekkel.

- Cicafiú, nem mondtad, hogy van egy ilyen hősöd is, aki későn ér rád – nevetett. Tuti, ő tette. Óvatosan elengedtem Baek-et, és írtam Kai-nak, hogy jöjjenek ide. Felálltam és elindultam az alak irányába, ökölbe szorított kezekkel – Hogy merted?.. – kérdeztem sziszegve, és gyomorszájba térdeltem, mire összerogyott az alak és tovább nevetett. Hátra néztem Baek-re egy kis idő múlva, de Kai már ott vigyázott rá, szóval gond egy szál sem, szarrá verhetem a pasit.

8. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Lila=Luhan)

Akaratlanul is felkeltem Sehun telefonjának hangjára. Ki az az elvetemült, aki hajnali fél tízkor hívogatja? Már nem tudtam visszaaludni, csak feküdtek Sehun ölelésében. Mivel ma is csak tánc lesz.. majd, valamikor a délutáni órákban, ezért nem kell korán kelnünk.

Dörömbölni kezdtek, mire felvettem az alsóm s egy pólót, majd idegesen kinyitottam az ajtót - Mi a faszt akarsz?! - ordítottam az egyik osztálytársamra. Reggel volt még, és nem bántam volna, ha tudok aludni rendesen. Nem véletlenül nem vettem fel azt a kikúrt telefont.- Luhan eltűnt a suliból, tegnap este óta senki sem találja. Segíts keresni, mégiscsak te vagy a legjobb barátja! - szólt rám a srác. Fasza. Remélem Baek vette az adást, hogy mennem kell.. de nem hagyom egyedül, szóval jönnie kell.

Ki a halál ez, és mégis mi a véreres rákvertét akar ilyenkor? Végig hallgattam az eszmecserét, s mire Sehun végzett a beszélgetéssel, én már haptákban álltam.

Becsuktam az ajtót full idegbajosan, de, mikor hátat fordítottam, el kellett mosolyodnom Baek aranyosságán.. Felöltözve nézett ártatlan szemekkel, mint akit szelídítettek. Oda mentem hozzá, és meg öleltem - Imádlak - pusziltam arcára.

- Én is téged - válaszoltam, miközben elmosolyodtam mondatán, s felálltam, hogy indulhassunk -Menjünk! - adtam ki a parancsot, s meg fogtam a szőkeség kezét.

Elnevettem magam a nagy komolysága közepette. Olyan édes.. Felvettem egy nadrágot, majd elindultam vele nagy vidáman, a várost célba véve. A tanárok kiengedték az osztályt mára, hogy keressük meg Luhan-t. Tudom, hogy a fele osztály ellógja azt is, de én keresni fogom, minden helyen, ahol ember él.

Már vagy négy órája sétáltunk Luhan-t keresve és már minden létező helyen megnéztük… Hogy lehet így, egyik pillanatról a másikra felszívódni? Mintha csak a föld nyelte volna el.. Erre a gondolatomra egy hangyabolyt, vagy vakondtúrást kezdtem keresni… Komolyan, mást már el sem tudok képzelni. Egy parkban voltunk, így gyorsan megtaláltam az előbbit. Lehajoltam s elkiáltottam magam - Luhaaaan~! Hahooo~! Itt vagy, Luhan? Ne szórakozz velem! Yah! Hallod?! Jinjja.. - ordítottam a hangyabolyba.. még jó, hogy nincs itt senki rajtunk kívül.

Vöröslő fejjel nevettem Baek-en - Hát te nem vagy normális - könnyeztem, majd felhúztam a földről - Tuti, hogy nem itt van - Nevettem tovább, miközben magamhoz öleltem.

- Jólvan, na… Én csak meg akartam találni.. - mondtam bűnbánó hangon - Hová mehetett? Mi lesz, ha nem találjuk meg? Én aggódon érte, Sehun..- Jelentettem ki komoly hangon, vállába fúrva fejem.

- Én is.. - suttogtam szomorúan - Meg fogjuk találni.. - simítottam hajába - keressük tovább. Nézzük meg még egyszer a sétánynál? Sokat jártunk oda, és az az egyik kedvenc helye a városban. Lehet, hogy csak elkerültük, vagy valami ilyesmi - mondtam, és kezét megfogva sietősen indultam meg szerelmemmel az említett helyre.

Bólogattam, s követtem. Sehun olyan gyorsan indult meg a cél felé, mintha tudná, hogy ott van Luhan, csak eddig tényleg elkerültük. Egész úton alig bírtam utolérni.. Mondjuk neki könnyű azokkal a hosszú lábaival.. Egy fejjel magasabb nálam, ha nem többel. Alig győztem futni utána.

