152. rész

(Sehun, Baekhyun)

Nagyon gondolkodott valamin.. De a tanár majd hasra esett, ahogy látta, hogy Baek kezét simogattam. Hát.. Kellett neki idejönni. Homofób szar... Khm. Szóval. Órák után -ami csak pofázásból állt - jöttek a dogák... Végül is, csak négy doga volt, azaz négyszer negyvenöt perc.. Csak... Tegnap nem tanultam.. Emiatt fogok megbukni. Ennyit szaroztam mindezért, és most, az utolsó lépcsőn, pofával nyalom végig a murvát.

Az összes választ ráírtam a kezemre és észrevétlenül mutogattam Sehun-nak. Természetesen valahová direkt nem írtam semmit, vagy nem ugyan azt, amit neki mutattam, hogy ne bukjunk le.. Hál' istennek egyik tanár se vette észre, így száz százalék, hogy nem fogunk megbukni. Végül is az én hibám lenne.. Azt mondtam, feküdjön le, pedig tanulnia kellett volna..

Ó, hogy mekkora bukta lett volna ebből, ha Baek nem segít... Olyan az agya, mint a lexikonok.. Túl okos hozzám képest.. Nem mondom, hogy rossz tanuló vagyok.. De azt sem, hogy jó... Inkább jó puskázó.. Lásd: az imént is. Megkönnyebbülten hagytam el a termet, négy óra doga után.. Bár.. Baekhyun-nak fekete volt a keze.. -szó szerint, a toll miatt-, megfogtam azt, futni kezdtem és egészen a szobánkig meg sem álltam. Két nap van a kiköltözésig. Addig meg jegyek, holnap.. És holnap után ballagás.. Nehéz lesz itt hagyni ezt a sulit.

- Hová sietsz? - kérdeztem lihegve, mikor szobánk ajtajához értünk. Beérve ledobtuk cipőinket és első dolgom volt megszabadulni a nyakkendőtől. Miután levettem, jóóó messzire elhajítottam és kerestem egy kis csokit a jobb kedv érdekében.

- Baek.. - totyogtam mellé, Bacon-nel kezemben, miközben meglazítottam nyakkendőm, s leültem mellé - Mi a baj? - simítottam combjára – Figyelj.. - haraptam be alsó ajkam - Ha a reggeli, akkor sajnálom. Nem így kellett volna reagálnom, és tudom, hogy nem tekerhetem vissza az időt. Azt is tudom, hogy ugyan úgy megtörtént, még ha térden állva esedezem is a bocsánatodért..- engedtem el Bacon-t, majd törökülésben felé fordultam, de pont úgy ült, hogy csak fele testét lássam.. Pontosabban a jobb oldalát - Csak.. Ahh.. Innentől, sokkal jobban odafigyelek a hirtelen hangulatváltozásaimra.. - hajtottam le fejem.

- Nem, nincs semmi baj. Megértem, hogy úgy reagáltál és rendben van, oké? - pusziltam szájára - Nincs gond.. - mosolyogtam.

- Hát.. Remélem - mosolyogtam halványan. Még mindig van valami, amit nem mond el, de nem feszegetem a múltját jobban... Elmondja, ha úgy érzi, rám tartozik... - Nincs kedved bulizni? - ajánlottam fel az időtöltési lehetőséget.

- Jól hangzik.. - gondolkodtam - Miért ne? A srácokkal? - tettem fel a keresztkérdést.

- Ühü - bólogattam hevesen - Akkor.. Írok nekik - kaptam elő telefonom, és lebeszéltem egy helyszínt, és egy időpontot a srácokkal.

Hát ez gyorsan ment.. Miután szerelmem letette a telefont, eldöntöttem az ágyon és ráfeküdtem - Mit beszéltetek meg? - kérdeztem kíváncsian.

- A bulizóhelyen talizunk - pusziltam homlokara - És kurvára bebaszunk - pusziltam szájára nevetve.

Félek ennek nem lesz jó vége.. - Lehet, nekem nem kéne inni.. Tudod mi lett belőle múltkor is.. - néztem mindenfele, csak Sehun-ra nem.

- Felőlem rendben van - néztem rá értetlenül - Mármint az, ha iszol.. - sütöttem le szemeim. Nekem mindenfele felállás tökéletes... Csak fura.

- Ha iszok, akkor sem sokat.. Valakinek rendben kéne tartania a csapatot.. Jó, nem mintha én amúgy tudnám, de ha valami balhé lesz, meg ilyenek.. Csak aggódom.. - néztem rá hasonló tekintettel.

- EEE! - nyavalyogtam - Miért pont neked? - biggyesztettem le alsó ajkam - Akkor én se iszok - puffogtam.

- Ne, ne, ne! Akkor iszom én is.. - csak ő érezze jól magát. Nem akarom, hogy miattam ne tudja - Úgyse lesz balhé.. Múltkor se volt.. - és remélem, tényleg nem is lesz..

- Muhhahahahaa - nevettem ördögien - Szeretlek - pusziltam orrára - Nagyon.

- Én is szeretlek - vigyorogtam, majd szájára pusziltam - Nagyon-nagyon-nagyon - dörgöltem össze orrunk.

- Nálam jobban? - kérdeztem. Hiába mondaná, hogy igen.. Nem igaz!

- Sokkal jobban! - válaszoltam magabiztosan - Mindennél jobban! - tettem még rá egy lapáttal.

- Úgy legyen - pöcköltem meg orrát - Ha hazudsz, nagyon megjárod! - fenyegettem.

- Soha nem hazudok, ha azt mondom, szeretlek.. - mondtam az igazat, lehajtott fejjel - Vagy azt hitted? - szontyolodtam el.

- Nem mondtam ilyet - tartózkodtam - Csak, ha kevésbé szeretsz engem - pusziltam szájára - Akkor megjárod - pusziltam ismét az előbb említett helyre.

- Sokkal jobban szeretlek, mint gondolod.. - adtam tudtára. Hiába hiszi azt, hogy ő jobban szeret.. De higgye csak. Az a lényeg, hogy én tudom, hogy nem így van. Adtam egy hosszú puszit szájára, majd behúztam magammal a fürdőbe és vetkőztetni kezdtem. Miután már meztelenül állt előttem, én is levettem pólóm, majd letérdeltem elé és számba vettem férfiasságát. Ez affajta.. indokolatlan kényeztetés. Csak mert nagyon, de nagyon szeretem.

Egész eddig totál azt hittem, hogy fürdeni fogunk... Komolyan.. Még akkor is, mikor levette a pólóját. Gondoltam, nem akarja, hogy a sebéhez nyúljak -amit meg is értek-, így nem erősködtem... DE BASZKI... KOMOLYAN KI AKAR NYÍRNI! RÁADÁSUL TÖVIG. EGYSZERRE. Jó isten.. lehetséges ez egyáltalán?!

Lassan mozgatni kezdtem rajta fejem, ezzel húzva az idegeit, miközben egyik kezemmel combját simogattam.

Elég éles hangon sikeredett az első sóhajnak induló nyögésem.. Hiába esik ez... lkjdsvbjksjbjdbgk- ul.. Baek-el jobban szeretem.. De.. Ha már itt tartunk, ne hagyjuk abba.. - Mégh - követelőztem, a gyorsabb tempó után vágyakozva.

Elégedetten elvigyorodtam, majd kérésére gyorsabbra vettem a tempót. Egy kicsit megálltam makkjánál és eljátszadoztam vele, majd újra számba eresztettem egész tagját és tovább kényeztettem azt. Néha úgy érzem, több kell ahhoz, hogy igazán boldog legyen.. Félek, hogy nem elég, amit adni tudok. Jobban kell igyekeznem.

Kezeim fejére akartam tenni, hogy én irányítsak... de akkor biztos megfulladna, csak úgy mondom... Így inkább ökölbe szorítottam kezeim, s a falnak döntöttem felsőtestem -AMI KIBASZOTT HIDEG VOLT-, és úgy lihegtem tovább, mint a szomjas kutyák nyáron.. csak kinyújtott nyelv, és nyál nélkül.. De ez most rövid lesz.. Már akkor be voltam indulva, mikor felhoztuk a bulit..

Hál' istennek nem esett le neki, hogy buli előtt "fürdenénk" , így sikeresen végre tudtam hajtani akcióm, ami meglehetősen rövidre sikeredett. Miután számba élvezett, lenyeltem nedvét és felegyenesedtem hozzá, majd ajkaira tapadtam - Szeretlek - suttogtam, miután elváltam édes párnáitól - Akarsz fürdeni, vaaagy... - kuncogtam.

- Én is téged, és a választásom..: Vaagy.. - húztam vissza alsóm - De ez a 'Vaagy', legyen nagyon VAAGY, ha már itt kínálgatod.. - léptem hozzá közelebb, miután felöltöztem, így már ajkaira beszéltem - Oké? - kérdeztem vigyorogva, miközben megmarkoltam tagját.

- Mh.. - fújtam ki levegőm - Rossz fiú.. - mondtam az érzéstől elfojtott hangon - Ha nem viselkedsz jól, meg leszel büntetve - figyelmeztettem.

- Állok elébe - suttogtam fülébe, s ujjammal cirógattam nadrágja azon részen, ahol nemessége ágaskodni készült - Csak legyen már este - pusziltam nyakába.

- Ne félj, hamar eljön az este.. - vigyorogtam kajánul, s úgy is lett, ahogy mondtam. Én is átöltöztem kicsit 'bulizósabb' ruhába.. -kicsit nagyon- és amíg vártunk a srácokra, lecsüccsentem az ágyra.

- Aaah... - nyavalyogtam - Fekete, piros, vagy fehér nyakkendő? - álltam szerelmem elé, egy fekete öltözékben.

Hát ott ájultam el majdnem, mikor elé sétáltam és megláttam. Egy ideig nem hogy gondolkodni, megszólalni se tudtam. HOGYLEHETILYENKIBASZOTTJÓLKINÉZNI???! - Ömm.. fehér.. - választottam, mikor szóhoz jutottam, majd bementem a fürdőbe 'kihúzni a szemem' ürüggyel. Végül is miután feldolgoztam a látottakat, meg is csináltam.. Csak hogy ne vegye észre..

Mivel mindig Baek szokta megkötni a nyakkendőm, és kevés időnk volt indulásig, kerestem a telómon valamiféle segítséget nyakkendőkötéshez, de eskü.. Ez varázslat.. Ami nekem nem megy.. De Baek-et nem akartam zavarni ezzel, inkább bíbelődtem, míg a fürdőben ügyködött valamit.. Mondanom sem kell: Egy kibaszott nagy csomót csináltam a nyakam köré.

Miután végeztem a festegetéssel, utolsó lépésként összeborzoltam az idő közben kicsit kifakult hajam, így még inkább tejföl szőke lettem, majd kisétáltam káromkodó szerelmemhez. Hangosan felnevettem, mikor megláttam, hogy fojtogatja saját magát, s közelebb sétáltam hozzá és megkötöttem nyakkendőjét - Jajjang~

- Köszi.. - mondtam morcosan - Te úgy elvarázsolod ezt a szart, mint engem... - néztem szemeibe.

Olyan gyönyörű szemei vannak. Mindig is irigyeltem. Az egész lényét.. Olyan vonzó és férfias - Én miért nem lehetek olyan, mint te? - merengtem magamban kicsit hangosan, ezzel külsejére célozva. Hhh.. Bár, én is olyan helyes lennek, mint ő.. Bár olyan gyönyörű szemeim lennének, mint neki.. vagy olyan magas és izmos lehetnék, mint ő.. vagy olyan aranyos és puha ajkaim lennének, mint neki.. Vagy olyan szépen ívelt orrom és formás lábam meg.. meg.. Ahh, ez nem ér.. Csaló vagy Oh Sehun.. Csaló..

- Pardon? - néztem rá értetlenül - Olyan akarsz lenni, mint én? - kérdeztem hitetlenül. Miért akar olyan.. olyan lenni mint én?

- Ja, én csak.. hangosan gondolkodtam - sütöttem le tekintetem, majd elengedtem nyakkendőjét, miután még simítottam rajta párat.

- Szóval csak a külsőm miatt vagy velem? - kezdtem viccelődni - Heh.. Byun... - fújtam ki levegőm csalódottsággal arcomon - Azt hittem, te más vagy - mondtam drámai hangnemben.

- Mi? NEM! Én nem úgy értettem csak.. Ahh, mindegy, felejtsd el.. - úgyse tudom kimagyarázni magam..

- Tényleg más vagy, mert már rég magyaráznának, hogy mert én ilyen meg olyan vagyok.. - ráztam fejem - Anya, miért csináltál ilyen helyesnek? - kérdeztem, a távolba merengve.

- Ch.. Igenis van, aki sok mindent megadna azért, hogy olyan legyen, mint te.. - és itt nem csak a külsejéről van szó.. Amellett, hogy tényleg pofátlanul helyes... van családja.. Van anyukája, aki felnevelte, -normális körülmények között - etette, ruházta, foglalkozott vele és mindig mellette állt/áll.. Szeretetet adott neki.. És az apukája is.. Mindig pénzelve volt -ami nem is olyan fontos- és sok barátja van.. Én sok mindent megadtam volna egy ilyen életért.. egy ilyen gyerekkorért..

- És most én mit csináljak? - komolyult el arckifejezésem - Tán én vagyok a hibás mindezért? Vagy ki? Most sírnom kéne, hogy sok mindenki akar olyan elbaszott életet, mint nekem van? - akadtam ki - Lehet, hogy te rózsásnak látod az életem, de én csak a tövisekkel találom magam szemben! - világosítottam fel. Hiába van anya, apa, és pénz. Kiskoromban párszor, ha figyeltek rám. Fontosabb volt a pénz... Akörül forgott minden. Értem, hogy jó megélést akartak, és jó anyagi hátteret, de nem foglalkoztak velem.. És a dadus nem ad olyan anyai-és apai szeretetet, amelyet csak ők tudnak.

Ez kicsit váratlanul ért.. - Sajnálom, nem tudtam.. - hajtottam le fejem bűnbánóan, s bocsánatkérően meghajoltam előtte. Nem fogok azon veszekedni, hogy kinek volt rosszabb gyerekkora.. Örülök, ha nem jut eszembe, hogy milyen volt régen.. Kicsit elment a kedvem a bulizástól.. Lefeküdtem ágyamra, szembe a fallal és átgondoltam, hogy mit ronthattam el.. ismét. Már alapból megszólalnom hiba volt.. és akkor tovább nem is fejtegetem. Ennyire rossz volt neki?

Cigizni van kedvem... - Szeretlek - jelentettem ki, mielőtt kiléptem, s már indultam is a lift felé. Nem lent.. Hanem inkább fent esne jól most egy-két szál. Jó, nem akartam csak úgy otthagyni.. De idegbetegségem révén nem sok választási lehetőségem maradt..

Azt mondta.. 'Most sírnom kéne, hogy sok mindenki akar olyan elbaszott életet, mint nekem van?'. Elbaszott... Eddig még boldog volt.. Nem igazodom ki rajta. Most őszintén.. Neki legalább vannak szülei.. Ekkor eltörött a mécses és halkan pityeregtem párnámba. - Hiányzol anya.. - beszéltem halkan. Régen voltam a sírjánál.. újra el kéne mennem.

Telefonom nyomkodva léptem vissza a szobába, s kabátom csak ledobtam a sarokba. Mikor felemeltem fejem, annyit láttam, hogy Bacon ott fekszik Baekhyun feje mellett, és mancsaival tapicskolja a haját. Gondolom én, simogatni akarja.. - Hát, te?- kérdeztem a szőrmókot, de az rám se hederített.. - Ch.. - huppantam le Baek mellé. Eddig azt hittem, alszik.. De szipog.. - Nézz ide - győzködtem, de be kellett vessem a fegyvert.. - Kicsim, hahó - simogattam hátát - Ne pityeregj.. Beszélnünk kell, és kedvedre lebaszhatsz, mert olyan téma lesz... - próbáltam vigasztalni.

- Nem akarlak lebaszni.. - ültem fel, majd kisétáltam a fürdőbe. Abból is csak a baj van, ha megszólalok. Miről akar beszélni? Már mindent elmondott. Szörnyű gyerekkora volt és még szörnyűbb élete van velem. Sőt... ELBASZOTT. Megengedtem a vizet a csapnál és bevizeztem arcom egy kicsit, hogy felfrissüljek. Tényleg jól esett. Kisétáltam és egy ültő helyemben bevágtam két tábla csokit, miközben bambultam ki fejemből.

Meglehet, hogy.. Nem.. Kuss. Nem szóltam semmit, csak néztem, ahogy Baekhyun eszik. Igaz, csak a hátát láttam.. De megkönnyebbültem, hogy legalább már nem sír. Azt se tudom, miért sírt.. Sőt, hogy egyáltalán miért ilyen velem. Vagy én basztam el valamit?

- Szóval.. Miről akartál beszélni? - fordultam hátra, miután benyomtam mindkét tábla csokit. Kíváncsian hallgattam, hogy mit akar mondani, miközben kidobtam a szemetet.

- Már tabutéma - legyezgettem - Nincs kedvem lelkizni - fintorogtam. Ha elsőnek nem figyelt, az ő baja..

Akkor megkérdem még egyszer.. - De szeretném tudni, hogy miről akartál beszélni - mosolyogtam kedvesen, hátha elmondja. Nehogy az legyen, hogy valami fontosat akart mondani, aztán mégse..

Ha nem számoltam volna el tízig, tuti felrúgtam volna Baek-et. Mondtam, hogy tabutéma, nem?! Mindegy. Szeretem. Kedves leszek vele... - Nos.. - vettem egy nagy levegőt - Csak kíváncsi vagyok, neked hogy jött le az előbbi beszélgetésünk. Vagy veszekedés. Vagy mi az isten rákos fasza volt ez az előbb.. - magyaráztam

- Sehun.. Nem kell játszanod a kedveset.. - annyira láttam rajta, hogy nem ez lenne a reakciója, de azért értékelendő - Ha eleged van belőlem, miért jöttél vissza? Nyugodtan elküldhetsz a picsába - beszéltem tök őszintén, ha már itt tartunk - Amúgy.. Csak nem értettem, hogy miért olyan 'elbaszott' az életed...

- Nincs... Hh.. Hülye. Bocsánat, de hülye vagy. Nem belőled van elegem. Sőt, semmiből sincs elegem.. Mondjuk, a vizsgák kicsináltak... De vége... - vakartam meg tarkóm - Válaszolva mindenre: Szeretlek, és veled lett jobb az életem - nyögtem ki nagy nehezen - Sosem küldtelek el szerintem eddig a picsába, és nem tervezem.. Félek, hogy elhagynál.. Ismét..- halkultam el.

Hát az, hogy még sosem küldött el a picsába.. Hát.. Szavakkal nem.. De, mikor kezet emelt rám, úgy éreztem a halálba kíván.. - Sosem tudnálak újra elhagyni.. Ezt jól jegyezd meg - sétáltam hozzá, s mikor elé értem, szorosan magamhoz öleltem - Nagyon szeretlek - szipogtam nyakába.