5. rész

(Piros=Baekhyun, Szürke=Sehun, Kai=Barna)

- Mmmm~ - nyújtózkodtam, majd mikor megláttam Sehun-t és felfogtam, hol is vagyok, ártatlanul pislogtam a mellettem fekvő személyre - Öm.. Én csak.. tudod.. Este vihar volt és és.. - remegtem meg egy kicsit.

- Semmi gáz.. - pattantam ki az ágyból és indultam a mosdó felé. Az viszont gáz, hogy bebuzultam a többi haverommal és most Baek-re élvezkedem.. Istenem, segíts meg.

Hahh.. Tudtam, hogy nem kellett volna ezt csinálnom. Elüldöztem.. Megint. Addig fogom ezt csinálni, amíg végleg itt nem hagy? Kimásztam az ágyból, amit aztán be is ágyaztam, kárpótlásképp, majd felöltöztem és azon filóztam, hogy most egyedül menjek, vagy megkérdezzem, hogy jön-e..

Mikor befejeztem dolgom, kezet mostam, meg arcot is... Mármint, nem azért, mert oda is került.. Csak fel kellett ébrednem. Amint 'felébredtem', hatalmas fájdalom nyomta szívem. Eszembe jutott a tegnap. Nem, felejtsd el. Nem te kellesz neki. Hülye, hülye, hülye! Fintorogva és képzeletben, fejen csapkodva magam léptem ki a fürdőből. Baek értelmetlen tekintetével találtam magam szemben - Van valami?

- N-nem, semmi - mondtam, s táskám a hátamra téve indultam az ajtó felé - A suliban találkozunk! - köszöntem el. Azt hiszem, helyesen döntöttem. Ő nem szeret engem.. Akkor meg miért lógjak rajta folyamatosan? Biztos nagyon idegesítő lehetek.. Most, hogy így jobban belegondolok.. Te jó ég! Akkora balfasz vagyok! Még az ágyába is bemásztam. Zéró személyes tér. Grat Baek.. Ekkor gondolataimból, Kai zökkentett ki.

- Szia, Baek - köszöntem neki, miután, nagy nehezen utolértem.

- Oh, Kai? Hát te? - kérdeztem meglepetten.

- Láttam, hogy egyedül sétálsz és gondoltam, mehetnénk együtt.. Apropó, Sehun-t hol hagytad? Talán beteg? - faggattam aggódó hangon.

- Ja nem, csak nem akartam a nyakába lihegni - válaszoltam.

- Áh, értem. Pedig, biztos nem bánná.. - kuncogtam.

- E-ezt meg hogy érted? - dadogtam már megint.

- Úgy, hogy még a nagy Oh Sehun sem tud ellenállni, egy magadfajtának.. - világosítottam fel.

- Ho-hogy mondtad? - nem tudtam elhinni szavait. 100%-hogy téved.

- Most komolyan Baek.. Ennyire vak lennél?

Összekaptam magam és elindultam Baek után, én is suliba. Fülhallgatóm fülembe dugva indítottam el kedvenc zeném, max hangerőn. Kímélj világ. Mikor beértem a terembe, megszültem a döntést. Közömbös leszek vele. Se túl ragaszkodó, se túl bunkó. Tökéletes. Behuppantam mellé a padba és lehajtott fejjel hallgattam tovább a zenét.

Láttam, hogy zenét hallgat, de nem várhattam tovább. Megpöcköltem vállát és szemeibe néztem, mire kivette egyik fülesét - Beszélhetnénk? Nem pont itt...

- Mindjárt kezdődik az óra.. Mit szeretnél?

- Na jó. Most már elegem van. Ide figyelj Oh Sehun! Engem nem érdekel, hogy mikor kezdődik az óra, vagy, hogy milyen csajok legyeskednek körülötted. Szeretlek. És ezen nem fogsz tudni változtatni - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon és megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy ki néz és ki nem. Itt és most akartam őt érezni. Tök mindegy, hogy milyen formában, csak hadd kapjam meg.

