150. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

- Mindenhova tudtam valamit írni... Abban már nem vagyok biztos, hogy jó is... - vakartam tarkóm - De megnézni sem merem a tételeket, mert korán rájönnék, hogy megbuktam.. - nevettem - Neked hogy ment? - karoltam át derekát vigyorogva.

- Szerintem jó lett.. És ha megbuknál, belopózom este a suliba, átírom a neved valaki máséra és az övét meg a tiédre - vigyorogtam elégedetten - Zseni vagyok - örültem fejemnek - De úgyse fogsz megbukni, garantálom - nyomtam egy puszit szájára.

- Cseles.. - döntöttem homlokom az övének - Milyen kis gonosz lettél.. Olyan büszke vagyok rád, tanítványom.. - törölgettem szemeim a 'meghatódottságtól'.

Büszke mosoly ült ki arcomra, s úgy szorongattam szerelmem. Mikor csengettek, visszamentünk a terembe és megírtuk a következő vizsgát. Itt izgultam, hogy hogy fog menni Sehun-nak..

Hát... A töriről ne is beszéljünk.. Elég fosul ment... Ahh, tanulnom kellett volna! Hülye vagyok... Kissé idegesebben jöttem ki az óra végén, mivel a fele lapom üres maradt.. Ha nem több..

- Hunnie.. - szólítottam meg óvatosan, ugyanis elég idegesnek tűnt.. és sejtem, hogy miért.. - Nem vagy szomjas? Igyál sokat, hogy jobban fogjon az agyad - nyújtottam neki egy üveg vizet.

Lassan reagáltam mondatára, és felé kaptam fejem, s magamhoz húztam. Ajkaink egymáshoz illesztettem, de a hirtelenségem miatt a víz fele kiömlött a folyosóra, és Baekhyun szemei is kiduzzadtak.. Hát, ez van.

- Aish.. - szaladtam el egy felmosórongyért és feltöröltem a vizet, majd visszavittem a takarító eszközt. Szerelmem elé sétáltam, s szájára nyomtan egy 'sok sikert csókot', majd visszamentünk a terembe. Matek.. Remélem használt a csók..

Doga után jobb kedvvel jöttem ki... Hát, ezt legalább értettem.

- Na hogy ment, manó? - mertem feltenni a kérdést, mikor láttam, hogy jobb kedve van - Már csak egy, és végeztünk – vigyorogtam. Komolyan megcsinálnám, amit mondtam, ha meg akarnák buktatni.. Nem vicceltem.. De.. Sehun-nak van esze és meg tudja csinálni.

- Jól... De holnap meg gyakorlati vizsga lesz, azaz tánc, te meg semmit nem tudsz.. - motyogtam - Neked hogy ment?

- Jól.. De szerinted, ha imprózok, azt elfogadják? - gondolom tudja, hogy a baleset miatt, az előtt pedig a terhesség.... hhh.. miatt nem tudtam táncolni és semmit nem tudok a koreó-ból. Lehet, hogy nem azért kéne aggódnom, hogy Sehun megbukik, hanem azért, mert én fogok.

- Tudsz egyáltalán táncolni a sebed miatt? - tettem fel a keresztkérdést - Majd.. Elintézzük.. Valahogy.

- Menni fog - győzködtem - Csak fogadják el a saját koreó-t.. Nem lesz gond - mosolyogtam biztatóan. Az utolsó teszt után, haza mentünk és átbeszéltük a dogákat.

- Holnap tánc.. Holnap után a maradék tantárgy szóbeliben.. Aztán végeztünk.. Csak péntekig várni kell az eredményre – hadartam, miközben a laptopon nézegettem a vizsgák dátumait.

Előkotortam a szemcsim, mellé ültem és jobban szemügyre vettem a képernyőt - És mit tervezel suli után? - tettem fel a fontos kérdést.

- Mármint, hogy? Mikor végzünk? - húztam magamhoz.

- Mhm - toltam fel a szemüveget orromon és nagyokat pislogtam szerelmemre, várva válaszát. Kíváncsi vagyok, mit szeretne kezdeni a diplomájával.

