145. rész (+18)

(Sehun, Baekhyun)

Nem akartam fájdalmat okozni neki, igy gyorsítottam, de nem vittem túlzásba. Nem akarok ténylegesen eldurvulni. Mozgásom közben lehajoltam, és ajkait ízlelgettem, miközben oldalát simogattam.

- Mmmh.. - nyögtem bele a csókba - Szeretlek - csókoltam ismét ajkaira. Annyira... De annyira szeretem őt! Idő közben el is felejtettem, hogy hol vagyunk.. Párizs!! Te jó isten.

- Imádlak - suttogtam fülébe, miközben pár erősebbet löktem rajta, mire hangosan nyögdécselni kezdett - És ezt is imádom - vigyorogtam pimaszul

Tehetetlenül ringatóztam alatta a lepedőt kínozva. Mikor egy még határozottabbat és erősebbet lökött, végigmartam hatát, majd körmeimmel továbbra sem engedve el őt, karmolásztam finomabban.

Egyre hangosodtak sóhajaim, erre meg rátett három lapáttal, hogy mardosta a hátam.. Már önkívületi állapotban voltam, mikor kezdtem érezni, hóha nemsokara végé a menetnek részemről. Baek férfiasságára markolva kezdtem mozgatni kezem, néha alsó ajkát megszivva.

Elvettem kezét tagomról, hisz anélkül is el fogok menni, méghozzá rövid időn belül, ha nem ad plusz kényeztetést. Egy istenes mozdulattal megadta a véglökést és egyszerre élveztünk el, azzal a különbséggel, hogy ő belém, én pedig a hasamra. Miután kiszállt belőlem és lenyalta nedvem, mellém feküdt és betakart minket - Szeretlek - néztem mélyen szemeibe. Szerintem.. irreálisan sokszor mondjuk ezt egymásnak.

- Én jobban- pusziltam orrára, majd fejét kezdtem simogatni, hogy gyorsabban elaludjon. Végül szerintem én előbb elaludtam, annyira kifárasztott. Vagyis én fárasztottam magam, de.. Na.

- Nem igaz - suttogtam, mikor már édesen szuszogott mellettem. Annyira aranyos.. Viszont nem fürödtünk.. És kéne.. De nincs szívem felkelteni.. Hadd pihenjen, biztos fáradt. Én is az vagyok.. Ááá, csucsuzunk egy kicsit, aztán csobbanunk. Szerelmemhez bújva szenderültem én is álomba, majd olyan fél kilenc körül felkeltem és elmentem fürdeni, majd visszafeküdtem az álomszuszék mellé. Nem akartam felébreszteni. Hosszú napjaink voltak, pihennie kell.

Éreztem, hogy felkel mellőlem Baek, de nem volt energiám kinyitni a szemem sem. Mikor visszajött, úgy öleltem magamhoz, mintha el akarnák venni tőlem, és reggelig fel sem keltem. De, én voltam az első, aki felkelt. Tudtam, hogy másnap mennünk kell haza, igy ezt a napot Disneyland-nak szentelem. Ténylegesen. Meg.. Nem is tanultunk a vizsgákra.. Seesh.

- Mmm.. Jó reggelt, manó - nyújtózkodtam vigyorogva, majd szerelmem orrára pusziltam - Hogy aludtál? - ölelgettem, mint egy kisgyerek a boltban az autót, amit nagyon szeretne, de nem kaphatja meg. Úúúúgy imádooom!

- Soha jobban - mondtam az igazat, majd finoman nyakába haraptam - Te? - érdeklődtem széles vigyorral arcomon. A férjemmel.. -de fura ez..- itt vagyok párizsban. Hahh!

- Mint a bunda - vigyorogtam, majd szájára pusziltam - Szeretlek - indítottam a napot ezzel az egy szóval. Ő tényleg mindennél többet jelent számomra - Te is érzed a hajfesték szagot vagy csak kattos vagyok..? - nevettem kínosan.