Mi. A. Fasz. Mi a fasz. Mi a fasz? Mi a fasz! - Őőő.. - megráztam fejem - Ezt most.. Mindenki látta. Baekhyun, pont ettől akartalak megvédeni. Tudod, hogy hányan.. Hányan fognak téged emiatt bántani? Miért nem lehetett kimenni? Létfontosságú volt ez?! -  akadtam ki, jogosan, de nem a legjobb időzítés volt. Nem így kellett volna reagálni.

Most. Miért? Miért mondja ezt? Igen, létfontosságú volt!

- M-mi-miért? - szám széle legörbült, s krokodil könnyek szöktek ki szemeimen. Felálltam, de megszédültem. Tovább kell mennem, tovább kell mennem. Eljutottam a WC-ig. Bezártam magam egy fülkébe és hangos zokogásba kezdtem. Elkapott. Nem tudtam ellenállni. Nincs mit tenni.. ki kell bírnom. Nem adhatom fel.. Már ordítottam, akkora fájdalmaim voltak.. Borzalmas érzés lett úrrá rajtam. Azt hittem ez lesz utolsó. A földön feküdve szenvedtem egyedül, a fiú WC-ben.. Szánalmas..

Az egész osztály engem nézett, miután Baekhyun kiment. Köpni-nyelni nem tudtam - Menj már utána - mondta Kai, elég hangosan. Több se kellett, majd fellöktem a padot siettemben, majd másik kettőn átmásztam még és kint voltam a teremből. Remélem, a szobánkba ment - Baekhyun! - nyitottam be lihegve a helyiségbe, de sehol senki. Megnéztem a fürdőbe, de senki - Hol vagy?! - kérdeztem magamtól hangosan, majd a fiú WC felé vettem az irányt. Távolról hallani lehetett a zokogását.. Istenem, mekkora segg vagyok.. Benyitottam és egy szarul bezárt fülkében feküdt.. - Baekhyun, figyelj rám! - fingom sincs, hogy vigasztalom meg..

Halk, tompa zajokra lettem figyelmes.. Megláttam Sehun-t, de alig értettem, mit mond. Gyönyörű szemei vannak. A fájdalom újra belém hasított... nem bírom! Torkom szakadtából üvöltöttem.. Erősen megmarkoltam kezét és belemélyesztettem körmeim. Miatta élem ezt át, akkor szenvedjen is.

Baszki, mint akit most ölnek. Felszisszentem marását érezve, de nem érdekelt, hogy harap, rúg vagy mar engem, akkor is megvigasztalom - BAEKHYUN - ordítottam nevét, és finoman pofozgatni kezdtem, majd megpróbáltam ülő helyzetbe tornázni testét.

Ott kínoztam őt, ahol csak értem. De aztán.. Bevillant, amikor megölelt... ,hogy ő képes volt megakadályozni mind ezt. De nem lehet az enyém.. Soha.

- Baekhyun, ez fáj! Fejezd már be! - emeltem fel hangom. Amíg támad, nem tudok semmit csinálni vele.

Menekülni kezdtem, de Sehun szorított. Nem láttam, sem hallottam, de egyszer csak.. mintha elvágták volna.. A földre zuhantam.

- Hahó? Ba-Baek? Élsz még? - ledermedtem szinte, mikor csak úgy elájult - Neem, ebből nem lesz kórház - felpattantam és a csaphoz mentem, majd bevizeztem ujjaim és arcát fröcsköltem, jeges vízzel. Ki tudta, hogy egyszer jól fog jönni, hogy itt nincs meleg víz? Fejét ölembe fektettem. Idő közben még síri sem volt időm, hát most van. Folytak a könnyeim literszámra, miközben finoman paskolgattam a törpe arcát és figyeltem pulzusát - Gyerünk, kelj fel.

Lassan kinyitottam szemeimet és borzasztó fájdalom hasított a fejembe - Se-Sehun?

- Jézusom! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten - Igen, én vagyok - mosolyogtam rá könnyes szemekkel, miközben fejét simogattam.