- Hazaköltözöm, és átveszem apától a céget - fújtam ki a levegőm - Veled - tettem hozzá.

Addig rendben van, hogy átveszi a céget, deeee... Azt biztos nem engedik meg, hogy én is ott dolgozzak. Lehet, hogy ha majd elég pénzem lesz, nyitok valami tánc stúdiót és tánctanár leszek.. Majd, ha lesz egy kis pénzem az eladói állásból.. Végül is imádok gyerekekkel foglalkozni.. még ha nem is olyan kicsik.. Egyelőre nem szóltam hozzá az ötletéhez, csak tereltem a témát - Nem vagy éhes? - simiztem arcát.

- Nem.. De te mit terveztél? - figyeltem kíváncsian - Ha már az enyém ignoráltad.

- Hát.. Én.. Szívesen dolgoznék neked, de nem hiszem, hogy ez lehetséges. Tudod, hogy apukád.. nem nagyon kedvel engem.. És.. Ha minden igaz, suli után kezdek a környéketeken lévő ABC-ben.. Aztán.. Később nyitnék valami tánc stúdió féleséget, ahol tanítanék.. - osztottam meg tervem.

- És addig melyik híd alatt fogsz lakni? - kérdeztem szarkasztikusan - Mondd, hogy hova kell küldjem a kaját - vettem elő telefonom, ezzel húzva agyát.

Aucs.. - Hát.. Azt hittem addig lakhatok nálad, amíg megkeresem a pénzt egy lakásra.. - mondjuk én szerettem volna véglegesen vele lakni, de akkora házra, annyi idő alatt nem lesz pénzem.. - De.. Keresek valami szobát - vettem ölembe a gépet és eladó szobák után néztem.

- Hhh... - vettem el tőle a gépet - Miért akarsz dolgozni? Van elég pénz! Ha egy sajtfeldolgozó cégelnöke  akarsz lenni, az leszel, seperc alatt.. Nem kell, hogy holmi eladó legyél, és veled sikáltassák a WC-t. És egyébként is.. Nem mondtad, hogy mennél dolgozni. Csak most mondod, pedig már állást is néztél? - forgattam meg szemeim - Velem fogsz lakni. Vili? Ráadásul annyi pénzzel, amit a MEGALÁZÁSÉRT cserébe kapsz, örülj, hogy kihúzod egy hónapig.. Nem tudnál félretenni.

Hát.. Ez most marha jól esett. Köszi, szívem.. - Csak nem akartam, hogy mindent te intézz el nekem és, hogy ingyenélő legyek. Így is jóformán kihasznállak, mert amit én adni tudok, az kevesebb a nullánál.. Nem lakhatok nálatok csak úgy.. És.. tényleg nagyra értékelem a segítséged és hálás is vagyok érte, de muszáj lesz elmennem dolgozni.

- Seesh.. - sosem adná fel.. - Dee.. Akkor én viszlek, és én hozlak a munkából, amikor csak lehetőségem van rá! - mondtam kikötésem, feltartott mutatóujjal - Hm? - kíváncsi voltam a reakciójára.

Szélesen elvigyorodtam mondandóján - Megbeszéltük - ugrottam rá egyből és bele kezdtem szorongatásába.

- Ajánlom is - nevettem, majd nekiláttam csikizésének, ezzel magam alá gyűrve őt.

- Neh! Hagyd abba! - sikítoztam - Hallod?! Eléééég~ - haldokoltam a nevetéstől, majd mikor végre abbahagyta kínzásom, elmentünk fürdeni és vacsiztunk, majd ágyba bújtunk - Ma mindenképp aludnod kell, mert holnap össze fogsz esni.. - simogattam fejét, hogy minél hamarabb álomba szenderüljön.

- Fogok is.. - bújtam hozzá, és hamar elaludtam. Másnap szerelmem hangjára keltem -azaz az ébresztőre-, de hamar kinyomtam, nehogy felkeljen a mellettem szuszogó cukiság. Még bámulni akarom.

