2. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun)

- Hagyjál, kérlek - mondtam csendesen, s próbáltam utat törni magamnak.

Elengedtem, majd kimostam fogkefém és szám. Magammal szemeztem a tükörben, majd kimentem és az ágyán csüggedőhöz battyogtam. Leültem mellé és ránéztem - Sokan fognak bántani, ha ilyen érzékeny vagy és még ki is mutatod.

- Én csak.. hh - sóhajtottam - Tudod… - nem akarom elmondani, de muszáj lesz.. - Ilyen vagyok.. Nem tudom.. félek.

- De ne mutasd ki! Figyu, legyek én az, akivel el vagy egész nap. Hozzám szoksz, és nem fogsz félni. Így nem látják, hogy félős vagy és nem baszogatnak.. - Mi a faszért vagyok ilyen kedves vele?! Talán megsajnáltam? Aah, én meg a sajnálat? Na, ne nevettess…

Micsoda? Komolyan beszél? - M-most komolyan m-mondod? N-nem akarom rád kényszeríteni m-magam.. Nem szeretem, ha sajnálnak - mondtam, még mindig lehajtott fejjel.

- Nyugi már, még senkinek nem ajánlottam fel egy ilyen kihagyhatatlan lehetőséget - nevettem, majd hátára simítottam - Bűn lenne visszautasítani - kacsintottam rá.

Úgy érzem, végre kezdek neki megnyílni… ha nem is nagyon, de valamennyire akkor is.. És ez kibaszott nagy szó! Nem hiszem el, hogy még csak fél napja ismerem, de máris ezt váltja ki belőlem.. Ő az első ember, anyán kívül, de ő már egy szebb helyről vigyáz rám… Apa is.. - O-oké. Ha te mondod.. - mondtam, a földet pásztázva. Még egyszer sem néztem a szemébe.. kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet.

- Elárulok pár dolgot az osztályról - mosolyogtam rá - Az összes lány egy ribanc. Ooo, de még mekkorák.. Akikkel én haverkodom, azokkal barátkozhatsz te is, nyugodtan. Majd segítek - mondani akartam, hogy épp a suli selyemfiújával osztozkodik egy szobán, aki másokkal általában egy világi nagy paraszt és minden csaj értem van oda… És egóm is van rendesen.

- Oooké.. Nem, mintha olyan hű, de népszerű lennék a lányoknál.. - suttogtam, szinte már nem is hallhatóan.

- Lehet, hogy nem a lányok figyelmét vonod magadra - kacsintottam rá, majd egy új pólót vettem fel és hang nélkül kimentem sétálni.

Ezt most… Értsem úgy, hogy…? Neeeem.. Ez teljességgel kizárt. Sehun nem meleg.. Ez baromság. De miért akarom én egyáltalán, hogy az legyen? Akarom én egyáltalán? Hisz nem is ismerem..

- Aranyos a srác.. ’Nem, mintha olyan, hű de népszerű lennék a lányoknál..’ Hahh, jó vicc. Nem nézett a háta mögé? Az osztály minden tagja minket bámult, mikor kimentünk a teremből. Mondjuk, e miatt a csodabogár miatt nem is csodálom.. - mondtam magamnak, majd leültem egy padra.

Komolyan képes volt itt hagyni ezzel a mondattal? Már most kész vagyok ettől a sráctól. Itt fekszem az ágyamon, extrém vörös fejjel és a szőkeség szavai visszhangzanak a fejemben. Úgy döntöttem, körbejárom a koleszt. Ez fura.. én.. pont én, Byun Baekhyun, aki az eddigi itt léte alatt, egy rendes mondatot nem tudott megszülni, most egyedül elmegy felderíteni a terepet.. Hát én nem vagyok normális. Kiérve a folyosóra meg kellett, hogy állapítsam, elég baresz helyre kerültem. Észrevettem, hogy a mögöttem lévő lányok sugdolóznak, de nem nagyon foglalkoztam vele, egészen addig, míg az egyik oda nem jött hozzám.

- Szia, YoungJi vagyok. Te pedig az új fiú, igaz?

