157. rész

(Sehun, Baekhyun)

Na, nem.. Ilyet nem játszunk! Felemeltem kezem, jelentkezésképp, mire a tanár szót adott - Tanárúr. Ha ő megbukik, én is itt maradok - közöltem semleges arckifejezéssel. A srácokra néztem ' szépen', mire mind tudta, mi a feladatuk. Szépen jelentkeztek sorba, és ugyan azt elismételték, mint én. Végszónak, még mondtam pár sort - Miért ne mehetne át, ha a jegyei elméletből, és gyakorlatból is 4-es és 5-ös? Mindent tudott. Ennyi erővel, engem sem engedhetne át, mert nekem 3-asom is van, és nem voltam bent sokkal többet, mint ő.

Komolyan meghatódtam a kis 'akció' hatására, DE nem sírtam. Most.. A tanár végül egy nagyobb sóhajtás keretein belül közölte, hogy átenged. Vissza sétáltam szerelmemhez s vele szemben, leültem ölebé, majd átöleltem, s fejem vállába hajtottam - Köszönöm - suttogtam, majd nyakába pusziltam. Tessék.. én megverem, Ő meg elintézi, hogy ne bukjak meg.

- Megérdemled - simogattam hatát. Nem buktathattak volna meg azért, mert szerencsétlent mindig baleset érte..

Órák után mindenki hazament, hogy ha még nem pakoltak össze, akkor most legyen rá idejük, aki meg már megcsinálta, az kiköltözhet. Mi is bedobáltuk a cuccainkat a kocsiba, majd átcuccoltunk Sehun-hoz. Holnap már innen megyünk a ballagásra. Alig hiszem el, hogy már csak egyetlen nap választ el minket attól, hogy elkezdődjen a KÖZÖS életünk.

- Mehetünk? - kérdeztem bizonytalanul szerelmem, az ajtó előtt állva. Tudom, hogy nem lehet neki kényelmes, apa miatt.. De remélem, most Yoora nincs itt.

Bizonytalanul bólogattam kicsiket, majd bementünk. Már nincs visszaút.. Szerelmem kezét szorongatva léptem be a már villának nevezhető házba, s miután Sehun anyukája üdvözölt minket, lepakolhattuk a cuccainkat.

- Apa? - kérdezősködtem anyutól, mire megrázta fejét, azaz nincs itthon.. Halleluja! Épp az utolsó csomagokkal araszoltam felfelé, mikor zajt hallottam a konyhából, ahova anya és Baek mentek. Ledobtam a cuccokat, és siettem lefele, de mikor odaértem, aggodalmam gyűlöletbe fordult át. Yoora. Mi. A. Faszt. Keres. Itt??! - Mi van itt?! - akadtam ki - A kis szerelmed épp balfaszkodott, és leborította a tálcáról a poharakat - mutatott a lány Baek felé, aki egy félig üres, kristálypoharas tálcával állt kezében, lehajtott fejjel - Pont így, nézd! - hívta fel figyelmem Yoora, majd meglökte Baek-et, aki már amúgy is remegett, és elesett tálcástól, bele a poharak szilánkjaiba. Anya hol van ilyenkor?! - Jól vagy, törpim? - tettem fel az idióta kérdést - Ahh... Gyere, gyere, gyere - siettem Baek mellé, és felhúztam a földről, majd gyorsan víz alá dugtam kezeit, melyeken picike vágásokból folyt a vér - Várj meg itt - pusziltam fejére, majd kiráncigáltam Yoora-t a nappaliba, nem olyan messze a konyhától - Mi a faszt csinálsz még itt?! Külön nekem csinálod a cirkuszt? - kiabáltam - Takarodj el! Világos? Ki! Most! Soha többé ne gyere vissza! - ráncigáltam karjánál fogva, az ajtó felé. Mielőtt ki tudtam volna paterolni, elkezdett sipákolni - Apád ellenetek van! Ő azt akarja, hogy velem legyél, ne ezzel a buzival! Ezért csináltam múltkor is azt, amit! - rántotta ki magát kezeim közül - Sehun, én szeretlek, de sosem tennék ilyet veled önszántamból! - magyarázott, én meg csak lestem, mint  borjú az újkapúra.