Mikor megláttam az ismerős alakot, rohantam felé, ahogy csak tudtam, hogy el ne menjen onnan addigra, míg oda érek. Majd fellöktem Lulu-t, úgy futottam hozzá - Baszki, hol voltál?! Miért mentél el? - Bombáztam kérdéseimmel.

Amint megláttam Luhan-t, iszonyatosan megkönnyebbültem. Sehun meg elengedte a kezem és úgy futott hozzá. Szaladt, mintha az életéért kellene. Nem mentem oda, hogy ne zavarjam őket. Nyugodtam váltsanak pár szót, aztán majd idejönnek. Sehun átölelte Luhan-t, s egy jó ideig nem engedte el.. bár legjobb barátok, úgyhogy érthető… Habár miközben kerestünk, nem úgy tűnt, mint aki annyira aggódik. Lehet, csak nem mutatta ki, hogy ne hozzon rám szívbajt.

Elszöktem, hogy ne kelljen szembe néznem az érzéseimmel, de ő így is megtalált… hiába.. a legjobb barátom. Fáj kimondani ezt.. Csak a barátom, pedig én többet érzek iránta, mint barátság.. jóval többet. Ezt ő nem vette észre, és összejött azzal a nyomorékkal.. Jó, nem szólom le, mert Sehun szereti őt, és tényleg jól néz ki, de ezt.. nem tudom elviselni. Ennek nem így kellett volna lennie. Nekem kéne Sehun mellett lennem, az én kezem kéne fognia, engem kéne csókokkal elhalmoznia, nem őt! Mikor titkos szerelmem átölelt, melegség lepte el szívem, s egész testem. Miért nem csinálja ezt többször? - Ne most beszéljük ezt meg. Majd négyszemközt, kérlek.. - s engedett szorításán, pedig még el tudtam volt viselni, hogy így ölelget..

- Rendben.. - Fogalmam sincs, miért nem lehet most mondani.. Mindegy - Gyere vissza velünk - mosolyogtam rá, s megfogtam kézfejét, majd magam után húztam. Mikor visszaértünk Baek-hez, elengedtem Luhan-t, s szájon pusziltam szerelmem, majd kézen fogva indultunk vissza a koleszhoz. Egész úton mosolyogtam, mint aki betépett, ugyanis szívemről hatalmas kő esett le, mikor megtaláltunk Lulu-t. Hálás vagyok, hogy semmi baja nem esett.

Ez csak megnehezíti a dolgom.. El kell neki mondanom, hogy mit érzek iránta, mert így soha nem fogok tudni kiszeretni belőle. Istenem, most miért csinálja ezt? Muszáj előttem lenyelnie Baekhyun-t? Azért döntöttem úgy, hogy visszamegyek velük, mert nem akartam tovább egyedül lenni.. Inkább Sehun mellett, de ha ezt fogja csinálni, akkor esküszöm kiugrok az úttestre.

Meglepett, hogy Luhan előtt, nyíltan, számra puszilt. Sehun egész úton olyan volt, mintha most közölték volna vele, hogy megjött a tündér kertész gatyája.. de imádom nézni, mikor mosolyog, úgyhogy nem nagyon érdekelt, hogy mi jár a fejében. Legalább boldog.

A ’banda’ széles mosollyal fogadott minket, majd Luhan-t kezdték faggatni, helyettem is. Elégedett mosollyal arcomon nyugtáztam, hogy faszán megoldottam a helyzetet. Hiszen, az Oh családfa nem szégyenülhet meg senki miatt. Baek-et ölelgettem hátulról, mint egy plüss macit. Úgy szeretem, hogy elmondani nem lehet, bár csak pár napja.. hete.. ismerem. Nem baj, hisz lesz mikor évek óta ismerni fogom már s az ötvenedik évfordulónk fogjuk ünnepelni. Annyira hű, de nagyon nem mertem még felé közeledni, például random megcsókolni, vagy bármi. Mindig megölelem, vagy valami, mielőtt ilyet tennék, hogy ne ilyesszem meg.

Olyan jól esett, hogy megölelt.. Mellette biztonságban érzem magam. Ha bárhová elmegyünk, vagy szobán kívül vagyunk, nem merem elengedni a kezét. Megnyugtat, hogy ő itt van nekem és szeret.. Ha elveszítem, abba belehalok. Ő jelenti számomra az életet. Amíg Luhan-t faggatták a többiek, én néma csendben voltam.. ismét. Figyeltem az eseményeket. Mondjuk, még mindig nem tudom, hogy miért ment el, csak úgy.