- Én is téged - pusziltam vissza - Amúgy érzem.. - nevettem - De a saját szagom jobban.. - pattantam fel, s utam a fürdőbe vezetett. Gyorsan lezuhanyoztam, majd szerelmem mellé ugrottam  - Ajj.. Már felöltöztél.. - búslakodtam - Pedig én akartalak öltöztetni.. Vagy vetkőztetni? - kérdeztem pimasz vigyorral.

- Ki vetkőztet kit? - kérdeztem, mikor lassan lefele húztam róla a törölközőt.

- Eeejj! - fogtam kezeire, majd hanyatt döntöttem - Senki sem vetkőztet senkit.. Dolgunk van - pusziltam szájára, majd elosontam öltözni. Felvettem a pasztell-rózsaszín pulcsim, csak, hogy ugyan olyan felsőben legyünk, majd megetettem Bacon-t, és visszatértem szerelmemhez.

Elmosolyodtam, mikor megláttam rajta egyen szerkónk - Dolgunk? - kérdeztem kíváncsian - Milyen dolgunk? Hova megyünk? - faggattam izgatottan.

- El - pusziltam hajába - Meglepi~ - vigyorogtam nagy boldogan, majd összeszedtem a srácokat. Persze, nélkülük nem megyünk!

- Brüm-brüm - játszottam tovább az óvodásat - Szóóval... Hová is megyünk? - kérdeztem vigyorogva, hátha most elárulja.

- El - húztam agyát továbbra is - Tetszeni fog - öleltem magamhoz. Fogtunk egy taxit, és valahol a vidámpark közelében kirakattam magunk. Megvártuk a srácokat, azok meg csak rohantak, mint az idióták.. Kellően messze voltunk ahhoz, hogy ne lássa még egy ideig, hol is vagyunk.

Itt sokan vannak.. Hova hoztál Oh Sehun? Összekulcsoltam ujjaink és úgy követtem őt szorosan mellette lépegetve - Áruld el, hova hoztál - nyafogtam.

- Oda, ahol kifáraszthatod magad - kuncogtam - Nem, nem egy gigantikus ágyba hoztalak..

Lebiggyesztettem ajkaim és úgy kullogtam tovább mellette. Milyen helyen fáraszthatom még ki magam? Egy giga tornaterem??

Mikor már kellőképp közel értünk, és lehetett látni, szembe fordultam Baek-elv-  Ne mozdulj mellőlem és, ha eltévedsz, menj a kasszákhoz. Oké? - kérdeztem szerelmem, mire ő csak értetlen fejjel bólogatott.

Mi van? Pár méter után megláttam egy giga „Disneyland” feliratot díszelegni mindenféle kastéllyal meg mozgó izékkel együtt. Ez meg mi? Akik a mozgó cuccokon ültek, mind sikongattak és aztán egy hatalmas mosollyal arcukon szálltak le a masináról - Mi ez a hely? - kérdeztem szerelmim, mikor beálltunk egy extrém hosszú sorba.

- Nem ismered? - kérdeztem meglepődve - Ne már, még sosem hallottál Mickey egérről? Vagy valami Disney hercegnőről? Hamupipőke? Csipkerózsika? Hófehérke? Bella? Ariell? - soroltam a meseszereplőket elhűlt arccal.

- Mi? Ez milyen nyelven van? - értetlenkedtem - De látom, te nagyon képben vagy hercegnők terén - nevettem.

- Jó isten... - vettem elő telefonom - Még egy fél óra biztosan van, mire beérünk. Nézd meg ezt - nyomtam kezébe telefonom, melyen egy rövidfilmre rákerestem a Disney szereplőkről - Enélkül be nem megyünk! - jelentettem ki.

- Szóóval.. Ez valami meseország? - okosodtam - És mi az a mozgó bigyó? - érdeklődtem további információkra éhezve.

- Aha.. Olyasmi - helyeseltem - Az egy hullámvasút.. Az meg egy óriáskerék, az pedig ugrálóvár - mutogattam sorra.

- Wooow.. - bámultam a sok újdonságot. Egész eddig nem is tudtam, hogy vannak ilyenek.. Olyan ijesztő az egész.. Miért sikongatnak az emberek? Ahogy ezt átgondolom, összekulcsoltam ujjaimat szerelmemével és mögé állvá hozza bújtam.