Úgy figyeltem a poharakra, mintha csak az életem múlna rajtuk, dee... Yoora direkt meglökött és mondanom sem kell, hogy a vagyonokba kerülő poharak fele eltörött. Aztán úgy állította be, mintha az én hibám lenne és még bele is lökött a szilánkokba. Míg Sehun feltehetőleg elküldte a lányt melegebb éghajlatra, kiszedtem kezemből a kisebb-nagyobb szilánkokat és kimostam a sebeket. Az egész al-és felkarom össze van vagdosva. Mintha most készültem volna felvágni az ereimet.. Miután végeztem, kibattyogtam a konyhába, kerestem egy seprűt és lapátot, majd össze söpörtem a maradványokat. Megvan mire fogok első körben gyűjteni.. Kristály pohár készletre.

- Menj el.. - löködtem kifelé - Nem hiszem el, még a kérdésed se.. - motyogtam. Mikor kiment végre, becsuktam az ajtót, és visszacsoszogtam szerelmemhez - Hát.. Te meg mit csinálsz? - vettem ki kezéből a seprűt, és felsöpörtem a maradékot. Előkutattam egy elsősegélydobozt, és miután lefertőtlenítettem Baek sebeit, betapasztottam mindegyiket, különféle mesefigurás és állatos ragtapasszal, hogy ne legyen unalmas - Kész!- mondtam elégedetten, mikor betapasztottam az utolsó karcolást is.

Édes volt, ahogy mindegyik karcoláshoz másmilyen ragtapaszt választott. De hogy minek..? - Most úgy nézek ki, mint akit lehányt egy szivárvány.. - nevettem. Egyszerűbb lett volna, ha betekeri fáslival.. Konkrétan egyik kezem alján sincs szabad bőrfelület.. - Már ki sem kell öltöznöm ballagásra - kacagtam - Túl csinos lennek - céloztam a Donald Kacsás és mindenféle mesefigurákat ábrázoló tapaszokra.

- Jaj.. Baszki.. Ballagás, holnap! - csaptam homlokomra - Elfelejtettem.. Mindegy holnap átcserélem őket - nevettem kínosan.

- Pedig tok vagány.. Most nézd meg.. Elmehetnek topmodellnek - vonultam fel a fehér szőnyeg mellett, mint egy díva, a kezeimen lévő ragacsokat mutogatva - Majd ballagásra levesszük maximum.. Így is elég sok koszos lesz, minek meg ugyanennyit elpazarolni? - pusziltam szájára.

- Dee.. Várj, segítek hogy gyógyuljon - fogtam meg kezét, majd puszikat nyomtam a tapaszokra.

Miután az minden sebem végig puszilta, kezeim közé vettem arcát -ami egy kicsit fájt, mert sebes volt még a tenyerem is..-, majd ajkaira csókoltam. Szegénykém arca elég lila..

- Szeretlek - suttogtam, majd elmélyítettem a csókot. Faj az arcom... Fááj!

- Menjünk fel - suttogtam, mikor bejött szerelmem anyukája. Borzasztó hálás vagyok ennek a nőnek, hogy világra hozta az életem. Miután felsétáltunk Sehun szobájába, még adtam szájára egy puszit, majd pakolászni kezdtünk - Kimegyek Bacon-ért - jutott eszembe a csöppség. Szegényt kint felejtettük a történések közepette.

Míg Baek kiment, anyával beszéltem a történtekről. Anya személy szerint nem nagyon hitt Yoora mesékének, így evidens, hogy én is hasonlóképp vélekedtem a kristály pohár-incidensről. Miután Baek-ék visszacammogtak, kipakoltuk a cuccokat, és irtunk a srácoknak, hogy holnap mikor, hol találkozzunk.

Elég korán megyek majd dolgozni a ballagást követő nap. Sehun azt mondta, Ő akar vinni és hozni a munkából, de nem tudom, hogy igy is szeretne-e majd.. - Kicsim.. - hívtam fel figyelmét vele szemben elhelyezkedve, törökülésben - A munkával kapcsolatosan.. Minden nap 6-ra kell mennem és 2-kor végzem. Így is szeretnél te vinni, vagy nézzek buszt? - ajánlottam fel, miközben átöleltem, s szájára pusziltam.

- 8 óra munka? - kérdeztem elhűlve - Ja..aa.. Amúgy persze, én viszlek, és én hozlak - puszilgattam arcát - Oksi? És.. Hol dolgozol?