Nem gondoltam volna, hogy a többiek ennyire aggódtak miattam. Pedig nem akartam, hogy ez legyen. Nem azért mentem el, hogy keressenek, és rám figyeljenek.. hanem azért, hogy ki szellőztessem fejemből a Sehun körül forgó gondolataim. Beszélni akarok vele.. Miután a többiek elkönyvelték magukban, hogy jól vagyok, és már nincs miért aggódni, elbúcsúztak, így kaptam az alkalmon - Sehun! - szóltam neki - Tudnánk beszélni? - kérdeztem - Négy szem közt-  néztem Baekhyun-ra.

Baek-re néztem, hogy mit tegyek. Nem fogok elmenni az engedélye nélkül. Addig vele mit csináljak? És, ha megint megtámadják, vagy rosszul lesz?

Nem szívesen, de bólintottam, beleegyezésem jeléül - Addig én lemegyek a boltba vacsiért.. - mondtam, hogy tudja hol leszek, ha esetleg előbb végezne dolgával, mint én.

Öregem, csak beszélni akarok vele, nem a világ végére viszem.. Minek ekkora ügyet keríteni ennek?

Félve Baek-re mosolyogtam, majd megöleltem és arcon pusziltam, és nagy nehezen elengedtem. Luhan-nal mentem, amerre vitt, miközben folyamatosan hátra néztem a folyosón, hogy tutira minden oké-e Baek-el.. - Hova megyünk? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- A suli udvarra - mondtam nemes egyszerűséggel. Mondtam, hogy nem megyünk a világ végére.

- Na, ott aztán tudunk négyszemközt beszélni... - kuncogtam.

7. rész (+18)

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

-Nem, erről szó sincs. Minden renden.. csak.. úgy gondoltam, hogy t-talán

.. most már el kéne m-mondanom, hogy miért vannak rohamaim..- dadogtam, s szinte már nem is lehetett érteni amit mondok.

-De, ugye jól vagy?..-kérdeztem félve-Amúgy csupa szem és fül vagyok-mosolyogtam.

-Persze, jól vagyok, csak amikor eszembe jut.. ez.. normális.

Biztos, hogy ezt itt és most szeretnéd elmondani?-tűrtem el egy tincset arcából.

Bólogattam.-Szóval.. Gyors leszek és elmondom a lényeget..-kezdtem bele- Amikor még kisebb voltam, olyan 10-12 éves.. hh.-sóhajtottam-..apám rendszeresen vert engem, napokig nem kaptam enni, ini.. Volt, hogy kikötözött a tetőn és napokig a tűző napon voltam éhen, szomjan.. aztán.. Elkezdett szexuálisan bántalmazni..-elhallgattam egy ideig, majd folytattam-.. Anyát is verte, de minden dühét, rajtam töltötte ki és borzalmas dolgokat művelt velem. Őrült volt. Ebből kifolyólag, nem tudtam hozzászokni az emberekhez. Már születésemkor sem volt normális.

Soha nem voltak igazi barátaim emiatt, és ezért van, hogy félek.. Mi lesz, ha megint szembe jön velem egy olyan ember, mint az apám volt és.. és..- Nem tudtam folytatni, újra remegtem, s könnyeim utat törtek maguknak.

Lesújtottak szavai.. Én meg azt hittem az elején, hogy kelleti magát.. Belegondolva, hogy milyen rossz lehetett neki, bevörösödött mindkét szemem és a sírás határán álltam, de erősnek kellett lennem.-Soha, soha, de soha nem fog téged bántani. Legalábbis, amíg én mozogni képes vagyok és létezem, vigyázni fogok rád-pusziltam meg kézfejét és könnyeit letöröltem mutatóujjammal-Látod ezt? Ezek egy angyal könnyei. Ennek nem szabadna léteznie.

-Istenem..-néztem a mennyezetre és úgy folytattam-Annyira hálás vagyok, amiért őt adtad nekem..-néztem továbbra is a plafont-Nem az én könnyeimnek nem szabadna létezniük, nem én vagyok az angyal..-ekkor Sehun-ra néztem-... hanem te.

Megforgattam szemeim-Messze állok tőle, de igyekszem-grimaszoltam, majd közelebb hajoltam hozzá. Meg szerettem volna csókolni, de nem mertem.

