157. rész

(Sehun, Baekhyun)

Na, nem.. Ilyet nem játszunk! Felemeltem kezem, jelentkezésképp, mire a tanár szót adott - Tanárúr. Ha ő megbukik, én is itt maradok - közöltem semleges arckifejezéssel. A srácokra néztem ' szépen', mire mind tudta, mi a feladatuk. Szépen jelentkeztek sorba, és ugyan azt elismételték, mint én. Végszónak, még mondtam pár sort - Miért ne mehetne át, ha a jegyei elméletből, és gyakorlatból is 4-es és 5-ös? Mindent tudott. Ennyi erővel, engem sem engedhetne át, mert nekem 3-asom is van, és nem voltam bent sokkal többet, mint ő.

Komolyan meghatódtam a kis 'akció' hatására, DE nem sírtam. Most.. A tanár végül egy nagyobb sóhajtás keretein belül közölte, hogy átenged. Vissza sétáltam szerelmemhez s vele szemben, leültem ölebé, majd átöleltem, s fejem vállába hajtottam - Köszönöm - suttogtam, majd nyakába pusziltam. Tessék.. én megverem, Ő meg elintézi, hogy ne bukjak meg.

- Megérdemled - simogattam hatát. Nem buktathattak volna meg azért, mert szerencsétlent mindig baleset érte..

Órák után mindenki hazament, hogy ha még nem pakoltak össze, akkor most legyen rá idejük, aki meg már megcsinálta, az kiköltözhet. Mi is bedobáltuk a cuccainkat a kocsiba, majd átcuccoltunk Sehun-hoz. Holnap már innen megyünk a ballagásra. Alig hiszem el, hogy már csak egyetlen nap választ el minket attól, hogy elkezdődjen a KÖZÖS életünk.

- Mehetünk? - kérdeztem bizonytalanul szerelmem, az ajtó előtt állva. Tudom, hogy nem lehet neki kényelmes, apa miatt.. De remélem, most Yoora nincs itt.

Bizonytalanul bólogattam kicsiket, majd bementünk. Már nincs visszaút.. Szerelmem kezét szorongatva léptem be a már villának nevezhető házba, s miután Sehun anyukája üdvözölt minket, lepakolhattuk a cuccainkat.

- Apa? - kérdezősködtem anyutól, mire megrázta fejét, azaz nincs itthon.. Halleluja! Épp az utolsó csomagokkal araszoltam felfelé, mikor zajt hallottam a konyhából, ahova anya és Baek mentek. Ledobtam a cuccokat, és siettem lefele, de mikor odaértem, aggodalmam gyűlöletbe fordult át. Yoora. Mi. A. Faszt. Keres. Itt??! - Mi van itt?! - akadtam ki - A kis szerelmed épp balfaszkodott, és leborította a tálcáról a poharakat - mutatott a lány Baek felé, aki egy félig üres, kristálypoharas tálcával állt kezében, lehajtott fejjel - Pont így, nézd! - hívta fel figyelmem Yoora, majd meglökte Baek-et, aki már amúgy is remegett, és elesett tálcástól, bele a poharak szilánkjaiba. Anya hol van ilyenkor?! - Jól vagy, törpim? - tettem fel az idióta kérdést - Ahh... Gyere, gyere, gyere - siettem Baek mellé, és felhúztam a földről, majd gyorsan víz alá dugtam kezeit, melyeken picike vágásokból folyt a vér - Várj meg itt - pusziltam fejére, majd kiráncigáltam Yoora-t a nappaliba, nem olyan messze a konyhától - Mi a faszt csinálsz még itt?! Külön nekem csinálod a cirkuszt? - kiabáltam - Takarodj el! Világos? Ki! Most! Soha többé ne gyere vissza! - ráncigáltam karjánál fogva, az ajtó felé. Mielőtt ki tudtam volna paterolni, elkezdett sipákolni - Apád ellenetek van! Ő azt akarja, hogy velem legyél, ne ezzel a buzival! Ezért csináltam múltkor is azt, amit! - rántotta ki magát kezeim közül - Sehun, én szeretlek, de sosem tennék ilyet veled önszántamból! - magyarázott, én meg csak lestem, mint  borjú az újkapúra.

