156. rész

(Sehun, Baekhyun)

- Maaajd~~~ - fordultam hátamra mosolyogva. Én ugyan nem megyek el. Az lesz, amit tényleg szeretne.

- De most komolyan Sehun. Ha bútorokat akarsz venni, akkor menjünk és vegyünk. Nem akadályozlak meg benne. Sőt... Őrülnék neki, ha elmennénk..

- Ha ennyire el akarsz menni, tudod te is a kártyám kódját. Fogd meg, és vidd. Én nem akarok menni - kekeckedtem.

- Ez most.. Úgy hangzott, mintha napi rendszerességgel vásárolgatnék egész ruhatárakat meg szekrényeket a kártyáddal.. Veled akartam elmenni, azért hogy neked jó legyen és együtt legyünk, de ha ennyire nem akarod, nem kell. Nem kötelező..

- Erről beszélek, pontosan - fordultam el tőle - Megint az lett volna, amit én akarok. Feladtad volna a saját vágyad, hogy az enyém teljesülhessen. Ez így nem oké... Mindig az van, amit én akarok.

- De ez igy jó - simítottam oldalára, miközben ében fekete hajkoronájához beszéltem - Én akkor vagyok boldog, ha te is az vagy. Ha vásárolni szeretnél, menjünk vásárolni - mosolyogtam, bár nem láthatta - Nekem mindegy mit csinálunk.. A lényeg az, hogy veled lehetek.

- Nem megyünk, na! - nyavalyogtam - Veled leszek, és pakolunk. Legalább akkor nem néznek minket, és akármit csinálhatunk - érveltem.

Legalább, amikor beszélek hozzá, vagy Ő hozzám, akkor rám nézhetne.. - Rendben.. - tettem eleget kérésének - Akkor nem megyünk sehova.. - álltam fel, majd kimentem a fürdőbe fogat és arcot mosni, majd vissza feküdtem az ágyba már pizsiben s készülődtem aludni.

Akartam kérdezni, hogy fürdünk-e együtt.. De ezek szerint nem. Mikor vissza feküdt, kivánszorogtam zuhanyozni, és hajat mosni. Miután fogat is mostam, s végig is mentem arcomon az elektromos borotvával, leoltottam a lámpát a tisztálkodó helyiségben. Kislattyogtam a konyhába, bevenni egy fejfájás csillapítót, s megtöröltem hajam. Adtam enni Bacon-nek, majd filozofálva ugyan, de bemásztam Baek mellé, miután felvettem alsóm.

Azt hittem, majd reggel fürdünk együtt, de mikor meghallottam a víz csobogását, egyértelművé vált a helyzet - Szeretlek - köszöntem el, s hátulról átöleltem szerelmem.

- Én is téged - suttogtam, alig hallhatóan. Este valahogy.. Valahogy átforogtunk, ugyanis úgy keltem, hogy szinte rajta fekszem Baek-en. Tényleg... Rajta feküdtem, a testem ¾ részével.

Nem hallottam, hogy válaszolná, így csak lehunytam szemeim. Biztos alszik.. Így 5 másodperc alatt.. mindegy.. Reggel arra keltem, hogy valami csikizi az arcom. Mikor kinyitottam szemeim, szerelmem buksijával találtam szembe magam, aztán valami nehezet éreztem meg testemen. Megpróbáltam mozogni, de Sehun rajtam feküdt, igy lehetetlen volt. Ébresztésképp fejét simogattam, s halkan énekelgettem neki.

- Csak még öt.. - ugrottam fel félálomból - Bocsi! Bocsi, bocsi.. - porolgattam pizsijét - Ezek szerint jól aludtam.. - állapítottam meg - Jó reggelt, törpi - köszöntöttem.

- Semmi baj. Jó reggelt, kicsim - vigyorogtam. El tudtam volna viselni, ha még fekszik rajtam egy kicsit. Jó volt.. Olyan aranyosan szuszogott - Mit szolnál, ha a suliban kajálnánk? Már mindent elpakoltunk.. Vagy csináljak melegszenyót? - ajánlottam fel.