Nem csókolt meg.. Bár iszonyat közel volt.. De én ezt nem bírom, meg kell tennem.. Nem vártam tovább és hevesen ajkaira martam. Anyám, hogy milyen eszeveszettül jó érzés volt, újra megízlelni édes ajkait. Nyelvemmel végig nyaltam alsó ajkán, mire jobban kinyitotta száját, s így szabadon felfedezhettem ízlelőszerve belsejét. Olyan mámorító érzés volt. Kár, hogy nem sokkal később, el kellett válnom tőle, levegőhiány miatt.

Még szájára nyomtam egy puszit és elhajoltam felőle- Nővér, bevihetem a szobájába?-kérdeztem az említettet Baekhyun-ról, mire csak bólintott. Kezeim közé vettem óvatosan a törpét, majd elindultam vele a szobánkba. Út közben, Luhan megint könnyes szemekkel jött felénk, majd mikor meglátott, gyorsított tempóban és sietett ki az épületből. Hülye gyerek..

Komolyan nem értem, hogy min problémázik, hiszen ő az én őrangyalom. Vigyáz rám.. Legalábbis próbál.. kisebb-nagyobb sikerrel.. De már többször is az életemet mentette meg. Kimondhatatlanul hálás vagyok neki. A folyosón, szembe jött velünk Luhan, de amint meglátott minket, úgy viharzott el, mint akit puskából lőttek ki. Miért viselkedik így?

Bevittem Baek-et és lefektettem az ágyra-Éhes, szomjas nem vagy?-kérdeztem mosolyogva, miközben homlokát simogattam.

-Nem.. De te még nem ettél semmit..-mondtam szomorúan-Csináljak neked valamit? Mit kívánsz?

-Téged-ejtettem ki számon a reflex szót-Ne-nem úgy értettem-hajtottam lejjebb a fejem-Nem vagyok éhes, és ha majd az leszek, úgyis enni fogok. Neked meg pihenned kell.

Elmosolyodtam ösztönös válaszán, majd felé fordultam.-Én is kívánlak, Sehunnie-közöltem vele a magától értetődő tényt.

Ez kicsit váratlanul ért. Nem gondoltam volna, hogy csak úgy kimondja.. De most nem lehet.. Azt. Dee.. Mást igen. Elmosolyodtam gondolataimon és arcát puszilgattam.

Cselekedetéből már egyből tudtam, hogy akar valamit, így nem ellenkeztem, csak átadtam magam az élvezeteknek.

Le akartam állni, de.. nem ment. Arcáról haladtam szájára, onnan nyakára, majd kulcscsontjaira vándorolt szám, hol puszilva, hol megnyalva az említett testrészeit.

Felnyögtem az élvezettől, ezzel belőle is kicsalva egy kéjes sóhajt. Imádom a hangját.. Kezem, pólója alá vezettem és simogatni kezdtem kockáit, míg másikkal a hajába túrtam.

-Hagyd magad-súgtam fülébe. Kihúztam kezét pólóm alól, majd lehúztam róla felsőjét óvatosan. Tele volt lila foltokkal.. Vigyázva végig simítottam felsőtestén és azt is puszikkal leptem el. Bimbóinál megálltam, majd finoman karcolgattam azt fogaimmal, miközben kezeim lejjebb vándoroltak és övét csatolták ki.

Sehun nagyon óvatos volt. Minden egyes mozdulatára ügyelt, nehogy fájdalmat okozzon, de így is fel-felszisszentem néha. Miután lekerült rólam a nadrág, újból ajkaimra hajolt, közben ujjaimat cipzárjára helyeztem és lehúztam azt.

Felé kerekedtem, majd úgy helyezkedtem, hogy rajta ülhettem volna csípőjén, de megtartottam magam és kezeink összekulcsoltam. Megcsókoltam, majd miután elváltam tőle, lábai közé ültem és onnan felhajolva szívtam nyakát itt-ott, miközben alsóján keresztül simogattam és kényeztettem nemességét.

Ahogy hozzáért férfiasságomhoz, szemeim kipattantak és lélegzetem elakadt. Szaggatottan vettem a levegőt, ahogy masszírozni kezdett. Ráadásul, nyakamat is meg-megszívta, így a dupla élvezetre majdnem elmentem. Hallani akarom a hangját. Hirtelen felindulásból, benyúltam boxerja alá és rámarkoltam tagjára.

Egy kurva nagyot nyögtem Baekhyun fülébe, cselekedetére-Így játszunk?-kérdeztem kuncogva.

-Igen, így. Miért, talán baj?-kérdeztem álcázott ártatlansággal hangomban, majd rántottam egyet férfiasságán, miközben alsó ajkam beharapva, végig arcát figyeltem.