- Mmm.. Van itt egy ABC a sarkon.. Tudod, ahogy innen kikanyarodsz és mész tovább egyenesen, ott van egy ilyen kis... bolt.. szerűség. Tudod, az a nagy izé - mutogattam. De ahhoz kepést, hogy egy kis csóri eladó leszek, KURVA JÓL FIZETNEK! Talán azért, mert a közelben csak ez az egy ABC van.. És nem vagyok hülye, hogy olyan helyre menjek, ahol havi 330 ezer Won-t (kb. 80 ezer forint) kapok.. pfff..

- Ahaa.. Értem - bólogattam - Sokat fogok vásárolni ott - kacsintottam. Komolyan gondoltam.. A nap ¾ részét ott töltöm majd, és a maradék ¼ részt pedig itthon, vele.

Elvigyorodtam mondatára - Ajánlom is - pusziltam orrára. Bele sem gondoltam, hogy mi lesz velem nélküle.. MEG FOGOK HALNI!!!! - De most.. El kéne mennünk fürdeni..

- Hmm.. Ma velem? Tegnap nem úgy akartad.. - biggyesztettem le alsó ajkam. Szeretek itthon fürdeni.. Mármint... Na, a luxus, elkényeztetett kölyöknek evidens, hogy mindenből a luxus a kedvence..

- Nem, én.. Azt hittem fáradt vagy és majd reggel fürdünk együtt, deee.. Végülis nem jött össze.. - mondtam az igazat - De ha szeretnéd, megvárom, míg végzel aztán zuhanyzok vagy.. vagy amit lehet..

- Jaaa.. - világosodtam meg - Hülye.. Velem jössz - pusziltam szájára – Gyere - húztam magam után.

Mikor beértünk a fürdőbe, az ajtóban megtorpantam. Szerintem majdnem akkora ez a helyiség, mint a nappali.. Jó mondjuk az tényleg nagy.. Csak a nappali, majdnem kétszer akkora, mint a kolis szobánk. Sőt.. lehet, hogy még annál is nagyobb..

- Mi a baj? - kérdeztem értetlenül - Fáj valami?..

- Ja, n-nem, dehogy.. - sétáltam beljebb, majd vetkőzni kezdtem.

- Tuti?- fontam dereka köré kezeim.

- Tuti - vigyorogtam, majd lehúztam pólóját, s szép lassan az összes ruhájától megszabadítottam, s én is levetkőztem. Míg én el voltam foglalva ruháim leszenvedésével, ő megengedte a vizet, majd mikor végeztem, beszálltunk a gigantikus kádba. Elég extrás, mert lehet állítgatni a zuhanyrózsa fején, hogy milyen sugárban folyjon a víz és a csapon is meg lehet csinálni ugyan ezt. Ráadásul a hőfokbeállítót tekergetni kell és be van skálázva fokonként. Hát beszarok.. Emellett még van egy zuhanyfülke, ami a legmodernebb elhúzókával van, meg extra törcsi és tusfürdőtartóval.. + ilyen olyan modern cuccok. Van még egy slozi -szintén a legmodernebb lehúzó bigyusszal-, egy csap.. Mondanom sem kell, hogy egy giga tükör, külön törcsis szekrény, szennyes tartó, egy fiókos szekrény a pipere cuccoknak, meg még egy csomó minden, amit ha most elsorolnék, akkor holnapig be sem állna a szám. Beültem szerelmem elé és izmos mellkasának döntve hátam, nyakába hajtottam fejem.

Átkaroltam felsőtestét - Fáradt vagy? - kérdeztem mosolyogva, s hajába pusziltam.

- Nem, inkább csak.. Elég intenzív volt ez a nap.. Olyan jó egy kicsit lazítani.. - mosolyogtam lehunyt szemekkel. A lazításról eszembe jutott a táborozás. Már nagyon várom.. Kis idő múlva mozgolódásra lettem figyelmes, majd apró buborékokat éreztem meg a víz mélyéről a felszínre törni, mik kellemesen csiklandozták testem, s az érzésre elmosolyodtam - Mi ez? - nyitottam ki pilláim, s érdeklődve vizsgáltam a zavarossá vált átlátszó, melegséget.