- Jó ötlet.. Lusta vagyok többet pakolni.. - biggyesztettem le alsó ajkam - De csipkedd magad, mert alig van egy óra, osztályzásig - csikiztem oldalába.

- Megyek már, megyek már.. - pattantam ki az ágyból s amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam és elkészültem, s kéz a kézben indultunk a suliba, majd beérve a terembe, leültünk helyünkre. Pontosabban.. Én Sehun ölében ültem, amig nem volt bent tanár és nyakkendőjével játszottam.

- Mit művészkedsz? - kérdeztem nevetve, mikor lenéztem a nyakamban lógó textilt. Baekhyun most olyan.. Más. Fura. Nem tudom, miért.. Lehet, csak én vagyok fura?

- Szeretlek - ölelgettem, mint egy plüss macit. Ki kell használni, hogy nincs tanár - Ma meg nem is kaptam ilyet.. - csókoltam ajkaira - Már nagyon hiányzik.. - nyafogtam.

- Imádlak - pusziltam párnáira, s aztán orrára - Gyere csak.. - húztam magamhoz közelebb-már, ha lehetett- és mélyen megcsókoltam.

- Ne itt buzuljatok, menjetek szobára! - szólt közbe egy nyomorék, mire páran röhögni kezdtek. Eléggé bepöccentem, és felálltam szerelmem öléből,  majd a gyerekhez sétáltam, aki feltehetőleg megpróbált beoltani - Hát, ezt most benézted - fogtam meg nyakát, majd fejét a mellette lévő padba vertem, a tőlem telhető legerősebben - Csókolgasd a seggem, ne a padot - ismetéltem meg a mozdulatot, majd hasba rúgtam.

Aztakurva... Eltátott szájjal néztem a srácokkal, ahogy Baek 3 mozdulattal elintézi a gyereket. Miafasz... - Baek.. - siettem mellé - Ülj vissza.. Oké? - húztam helyünk felé.

Nem tagadom, elég mérges voltam.. De nem vertem tovább a gyereket. Végül nagyban puffogva vissza ültem helyemre és néztem, hogy szenved a homlokát fájlaló. Megérdemelte..

- Minden rendben? - simítottam hátára - Eléggé mérgesnek tűnsz.. - tapogatóztam óvatosan.

- Le buzizott.. Mindjárt megölőm - álltam fel hírtelen s ismét az általam megsebzetthez indultam.

- Nenenene! - rohantam utána, s mikor beértem, elé ugrottam, hogy nehogy bántani tudja a srácot, de amit neki adott volna -azaz egy öklös, izomból- Az én arcom találta el. Hát... Megvan Popeye utódja.

Én most.. Most megütöttem azt az embert, akit a világon mindennél jobban szeretek. Mit tettem? Lefagyva álltam előtte, s üveges tekintettel bámultam remegő kezeimet - Én.. sa-sajnálom - dadogtam, mikor felnéztem rá - Nem akartam, csak.. csak.. Ne haragudj, kérlek - már majdnem sírni kezdtem, mikor kinyögtem végre. Megütöttem... Pedig nem is őt akartam. Hogy lehetek ennyire idióta? Soha nem akartam őt bántani.. Bár, lelkileg így is tönkre tettem szegényt, de most még fizikailag is taccsra vágom.

Asszem elharaptam a nyelvem.. És kicsit jobban fáj a fejem mint tegnap.. Deee nem vészes - Semmi baj - próbáltam mosolyogni - Tudom, hogy nem szándékos volt, oké? - mondjuk.. Örülök, hogy még megvannak a fogaim.. És, hogy tudok beszélni.. Igaz nehezen, de rendbe fog jönni. Egy lila folt kíséretében.

Hogy csinálhattam ilyet?! Eddig is szar ember voltam, de most még inkább úgy érzem.. És.. Elég nagyot kapott szegény. Ez így nagyon nincs rendben.. - De.. Nagyot ütöttem.. Jól vagy? - ahh, akkora balfasz vagyok.

- Mhm - bólogattam bíztatóan, bár kicsit fájt még a hang adása is. Mikor próbáltam ismét beszelni, vért éreztem számban, így kimentem a mosdóba, hogy kimossam azt.