Visszafojtottam nyögésem, összeszorított szemekkel, majd úgy döntöttem, nem hagyom magam. Lehúztam róla alsóját is, majd ismét megcsókoltam, de csípőm mozgatni kezdtem.

Mozgása egyre erősebb sóhajokat csalt ki belőlem, amik lassan nyögésekké alakultak. Nem akarom egyből megadni neki magam. Egy határozott mozdulattal lerántottam róla az utolsó ruhadarabot is, s újra rámarkoltam merevedésére, majd fel-le kezdtem rajta húzogatni kezem.

Mikor meguntam, hogy én vagyok alul, egyetlen mozdulattal, fordítottam helyzetünkön, így már én voltam a dominánsabb. Rövid csókot nyomtam ajkaira, két lába között elhelyezkedve, s lejjebb másztam nemességéhez, majd tövig számba vettem azt.

Torkomból hangosodó nyögések és sóhajok törtek felszínre, Baekhyun szája által okozott csoda hatására. Ökölbe szorított kezem harapdáltam már, mikor meglöktem csípőm felfelé, hogy ne egy helybe álljon fejével, különben elsülök abban a szekundumban.

Ezazz~ Végre elértem a célom. Minden egyes nyögése, zene füleimnek. Mozogni kezdtem, s mikor már majdnem eldurrant, nyelvemmel makkját vettem kezelésbe, fogaimmal meg-megkarcolva azt.

Fejem hátrabicsaklott az élvezettől. Alsó ajkam harapdálva nyögtem kisebbeket, mikor Baek nemességem tetejével játszadozott. Mivel én már nem bírtam volna sokáig, felhúztam és magam alá gyűrtem az említettet.Éhesen faltam ajkait, mintha most csókolhatnám utoljára, mindeközben kezem egyből a lényegre tört. Férfiasságán mozgattam azt egyre gyorsabban, közben el nem szakadtam ajkaitól.

Halkan sóhajtoztam Sehun alatt, miközben kezeimmel a lepedőt markoltam az élvezettől. Már majdnem elmentem és tudatni akartam vele, de csak nevét sikerült kinyögnöm.-Se-Sehunhh..-ziháltam.

Vettem a célzást. Egy rövid szájra puszival elváltam ajkaitól, majd végig pusziltam a szájától ágyékáig vezető utat. Péniszére is lágy puszikat hintettem, majd tágítani kezdtem. Tényleg óvatos voltam, mert a kisujjammal kezdtem és négy ujjnyi kb. a méretem..

Megéreztem első ujját magamban, mitől jó érzés lett úrrá rajtam. Te jó ég, milyen óvatos.. de úgy imádom ezt benne. Az sem érdekelne, ha mindenféle előkészület nélkül nyomná belém magát, hisz már hozzászoktam.. Vagyis egy ideje hál' istennek nem kellett csinálnom.. Megéreztem második ujját, aztán jött a harmadik.. Az érzéstől könnyek gyűltek szemembe. Fájt, de élveztem. Azt hittem, innen már ő jön, de ekkor még egy ujját belém vezette, s könnyeim lefolytak arcomon a lepedőre.

-Ne haragudj, csak biztosra akarok menni-suttogtam fülébe, majd szabad kezemmel letöröltem könnyeit. Kezem felváltottam merev tagomra és Baek felé kerekedve, tényleg lassan nyomultam belé, végig szemébe nézve.

Mámorító érzés volt végre magamban érezni őt. Ahogy belülről teljesen kitölt.. Imádom. Mikor már teljesen bennem volt, lassan mozogni kezdett, majd ahogy hozzászoktam, egyre gyorsabb tempót diktált. Hangos nyögések hagyták el számat, miközben alatta vonaglottam.

Ott halmoztam puszikkal gyönyörű, bár foltokkal díszített testét, ahol értem. Hasamban a pillangókat nem bírtam nyugovásra. Kis idő múlva, lassítottam tempómon, de erőteljesebbeket löktem. Alsó ajkát finoman harapdáltam.. Olyan jó érzés vele lenni.

Nem bírom tovább.. végem van.. Ahogy számat harapdálja, s közben forró tagjával bennem tevékenykedik.. Szinte már sikítottam.-Sehunhhw..khérlekhh..-ziháltam.

-Nem akarom elkapkodni-suttogtam fülébe, majd megharaptam azt.

Miért csinálja ezt velem? Miért kínoz ennyire?-Sehunh-sóhajtottam kéjesen, mire egy erőteljesebb mozdulattal belém vágta magát, s erre egy éles sikoly hagyta el számat.

Vele egyszerre mordultam fel-Megvan a pontodh-kuncogtam, majd próbáltam ugyan oda találni, ahova előbb.