- Nem kell ezt csinálnod.. Nyugodtan elmehetsz, már úgyis mindegy. Kibírom, ha megvernek. Már hozzászoktam. Inkább, menj és beszéld meg a barátaiddal, tagadj le mindent, oké? Nem akarom, hogy emiatt elveszíts bárkit is - mondtam erőtlenül.

- Te teljesen hülye vagy. Nem is hallgattál végig.. - morogtam, miközben homlokát vizeztem.

- Muszáj, most lebasznod a lábamról? Így se tudok ráállni. Jobb lenne, a szobában..

Felkaptam kezembe és bevittem a szobánkba, majd lefektettem az ágyra - Na, most én jövök - nem mondtam többet, csak ajkaira hajoltam és megpusziltam azokat. Puhább, mint képzeltem.

Nem hiszem el ezt a fickót. Most komolyan nyomja? Az előbb, majdnem meghaltam és sírt.. miattam. Nem gondolkodtam, csak átadtam magam Sehun kényeztetésének.

Falni kezdtem ajkait, óvatosan, mintha azok porcelánból lennének, miközben hátát simogattam. Olyan bolond, hogy nem hallgatott meg. Képes volt értem ennyire és ennyit sírni? Kis hülye..

Sikítani tudtam volna az élvezettől, de csak kéjes nyögések hagyták el ajkaimat, amiket Sehun kisajátított magának. Egyik kezemet pólója alá csúsztattam, s hasfalát kezdtem simogatni, végig, körbe, minden egyes kockán, míg másik kezemmel magamat támasztottam.

Eléggé felgyorsította az eseményeket Bacon, ezért kihúztam kezeit pólóm alól, csókunkba belenevetve, majd elváltam ajkaitól - Csak annyit akartam, hogy.. - nyeltem egy nagyobbat - Én is téged - mosolyogtam rá és arcát simogatva, eldöntöttem az ágyon. Nem tervezek vele semmit most, csak védeni akarom, mindentől és mindenkitől.

Imádom a srácot. Tetőtől talpig. Minden egyes porcikáját, úgy ahogy van. A gyönyörű szemeit, amikben bármikor el tudok veszni, a puha ajkait, amiket bármeddig tudnék csókolni, az édes illatát, amivel teljesen megbolondít, az izmos testét, amitől képes vagyok azonnal begerjedni... Tökéletes. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?! Imádom, ahogyan sejpít, az éles állkapcsát, a hosszú ujjait.. mindenét.

Ahogy elmerengett gondolataiban, olyan édes volt, hogy muszáj volt felkuncognom rajta - Látnád magad - mosolyogtam rá és nyakába pusziltam.

- Mi-micsoda? - kérdeztem, kiszabadulva gondolataim közül, de a választ meg se várva martam újra ajkaira.

Hagytam, hadd legyen gyereknap. Visszacsókoltam, majd még eljátszadoztak nyelveink. Nagy nehezen elszakadtam tőle - Van egy olyan érzésem, hogy váratlan betámadásokra kell számítanom tőled - mosolyogva kulcsoltam össze ujjaink.

- Van egy olyan érzésem, hogy jól érzed - kuncogtam.

- Mindenki irigy lesz rám miattad - kacsintottam rá.

Erre a mondatára, csak irultam-pirultam, mint egy kislány - Ne mondj ilyeneket.. - szóltam rá - Tudod, hogy zavarba hozol - ütöttem meg gyengén mellkasát.

- Pöh.. Bokszzsák is lettem?! Tudom, hogy köcsög vagyok, de szívem még van - nevettem és hajába fújtam.

- Kh.. - hörögtem elégedetlenül - Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz eset vagy - nevettem arcába.

- Nehéz? Én? Nem én állítottam hamis vádakat ellened, hogy nem szeretlek - fújtam fel fejem és morcosan elfordultam.

- Yah! Sehunnie~.. - ültem fel hozzá és tekintetét kerestem, de nehéz volt, mert direkt, mindig elfordult. Állánál fogva magam felé fordítottam, s egy hosszú csókot nyomtam ajkaira - Tudod, hogy szeretlek.