- Elmennek, de én itt maradok veled.. Mellesleg, más nem akart maradni.. - magyarázott Luhan.
- Hova mennek?! - kérdeztem, miközben hírtelen felültem, és szálltam le az ágyról.
- Seoul-ba, vissza.
- Baekhyun? Hol van? - álltam volna lábra, de összeestem.
- Feküdj vissza, marha alacsony a vérnyomásod! - emelt vissza Luhan az ágyra.
- Engedj el! Hallod?! - kiabáltam, mint a sakál - Hol van Baekhyun?! Mit csináltatok vele? - kérdeztem már sírva.
- Hova mész? - kérdeztem kétségbeesetten, mire felfogtam, hogy kurvára el akar hagyni.. - MIT CSINÁLTÁL? - kiabáltam teljes hangom kieresztve, Luhan arcába - Várjatok meg! - másztam le az ágyról sírva, és minden lehetséges tárgyba megkapaszkodva próbáltam kimenni, de mire kiértem, sehol senki.. Akkor, most szépen fogok egy taxit. A legközelebbi járat, ami ment haza, az fél óra múlva indult.. Mondanom se kell, hogy húsz percbe telt beletuszkolnom magam a taxiba.. Két percem volt a repülő indulásáig, mikor odaértem. Meg kell állítanom.. Nem hagyhat itt.. Szeretem. Miért akar elhagyni? Ahogy igyekeztem felfelé, párszor elestem, de mikor már a terminál azon részén voltam, ahol fel kellett szállni a Seoul-ba tartó gépre, tudtam iramosabb tempóban gyalogolni, meg-meg botladozva.. Csakhogy elkéstem. Annyit láttam, hogy csukódik össze a fém ajtó, mögötte Baekhyun-nal, barátaimmal, és Bacon-nel. Itt hagyott.. A gyaloglás okozta fáradtság következtében úgy rogytam össze a kassza előtt, mint annak a rendje.
Mikor megláttam szerelmem összerogyni az ajtó előtt, azonnal a biztonságiőrökhöz rohantam és megkértem őket, hogy nyissák ki az ajtót. Szinte már sírva üvöltöttem velük. Végülis elértem, amit akartam és kinyomorgtam az ajtón, majd lerogytam szerelmem mellé és ölembe vettem fejet - Sehun! Kicsim, ébredj fel - estem kétségbe, majd mikor nyitogatni kezdte szemeit igencsak megkönnyebbültem. Ilyen állapotba is utánunk jött? Istenem.. Felsegítettem a földről és intettem a srácoknak, mégsem megyünk sehova. Fogtam egy taxit, ami visszavitt minket a hotelbe, majd miután felértünk a szobába, lefektettem szerelmem az ágyra és hideg borogatást tettem fejére, majd leültem mellé és összekulcsoltam ujjaink.
Lüktető fejjel ébredtem. Mikor kinyitottam szemeim, könnybe lábadtak azok, Baek láttán. Az ágyamon feküdt kabátban, a kezem szorongatva - Miért akartál itt hagyni?..- kérdeztem ömlő könnyekkel, a lehető leghalkabban - Azt hittem, számítok neked annyit, hogy ne hagyj itt.. De tévedtem, világos..
- Nem, nincs igazad.. Azt hittem csak azt akarod, hogy jöjjek rá magamtól, hogy el kell mennem.. Hidd el, te mindennél fontosabb vagy nekem - öleltem magamhoz testét - Szeretlek.. Nagyon-nagyon-nagyon.. - töröltem le ujjammal könnyeit - Sajnálom, hogy hibáztam.. Szeretném rendbe hozni.. De nem kérhetem, hogy bocsáss meg, és felejtsük el.. - szipogtam - Szóval.. Sajnálom..
- Soha, soha, soha, SOHA többé ne merészelj így itt hagyni.. - néztem szemeibe szigorral. Igaz.. az esküvőnk napja is el lett baszva, de még mindig velem van.. Azt hiszem.
- Soha.. - ismételtem szavát, s hozzábújtam. Soha nem fogom elengedni! SOHA!
- Elnézem neked ezt az egyet. De csak ezt.. - szorítottam magamhoz. Nem, nem fogom elfelejteni. Soha. Csak mellőzöm.. Max.