Hangom az egekbe szökött, s hangosabbnál hangosabb nyögéseket hallattam, míg Sehun folyamatosan prosztatámat vette célba. Egyre többször, egyre gyorsabban és egyre erősebben lökött rajtam. Már olyan szinten élveztem, amit csinál, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Vele együtt akartam a mennyországba jutni.

Nyögdécselve mozogtam benne, közben egyik kezemmel fenekére fogtam és megmarkoltam azt.-Baekh.. Hyunh-ziháltam hangosan, majd egy istenes mozdulatra belé élveztem, ő pedig hasfalára. Ugyanúgy tapadtam ajkaira, mint aktusunk alatt.

Zihálva váltam el tőle, mikor már a fulladás határán voltam. Még soha, senkivel nem szeretkeztem így.. Élveztem amit csinált és ahogyan csinálta. Lihegve feküdt be mellém az ágyba, miután kihúzódott belőlem.

Betakartam magunkat és magamhoz öleltem Baekhyun-t. Megcsörrent mobilom, de mondjuk pont telibe szarok most mindenkit, szóval hagytam ott, a valahova elhajított farmeremben és szerelmem haját birizgáltam.

Pikk-pakk elaludtam Sehun ölelésében. Azt hiszem ez vol életem legszebb éjszakája.. Vele.

Olyan szép volt, ahogy aludt. Álmos voltam már, aludni akartam, de Luhan körül forgó gondolataim nem hagytak. Mi baja lehet? Négy éve ismerem, de még sosem volt ilyen. Közelebb másztam Baek-hez, ha még lehetett és próbáltam csak rá gondolni, így nehézkesen elaludtam.

6. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Kai=Barna, Lila=Luhan)

-Csaló- fújtam hajába ismét- Én is téged- mosolyodtam el-Amúgy, kajak kijöttünk óráról, szó nélkül és nem szóltam senkinek? Kapom itt miattad az igazolatlanokat, te-néztem rá szidalmazóan.

Homlokomhoz kaptam kezem, ahogy megint hajamba fújt, majd ökölbe szorított kezeimmel, megdörzsöltem szemeimet- Majd hozzászoksz-kuncogtam huncutul.

-Nem akarok kibukni-ültem fel és mentem a fürdőbe összeszedni magam, hogy visszamenjünk-Kapd össze magad. Szard le, ki hogyan néz rád, és mit mondanak rólad. Amíg velem vagy, úgyis bevédelek és amúgy is, az én véleményem fontosabb, mint az övék.

Nem szóltam semmit, csak lehajtott fejjel bólogattam. Elindultunk visszafele a suliba, s mikor odaértünk, úgy tettem, ahogy kérte. Anyám borogass!

-Add a kezed- mosolyogtam rá, s mikor nyújtotta azt, szorosan összekulcsoltam ujjaink és így totyogtunk vissza a terembe. Mindenki nézett, de pont kapóra jött, ugyanis leszállnak mindkettőnkről.

Biztonságban éreztem magam Sehun mellett.. De ez csak addig lesz így, amíg mellette vagyok. Nem hagyhat egyedül.. Félek..

Amint leültem, a tanár hívott ki számon kérni, hogy hol a faszba voltunk előző óráról.-Tanárnő kérem, Baekhyun rosszul lett és segítettem neki rendbe jönni-válaszoltam tisztelettel, hogy ne kerüljek nagy szarba.

Nagyon rosszul éreztem magam, mikor Sehun-nak kellett engem is kirángatnia a bajból..-Elnézést..-kértem én is bocsánatot.

-Ja, annyira rosszul lett, hogy meg kellett basznod-szólt be az egyik nyomorék osztálytársunk.

-Mi nem baszunk, hanem szeretkezünk maximum. Baszni, az olyan mocskos ku.. Tisztátalan nőszemélyeket szokták, mint te- mosolyogtam a csajra, aki betámadott.

Szegény lány, egész órán olyan kussba volt, mintha kísértetet látott volna.

Mikor csengettek,-természetesen Sehun végig fogta a kezem- elindultunk a többiekhez. Láttam pár furcsa tekintetet, de nem foglalkoztam velük.

Mikor a srácokhoz értünk, Kai egyből örvendeztetett minket. Fura ez a gyerek.

-Nézzétek, tuti egymásnak teremtették őket!-tapsoltam.

A többiek is gratuláltak, bár az egyik gyerek, ahogy elnéztem, nem volt túl boldog.-Luhan, minden rendben? Rosszul vagy?-kérdezte tőle, a legidősebbnek látszó 'banda tag'.

