3. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Barna=Kai)

Bacon tökéletesen csinált mindent, de muszáj volt bele kötnöm valamijébe. Máskülönben nem lennék Oh Sehun. Hiába baszták el körülötte kilencvenen, nekem Baek kellett. Mikor elrontott, akár csak egy millimétert is, kaptam az alkalmon és odasétáltam mögé kuncogva. Megfogtam kezét, és mutattam a mozdulatot, mire figyelmesen követte azt. Remélem nem értett félre.. Hogy ne legyen ilyen gáz a helyzet, a többieknek is segítettem hasonlóképp.

Sehun figyelmes volt, és mindenkinek segített, ha elrontottak valamit.. Mégis úgy vettem észre, hogy eleinte csak nevetett a bénázásukon. Végre volt olyan kegyes Oh Sehun fő koreográfus úr, hogy adott nekünk öt perc pihenőt. Igen, láttam a névjegykártyáját… Kimentem, leültem egy székre, és ittam pár kortyot.

Míg ők pihentek, én BTS-Fire-re táncoltam, teljesen átadva magam a zenének. Mikor letelt a szünet, visszaözönlöttek a terembe a többiek, és folytattuk a gyakorlást. Az ötödik óra után végeztünk, de én még maradtam a teremben. Később egyik legjobb barátom, Luhan csatlakozott hozzám és elbeszélgettünk minden féle baromságról. Mikor a szerelem szóba került, egyből Baek ugrott be.. Azt sem tudom, hol van - Ne haragudj, mennem kell - szakítottam félbe barátom mondandóját, majd rohantam a szobánkba. Szerencsére a törpe ott ült az ágyon, mintha valaki befenyítette volna. Vigyáz ülésben ült, kezeivel ölében.. -Hát te meg mit csinálsz? - kérdeztem tőle fura arckifejezéssel.

Miután a szobánkba értem, lepakoltam cuccaim, leültem ágyamra, és csak néztem ki fejemből. A próbán és Sehun-on járt az eszem.. MÁR MEGINT.. Gondolataim sajnos megzavarta a változások okozója - S-semmit - motyogtam. Tudom, hogy azt kérte, ne viselkedjek így, de ha a közelemben van, egyszerűen úgy érzem.. kicsit tartok tőle.. Nem akarom, hogy ordibáljon, vagy dühös legyen rám.

- Félsz tőlem, igaz? - Néztem rá ártatlan szemekkel és leültem vele szemben a földre, törökülésben.

- Se-Sehun.. én.. nem is.. Talán cs-csak.. - ekkor nagy levegőt kellett vennem, mert olyan szinten zavarban voltam , és féltem, hogy mit fog reagálni, hogy nem tudtam folytatni.

- B-Baek? Minden oké? - nyúltam arcához, és megsimítottam azt. Mikor leesett, hogy mit is tettem az imént, visszarántottam kezem. Ez mi volt?! - Bocsi..

Megráztam fejem, és próbáltam feldolgozni a történteket - Ne haragudj, hogy így viselkedem.. én cs-csak… hh - kezeim remegni kezdtek, egyre jobban, és jobban.. Egész testem rázkódott, és attól féltem, pánikrohamom lesz. Ez már többször előfordult velem, mikor zaklatott voltam, vagy apám jutott eszembe. Amiket csinált velem.. Nem akartam, hogy Sehun így lásson. Akkor elüldözném magam mellől. Legutóbb akkor volt rohamom, mikor édesanyám meghalt. A mentők hoztak vissza, akiket a szomszéd hívott ki, az ordításom hallatán. Nem hagyhatom, hogy még egyszer megtörténjen, de az állapotom egyre csak rosszabbodott - El kell menned. Most!

- Mi? Mi baj? Hívjak valakit? Nem hagylak egyedül így - kerestem tekintetét.

- Azt mondtam, menj el! Hallod? Hagyj békén! Gyorsan! - üvöltöttem már vele - Nem akarom, hogy így láss.. - mondtam halkabban - El kell menned, Sehun.