Szerelmem édes illatára keltem reggel. Úgy imádom. Mikor kinyitottam szemeim, gyönyörű íriszeivel találtam szembe magam - Annyira szeretlek.. - köszöntöttem. Muszáj volt ezzel indítanom a napot. Annyira imádom..

Széles vigyor terült el arcomon - Én is téged - simítottam arcára, majd orrára pusziltam - Hogy aludtál? - kérdeztem, még mindig arcát simogatva.

- Jól, és te? - érdeklődtem - Ugye nem horkolok? Tudtál aludni? - estem kétségbe.

- Nem, nem horkolsz, még mindig - nevettem - És igen, tudtam aludni.. Mint a bunda - nyújtottam ki nyelvem - Még tudnék aludni vizsga helyett... Lusta vagyok. Ráadásul pont tánc.. Ahh, picsába.

- Hogy beszélsz a kicsi előtt? - csaptam szájára finoman, célozva a boldogan farkát csóváló négylábú szörnyetegre. Vigasztalásképp szájára pusziltam, de addigra a szőrmók felmászott az ágyra és célba vette szerelmem. Levakartam róla és egyezkedni kezdtem a kutyussal - Na ide figyelj - magyaráztam - Ő az enyém! MINDIG! - emeltem ki a fontosabb szavakat, hogy a bundás is értse - Minden percben, minden órában, minden nap, minden héten, minden hónapban, és minden évben. Érted? - tartottam magam előtt a csöppséget - CSAK az enyém! Éppen ezért nem tűröm el, hogy folyton csókot lopsz tőle. Azok az én csókjaim, vili??! Keményen megdolgozom ám értük.. - világosítottam fel a szarost - És te... Te csak úgy jössz és elveszed tőlem ezt a luxus szolgáltatást. Tudod te, milyen fontos ez nekem? ÉLETFELTÉTEL!!! Úgyhogy le lehet szállni az ÉN FÉRJEMRŐL!

Nevetve hallgattam, hogy miket vág Baek Bacon fejéhez.. Csóri kutya.. - Elég lesz, na - vettem ki szerelmem kezéből a fülét-farkát behúzott szőrmókot, és simogatni kezdtem - Bántott a csúnya bácsi, mi? - gügyögtem hozzá, mire Baek feje eltorzult, és épp készült volna kiakadni, mikor leraktam a földre a padlócirkálót, és felé tornyosulva betapasztottam mézédes ajkait.

Azért ám.. Még az ő pártját fogta volna.. CH! Árulók.. Milyen családom van? Megy itt a vérfertőzés.. pfff.. Hát menten elájulok - Nagy szerencséd van Oh Sehun, hogy jók a reflexeid.. - céloztam a csókra - Nagy.. - ismételtem önmagam.

- Imádlak - pusziltam orrára még egyet nevetve, majd lemásztam róla és öltözni kezdtem - Mit kérsz reggelire? - kérdeztem, hajam rendezgetése közben.

- Én is téged - válaszoltam - Téged kérlek - vigyorogtam kajánul - Amúgy nem vagyok éhes.. Majd eszem a suliban. Te ennél valamit? - nézegettem a lehetséges reggeli variációkat.

- Hasonló az ízlésünk.. Én téged ennélek - toppantam elé - Olyan fincsi vagy - csíptem arcába.

- Nem annyira, mint te - csókoltam ajkaira - Miért ilyen finomak azok a husis párnák? - vizsgálgattam ajkait közelről, miközben egyik mutatóujjammal böködtem azokat össze-vissza - Egész nap tudnálak eszegetni.. Ugyanis mindig ki vagyok rád éhezve.. - néztem rá ártatlan szemekkel, miközben pocimat simogattam, mint egy éhes ovis.

- Hahh.. - sóhajtottam - Totálisan olyan vagy, mint én - néztem meg telefonomon az órát, de már csak húsz percünk volt a vizsgák kezdetéig, így nem maradt volna időnk egy fél menetre sem.. Kezeim karja nyaka kulcsoltam, és szájára pusziltam - Majd máskor, majd máskor..

- Hhh.. De én most akarooom~ - toporzékoltam - A-ka-rom! A-ka-rom! - kántáltam.