- Szia.. - köszöntem, s illedelmesen meghajoltam. Épp belekezdett volna a mondandójába, mikor egy erős kezet éreztem meg vállamon és a lány a mögöttem álló személyt bámulta, kissé ijedten. Ekkor én is hátam mögé pillantottam és nem hittem a szememnek. Sehun volt az.

- Khm… Remélem nem zavartam meg semmit - mosolyogtam ártatlanul - Baekhyun, beszélnünk kell - mondtam és csuklón ragadva húztam magam után.

Mi ez az egész? És miért hív a teljes nevemen? Talán, valami rosszat csináltam? Vagy az, hogy az összes lány egy ribanc, célzás akart lenni? Na, jó.. Nekem ez még nagyon.. NAGYON új. Talán baj, hogy nem vagyok vele a nap huszonnégy órájában? De hát ő hagyott ott.. egyedül - M-mi baj? Valami rosszat csináltam? - néztem rá ártatlan, angyalka szemekkel. Ennek az arcnak senki sem tud ellenállni. Akkor szoktam így nézni anyáékra, mikor megettem az összes rizs sütit, és a cicámra akartam kenni.. De aztán mindig lebuktam..

- Semmi, csak ne barátkozz velük - mosolyogtam rá - Pakold ki a cuccaid - vágtam oda flegmán és elterültem az ágyamon.

Ez mi volt? Most.. Miért viselkedik velem így? Először azt mondja, hogy legyek vele, aztán elmegy, utána meg közli, hogy ne barátkozzak senkivel.. Most akkor mi van? Na, jó. Nem érdekel, inkább engedelmeskedek, mert még a végén ki tudja, mit csinál. Azt hiszem, van egy oldala, ami kedves, aranyos és van egy, ami flegma, bunkó és mogorva. Elég szélsőséges egy alak lehet. Minden esetre remélem, nem találkozok a rosszabbik énjével, úgyhogy meghúzom magam.. Abban amúgy is elég jó vagyok.

Telefonoztam, közben fél szemmel Bacon-t figyeltem. Igencsak vágta a pofákat. Erre vettem egy hangos levegőt. Egyik haverom felhívott, hogy menjek ki a kolesz elé - Nem, hagyjál, nincs kedvem - válaszoltam, majd megszakítottam a hívást.

Elég zavaró volt úgy tenni-venni, hogy közben éreztem magamon a pösze srác tekintetét. Most meg mi a faszért ordibált a telefonba? Feltételezem, soha nem fogom meg érteni ezt a gyereket.

Bacon szó nélkül felállt, majd ki sétált. Nem megyek utána. Nem megyek utána, nem megyek utána. Megyek utána, nem megyek utána.. FASZOM! Utána megyek. Felkaptam cipőm és kiviharzottam a helyiségből. Nem láttam a közelben sehol sem a srácot, így gyors sétával indultam keresésére. Miért érdekel ez a gyerek? Na, elég.. Meg álltam, és hátat fordítva indultam vissza. Épp nyitottam volna be szobánkba, mikor azt hiszem Baekhyun nevetését hallottam. Mentem a hang feltehetőleges irányába, mikor megtaláltam a keresett személyt. Karján ragadtam és magammal szembe fordítottam - Nem elpofáztam, hogy NE beszélj velük?!  - emeltem fel hangom.

YoungJi aranyos csajnak tűnt.. Mellesleg nem akartam rossz benyomást tenni rá azzal, hogy az imént Sehun olyan durván elcibált tőle. Nem tudom, mit gondolhatott.. Beszélgettem vele egy kicsit, mire ismerős szorítást éreztem alkaromon, és az említett szemeibe néztem. Hogy milyen kurva gyönyörűek.. Hogy ezt én eddig miért nem vettem észre? Balfasz vagy, Baekhyun! Tátott szájjal bámultam rá tovább, és vártam mondandóját. Azt hiszem, az új hobbim, padtársam szemeinek bámulása lesz. Várjunk.. Most faszán meg akarja mondani, mit csináljak?! Na neem, nem nem nem. Nem hagyom, hogy azt higgye, irányíthat, csak azért, mert nem tudom, vagy nem akarom rendesen kimutatni az érzéseimet - Mégis ki vagy te nekem? Talán az apám, hogy meg mondd, mit csináljak, mikor, hogyan és kivel?! Hm? - néztem rá én is dühösen, de aztán, mikor realizálódott bennem, mit is mondtam, szám elé kaptam kezem.. Hisz én nem szoktam ilyeneket mondani.. Mi történt velem? - Bo-bocsánat, é-én nem akartam, csak.. csak..