Nem érdekelt, hogy tanóra van, felálltam s szerelmem után futottam. Mivel a folyosón nem láttam, bementem a fiú WC-be, hisz máshova nagyon nem mehetett - Kicsim.. - akadt el szavam, mikor megláttam, hogy vért köp. Ne, ezt nem hiszem el. Nem tudtam tovább elviselni a tényt, hogy megütöttem, így kirohantam a suliból, egyenesen a szobánkba. AKKORA EGY ELCSESZETT BAROM VAGYOK! Festeni sem lehetne nálam nagyobbat. MEGÜTÖTTEM! Hogy tehettem ilyet?! Zokogva vágtam be magam az ágyba, s hatezerszer elátkoztam magam.

Összeszorított szemekkel mostam ki szám sebes részét, majd miután végeztem, Baekhyun után caflattam. Láttam, hogy a teremmel ellentétes irányba siet, amerre a kolesz van, így kizárásos alapon, szobánkba indultam. Mikor ajtónk elé értem, szitkozodást hallottam, némi szipogással keveredve.. Istenem.. Szegény. Őt jobban megviselte, mint engem? Óvatosan benyitottam, és az ágyamban fekvő strucc-ugyanis a feje a párna alatt volt- mellé settenkedve, leültem mellé - Még ilyenért potyogtatni a könnyeid.. - simogattam hátát - Jól vagyok, oké?

- Sajnálom.. - öleltem át szerelmem. Folyton bántom őt, pedig a legjobbat szeretném neki. Bármit megtennék érte. Nem véletlenül szeretném mindig azt, amit Ő is - Szeretlek.. Nem akartalak bántani.. - szipogtam.

- Én is téged, te bolond - pusziltam hajába, bár picit fájt - Semmi gond, nem szándékkal volt.. Meg amúgy se tudnék haragudni - nyugtatgattam.

De én attól még rosszul érzem magam miatta.. Ez is csak hab a tortán.. Nagyon szeretem és bántottam.. MILYEN EMBER AZ ILYEN? Már csak azt gyűlölöm, ha szóval bántom.. NEMHOGY EZ! - Jól leszel? Mutasd a sebet - mondtam, mire nyitotta volna száját, de én csak meg csókoltam, s nyelvemmel térképeztem fel a helyzet súlyosságát. És elég nagy sebe van.. - Rosszab, mint amire számítottam.. - mondtam bűntudattal hangomban - De lehet, hogy meg tudlak gyógyítani.. - vigyorodtam el kajánul majd ismét szájára tapadtam.

Belemosolyogtam a csókba, s egyik kezem derekára csúsztatva döntöttem el testét, majd felé tornyosulva elváltam ajkaitól egy pillanatra, míg levegőt vettem, s ismét elmélyítettem a nyálcserét. Borzasztóan szeretem..

- Kicsim.. Vissza kéne mennünk osztályzásra.. - biggyesztettem le alsó ajkam - Dee.. Addig még van egy kis időnk – mosolyogtam perverzen, s újra párnáira tapadtam.

Nagyjából még.. 10 percig faltuk egymást, de már kezdett fájni a seb a számban.. Na, meg Chan üzent, hogy menjünk, mert furcsállják a 30 perces mosdózást, és ránk várnak.. Visszabattyogtunk kéz a kézben, s a terem előtt elengedtem szerelmem kacsóját, majd magam elé engedve, izgulva léptem be a terembe. Féltem, hogy megbukok... Nagyon.

Megkönnyebbülve dőltem hátra a padban, mikor Sehun 5-ösre vizsgázott. Mar csak azért izgulok, hogy én ne bukjak meg..

5?! HOGY A HALÁLBA?! Mondjuk.. Baek nagyon sokat segített.. De mikor ő következett, kihívták, így oda a megkönnyebbülésnek..

- Baekhyun, szerinted átengedhetlek úgy, hogy kevesebbet voltál idebenn, mint Sehun? - kérdezte a tanár kíváncsian. Már látom magam előtt, hogy jövőre is ezt a sulit fogom boldogítani.. Kurva jó, sikeresen megbuktam.. Ezaz! Összehoztad Byun Baekhyun.. - Hát.. vakartam tarkóm - Melyik szobát kapom jövőre?