- Menjünk? Vagy máshová szeretnél inkább?

- Nem, jó itt - mosolyogtam - Maradni szeretnék. Csak még.. Én még nem voltam.. - fordultam el, hogy le tudjam olvasni a hely nevét, ahol vagyunk - .. Disneyland-ben - fejeztem be mondatom.

- Én sem.. - nevettem - Na, menjünk - húztam magam után. Hamarabb sorra jutottunk, ugyanis bevágódtunk Chan-ékhoz, majd szertefoszlott a csapat - Merre? - kérdeztem a törpét, miközben fejem vállán pihentettem.

- Waaa~ - csillantak fel szemeim, mikor még több király játékot láttam meg. Vagy mit.. - O! O! Az! Az! - mutogattam ugrándozva egy hajószerű valamire.

- Össze fognak préselni - nevettem, majd mikor húzni kezdett maga után, tempóját felvéve másztam be a hajóba.

Az elején még egész jó volt, mondhatni uncsi is, de aztán amikor már nagyon kilengett a hajó, kénytelen voltam Sehun-ba kapaszkodni, mert amikor lefelé mentünk, felemelkedtem. Le voltunk kötve igaz, de volt hely bőven..

Alig bírtam visszafogni előtörő nevetésem, ugyanis olyan kibaszott viccesen nézett ki mindenki, hogy az már fájt.. Na, Baek cuki volt, de... Mindenki másnak úgy állt a haja, mintha csak muszáj lenne cövekként égnek állni.. Jézus, én hogy nézhettem ki..

Nagyot nevettem, mikor Sehun-ra néztem. Olyan aranyos volt égnek álló hajjal. Mellesleg úgy kapaszkodott a vas bigyóba, mintha az élete múlna rajta. Én meg belé, szóval... Miután leszálltunk, megállapítottam, hogy ha ettünk volna, már rég nem lenne bennünk semmi.. - O! Megnézzük azt? És azt, ott? O, és azt is! Arra is felülünk? - mutogattam lelkesen, majd szerelmemre néztem es vígan ugrándozni kezdtem - Kérleeek~ - aegyoztam ugrálva.

- Szét fogom hányni magam... - viszolyogtam - Na, futás! - csíptem fenekébe, mire futni kezdett egy óriáskerék felé. Öcsém.. Mint egy ovis.

- Gyere! - kiabáltam vissza neki, mikor már majdnem a körcuccnál voltam - Gyere már! Nem érünk rá egész nap! - parancsolgattam, mint valami zsarnok kisgyerek. Mikor mellém ért, kezénél fogva húztam magam után, s kis idő múlva sorra kerültünk, majd beültünk egy bigyóba - Waa, nézd! - mutogattam a kilátást fentről s kezeimet és orrom az üvegnek tapasztva nézelődtem kifelé.

Engem leginkbb Baek látványa kötött le, mintsem a kilátás... - Nagyon szép.. - helyeseltem. Annyira édes... DE ANNYIRA, HOGY FELMEGY A VÉRCUKROM TŐLE.

Hirtelen eszembe jutott valami, mikor megálltunk a legtetején - Köszönöm, hogy elhoztál ide.. - mosolyogtam, majd közelebb húztam magamhoz s lassan ajkaira tapadtam.

Pillanatnyi boldogságom tetőfokának jeléül, belemosolyogtam csókunkba, és finoman elmélyítettem azt. Imádom... - Köszönöm, hogy igen-t mondtál - utaltam a házasodásra - És, hogy mindig velem voltál - vallottam színt.

Ah, istenem.. Annyira szeretem.. Bár az, hogy mindig vele voltam.. Nem teljesen igaz.. - Szeretlek - borultam ölelésébe - Nagyon-nagyon szeretlek.. - suttogtam.

Egészen addig maradtunk igy, ölelkezve, míg le nem értünk a kerékkel.. De akkor sem nagyon akartam elengedni.