-Igen, persze-hazudtam. Hogy lenne már minden rendben, ha az akit szeretek, most kézen fogva sétálgat egy kis törpével, aki most jött át a suliba. Kurva jól vagyok tényleg.

-Luhan, biztos, hogy minden oké? Elég sápadt vagy..-mondtam barátomnak, aki csak bólintott és elsétált.-Fingom nincs, mi baja-rántottam meg vállam és Bacon-t szorongattam, mintha bármelyik pillanatban elvehetnék tőlem.

Kicsit megijeszt ez a gyerek. Vagyis Luhan.-S-Sehun.. Nem lehet, hogy azért ilyen, mert m-mi..

-Baek. Minden oké? Miért dadogsz?-simítottam arcára-Nem hinném, hogy zavarja.

-S-Sehun-kezeim már remegtek. Éreztem, ahogy újra fogságába kerít az a borzalmas érzés.. Szemeimet lehunytam, hogy kontrollálni tudjam magam, de nem nagyon jött össze.-Sehun.. Ho-hol vagy? Mi történik?-Nem láttam semmit, csak a magába rántó sötétséget.

-Baekhyun? Nézz rám!-öleltem magamhoz és leültem a kerítés szélére, majd ölembe húztam és nyakát puszilgattam, miközben ölelgettem, mint egy macit.-Minden oké, vigyázok rád picim- mondtam neki. Remélem jobban lesz.

-Se-Seh...Sehun- Megéreztem ajkait nyakamon és az összes gondolatom szerte foszlott.. Csak rá tudtam koncentrálni, semmi másra. Csak ő volt és én. Megint megcsinálta.. Ilyen nincs.. Pedig már visszafordíthatatlanul közeledtem a sötétség felé. De ő itt volt mellettem végig és segített elfelejteni a múltam. Viszont ezt soha nem fogom elfelejteni neki. Remegésem alább hagyott, s fejemet vállára döntöttem.

Amikor nevemet dadogta,megkönnyebbülten lélegeztem fel.-Vigyázok rád-súgtam neki, majd haját kezdtem fújkálni. Előbb-utóbb, úgy is el kell mondja, miért vannak random rohamai.. Addig nem tervezem, hogy rákérdezek. Nem akarok ezzel is egy újabb rohamot előcsalni.

Mikor nagyjából rendbe jöttem, megfordultam ölelésében és íriszeibe néztem.-Tudom, hogy sok terhet teszek rád a viselkedésemmel és még csak azt sem mondtam el, hogy miért van ez így.. Megértem, ha már eleged van belőlem, de kérlek tarts ki mellettem, Sehun. Mindennek el fog jönni az ideje és esküszöm, hogy leszokom erről és megváltozom, vagy bármi amit szeretnél, csak kérlek, ne hagyj el..-mondtam, már majdnem sírva.

-Jaj, te bolond. Szó sincs ilyesmiről-simítottam arcára-Nem hagylak el és megváltoznod sem kell. Gondolom, nem most jött ez a roham dolog szóval.. Nem is nagyon akarom feltépni a sebeid sem. Bőven elég, ha meg tudlak nyugtatni, bármitől félj-mosolyogtam rá.

Istenem, hogy lehet valaki ennyire aranyos? Ez.. felfoghatatlan számomra. Iszonyat hálás vagyok neki mindenért.-Köszönöm, hogy vagy nekem-suttogtam ajkaira, de mikor realizálódott bennem, hogy mit csinálok, eltávolodtam tőle. Egy órával ezelőtt, pont ezért kaptam rohamot.

-O-oké-engedtem el ölelésemből-Megnézem, hol van Luhan. Jössz velem, vagy Kai-al is jól leszel?-néztem az említettre-Aki tiszteletben tartja, hogy velem vagy együtt-mondtam Kai szemeibe nézve.

-Menj csak, én el leszek Kai-al.. A ti dolgotok, nektek kell elintéznetek. Nem akarok zavarni-mondtam, majd elindultam a célszemély felé, mivel idő közben eltűnt. Nem láttam sehol, úgyhogy muszáj volt bejárnom az udvart.. Közben Sehun eltűnt a tömegben, így elvetettem az ötletet, hogy utána megyek.

-Ott van az a buzi-hallottam meg a hangokat magam mögül, s időm sem volt megfordulni, de már lesújtott rám egy ököl. Az ütéstől a földre estem és arcomhoz kaptam. Nem telt bele sok időbe, de egy láb a gyomorszájamban landolt. A fájdalomtól levegőt sem kaptam. Orromból ömlött a vér, folyamatosan soroztak ütéseikkel, s lassan kezdtem elveszíteni eszméletem.

Luhan-t kerestem mindenhol, de sehol sem találtam. Talán.. Még a tánc teremben lehet. Szinte loholtam a cél felé. Aggódtam miatta. Ahol utoljára kerestem, ott találtam meg.-Luhan?! Megijesztettél. Miért tűntél el?-kértem számon, mire csak nekem rohant és megölelt-Mi történt?- Csak sírt és nem válaszolt. Őrjöngést hallottam kintről, mikor Kai is belépett. Ha Kai itt van.. Baekhyun?-Kai, csak öt percre!-adtam át neki Luhan-t és rohantam ki a hang irányába. Nagy tömeg volt, de én csak löktem odébb az embereket. Egy idióta faszkalap, épp Baek arcát roncsolta volna szét izomból, mikor elkaptam kezét és kicsavartam azt.-Mi a faszt képzelsz magadról? MI? HOGY JÖTTÖK TI AHHOZ, HOGY BÁRKIT IS BÁNTSATOK?-akadtam ki. Bebasztam egyet-kettőt a vélhetőleges tettesnek és összekapartam szerelmem a földről, majd könnyezve rohantam vele a nővérhez.

Mindenem sajgott a rám mért ütésektől... Ha Sehun nem avatkozik közbe.. mondjuk így is félholtra vertek. A nővér bekötözte a sebeimet és kiment a szobából. Alig bírtam nyitva tartani a szemeimet. Sehun-t kerestem, de nem láttam sehol. Pedig nem hallottam, hogy kiment. Kétségbe estem, mert újra egyedül éreztem magam. Segítségre van szükségem.. Pontosabban.. rá van szükségem. Senki másra, csak és kizárólag RÁ!-Sehun..-mondtam alig hallhatóan-Se..Sehun?-ismételgettem nevét.

Elsírtam magam, miközben Baek-et fertőtlenítették. Miért kell mindenkinek ilyen fasznak lennie? Mit ártott ő bárkinek? Mikor kiment a nővér, leültem a sarokban egy székre és onnan figyeltem Bacon-t. Idő közben írtam Luhan-nak, hogy még nincs elfeledve az előbbi akciója, szóval még beszélni fogok vele. Mikor nevem szólongatta, lassan odabattyogtam hozzá.-Nagyon fáj? Soha többé nem hagylak egyedül- Ismét sírni kezdtem, miközben arcát simogattam, ahol nem volt sérült, míg másik kezemmel kezét fogtam erősen.

-Sajnálom-szorítottam meg én is kezét, s lehunytam szemeimet.-Te most sírsz?-néztem rá fél szemmel-A nagy Oh Sehun?.. Mi történt veled?-faggattam.

-Rémeket látsz-nevettem, majd letöröltem könnyeim-Egy angyal miatt, ki nem sírna?..

-Édes vagy..-mosolyogtam rá- De gyorsan rendbe jövök, nem kell aggódnod miattam- Megpróbáltam felülni, de abban a pillanatban vissza is dőltem, mivel a barom aki szétvert, pont a gyomorszájamat vette célba.

-És Luhan-nal mi a helyzet? Történt valami?-kérdeztem, hogy ne vegye észre bénázásomat.

-Nyugszik-szóltam rá, hogy ne mozgolódjon-Semmi. A táncteremben volt. Majd még beszélni kell vele, mert ekkor vettem észre, hogy Kai egyedül van és tudtam, hogy akkor te is.. és rohantam hozzád-hajtottam le fejem, majd pár pillanattal később, behoztak három srácot, akiket én vertem szarrá. Csak elégedetten mosolyogtam és integettem nekik.

Kénytelen voltam fekve maradni... Nem mintha nagyon tudtam volna mozogni, na mindegy..-Sehun..- néztem rá hatalmas szemekkel-Köszönöm.

-Jinjja.. Ezen semmi köszönni való nincs-próbáltam mosolyogni rá. Megcsörrent mobilom, láttam, hogy Luhan hív-Aish, mondd gyorsan-szóltam a telefonba szemforgatva.

-Luhan volt?-kérdeztem miután lerakta, mire csak bólogatott. Nem úgy tűnt, mint aki nagyon el akarja mondani, hogy mit mondott, vagy mi a helyzet.. Viszont nekem el kell mondanom..-Hhh-sóhajtottam-El kell mondanom valamit, Sehun.

-Micsoda? Történt valami?-néztem értetlenül. Féltem, hogy azt mondja, hogy csak hazudta... Hogy csak hazugság minden...