- Velem leszel három évig. Egyszer úgy is lebuksz. Nagyon bírlak, meg védelek bárkitől… haver -  mosolyogtam rá, majd megöleltem és simogattam hátát.

Ahogy át ölelt... Sosem felejtem el azt az érzést. Úgy érzem, ő tényleg, TÉNYLEG itt lesz nekem és megvéd. Remegésem alábbhagyott, és egészen megnyugodtam. Nem, ez teljességgel lehetetlen.  Hogy történhetett ez? Már csak attól, hogy át ölelt, eltűnt a pánikrohamom. Egyszerűen csak volt, és nincs. Én ezt nem értem. Biztos, csak álmodom.

Mikor remegése abbamaradt, meglepettem néztem rá - Minden oké? Jól vagy, ugye? - fürkésztem arcát lebiggyesztett ajkakkal.

- A-azt hiszem - ez után elhallgattam. Miért érzek többet iránta, már most? Ez így nem helyes. Nem lenne szabad. Ő nem is.. Nem is meleg. Én pedig ezt nem mondhatom el neki, mert akkor tudom, hogy undorodna tőlem.. Ki ne tenné? Nem elég, hogy ilyen vagyok, de még.. olyan is.. Ki akar egy ilyen barátot? -Se-Sehun - szólítottam meg halkan, mire hatalmas szemekkel nézett rám - Kö-köszönöm.

- Szívesen máskor is - mosolyogtam rá, majd felálltam, és indultam zuhanyozni. El döntöttem zuhanyzás közben, hogy inkább barátként közeledek felé, mert ha meg tudja mit kezdek érezni iránta, félni fog tőlem.

Sehun után én is elmentem fürdeni, de mivel a pikachu-s kigurumim az ágyamon hagytam, muszáj volt félmeztelenül, egy szál törülközőben ki slattyognom. Mégsem mondhattam azt, hogy ’Sehunnie~ Légyszi hozd be a pikachu-s pizsim a fürdőbe, ahol egy szál semmiben állok a zuhany alatt!’.

Mikor kijött egyszál törülközőben, majdnem elaléltam. Ki csinál. Végem. Van. Tőle. Láttam, hogy a sárga ruhanemű felé veszi az irányt, így siettem érte, hogy ne kelljen tovább szenvednem a kelleténél. Át rohantam az ágyához, és oda akartam neki adni. Mikor megfordultam, hogy ide adjam neki, velem szemben állt. Megindultam felé, és fele szájára-fele arcára adtam egy észrevétlen puszit, majd vállának kicsit nekimenve elsétáltam mellette, és úgy tettem, mintha mi sem történt volna, csak visszafeküdtem, és nyomkodtam mobilom.

Lefagytam. Totál. Teljesen. Ezt a tömör izgalmat nem bírja a szívem. Csak ott álltam dermedten. Mikorra már kezdett furává válni a helyzet, mentem volna vissza a fürdőbe, de.. most minek? Odasétáltam ágyához, magamra dobtam a pizsit, fejemre húztam a csuklyát, és nemes egyszerűséggel kihúztam a törcsit az egyik lábán. Kiterítettem az anyagot, és befeküdtem ágyamba, majd valami dedós játékkal kezdtem játszani telefonomon.

Épp Subway Surf-öztem, mikor felkenődtem deszkával a vonatra, ami elvileg ebben a játékban lehetetlen.. - Jinjja?! - Akadtam ki - HOGY A FASZOM BASZNÁ KETTÉ EZT A KIKÚRT JÁTÉKOT! - mondtam kissé hangosan, mire Baek furán nézett rám, majd kínosan mosolyogtam az említettre.

Hát oké. Ez fura - Jó éjt Sehunnie~!- köszöntem el, s leoltottam a villanyt. Most először becéztem. Remélem nem veszi rossz néven.

Sehunnie..? Rendben, az csak jó, ha becéz.. Olyan aranyos abban a kis szarban.. Na, jó kuss már odabenn! Bacon-on gondolkodtam egész este, míg el nem aludtam. Jó barát, ahogy eddig ismerem.