-Szeretlek - ismételtem önmagam. Ezt még sokszor el fogom mondani neki.. - Hogy érzed magad?
- Hát.. Ha ezt fél órával ezelőtt kérded.. Azt mondtam volna, hogy kibaszott szarul.. De most, jól - mosolyogtam boldogan - De minek kellett a repülőgép? ..
- Azt hittem látni sem akarsz.. - ha tudná, hogy már albérletet és munkát is találtam.. Csak el ne felejtsem kitörölni a keresési előzményeket a gépből..
- De.. Hisz.. Épp azelőtt mondtam, hogy szeretlek.. És, hogy kellesz nekem.. És, hogy szükségem van rád..
- Én.. Félreértettem a helyzetet... - hajtottam le fejem - De mostmár soha nem foglak elengedni - mosolyogtam.
- Hát ez előtt is úgy volt.. - csuktam be szemeim - De mindegy is - mosolyogtam bíztatóan. Rendbe jövünk.. Remélem.
- Nem is hagyhatlak csak úgy el... Ahhoz el kéne válnunk.. De ha rajtam múlik, nem fogunk... Soha..
- Kisujj eskü?- nyújtottam ujjam.
Belekapaszkodtam ujjába enyémmel és szájára pusziltam - Kisujj eskü - vigyorogtam.
- Akkor szeretlek - kacsintottam, majd magamhoz húzva arcára pusziltam - Eh..- csapkodtam meg a mellettem lévő reszt az ágyon - Ide..
Átmászta rajta és mellé feküdtem, úgy öleltem magamhoz, miközben fejem mellkasába fúrtam. Annyira szeretem..
Hát, egy napra elég is volt ennyi.. Úgy kidőltem, mintha fejbe csaptak volna.. Másnap reggel arra keltem, hogy Baek rajtam fekszik.. De édes. Mivel aznapra terveztem a Disneyland-os kiruccanást, gondoltam, nem teszek le róla... Korábban már megnéztem a nyitvatartást, de elfelejtettem az izgalmak közepette.. Óvatosan kimásztam szerelmem alól, majd gépemért settenkedtem, s leültem az ágy szabad szélére. Nem emlékeztem pontosan, mi volt az oldal linkje, így úgy döntöttem, vissza nézem a keresési előzményekben. Találtam ott mindent.. ÁLLÁS AJÁNLAT:SEOUL; OLCSÓ ALBÉLRET SEOUL. Hát azt hittem elájulok.
Reggel szerelmem után tapogatóztam, de nem találtam. Ijedtemben felültem és körülnéztem, de hál istennek ott ült az ágy szélén. Mögé másztam s átöleltem, majd nyakába pusziltam - Jó reggelt, manó - mosolyogtam boldogan.
- Ez most komoly? - raktam elé a gépet - Komolyan? El is akartál költözni?! - akadtam ki - Marha jó reggelt..
- Hhh... - sóhajtottam. Már csak ez hiányzott.. - Én csak.. Azt hittem, nem látnál szívesen azok után.. - hajtottam le fejem.
- Hát, most nem is.. - kászálódtam ki mellőle. Kicsit még szédültem, de kibotorkáltam, és Chan szobája után kutatva indultam meg a hotelben. Beszélnem kell vele..
Sírva dőltem hanyatt az ágyon, majd egy kis idő után megfordultam és összehúztam magam a lehető legkisebbre. Épp hogy rendbe jött volna minden, MEGINT ELBASZTAM!!! Miért büntet a sors??? Jó sok mindenért büntethetne.. Hogy nem becsülöm meg őt eléggé, MEGCSALTAM KÉTSZER, állandóan csak rosszat teszek vele, anyagilag is lehúzom.. De már nem sokáig.. Mindent vissza fogok adni.. MINDENT!! Minden egyes won-t. Kikészülök..
Chanyeol-al átdumáltunk mindent.. Próbáltuk megfejteni Baekhyun-t, de ez lehetetlennek bizonyosult, így felhagytunk ezzel. De nem akartam visszamenni Baek-hez.. Így a colosnál aludtam.