Úgy figyeltem a poharakra, mintha csak az életem múlna rajtuk, dee... Yoora direkt meglökött és mondanom sem kell, hogy a vagyonokba kerülő poharak fele eltörött. Aztán úgy állította be, mintha az én hibám lenne és még bele is lökött a szilánkokba. Míg Sehun feltehetőleg elküldte a lányt melegebb éghajlatra, kiszedtem kezemből a kisebb-nagyobb szilánkokat és kimostam a sebeket. Az egész al-és felkarom össze van vagdosva. Mintha most készültem volna felvágni az ereimet.. Miután végeztem, kibattyogtam a konyhába, kerestem egy seprűt és lapátot, majd össze söpörtem a maradványokat. Megvan mire fogok első körben gyűjteni.. Kristály pohár készletre.

- Menj el.. - löködtem kifelé - Nem hiszem el, még a kérdésed se.. - motyogtam. Mikor kiment végre, becsuktam az ajtót, és visszacsoszogtam szerelmemhez - Hát.. Te meg mit csinálsz? - vettem ki kezéből a seprűt, és felsöpörtem a maradékot. Előkutattam egy elsősegélydobozt, és miután lefertőtlenítettem Baek sebeit, betapasztottam mindegyiket, különféle mesefigurás és állatos ragtapasszal, hogy ne legyen unalmas - Kész!- mondtam elégedetten, mikor betapasztottam az utolsó karcolást is.

Édes volt, ahogy mindegyik karcoláshoz másmilyen ragtapaszt választott. De hogy minek..? - Most úgy nézek ki, mint akit lehányt egy szivárvány.. - nevettem. Egyszerűbb lett volna, ha betekeri fáslival.. Konkrétan egyik kezem alján sincs szabad bőrfelület.. - Már ki sem kell öltöznöm ballagásra - kacagtam - Túl csinos lennek - céloztam a Donald Kacsás és mindenféle mesefigurákat ábrázoló tapaszokra.

- Jaj.. Baszki.. Ballagás, holnap! - csaptam homlokomra - Elfelejtettem.. Mindegy holnap átcserélem őket - nevettem kínosan.

- Pedig tok vagány.. Most nézd meg.. Elmehetnek topmodellnek - vonultam fel a fehér szőnyeg mellett, mint egy díva, a kezeimen lévő ragacsokat mutogatva - Majd ballagásra levesszük maximum.. Így is elég sok koszos lesz, minek meg ugyanennyit elpazarolni? - pusziltam szájára.

- Dee.. Várj, segítek hogy gyógyuljon - fogtam meg kezét, majd puszikat nyomtam a tapaszokra.

Miután az minden sebem végig puszilta, kezeim közé vettem arcát -ami egy kicsit fájt, mert sebes volt még a tenyerem is..-, majd ajkaira csókoltam. Szegénykém arca elég lila..

- Szeretlek - suttogtam, majd elmélyítettem a csókot. Faj az arcom... Fááj!

- Menjünk fel - suttogtam, mikor bejött szerelmem anyukája. Borzasztó hálás vagyok ennek a nőnek, hogy világra hozta az életem. Miután felsétáltunk Sehun szobájába, még adtam szájára egy puszit, majd pakolászni kezdtünk - Kimegyek Bacon-ért - jutott eszembe a csöppség. Szegényt kint felejtettük a történések közepette.

Míg Baek kiment, anyával beszéltem a történtekről. Anya személy szerint nem nagyon hitt Yoora mesékének, így evidens, hogy én is hasonlóképp vélekedtem a kristály pohár-incidensről. Miután Baek-ék visszacammogtak, kipakoltuk a cuccokat, és irtunk a srácoknak, hogy holnap mikor, hol találkozzunk.

Elég korán megyek majd dolgozni a ballagást követő nap. Sehun azt mondta, Ő akar vinni és hozni a munkából, de nem tudom, hogy igy is szeretne-e majd.. - Kicsim.. - hívtam fel figyelmét vele szemben elhelyezkedve, törökülésben - A munkával kapcsolatosan.. Minden nap 6-ra kell mennem és 2-kor végzem. Így is szeretnél te vinni, vagy nézzek buszt? - ajánlottam fel, miközben átöleltem, s szájára pusziltam.

- 8 óra munka? - kérdeztem elhűlve - Ja..aa.. Amúgy persze, én viszlek, és én hozlak - puszilgattam arcát - Oksi? És.. Hol dolgozol?

- Mmm.. Van itt egy ABC a sarkon.. Tudod, ahogy innen kikanyarodsz és mész tovább egyenesen, ott van egy ilyen kis... bolt.. szerűség. Tudod, az a nagy izé - mutogattam. De ahhoz kepést, hogy egy kis csóri eladó leszek, KURVA JÓL FIZETNEK! Talán azért, mert a közelben csak ez az egy ABC van.. És nem vagyok hülye, hogy olyan helyre menjek, ahol havi 330 ezer Won-t (kb. 80 ezer forint) kapok.. pfff..

- Ahaa.. Értem - bólogattam - Sokat fogok vásárolni ott - kacsintottam. Komolyan gondoltam.. A nap ¾ részét ott töltöm majd, és a maradék ¼ részt pedig itthon, vele.

Elvigyorodtam mondatára - Ajánlom is - pusziltam orrára. Bele sem gondoltam, hogy mi lesz velem nélküle.. MEG FOGOK HALNI!!!! - De most.. El kéne mennünk fürdeni..

- Hmm.. Ma velem? Tegnap nem úgy akartad.. - biggyesztettem le alsó ajkam. Szeretek itthon fürdeni.. Mármint... Na, a luxus, elkényeztetett kölyöknek evidens, hogy mindenből a luxus a kedvence..

- Nem, én.. Azt hittem fáradt vagy és majd reggel fürdünk együtt, deee.. Végülis nem jött össze.. - mondtam az igazat - De ha szeretnéd, megvárom, míg végzel aztán zuhanyzok vagy.. vagy amit lehet..

- Jaaa.. - világosodtam meg - Hülye.. Velem jössz - pusziltam szájára – Gyere - húztam magam után.

Mikor beértünk a fürdőbe, az ajtóban megtorpantam. Szerintem majdnem akkora ez a helyiség, mint a nappali.. Jó mondjuk az tényleg nagy.. Csak a nappali, majdnem kétszer akkora, mint a kolis szobánk. Sőt.. lehet, hogy még annál is nagyobb..

- Mi a baj? - kérdeztem értetlenül - Fáj valami?..

- Ja, n-nem, dehogy.. - sétáltam beljebb, majd vetkőzni kezdtem.

- Tuti?- fontam dereka köré kezeim.

- Tuti - vigyorogtam, majd lehúztam pólóját, s szép lassan az összes ruhájától megszabadítottam, s én is levetkőztem. Míg én el voltam foglalva ruháim leszenvedésével, ő megengedte a vizet, majd mikor végeztem, beszálltunk a gigantikus kádba. Elég extrás, mert lehet állítgatni a zuhanyrózsa fején, hogy milyen sugárban folyjon a víz és a csapon is meg lehet csinálni ugyan ezt. Ráadásul a hőfokbeállítót tekergetni kell és be van skálázva fokonként. Hát beszarok.. Emellett még van egy zuhanyfülke, ami a legmodernebb elhúzókával van, meg extra törcsi és tusfürdőtartóval.. + ilyen olyan modern cuccok. Van még egy slozi -szintén a legmodernebb lehúzó bigyusszal-, egy csap.. Mondanom sem kell, hogy egy giga tükör, külön törcsis szekrény, szennyes tartó, egy fiókos szekrény a pipere cuccoknak, meg még egy csomó minden, amit ha most elsorolnék, akkor holnapig be sem állna a szám. Beültem szerelmem elé és izmos mellkasának döntve hátam, nyakába hajtottam fejem.

Átkaroltam felsőtestét - Fáradt vagy? - kérdeztem mosolyogva, s hajába pusziltam.

- Nem, inkább csak.. Elég intenzív volt ez a nap.. Olyan jó egy kicsit lazítani.. - mosolyogtam lehunyt szemekkel. A lazításról eszembe jutott a táborozás. Már nagyon várom.. Kis idő múlva mozgolódásra lettem figyelmes, majd apró buborékokat éreztem meg a víz mélyéről a felszínre törni, mik kellemesen csiklandozták testem, s az érzésre elmosolyodtam - Mi ez? - nyitottam ki pilláim, s érdeklődve vizsgáltam a zavarossá vált átlátszó, melegséget.

156. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Maaajd~~~ - fordultam hátamra mosolyogva. Én ugyan nem megyek el. Az lesz, amit tényleg szeretne.

- De most komolyan Sehun. Ha bútorokat akarsz venni, akkor menjünk és vegyünk. Nem akadályozlak meg benne. Sőt... Őrülnék neki, ha elmennénk..

- Ha ennyire el akarsz menni, tudod te is a kártyám kódját. Fogd meg, és vidd. Én nem akarok menni - kekeckedtem.

- Ez most.. Úgy hangzott, mintha napi rendszerességgel vásárolgatnék egész ruhatárakat meg szekrényeket a kártyáddal.. Veled akartam elmenni, azért hogy neked jó legyen és együtt legyünk, de ha ennyire nem akarod, nem kell. Nem kötelező..

- Erről beszélek, pontosan - fordultam el tőle - Megint az lett volna, amit én akarok. Feladtad volna a saját vágyad, hogy az enyém teljesülhessen. Ez így nem oké... Mindig az van, amit én akarok.

- De ez igy jó - simítottam oldalára, miközben ében fekete hajkoronájához beszéltem - Én akkor vagyok boldog, ha te is az vagy. Ha vásárolni szeretnél, menjünk vásárolni - mosolyogtam, bár nem láthatta - Nekem mindegy mit csinálunk.. A lényeg az, hogy veled lehetek.

- Nem megyünk, na! - nyavalyogtam - Veled leszek, és pakolunk. Legalább akkor nem néznek minket, és akármit csinálhatunk - érveltem.

Legalább, amikor beszélek hozzá, vagy Ő hozzám, akkor rám nézhetne.. - Rendben.. - tettem eleget kérésének - Akkor nem megyünk sehova.. - álltam fel, majd kimentem a fürdőbe fogat és arcot mosni, majd vissza feküdtem az ágyba már pizsiben s készülődtem aludni.

Akartam kérdezni, hogy fürdünk-e együtt.. De ezek szerint nem. Mikor vissza feküdt, kivánszorogtam zuhanyozni, és hajat mosni. Miután fogat is mostam, s végig is mentem arcomon az elektromos borotvával, leoltottam a lámpát a tisztálkodó helyiségben. Kislattyogtam a konyhába, bevenni egy fejfájás csillapítót, s megtöröltem hajam. Adtam enni Bacon-nek, majd filozofálva ugyan, de bemásztam Baek mellé, miután felvettem alsóm.

Azt hittem, majd reggel fürdünk együtt, de mikor meghallottam a víz csobogását, egyértelművé vált a helyzet - Szeretlek - köszöntem el, s hátulról átöleltem szerelmem.

- Én is téged - suttogtam, alig hallhatóan. Este valahogy.. Valahogy átforogtunk, ugyanis úgy keltem, hogy szinte rajta fekszem Baek-en. Tényleg... Rajta feküdtem, a testem ¾ részével.

Nem hallottam, hogy válaszolná, így csak lehunytam szemeim. Biztos alszik.. Így 5 másodperc alatt.. mindegy.. Reggel arra keltem, hogy valami csikizi az arcom. Mikor kinyitottam szemeim, szerelmem buksijával találtam szembe magam, aztán valami nehezet éreztem meg testemen. Megpróbáltam mozogni, de Sehun rajtam feküdt, igy lehetetlen volt. Ébresztésképp fejét simogattam, s halkan énekelgettem neki.

- Csak még öt.. - ugrottam fel félálomból - Bocsi! Bocsi, bocsi.. - porolgattam pizsijét - Ezek szerint jól aludtam.. - állapítottam meg - Jó reggelt, törpi - köszöntöttem.

- Semmi baj. Jó reggelt, kicsim - vigyorogtam. El tudtam volna viselni, ha még fekszik rajtam egy kicsit. Jó volt.. Olyan aranyosan szuszogott - Mit szolnál, ha a suliban kajálnánk? Már mindent elpakoltunk.. Vagy csináljak melegszenyót? - ajánlottam fel.

- Jó ötlet.. Lusta vagyok többet pakolni.. - biggyesztettem le alsó ajkam - De csipkedd magad, mert alig van egy óra, osztályzásig - csikiztem oldalába.

- Megyek már, megyek már.. - pattantam ki az ágyból s amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam és elkészültem, s kéz a kézben indultunk a suliba, majd beérve a terembe, leültünk helyünkre. Pontosabban.. Én Sehun ölében ültem, amig nem volt bent tanár és nyakkendőjével játszottam.

- Mit művészkedsz? - kérdeztem nevetve, mikor lenéztem a nyakamban lógó textilt. Baekhyun most olyan.. Más. Fura. Nem tudom, miért.. Lehet, csak én vagyok fura?

- Szeretlek - ölelgettem, mint egy plüss macit. Ki kell használni, hogy nincs tanár - Ma meg nem is kaptam ilyet.. - csókoltam ajkaira - Már nagyon hiányzik.. - nyafogtam.

- Imádlak - pusziltam párnáira, s aztán orrára - Gyere csak.. - húztam magamhoz közelebb-már, ha lehetett- és mélyen megcsókoltam.

- Ne itt buzuljatok, menjetek szobára! - szólt közbe egy nyomorék, mire páran röhögni kezdtek. Eléggé bepöccentem, és felálltam szerelmem öléből,  majd a gyerekhez sétáltam, aki feltehetőleg megpróbált beoltani - Hát, ezt most benézted - fogtam meg nyakát, majd fejét a mellette lévő padba vertem, a tőlem telhető legerősebben - Csókolgasd a seggem, ne a padot - ismetéltem meg a mozdulatot, majd hasba rúgtam.

Aztakurva... Eltátott szájjal néztem a srácokkal, ahogy Baek 3 mozdulattal elintézi a gyereket. Miafasz... - Baek.. - siettem mellé - Ülj vissza.. Oké? - húztam helyünk felé.

Nem tagadom, elég mérges voltam.. De nem vertem tovább a gyereket. Végül nagyban puffogva vissza ültem helyemre és néztem, hogy szenved a homlokát fájlaló. Megérdemelte..

- Minden rendben? - simítottam hátára - Eléggé mérgesnek tűnsz.. - tapogatóztam óvatosan.

- Le buzizott.. Mindjárt megölőm - álltam fel hírtelen s ismét az általam megsebzetthez indultam.

- Nenenene! - rohantam utána, s mikor beértem, elé ugrottam, hogy nehogy bántani tudja a srácot, de amit neki adott volna -azaz egy öklös, izomból- Az én arcom találta el. Hát... Megvan Popeye utódja.

Én most.. Most megütöttem azt az embert, akit a világon mindennél jobban szeretek. Mit tettem? Lefagyva álltam előtte, s üveges tekintettel bámultam remegő kezeimet - Én.. sa-sajnálom - dadogtam, mikor felnéztem rá - Nem akartam, csak.. csak.. Ne haragudj, kérlek - már majdnem sírni kezdtem, mikor kinyögtem végre. Megütöttem... Pedig nem is őt akartam. Hogy lehetek ennyire idióta? Soha nem akartam őt bántani.. Bár, lelkileg így is tönkre tettem szegényt, de most még fizikailag is taccsra vágom.

Asszem elharaptam a nyelvem.. És kicsit jobban fáj a fejem mint tegnap.. Deee nem vészes - Semmi baj - próbáltam mosolyogni - Tudom, hogy nem szándékos volt, oké? - mondjuk.. Örülök, hogy még megvannak a fogaim.. És, hogy tudok beszélni.. Igaz nehezen, de rendbe fog jönni. Egy lila folt kíséretében.

Hogy csinálhattam ilyet?! Eddig is szar ember voltam, de most még inkább úgy érzem.. És.. Elég nagyot kapott szegény. Ez így nagyon nincs rendben.. - De.. Nagyot ütöttem.. Jól vagy? - ahh, akkora balfasz vagyok.

- Mhm - bólogattam bíztatóan, bár kicsit fájt még a hang adása is. Mikor próbáltam ismét beszelni, vért éreztem számban, így kimentem a mosdóba, hogy kimossam azt.

Nem érdekelt, hogy tanóra van, felálltam s szerelmem után futottam. Mivel a folyosón nem láttam, bementem a fiú WC-be, hisz máshova nagyon nem mehetett - Kicsim.. - akadt el szavam, mikor megláttam, hogy vért köp. Ne, ezt nem hiszem el. Nem tudtam tovább elviselni a tényt, hogy megütöttem, így kirohantam a suliból, egyenesen a szobánkba. AKKORA EGY ELCSESZETT BAROM VAGYOK! Festeni sem lehetne nálam nagyobbat. MEGÜTÖTTEM! Hogy tehettem ilyet?! Zokogva vágtam be magam az ágyba, s hatezerszer elátkoztam magam.

Összeszorított szemekkel mostam ki szám sebes részét, majd miután végeztem, Baekhyun után caflattam. Láttam, hogy a teremmel ellentétes irányba siet, amerre a kolesz van, így kizárásos alapon, szobánkba indultam. Mikor ajtónk elé értem, szitkozodást hallottam, némi szipogással keveredve.. Istenem.. Szegény. Őt jobban megviselte, mint engem? Óvatosan benyitottam, és az ágyamban fekvő strucc-ugyanis a feje a párna alatt volt- mellé settenkedve, leültem mellé - Még ilyenért potyogtatni a könnyeid.. - simogattam hátát - Jól vagyok, oké?

- Sajnálom.. - öleltem át szerelmem. Folyton bántom őt, pedig a legjobbat szeretném neki. Bármit megtennék érte. Nem véletlenül szeretném mindig azt, amit Ő is - Szeretlek.. Nem akartalak bántani.. - szipogtam.

- Én is téged, te bolond - pusziltam hajába, bár picit fájt - Semmi gond, nem szándékkal volt.. Meg amúgy se tudnék haragudni - nyugtatgattam.

De én attól még rosszul érzem magam miatta.. Ez is csak hab a tortán.. Nagyon szeretem és bántottam.. MILYEN EMBER AZ ILYEN? Már csak azt gyűlölöm, ha szóval bántom.. NEMHOGY EZ! - Jól leszel? Mutasd a sebet - mondtam, mire nyitotta volna száját, de én csak meg csókoltam, s nyelvemmel térképeztem fel a helyzet súlyosságát. És elég nagy sebe van.. - Rosszab, mint amire számítottam.. - mondtam bűntudattal hangomban - De lehet, hogy meg tudlak gyógyítani.. - vigyorodtam el kajánul majd ismét szájára tapadtam.

Belemosolyogtam a csókba, s egyik kezem derekára csúsztatva döntöttem el testét, majd felé tornyosulva elváltam ajkaitól egy pillanatra, míg levegőt vettem, s ismét elmélyítettem a nyálcserét. Borzasztóan szeretem..

- Kicsim.. Vissza kéne mennünk osztályzásra.. - biggyesztettem le alsó ajkam - Dee.. Addig még van egy kis időnk – mosolyogtam perverzen, s újra párnáira tapadtam.

Nagyjából még.. 10 percig faltuk egymást, de már kezdett fájni a seb a számban.. Na, meg Chan üzent, hogy menjünk, mert furcsállják a 30 perces mosdózást, és ránk várnak.. Visszabattyogtunk kéz a kézben, s a terem előtt elengedtem szerelmem kacsóját, majd magam elé engedve, izgulva léptem be a terembe. Féltem, hogy megbukok... Nagyon.

Megkönnyebbülve dőltem hátra a padban, mikor Sehun 5-ösre vizsgázott. Mar csak azért izgulok, hogy én ne bukjak meg..

5?! HOGY A HALÁLBA?! Mondjuk.. Baek nagyon sokat segített.. De mikor ő következett, kihívták, így oda a megkönnyebbülésnek..

- Baekhyun, szerinted átengedhetlek úgy, hogy kevesebbet voltál idebenn, mint Sehun? - kérdezte a tanár kíváncsian. Már látom magam előtt, hogy jövőre is ezt a sulit fogom boldogítani.. Kurva jó, sikeresen megbuktam.. Ezaz! Összehoztad Byun Baekhyun.. - Hát.. vakartam tarkóm - Melyik szobát kapom jövőre?