- Ne nekem hisztizz, kismajom - löködtem az ajtó felé, majd felsegítettem rá kabátját, és az edzéscuccunkkal kezeimben megindultam a táncterem felé, de Baek csak a hátam mögött csoszorgott.

- Yah! Várj meg!.. És kérem a cuccom - rángattam a táskát, mivel nem volt hajlandó odaadni - Fogom, most már elengedheted.. Elbírom, nem kell hozniiii~ - nyavalyogtam.

- Ráncigálhatod felőlem, egészen az öltözőig, de nem adom oda - mosolyogtam - Feleslegesen vesztegeted az energiád, te lüke.

- Jinjja.. - kullogtam mellette - Én is tudom vinni.. - battyogtam lehajtott fejjel, s mikor beértünk az öltözőbe, pillanatok töredéke alatt átöltöztünk és kezdődött a vizsga. Mikor Sehun-ra került a sor, azt hittem elájulok. Olyan mozdulatok voltak.. Attól féltem, hogy ki kell mennem kiverni magamnak, mert.. brutál volt. Az első perc után már inkább nem is néztem, mert csak felizgulnék.. MÉG JOBBAN!!!

Jobban kiizzadtam, mint eddig bármikor, mikor gyakoroltam.. Pedig ugyan ezt csináltam.. Igencsak mosolygott a vizsgabizottság, így el tudtam magamban borítékolni: Táncból átmentem. Ez tuti. Meg a halál, de ez már egy másik dolog.. Lihegve kullogtam szerelmemhez, ki bambán nézte a földet - Jól vagy, Baekie?~ - szólítottam meg, majd ölébe feküdtem - Rajtad süttetem a hasam, ha nem válaszolsz!

- Jól, jól, jól! - válaszoltam azonnal. Nem volt elég, hogy majdnem merevedésem lett, még befeküdt.. ODA! MARHAJÓ! - .. Csak szállj le rólam - tessékeltem le magamról. Mivel én következtem, gyorsan megbeszéltem a fontosabb emberkékkel a szitut és nekiláttam az impró-nak. Hát.. Remélem, nem buktatnak meg..

Összeráncolt homlokkal néztem Baek hűlt helyére, majd az említett személyre, váltakozva. Ez most mi a rákos farkam volt? Mármint.. Mintha leprás lennék.. Vagy nem tudom. Csak úgy, lelökött magáról. Ch.. Nem mellesleg.. Eléggé meglepett a táncával, bár elég szigorúan néztem rá, mikor állásból lement spárgába, és mikor az oldalát terhelte.. Hülye ez?! Bár.. Mikor a csípőjét ringatta, eléggé jó látványt nyújtott... De! Hahó, vizsga van..

Kénytelen voltam kissé.. khm.. fájdalmas lépéseket is alkalmazni, hogy ne bukjak meg. Miután végeztem, fáradtan dőltem szerelmem ölébe és nyakára hajtottam fejem, úgy bámultam a plafont.

- Ügyes voltál - puszilgattam fejét - Tuti, átmész - biztattam - Kérsz valamit? - kérdeztem fellelkesülve.

- Rajtad kívül? - kérdeztem a reggeli kaján vigyorral arcomon - Talán egy kávét.. - vettem elő pár won-t - Te is iszol? Meghívlak - kapartam elő még egy kávéra valót és lerángattam magammal az automatához, majd kis idő múlva, kezébe nyomtam a gőzölgő papírpoharat. Még be is ízesítettem neki. Mindig feketén issza, egy cukorral..

Hálásan hajoltam meg Baekhyun előtt, mikor kezembe nyomta az istenek italát - Mellesleg.. Mit mondtak? Érvényesek a felvételek? Mert.. Nem hiszem, hogy elhiszik, hogy... - nem akartam felhozni ezt a témát, de muszáj - Hogy terhes voltál. Hiába kórházi papír.

- Először is.. Oh Sehun! Ha meg még egyszer meghajolsz előttem, eltöröm a gerinced.. Majd akkor hajolgass.. - nevettem gonoszan. Ne hajolgasson már nekem a saját férjem - Másodszor.. Elfogadták a felvételeket. Le vannak igazolva a hiányzásaim, mást meg nem tudnak csinálni.. Valamit értékelniük kell - informáltam szerelmem, s egy puszit nyomtam szájára.