Reggel az ébresztőórám idegesítő hangjára keltem. Semmi kedvem nem volt felkelni. Rá néztem az órámra, és megállapítottam, nem vagyok normális. Sehun még aludt, így kihasználtam az alkalmat, és felöltöztem. Összepakoltam a cuccaim, és visszafeküdtem az ágyamba.

Valami szar csipogni kezdett hajnalok hajnalán, mire fejemre szorítottam egy párnát. Nem tudtam visszaaludni, így kimentem a fürdőbe összeszedni gondolataim, melyek jelen pillanatban is Baek körül forogtak. Miért? Miért gondolok rá ennyit? A haverom, baszki…

- Sehunnie~ - szólítottam édes hangon - Megyünk együtt suliba? - kérdeztem kissé félve.

Egy pillanatra lefagytam, mikor újdonsült becenevemen hívott - Perszeee.. - mosolyogtam, mikor már indulásra készen vártam - Akkor siess! - Kiabáltam oda neki.

Sitty-sutty összeszedtem magam, és már indultunk is. Csendben sétáltam Sehun mellett az utcán, mikor már ott voltunk a suli előtt, sok szempár ránk szegeződött.. Nem értettem, mi történik. Rám van írva, hogy lúzer? Vagy mi?

Szokásomhoz híven mosolyogva fogadtam a frusztráló tekinteteket, majd oda sétáltam haverjaimhoz, és bemutattam nekik Baek-et - Császtok - pacsiztam le velük - Ő itt Baekhyun - vigyorogva mutattam a mellettem álló fiúra, aki csak lesett, mint borjú az új kapura.

- Hali - köszöntem a többieknek. Mivel nem igazán tudtam mit mondani, csak vártam, hogy most mi lesz.

- Hmm.. aranyos - mondta egy sötétebb bőrtónusú gyerek, miközben elismerően méregetett. Úgy tűnt, a többiek ezt nem nagyon furcsállták, de nekem az volt. NAGYON.

Megforgattam szemeim, majd magamhoz öleltem Bacon-t - Heh, az enyém! - nevettem erőltetetten.. Mi? Ezt gyorsan vissza kell vonnom - Csak vicc, szabad a srác - engedtem el az említettet, majd vállat rántottam - Amúgy, aki méreget, Kai.

Micsoda? Most jól hallottam? Nem hiszek a fülemnek. Komolyan azt mondta, amit hallottam? Neeem.. Ez lehetetlen.. Csak az a baj, hogy ez még csak a harmadik nap, és háromszor annyi lehetetlen dolog történt velem ebben a három napban, mint eddigi egész életemben összesen.

- Szia, Kai vagyok - mondtam, majd az újoncra kacsintottam. Valamiért nagyon bejön ez a gyerek, de úgy látom, ezzel nem vagyok egyedül.. - Láttátok már, milyen segge van? - tekintgettem Baekhyun háta mögé, az említett testrészére.

Kidülledtek szemeim, Kai mondata hallatán - Miért szuggerálod a fenekét máris?! -  kérdeztem, kissé mondatomba nevetve. Igaza van mellesleg. Tényleg jó segge van Baekhyun-nak - Ne hozd zavarba az első percben! - csaptam vállon Kai-t és nevettem. Mint egy pszichopata. De, nevettem - Ne félj tőlük, jó fej srácok.. többnyire - mondtam a törpének.

Erre csak hátrébb léptem, Sehun mögé bújtam, s átöleltem karját. Nem tudom... Olyan ösztönös volt ez a mozdulat.

- Odanézzenek, milyen kis bújós a drága! - jegyeztem meg egy kacér mosollyal arcomon, s folyattam hátsó feltája bámulását.

Elmosolyodtam Bacon cselekedetén, de inkább szó nélkül hagytam. Biztos fél, és azért csinálta ezt.. - Még újonc, sok mindent nem tud, de majd beavatom.. Vagy ti. Ahogy Ő akarja - mosolyogtam perverzen.