Lefagytam, mikor visszabeszélt. Elengedtem kezét és visszasétáltam. Mégis mit gondoltam? Miért is vagyok ilyen? Mi a gecim van velem?! - Aish.. - sóhajtottam fel, majd mikor beértem szobánkba, a falba ütöttem izomból, úgy, hogy felrepedt a bőröm is - Faszom ebbe a buziba! - ordítottam.

Hahh.. Ezt nem akartam. Pont ez volt az, amit nem akartam. Most sikerült el löknöm magamtól az egyetlen embert, aki próbált segíteni és közeledni hozzám úgy, hogy az nekem is jó volt.. Az hiszem.. Viszont, most mindent el basztam egy nap alatt. Utálom magam. Végre elhittem, hogy most minden más lesz, de hogy is gondolhattam.. Túl szép volt, hogy igaz legyen. Életem végéig magányos leszek. Ezt el kell fogadnom, és együtt kell élnem vele, ha nem akarok rosszat magamnak. Most is, mi lett a vége, ha nyitottam valaki felé? Csak rosszabb lett.. Nem tudom, hogy most mihez kezdjek.. Visszamenjek hozzá, a szobába? Hisz most fogadtam meg, hogy nem fogok megváltozni.. Habár valamikor úgy is vissza kell mennem, ha aludni akarok.. - Aish, Baekhyun - vakartam meg fejem. Végül, mivel YoungJi elment, visszamentem a szobához és benyitottam. Sehun az ágyon ült és telefonozott. Besétáltam, és követtem cselekedetét.

Úgy tettem, mintha itt sem lenne. Elmentem zuhanyozni, miután végeztem, kicsörtettem egy alsóban és egy atlétában, majd délután hat-felé leoltottam villanyom és aludtam. Vagyis próbáltam volna, de azon a bu… Baek-en járt az eszem.

Én komolyan.. Ezt nem bírom. Mi lesz velem hosszútávon? Minden nap egy szál alsóban fog mászkálni, mint valami cicafiú? Jó, volt rajta trikó is, de azt meg ki nem szarja le? Bár el tudnám viselni a nélkül is.. Jesszusom, mit művelek? Hogy járhat ilyenen az eszem? Úr isten Baekhyun, ezt nagyon gyorsan be kell fejezned. Miután teljesen besötétített, úgy döntöttem, én is alszom. Vagyis aludnék, de nem tudok, mert nem hagynak nyugodni gondolataim. Miért jár folyton rajta az eszem? Ez nem normális.

Másnap reggel valahogy úgy döntöttem, elfeledem a tegnapot és full normális leszek vele. Csak épp leszarom mit, mikor, kivel és hogyan csinál. Mivel ezen a napon táncórák tömkelege volt, nem is nagyon kellett rá figyelnem. Én, mint a csoport koreográfusa, arany életet élek. Kitalálom, mit pattogjanak és nevetek rajtuk.

Nézzük csak. Ma lesz táncórám. Táncórám, táncórám és táncórám… áááá.. és persze, táncórám.. Király… Ma jó napom lesz. Mikor Sehun jött be megtartani az órát, valamiért nem lepődtem meg.. Le rítt róla, hogy jó a mozgása… Ehhez értek.. Folyamatosan adta az utasításokat, és én igyekeztem tökéletesen csinálni. Egyszer sem láttam, hogy rám nézne… Mondjuk nem pont azt figyeltem, hogy ő majd mikor fog engem bámulni.. Nem foglalkoztam vele különösebben, mert már úgy ahogy megbarátkoztam a gondolattal, hogy elvesztettem. Igaz, hogy nem tartott sokáig, de ez van. Így csak a táncra figyelhetek. Végül is ezért vagyok itt. Ezt akartam, nem?