- Jogos.. - léptem egyel odébb, hogy nehogy bántani tudjon, majd beszari módban, nyakam behúzva szürcsölgettem a kávét.

- Jinjja.. Ugye tudod, hogy téged sosem tudnálak bántani? - ráztam meg fejem. Nem is értem, hogy gondolja.. Én még sosem bántottam őt.. - Amúgy, most mehetünk haza???

- Nem, még.. Meg kell várni a többieket is, és még van szertorna is - vakartam tarkóm.

- Uuu.. Azt nem fogom tudni megcsinálni.. Vagyiiiis.. Meg kell próbálnom.. - gondolkodtam. A gyűrűzéshez hasizom kell, aminek a használata az én esetemben elég... körülményes.. És ez másnál sincs így.. Szekrény ugrás, kötélmászás, gerenda.. Aucs.. - Na menjünk, mert elkésünk - húztam magammal szerelmem a tornaterembe.

Minket tettek a sor végére -mert miért ne-, így a szertárban kialakított kis kosárpalánkkal baromkodtunk.

Mivel jócskán volt időnk és én már amúgy is elég kanos voltam.. és szertárban vagyunk.. MIÉRT NE? Egy gyors menet belefér.. Hátulról átöleltem szerelmem és nyaka puszilgatásába kezdtem, miközben szerelmes szavakat suttogtam fülébe.

Felkuncogtam tettlegességén, de.. Egy szertár... - Itt? Most? - kérdeztem kacagva, miközben szembe fordultam szívem elrablójával, és derekát átkarolva vizslattam szemeit.

- Elhiszed, hogy nem érdekel, hol vagyunk? Reggel sem kaptalak meg.. Most már nem menekülsz - vigyorogtam kajánul, s a feltekert szőnyegekre löktem, majd ölébe ülve gomboltam ki ingjét, miközben csípőmmel mocorogtam nemességén.

Nem tagadom.. Tetszett az ötlet, főleg a durvább bánásmódja. Ajkaira csókoltam, s fenekébe markoltam egyik kezemmel, míg másikkal nadrágja övét csatoltam ki. Mikor szabad volt a pálya, kezem nadrágjába csúszott, alsója alá, így egyből nemességére tudtam fogni, s masszírozni kezdtem azt.

Elgyengültem kényeztetése következtében, de pár pillanat múlva újra észhez tértem. Kivettem kezét nadrágomból és a falhoz szorítottam őket, s úgy martam ajkaira. Agresszívan csókoltam, s nyelvem átvezettem szájába. Kár, hogy ő a dominánsabb, így majd át kell adnom a stafétát.. hhh..

Hogy mennyire szeretem! Nem is tudtam... Ennyire durva is tud lenni? Hát.. Ettől csak kanosabb és kanosabb leszek... Csípőm megemelve utaltam arra, hogy szabadulni akarok, mielőtt elélvezek a nadrágomba... Közel vagyok hozzá!

Belemosolyogtam a csókba és elengedtem kezeit, majd fekvő pozícióba löktem. Felé tornyosultam és kezeit feje fölé szorítva csókoltam tovább. Kihasználom a lehetőséget, amíg lehet..

Egyre csak mozgolódtam alatta, mert már annyira... Szűk. Volt. A. Gatya. SZŰK!!!!!!!!! NAGYON SZŰK! Szinte már nyöszörögtem, hogy szabadítson meg a nadrágtól.. - Kérlekhh - lihegtem elfojtott hangon, nadrágomra utalva.

Csak nem.. Felébredt a kicsi Sehun. Vigyorogva húztam le róla nadrágját, de csak azt! Ezzel is kínoztam. Lassan, de tényleg nagyon-nagyon lassan.. még egy csigánál is lassabban húztam le róla boxerjét, s a kicsi Sehun egyből ágaskodni kezdett. Visszahajoltam ajkaira és alig-alig tagjához érve, simogatni kezdtem azt.