Egész nap nem jött vissza.. Nem csináltam mást csak bömböltem.. Aztán reggel kimentem sétálni, hogy kiszellőzzön fejem. Szép a párizsi napfelkelte.. Csak kár, hogy egyedül néztem végig..
Igaz, kicsit sok volt Baek-ből egy napra.. De már hiányzik. Reggel mellette szerettem volna ébredni.. Nem Chan mellett.. Mikor lakosztályunkba mentem, nem találtam sehol.. Pedig én akartam kelteni.. Kinéztem az ablakon mielőtt keresésére indultam volna, de nem is kellett volna sokáig keresnem.. A hotel előtti parkban kóborolt.. Őszintén sajnálom, hogy megbántottam.. De.. Akkor is kellett nélküle lennem..
Gondolataimban merengtem, miközben a faleveleket rugdostam magam előtt. Mást sem csináltam, csak ostoroztam magam a bűneim miatt.. Úgy tűnik, ez hobbimmá fog válni.. Nagyban szipogva sétáltam és minden embernek nekimentem, aki szembe jött. Kiléptem a biciklisek elé és az összes pocsolyába beleugrottam. Minden gesztenyét elrúgtam és az összes bogárra rátapostam, amit láttam.. Mint egy unatkozó óvodás..
Olyan kisgyerekesen viselkedett.. Amiket művelt.. Kénytelen voltam nevetni rajta. Rendeltem neki reggelit, majd egy szívet rajzoltam egy cetlire, s étele mellé téve hagytam el lakosztályunk.
Amikor egyetlen épp pocsolya, szívbajos biciklis, franciául káromkodó gyalogos vagy gesztenye és életben maradt bogár sem volt, visszamentem a szobánkba. Még mindig nincs itt.. Megláttam egy adag kaját az asztalon és leültem elé.. Ám eszem ágában sem volt megenni azt.. Hányingerem van magamtól.. Csak kíváncsi voltam a cetlire.. Egy szívecske volt rárajzolva. Ezt Sehun hozta? Milyen aranyos.. Csak kár, hogy a kapcsolatunkat elbasztam, de azért kedves gesztus volt tőle. Kerestem egy filcet és ráírtam a cetlire válaszul, hogy 'szeretlek' és visszafeküdtem az ágyra. Sírjunk ma is egész nap..
Pár óra elteltével kopogtatni kezdtem szobánk ajtaján, hátha visszajött már szerelmem - Ha bent vagy, vágj az ajtóhoz valamit, ha nem akarod, hogy bemenjek! - figyelmeztettem.
Mikor meghallottam hangját, szipogtam párat, de nem reagáltam.
- Bemegyek.. - jelentettem ki, majd óvatosan benyitottam. Láttam, hogy összekuporodva fekszik az ágyon.. Én is egy nagy segg vagyok, mondhatom.. Az ágy mellé settenkedve feküdtem fel Baek mellé, majd szorosan megöleltem.
Visszaöleltem és mellkasába fúrtam fejem. Hiányzott.. Minden perc kínzás nélküle..
- Szeretlek - szólaltam meg a hosszadalmas csend után - Nagyon - pusziltam homlokára.
- Én.. is - vettem levegőt a két szó között nehézkesen.. Megint kezdődik.. Próbáltam megbizonyosodni róla, hogy minden rendben, így levegőket vettem, de az oxigén nem jutott el tüdőmig. Kibontakoztam öleléséből és a lélegeztetőgéphez futottam, majd bekapcsoltam és arcomra helyeztem a maszkot. Lassan fellélegeztem és megvártam míg rendeződik a légzésem. Hát, igen.. A sok sírás megtette a hatását..
Amint levette a maszkot, megláttam megint a piros csíkot arcán.. Tehát akkor is kellett neki a lélegeztető.. - Te, Baek.. Minek kellett a lélegeztető, mikor összeestem?
- Légzési zavar.. - de már mondtam neki, nem? Mindegy.. Lehet rosszul emlékszem..
Így nem merek vele elmenni Disneyland-be.. - Aha.. Értem - terültem el az ágyon - Nem etted meg a reggelid.
- Oh, ömm.. Köszönöm szépen.. Te nem vagy éhes? - tettem ölébe a tálcát, amin még ott volt a papírcetli, majd szájára pusziltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése